adozona.hu
BH+ 2016.1.39
BH+ 2016.1.39
Az elévülés nyugvását eredményező menthető okra való hivatkozás téves azon az alapon, hogy az azonos tárgyú perben az igény kedvező elbírálásáról szóló jogerős döntésről történt tudomásszerzést követően nyílt lehetőség az igény érvényesítésére [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 12. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig az alperes Rendészeti Igazgatóság Bevetési Szolgálat Bevetési Osztályán járőrvezetői beosztásban, 2010. február 1-jétől a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség Határrendészeti Osztály Szolgálati Csoportban főhatárrendészként teljesített szolgálatot.
2010. november 4-én a szakszervezet útján - több társával együtt - szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben IV. rendűként megjelölve 2010. február 1-jétől 2010. ok...
BH+ 2016.1.39 Az elévülés nyugvását eredményező menthető okra való hivatkozás téves azon az alapon, hogy az azonos tárgyú perben az igény kedvező elbírálásáról szóló jogerős döntésről történt tudomásszerzést követően nyílt lehetőség az igény érvényesítésére [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 12. § (3) bek.].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig az alperes Rendészeti Igazgatóság Bevetési Szolgálat Bevetési Osztályán járőrvezetői beosztásban, 2010. február 1-jétől a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség Határrendészeti Osztály Szolgálati Csoportban főhatárrendészként teljesített szolgálatot.2010. november 4-én a szakszervezet útján - több társával együtt - szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben IV. rendűként megjelölve 2010. február 1-jétől 2010. október 30-ig terjedő időre 347 850 forint különleges bevetési pótlék megfizetését kérte. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a megyei Csapaterő Század állományában 2008. január 1-jétől rendszeresen végzett csapaterős feladatokat, és részesült csapatszolgálati képzésben, amikor az átlagosnál lényegesen nagyobb veszélynek, illetőleg fokozott igénybevételnek volt kitéve. E feladatok teljes mértékben megegyeztek a REBISZ (Készenléti Rendőrség) állománya által ellátott csapaterős igénybevétel során végzett feladatokkal, melyért az állomány különleges bevetési pótlékban részesült.
A szolgálati panasz tárgyában két határozat született.
A 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig terjedő időszak vonatkozásában - amely időszak részben jelen per tárgya, és amely időszakra nézve egyébként a felperes a szolgálati panaszában igényt nem érvényesített - az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával elutasította. A határozatot a felperes képviseletében eljáró szakszervezete 2011. január 11-én kézhez vette.
A 2010. február 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakra - amely időszak hangsúlyozottan nem képezi a jelen per tárgyát - a szolgálati panaszt - miután annak a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség vezetője nem adott helyt - a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője bírálta el és a 2010. december 20-án kelt határozatával elutasította. A határozatot a felperes képviseletében eljáró szakszervezet 2011 januárjában - pontosan meg nem jelölt, de 2011. január 11. napját megelőző időpontban - átvette.
Mindkét szolgálati panaszt elbíráló határozat a törvénynek megfelelő jogorvoslati tájékoztatást tartalmaz, mely szerint a felperes a kézhezvételtől számított 30 napon belül volt jogosult keresettel élni az illetékes munkaügyi bíróságnál, a felperes azonban e határidőn belül keresettel nem élt.
A felperes képviseletében eljáró szakszervezet 2014. március 17-én kelt levelében megkereste az alperest, mert álláspontja szerint a 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasz nem került elbírálásra, figyelemmel arra, hogy az ORFK vezetőjének elutasító határozata korábban kelt, mint az annak alapját képező elsőfokú határozat.
Az alperes Humánigazgatási Szolgálat vezetője 2014. március 24-én kelt levelében tájékoztatta a felperes képviseletében eljáró szakszervezetet, hogy a betöltött munkakörére tekintettel a hatásköri szabályok szerint a 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a szolgálati panaszt az ORFK vezetője, míg a 2010. február 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője bírálta el.
A felperes a 2014. április 10-én postára adott keresetében az alperest a 2008. január 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időszakra 695 700 forint és ezen összeg után középarányos kezdő időponttal késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni, elsődlegesen elmaradt különleges bevetési pótlék, míg másodlagosan kártérítés jogcímén.
Az elsődleges kereseti kérelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 5. §-ára, 6. § (1) bekezdésére, 162. § (1) bekezdésére, 196. § (1) bekezdésére, 254. § (2) bekezdés a) pont 1) alpontjára, és a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. §-ára, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú mellékletének 1c) pontjára, míg vagylagos kereseti kérelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bekezdésére, 355. § (1) és (2) bekezdésére, valamint az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdésére és XV. cikk (2) bekezdésére alapította.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felperes a keresetében 2008. január 1. és 2009. június 30. közötti időszakra kérte a különleges bevetési pótlék megállapítását, amely követelés - a Hszt. 105. § (1) bekezdésére figyelemmel - legkésőbb 2009. július 5-én esedékessé vált, ezért a felperes igénye a Hszt. 12. § (1) és (2) bekezdése alapján, a hároméves elévülési időre tekintettel az igény érvényesítésekor már elévült, az elévülést pedig hivatalból kell figyelembe venni.
A bíróság nem fogadta el a felperes érvelését arra nézve, hogy az elévülés a keresetindításig nyugodott. E körben a felperes egyrészt arra hivatkozott, hogy a szolgálati panasza nem került elbírálásra, másrészt azzal érvelt, hogy azért nem tudta érvényesíteni az igényét, mert csupán 2013 szeptemberében szerzett tudomást a Kúria 2013. február 13-án meghozott ítéletéről, amely a hivatásos állomány más tagjainak azonos követelését megalapozottnak találta.
Az ítélet indokolása szerint mindkét, a szolgálati panaszt elutasító határozat tartalmazott a bírói út igénybevételének lehetőségére vonatkozóan tájékoztatást. Így a felperesnek mindkét elutasító határozattal szemben lehetősége lett volna harminc napon belül a keresetlevele előterjesztésére. Ezzel a lehetőséggel a felperes azonban csak a határozatok kézhezvételét követő három év és három hónap elteltét követően élt. Mindezekre tekintettel - a követelés elévülése körében - nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség vezetője jogosult volt-e a panasz elbírálására, hiszen a szolgálati panasz - esetleg nem megfelelő elbírálása - nem zárta el a felperest a bírói út igénybevételének lehetőségétől. Az a körülmény pedig, hogy a felperes egy egyedi ügyben hozott kúriai döntés kapcsán került abba a helyzetbe, hogy követelése jogszerűségét megállapíthassa, nem minősül olyan menthető oknak, amely elzárta őt a bírósági igényérvényesítés lehetősége elől.
Az ítélet indokolása hangsúlyozta, hogy kizárólag a perrel érintett időszakban (2008. január 1-jétől 2009. június 30-ig) előterjesztett kereseti követelés elévülését vizsgálta. Ezen időszakot érintően a szolgálati panaszt az ORFK vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával elutasította, így az elévülési idő 2010. december 15-én újra kezdődött. Ehhez képest a felperes maga nyilatkozott akként, hogy a perbeli követelés kapcsán csak 2014. március 17-én fordult ismételten írásban az alpereshez, míg a keresetlevél postára adására csak 2014. április 10-én került sor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy a szolgálati panaszt elbíráló határozatokból kitűnően a panasz - tartalma alapján - az abban hivatkozott 2008. január 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő teljes időszak vonatkozásában került elbírálásra, még pedig a vonatkozó hatásköri szabályok alapján a 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig terjedő időszak tekintetében a megyei Rendőr-főkapitányság részéről, majd az iratok felterjesztését követően az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője hozott határozatot, míg a 2010. február 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség vezetője részéről, majd az iratok felterjesztését követően a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője által.
A felperes keresetével érintett időszak - 2008. január 1-jétől 2009. június 30-ig - a fentiekből kitűnően a szolgálati panasz kérelem részében konkrétan megjelölt 2010. február 1-jétől 2010. október 30-ig terjedő időszakon kívül esik, arról azonban az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője által meghozott 2010. december 14-én kelt határozat rendelkezést tartalmaz, a panasszal érintett időszakot tágabb körben érintve és a panaszt, mint alaptalant elutasítva. A felperes által sem vitatott tény, hogy e határozattal szemben a megadott jogorvoslati tájékoztatás ellenére a kézbesítéstől számított 30 napon belül nem fordult keresettel a bírósághoz.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a felperesi követelés 2009. július 6-án esedékessé vált, mely nappal a Hszt. 12. § (1) bekezdése szerinti hároméves elévülési határidő elkezdődött. Az elévülési határidő folyását a felperes részéről 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasz megszakította, mely az eljárás jogerős befejezése után újrakezdődött, és az elévülést megszakító körülmény hiányában az igény három év elteltével 2013. december 15-én elévült. Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy az igényét menthető okból ne tudta volna érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a közigazgatási és munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte, vitatva az igénye elévülésére vonatkozó megállapítást.
Érvelése szerint a perbeli esetben az elévülés nyugodott, mert a különleges bevetési pótlékkal kapcsolatos kúriai döntésről a munkatársaitól szerzett tudomást 2013. szeptemberben, amely döntés igazolta az igényelt pótlékra való jogosultságát. Az elévülési idő nyugvása szempontjából menthető oknak minősül az, ha a jogosult önhibáján kívüli okból nem érvényesíti az igényét. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok megállapították, hogy a szolgálati panasza elutasítását követően módjában állt volna megindítani a pert, viszont azt nem vették figyelembe, hogy az adott időszakban az ilyen tárgyú keresetek elutasításra kerültek, így felesleges kiadást okoztak volna a számára, mert nem volt megfelelő jogértelmezés. Véleménye szerint az elévülés nyugvásának megszűnte szempontjából annak van jelentősége, mikor jutott teljeskörűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába.
A felperes a Hszt. 5. §-ában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére is hivatkozott, álláspontja szerint az alperes jogellenesen, jogos érdekeit csorbította, mikor kellő időben nem tájékoztatta az egyezség lehetőségéről.
A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok kellő súllyal érdemben nem foglalkoztak azzal, hogy a szolgálati panaszt az első fokon elbíráló megyei főkapitány 2010. december 20-ai dátummal utasította el, míg a másodfokú országos rendőrfőkapitány elutasító határozata 2010. december 14-én kelt. Álláspontja szerint ez a tény is megalapozza az elévülési idő nyugvását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok ítéletükben rögzítették a felperes szolgálati panaszának és a keresetének a tartalmát, de nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a felperes a keresetét a szolgálati panaszhoz képest nemcsak eltérő időszakra, hanem eltérő jogalapon terjesztette elő.
A felperes a keresetében 2008. január 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időre elsődlegesen különleges bevetési pótlék, másodlagosan kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a megyei rendőr-főkapitányság bevetési alosztályán betöltött beosztására tekintettel, hivatkozva a 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. számú melléklet I.1.c. pontjára.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panaszában a felperes ugyan elsődlegesen különleges bevetési pótlék, másodlagosan megbízási díj megfizetését kérte, de a keresetétől eltérő 2010. február 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakra és eltérő jogalapon, a rendszeres csapaterős igénybevétel során végzett feladatokra tekintettel.
Az ORFK vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával - kérelem nélkül - elbírálta és megalapozatlannak ítélte a felperes igényét a 2008. január 1-jétől 2010. január 31-ig terjedő időszakra. A határozat indokolásának II. pont része tartalmazza, hogy "a panaszos nem a beosztásra alapozva nyújtotta be a szolgálati panaszát, mégis szükségesnek tartja" annak kifejtését, hogy a felperest miért nem illeti meg a különleges bevetési pótlék a BM rendelet 2. számú melléklet I.1.c. pontja alapján. E határozattal szemben a felperes nem terjesztett elő keresetet.
Az előbbiekből következően jelen perben nincs jelentősége, hogy a felperes 2010. november 4-én kelt szolgálati panaszát a 2010. február 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakra elbírálták-e, illetve ki és mikor meghozott határozattal bírálta el, mert ez az igény nem képezte a per tárgyát.
Megállapítható, hogy a 2008. január 1-től 2009. június 30-ig előterjesztett igényét a felperes először a 2014. április 10-én előterjesztett keresetében érvényesítette, ezen igénye tárgyában szolgálati panasszal nem élt, az ORFK határozata kérelem nélkül tartalmaz rendelkezést a keresettel érvényesített időszakra is. Kizárólag ez okból a megelőző eljárás hiányára hivatkozva nem volt helye a per megszüntetésének, ugyanakkor nem hagyható értékelés nélkül, hogy az ORFK határozata, melyet a felperest képviselő szakszervezet bizonyítottan 2011. január 11-én átvett, megfelelő tájékoztatást tartalmaz a jogorvoslati lehetőségről.
A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény elévüléséről a Hszt. 12. §-a rendelkezik. E szerint a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. Az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
Az eljárt bíróságok a Hszt. 12. §-ában foglaltak alapján helytálló következtetést vontak le a felperesi igény elévülésére, abban azonban tévedtek, hogy az elévülési időt a felperes 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasza megszakította, mert a felperes megállapíthatóan a keresettel érvényesített időszakra ekkor igényt nem érvényesített, így az elévülési idő a szolgálati panaszt elbíráló határozattal sem kezdődött el újra.
A 2011. január 11-én közölt határozatban foglaltak alapján azonban a felperes a Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kézbesítéstől számított harminc napon belül keresettel fordulhatott volna a bírósághoz, de a keresetindítási határidőt elmulasztotta, a felperes 2014. április 10-én előterjesztett keresetére tekintettel megállapítható, hogy a felperes az igényét elévülési időn túl és az ORFK határozatához képest a keresetindítási határidőn is túl terjesztette elő, ezért a közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan hívta fel a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 4/2003. PJE határozata alapján, hogy ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást a mulasztás jogkövetkezményéről, az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
Megalapozatlan volt a felperesnek az elévülés nyugvását állító érvelése. Az elévülési idő nyugvása tekintetében nem minősül menthető oknak azonos tárgyú igény tárgyában született jogerős döntésről való tudomásszerzés. Ettől függetlenül is megállapítható, hogy a felperes állítása szerinti 2013. szeptemberi tudomásszerzés időpontjától a kereset 2014. április 10-ei benyújtásáig a Hszt. 12. § (3) bekezdésében szabályozott igény érvényesítésére nyitva álló hat hónapos határidő is eltelt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.180/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (ügyintéző: dr. Magyar Anikó ügyvéd) által képviselt H. Cs. felperesnek a dr. Pipicz Lajos ügyvéd által képviselt Cs. Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen különleges bevetési pótlék megfizetése iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 5.M.156/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.636/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2015. október 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.636/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban 2008. január 1-től 2010. január 31-ig az alperes Rendészeti Igazgatóság Bevetési Szolgálat Bevetési Osztályán járőrvezetői beosztásban, 2010. február 1-től a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség Határrendészeti Osztály Szolgálati Csoportban főhatárrendészként teljesített szolgálatot.
2010. november 4-én a szakszervezete útján - több társával együtt - szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben IV. rendűként megjelölve 2010. február 1-től 2010. október 30-ig terjedő időre 347.850 forint különleges bevetési pótlék megfizetését kérte. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a megyei Csapaterő Század állományában 2008. január 1-től rendszeresen végzett csapaterős feladatokat, és részesült csapatszolgálati képzésben, amikor az átlagosnál lényegesen nagyobb veszélynek, illetőleg fokozott igénybevételnek volt kitéve. E feladatok teljes mértékben megegyeztek a REBISZ (Készenléti Rendőrség) állománya által ellátott csapaterős igénybevétel során végzett feladatokkal, melyért az állomány különleges bevetési pótlékban részesült.
A szolgálati panasz tárgyában két határozat született.
A 2008. január 1-től 2010. január 31-ig terjedő időszak vonatkozásában - amely időszak részben jelen per tárgya, és amely időszakra nézve egyébként a felperes a szolgálati panaszában igényt nem érvényesített - az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával elutasította. A határozatot a felperes képviseletében eljáró szakszervezete 2011. január 11-én kézhez vette.
A 2010. február 1-től 2010. október 31-ig terjedő időszakra - amely időszak hangsúlyozottan nem képezi a jelen per tárgyát - a szolgálati panaszt - miután annak a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség vezetője nem adott helyt - a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője bírálta el és a 2010. december 20-án kelt határozatával elutasította. A határozatot a felperes képviseletében eljáró szakszervezete 2011. januárjában - pontosan meg nem jelölt, de 2011. január 11. napját megelőző időpontban - átvette.
Mindkét szolgálati panaszt elbíráló határozat a törvénynek megfelelő jogorvoslati tájékoztatást tartalmaz, mely szerint a felperes a kézhezvételtől számított 30 napon belül volt jogosult keresettel élni az illetékes munkaügyi bíróságnál, a felperes azonban e határidőn belül keresettel nem élt.
A felperes képviseletében eljáró szakszervezete 2014. március 17-én kelt levelében megkereste az alperest, mert álláspontja szerint a 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasz nem került elbírálásra, figyelemmel arra, hogy az ORFK vezetőjének elutasító határozata korábban kelt, mint az annak alapját képező elsőfokú határozat.
Az alperes Humánigazgatási Szolgálat vezetője 2014. március 24-én kelt levelében tájékoztatta a felperes képviseletében eljáró szakszervezetet, hogy a betöltött munkakörére tekintettel a hatásköri szabályok szerint a 2008. január 1-től 2010. január 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a szolgálati panaszt az ORFK vezetője, míg a 2010. február 1-től 2010. október 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője bírálta el.
A felperes a 2014. április 10-én postára adott keresetében az alperest a 2008. január 1-től 2009. június 30-ig terjedő időszakra 695 700 forint és ezen összeg után középarányos kezdő időponttal késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni, elsődlegesen elmaradt különleges bevetési pótlék, míg másodlagosan kártérítés jogcímén.
Az elsődleges kereseti kérelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 5.§-ára, 6. §. § (1) bekezdésére, 162. § (1) bekezdésére, 196. § (1) bekezdésére, 254. § (2) bekezdés a) pont 1) alpontjára, és a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. §-ára, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú mellékletének 1c) pontjára, míg vagylagos kereseti kérelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bekezdésére, 355. § (1) és (2) bekezdésére, valamint az Alaptörvény XVII. Cikk (3) bekezdésére és XV. Cikk (2) bekezdésére alapította.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.156/2014/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felperes a keresetében 2008. január 1. és 2009. június 30. közötti időszakra kérte a különleges bevetési pótlék megállapítását, amely követelés - a Hszt. 105. § (1) bekezdésére figyelemmel - legkésőbb 2009. július 5-én esedékessé vált, ezért a felperes igénye a Hszt. 12. § (1) és (2) bekezdése alapján, a hároméves elévülési időre tekintettel az igény érvényesítésekor már elévült, az elévülést pedig hivatalból kell figyelembe venni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperes érvelését arra nézve, hogy az elévülés a keresetindításig nyugodott. E körben a felperes egyrészt arra hivatkozott, hogy a szolgálati panasza nem került elbírálásra, másrészt azzal érvelt, hogy azért nem tudta érvényesíteni az igényét, mert csupán 2013. szeptemberében szerzett tudomást a Kúria 2013. február 13-án meghozott ítéletéről, amely a hivatásos állomány más tagjainak azonos követelését megalapozottnak találta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint mindkét, a szolgálati panaszt elutasító határozat tartalmazott a bírói út igénybevételének lehetőségére vonatkozóan tájékoztatást. Így a felperesnek mindkét elutasító határozattal szemben lehetősége lett volna harminc napon belül a keresetlevele előterjesztésére. Ezzel a lehetőséggel a felperes azonban csak a határozatok kézhezvételét követő három év és három hónap elteltét követően élt. Mindezekre tekintettel - a követelés elévülése körében - nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a Sz.-i Határrendészeti Kirendeltség vezetője jogosult volt-e a panasz elbírálására, hiszen a szolgálati panasz - esetleg nem megfelelő elbírálása - nem zárta el a felperest a bírói út igénybevételének lehetőségétől. Az a körülmény pedig, hogy a felperes egy egyedi ügyben hozott kúriai döntés kapcsán került abba a helyzetbe, hogy követelése jogszerűségét megállapíthassa, nem minősül olyan menthető oknak, amely elzárta őt a bírósági igényérvényesítés lehetősége elől.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy kizárólag a perrel érintett időszakban (2008. január 1-től 2009. június 30-ig) előterjesztett kereseti követelés elévülését vizsgálta. Ezen időszakot érintően a szolgálati panaszt az ORFK vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával elutasította, így az elévülési idő 2010. december 15-én újra kezdődött. Ehhez képest a felperes maga nyilatkozott akként, hogy a perbeli követelés kapcsán csak 2014. március 17-én fordult ismételten írásban az alpereshez, míg a keresetlevél postára adására csak 2014. április 10-én került sor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.636/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy a szolgálati panaszt elbíráló határozatokból kitűnően a panasz - tartalma alapján - az abban hivatkozott 2008. január 1-től 2010. október 31-ig terjedő teljes időszak vonatkozásában került elbírálásra, még pedig a vonatkozó hatásköri szabályok alapján a 2008. január 1-től 2010. január 31-ig terjedő időszak tekintetében a megyei Rendőr-főkapitányság részéről, majd az iratok felterjesztését követően az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője hozott határozatot, míg a 2010. február 1-től 2010. október 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a Szegedi Határrendészeti Kirendeltség vezetője részéről, majd az iratok felterjesztését követően a megyei Rendőr-főkapitányság vezetője által.
A felperes keresetével érintett időszak - 2008. január 1-től 2009. június 30-ig - a fentiekből kitűnően a szolgálati panasz kérelem részében konkrétan megjelölt 2010. február 1-től 2010. október 30-ig terjedő időszakon kívül esik, arról azonban az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője által meghozott 2010. december 14-én kelt határozat rendelkezést tartalmaz, a panasszal érintett időszakot tágabb körben érintve és a panaszt, mint alaptalant elutasítva. A felperes által sem vitatott tény, hogy e határozattal szemben a megadott jogorvoslati tájékoztatás ellenére a kézbesítéstől számított 30 napon belül nem fordult keresettel a bírósághoz.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a felperesi követelés 2009. július 6-án esedékessé vált, mely nappal a Hszt. 12. § (1) bekezdése szerinti hároméves elévülési határidő elkezdődött. Az elévülési határidő folyását a felperes részéről 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasz megszakította, mely az eljárás jogerős befejezése után újrakezdődött, és az elévülést megszakító körülmény hiányában pedig az igény három év elteltével 2013. december 15-én elévült. Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy az igényét menthető okból ne tudta volna érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a közigazgatási és munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte, vitatva az igénye elévülésére vonatkozó megállapítást.
Érvelése szerint a perbeli esetben az elévülés nyugodott, mert a különleges bevetési pótlékkal kapcsolatos kúriai döntésről a munkatársaitól szerzett tudomást 2013. szeptemberben, amely döntés igazolta az igényelt pótlékra való jogosultságát. Az elévülési idő nyugvása szempontjából menthető oknak minősül az, ha a jogosult önhibáján kívüli okból nem érvényesíti az igényét. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok megállapították, hogy a szolgálati panasza elutasítását követően módjában állt volna megindítani a pert, viszont azt nem vették figyelembe, hogy az adott időszakban az ilyen tárgyú keresetek elutasításra kerültek, így felesleges kiadást okoztak volna a számára, mert nem volt megfelelő jogértelmezés. Véleménye szerint az elévülés nyugvásának megszűnte szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsult mikor került minden tekintetben a követelése érvényesíthetőségének a helyzetébe, mikor jutott teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába.
A felperes a Hszt. 5. §-ában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére is hivatkozott, álláspontja szerint az alperes jogellenesen, jogos érdekeit csorbította, mikor kellő időben nem tájékoztatta az egyezség lehetőségéről.
A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok kellő súllyal érdemben nem foglalkoztak azzal, hogy a szolgálati panaszt az első fokon elbíráló megyei főkapitány 2010. december 20-ai dátummal utasította el, míg a másodfokú országos rendőrfőkapitány elutasító határozata 2010. december 14-én kelt. Álláspontja szerint ez a tény is megalapozza az elévülési idő nyugvását. Mindemellett a felperes további hivatkozása szerint az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét sérti, ha a munkáltató által vállalt, jogszabályban meghatározott pótlékot nem kapja meg a hivatásos állomány valamennyi tagja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok ítéletükben rögzítették a felperes szolgálati panaszának és a keresetének a tartalmát, de nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a felperes a keresetét a szolgálati panaszhoz képest nemcsak eltérő időszakra, hanem eltérő jogalapon terjesztette elő.
A felperes a keresetében 2008. január 1-től 2009. június 30-ig terjedő időre elsődlegesen különleges bevetési pótlék, másodlagosan kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a megyei rendőr-főkapitányság bevetési alosztályán betöltött beosztására tekintettel, hivatkozva a 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. számú melléklet I.1.c. pontjára.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panaszában a felperes ugyan elsődlegesen különleges bevetési pótlék, másodlagosan megbízási díj megfizetését kérte, de a keresetétől eltérő 2010. február 1-től 2010. október 31-ig terjedő időszakra és eltérő jogalapon, a rendszeres csapaterős igénybevétel során végzett feladatokra tekintettel.
Az ORFK vezetője 2010. december 14-én kelt határozatával - kérelem nélkül - elbírálta és megalapozatlannak ítélte a felperes igényét a 2008. január 1-től 2010. január 31-ig terjedő időszakra. A határozat indokolásának II. pont része tartalmazza, hogy "a panaszos nem a beosztásra alapozva nyújtotta be a szolgálati panaszát, mégis szükségesnek tartja" annak kifejtését, hogy a felperest miért nem illeti meg a különleges bevetési pótlék a BM rendelet 2. számú melléklet I.1.c. pontja alapján. E határozattal szemben a felperes nem terjesztett elő keresetet.
Az előbbiekből következően jelen perben nincs jelentősége, hogy a felperes 2010. november 4-én kelt szolgálati panaszát a 2010. február 1-től 2010. október 31-ig terjedő időszakra elbírálták-e, illetve ki és mikor meghozott határozattal bírálta el, mert ez az igény nem képezte a per tárgyát.
Megállapítható, hogy a 2008. január 1-től 2009. június 30-ig előterjesztett igényét a felperes először a 2014. április 10-én előterjesztett keresetében érvényesítette, ezen igénye tárgyában szolgálati panasszal nem élt, az ORFK határozata kérelem nélkül tartalmaz rendelkezést a keresettel érvényesített időszakra is. Kizárólag ez okból a megelőző eljárás hiányára hivatkozva nem volt helye a per megszüntetésének, ugyanakkor nem hagyható értékelés nélkül, hogy az ORFK határozata, melyet a felperest képviselő szakszervezet bizonyítottan 2011. január 11-én átvett, megfelelő tájékoztatást tartalmaz a jogorvoslati lehetőségről.
A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény elévüléséről a Hszt. 12. §-a rendelkezik. E szerint:
(1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év alatt, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
(2) Az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén nem lehet visszakövetelni.
(3) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
(4) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bírósági érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újrakezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoznak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Az eljárt bíróságok a Hszt. 12. §-ában foglaltak alapján helytálló következtetést vontak le a felperesi igény elévülésére, abban azonban tévedtek, hogy az elévülési időt a felperes 2010. november 4-én előterjesztett szolgálati panasza megszakította, mert a felperes megállapíthatóan a keresettel érvényesített időszakra ekkor igényt nem érvényesített, így az elévülési idő a szolgálati panaszt elbíráló határozattal sem kezdődött el újra.
A 2011. január 11-én közölt határozatban foglaltak alapján azonban a felperes a Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kézbesítéstől számított harminc napon belül keresettel fordulhatott volna a bírósághoz, de a keresetindítási határidőt elmulasztotta, a felperes 2014. április 10-én előterjesztett keresetére tekintettel megállapítható, hogy a felperes az igényét elévülési időn túl és az ORFK határozatához képest a keresetindítási határidőn is túl terjesztette elő, ezért a közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan hívta fel a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 4/2003. PJE határozata alapján, hogy ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást a mulasztás jogkövetkezményéről, az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
Megalapozatlan volt a felperesnek az elévülés nyugvását állító érvelése. Az elévülési idő nyugvása tekintetében nem minősül menthető oknak azonos tárgyú igény tárgyában született jogerős döntésről való tudomásszerzés. Ettől függetlenül is megállapítható, hogy a felperes állítása szerinti 2013. szeptemberi tudomásszerzés időpontjától a kereset 2014. április 10-ei benyújtásáig a Hszt. 12. § (3) bekezdésében szabályozott igény érvényesítésére nyitva álló hat hónapos határidő is eltelt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében - a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel - az állam viseli.
Budapest, 2015. október 14.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.180/2015.)