adozona.hu
BH+ 2015.12.533
BH+ 2015.12.533
Jogszabálysértő a munkajogi szabály megsértését megállapító és a foglalkoztatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozat, mert nem vizsgálta, hogy a foglalkoztató a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó speciális, kedvezőbb szabályok hatálya alá eső vállalkozásnak minősül-e [1996. évi LXXV. tv. (Met.) 6/A. §, 2004. évi XXXIV. tv. (Kkvtv.) 3. §, 12/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve a megismételt eljárás lefolytatását követően 2013. május 13-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes foglalkoztató és négy munkavállaló között 2010. november 2-ától november 5-éig munkaviszony jött létre, mellyel a foglalkoztató megszegte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 75/A. § (1) és (2) bekezdését, 76. § (1) és (2) be...
BH+ 2015.12.533 Jogszabálysértő a munkajogi szabály megsértését megállapító és a foglalkoztatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozat, mert nem vizsgálta, hogy a foglalkoztató a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó speciális, kedvezőbb szabályok hatálya alá eső vállalkozásnak minősül-e [1996. évi LXXV. tv. (Met.) 6/A. §, 2004. évi XXXIV. tv. (Kkvtv.) 3. §, 12/A. §].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve a megismételt eljárás lefolytatását követően 2013. május 13-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes foglalkoztató és négy munkavállaló között 2010. november 2-ától november 5-éig munkaviszony jött létre, mellyel a foglalkoztató megszegte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 75/A. § (1) és (2) bekezdését, 76. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a 2003. évi XCII. tv. 16. § (4) bekezdés a) pontját. Ennek következtében kötelezte a foglalkoztatót a szabálytalanság megszüntetésére, valamint a jogsértés miatt 400 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága 2013. július 4-én kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését, az eljárás megszüntetését, illetve szükség esetén az eljárt hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, harmadlagosan a határozatot megváltoztatva figyelmeztetés alkalmazására tett indítványt.Előadta, hogy B. T. és L. I. munkavállalókat nem alkalmazta, míg B. D. és Ü. R. munkavállalókat egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentette. Kifogásolta, hogy a tanúk meghallgatásáról nem értesítették, és ezáltal olyan garanciális jogai is sérültek, ami következtében a határozatot hatályon kívül kell helyezni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. §-a szerint a kis- és középvállalkozások vonatkozásában az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy B. T. és L. I. 2010. november 4-i munkavégzését több okirati bizonyíték és a tanúvallomások is alátámasztják. Az ügyfél garanciális joga nem sérült az eljárás során, megismerhette a bizonyítás anyagát, arra észrevételt is tett. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. (Met.) 4. §-a alapján a felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély, bejelentési kötelezettség nélkül tartott ellenőrzést, így ebből következően csak az ellenőrzéskor a helyszínen tartózkodó munkáltatónak volt lehetősége valamennyi tanúvallomásnál jelen lenni, ha a tanúk nem kérték adataik zárt kezelését. A Kkvtv. 12/A. §-a megsértése vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott Met. 6/A. § (3) bekezdése kizárólag a 2011. augusztus 1-jétől 2011. december 31-éig megindított eljárásokban volt hatályos. A perrel érintett alapeljárás 2012. szeptember 3-án, a megismételt eljárás 2013. április 19-én indult, és arra a Kkvtv. és a Met. 2013. évben hatályos rendelkezései az irányadóak. A munkaügyi ellenőrzés során alkalmazandó jogkövetkezmény megválasztás szempontjából 2012. január 1-jétől nem volt jelentősége a kis- és középvállalkozási minőségnek. Az alkalmazandó intézkedés típusát a jogsértés jellege határozta meg, nem a munkáltató minősége, a Met. 6/A. § (1) bekezdésében szabályozott valamennyi jogsértés esetén bírságot kellett kiszabni, az nem volt mellőzhető. A Ket. általános szabályaihoz képest a Met. 6/A. §-a speciális kötelező érvényű törvényi rendelkezést írt elő.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését eredményezhette volna. A közigazgatási szerv a tényállást teljeskörűen feltárta, és a meghallgatott tanúk a közigazgatási eljárásban feltárt tényállást alátámasztották. Alaptalannak találta a felperes kifogását a figyelmeztetés alkalmazására tett indítvány tekintetében is.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, hozzon új határozatot és keresetének adjon helyt.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 76. § (1) és (2) bekezdését, 75/A. § (1) és (2) bekezdését, a 2010. évi LXXV. tv. 3. §-át, továbbá a Kkvtv. 12/A. §-át, illetve a Ket. 94. § (2) bekezdését. Előadta, hogy a balesetet megelőzően nem ismerte B. T.-t, vele nem állt jogviszonyban. Tévesnek ítélte az alperesi határozat azon megállapítását, hogy B. D. és Ü. R. vonatkozásában nem tett eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét.
Kifogásolta, hogy a tanúk meghallgatásának időpontjáról nem értesítették, nem tudott arról, így azon jelen sem lehetett, ezért garanciális jogai is sérültek. Változatlanul állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Kkvtv. 12/A. §-át, amely alapján az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kellett volna alkalmazni. Előadta, hogy a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos kereseti kérelme vonatkozásában csupán azt tartalmazta, hogy a bíróság egyetért az alperes álláspontjával, ezt azonban nem indokolta meg. Az okiratokból is megállapítható, hogy az eljáró hatóság a munkaügyi ellenőrzést 2011. június 21-én folytatta le, a tanúmeghallgatásokra és egyéb bizonyítási eljárásra is ezt követően került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból utasítsa el, illetve érdemi vizsgálat esetén a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak. Arra hivatkozott, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdése b) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak bírságot kiszabó ügyben, ha a közigazgatási hatósági ügyben vagy a bírságot kiszabó határozatban megállapított fizetési kötelezettség, illetőleg kártalanítási összeg az 1 millió forintot nem haladja meg, a perbeli esetben pedig a kiszabott munkaügyi bírság összege 400 000 forint volt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a rendelkezésére álló iratanyag, továbbá a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján hozta meg határozatát, amely jogszerű, nem iratellenes, nem ellentmondó, megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésének.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Kellő alap nélkül kérte az alperes a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását arra figyelemmel, hogy az adott ügyben 400 000 forint bírság kiszabására került sor, így a felülvizsgálatnak nincs helye.
A Kúria 3/2015. számú KMJE határozatában megállapította, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdés b) pontjának hatálya alá csak azok a közigazgatási ügyek tartoznak, amelyekben a közigazgatási határozat kizárólag bírságot kiszabó rendelkezést tartalmaz. A közigazgatási határozatokban jogkövetkezményként megállapított bírság, valamint egyéb rendelkezés az esetek döntő többségében azonos jogalapból ered, illetőleg azonos anyagi joghoz kapcsolódik, emiatt eljárási szempontból sem választható szét a bírság és az egyéb rendelkezés felülvizsgálata, mivel az ügyben alapul fekvő közigazgatási anyagi jogi kérdés mindkét rendelkezést érinti. A felülvizsgálati eljárásban a bírósági döntés következményét és végrehajthatóságát érintő visszás helyzetet idézne elő, a bírság és a további hatósági rendelkezés vizsgálatának külön választása, illetve az ezzel kapcsolatos jogerős ítélet felülvizsgálatának korlátozása. Minderre figyelemmel az idézett Pp. rendelkezés értékhatárhoz kötött korlátozását úgy kell értelmezni, hogy a törvényi rendelkezés betölthesse funkcióját és ne korlátozza szükségtelenül az ügyek meghatározott csoportjában a Kúria Alaptörvényben megfogalmazott jogegységesítő feladatát. Erre figyelemmel a Pp. 340/A. § (2) bekezdés b) pontja csak azon ügyekben zárja ki a felülvizsgálatot, amelyben a közigazgatási határozat kizárólag bírságot kiszabó rendelkezést tartalmaz. A perbeli esetben mindez nem állapítható meg, így a Kúria érdemben vizsgálta felperes felülvizsgálati kérelmét.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Ennek hiányában a Kúria bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálhatja. A felperes felülvizsgálati kérelmében a bíróság által megállapított tényállást és a bizonyítékok értékelését is vitatta, azonban nem jelölte meg az ezzel kapcsolatos jogszabályhelyet, így a Kúria a bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálta, és a közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárás során irányadónak kellett tekinteni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 94. § (2) bekezdését, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. tv. 3. §-át, nem fejtette azonban ki álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a jogerős ítélet miért sérti ezen jogszabályi rendelkezéseket. Ezen túl a felperes nem jelölte meg azt, hogy az általa állított garanciális jogok megsértése mely jogszabályi rendelkezésbe ütközik, így a felülvizsgálati kérelem ezen pontjait a Kúria nem vizsgálta.
Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a jogerős ítélet sérti a kis- és középvállalkozásról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. §-ában foglaltakat.
A Kkvtv. célja a mikró-, kis- és középvállalkozások meghatározása, fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása és ezáltal olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszú távon, hazai és uniós szinten egyaránt biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkenését, valamint a vállalkozások Európai Unió követelményeihez való felzárkózását (1. §). Ennek érdekében a jogalkotó a 2010. évi LXXXIV. tv. 2. § (2) bekezdésével beiktatta a jogszabályba a 12/A. §-t, amely 2011. január 1-jétől hatályos. Ennek rendelkezése szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben elforduló jogsértés esetén az adó- és vámhatósági eljárást kivéve bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, amennyiben a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, illetve környezetkárosodás következett be.
A Kúria 2/2013. számú KMJE határozatában kifejtette, hogy a Kkvtv. 12/A. §-a - ebben a szakaszban nevesített kivételek figyelembevételével - valamennyi közigazgatási eljárásban alkalmazandók, amennyiben a vállalkozás megfelel a Kkvtv. 3. §-ában rögzített kritériumoknak. Ennek megfelelően az a munkaügyi ellenőrzés során is alkalmazandó.
Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés időpontjában, 2011. június 21-én a munkaügyi eljárás során alkalmazott bírság vonatkozásában a Met. 6/A. §-a bírság kiszabását előíró, továbbá a Kkvtv. 12/A. §-a bírság mellőzésére vonatkozó rendelkezése hatályban volt. Az ebből adódó ellentét helyesen akként oldható fel, hogy a Met. rendelkezései tartalmazzák az ellenőrzés vonatkozásában az általános szabályokat, és ehhez képest a kis- és középvállalkozások vonatkozásában speciális rendelkezéseket tartalmaz a Kkvtv., így ezen utóbbi törvény hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a speciális rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az általánosan alkalmazandó jogelvek szerint az utóbbi törvény lerontja a korábbi, felperesre hátrányosabb szabályok alkalmazását, így a bírság kiszabása tekintetében az alperesnek figyelembe kellett volna vennie a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény rendelkezéseit is.
Kellő alap nélkül hivatkozott az alperes az eljárás során arra, hogy a jogalkotó csak 2011. augusztus 1-jei hatállyal egészítette ki a Met. rendelkezéseit a 6/A. § (3) bekezdésével, amely a kedvezményes bírság kiszabásáról szól és ezen rendelkezés 2011. december 31-ei hatállyal hatályon kívül helyezésre került. Az ezt követő időszakban ugyanis az eljáró hatóságoknak, így az alperesnek is, változatlanul a Kkvtv. 12/A. §-a rendelkezésének megfelelően kellett eljárniuk, amennyiben az érintett munkáltató e törvény hatálya alá esett.
Megállapítható, hogy a közigazgatási hatóság eljárása során erre nem volt figyelemmel, így nem vizsgálta azt, hogy a felperes a Kkvtv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott szervnek minősül-e, és esetében alkalmazandók-e a kedvezőbb szabályok. Ennek tisztázására a megismételt eljárásban kerülhet sor, és ez alapján kell döntenie az alperesnek arról, hogy mely jogkövetkezményeket alkalmazza a munkáltatóval szemben.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
(Kúria Mfv. II. 10.120/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. Zsíros Zsolt ügyvéd által képviselt T. K. és Sz. Kft. felperesnek a dr. Kovács Mária jogtanácsos által képviselt Nemzetgazdasági Minisztérium alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon megindított és 2.M.3144/2013/10. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.3144/2013/10. számú ítéletét a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága 21756-1/2013-5440. számú, illetve a Budapest Főváros Kormányhivatala Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve MÜ-733-13/2013-4201. számú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 30 000 (harmincezer) forint együttes eljárási és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az eljárási, valamint felülvizsgálati eljárási illetéke az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve a megismételt eljárás lefolytatását követően 2013. május 13-án kelt határozatában megállapította, hogy a foglalkoztató és négy munkavállaló között 2010. november 2-ától november 5-éig munkaviszony jött létre, mellyel a foglalkoztató megszegte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 75/A. § (1) és (2) bekezdését, 76. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a 2003. évi XCII. tv. 16. § (4) bekezdés a) pontját. Ennek következtében kötelezte a foglalkoztatót a szabálytalanság megszüntetésére, valamint a jogsértés miatt 400 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága 2013. július 4-én határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését, az eljárás megszüntetését, illetve szükség esetén az eljárt hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, harmadlagosan a határozatot megváltoztatva figyelmeztetés alkalmazására tett indítványt.
Előadta, hogy B. T. és L. I. munkavállalókat nem alkalmazta, míg B. D. és Ü. R. munkavállalókat egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentette. Kifogásolta, hogy a tanúk meghallgatásáról nem értesítették, és ezáltal olyan garanciális jogai is sérültek, ami következtében a határozatot hatályon kívül kell helyezni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. §-a szerint a kis és középvállalkozások vonatkozásában az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy B. T. és L. I. 2010. november 4-i munkavégzését több okirati bizonyíték és a tanúvallomások is alátámasztják. Az ügyfél garanciális joga nem sérült az eljárás során, megismerhette a bizonyítás anyagát, arra észrevételt is tett. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. (a továbbiakban: Met.) 4. §-a alapján a felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély, bejelentési kötelezettség nélkül tartott ellenőrzést, így ebből következően csak az ellenőrzéskor a helyszínen tartózkodó munkáltatónak volt lehetősége valamennyi tanúvallomásnál jelen lenni, ha a tanúk nem kérték adataik zárt kezelését. A Kkvtv. 12/A. §-a megsértése vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott Met. 6/A. § (3) bekezdése kizárólag a 2011. augusztus 1-jétől 2011. december 31-éig megindított eljárásokban volt hatályos. A perrel érintett alapeljárás 2012. szeptember 3-án, a megismételt eljárás 2013. április 19-én indult, és arra a Kkvtv. és a Met. 2013. évben hatályos rendelkezései az irányadóak. A munkaügyi ellenőrzés során alkalmazandó jogkövetkezmény megválasztás szempontjából 2012. január 1-jétől nem volt jelentősége a kis- és középvállalkozási minőségnek. Az alkalmazandó intézkedés típusát a jogsértés jellege határozta meg, nem a munkáltató minősége, a Met. 6/A. § (1) bekezdésében szabályozott valamennyi jogsértés esetén bírságot kellett kiszabni, az nem volt mellőzhető. A Ket. általános szabályaihoz képest a Met. 6/A. §-a speciális kötelező érvényű törvényi rendelkezést írt elő.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.3144/2013/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte 20 000 forint perköltség, valamint 15 000 forint eljárási illeték és 19 400 forint tanúköltség megfizetésére.
Indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését eredményezhette volna. A közigazgatási szerv a tényállást teljes körűen feltárta, és a meghallgatott tanúk a közigazgatási eljárásban feltárt tényállást alátámasztották. Alaptalannak találta a felperes kifogását a figyelmeztetés alkalmazására tett indítvány tekintetében is.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, hozzon új határozatot és keresetének adjon helyt és marasztalja az alperest a perköltségben.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 76. § (1) és (2) bekezdését, 75/A. § (1) és (2) bekezdését, a 2010. évi LXXV. tv. 3. §-át, továbbá a Kkvtv. 12/A. §-át, illetve a Ket. 94. § (2) bekezdését. Előadta, hogy a balesetet megelőzően nem ismerte B. T.-t, vele nem állt jogviszonyban. Tévesnek ítélte az alperesi határozat azon megállapítását, hogy B. D. és Ü. R. vonatkozásában nem tett eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét.
Kifogásolta, hogy a tanúk meghallgatásának időpontjáról nem értesítették, nem tudott arról, így azon jelen sem lehetett, ezért garanciális jogai is sérültek. Változatlanul állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Kkvtv. 12/A. §-át, amely alapján az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kellett volna alkalmazni. Előadta, hogy a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos kereseti kérelme vonatkozásában csupán azt tartalmazta, hogy a bíróság egyetért az alperes álláspontjával, ezt azonban nem indokolta meg. Az okiratokból is megállapítható, hogy az eljáró hatóság a munkaügyi ellenőrzést 2011. június 21-én folytatta le, a tanúmeghallgatásokra és egyéb bizonyítási eljárásra is ezt követően került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból utasítsa el, illetve érdemi vizsgálat esetén a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak. Arra hivatkozott, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdése b) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak bírságot kiszabó ügyben, ha a közigazgatási hatósági ügyben vagy a bírságot kiszabó határozatban megállapított fizetési kötelezettség, illetőleg kártalanítási összeg az 1 millió forintot nem haladja meg, a perbeli esetben pedig a kiszabott munkaügyi bírság összege 400 000 forint volt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a rendelkezésére álló iratanyag, továbbá a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján hozta meg határozatát, amely jogszerű, nem iratellenes, nem ellentmondó, megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésének.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Kellő alap nélkül kérte az alperes a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását arra figyelemmel, hogy az adott ügyben 400 000 forint bírság kiszabására került sor, így a felülvizsgálatnak nincs helye.
A Kúria 3/2015. számú KMJE határozatában megállapította, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdés b) pontjának hatálya alá csak azok a közigazgatási ügyek tartoznak, amelyekben a közigazgatási határozat kizárólag bírságot kiszabó rendelkezést tartalmaz. A közigazgatási határozatokban jogkövetkezményként megállapított bírság, valamint egyéb rendelkezés az esetek döntő többségében azonos jogalapból ered, illetőleg azonos anyagi joghoz kapcsolódik, emiatt eljárási szempontból sem választható szét a bírság és az egyéb rendelkezés felülvizsgálata, mivel az ügyben alapul fekvő közigazgatási anyagi jogi kérdés mindkét rendelkezést érinti. A felülvizsgálati eljárásban a bírósági döntés következményét és végrehajthatóságát érintő visszás helyzetet idézne elő, a bírság és a további hatósági rendelkezés vizsgálatának külön választása, illetve az ezzel kapcsolatos jogerős ítélet felülvizsgálatának korlátozása. Minderre figyelemmel az idézett Pp. rendelkezés értékhatárhoz kötött korlátozását úgy kell értelmezni, hogy a törvényi rendelkezés betölthesse funkcióját és ne korlátozza szükségtelenül az ügyek meghatározott csoportjában a Kúria Alaptörvényben megfogalmazott jogegységesítő feladatát. Erre figyelemmel a Pp. 340/A. § (2) bekezdés b) pontja csak azon ügyekben zárja ki a felülvizsgálatot, amelyben a közigazgatási határozat kizárólag bírságot kiszabó rendelkezést tartalmaz. A perbeli esetben mindez nem állapítható meg, így a Kúria érdemben vizsgálta felperes felülvizsgálati kérelmét.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Ennek hiányában a Kúria bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálhatja. A felperes felülvizsgálati kérelmében a bíróság által megállapított tényállást és a bizonyítékok értékelését is vitatta, azonban nem jelölte meg az ezzel kapcsolatos jogszabályhelyet, így a Kúria a bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálta, és a közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárás során irányadónak kellett tekinteni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 94. § (2) bekezdését, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. tv. 3. §-át, nem fejtette azonban ki álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a jogerős ítélet miért sérti ezen jogszabályi rendelkezéseket. Ezen túl a felperes nem jelölte meg azt, hogy az általa állított garanciális jogok megsértése mely jogszabályi rendelkezésbe ütközik, így a felülvizsgálati kérelem ezen pontjait a Kúria nem vizsgálta.
Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a jogerős ítélet sérti a kis- és középvállalkozásról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. §-ában foglaltakat.
A Kkvtv. célja a mikró-, kis- és középvállalkozások meghatározása, fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása és ezáltal olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszútávon, hazai és uniós szinten egyaránt biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkenését, valamint a vállalkozások Európai Unió követelményeihez való felzárkózását (1. §). Ennek érdekében a jogalkotó a 2010. évi LXXXIV. tv. 2. § (2) bekezdésével beiktatta a jogszabályba a 12/A. §-t, amely 2011. január 1-jétől hatályos. Ennek rendelkezése szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben elforduló jogsértés esetén az adó- és vámhatósági eljárást kivéve bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, amennyiben a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, illetve környezetkárosodás következett be.
A Kúria 2/2013. számú KMJE határozatában kifejtette, hogy a Kkvtv. 12/A. §-a - ebben a szakaszban nevesített kivételek figyelembevételével - valamennyi közigazgatási eljárásban alkalmazandók, amennyiben a vállalkozás megfelel a Kkvtv. 3. §-ában rögzített kritériumoknak. Ennek megfelelően az a munkaügyi ellenőrzés során is alkalmazandó.
Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés időpontjában, 2011. június 21-én a munkaügyi eljárás során alkalmazott bírság vonatkozásában a Met. 6/A. §-a bírság kiszabását előíró, továbbá a Kkvtv. 12/A. §-a bírság mellőzésére vonatkozó rendelkezése hatályban volt. Az ebből adódó ellentét helyesen akként oldható fel, hogy a Met. rendelkezései tartalmazzák az ellenőrzés vonatkozásában az általános szabályokat, és ehhez képest a kis- és középvállalkozások vonatkozásában speciális rendelkezéseket tartalmaz a Kkvtv., így ezen utóbbi törvény hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a speciális rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az általánosan alkalmazandó jogelvek szerint az utóbbi törvény lerontja a korábbi, felperesre hátrányosabb szabályok alkalmazását, így a bírság kiszabása tekintetében az alperesnek figyelembe kellett volna vennie a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény rendelkezéseit is.
Kellő alap nélkül hivatkozott az alperes az eljárás során arra, hogy a jogalkotó csak 2011. augusztus 1-jei hatállyal egészítette ki a Met. rendelkezéseit a 6/A. § (3) bekezdésével, amely a kedvezményes bírság kiszabásáról szól és ezen rendelkezés 2011. december 31-ei hatállyal hatályon kívül helyezésre került, mivel az ezt követő időszakban az eljáró hatóságoknak, így az alperesnek is, változatlanul a Kkvtv. 12/A. §-a rendelkezésének megfelelően kellett eljárniuk, amennyiben az érintett munkáltató e törvény hatálya alá esett.
Megállapítható, hogy a közigazgatási hatóság eljárása során erre nem volt figyelemmel, így nem vizsgálta azt, hogy a felperes a Kkvtv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott szervnek minősül-e, és esetében alkalmazandók-e a kedvezőbb szabályok. Ennek tisztázására a megismételt eljárásban kerülhet sor, és ez alapján kell döntenie az alperesnek arról, hogy mely jogkövetkezményeket alkalmazza a munkáltatóval szemben.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. §-a alapján az alperest személyes illetékmentesség illeti meg, így az eljárási illetéket, valamint a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. szeptember 23.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.120/2015.)