adozona.hu
BH+ 2016.1.37
BH+ 2016.1.37
A munkáltató lényeges kötelezettségszegésének minősül a munkaeszköz biztosításának elmaradása, amely megalapozta a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [2012. évi I. tv. (Mt.) 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. október 18-ától állt az alperes alkalmazásában, 2009. június 25-étől üzemfenntartási osztályvezetői munkakörben foglalkoztatták.
2012. november 6-án a vezérigazgató-helyettes egy megbeszélést hívott össze, amelynek témája az alperes Ö.-n lévő ingatlanának hasznosításával kapcsolatos pályázat volt. A felperes ekkor értesült arról, hogy ennek beadási határideje 2012. november 15-e, és a pályázattal kapcsolatosan költségvetést kell készítenie. A munkavállaló a megbeszélésen szó...
BH+ 2016.1.37 A munkáltató lényeges kötelezettségszegésének minősül a munkaeszköz biztosításának elmaradása, amely megalapozta a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [2012. évi I. tv. (Mt.) 78. § (1) bek.].
A felperes 2004. október 18-ától állt az alperes alkalmazásában, 2009. június 25-étől üzemfenntartási osztályvezetői munkakörben foglalkoztatták.2012. november 6-án a vezérigazgató-helyettes egy megbeszélést hívott össze, amelynek témája az alperes Ö.-n lévő ingatlanának hasznosításával kapcsolatos pályázat volt. A felperes ekkor értesült arról, hogy ennek beadási határideje 2012. november 15-e, és a pályázattal kapcsolatosan költségvetést kell készítenie. A munkavállaló a megbeszélésen szóváltásba keveredett a vezérigazgató-helyettessel a pályázathoz szükséges tervdokumentáció elkészítésének feltételeivel összefüggésben.
2012. november 7-én a felperest és munkatársait az Á. utcai irodából a B. utca 32. szám alatti központi irodaházba költöztették. Gy. G. főmérnök már 2012. november 6-án levélben kérte a vezérigazgató-helyettest, hogy az Üzemfenntartás Irányítás munkatársainak az alperes B. utcai irodaházába való beköltözésével párhuzamosan engedélyezze a nyomdai telephelyen (Á. utca) használt számítástechnikai eszközöknek az áthelyezését. Kérelmét azzal indokolta, hogy az energetikus kapcsolattartása a szolgáltatókkal a számlák jogosságának ellenőrzése, az adatok megtekintése és a fogyasztás ellenőrzése csak elektronikus úton lehetséges. A vezérigazgató-helyettes ezen levélre annyit jegyzett fel, hogy "Használni sem tudják! 2012. november 6-án hangzott el az irodában!". Ezt követően a számítógépek áthelyezésére nem került sor, ennek érdekében intézkedés nem történt.
A felperes a vezérigazgatóhoz címzett 2012. november 9-én kelt levelében beszámolt a 2012. november 6-ai megbeszélésen történtekről. Előadta, hogy az alperesnél lévő körülmények között - engedélyes terv hiányában, különös tekintettel az idő rövidségére - az ö.-i pályázathoz szükséges költségvetés elkészítésére, a pályázat határidőben történő beadására nem tud felelősséget vállalni. Úgy érzi, hogy a vezérigazgató-helyettes nem akar vele dolgozni, a jelenlegi munkáját megpróbálja ellehetetleníteni. Kérte, hogy amennyiben tevékenységére a munkáltató a továbbiakban is igényt tart, biztosítsa hozzá a megfelelő feltételeket.
A felperes 2012. november 10-én jelezte Gy. A.-né cégvezetőnek, hogy a számlázás nem fogadja el az Üzemfenntartási Osztálytól az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagvásárlási számláit. Ezzel összefüggésben 2012. november 19-én arra kapott utasítást, hogy a pályázathoz utólag írja meg az összes céges megrendelőt, és adja le engedélyeztetésre.
A felperesnek az Á. utcában maradt számítógépén volt az ö.-i pályázat költségvetése megírásához szükséges program, és ezen a gépen volt vezetve az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagmegrendelésével kapcsolatos iratanyag is. A felperes többször jelezte közvetlen munkahelyi vezetőjének, Gy. G. főmérnöknek és a vezérigazgató-helyettesnek, hogy a munkája elvégzéséhez szüksége lenne a számítógépre, ennek áthelyezése azonban nem történt meg.
A felperes 2012. november 23-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg munkaviszonyát. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a közvetlen felettese, Gy. G. főmérnök a vezérigazgató-helyettestől levélben kérte a nyomdában lévő számítógépek áthelyezését a központba. Az energetikus kollégával együtt a számítógép napi munkaeszköz, a kérését az alperes azonban mégsem teljesítette. A nyomdai számítógépen van a felperes által vezetett Üzemfenntartási Osztály által készített valamennyi levelezés, a partnerek felé írt összes anyagmegrendelés, valamint erre a gépre van feltelepítve a költségvetés készítő program is, ami a mindennapi munkához szükséges.
2012. november 10-én jelezte a cégvezetőnek telefonon, hogy a számlázás nem fogadja el az Üzemfenntartási Osztálytól az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagvásárlási számláit. A probléma megoldására csak 2012. november 19-én kapott eligazítást.
Sérelmezte, hogy a munkájához a vezetőitől nem kapott tájékoztatást, vagy az nem megfelelő időben történt. Korábban jelezte levélben a vezérigazgatónak is a problémákat, amelyre nem érkezett válasz. Kérte, hogy munkájához biztosítsák a megfelelő feltételeket, adják meg részére a szükséges tájékoztatást, ez nem történt meg. A helyzet napról napra feszültebb és rosszabb, az egészségi állapotromlása megakadályozása végett szánta el magát erre a lépésre. Az azonnali hatályú felmondás tartalmazta, hogy a felperes a munkakör- és feladatai átadására az alperes által megjelölt időpontban rendelkezésre áll.
Az alperes vezérigazgatója időközben Gy. G. főmérnöknek írt levelében arról tájékoztatta, hogy 2012. november 23-án értesült arról, miszerint a társaság Á. utcai épületének irodáiból a B. utca 32. szám alatti központi épületbe átköltöző munkavállalók számítógépeinek áttelepítése nem történt meg. Utasította a főmérnököt, hogy a munka folyamatos végzéséhez szükséges gépek áttelepítését a következő napon oldja meg.
Az alperes 2012. december 5-én kelt levelében kérte a felperest, hogy a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdések rendezése, munkakörének átadása érdekében haladéktalan jelentkezzen a munkahelyen. A felperes erre e-mailben küldött választ. Tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a nevére kiadott eszközöket leadta, a folyamatban lévő ügyei és feladatai a munkaviszonyának megszüntetése idején nem voltak, utolsó, a cégvezető által a részére kiadott feladatot - mely a pályázathoz kötődő megrendelések megírása volt - teljesítette, azt határidőre leadta, a napi munkafolyamatokat folyamatosan egyeztette, átadandó ügy nem maradt. Hivatkozott arra is, hogy kézi irattára nem volt, minden ügyirathoz és szakirodalomhoz munkatársainak hozzáférése volt, így ezeket nem kellett átadnia, leszámolási papírjait, és bérét az alperestől megkapta.
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként kötelezze az alperest havi bruttó 270 000 forint összegű távolléti díj alapján 2 havi végkielégítésként bruttó 540 000 forint, 50 nap felmondási időre járó juttatásként pedig bruttó 620 650 forint és ezek kamatainak megfizetésére.
Az alperes ellenkérelmet, utóbb viszontkeresetet terjesztett elő. Hivatkozása szerint a felperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg azonnali hatályú felmondással, ezért 50 nap felmondási időre járó, összesen bruttó 620 650 forint távolléti díj megfizetését igényelte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén bruttó 540 000 forintot, míg felmondási időre járó juttatásként bruttó 620 650 forintot, és ezen összegek után 2012. december 3-ától késedelmi kamatot. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 51. §-ának (1) bekezdésére, és a 78. §-ában foglaltakra.
Kifejtette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, miszerint a munkavállalói azonnali hatályú felmondás valós és okszerű indoka volt az, hogy a munkáltató a munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételeket a felperes részére nem biztosította. Munkaköri feladatainak elvégzéséhez szüksége lett volna számítógépre, ez azonban a költözést követően nem volt biztosítva. Olyan határidős feladatok elvégzésére kapott utasítást, amelyekhez a számítógépére és az azon található adatokra, programokra feltétlenül szüksége lett volna. A tanúk egyöntetűen állították, hogy a felperes a számítógép hiányát jelezte a feletteseinek.
A bíróság nem találta bizonyítottnak a felperes azonnali hatályú felmondásának a személyi feltételek hiányára való hivatkozását, valamint azt, hogy az adott pályázat vagy feladatvégzés határidejéről a munkáltatónak felróhatóan nem megfelelő módon és időben kapott tájékoztatást.
Az Mt. 78. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében, és a 77. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni, azaz köteles a munkavállalót olyan helyzetbe hozni, mintha a munkaviszonya felmondással szűnt volna meg. Így köteles részére felmentési időre járó díjat és végkielégítést téríteni.
A bíróság a felperes keresetét alaposnak, míg az alperes viszontkeresetét megalapozatlannak találta, ezért nem érvényesíthetőek az Mt. 84. § (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmények.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint Gy. G. főmérnök alátámasztotta a felperes nyilatkozatát, miszerint nap mint nap jelezte a munkavállaló szóban a számítógép áthelyezésének fontosságát a munkafeladatok ellátásához. A felperesnek munkahelyi számítógép nélkül kellett a költségvetést elkészítenie, ezért a saját számítógépét használta, hogy a feladatokat el tudja látni, és ezen gépre az anyagmegrendelésekhez és a pályázatíráshoz is feltétlenül szüksége lett volna.
A munkáltató által az azonnali hatályú felmondás benyújtását követően biztosított számítógép sem lett volna megfelelő, az nem tartalmazta a költségvetés elkészítéséhez szükséges programot.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, megalapozott jogkövetkeztetésre jutott, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a Pp. 254. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel azt helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint megállapítható volt, hogy a korábban a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása mellett dolgozó felperes nem "huzamosabb", hanem a munkaviszonya jellegére és időtartamára, az átszervezés-átköltöztetés tényére és körülményeire figyelemmel rövid, átmeneti időben nem tudta használni a régebben számára biztosított számítógépet. Ezen hiányosság azonban nem a munkáltató "szándékos, vagy súlyos gondatlansága" miatt, hanem a nagy léptékű átszervezéssel természetszerűleg járó logisztikai problémák miatt állt elő.
A felperes az átszervezés keretében történt átköltözést megelőzően a részére biztosított tárgyi feltételekkel összefüggésben (számítógép, számítógépes program stb.) semmiféle kifogást, problémát nem jelzett, azaz osztályvezetőként részére a munkáltató biztosította a feltételeket.
A felperes 2012. november 19-ei keltezéssel írt "Tájékoztatás" elnevezésű levelében sem jelezte, hogy a munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételek (számítógép, számítógépes program, stb.) nem állnak a rendelkezésére, azokhoz nem tud hozzáférni.
A felperes a vezérigazgató-helyettessel kialakult konfliktusa miatt döntött úgy, hogy a munkaviszonyát megszünteti.
Nem lehet megállapítani, hogy az alperes mint munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte volna, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
Tény, hogy a felperes a munkaviszonyának megszűnését követően az Mt. 80. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének bizonyítottan nem tett eleget, munkakörét felszólítás ellenére nem adta át, mely különösen súlyosnak minősül a beosztására figyelemmel.
A felperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, amely eljárását súlyosbítja, hogy mindezt vezető beosztású munkavállalóként tette, és a részére megküldött írásbeli felszólítások ellenére sem volt hajlandó munkakörének jogszabályszerű átadására sem. Ezért a viszontkereset mindenben megalapozott volt.
Az elsőfokú bíróság nem mérlegelte, illetve az ítéletből megállapíthatóan nem is foglalkozott azon körülménnyel, hogy a komplex átszervezés keretében viszonylag rövid ideig nem állt rendelkezésre egy konkrét feladat elvégzéséhez szükséges számítógépes program.
A másodfokú bíróság nem foglalkozott a felperes munkakör átadás-átvételével kapcsolatos előadásokkal.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az Mt. 136. §, 149. §, illetve a 97. § (2) bekezdésére tekintettel a felmondási időre járó díj naptári napokra vonatkozik, így a bruttó 620 650 forint összeggel szemben a követelés megalapozottsága esetén is csak bruttó 437 015 forint távolléti díj volt elszámolható.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban a jogvita tárgyát az képezhette, hogy a munkáltató biztosította-e a felperes részére a megfelelő munkavégzés feltételeit, illetve hogy az ennek hiányát állító azonnali hatályú felmondást jogszerűnek lehetett-e tekinteni.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes miután az Á. utcai telephelyről munkatársaival a B. utcai irodaházba költözött, nem rendelkezett a munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges számítógéppel, illetve számítógépes programmal. Az, hogy a gép hiánya fennállt, az alperes maga sem vitatta még a felülvizsgálati kérelmében sem, csupán azt állította, hogy ezen időtartam rövidnek tekinthető. A periratokból azonban az állapítható meg, hogy a felperes közvetlen felettese, Gy. G. főmérnök már 2012. november 6-án a vezérigazgató-helyetteshez írt levelében intézkedést kért a B. utcai irodaházba történő költözködésre figyelemmel a számítógépek átvitele érdekében, amelyre azonban az azonnali hatályú felmondás időpontjáig sem került sor. Ez pedig semmiképpen nem tekinthető olyan rövid időnek, amely a munkavégzést ne akadályozná. Gy. G. tanúként megerősítette azon felperesi előadást, hogy a munkavállaló naponta jelezte a számítógép áthelyezésének fontosságát, hiszen arra mind a költségvetés, mind az anyagrendelések és határidős pályázatok megírásához feltétlenül szüksége lett volna.
Alaptalan azon alperesi hivatkozás, hogy a felperes a számítógépet maga is áthozhatta, hiszen akkor indokolatlan lett volna Gy. G. írásbeli kérése, illetve a vezérigazgató november 23-án írt levele, amelyben kifejezetten a főmérnököt hívta fel e körben az intézkedés megtételére.
A felperes több alkalommal bizonyítottan jelezte a munkaeszköz hiányát, az pedig, hogy a vezérigazgatóhoz írt november 19-ei levél - amely egyebek mellett a munkafeltételek biztosítását is kérte - nem tartalmazta külön is nevesítetten a számítógép átvitelének szükségességét, nem jelenti azt, hogy a munkáltató eleget tett az Mt. 51. § (1) bekezdésében foglalt foglalkoztatási kötelezettségének, amely alapvetően elvárható.
A perben nem nyert igazolást (Pp. 164. §), hogy a jogviszony megszüntetés tényleges indoka a vezérigazgató-helyettessel való konfliktus volt, az azonnali hatályú felmondásban rögzített bizonyított, lényeges munkáltatói kötelezettségszegés pedig megalapozta a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [Mt. 78. § (1) bek.].
Az alperes a viszontkeresetében arra hivatkozott, hogy a munkavállaló eljárása jogellenes volt, a munkakör átadása nem az előírt munkarendben történt. Az elsőfokú bíróság ezt nem találta megállapíthatónak, az alperes fellebbezésében pedig e körben a bizonyítási teherre vonatkozóan tett észrevételeket. Az átadás-átvétel szabálytalanságát csupán állította, de bizonyítékait nem terjesztette elő. A másodfokú bíróság döntése a viszontkereset körében kitér arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte. Ebből következően - helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság bizonyítási teherre vonatkozóan tett megállapításait -, így nem volt eljárásjogi szabálysértés, amely a döntés hatályon kívül helyezését indokolhatná.
Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a viszontkeresetben előadottakat illetően, azonban ennek nem tett eleget. Nem jelölte meg, hogy a felperesnek mikor és milyen körben kellett volna az elszámolást megtennie, miben áll a mulasztása, így a jogszerű azonnali hatályú felmondás alapján nem volt mód az Mt. 84. § (1) és (4) bekezdése szerinti marasztalására.
A felmentési időre járó juttatás mértékét a felperes korábban nem vitatta (a viszontkereset összegét is eszerint számolta), fellebbezése ebben a körben előadást nem tartalmazott. A jogerős ítélet pedig csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak tárgya volt (BH 1995.163.). Erre tekintettel a felmentési időre járó juttatás összegszerűségét a felülvizsgálati eljárásban nem volt mód értékelni.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.236/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Nagy Csaba ügyvéd által képviselt Sz.-né L. B. felperesnek a dr. Marjai Tibor ügyvéd által képviselt S. R. F. és I. K. N. Kft. alperes ellen munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 4.M.916/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.873/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.873/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes 2004. október 18-ától állt az alperes alkalmazásában, 2009. június 25-étől üzemfenntartási osztályvezetői munkakörben foglalkoztatták.
2012. november 6-án a vezérigazgató-helyettes egy megbeszélést hívott össze, amelynek témája az alperes Ö.-n lévő ingatlanának hasznosításával kapcsolatos pályázat volt. A felperes ekkor értesült arról, hogy ennek beadási határideje 2012. november 15-e, és a pályázattal kapcsolatosan költségvetést kell készítenie. A munkavállaló a megbeszélésen szóváltásba keveredett a vezérigazgató-helyettessel a pályázathoz szükséges tervdokumentáció elkészítésének feltételeivel összefüggésben.
2012. november 7-én a felperest és munkatársait az Á. utcai irodából a B. utca 32. szám alatti központi irodaházba költöztették. Gy. G. főmérnök már 2012. november 6-án levélben kérte a vezérigazgató-helyettest, hogy az Üzemfenntartás Irányítás munkatársainak az alperes B. utcai irodaházába való beköltözésével párhuzamosan engedélyezze a nyomdai telephelyen (Á. utca) használt számítástechnikai eszközöknek az áthelyezését. Kérelmét azzal indokolta, hogy az energetikus kapcsolattartása a szolgáltatókkal a számlák jogosságának ellenőrzése, az adatok megtekintése és a fogyasztás ellenőrzése csak elektronikus úton lehetséges. A vezérigazgató-helyettes ezen levélre annyit jegyzett fel, hogy "Használni sem tudják! 2012. november 6-án hangzott el az irodában!". Ezt követően a számítógépek áthelyezésére nem került sor, ennek érdekében intézkedés nem történt.
A felperes a vezérigazgatóhoz címzett 2012. november 9-én kelt levelében beszámolt a 2012. november 6-ai megbeszélésen történtekről. Előadta, hogy az alperesnél lévő körülmények között - engedélyes terv hiányában, különös tekintettel az idő rövidségére - az ö.-i pályázathoz szükséges költségvetés elkészítésére, a pályázat határidőben történő beadására nem tud felelősséget vállalni. Úgy érzi, hogy a vezérigazgató-helyettes nem akar vele dolgozni, a jelenlegi munkáját megpróbálja ellehetetleníteni. Kérte, hogy amennyiben tevékenységére a munkáltató a továbbiakban is igényt tart, biztosítsa hozzá a megfelelő feltételeket.
A felperes 2012. november 10-én jelezte Gy. A.-né cégvezetőnek, hogy a számlázás nem fogadja el az Üzemfenntartási Osztálytól az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagvásárlási számláit. Ezzel összefüggésben 2012. november 19-én arra kapott utasítást, hogy a pályázathoz utólag írja meg az összes céges megrendelőt, és adja le engedélyeztetésre.
A felperesnek az Á. utcában maradt számítógépén volt az ö.-i pályázat költségvetése megírásához szükséges program, és ezen a gépen volt vezetve az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagmegrendelésével kapcsolatos iratanyag is. A felperes többször jelezte közvetlen munkahelyi vezetőjének, Gy. G. főmérnöknek és a vezérigazgató-helyettesnek, hogy a munkája elvégzéséhez szüksége lenne a számítógépre, ennek áthelyezése azonban nem történt meg.
A felperes 2012. november 23-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg munkaviszonyát. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a közvetlen felettese, Gy. G. főmérnök a vezérigazgató-helyettestől levélben kérte a nyomdában lévő számítógépek áthelyezését a központba. Az energetikus kollégával együtt a számítógép napi munkaeszköz, a kérését az alperes azonban mégsem teljesítette. A nyomdai számítógépen van a felperes által vezetett Üzemfenntartási Osztály által készített valamennyi levelezés, a partnerek felé írt összes anyagmegrendelés, valamint erre a gépre van feltelepítve a költségvetés készítő program is, ami a mindennapi munkához szükséges.
2012. november 10-én jelezte a cégvezetőnek telefonon, hogy a számlázás nem fogadja el az Üzemfenntartási Osztálytól az A. N. Kft. részére készített pályázat anyagvásárlási számláit. A probléma megoldására csak 2012. november 19-én kapott eligazítást.
Sérelmezte, hogy a munkájához a vezetőitől nem kapott tájékoztatást, vagy az nem megfelelő időben történt. Korábban jelezte levélben a vezérigazgatónak is a problémákat, amelyre nem érkezett válasz. Kérte, hogy munkájához biztosítsák a megfelelő feltételeket, adják meg részére a szükséges tájékoztatást, ez nem történt meg. A helyzet napról napra feszültebb és rosszabb, az egészségi állapotromlása megakadályozása végett szánta el magát erre a lépésre. Az azonnali hatályú felmondás tartalmazta, hogy a felperes a munkakör- és feladatai átadására az alperes által megjelölt időpontban rendelkezésre áll.
Az alperes vezérigazgatója időközben Gy. G. főmérnöknek írt levelében arról tájékoztatta, hogy 2012. november 23-án értesült arról, miszerint a társaság Á. utcai épületének irodáiból a B. utca 32. szám alatti központi épületbe átköltöző munkavállalók számítógépeinek áttelepítése nem történt meg. Utasította a főmérnököt, hogy a munka folyamatos végzéséhez szükséges gépek áttelepítését a következő napon oldja meg.
Az alperes 2012. december 5-én kelt levelében kérte a felperest, hogy a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdések rendezése, munkakörének átadása érdekében haladéktalan jelentkezzen a munkahelyen. A felperes erre e-mailben küldött választ. Tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a nevére kiadott eszközöket leadta, a folyamatban lévő ügyei és feladatai a munkaviszonyának megszüntetése idején nem voltak, utolsó, a cégvezető által a részére kiadott feladatot - mely a pályázathoz kötődő megrendelések megírása volt - teljesítette, azt határidőre leadta, a napi munkafolyamatokat folyamatosan egyeztette, átadandó ügy nem maradt. Hivatkozott arra is, hogy kézi irattára nem volt, minden ügyirathoz és szakirodalomhoz munkatársainak hozzáférése volt, így ezeket nem kellett átadnia, leszámolási papírjait, és bérét az alperestől megkapta.
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként kötelezze az alperest havi bruttó 270 000 forint összegű távolléti díj alapján 2 havi végkielégítésként bruttó 540 000 forint, 50 nap felmondási időre járó juttatásként pedig bruttó 620 650 forint és ezek kamatainak megfizetésére. Ezen túlmenően az alperest perköltség viselésére is kérte kötelezni.
Az alperes ellenkérelmet, utóbb viszontkeresetet terjesztett elő. Hivatkozása szerint a felperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg azonnali hatályú felmondással, ezért 50 nap felmondási időre járó, összesen bruttó 620.650 forint távolléti díj megfizetését igényelte a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.916/2012/15. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén bruttó 540 000 forintot, míg felmondási időre járó juttatásként bruttó 620 650 forintot, és ezen összegek után 2012. december 3-ától késedelmi kamatot. Az alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte az alperest perköltség viselésére kimondva, hogy a feljegyzett kereseti és viszontkereseti illeték az állam terhén marad.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 51. §-ának (1) bekezdésére, és a 78. §-ában foglaltakra.
Kifejtette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, miszerint a munkavállalói azonnali hatályú felmondás valós és okszerű indoka volt az, hogy a munkáltató a munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételeket a felperes részére nem biztosította. Munkaköri feladatainak elvégzéséhez szüksége lett volna számítógépre, ez azonban a költözést követően nem volt biztosítva. Olyan határidős feladatok elvégzésére kapott utasítást, amelyekhez a számítógépére és az azon található adatokra, programokra feltétlenül szüksége lett volna. A tanúk egyöntetűen állították, hogy a felperes a számítógép hiányát jelezte a feletteseinek, B. Z. J. tanú azon állítását, hogy a munkavállaló az Á. utcából áthozathatta volna a korábbi számítógépét, Gy. G. és V.-né B. É. Gy. tanúvallomásával cáfolta.
A bíróság nem találta bizonyítottnak a felperes azonnali hatályú felmondásának a személyi feltételek hiányára való hivatkozását, valamint azt, hogy az adott pályázat vagy feladatvégzés határidejéről a munkáltatónak felróhatóan nem megfelelő módon és időben kapott tájékoztatást.
Az Mt. 78. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében, és a 77. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni, azaz köteles a munkavállalót olyan helyzetbe hozni, mintha a munkaviszonya felmondással szűnt volna meg. Így köteles részére felmentési időre járó díjat és végkielégítést téríteni.
A bíróság a felperes keresetét alaposnak, míg az alperes viszontkeresetét megalapozatlannak találta, ezért nem érvényesíthetőek az Mt. 84. § (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmények.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.873/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. Kimondta, hogy a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint Gy. G. főmérnök alátámasztotta a felperes nyilatkozatát, miszerint nap mint nap jelezte a munkavállaló szóban a számítógép áthelyezésének fontosságát a ellátásához. Az Á. utcában használt számítógépet átadták a munkafeladatok a C. gyárból beköltözött másik munkatársnőnek, aki az adatokat letörölte. A felperesnek munkahelyi számítógép nélkül kellett a költségvetést elkészítenie, ezért a saját számítógépét használta, hogy a feladatokat el tudja látni, és ezen gépre az anyagmegrendelésekhez és a pályázatíráshoz is feltétlenül szüksége lett volna.
N. K. nyilatkozata megerősítette azon felperesi állítást, miszerint az Á. utcába azért nem lehetett átmenni elvégezni a feladatokat, mert ott már nem volt a felperesnek irodája, a számítógépét két másik személy kapta meg, a B. utcában pedig egyetlen számítógép volt biztosítva, amelyet egyedül a raktáros használhatott, azon a raktárprogram futott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes fellebbezésében felhozottak - mely szerint V.-né B. Gy. tanúnak nem volt rálátása a felperes munkájára - nem megalapozott, mert a tanú meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy jelen volt B. Z. J. és a felperes közötti megbeszélésen, amikor a felperes sérelmezte, hogy nem áll rendelkezésére a munkavégzéshez szükséges számítógép.
Helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperes azonnali hatályú felmondását nem a vezérigazgató-helyettessel való konfliktus váltotta ki.
A munkáltató által az azonnali hatályú felmondás benyújtását követően biztosított számítógép sem lett volna megfelelő, az nem tartalmazta a költségvetés elkészítéséhez szükséges programot.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperes az azonnali hatályú felmondásában nem adta indokát annak, hogy milyen személyi feltétel biztosítása lett volna szükséges a munka végzéséhez, aminek a munkáltató nem tett eleget.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, megalapozott jogkövetkeztetésre jutott, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a Pp. 254. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel azt helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint megállapítható volt, hogy a korábban a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása mellett dolgozó felperes nem "huzamosabb", hanem a munkaviszonya jellegére és időtartamára, az átszervezés-átköltöztetés tényére és körülményeire figyelemmel rövid, átmeneti időben nem tudta használni a régebben számára biztosított számítógépet. Ezen hiányosság azonban nem a munkáltató "szándékos, vagy súlyos gondatlansága" miatt, hanem a nagy léptékű átszervezéssel természetszerűleg járó logisztikai problémák miatt állt elő.
A felperes az átszervezés keretében történt átköltözést megelőzően a részére biztosított tárgyi feltételekkel összefüggésben (számítógép, számítógépes program, stb.) semmiféle kifogást, problémát nem jelzett, azaz osztályvezetőként részére a munkáltató biztosította a feltételeket.
A felperes 2012. november 19-ei keltezéssel írt "Tájékoztatás" elnevezésű levelében sem jelezte, hogy a munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételek (számítógép, számítógépes program, stb.) nem állnak a rendelkezésére, azokhoz nem tud hozzáférni, illetve hogy ezen hiányosságok miatt "saját gépével otthon, vagy a munkahelyen az otthonról behozott saját gépével, túlórában" lenne kénytelen a kiadott feladatot elvégezni. Ezért értelmezhetetlen, hogy a 2012. november 23-án kelt azonnali hatályú felmondás első írásos hivatkozása, a tárgyi feltétel hiánya miképpen minősülhetett megalapozottan az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetés jogszerű indokának.
A felperes a vezérigazgató-helyettessel kialakult konfliktusa miatt döntött úgy, hogy a munkaviszonyát megszünteti, "nyilván" ezen konfliktus hatására már új munkahelyet is keresett magának és miután a feltételek rendelkezésre álltak, azonnali hatályú felmondással szüntette meg a munkaviszonyát a hét utolsó munkanapján, a munkaidő vége előtt közvetlenül átadott írásbeli dokumentummal. Ebben korábban nem konkretizált, tényszerűen nem jelzett okokat sorolt fel a felmondás jogszerűségének alátámasztásaként.
Nem lehet megállapítani, hogy az alperes mint munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte volna, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
Tény, hogy a felperes a munkaviszonyának megszűnését követően az Mt. 80. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének bizonyítottan nem tett eleget, munkakörét felszólítás ellenére nem adta át, mely különösen súlyosnak minősül a beosztására figyelemmel.
A felperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, amely eljárását súlyosbítja, hogy mindezt vezető beosztású munkavállalóként tette, és a részére megküldött írásbeli felszólítások ellenére sem volt hajlandó munkakörének jogszabályszerű átadására sem. Ezért a viszontkereset mindenben megalapozott volt.
Az elsőfokú bíróság nem mérlegelte, illetve az ítéletből megállapíthatóan nem is foglalkozott azon körülménnyel, hogy a komplex átszervezés keretében viszonylag rövid ideig nem állt rendelkezésre egy konkrét feladat elvégzéséhez szükséges számítógépes program. A másodfokú ítélet is megerősíti azon egyértelmű elsőfokú ítéleti megállapítást, miszerint "a felperes az azonnali hatályú felmondásával nem adta indokát annak, hogy milyen személyi feltétel biztosítása lett volna szükséges a munkavégzéshez, amelynek a munkáltató nem tett eleget".
A másodfokú bíróság nem foglalkozott a felperes munkakör átadás-átvételével kapcsolatos előadásokkal.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az Mt. 136. §, 149. §, illetve a 97. § (2) bekezdésére tekintettel a felmondási időre járó díj naptári napokra vonatkozik, így a bruttó 620 650 forint összeggel szemben a követelés megalapozottsága esetén is csak bruttó 437 015 forint távolléti díj volt elszámolható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban a jogvita tárgyát az képezhette, hogy a munkáltató biztosította-e a felperes részére a megfelelő munkavégzés feltételeit, illetve hogy az ennek hiányát állító azonnali hatályú felmondást jogszerűnek lehetett-e tekinteni.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes miután az Á. utcai telephelyről munkatársaival a B. utcai irodaházba költözött, nem rendelkezett a munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges számítógéppel, illetve számítógépes programmal. Az, hogy a gép hiánya fennállt, az alperes maga sem vitatta még a felülvizsgálati kérelmében sem, csupán azt állította, hogy ezen időtartam rövidnek tekinthető. A periratokból azonban az állapítható meg, hogy a felperes közvetlen felettese, Gy. G. főmérnök már 2012. november 6-án a vezérigazgató-helyetteshez írt levelében intézkedést kért a B. utcai irodaházba történő költözködésre figyelemmel a számítógépek átvitele érdekében, amelyre azonban az azonnali hatályú felmondás időpontjáig sem került sor. Ez pedig semmiképpen nem tekinthető olyan rövid időnek, amely a munkavégzést ne akadályozná. Gy. G. tanúként megerősítette azon felperesi előadást, hogy a munkavállaló naponta jelezte a számítógép áthelyezésének fontosságát, hiszen arra mind a költségvetés, mind az anyagrendelések és határidős pályázatok megírásához feltétlenül szüksége lett volna.
Alaptalan azon alperesi hivatkozás, hogy a felperes a számítógépet maga is áthozhatta, hiszen akkor indokolatlan lett volna Gy. G. írásbeli kérése, illetve a vezérigazgató november 23-án írt levele, amelyben kifejezetten a főmérnököt hívta fel e körben az intézkedés megtételére.
A felperes több alkalommal bizonyítottan jelezte a munkaeszköz hiányát, az pedig, hogy a vezérigazgatóhoz írt november 19-ei levél - amely egyebek mellett a munkafeltételek biztosítását is kérte - nem tartalmazta külön is nevesítetten a számítógép átvitelének szükségességét, nem jelenti azt, hogy a munkáltató eleget tett az Mt. 51. § (1) bekezdésében foglalt foglalkoztatási kötelezettségének, amely alapvetően elvárható.
A perben nem nyert igazolást (Pp. 164. §), hogy a jogviszony megszüntetés tényleges indoka a vezérigazgató-helyettessel való konfliktus volt, az azonnali hatályú felmondásban rögzített bizonyított, lényeges munkáltatói kötelezettségszegés pedig megalapozta a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [Mt. 78. § (1) bek.].
Az alperes a viszontkeresetében arra hivatkozott, hogy a munkavállaló eljárása jogellenes volt, a munkakör átadása nem az előírt munkarendben történt. Az elsőfokú bíróság ezt nem találta megállapíthatónak, az alperes fellebbezésében pedig e körben a bizonyítási teherre vonatkozóan tett észrevételeket. Az átadás-átvétel szabálytalanságát csupán állította, de bizonyítékait nem terjesztette elő. A másodfokú bíróság döntése a viszontkereset körében kitér arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte. Ebből következően - helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság bizonyítási teherre vonatkozóan tett megállapításait -, így nem volt eljárásjogi szabálysértés, amely a döntés hatályon kívül helyezését indokolhatná.
Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a viszontkeresetben előadottakat illetően, azonban ennek nem tett eleget. Nem jelölte meg, hogy a felperesnek mikor és milyen körben kellett volna az elszámolást megtennie, miben áll a mulasztása, így a jogszerű azonnali hatályú felmondás alapján nem volt mód az Mt. 84. § (1) és (4) bekezdése szerinti marasztalására.
A felmentési időre járó juttatás mértékét a felperes korábban nem vitatta (a viszontkereset összegét is eszerint számolta), fellebbezése ebben a körben előadást nem tartalmazott. A jogerős ítélet pedig csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak tárgya volt (BH 1995.163.). Erre tekintettel a felmentési időre járó juttatás összegszerűségét a felülvizsgálati eljárásban nem volt mód értékelni.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a körben a bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. § (1) bekezdés alapján.
Az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében.
Budapest, 2015. október 14.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.236/2015.)