adozona.hu
BH 2015.12.335
BH 2015.12.335
Nyugellátás megállapításánál vállalkozói jogviszony esetében a munkakör fogalma nem értelmezhető. Vállalkozókra vonatkozó szakmai átlagkereset hiányában a nyugdíj összegét a minimálbér alapján kell meghatározni [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 13. §, 22. §,; 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyr.) 15. §; 1963. évi 16. tvr. 2. cikk, 9. cikk].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes határozatával - a felperes 2012. szeptember 24. napján benyújtott igénybejelentése alapján - a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) és a Tny. végrehaj...
BH 2015.12.335 Nyugellátás megállapításánál vállalkozói jogviszony esetében a munkakör fogalma nem értelmezhető. Vállalkozókra vonatkozó szakmai átlagkereset hiányában a nyugdíj összegét a minimálbér alapján kell meghatározni [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 13. §, 22. §,; 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyr.) 15. §; 1963. évi 16. tvr. 2. cikk, 9. cikk].
[1] Az alperes határozatával - a felperes 2012. szeptember 24. napján benyújtott igénybejelentése alapján - a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyr.) alkalmazásával 2012. december 1-jétől havi 47 115 Ft öregségi nyugdíjat állapított meg. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint Ukrajnából 2012. augusztus 27-én Magyarországra települt át a felperes. A felperes Ukrajnában megállapított nyugdíja folyósítása és vállalkozói tevékenysége az áttelepülését megelőzően megszűnt és Magyarországon kereső tevékenységet nem folytatott. A magyar jogszabályok alapján a felperes 2012. szeptember 7-én töltötte be a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, ezért az ellátás megállapítása, így a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámítása során is a 2012. évben hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni. Mivel a felperes nyugellátás megállapítása előtt Ukrajnában egyéni vállalkozó volt, a havi átlagkeresetét, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat a vállalkozókra vonatkozóan szakmai átlagkeresetet közölni nem tudott, a 2012. évi bruttó minimálbér alapján kellett megállapítani.[2] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, melyben a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset, illetve a 108 000 Ft összegű garantált bér (minimálbér) figyelembevételével kérte az öregségi nyugdíj összegének meghatározását, az Egyezményre utalással, elutasította. Az ítélet érvelése szerint a felperes egyéni vállalkozó volt, így a havi átlagkeresetét adat hiányában a jogosultsági feltétel bekövetkezésének időpontjában érvényes minimálbér alapján kellett megállapítani, tehát az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
[3] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak - másodfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte az Egyezmény 2. cikke és 9. cikk (3) bekezdése, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése megsértését állítva. A felperes álláspontja szerint a figyelembe vett minimálbér mint havi átlagkereset összege eltúlzottan alacsony, az nem felel meg a Magyarországon, a felperes képzettségének megfelelő tevékenységet folytató dolgozók szakmai átlagkeresetének. Hivatkozott arra, hogy a magyarországi minimálbér vonatkozásában 2012. szeptember 9-én a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet volt érvényben, amely szerint 2012. január 1-jétől a szakképzettséget nem igénylő munkakörben a minimálbér (garantált bérminimum) havi 93 000 Ft, míg a legalább középfokú végzettséget, illetve a középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben a minimálbér (garantált bérminimum) havi 108 000 Ft. Az alperes a felperes nyugdíjalapjául szolgáló átlagkeresetet nem a garantált bérminimum összegében állapította meg. Hivatkozott a felperes arra, hogy Magyarországon egyéni vállalkozó az lehet, akinek legalább középfokú iskolai végzettsége van és érettségizett. Ezekkel a feltételekkel a felperes is rendelkezik, ami megalapozta, hogy külföldön kereskedelemben, étteremvezetői, boltvezetői, vállalati, ügyvezetői munkakörben dolgozzon, illetve kereskedelmi boltvezető vállalkozó legyen. Mindezek alapján felperes álláspontja szerint az öregségi nyugdíjának az összegét a havi 108 000 Ft összegű minimálbérrel mint garantált bérminimummal számolva kellett volna megállapítania az alperesnek és a szolgálati időtől függően ezen összeg 74%-ban, azaz 79 920 Ft havi összegben, a határozatban megjelölt, 2012. december 1. napjától kezdődően folyósítania.
[4] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése alkalmazása során az alperesnek figyelembe kellett vennie, hogy a felperes utolsó munkaköre egyéni vállalkozó volt, ezért a felperes nyugellátása megállapításakor erre vonatkozó szakmai átlagkereseti adat hiányában a magyar jogszabályokban írt jogosultsági feltételek bekövetkezte időpontjában érvényes minimálbért kellett alapul vennie. A havi átlagkereset megállapítására a Tbj. 4. § s) pont 2. alpontjában meghatározott "garantált bérminimum" nem volt figyelembe vehető, hanem a Tny. 22. § (5) bekezdésében rögzített "a külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér" alapján kellett a nyugdíj összegét megállapítani. 2012-ben a minimálbér 93 000 Ft volt, így a Tny. 13. § (1) bekezdése alkalmazásával a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegeként 63 600 Ft volt figyelembe vehető.
[5] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint:
[6] Az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése szerint "azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani".
[7] A Kúria - a felperes érvelése kapcsán - rámutat arra, hogy az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tnyr. 14. § (10) bekezdése egybevetéséből az következik, hogy az igénylő nyugdíjazást megelőző munkakörében, vagy ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlagát a nyugdíj összegének a megállapítása során akkor lehet és kell figyelembe venni, ha az igénylő a nyugellátás megállapítása előtt munkaviszonyban, vagy valamely azzal egy tekintet alá eső munkavégzésre irányuló jogviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati stb. jogviszonyban dolgozott. Az egyéni vállalkozói jogviszony esetében ez a feltétel nem érvényesül, e jogviszonyban ugyanis a munkakör fogalma nem értelmezhető.
[8] A Tnyr. 15. § (2) bekezdése értelmében a vállalkozókra vonatkozó szakmai átlagkereset hiányában a 2012. évi minimálbér alapján kell meghatározni a jogszerű nyugdíj összegét.
[9] A perbeli időben hatályos Tny. 13. § (1) bekezdése értelmében a nyugellátást a Tny. 22. §-a alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-et követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket és jövedelmeket naptári évenként csökkenteni kell (ideértve a minimálbér összegét is) a természetbeni és pénzbeni egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1. napjától az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékok összegével, valamint a személyi jövedelemadónak az előbbiek szerinti csökkentés után fennmaradó részére képzett összegével.
[10] A Tny. 22. § (5) bekezdése szerint, ha a (4) bekezdés szerinti időszakban az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a nyugellátás megállapításának kezdő napjától - folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező keresete, jövedelme nem volt és a (10) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek.
[11] A Tny. 22. § (5) bekezdésében hivatkozott külön jogszabály a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet, amely az általános minimálbér összegét 93 000 Ft-ban határozta meg a 2012-es évre vonatkozóan.
[12]Az Egyezmény a I. "Az Együttműködés Alapelvei" alatti 2. cikke kimondja, hogy "az egyik Szerző Fél azon állampolgárai, akik a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak - ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik - a munkajogi rendelkezések, a szociális ellátás és a társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében a saját állampolgáraival teljesen azonos elbánásban részesülnek".
[13] Az Egyezmény fentebb hivatkozott rendelkezésének megfelelve kellett alkalmazni a felperes esetében is a Tny. szabályait, így az egyenlő bánásmód elve nem sérült.
[14] A felperes egyéni vállalkozói jogviszonyának figyelembevételét a nyugdíjalap meghatározásakor a társadalombiztosítási szervek - a fent kifejtettek szerint - nem mellőzhették, ezért a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a kereset elutasításáról.
[15] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - annak indokolásbeli kiegészítésével, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.231/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. Korponai István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sója Dalma jogtanácsos által képviselt Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2015. január 20. napján hozott 33.M.3315/2014/5. számú jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.3315/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes határozatával - a felperes 2012. szeptember 24. napján benyújtott igénybejelentése alapján - a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyr.) alkalmazásával 2012. december 1-től havi 47.115 Ft öregségi nyugdíjat állapított meg. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint Ukrajnából 2012. augusztus 27-én Magyarországra települt át a felperes. A felperes Ukrajnában megállapított nyugdíja folyósítása és vállalkozói tevékenysége az áttelepülését megelőzően megszűnt és Magyarországon kereső tevékenységet nem folytatott. A magyar jogszabályok alapján a felperes 2012. szeptember 7-én töltötte be a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, ezért az ellátás megállapítása, így a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámítása során is a 2012. évben hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni. Mivel a felperes nyugellátás megállapítása előtt Ukrajnában egyéni vállalkozó volt, a havi átlagkeresetét, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási szolgálat a vállalkozókra vonatkozóan szakmai átlagkeresetet közölni nem tudott, a 2012. évi bruttó minimálbér alapján kellett megállapítani.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, melyben a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset, illetve a 108.000 Ft összegű garantált bér (minimálbér) figyelembe vételével kérte az öregségi nyugdíj összegének meghatározását, az Egyezményre utalással, elutasította. Az ítélet érvelése szerint a felperes egyéni vállalkozó volt, így a havi átlagkeresetét adat hiányában a jogosultsági feltétel bekövetkezésének időpontjában érvényes minimálbér alapján kellett megállapítani, tehát az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak - másodfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte az Egyezmény 2. Cikke és 9. cikk (3) bekezdése, valamint a 298/2011. (XII.22.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése megsértését állítva. A felperes álláspontja szerint a figyelembe vett minimálbér mint havi átlagkereset összege eltúlzottan alacsony, az nem felel meg a Magyarországon, a felperes képzettségének megfelelő tevékenységet folytató dolgozók szakmai átlagkeresetének. Hivatkozott arra, hogy a magyarországi minimálbér vonatkozásában 2012. szeptember 9-én a 298/2011. (XII.22.) Korm. rendelet volt érvényben, amely szerint 2012. január 1-től a szakképzettséget nem igénylő munkakörben a minimálbér (garantált bérminimum) havi 93.000 Ft, míg a legalább középfokú végzettséget, illetve a középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben a minimálbér (garantált bérminimum) havi 108.000 Ft. Az alperes a felperes nyugdíjalapjául szolgáló átlagkeresetet nem a garantált bérminimum összegében állapította meg. Hivatkozott a felperes arra, hogy Magyarországon egyéni vállalkozó az lehet, akinek legalább középfokú iskolai végzettsége van és érettségizett. Ezekkel a feltételekkel a felperes is rendelkezik, ami megalapozta, hogy külföldön kereskedelemben, étteremvezetői, boltvezetői, vállalati, ügyvezetői munkakörben dolgozzon, illetve kereskedelmi boltvezető vállalkozó legyen. Mindezek alapján felperes álláspontja szerint az öregségi nyugdíjának az összegét a havi 108.000 Ft összegű minimálbérrel, mint garantált bérminimummal számolva kellett volna megállapítania az alperesnek és a szolgálati időtől függően ezen összeg 74%-ban, azaz 79.920 Ft havi összegben, a határozatban megjelölt, 2012. december 1. napjától kezdődően folyósítania.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes előadta, hogy az Egyezmény 9. Cikk (3) bekezdése alkalmazása során az alperesnek figyelembe kellett vennie, hogy a felperes utolsó munkaköre egyéni vállalkozó volt, ezért a felperes nyugellátása megállapításakor erre vonatkozó szakmai átlagkereseti adat hiányában a magyar jogszabályokban írt jogosultsági feltételek bekövetkezte időpontjában érvényes minimálbért kellett alapul vennie. A havi átlagkereset megállapítására a Tbj. 4. § s) pont 2. alpontjában meghatározott "garantált bérminimum" nem volt figyelembe vehető, hanem a Tny. 22. § (5) bekezdésében rögzített "a külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér" alapján kellett a nyugdíj összegét megállapítani. 2012-ben a minimálbér 93.000 Ft volt, így a Tny. 13. § (1) bekezdése alkalmazásával a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegeként 63.600 Ft volt figyelembe vehető.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján – tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint:
Az Egyezmény 9. Cikk (3) bekezdése szerint "azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani".
A Kúria - a felperes érvelése kapcsán - rámutat arra, hogy az Egyezmény 9. Cikk (3) bekezdése és a Tnyr. 14. § (10) bekezdése egybevetéséből az következik, hogy az igénylő nyugdíjazást megelőző munkakörében, vagy ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlagát a nyugdíj összegének a megállapítása során akkor lehet és kell figyelembe venni, ha az igénylő a nyugellátás megállapítása előtt munkaviszonyban, vagy valamely azzal egy tekintet alá eső munkavégzésre irányuló jogviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati stb. jogviszonyban dolgozott. Az egyéni vállalkozói jogviszony esetében ez a feltétel nem érvényesül, e jogviszonyban ugyanis a munkakör fogalma nem értelmezhető.
A Tnyr. 15. § (2) bekezdése értelmében a vállalkozókra vonatkozó szakmai átlagkereset hiányában a 2012. évi minimálbér alapján kell meghatározni a jogszerű nyugdíj összegét.
A perbeli időben hatályos Tny. 13. § (1) bekezdése értelmében a nyugellátást a Tny. 22. §-a alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-et követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket és jövedelmeket naptári évenként csökkenteni kell (ide értve a minimálbér összegét is) a természetbeni és pénzbeni egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1. napjától az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékok összegével, valamint a személyi jövedelemadónak az előbbiek szerinti csökkentés után fennmaradó részére képzett összegével.
A Tny. 22. § (5) bekezdése szerint, ha a (4) bekezdés szerinti időszakban az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a nyugellátás megállapításának kezdő napjától - folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező keresete, jövedelme nem volt és a (10) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek.
A Tny. 22. § (5) bekezdésében hivatkozott külön jogszabály a 298/2011. (XII.22.) Korm. rendelet, amely az általános minimálbér összegét 93.000 Ft-ban határozta meg a 2012-es évre vonatkozóan.
Az Egyezmény a I. "Az Együttműködés Alapelvei" alatti 2. Cikke kimondja, hogy az egyik Szerző Fél azon állampolgárai, akik a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak - ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik - a munkajogi rendelkezések, a szociális ellátás és a társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében a saját állampolgáraival teljesen azonos elbánásban részesülnek".
Az Egyezmény fentebb hivatkozott rendelkezésének megfelelve kellett alkalmazni felperes esetében is a Tny. szabályait, így az egyenlő bánásmód elve nem sérült.
A felperes egyéni vállalkozói jogviszonyának figyelembe vételét a nyugdíjalap meghatározásakor a társadalombiztosítási szervek – a fent kifejtettek szerint – nem mellőzhették, ezért a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a kereset elutasításáról.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – annak indokolásbeli kiegészítésével, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte a határozat hozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
Budapest, 2015. szeptember 7.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv. III. 10.231/2015.)