adozona.hu
BH+ 2015.12.532
BH+ 2015.12.532
Az adott leltáridőszakot megelőzően kötött csoportos leltárfelelősségi megállapodás nem csak az adott, hanem a jövőbeni leltáridőszakok vonatkozásában is érvényes, függetlenül a csoportban részvevő - az üzletben dolgozó - személyektől [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 170/A. §, 170/B. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes munkavállalók a 2008. július 6-ától 2009. március 28-áig terjedő leltáridőszakban más munkavállalókkal együtt a felperes k.-i üzletében álltak munkaviszonyban. A III. és V. r. alperesek 2008. március 2-án, a további alperesek 2008. július 6-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá. A felperes munkáltató hatályos leltározási szabályzattal rendelkezett.
A felperes 2009. március 28-ára a boltveze...
BH+ 2015.12.532 Az adott leltáridőszakot megelőzően kötött csoportos leltárfelelősségi megállapodás nem csak az adott, hanem a jövőbeni leltáridőszakok vonatkozásában is érvényes, függetlenül a csoportban részvevő - az üzletben dolgozó - személyektől [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 170/A. §, 170/B. § (1)-(2) bek.].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes munkavállalók a 2008. július 6-ától 2009. március 28-áig terjedő leltáridőszakban más munkavállalókkal együtt a felperes k.-i üzletében álltak munkaviszonyban. A III. és V. r. alperesek 2008. március 2-án, a további alperesek 2008. július 6-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá. A felperes munkáltató hatályos leltározási szabályzattal rendelkezett.A felperes 2009. március 28-ára a boltvezető terhességére és megbetegedésére tekintettel átadó-átvevő leltárt rendelt el, amelyet egy héttel korábban közölt a munkavállalókkal.
A leltár előkészítésében a boltvezető távolléte miatt P. Z. és Sz. N., a felperes a.-i boltjának munkavállalói is közreműködtek. Az alperesek a 2009. március 28-ai leltározásban táppénzes állományuk miatt nem vettek részt. A leltározás során 6 829 402 forint összegű leltárhiányt állapítottak meg.
A felperes a keresetében kérte kötelezni az I. r. alperest 347 280 forint, a II. r. alperest 413 119 forint, a III. r. alperest 338 229 forint, a IV. r. alperest 371 716 forint, az V. r. alperest 337 305 forint, a VI. r. alperest 347 028 forint, a VII. r. alperest 332 948 forint leltárhiány megfizetésére. Keresetében hivatkozott arra, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatos vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely a hiány keletkezésére magyarázatot jelentene, az alperesek pedig nem bizonyították, hogy a leltári készlet átadás-átvétele körében probléma merült fel, és érdemi kifogást a leltározás lebonyolításával kapcsolatban sem tettek. Álláspontja szerint a leltári készletet csak csoportos leltárfelelősségi megállapodással rendelkező munkavállaló kezelte, ezért az alperesek kötelesek a leltárhiány megfizetésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodást elolvasás nélkül írták alá, abból példányt nem kaptak, ezért azt megtámadták. Kifejtették, hogy a leltáridőszakban leltárhiányért nem felelős munkavállalók alkalmazására is sor került, mert Sz. S. és M. S. hentesek három-három hónapig dolgoztak az egységben. Előadták, hogy a leltár előkészítésében P. Z. és Sz. N., továbbá P. I.-né is részt vettek, akik nem voltak a bolt dolgozói. Az átvevő személyek a készlet megállapításban ellenérdekeltek voltak.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. és V. r. alperesek által 2008. március 2-án aláírt megállapodás nem felel meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 170/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti és a felperesi leltározási szabályzat előírásának sem, mivel a csoportos leltárfelelősségi megállapodás adott leltáridőszakra és a leltáridőszakban munkát végző csoport tagjaira vonatkozik, azt a leltározás alá vont egység valamennyi dolgozójának alá kell írnia. Emiatt a III. és V. r. alperesek a perbeli leltáridőszakban olyan munkavállalóknak minősültek, akik a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállalókként kezelték. Mivel az alkalmazásukkal kapcsolatban a leltárhiányért felelős további munkavállalók előzetes hozzájárulása nem állapítható meg, az Mt. 170/A. § (2) bekezdése szerint a leltárhiányért való felelősség feltétele a további alperesek esetén sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint P. Z. és Sz. N. munkavállalók ugyancsak a készlet kezelésében nem felelős munkavállalóknak minősültek, akik alkalmazásával kapcsolatban hiányzott az alperesek hozzájárulása. A fentiek következtében az alperesek leltárhiányért való felelősségének egyik feltétele hiányzik, ezért annak megfizetésére nem kötelezhetőek.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az az I. r. alperest 347 280 forint, a II. r. alperest 413 119 forint, a III. r. alperest 338 229 forint, a IV. r. alperest 371 716 forint, az V. r. alperest 337 305 forint, a VI. r. alperest 342 028 forint, a VII. r. alperest 332 948 forint, továbbá perköltség megfizetésére.
A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást módosította és megállapította, hogy az alperesek valamennyien rendelkeztek érvényes csoportos leltárfelelősségi megállapodással, és ugyanezen időszakra P. Z. és Sz. N. is kötött leltárfelelősségi megállapodást.
Az így módosított tényállás alapján a törvényszék nem osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy az alperesek nem kötelezhetőek a bekövetkezett leltárhiány megtérítésére az Mt. 170/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel hiányában.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy az alperesek két külön okiratban 2008. március 2-án és 2008. július 6-án kötöttek csoportos leltárfelelősségi megállapodást, leltárfelelősségüket az Mt. 170. § és 170/B. §-a szerint nem zárja ki. Az Mt. 170/A. §-ából, a felperes perbeli időszakban hatályos leltározási szabályzatából és az alperesek által aláírt csoportos leltárfelelősségi megállapodásokból sem vonható le az a következtetés, hogy az alperesek a perbeli időszakban nem rendelkeztek érvényes leltárfelelősségi megállapodással. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során fel sem merült, hogy ne lenne mindkét fél által aláírt érvényes leltárfelelősségi megállapodás, ezt az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben sem vitatták.
A törvényszék egyetértett a fellebbezésben foglalt azon felperesi érveléssel, amely szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta felhívni P. Z. és Sz. N. érvényes leltárfelelősségi megállapodásának becsatolására. Ennek hiányában a felperes bizonyítási kötelezettségét a másodfokú eljárásban pótolta, a becsatolt leltárfelelősségi megállapodásból következően pedig az Mt. 170/A. § (2) bekezdésének alkalmazása fel sem merülhetett. A két munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodást aláírta, a perbeli üzletben történő foglalkoztatásuk ezért szabályos volt, amelyre egyébként a korábbi boltvezető hirtelen megbetegedésére tekintettel elrendelt leltár szabályszerű előkészítése és lebonyolítása érdekében volt szükség.
A törvényszék nem találta megalapozottnak az alperesek fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban előadottakat.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Kifejtették, hogy a felperesnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata alapján - mely szerint P. Z. és Sz. N. nem dolgozott az érintett egységben, az üzlet készletének kezelésében nem vettek részt - a törvényszék a fellebbezési eljárásban csatolt leltárfelelősségi megállapodást a Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértésével vette figyelembe. A másodfokú eljárás során vitatták ezen okiratok valódiságát, az ítélet kézhezvételét követően azonban észlelték, hogy a becsatolt leltárfelelősségi megállapodásokon a felperesnek olyan bélyegzője szerepel, amelyen a feltüntetett adószám csupán 2013. január 4-étől érvényes, miközben az okirat 2009. március 25-én kelt, ezért felmerült annak a gyanúja, hogy a becsatolt iratok valótlan okiratok.
Az alperesek álláspontja szerint a törvényszék helytelen álláspontra helyezkedett akkor is, amikor megállapította, hogy a korábbi leltáridőszakra vonatkozó csoportos leltárfelelősségi megállapodás kiterjed az utána következő leltáridőszakokra is. Érvelésük szerint az Mt. 170/A. § és a 170/B. § rendelkezései csak úgy értelmezhetők, hogy a leltárfelelősségi megállapodást a felek az adott leltáridőszakra kötik meg. Abban az esetben ugyanis, ha az egyik társ észleli, hogy munkatársa hanyag munkát végez vagy dézsmálja a bolt készletét, lehetséges, hogy a következő leltáridőszakban már nem kíván vele közös leltárfelelősségi megállapodást aláírni. Ebből következően a törvényszék a III. és V. r. alperesek korábban tett felelősségvállaló nyilatkozatát helytelenül terjesztette ki a következő leltáridőszakra.
Az alperesek azt is panaszolták, hogy a törvényszék az ítéletének indokolásában a leltárhiányért való felelősségük vizsgálata során csupán azon indokokkal foglalkozott, amelyeket az elsőfokú bíróság megállapított, de nem vette figyelembe az elsőfokú eljárásban előterjesztett további érvelésüket.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helyben hagyását" kérte. Álláspontja szerint az Mt. korábban és jelenleg hatályos rendelkezései sem írják elő a leltárfelelősség érvényességi feltételeként, valamennyi leltáridőszakra új megállapodás aláírását. Amennyiben egy munkavállaló a munkaviszony létesítésekor az időbeli hatályt nem tartalmazó megállapodást aláírja, az a foglalkoztatás teljes időtartamára irányadó.
A P. Z. és Sz. N. leltárfelelősségi megállapodásán szereplő adószám vonatkozásában előadta, hogy az adószám a társaság megalakulásától az okiraton szereplő megyekóddal volt ellátva, azonban miután a társaság a jogszabályi rendelkezések miatt a kiemelt adózók körébe került, és az APEH Kiemelt Adózók Igazgatósága volt az illetékes, rövid időszakra a megye kód megváltozott, de az illetékesség ismételt megváltoztatása miatt 2013. január 4-étől újra visszakerült az n. megyei megyekód alá. Ebből következően nem arról van szó, hogy az adószám csak ezen időponttól érvényes, hanem arról, hogy az illetékesség változása miatt újra visszakapta a korábbi adószámát. Érvelése szerint a bélyegző használat egyébként sem érinti a becsatolt okirati bizonyíték valódiságát és érvényességét. Kifejtette, hogy a két munkavállaló áthelyezésére kizárólag azért volt szükség, mert az alperesek ugyanazon a napon táppénzre mentek, és a bolt működése, továbbá a leltár lebonyolítása veszélyeztetve volt. Utólag egyértelmű, hogy a leltárt akarták megakadályozni figyelemmel arra, hogy óriási mértékű hiány került feltárásra, amellyel tisztában voltak.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az irányadó tényállás szerint - az eltérő időpontban megkötött - csoportos leltárfelelősségi nyilatkozatot aláíró alperesek a kitűzött leltár felvételét megelőzően táppénzes betegállományba kerültek. A felperes ezen időszakban az a.-i üzletből a perbeli k.-i üzletébe irányította át P. Z. és Sz. N. munkavállalókat.
Az eljárt bíróságoknak az alperesek hivatkozása alapján abban kellett állást foglalni, hogy III. és V. r. alperesek leltáridőszakot megelőzően tett nyilatkozata az adott leltáridőszakra megalapozta-e a felelősség fennállását, illetve P. Z. és Sz. N. perbeli üzletben végzett tevékenysége a leltári készlet olyan kezelésének minősül-e, amely az üzletben dolgozók hozzájáruló nyilatkozatát igényelte.
A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében azt helytállóan állapította meg, hogy az adott leltáridőszakot megelőzően kötött csoportos leltárfelelősségi megállapodás nem csak az adott, hanem valamennyi jövőbeni leltáridőszak vonatkozásában is érvényes, függetlenül a csoportban résztvevő - az adott üzletben dolgozó - személyektől. A jogerős ítélet törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az Mt. 170/A. §, a 170/B. § (1) és (2) bekezdéséből nem vonható le következtetés arra, hogy minden leltáridőszak esetén külön megállapodást kell kötni.
A kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónak alapvető érdeke, hogy az árukészletet kezelő munkavállalók a forgalmazási veszteséget meghaladó hiányért felelősséggel tartozzanak, és a keletkezett hiányt a csoportban résztvevők - szigorúan szabályozott eljárási rendben - munkabérük arányában megfizessék, következésképp a leltárfelelősségi megállapodás aláírása az alkalmazás feltétele. Az alperesek ezért megalapozatlanul hivatkoztak a választás lehetőségére, mert nyilatkozatuknak a csoporttagok személyének változására alapított visszavonása - a munkáltató érdekére tekintettel - további foglalkoztatásukat kizárná.
A fentiekből következően az a tény, hogy a III. és V. r. alperes a perbeli leltáridőszakot megelőzően 2008. március 2-án, a többi alperes pedig a leltáridőszak kezdetekor, 2008. július 6-án írt alá csoportos leltárfelelősségi megállapodást, nem zárja ki a leltárfelelősség adott időszakra vonatkozó fennállását. A III. és V. r. alperesek a korábban tett nyilatkozatuk alapján a perbeli leltáridőszakban is leltárfelelősségi megállapodással rendelkező munkavállalóknak minősültek, ezért az Mt. 170/A. § (2) bekezdésében foglalt szabályok nem voltak alkalmazhatóak.
Az eljáró bíróságok az ítéletük indokolásában értékelték P. Z. és Sz. N., a felperes másik üzlete munkavállalóinak a leltár felvételét megelőzően a perbeli egységben történő munkavégzését. A bíróságok megállapítása szerint az érintett munkavállalók érdemi munkát végeztek, a leltári készletet kezelték. A felülvizsgálati kérelem e körben megalapozatlanul hivatkozott a felperes elsőfokú eljárás során tett nyilatkozataira. A másodfokú bíróság érdemi döntése meghozatala során perdöntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a másodfokú eljárásban csatolt irtok szerint nevezettek is kötöttek leltárfelelősségi megállapodást, de a megállapodások érvényessége csak akkor perdöntő, ha az érintettek a leltár felvételét megelőzően is kezelték a készletet.
Sz. N. és P. Z. munkavállalóknak a perbeli egységben történő tevékenysége vonatkozásában az elsőfokú bizonyítási eljárás adatai azonban ellentmondásos nyilatkozatokat tartalmaznak. A felperes a tárgyalási jegyzőkönyv szerint, továbbá a perben csatolt beadványában akként nyilatkozott, hogy az érintettek nem a perbeli üzletben dolgoztak, és a leltári készletet nem is kezelték. Az alperesek ellenkérelmükben saját előadásként úgy nyilatkoztak, hogy "P. Z., aki nem volt a bolt állományában, a kórházba került boltvezető helyettesítésére küldték, hogy segítsen a leltár előkészítésében", előkészítő iratuk szerint pedig P. Z. és Sz. N. a leltár előkészítésében vett részt. P. Z. tanúvallomásában felperesi kérdésre a szerepét a leltár előkészítésében és a leltározásban csak technikai segítséget nyújtónak minősítette.
A fentiekből következően a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján abban nem lehet egyértelműen állást foglalni, hogy P. Z. és Sz. N. munkavállalók a leltár felvételét megelőzően pontosan milyen tevékenységet végeztek az üzletben, az az üzlet tényleges működésével, vagy pedig kizárólag a leltár előkészítésével, illetőleg annak felvételével volt kapcsolatos.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás lefolytatása során pontosan tisztázni kell, hogy P. Z. és Sz. N. mely időpontban kerültek az alperesi üzletbe, tényleges munkavégzésükre a leltár elrendelése előtt vagy csak azt követően került sor. Ennek során értékelni kell azt a nem vitatott körülményt is, hogy a leltár felvételére a boltvezető betegsége miatt váratlanul került sor, az alperesek pedig valamennyien táppénzes betegállományba kerültek. A bizonyítás lefolytatását követően, annak eredményéhez képest szükséges csak vizsgálni a felperes részéről a másodfokú eljárás során becsatolt felelősségvállaló nyilatkozatok érvényességét. Ennek során figyelembe kell venni ugyanakkor Sz. N.-nek azon nyilatkozatát, mely szerint "valóban kaptam a munkaügyi osztálytól is egy iratot, amely szerint a perbeli üzletben dolgozom."
(Kúria Mfv. II. 10.252/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Simon Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lassán Csaba ügyvéd) által képviselt P. N. Kft. felperesnek a dr. Szegedi Károly ügyvéd által képviselt B. J.-né I. r., B. Sz II. r., H. H. III. r., J. I.-né IV. r., J. E. V. r., K. L.-né VI. r. és T. Z.-né VII. r. alperesek ellen leltárhiány megfizetése iránt a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.649/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.687/2013/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.687/2013/9. számú ítéletét a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.649/2010/40. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi, és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 30 000 (harmincezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 248 300 (kettőszáz-negyvennyolcezer-háromszáz) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek a 2008. július 6-ától 2009. március 28-áig terjedő leltáridőszakban más munkavállalókkal együtt a felperes k. üzletében álltak munkaviszonyban. A III. és V. r. alperesek 2008. március 2-án, a további alperesek 2008. július 6-án csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá. A felperes munkáltató hatályos leltározási szabályzattal rendelkezett.
A felperes 2009. március 28-ára a boltvezető terhességére és megbetegedésére tekintettel átadó-átvevő leltárt rendelt el, amelyet egy héttel korábban közölt a munkavállalókkal.
A leltár előkészítésében a boltvezető távolléte miatt P. Z. és Sz. N., a felperes a.-i boltjának munkavállalói is közreműködtek. Az alperesek a 2009. március 28-ai leltározásban táppénzes állományuk miatt nem vettek részt. A leltározás során 6 829 402 forint összegű leltárhiányt állapítottak meg.
A felperes a keresetében kérte kötelezni az I. r. alperest 347 280 forint, a II. r. alperest 413 119 forint, a III. r. alperest 338 229 forint, a IV. r. alperest 371 716 forint, az V. r. alperest 337 305 forint, a VI. r. alperest 347 028 forint, a VII. r. alperest 332 948 forint leltárhiány, továbbá perköltség megfizetésére. Keresetében hivatkozott arra, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatos vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely a hiány keletkezésére magyarázatot jelentene, az alperesek pedig nem bizonyították, hogy a leltári készlet átadás-átvétele körében probléma merült fel, és érdemi kifogást a leltározás lebonyolításával kapcsolatban sem tettek. Álláspontja szerint a leltári készletet csak csoportos leltárfelelősségi megállapodással rendelkező munkavállaló kezelte, ezért az alperesek kötelesek a leltárhiány megfizetésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodást elolvasás nélkül írták alá, abból példányt nem kaptak, ezért azt megtámadták. Kifejtették, hogy a leltáridőszakban leltárhiányért nem felelős munkavállalók alkalmazására is sor került, mert Sz. S. és M. S. hentesek három-három hónapig dolgoztak az egységben. Előadták, hogy a leltár előkészítésében P. Z. és Sz. N., továbbá P. I.-né is részt vettek, akik nem voltak a bolt dolgozói. Az átvevő személyek a készlet megállapításban ellenérdekeltek voltak.
A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.649/2010/40. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. és V. r. alperesek által 2008. március 2-án aláírt megállapodás nem felel meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 170/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti és a felperesi leltározási szabályzat előírásának sem, mivel a csoportos leltárfelelősségi megállapodás adott leltáridőszakra és a leltáridőszakban munkát végző csoport tagjaira vonatkozik, azt a leltározás alá vont egység valamennyi dolgozójának alá kell írnia. Emiatt a III. és V. r. alperesek a perbeli leltáridőszakban olyan munkavállalóknak minősültek, akik a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállalókként kezelték. Mivel az alkalmazásukkal kapcsolatban a leltárhiányért felelős további munkavállalók előzetes hozzájárulása nem állapítható meg, az Mt. 170/A. § (2) bekezdése szerint a leltárhiányért való felelősség feltétele a további alperesek esetén sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint P. Z. és Sz. N. munkavállalók ugyancsak a készlet kezelésében nem felelős munkavállalóknak minősültek, akik alkalmazásával kapcsolatban hiányzott az alperesek hozzájárulása. A fentiek következtében az alperesek leltárhiányért való felelősségének egyik feltétele hiányzik, ezért annak megfizetésére nem kötelezhetőek.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Szolnoki Törvényszék a 4.Mf.20.687/2013/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az az I. r. alperest 347 280 forint, a II. r. alperest 413 119 forint, a III. r. alperest 338 229 forint, a IV. r. alperest 371 716 forint, az V. r. alperest 337 305 forint, a VI. r. alperest 342 028 forint, a VII. r. alperest 332 948 forint, továbbá perköltség megfizetésére.
A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást módosította és megállapította, hogy az alperesek valamennyien rendelkeztek érvényes csoportos leltárfelelősségi megállapodással, és ugyanezen időszakra P. Z. és Sz. N. is kötött leltárfelelősségi megállapodást.
Az így módosított tényállás alapján a törvényszék nem osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy az alperesek nem kötelezhetőek a bekövetkezett leltárhiány megtérítésére az Mt. 170/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel hiányában.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy az alperesek két külön okiratban 2008. március 2-án és 2008. július 6-án kötöttek csoportos leltárfelelősségi megállapodást, leltárfelelősségüket az Mt. 170. § és 170/B. §-a szerint nem zárja ki. Az Mt. 170/A. §-ából, a felperes perbeli időszakban hatályos leltározási szabályzatából és az alperesek által aláírt csoportos leltárfelelősségi megállapodásokból sem vonható le az a következtetés, hogy az alperesek a perbeli időszakban nem rendelkeztek érvényes leltárfelelősségi megállapodással. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során fel sem merült, hogy ne lenne mindkét fél által aláírt érvényes leltárfelelősségi megállapodás, ezt az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben sem vitatták.
A törvényszék egyetértett a fellebbezésben foglalt azon felperesi érveléssel, amely szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta felhívni P. Z. és Sz. N. érvényes leltárfelelősségi megállapodásának becsatolására. Ennek hiányában a felperes bizonyítási kötelezettségét a másodfokú eljárásban pótolta, a becsatolt leltárfelelősségi megállapodásból következően pedig az Mt. 170/A. § (2) bekezdésének alkalmazása fel sem merülhetett. A két munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodást aláírta, a perbeli üzletben történő foglalkoztatásuk ezért szabályos volt, amelyre egyébként a korábbi boltvezető hirtelen megbetegedésére tekintettel elrendelt leltár szabályszerű előkészítése és lebonyolítása érdekében volt szükség.
A törvényszék nem találta megalapozottnak az alperesek fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban előadottakat.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet "megváltoztatását", az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérték. Kifejtették, hogy a felperesnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata alapján - mely szerint P. Z. és Sz. N. nem dolgozott az érintett egységben, az üzlet készletének kezelésében nem vettek részt - a törvényszék a fellebbezési eljárásban csatolt leltárfelelősségi megállapodást a Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértésével vette figyelembe. A másodfokú eljárás során vitatták ezen okiratok valódiságát, az ítélet kézhezvételét követően azonban észlelték, hogy a becsatolt leltárfelelősségi megállapodásokon a felperesnek olyan bélyegzője szerepel, amelyen a feltüntetett adószám csupán 2013. január 4-étől érvényes, miközben az okirat 2009. március 25-én kelt, ezért felmerült annak a gyanúja, hogy a becsatolt iratok valótlan okiratok.
Az alperesek álláspontja szerint a törvényszék helytelen álláspontra helyezkedett akkor is, amikor megállapította, hogy a korábbi leltáridőszakra vonatkozó csoportos leltárfelelősségi megállapodás kiterjed az utána következő leltáridőszakokra is. Érvelésük szerint az Mt. 170/A. § és a 170/B. § rendelkezései csak úgy értelmezhetők, hogy a leltárfelelősségi megállapodást a felek az adott leltáridőszakra kötik meg. Abban az esetben ugyanis, ha az egyik társ észleli, hogy munkatársa hanyag munkát végez vagy dézsmálja a bolt készletét, lehetséges, hogy a következő leltáridőszakban már nem kíván vele közös leltárfelelősségi megállapodást aláírni. Ebből következően a törvényszék a III. és V. r. alperesek korábban tett felelősségvállaló nyilatkozatát helytelenül terjesztette ki a következő leltáridőszakra.
Az alperesek azt is panaszolták, hogy a törvényszék az ítéletének indokolásában a leltárhiányért való felelősségük vizsgálata során csupán azon indokokkal foglalkozott, amelyeket az elsőfokú bíróság megállapított, de nem vette figyelembe az elsőfokú eljárásban előterjesztett további érvelésüket.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helyben hagyását" és az alperesek felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az Mt. korábban és jelenleg hatályos rendelkezései sem írják elő a leltárfelelősség érvényességi feltételeként, valamennyi leltáridőszakra új megállapodás aláírását. Amennyiben egy munkavállaló a munkaviszony létesítésekor az időbeli hatályt nem tartalmazó megállapodást aláírja, az a foglalkoztatás teljes időtartamára irányadó.
A P. Z. és Sz. N. leltárfelelősségi megállapodásán szereplő adószám vonatkozásában előadta, hogy az adószám a társaság megalakulásától az okiraton szereplő megyekóddal volt ellátva, azonban miután a társaság a jogszabályi rendelkezések miatt a kiemelt adózók körébe került, és az APEH Kiemelt Adózók Igazgatósága volt az illetékes, rövid időszakra a megye kód megváltozott, de az illetékesség ismételt megváltoztatása miatt 2013. január 4-étől újra visszakerült az n. megyei megyekód alá. Ebből következően nem arról van szó, hogy az adószám csak ezen időponttól érvényes, hanem arról, hogy az illetékesség változása miatt újra visszakapta a korábbi adószámát. Érvelése szerint a bélyegző használat egyébként sem érinti a becsatolt okirati bizonyíték valóságát és érvényességét. Kifejtette, hogy a két munkavállaló áthelyezésére kizárólag azért volt szükség, mert az alperesek ugyanazon a napon táppénzre mentek, és a bolt működése, továbbá a leltár lebonyolítása veszélyeztetve volt. Utólag egyértelmű, hogy a leltárt akarták megakadályozni figyelemmel arra, hogy óriási mértékű hiány került feltárásra, amellyel tisztában voltak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az irányadó tényállás szerint - az eltérő időpontban megkötött - csoportos leltárfelelősségi nyilatkozatot aláíró alperesek a kitűzött leltár felvételét megelőzően táppénzes betegállományba kerültek. A felperes ezen időszakban az a.-i üzletből a perbeli k.-i üzletébe irányította át P. Z. és Sz. N. munkavállalókat.
Az eljárt bíróságoknak az alperesek hivatkozása alapján abban kellett állást foglalni, hogy III. és V. r. alperesek leltáridőszakot megelőzően tett nyilatkozata az adott leltáridőszakra megalapozta-e a felelősség fennállását, illetve P. Z. és Sz. N. perbeli üzletben végzett tevékenysége a leltári készlet olyan kezelésének minősül-e, amely az üzletben dolgozók hozzájáruló nyilatkozatát igényelte.
A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében azt helytállóan állapította meg, hogy az adott leltáridőszakot megelőzően kötött csoportos leltárfelelősségi megállapodás nem csak az adott, hanem valamennyi jövőbeni leltáridőszak vonatkozásában is érvényes, függetlenül a csoportban résztvevő - az adott üzletben dolgozó - személyektől. A jogerős ítélet törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az Mt.170/A. §, a 170/B. § (1) és (2) bekezdéséből nem vonható le következtetés arra, hogy minden leltáridőszak esetén külön megállapodást kell kötni.
A kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónak alapvető érdeke, hogy az árukészletet kezelő munkavállalók a forgalmazási veszteséget meghaladó hiányért felelősséggel tartozzanak, és a keletkezett hiányt a csoportban résztvevők - szigorúan szabályozott eljárási rendben - munkabérük arányában megfizessék, következésképp a leltárfelelősségi megállapodás aláírása az alkalmazás feltétele. Az alperesek ezért megalapozatlanul hivatkoztak a választás lehetőségére, mert nyilatkozatuknak a csoporttagok személyének változására alapított visszavonása - a munkáltató érdekére tekintettel - további foglalkoztatásukat kizárná.
A fentiekből következően az a tény, hogy a III. és V. r. alperes a perbeli leltáridőszakot megelőzően 2008. március 2-án, a többi alperes pedig a leltáridőszak kezdetekor, 2008. július 6-án írt alá csoportos leltárfelelősségi megállapodást, nem zárja ki a leltárfelelősség adott időszakra vonatkozó fennállását. A III. és V. r. alperesek a korábban tett nyilatkozatuk alapján a perbeli leltáridőszakban is leltárfelelősségi megállapodással rendelkező munkavállalóknak minősültek, ezért az Mt. 170/A. § (2) bekezdésében foglalt szabályok nem voltak alkalmazhatóak.
Az eljáró bíróságok az ítéletük indokolásában értékelték P. Z. és Sz. N., a felperes másik üzlete munkavállalóinak a leltár felvételét megelőzően a perbeli egységben történő munkavégzését. A bíróságok megállapítása szerint az érintett munkavállalók érdemi munkát végeztek, a leltári készletet kezelték. A felülvizsgálati kérelem e körben megalapozatlanul hivatkozott a felperes elsőfokú eljárás során tett nyilatkozataira. A másodfokú bíróság érdemi döntése meghozatala során perdöntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a másodfokú eljárásban csatolt irtok szerint nevezettek is kötöttek leltárfelelősségi megállapodást, de a megállapodások érvényessége csak akkor perdöntő, ha az érintettek a leltár felvételét megelőzően is kezelték a készletet.
Sz. N. és P. Z. munkavállalóknak a perbeli egységben történő tevékenysége vonatkozásában az elsőfokú bizonyítási eljárás adatai azonban ellentmondásos nyilatkozatokat tartalmaznak. A felperes a tárgyalási jegyzőkönyv szerint, továbbá a perben csatolt beadványában akként nyilatkozott, hogy az érintettek nem a perbeli üzletben dolgoztak, és a leltári készletet nem is kezelték. Az alperesek ellenkérelmükben saját előadásként úgy nyilatkoztak, hogy "P. Z., aki nem volt a bolt állományában, a kórházba került boltvezető helyettesítésére küldték, hogy segítsen a leltár előkészítésében", előkészítő iratuk szerint pedig P. Z. és Sz. N. a leltár előkészítésében vett részt. P. Z. tanuvallomásában felperesi kérdésre a szerepét a leltár előkészítésében és a leltározásban csak technikai segítséget nyújtónak minősítette.
A fentiekből következően a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján abban nem lehet egyértelműen állást foglalni, hogy P. Z. és Sz. N. munkavállalók a leltár felvételét megelőzően pontosan milyen tevékenységet végeztek az üzletben, az az üzlet tényleges működésével, vagy pedig kizárólag a leltár előkészítésével, illetőleg annak felvételével volt kapcsolatos.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás lefolytatása során pontosan tisztázni kell, hogy P. Z. és Sz. N. mely időpontban kerültek az alperesi üzletbe, tényleges munkavégzésükre a leltár elrendelése előtt vagy csak azt követően került sor. Ennek során értékelni kell azt a nem vitatott körülményt is, hogy a leltár felvételére a boltvezető betegsége miatt váratlanul került sor, az alperesek pedig valamennyien táppénzes betegállományba kerültek. A bizonyítás lefolytatását követően, annak eredményéhez képest szükséges csak vizsgálni a felperes részéről a másodfokú eljárás során becsatolt felelősségvállaló nyilatkozatok érvényességét. Ennek során figyelembe kell venni ugyanakkor Sz. N.-nek azon nyilatkozatát, mely szerint "valóban kaptam a munkaügyi osztálytól is egy iratot, amely szerint a perbeli üzletben dolgozom."
A Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, arról az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2014. október 15.
Dr. Stark Marianna s.k. tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.252/2014.)