adozona.hu
BH 2016.2.43
BH 2016.2.43
Jogszabálysértő, amennyiben a bíróság a hivatásos állomány tagjával szemben kiszabott fenyítést végrehajthatatlan, joghátrányt nem eredményező fenyítésre enyhíti [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 119. § (1) bekezdés, 120. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a hivatásos állományú felperessel szemben a folyamatban volt büntetőügyben házkutatást végeztek. Ennek során a felperes lakásában egy darab engedély nélkül tartott lőszert, valamint 16 darab nyilvántartási lapot, a munkavégzése helyén pedig négy darab vadászlőfegyverhez tartozó lőszert foglaltak le.
[2] A felperes irodájában talált négy darab lőszerrel kapcsolatban a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, me...
BH 2016.2.43 Jogszabálysértő, amennyiben a bíróság a hivatásos állomány tagjával szemben kiszabott fenyítést végrehajthatatlan, joghátrányt nem eredményező fenyítésre enyhíti [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 119. § (1) bekezdés, 120. § (1) bekezdés].
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a hivatásos állományú felperessel szemben a folyamatban volt büntetőügyben házkutatást végeztek. Ennek során a felperes lakásában egy darab engedély nélkül tartott lőszert, valamint 16 darab nyilvántartási lapot, a munkavégzése helyén pedig négy darab vadászlőfegyverhez tartozó lőszert foglaltak le.[2] A felperes irodájában talált négy darab lőszerrel kapcsolatban a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, melynek eredményeként a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 123. §-a alapján 2013. augusztus 14. napján kelt határozattal egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítést szabtak ki.
[3] A nyomozó ügyészség a 2013. szeptember 3-án kelt határozatával a felperessel szemben elrendelt hivatali visszaélés bűntette miatt indult nyomozást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 190. § (1) bekezdés j) pontja alapján - mivel cselekménye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen - megszüntette és a felperest az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 71. §-a alapján megrovásban részesítette. A határozat indokolása szerint a felperesnél fellelt 16 darab személyi nyilvántartó lap lekérésével a felperes jogtalan előnyhöz jutott, mivel nem kellett leróni az anyakönyvi ügyintézés során fizetendő illetéket, továbbá nem kellett beszereznie az anyakönyvi nyilvántartásba való betekintéshez szükséges engedélyeket. A határozat megállapította, hogy a felperes cselekménye a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas. A cselekmény tárgyi súlya, továbbá a felperes büntetlen előélete és megbánó magatartása, valamint a cselekmény csekély fokú társadalomra veszélyessége miatt a nyomozást megszüntette és a felperessel szemben megrovást alkalmazott.
[4] Az alperes igazgatója 2013. augusztus 6-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, és a 2013. augusztus 21-én kelt határozatával a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése - utasítás-parancs hanyag teljesítése fegyelemsértés - miatt a Hszt. 123. § (1) bekezdés h) pontjában szabályozott szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a 2013. március 27-i házkutatáson fellelt adatlapokat a felperes a szolgálat ellátása során, lekérdezési jogosultságával visszaélve, magáncélból - állítása szerint - családfakutatás okán 2012-ben a KEKKH adatbázisából kérte le. A lekérdezett személyek személyes adatait jogszerűtlenül, nem a rendőrség feladat- és hatáskörének gyakorlása érdekében igényelte és használta fel. Az adatokat nem szabályszerűen tárolta, a lekérdezéseket elöljárójának nem jelentette, azokat hivatalosan nem dokumentálta. Cselekményével megsértette a Hszt. 68. § (2) bekezdésében, a rendőrség adatvédelmi szabályzatáról szóló 54/2007. (OT. 35.) ORFK utasítás 27., 107., 110., 116. és 118. pontjában foglaltakat, a belső adatvédelemről és adatbiztonsági szabályzatról szóló 23/2013. (V. 17.) ORFK utasítás 51., 54., 58., 60. és 62. pontjában, a rendőrség iratkezelési szabályzatáról szóló 59/2008. (OT. 31.) ORFK utasítás 310. és 312. pontjában, valamint a részére kiadott munkaköri leírás felelős rész F. pontjában foglalt rendelkezéseket. A fegyelmi határozat súlyosító körülményként értékelte a fegyelemsértés tárgyi súlyát és jellegét, valamint azt, hogy a felperessel szemben korábban súlyos szabályszegő magatartása miatt lefolytatott fegyelmi eljárás során (egy héttel korábban) egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítés került kiszabásra.
[5] A felperes a keresetében a 2013. augusztus 21-én kelt szolgálativiszony-megszüntetés fenyítést kiszabó határozat hatályon kívül helyezését és a fegyelmi eljárás megszüntetését, másodlagosan a fegyelmi jogkör gyakorlójának új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint ugyanazért a magatartásáért két különböző szankciót alkalmaztak vele szemben. A felperes sérelmezte, hogy a két helyszínen megtalált lőszereket külön eljárásban bírálták el. Érvelése szerint az általa elkövetett cselekmény nincs arányban a kiszabott fenyítés mértékével és nem vette figyelembe 20 éves szolgálati viszonyát, két kiskorú gyermekének nevelését, továbbá fennálló hiteleinek összegét.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a felperes a fegyelmi eljárás során terhére rótt valamennyi cselekményt elismerte, így a perben azt kellett vizsgálni, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása jogszerű volt-e, illetőleg a legsúlyosabb fegyelmi fenyítés kiszabására okszerűen került-e sor.
[7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás megindítására nyitva álló határidőt a fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgáló magatartásokról való teljes körű tudomásszerzéstől kell számítani, amely 2013. július 3-a, amely napon a fegyelmi jogkört gyakorló elöljáró a nyomozó ügyészség határozatából értesült a fegyelemsértésről. A felperes hivatkozása alapján megállapította, hogy a fegyelmi eljárások egyesítésének elmulasztása nem tekinthető olyan súlyú eljárási hibának, amely a jogellenesség megállapítását eredményezné, az hátrányt nem jelentett. A két cselekmény, vagyis a tiltott lőszerek tartása, illetve a jogellenes adatkérés ugyan két külön eljárásban került elbírálásra, azonban azokat külön értékelte az alperes, így döntése nem esik a kétszeres értékelés tilalmába.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a fegyelmi fenyítés körében nem annak volt jelentősége, hogy a jogosulatlan adatlekéréssel a felperes milyen vagyoni előnyre tett szert, hanem annak, hogy rendőrként elvárható volt a jogszabályok, munkáltatói utasítások betartása. A munkaügyi perben a cselekmény büntetőjogi megítélésének nem volt jelentősége, azt munkajogi szempontból kellett értékelni. Mindezek alapján a kiszabott fegyelmi fenyítést okszerűen alkalmazta az alperes.
[9] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperes határozatában kiszabott fenyítést a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása fenyítésre enyhítette.
[10] A törvényszék ítéletének indokolásában a fegyelmi eljárás szabályszerűsége körében előadott fellebbezési érvelést - amely annak késedelmes megindítását és az eljárások egyesítésének elmulasztását sérelmezte - az elsőfokú bíróság álláspontjával azonosan megalapozatlannak értékelte.
[11] A törvényszék a kiszabott fenyítés arányossága kérdésében azonban eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Ennek során mérlegelte, hogy a felperes 16, vele rokoni kapcsolatban álló személy adatát kérte le magáncélból az adatbázisból. A per során a felperes nem vitatta a cselekmény elkövetését, vagyis, hogy az adatbázisból történt lekérdezések során a hozzáférési jogosultságát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, az adatokat jogszerűtlenül nem a rendőrség feladat- és hatáskörének gyakorlása érdekében igényelte és használta fel, az adatokat nem szabályszerűen tárolta, a lekérdezéseket elöljárónak nem jelentette, azokat hivatalosan nem dokumentálta és ezzel a fegyelmi határozatban foglalt jogszabályokat megsértette.
[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fegyelmi határozat enyhítő körülményként csupán a felperes őszinte beismerését értékelte, azonban nem vette figyelembe a Hszt. 139. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb körülményeket. Nem értékelte ennek során, hogy a lekérdezett adatokban szereplő személyek a rokonai voltak, akik közül 12 személy már korábban elhalálozott. Nem vette figyelembe továbbá az ügyészség azon megállapítását, mely szerint az elkövetett cselekmény olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen, és azt sem, hogy a felperes 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkezik, munkájára panasz nem volt, két kiskorú gyermeket nevel és lakása jelzáloghitellel terhelt. Ezen körülményeket együttesen értékelve a másodfokú bíróság álláspontja szerint a szolgálati viszony megszüntetése a felperesre nézve rendkívül súlyos joghátrányt jelent, amely nincs arányban az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, a felperes vétkességével, ezért a kiszabott fegyelmi fenyítést a Hszt. 123. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a soron következő rendfokozatba való előléptetés várakozási idejének egy évre terjedő meghosszabbítására enyhítette.
[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet "hatályában történő fenntartását", másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.
[14] A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes főtörzs-zászlósi rendfokozatban teljesített szolgálatot, a főtörzszászlós pedig a zászlósok rendfokozati állománycsoportjában a legmagasabb, onnan következő rendfokozatba előlépni nem lehet. Ebből következően a jogerős ítéletben foglalt fenyítés, vagyis a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása olyan szankciónak minősül, amelyet esetében nem lehet végrehajtani, ezért a Hszt. 120. § (1) bekezdésében meghatározottak nem valósulnak meg. A törvényszék olyan fenyítést szabott ki, amely a felperesre nézve semmilyen jogkövetkezménnyel nem jár, mert végrehajthatatlan.
[15] Az alperes érvelése szerint a felperes a hivatali visszaélés bűncselekményét elkövette, ezért őt az ügyészség megrovásban részesítette. Ennek a ténynek azonban a cselekmény munkaügyi, fegyelmi szempontból történő megítélésénél nincs jelentősége, mert a felperes által elkövetett jogosulatlan adatlekérdezés súlyos cselekménynek minősül. Nem annak volt jelentősége a cselekmény minősítésekor, hogy a felperes milyen célból kérte le az adatokat, mivel a családtagok a személyes adataik - adott esetben a különleges személyes adatai - felperes által történő kezeléséhez nem járultak hozzá. Az alperes érvelése szerint a rendőri hivatással szemben magasabb, különleges társadalmi elvárások érvényesülnek. Egy rendőrtől, akinek jogszabályból eredő munkaköri kötelessége a bűncselekmények üldözése, joggal várható el, hogy hivatali helyzetével visszaélve ne kövessen el bűncselekményt, kifogástalan életvitelt folytasson.
[16] Az alperes álláspontja szerint az állomány fegyelmi kultúráját visszaveti, hátrányosan hat a fegyelemsértések megelőzésére, ha az állomány többi tagja azt tapasztalja, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának a döntését ilyen súlyos kötelezettségszegés esetén is megváltoztatja a bíróság, ráadásul olyan fenyítésre, amelyet nem lehet végrehajtani.
[17] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[18] A felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 16 személy adatait tartalmazó személyi nyilvántartó adatlapot lekérdezési jogosultságával visszaélve, magáncélból a KEKKH adatbázisából lekért, azokat jogszerűtlenül használta fel, szabálytalanul tárolta, a lekérdezést elöljárójának nem jelentette és hivatalosan nem dokumentálta. A kötelezettségszegés elkövetésének tényét maga a felperes sem vitatta, a keresetében a fegyelmi határozattal szemben formai kifogásokat támasztott, továbbá az enyhítő körülményei nyomatékos figyelembevételét kérte.
[19] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a törvényszék megváltoztatta és a felperessel szemben az enyhítő körülmények nyomatékos figyelembevételével enyhébb fenyítést alkalmazott. A Kúriának az alperes felülvizsgálati kérelme alapján elsődlegesen a jogerős ítéletben foglalt fenyítés arányossága, másodlagosan pedig a jogszabályban foglalt prevenciós cél érvényesülése körében kellett állást foglalni, amelynek során az eset összes körülményét, a kötelezettségszegés súlyát, az enyhítő és súlyosító körülményeket együttesen kellett számba venni.
[20] A Hszt. 68. §-a meghatározza a hivatásos állomány tagjának kötelességeit, amelynek keretében az (1) bekezdés b) pontja szerint a hivatásos állomány tagja köteles a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően - szükség esetén a veszély vállalásával -, az elvárható szakértelemmel és gondossággal pártatlanul és igazságosan végrehajtani.
[21] A felperes a fenti jogszabályi előírásba ütközően nem vitatottan megszegte a belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatról szóló 23/2013. (V. 17.) ORFK utasítás 51., 54., 58., 60. és 62. pontjait és hivatásos állományúként őt megillető jogosultságával visszaélve jogszabálysértést követett el, amely a büntetőeljárásban megállapítottak szerint a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas.
[22] Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a rendőri hivatással szemben magasabb, különleges társadalmi elvárások érvényesülnek. Nem annak volt jelentősége, hogy az ugyanezen tárgyban folytatott büntetőeljárásban a felperes cselekményét a társadalomra csekély fokban veszélyesnek minősítették, mert annak megítélése a szolgálati viszonyával összefüggő kötelezettségek teljesítése során eltérő lehet. A felperes terhére rótt fegyelemsértés súlya, az eltérő kötelezettségszegés miatt korábban kiszabott fegyelmi fenyítés, a hivatkozott enyhítő körülmények figyelembevétele mellett is jogszerűen eredményezte a fegyelmi határozatban foglalt fenyítés kiszabását.
[23] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Hszt. 119. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alapján, a Hszt. 120. § (1) bekezdésének figyelembevételével - amely szerint a fenyítés célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövetőnek és másoknak a fegyelemsértéstől való visszatartása - az alkalmazott jogkövetkezmény nem tekinthető jogsértőnek. A munkáltatói fegyelmi határozat megalapozottan hangsúlyozta a felperes hivatali helyzetének felhasználásával elkövetett, a Btk. 225. §-ába ütköző magatartás jelentőségét, amelynek során a személyes adatokkal történő visszaélés és az illetékszabályok megsértése is megvalósult. A törvényszék a felperes személyes körülményeit hangsúlyozva, azoknak az elkövetett fegyelemsértéshez viszonyítottan indokolatlanul kiemelkedő jelentőséget tulajdonítva nem vette figyelembe, hogy az ítéletében megállapított enyhébb fenyítés - a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása - a felperes rendfokozatára tekintettel tényleges szankciót nem jelent. Ebből következően a jogerős ítélet által alkalmazott fenyítés a Hszt. 120. § (1) bekezdésébe ütközően a speciális és generális prevenciós célját nem éri el, a felperesre nézve joghátrányt nem jelent, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria, Mfv. II. 10.213/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Karakas Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Révészné dr. Temesi Kinga jogtanácsos által képviselt Repülőtéri Rendőri Igazgatóság alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 45.M.3816/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.638.602/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.638.602/2014/5.számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.M.3816/2013/6. számú ítéletét helybenhagyja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a hivatásos állományú felperessel szemben a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség előtt folyó büntető ügyben 2013. március 27-én házkutatást végeztek. Ennek során a felperes lakásában egy darab engedély nélkül tartott lőszert, valamint 16 darab nyilvántartási lapot, a munkavégzése helyén pedig négy darab vadászlőfegyverhez tartozó lőszert foglaltak le.
A felperes irodájában talált négy darab lőszerrel kapcsolatban a felperessel szemben fegyelmi eljárást indult, majd a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság igazgatója a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 123. § (1) bekezdés d) pontja alapján 2013. augusztus 14. napján kelt határozatával egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítést szabott ki.
A nyomozó ügyészség a 2013. szeptember 3-án kelt határozatával a felperessel szemben elrendelt hivatali visszaélés bűntette miatt indult nyomozást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 190. § (1) bekezdés j) pontja alapján - mivel cselekménye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen - megszüntette és a felperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 71. §-a alapján megrovásban részesítette. A határozat indokolása szerint a felperesnél fellelt 14 darab személyi nyilvántartó lap lekérésével a felperes jogtalan előnyhöz jutott, mivel nem kellett leróni az anyakönyvi ügyintézés során fizetendő illetéket, továbbá nem kellett beszereznie az anyakönyvi nyilvántartásba való betekintéshez szükséges engedélyeket. A határozat megállapította, hogy a felperes cselekménye a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas. A cselekmény tárgyi súlya, továbbá a felperes büntetlen előélete és megbánó magatartása, valamint a cselekmény csekély fokú társadalomra veszélyessége miatt a nyomozást megszüntette és a felperessel szemben megrovást alkalmazott.
A Repülőtéri Rendőr Igazgatóság igazgatója 2013. július 3-án kapta meg a nyomozó ügyészség határozatát, amelyről megállapítható volt, hogy a hivatali visszaélés bűntette vonatkozásában az iratok áttételre kerültek a nyomozó ügyészséghez. Az alperes igazgatója 2013. augusztus 6-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, és a 2013. augusztus 21-én kelt határozatával a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése - utasítás-parancs hanyag teljesítése fegyelemsértés - miatt a Hszt. 123. § (1) bekezdés h) pontjában szabályozott szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a 2013. március 27-ei házkutatáson fellelt adatlapokat a felperes a szolgálat ellátása során, lekérdezési jogosultságával visszaélve, magáncélból - állítása szerint - családfakutatás okán 2012-ben a KEKKH adatbázisából kérte le. A lekérdezett személyek személyes adatait jogszerűtlenül, nem a rendőrség feladat- és hatáskörének gyakorlása érdekében igényelte és használta fel. Az adatokat nem szabályszerűen tárolta, a lekérdezéseket elöljárójának nem jelentette, azokat hivatalosan nem dokumentálta. Cselekményével megsértette a Hszt. 68. § (2) bekezdésében, a rendőrség adatvédelmi szabályzatáról szóló 54/2007.(OT.35.) ORFK utasítás 27., 107., 110., 116. és 118. pontjában foglaltakat, a belső adatvédelemről és adatbiztonsági szabályzatról szóló 23/2013. (V.17.) ORFK utasítás 51., 54., 58., 60. és 62. pontjában, a rendőrség iratkezelési szabályzatáról szóló 59/2008.(OT.31.) ORFK utasítás 310. és 312. pontjában, valamint a részére kiadott munkaköri leírás felelős rész F. pontjában foglalt rendelkezéseket. A fegyelmi határozat enyhítő körülményként vette figyelembe a felperes őszinte beismerését, súlyosító körülményként pedig a fegyelemsértés tárgyi súlyát és jellegét, valamint azt értékelte, hogy a felperessel szemben korábban súlyos szabályszegő magatartása miatt lefolytatott fegyelmi eljárás során egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítés került kiszabásra.
A felperes a keresetében a 2013. augusztus 21-én kelt szolgálati viszony megszüntetés fenyítést kiszabó határozat hatályon kívül helyezését és a fegyelmi eljárás megszüntetését, másodlagosan a fegyelmi jogkör gyakorlójának új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint ugyanazért a magatartásáért két különböző szankciót alkalmaztak vele szemben. A felperes sérelmezte, hogy a két helyszínen megtalált lőszereket külön eljárásban bírálták el. Érvelése szerint az általa elkövetett cselekmény nincs arányban a kiszabott fenyítés mértékével és nem vette figyelembe 20 éves szolgálati viszonyát, két kiskorú gyermekének nevelését, továbbá fennálló hiteleinek összegét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Hszt. 68. § (1)-(2) bekezdésében, 123. § (1) bekezdés h) pontjában, a 119. § (1)-(2) bekezdésében, a 139. § (1)-(2) bekezdésében, továbbá 23/2013. (V.17.) ORFK utasítás 51., 54., 58., 60., 62. pontjában és a 11/2006. (III.14.) BM rendelet 10. § (1)-(5) bekezdésében foglaltakra hivatkozással a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes a fegyelmi eljárás során terhére rótt valamennyi cselekményt elismerte, így a perben azt kellett vizsgálni, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása jogszerű volt-e, illetőleg a legsúlyosabb fegyelmi fenyítés kiszabására okszerűen került-e sor.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás megindítására nyitva álló határidőt a fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgáló magatartásokról való teljes körű tudomásszerzéstől kell számítani, amely 2013. július 3-a, amely napon a fegyelmi jogkört gyakorló elöljáró a nyomozó ügyészség határozatából értesült a fegyelemsértésről. A felperes hivatkozása alapján megállapította, hogy a fegyelmi eljárások egyesítésének elmulasztása nem tekinthető olyan súlyú eljárási hibának, amely a jogellenesség megállapítását eredményezné, az hátrányt nem jelentett. A két cselekmény, vagyis a tiltott lőszerek tartása, illetve a jogellenes adatkérés ugyan két külön eljárásban került elbírálásra, azonban azokat külön értékelte az alperes, így döntése nem esik a kétszeres értékelés tilalmába.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a fegyelmi fenyítés körében nem annak volt jelentősége, hogy a jogosulatlan adatlekéréssel a felperes milyen vagyoni előnyre tett szert, hanem annak, hogy rendőrként elvárható volt a jogszabályok, munkáltatói utasítások betartása. A munkaügyi perben a cselekmény büntetőjogi megítélésének nem volt jelentősége, azt munkajogi szempontból kellett értékelni. Mindezek alapján a kiszabott fegyelmi fenyítést okszerűen alkalmazta az alperes.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperes határozatában kiszabott fenyítést a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása fenyítésre enyhítette.
A törvényszék ítéletének indokolásában a fegyelmi eljárás szabályszerűsége körében előadott fellebbezési érvelést - amely annak késedelmes megindítását és az eljárások egyesítésének elmulasztását sérelmezte - az elsőfokú bíróság álláspontjával azonosan megalapozatlannak értékelte.
A törvényszék a kiszabott fenyítés arányossága kérdésében azonban eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Ennek során mérlegelte, hogy a felperes 16, vele rokoni kapcsolatban álló személy adatát kérte le magáncélból az adatbázisból. A per során a felperes nem vitatta a cselekmény elkövetését, vagyis, hogy az adatbázisból történt lekérdezések során a hozzáférési jogosultságát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, az adatokat jogszerűtlenül nem a rendőrség feladat- és hatáskörének gyakorlása érdekében igényelte és használta fel, az adatokat nem szabályszerűen tárolta, a lekérdezéseket elöljárónak nem jelentette, azokat hivatalosan nem dokumentálta és ezzel a fegyelmi határozatban foglalt jogszabályokat megsértette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fegyelmi határozat enyhítő körülményként csupán a felperes őszinte beismerését értékelte, azonban nem vette figyelembe a Hszt. 139. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb körülményeket. Nem értékelte ennek során, hogy a lekérdezett adatokban szereplő személyek a rokonai voltak, akik közül 12 személy már korábban elhalálozott. Nem vette figyelembe továbbá az ügyészség azon megállapítását, mely szerint az elkövetett cselekmény olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen, és azt sem, hogy a felperes 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkezik, munkájára panasz nem volt, két kiskorú gyermeket nevel és lakása jelzálog hitellel terhelt. Ezen körülményeket együttesen értékelve a másodfokú bíróság álláspontja szerint a szolgálati viszony megszüntetése a felperesre nézve rendkívül súlyos joghátrányt jelent, amely nincs arányban az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, a felperes vétkességével, ezért a kiszabott fegyelmi fenyítést a Hszt. 123. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a soron következő rendfokozatba való előléptetés várakozási idejének egy évre terjedő meghosszabbítására enyhítette.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet "hatályában történő fenntartását", másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság Bűnügyi Igazgatóság CCTV és Készenléti Alosztályán főtörzszászlósi rendfokozatban teljesített szolgálatot, a főtörzszászlós pedig a zászlósok rendfokozati állománycsoportjában a legmagasabb, onnan következő rendfokozatba előlépni nem lehet. Ebből következően a jogerős ítéletben foglalt fenyítés, vagyis a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása olyan szankciónak minősül, amelyet esetében nem lehet végrehajtani, ezért a Hszt. 120. § (1) bekezdésében meghatározottak nem valósulnak meg. A Fővárosi Törvényszék olyan fenyítést szabott ki, amely a felperesre nézve semmilyen jogkövetkezménnyel nem jár, mert végrehajthatatlan. Mindezek alapján a Fővárosi Törvényszék ítélete a Hszt. 119. § (1) bekezdésébe és 120. § (1) bekezdésébe, valamint a fegyelmi szabályzat 34. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az alperes érvelése szerint a felperes a hivatali visszaélés bűncselekményét elkövette, ezért őt az ügyészség megrovásban részesítette. Ennek a ténynek azonban a cselekmény munkaügyi, fegyelmi szempontból történő megítélésénél nincs jelentősége, mert a felperes által elkövetett jogosulatlan adatlekérdezés súlyos cselekménynek minősül. Nem annak volt jelentősége a cselekmény minősítésekor, hogy a felperes milyen célból, kérte le az adatokat, mivel a családtagok a személyes adataik - adott esetben a különleges személyes adatai - felperes által történő kezeléséhez nem járultak hozzá. Az alperes érvelése szerint a rendőri hivatással szemben magasabb, különleges társadalmi elvárások érvényesülnek. Egy rendőrtől, akinek jogszabályból eredő munkaköri kötelessége a bűncselekmények üldözése, joggal várható el, hogy hivatali helyzetével visszaélve ne kövessen el bűncselekményt, kifogástalant életvitelt folytasson.
Az alperes álláspontja szerint az állomány fegyelmi kultúráját visszaveti, hátrányosan hat a fegyelemsértések megelőzésére, ha az állomány többi tagja azt tapasztalja, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának a döntését ilyen súlyos kötelezettségszegés esetén is megváltoztatja a bíróság, ráadásul olyan fenyítésre, amelyet nem lehet végrehajtani.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
A felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 16 személy adatait tartalmazó személyi nyilvántartó adatlapot lekérdezési jogosultságával visszaélve, magáncélból a KEKKH adatbázisából lekért, azokat jogszerűtlenül használta fel, szabálytalanul tárolta, a lekérdezést elöljárójának nem jelentette és hivatalosan nem dokumentálta. A kötelezettségszegés elkövetésének tényét maga a felperes sem vitatta, a keresetében a fegyelmi határozattal szemben formai kifogásokat támasztott, továbbá az enyhítő körülményei nyomatékos figyelembevételét kérte.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a törvényszék megváltoztatta és a felperessel szemben az enyhítő körülmények nyomatékos figyelembevételével enyhébb fenyítést alkalmazott. A Kúriának az alperes felülvizsgálati kérelme alapján elsődlegesen a jogerős ítéletben foglalt fenyítés arányossága, másodlagosan pedig a jogszabályban foglalt prevenciós cél érvényesülése körében kellett állást foglalni, amelynek során az eset összes körülményeit, a kötelezettségszegés súlyát, az enyhítő és súlyosító körülményeket együttesen kellett számba venni.
A Hszt. 68. §-a meghatározza a hivatásos állomány tagjának kötelességeit, amelynek keretében az (1) bekezdés b) pontja szerint a hivatásos állomány tagja köteles a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően, - szükség esetén a veszély vállalásával - az elvárható szakértelemmel és gondossággal pártatlanul és igazságosan végrehajtani.
A felperes a fenti jogszabályi előírásba ütközően nem vitatottan megszegte a belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatról szóló 23/2013. (V. 17.) ORFK utasítás 51., 54., 58., 60., és 62. pontjait és hivatásos állományúként őt megillető jogosultságával visszaélve jogszabálysértést követett el, amely a büntetőeljárásban megállapítottak szerint a Btk. 225.§-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a rendőri hivatással szemben magasabb, különleges társadalmi elvárások érvényesülnek. Nem annak volt jelentősége, hogy az ugyanezen tárgyban folytatott büntetőeljárásban a felperes cselekményét a társadalomra csekély fokban veszélyesnek minősítették, mert annak megítélése a szolgálati viszonyával összefüggő kötelezettségek teljesítése során eltérő lehet. A felperes terhére rótt fegyelemsértés súlya, az eltérő kötelezettségszegés miatt korábban kiszabott fegyelmi fenyítés, a hivatkozott enyhítő körülmények figyelembevétele mellett is jogszerűen eredményezte a fegyelmi határozatban foglalt fenyítés kiszabását.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Hszt. 119.§ (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alapján, a Hszt. 120.§ (1) bekezdésének figyelembevételével - amely szerint a fenyítés célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövetőnek és másoknak a fegyelemsértéstől való visszatartása - az alkalmazott jogkövetkezmény nem tekinthető jogsértőnek. A munkáltatói fegyelmi határozat megalapozottan hangsúlyozta a felperes hivatali helyzetének felhasználásával elkövetett, a Btk. 225.§-ába ütköző magatartás jelentőségét, amelynek során a személyes adatokkal történő visszaélés és az illeték szabályok megsértése is megvalósult. A törvényszék a felperes személyes körülményeit hangsúlyozva, azoknak az elkövetett fegyelemsértéshez viszonyítottan indokolatlanul kiemelkedő jelentőséget tulajdonítva nem vette figyelembe, hogy az ítéletében megállapított enyhébb fenyítés - a soron következő rendfokozatba előléptetés várakozási idejének egy évig terjedő meghosszabbítása - a felperes rendfokozatára tekintettel tényleges szankciót nem jelent. Ebből következően a jogerős ítélet által alkalmazott fenyítés a Hszt. 120. § (1) bekezdésébe ütközően a speciális és generális prevenciós célját nem éri el, a felperesre nézve joghátrányt nem jelent, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes a perben költséget nem igényelt, ezért erről a Kúria nem rendelkezett.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad.
Budapest, 2015. szeptember 23.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.213/2015.)