adozona.hu
BH+ 2016.1.40
BH+ 2016.1.40
Ha a munkáltató a felmentést a közalkalmazottnak a megelőző év során elkövetett kötelezettségszegéseivel indokolta, és ennek keretében a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekményeire is hivatkozott, mindez nem ütközött a kétszeres értékelés tilalmába, mert súlyosító körülményként értékelhető, hogy a közalkalmazott a korábbi sérelmezett magatartásával továbbra sem hagyott fel [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1997. március 2-ától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel letéti előadó munkakörben. 2011. augusztus 15-én és augusztus 25-én nem jelent meg munkahelyén és távolmaradásának okáról nem értesítette előzetesen felettesét, ezért 2011. szeptember 12-én írásbeli figyelmeztetésben részesítették.
A 2012. március 6-án megküldött megkeresésre határidőn belül nem válaszolt, mulasztását jelentésében elismerte.
Közvetlen fele...
BH+ 2016.1.40 Ha a munkáltató a felmentést a közalkalmazottnak a megelőző év során elkövetett kötelezettségszegéseivel indokolta, és ennek keretében a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekményeire is hivatkozott, mindez nem ütközött a kétszeres értékelés tilalmába, mert súlyosító körülményként értékelhető, hogy a közalkalmazott a korábbi sérelmezett magatartásával továbbra sem hagyott fel [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. c) pont].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1997. március 2-ától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel letéti előadó munkakörben. 2011. augusztus 15-én és augusztus 25-én nem jelent meg munkahelyén és távolmaradásának okáról nem értesítette előzetesen felettesét, ezért 2011. szeptember 12-én írásbeli figyelmeztetésben részesítették.A 2012. március 6-án megküldött megkeresésre határidőn belül nem válaszolt, mulasztását jelentésében elismerte.
Közvetlen felettese 2012. március 8-án kelt jelentésében az általa tapasztalt hiányosságok miatt felhívta a felperes figyelmét a megfelelő munkavégzésre. Szintén a munkáltató által készített, 2012. március 28-án kelt jelentés rögzítette, hogy a felperes figyelmét többször felhívták arra, hogy meghatározott feladatoknál a határidőre fokozott figyelemmel legyen, az utasításait azonban felületesen, részrehajlóan végezte el, támadó jellegű hozzáállásával reagálta le, és többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott munkavégzésén.
A felperessel szemben fegyelmi eljárást indítottak, amely 2012. május 24-én kelt határozattal megszüntetésre került a munkaköri leírás hiányára tekintettel. A határozat indokolásában szerepelt, hogy a felperes több esetben nem végezte megfelelően munkáját, ezért az alperes felhívta figyelmét a pontos, precíz munkavégzésre és a határidők betartására, valamint az új munkaköri leírás és az átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján munkája pontos ellátására.
2012. június 25-én az alperes egyik alkalmazottja sértő hangnemű és tartalmú üzenetet kapott a felperes telefonjáról.
A felperes közvetlen felettese 2012. augusztus 9-én kelt jelentésében megállapította, hogy a 2012. évi levéldossziéban olyan iratokat talált, amelyekhez válaszlevél nem volt tűzve, arra azonban a felperes azt jegyezte rá, hogy a tájékoztatás megtörtént és a válaszlevelet elküldték. A felperes több alkalommal a munkahelyéhez meg nem engedhető hangnemben beszélt közvetlen felettesével, valamint munkatársaival.
Az alperes 2012. szeptember 27-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontja, illetve 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Indokolásában több pontban rögzítette azokat a kötelezettségszegéseket, amelyre figyelemmel a felperes jogviszonya megszüntetésre került. Terhére rótta, hogy két esetben előzetes tájékoztatás nélkül nem jelent meg munkahelyén, emiatt írásbeli figyelmeztetésben részesítették. Folyamatos kötelezettségszegései miatt vele szemben fegyelmi eljárást indítottak, amely során több fegyelemsértést elismert.
2012. július 13-áig összesen 36 esetben, ezt követően további 55 esetben kioktatás ellenére nem tett eleget az előírt határidőben kézbesítési kötelezettségének. Több esetben az intézetbe érkező levelek ügyintézése során a válaszlevelet nem csatolta az iratokhoz, így utólag nem volt megállapítható, hogy ki és mikor írta alá és milyen irat került továbbításra. Több esetben nem hajtotta végre felettesei utasításait, munkahelyhez nem illő megjegyzéseket tett munkatársainak.
Nem tett eleget a kollegiális együttműködés elemi szabályainak sem, egyes munkatársait sértegette, másokat zaklatta, meg nem engedhető hangvételű sms-ek formájában.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felmentés indokai nem voltak valósak és okszerűek, továbbá a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel csak különösen indokolt esetben lehetett volna megszüntetni jogviszonyát figyelemmel arra, hogy kiskorú gyermekét egyedül neveli. Ezen túl az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megismételt eljárást követően a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes több alkalommal a munkafolyamat elvégzésével kapcsolatos munkáltatói utasításokhoz megjegyzéseket fűzött, munkatársaival összeférhetetlenül viselkedett, a rá bízott feladatokat nehezen vagy késedelmesen hajtotta végre. A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak a körben, hogy a felperes a kollegiális együttműködés szabályainak nem tett eleget, amelyet az általuk 2011. június 2-án és október 14-én készült feljegyzések is alátámasztották. Értékelte, hogy az alperes egy szigorú hierarchia szerint működő intézmény, ahol a felettes utasításainak betartása különös jelentőséggel bír.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és felettesei, illetve munkatársai közötti elmérgesedett rossz viszony a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tette, s ez különösen indokolt esetnek minősül, így a felmentési korlátozás ellenére a felmentés nem volt jogellenes. Megállapította, hogy a felperes az általa hivatkozott joggal való visszaélést nem tudta bizonyítani.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a letéti csoportvezető két jelentésében, valamint a fegyelmi eljárást megszüntető határozatban foglaltakkal.
Ítéletében pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Megállapította, hogy az alperes egy hosszabb időszak - a felmentést megelőző egy év - történései alapján határozott a felperes jogviszonya megszüntetéséről. Az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett, okiratokat csatolt, illetve tanúvallomásokkal támasztotta alá a felmentése indokolásában foglaltakat. Ezzel szemben a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a gazdasági vezető, illetve közvetlen felettese vele szemben tanúsított magatartása volt a feszült viszonyt kiváltó oka, mely joggal való visszaélés útján a jogviszonya megszüntetéséhez vezetett.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bizonyítékok összességében való értékeléséből az az okszerű következtetés vonható le, hogy a felperes folyamatosan tanúsított magatartása miatt súlyosan megromlott kapcsolata feletteseivel, illetve munkatársaival. Ennek az volt alapja, hogy a felperes nem végezte megfelelően a munkáját, együttműködési kötelezettségét tartósan megsértette és összeférhetetlen magatartást tanúsított. Ennek következtében az alperes a valós és bizonyított tények alapján okszerűen döntött a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetéséről.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon a kereseti kérelmének megfelelő határozatot.
Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-át, és a kétszeres értékelés tilalmába ütközően vonták a vizsgált bizonyítékok körébe a fegyelmi eljárás során már értékelt bizonyítékokat.
Állította, hogy nem került bizonyításra az, hogy ő küldte a sérelmezett sms-t kollégájának, e körben a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, megsértve ezzel a Pp. 221. §-át. Munkaköri leírása hiányában a közvetlen felettese által írt jelentések tartalma nem róható a terhére, nem tudta, hogy milyen módon kell a válaszleveleket kezelni. Vitatta, hogy összeférhetetlen magatartást tanúsított volna, munkatársainak az volt a célja, hogy őt a munkahelyéről eltávolítsák.
Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték P.-né M. I. nyilatkozatát, D. É. és H. O. tanúvallomása elfogulatlannak nem tekinthető, így a tényállás megállapításánál nem volt értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Kifejtette, hogy a felperes jogviszonya megszüntetésére amiatt került sor, mert munkavégzése az alapvető követelményeknek nem felelt meg, és ezzel kapcsolatban minden olyan cselekedet és történés figyelembe vehető, amelyet a közalkalmazott a munkahelyén tanúsított. A felperes alaptalanul hivatkozott a munkaköri leírás hiányára, s életszerűtlenül állította, hogy a kifogásolt sms nem tőle származott. P.-né vallomását azért nem értékelhette a bíróság, mivel ő maga állította, hogy haragszik a volt munkáltatójára, így nyilvánvalóan elfogult volt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a jogerős ítéletet a bizonyítékok helytelen mérlegelése miatt tartotta megalapozatlannak.
A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének (BH 1999.44., BH 2012.179., EBH 2013.10.K44.).
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felmentést arra alapította, hogy a felperes munkaköri feladatait nem a tőle elvárható módon végezte, súlyosan és ismételten megszegte kötelezettségét, figyelmen kívül hagyta a munkáltatói utasításokat mind a munkahelyen, mind azon kívül, munkatársait sértő módon viselkedett, és ez a napi feladatok ellátását hátrányosan befolyásolta. A munkáltató a felmentést megelőző egy év történései alapján hozta meg döntését, amely során figyelembe vette azon cselekményeket is, amelyeket a fegyelmi eljárás tárgyává tett. Mindez nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába, mivel súlyosító körülményként értékelhető, ha a közalkalmazott korábbi sérelmezett magatartásával a továbbiakban sem hagy fel.
Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy az eljárt bíróságok helytelenül mérlegelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és állapították meg a tényállást.
A másodfokú bíróság ítéletében részletesen kifejtette, hogy milyen okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást. Az a körülmény, hogy a megállapított tényállás egyes - nem perdöntő - bizonyítékokkal nem vagy nem teljes mértékben áll összhangban, nem minősül jogsértésnek, mivel a tényállás az összes bizonyíték egybevetése alapján nem tekinthető okszerűtlennek (BH 2001.301.).
Az eljárt bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek, amikor Sz. T. gépkocsivezető tanúvallomását értékelve megállapították, hogy a felperes a durva stílusú sms üzenettel zaklatta a tanút, és beavatkozott a magánéletébe.
A rendelkezésre álló adatok alapján jogszerűen jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy az alperes valós és bizonyított tények alapján jogszerűen szüntette meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.308/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Magyarossy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyarossy József pártfogó ügyvéd) által képviselt B.-né M. K. felperesnek a dr. Gyenge Zoltán ügyvéd által képviselt Sz. F. és B. alperes ellen felmentés jogellenességének jogkövetkezményei iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 8.M.472/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.038/2015/4. számú jogerősen befejezett perében az említett másodfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.038/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket és a teljes egészében pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1997. március 2-ától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel letéti előadó munkakörben. 2011. augusztus 15-én és augusztus 25-én nem jelent meg munkahelyén és távolmaradásának okáról nem értesítette előzetesen felettesét, ezért 2011. szeptember 12-én írásbeli figyelmeztetésben részesítették.
A 2012. március 6-án megküldött megkeresésre határidőn belül nem válaszolt, mulasztását jelentésében elismerte.
Közvetlen felettese 2012. március 8-án kelt jelentésében az általa tapasztalt hiányosságok miatt felhívta a felperes figyelmét a megfelelő munkavégzésre. Szintén a munkáltató által készített, 2012. március 28-án kelt jelentésben rögzítette, hogy a felperes figyelmét többször felhívták arra, hogy meghatározott feladatoknál a határidőre fokozott figyelemmel legyen, az utasításait azonban felületesen, részrehajlóan végezte el, támadó jellegű hozzáállásával reagálta le, és többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott munkavégzésén.
A felperessel szemben fegyelmi eljárást indítottak, amely 2012. május 24-én kelt határozattal megszüntetésre került a munkaköri leírás hiányára tekintettel. A határozat indokolásában szerepelt, hogy a felperes több esetben nem végezte megfelelően munkáját, ezért az alperes felhívta figyelmét a pontos, precíz munkavégzésre és a határidők betartására, valamint az új munkaköri leírás és az átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján munkája pontos ellátására.
2012. június 25-én az alperes egyik alkalmazottja sértő hangnemű és tartalmú üzenetet kapott a felperes telefonjáról.
A felperes közvetlen felettese 2012. augusztus 9-én kelt jelentésében megállapította, hogy a 2012. évi levéldossziéban olyan iratokat talált, amelyekhez válaszlevél nem volt tűzve, arra azonban a felperes azt jegyezte rá, hogy a tájékoztatás megtörtént és a válaszlevelet elküldték. A felperes több alkalommal a munkahelyéhez meg nem engedhető hangnemben beszélt közvetlen felettesével, valamint munkatársaival.
Az alperes 2012. szeptember 27-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontja, illetve 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Indokolásában több pontban rögzítette azokat a kötelezettségszegéseket, amelyre figyelemmel a felperes jogviszonya megszüntetésre került. Terhére rótta, hogy két esetben előzetes tájékoztatás nélkül nem jelent meg munkahelyén, emiatt írásbeli figyelmeztetésben részesítették. Folyamatos kötelezettségszegései miatt vele szemben fegyelmi eljárást indítottak, amely során több fegyelemsértést elismert.
2012. július 13-áig összesen 36 esetben, ezt követően további 55 esetben kioktatás ellenére nem tett eleget az előírt határidőben kézbesítési kötelezettségének. Több esetben az intézetbe érkező levelek ügyintézése során a válaszlevelet nem csatolta az iratokhoz, így utólag nem volt megállapítható, hogy ki és mikor írta alá és milyen irat került továbbításra. Több esetben nem hajtotta végre felettesei utasításait, munkahelyhez nem illő megjegyzéseket tett munkatársainak.
Nem tett eleget a kollegiális együttműködés elemi szabályainak sem, egyes munkatársait sértegette, másokat zaklatta, meg nem engedhető hangvételű sms-ek formájában.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felmentés indokai nem voltak valósak és okszerűek, továbbá a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel csak különösen indokolt esetben lehetett volna megszüntetni jogviszonyát figyelemmel arra, hogy kiskorú gyermekét egyedül neveli. Ezen túl az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
A megismételt eljárást követően a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.472/2013/31. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes több alkalommal a munkafolyamat elvégzésével kapcsolatos munkáltatói utasításokhoz megjegyzéseket fűzött, munkatársaival összeférhetetlenül viselkedett, a rá bízott feladatokat nehezen vagy késedelmesen hajtotta végre. A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak a körben, hogy a felperes a kollegiális együttműködés szabályainak nem tett eleget, amelyet az általuk 2011. június 2-án és október 14-én készült feljegyzések is alátámasztották. Értékelte, hogy az alperes egy szigorú hierarchia szerint működő intézmény, ahol a felettes utasításainak betartása különös jelentőséggel bír.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és felettesei, illetve munkatársai közötti elmérgesedett rossz viszony a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tette, s ez különösen indokolt esetnek minősül, így a felmentési korlátozás ellenére a felmentés nem volt jogellenes. Megállapította, hogy a felperes az általa hivatkozott joggal való visszaélést nem tudta bizonyítani.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.038/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészített a letéti csoportvezető két jelentésében, valamint a fegyelmi eljárást megszüntető határozatban foglaltakkal.
Ítéletében pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Megállapította, hogy az alperes egy hosszabb időszak - a felmentést megelőző egy év - történései alapján határozott a felperes jogviszonya megszüntetéséről. Az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett, okiratokat csatolt, illetve tanúvallomásokkal támasztotta alá a felmentése indokolásában foglaltakat. Ezzel szemben a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a gazdasági vezető, illetve közvetlen felettese vele szemben tanúsított magatartása volt a feszült viszonyt kiváltó oka, mely joggal való visszaélés útján a jogviszonya megszüntetéséhez vezetett.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bizonyítékok összességében való értékeléséből az az okszerű következtetés vonható le, hogy a felperes folyamatosan tanúsított magatartása miatt súlyosan megromlott kapcsolata feletteseivel, illetve munkatársaival. Ennek az volt alapja, hogy a felperes nem végezte megfelelően a munkáját, együttműködési kötelezettségét tartósan megsértette és összeférhetetlen magatartást tanúsított. Ennek következtében az alperes a valós és bizonyított tények alapján okszerűen döntött a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetéséről.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet,melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon a kereseti kérelmének megfelelő határozatot.
Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206.§-át, és a kétszeres értékelés tilalmába ütközően vonták a vizsgált bizonyítékok körébe a fegyelmi eljárás során már értékelt bizonyítékokat.
Állította, hogy nem került bizonyításra az, hogy ő küldte a sérelmezett sms-t kollégájának, e körben a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, megsértve ezzel a Pp. 221. §-át. Munkaköri leírása hiányában a közvetlen felettese által írt jelentések tartalma nem róható a terhére, nem tudta, hogy milyen módon kell a válaszleveleket kezelni. Vitatta, hogy összeférhetetlen magatartást tanúsított volna, munkatársainak az volt a célja, hogy őt a munkahelyéről eltávolítsák.
Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték P.-né M. I. azon nyilatkozatát, miszerint D. É. megbízta H. O.-t azzal, hogy olyan módon járjon el, hogy lehetővé váljék az elbocsátása. D. É. és H. O. tanúvallomása elfogulatlannak nem tekinthető, így a tényállás megállapításánál nem volt értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet "helybenhagyását", s a felperes költségekben való marasztalását.
Kifejtette, hogy a felperes jogviszonya megszüntetésére amiatt került sor, mert munkavégzése az alapvető követelményeknek nem felelt meg, és ezzel kapcsolatban minden olyan cselekedet és történés figyelembe vehető, amelyet a közalkalmazott a munkahelyén tanúsított. A felperes alaptalanul hivatkozott a munkaköri leírás hiányára, s életszerűtlenül állította, hogy a kifogásolt sms nem tőle származott. P.-né vallomását azért nem értékelhette a bíróság, mivel ő maga állította, hogy haragszik a volt munkáltatójára, így nyilvánvalóan elfogult volt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékokat nem lehet felülmérlegelni, a másodfokú bíróság által megállapított tényállás és az ebből levont következtetések pedig megfeleltek a jogszabályok rendelkezésének.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a jogerős ítéletet a bizonyítékok helytelen mérlegelése miatt tartotta megalapozatlannak. A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének (BH 1999.44., BH 2012.179., EBH 2013.10.K44.).
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felmentést arra alapította, hogy a felperes munkaköri feladatait nem a tőle elvárható módon végezte, súlyosan és ismételten megszegte kötelezettségét, figyelmen kívül hagyta a munkáltatói utasításokat mind a munkahelyen, mind azon kívül, munkatársait sértő módon viselkedett, és ez a napi feladatok ellátását hátrányosan befolyásolta. A munkáltató a felmentést megelőző egy év történései alapján hozta meg döntését, amely során figyelembe vette azon cselekményeket is, amelyeket a fegyelmi eljárás tárgyává tett. Mindez nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába, mivel súlyosító körülményként értékelhető, ha a közalkalmazott korábbi sérelmezett magatartásával a továbbiakban sem hagy fel.
Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy az eljárt bíróságok helytelenül mérlegelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és állapították meg a tényállást.
A másodfokú bíróság ítéletében részletesen kifejtette, hogy milyen okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást. Az a körülmény, hogy a megállapított tényállás egyes - nem perdöntő - bizonyítékokkal nem vagy nem teljes mértékben áll összhangban, nem minősül jogsértésnek, mivel a tényállás az összes bizonyíték egybevetése alapján nem tekinthető okszerűtlennek (BH 2001.301.).
Az eljárt bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek, amikor Sz. T. gépkocsivezető tanúvallomását értékelve megállapították, hogy a felperes a durva stílusú sms üzenettel zaklatta a tanút, és beavatkozott a magánéletébe.
A rendelkezésre álló adatok alapján jogszerűen jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy az alperes valós és bizonyított tények alapján jogszerűen szüntette meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét.
A felperes munkavállalói költségkedvezményre vált jogosulttá, így a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.
A pártfogó ügyvéd által képviselt felperes pervesztessége mértékének megállapítására a Pp. 87. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően került sor.
Budapest, 2015. október 28.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.308/2015.)