adozona.hu
BH+ 2015.11.483
BH+ 2015.11.483
A munkatárs sérülését is okozó súlyosan gondatlan munkavégzés miatt a munkáltatói bizalomvesztéssel indokolt felmondás jogszerű. Nem ütközött a felmondás a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményébe a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlat ellenére, mert emellett is balesetmentes lett volna a munkavégzés a munkavállaló többszörös szabályszegése hiányában [2012. évi I. tv. (Mt.) 6. §, 77. § (1)-(2) bek., 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 51. § (4) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1981 óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, 2008. február 1-jétől alállomási önálló szerelő 1. munkakörben foglalkoztatták.
2013. február 5-én a felperes szerelőtársával, D. Á.-val közcélú...
BH+ 2015.11.483 A munkatárs sérülését is okozó súlyosan gondatlan munkavégzés miatt a munkáltatói bizalomvesztéssel indokolt felmondás jogszerű. Nem ütközött a felmondás a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményébe a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlat ellenére, mert emellett is balesetmentes lett volna a munkavégzés a munkavállaló többszörös szabályszegése hiányában [2012. évi I. tv. (Mt.) 6. §, 77. § (1)-(2) bek., 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 51. § (4) bek., 60. § (1) bek.].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1981 óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, 2008. február 1-jétől alállomási önálló szerelő 1. munkakörben foglalkoztatták.
2013. február 5-én a felperes szerelőtársával, D. Á.-val közcélú villamoshálózat meghibásodása miatt hibaelhárítást végzett V. F. koordinátor utasítása alapján. Ennek során a tördelő szakaszoló visszakapcsolását a felperes egyedül végezte el, míg munkatársa a munkagödörben tartózkodott. A kapcsolás során a felperes figyelmetlenül járt el, tévedésből a szakaszolót működtető rudazattal a vonali szakaszolót kapcsolta be és hozta működésbe a földelő szakaszoló helyett. Ekkor a kábel feszültség alá került, a kábelvégen ívkicsapódás történt, és a zárlat következtében D. Á. ívsérüléses balesetet szenvedett.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a balesettel összefüggésben tanúsított magatartása miatt 2013. április 22-én kelt felmondásával szüntette meg. Ebben utalt arra, hogy a baleset bekövetkezésének közvetlen oka a szabálytalan kapcsolás volt, amelyet a felperes mint munkavezető végzett. A munkáltató által 2013. március 21-én megtartott meghallgatáson a felperes elismerte, hogy felelős a baleset bekövetkezéséért, és azt is, hogy tudatában volt, miszerint ő mint munkavezető teljes felelősséggel tartozik az adott munkaterületen tartózkodók biztonságáért. A felmondás szerint a felperes munkavezetőként nem látta el megfelelően a feladatát, mások életét veszélybe sodorta, szabálytalan kapcsolási műveletet hajtott végre, mivel azt egyedül végezte. Ezen magatartás a felperes munkakörében nem megengedett, egyben súlyosan gondatlan. A munkáltató nem tudja vállalni azt a kockázatot, amely a felperes munkavégzéséből származna a jövőben.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 64. §-ának (2) bekezdésére, 65. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 66. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, és az MK 95. számú állásfoglalás 1. pontjában rögzítettekre.
A perbeli esetben a felmondás indokát az alperes a felperes szerelőtársának, D. Á.-nak a 2013. február 5-én bekövetkezett villamos ívsérüléses munkabalesetével összefüggésben tanúsított magatartásában jelölte meg. A baleset bekövetkezésének oka a szabálytalan kapcsolás volt, amelyet a felperes mint munkavezető végzett el.
A perben a felperes maga is elismerte, hogy a baleset közvetlen oka a téves kapcsolás volt, amikor a földelőszakaszoló helyett a vonali szakaszolót hozta működésbe. H. L. igazságügyi szakértő megállapította, hogy mivel minden munkatevékenységet a szerelőpárnak együttesen kellett végeznie, a felperes nem volt jogosult arra, hogy ezen tevékenységet egyedül lássa el. K. J., a felperes által felkért igazságügyi szakértő a bíróságon tanúként történő meghallgatása során kérdésre előadta, hogy a konkrét kapcsolási műveletet, mivel az feszültség alatti munkavégzésnek számított, csak két személy együttesen végezhette volna el. H. L. igazságügyi szakértő, valamint K. J. magánszakértői véleményéből megállapítható, hogy a két személy együttes jelenléte megakadályozhatta volna a téves kapcsolást.
H. L. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleményéből kiderült, hogy a munkavédelmi eszközök (retesz, acélstift) használatával a baleset megelőzhető lett volna, mivel ezek a kapcsolási műveletet kizárják. A felperes a munkavédelmi eszközök hiányát nem jelezte.
Az elsőfokú bíróság utalt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 60. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely előírja, hogy a munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni és a munkáját úgy végezni, hogy az saját vagy mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.
A felperes a munkáját a szerelőpáros irányításával megbízott személyként végezte. Ezt az elsőfokú eljárás során maga is elismerte. Önmagában az a körülmény, hogy a meghatározott formai feltételeknek a felperes munkavezetői kijelölése nem felelt meg, nem cáfolja, hogy munkavezetőként járt el az adott munkafolyamat során.
Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint a perbeli esethez hasonló üzemzavar elhárítási munkálatoknál a VHTR állomás teljes feszültségmentesítését nem végezték el. Ebből következően az alperesnél folytatott gyakorlat szerint ilyen esetben a transzformátorállomás teljes feszültségmentesítése nem történt meg, a felperes pedig ezen gyakorlat mellett folytatta a munkáját. Ehhez képest kellett a munkavédelmi szabályokat a munkavégzése során betartani. H. L. igazságügyi szakértő megállapította, hogy amennyiben a felperes szabályosan jár el, abban az esetben nem lett volna szükség a teljes feszültségmentesítésre, és a baleset elhárítható lett volna.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a munkavégzése során nem tanúsította azt az elvárható szakértelmet és gondosságot, amelyet egy fokozott veszéllyel járó tevékenységet irányító személytől el lehet várni. Megállapítható volt az is, hogy a felperes a kapcsolási műveletet a munkájára vonatkozó szabály, utasítás ellenére egyedül végezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete szerint H. L. igazságügyi szakértő kompetenciája egyebek mellett munkavédelmi kérdésekre is kiterjedt, az általa adott szakvéleményre a felek észrevételeket tehettek. A szakértőt a bíróság a tárgyaláson meghallgatta, így a felperesi észrevételek és az általa felkért K. J. igazságügyi szakértő szakvéleményének ismeretében nyilatkozott. A törvényszék egyetértett a más szakértő kirendelésére irányuló felperesi bizonyítási indítvány első fokon történő elutasításával, mert álláspontja szerint rendelkezésre álltak azok a bizonyítékok és nyilatkozatok, amelyek szükségesek és elégségesek a felmondás valóságának, okszerűségének vizsgálatához. A bíróságnak valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot kellett értékelnie.
A munkáltató bizalomvesztésére okot adó, a felperes által elkövetett hibát alátámasztja saját nyilatkozata is. A munkavégzés közben elkövetett olyan súlyos tévedés, amelynek következtében egy másik munkavállaló súlyosan megsérül, jogszerű indoka lehet a bizalomvesztésre hivatkozó munkáltatói felmondásnak. Jogszerűen dönthet úgy a munkáltató, hogy az ehhez hasonló kockázatot a jövőben nem kívánja vállalni.
A felperes munkavezetői minőségben járt el, amit a munkaköri leírása, a munkabaleseti jegyzőkönyv, a munkát végzők napi biztonsági nyilatkozata is alátámasztott. Emellett a felperes tárgyaláson tett előadása és a meghallgatási jegyzőkönyv igazolja, hogy a felperes is munkavezetőnek tekintette magát, e minősítés ellen korábban nem tiltakozott. A munkavégzés tekintetében elismerte, hogy annak folyamatáért ő volt a felelős, tehát ez is alátámasztja a felmondásban foglaltakat.
Azon körülmény, hogy a felperes kapcsolhatott-e egyedül, nem jogi, hanem szakértői kérdés. H. L. igazságügyi szakértő szerint a baleset bekövetkezésekor a kapcsolásnál két személynek kellett volna tartózkodnia, K. J. álláspontja is az volt, hogy az adott esetben a feszültség alatti munkavégzésre tekintettel egyedül a felperes a kapcsolást nem végezhette el.
A felperes sérelmezte a munkáltató felelőssége, közrehatása vizsgálatának elmulasztását és értékelését különösen arra nézve, hogy szükség lett volna a teljes feszültségmentesítésre, amelyet azonban a gyakorlatban nem követeltek meg, csupán a baleset bekövetkezése után. A munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata, értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszeműség és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel (BH 2004.482.).
A felperes több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberként tisztában volt azzal, hogy milyen körülmények között és feltételek mellett végzi a munkáját. Tudta, hogy feszültségmentesítés csupán részlegesen történt. Ennek ellenére egyedül, a másik szerelőpáros bevárása nélkül, szükséges munkaeszközök hiányában elvégezte a kapcsolást. Minderre figyelemmel nem hivatkozhat alappal a munkáltató felelősségére, és arra, hogy valótlan, okszerűtlen a munkáltatói intézkedés indokolása.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagosan az ítélet megváltoztatását indítványozta a kereseti kérelemnek való helytadás mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint a szakértő feladatát képezte a bíróság és a peres felek által feltett kérdések megválaszolása. A szakértő ennek nem tett eleget, nem reagált az észrevételekre, nem tartott helyszíni szemlét. Megállapításai ellentétesek a közcélú kábelhálózatok létesítésére, üzemeltetésére és bontására vonatkozó munkavédelmi rendelkezés előírásaival.
A baleset közcélú villamoshálózat meghibásodása miatt villamos berendezéseken végzett javítási munka során következett be. A kirendelt szakértő gépészmérnöki végzettséggel rendelkezik. Megfelelő szakmai képesítés és ismeret hiányában nem tudott szakszerű és valós megállapításokat tenni.
A szakvélemény ellentétes K. J. peren kívül eljárt igazságügyi szakértő véleményével, továbbá a perben tanúként meghallgatott K. M. területgazda és K. T. régióvezető által előadott szakmai véleménnyel. Így a szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítvány elutasítása a Pp. 182. § (3) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint okszerű indoka egy bizalomvesztésre hivatkozó munkáltatói felmondásnak a munkavégzés körében elkövetett olyan súlyos tévedés, amely következtében egy másik munkavállaló megsérül. Ez a megállapítás csak általánosságban igaz, a perbeli esetben nem. A felperes 32 évig dolgozott az alperesnél, illetve a jogelődjénél, munkájával szemben kifogás sosem merült fel. Másrészt amennyiben az alperes tájékoztatja a munkavállalókat a hatályos munkavédelmi szabályokról (teljes feszültségmentesítés), akkor a baleset nem következik be.
A munkáltató eljárása nem felel meg a jóhiszeműség és a tisztességes joggyakorlás követelményének. K. M. területgazda tanúvallomásában elmondta, hogy a baleset előtt azért nem alkalmazták a teljes feszültségmentesítést az üzemzavar elhárításakor, mert az jelentős fogyasztói kieséssel jár, ami nyilvánvalóan kártérítési kötelezettséget teremt az alperesnek. A munkáltató a rá vonatkozó munkavédelmi szabályt nem tartotta be, azt az alperes a bizalomvesztés körében nem vette figyelembe, és az eljáró bíróságok sem értékelték.
Valótlan a felmondás indokolása körében hivatkozott megállapítás, hogy "a szabálytalan kapcsolást Ön, mint munkavezető végezte". K. J. igazságügyi szakértő véleményében részletesen elemzi a munkautasításnak tekintett iratot. Megállapította, hogy az "alapvető hiányosságokkal készült, és nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit".
Ha a munkautasítást összevetjük a szabvány rendelkezéseivel, megállapítható, hogy az nem tartalmazza, hogy hány fő végez munkát, ki a munkavezető, és mi a munkavégzés helye.
A munkáltató a felperest nem jelölte ki munkavezetőnek, így ezen az alapon a felelőssége sem állhat fenn. Az eljáró bíróságok szerint nincs jelentősége annak, hogy az alperes nem tartotta be a munkavezető kijelölésére vonatkozó szabályokat.
Az alperes a belső szabályzata előírásait, valamint a munkavédelmi szabályokat többszörösen megsértette, eljárása az Mt. 6. §-ában foglalt jóhiszeműség és tisztesség elvébe, valamint az együttműködési kötelezettség törvényi előírásába ütközik. A bizalomvesztésre hivatkozva a munkáltató jogszerűen nem szüntethette volna meg a munkaviszonyt, mivel a baleset elhárítható lett volna amennyiben a munkáltató betartja, illetve betartatja a szabványokat és a munkavédelmi előírásokat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelelt (BH 1995.99/2.), vagyis vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott Mt. 6. §, 66. § (2) bekezdés, Mvt. 51. § (4) bekezdés, Pp. 182. § (3) bekezdésének megsértése volt vonható. A Pp. 206. § (1) bekezdésére történő hivatkozás hiányában a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta.
A felperes alaptalanul sérelmezte a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének megsértését, más szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának elutasítása miatt. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a perben szakértőként kirendelt H. L. szakvéleménye munkavédelmi kérdések megválaszolására terjedt ki. A szakvélemény a bíróság által feltett kérdésekre egyértelmű választ adott, az abban foglaltakra a felek észrevételeket tehettek. A bíróság a szakértőt személyesen is meghallgatta az eljárás során, aki K. J., a felperes által felkért szakértő szakvéleményére figyelemmel is nyilatkozott. A szakvélemények között nem volt olyan lényegi ellentmondás, ami nem volt feloldható és új szakértő kirendelését tette volna szükségessé.
Az Mvt. 51. §-ának (4) bekezdése szerint ha valamely munkát egyidejűleg kettő vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében egy munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával. Ezen jogszabályi előírás a munka irányítójának kijelölése tekintetében külön szabályozást nem tartalmaz, írásbeli formát nem kíván meg.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a baleset bekövetkezésének időpontjában a felperes munkairányítóként járt el. Ezt támasztotta alá a munkaköri leírása, a munkabaleseti jegyzőkönyv, valamint a napi biztonsági nyilatkozat. A felperes maga is állította, hogy "a konkrét munkafeladattal kapcsolatban én voltam a felelős, nekem volt ott a legnagyobb tapasztalatom az elhárítással kapcsolatban". Vitatta ugyan, hogy munkavezető lett volna, de külön kijelölés hiányában is rögzíthető volt, hogy az adott munkahelyen a biztonságos munkavégzés feltételeinek megvalósításáért ő volt a felelős. Ezt erősítette meg K. J. szakvéleménye is, aki a felperes munkairányítói szerepét szintén nem vonta kétségbe.
A baleset bekövetkezésekor a munkáltató nem kívánta meg a teljes feszültségmentesítést, azonban H. L. szakértő szakvéleménye szerint az egyéb eszközök, például retesz, acélstift biztosításával a baleset megelőzhető lett volna, mivel ezek a kapcsolási műveletet kizárják. A felperes ismerte ezt az előírást, lehetősége lett volna használatukra, de ezek hiányában elvégezte a kapcsolási műveletet, így a felelőssége megállapított. Ezen megállapítást K. J. szakvéleménye konkrét formában nem cáfolta.
A BH 2004.482. számú eseti döntés szerint a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű rendes felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel. Jelen esetben nem nyert bizonyítást, hogy a munkáltató intézkedése ezen követelményeknek nem tett volna eleget.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül vonta le azt a következtetést, hogy a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező felperes munkáját súlyosan gondatlanul végezte. Tisztában volt azzal, hogy a feszültségmentesítés - az addigi gyakorlatnak megfelelően - csak részlegesen történt, ennek ellenére segédeszközt nem vett igénybe, és a kapcsolást a másik szerelőtárs bevárása nélkül egyedül végezte el. Súlyos tévedése, amely a munkatársa komoly sérülését okozta, megalapozta a munkáltatói bizalomvesztést és az az erre alapított felmondás jogszerű indoka lehetett [Mt. 77. § (1), (2) bek.]. A munkáltató részéről az Mt. 6. §-ában foglaltak megsértése nem igazolódott.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.069/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kovács László ügyvéd által képviselt T. M. felperesnek a dr. Tavasziné dr. Tímár Karolina ügyvéd által képviselt E. H. Sz. Kft. "v.a." alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 7.M.161/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.502/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.502/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.161/2013/36. számú ítéletével a keresetet elutasította és megállapította, hogy az eljárási illeték, valamint a szakértői díj az államot terheli. A felperest perköltség viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1981. óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, 2008. február 1-jétől alállomási önálló szerelő 1. munkakörben foglalkoztatták.
2013. február 5-én a felperes szerelőtársával, D. Á.-val hibaelhárítást végzett V. F. koordinátor utasítása alapján. Ennek során a tördelő szakaszoló visszakapcsolását a felperes egyedül végezte el, míg munkatársa a munkagödörben tartózkodott. A kapcsolás során a felperes figyelmetlenül járt el, tévedésből a szakaszolót működtető rudazattal a vonali szakaszolót kapcsolta be és hozta működésbe a földelő szakaszoló helyett. Ekkor a kábel feszültség alá került, a kábelvégen ívkicsapódás történt, és a zárlat következtében D. Á. ívsérüléses balesetet szenvedett.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a balesettel összefüggésben tanúsított magatartása miatt 2013. április 22-én kelt felmondásával szüntette meg. Ebben utalt arra, hogy a baleset bekövetkezésének közvetlen oka a szabálytalan kapcsolás volt, amelyet a felperes mint munkavezető végzett. A munkáltató által 2013. március 21-én megtartott meghallgatáson a felperes elismerte, hogy felelős a baleset bekövetkezéséért, és azt is, hogy tudatában volt, miszerint ő mint munkavezető teljes felelősséggel tartozik az adott munkaterületen tartózkodók biztonságáért. A felmondás szerint a felperes munkavezetőként nem látta el megfelelően a feladatát, mások életét veszélybe sodorta. Ezen túlmenően szabálytalan kapcsolási műveletet hajtott végre, mivel azt egyedül végezte. Ezen magatartás a felperes munkakörében nem megengedett, egyben súlyosan gondatlan. A felmondás arra is utalt, hogy a balesetnek sokkal súlyosabb következménye is lehetett volna, ami a munkáltatóra nézve is jelentős kihatással járhatna büntetőjogi, mind polgári jogi vonatkozásban. A munkáltató tehát nem tudja vállalni azt a kockázatot, amely a felperes munkavégzéséből származna a jövőben.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 64. §-ának (2) bekezdésére, 65. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 66. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, és az MK 95. számú állásfoglalás 1. pontjában rögzítettekre.
A perbeli esetben a felmondás indokát az alperes a felperes szerelőtársának, D. Á.-nak a 2013. február 5-én bekövetkezett villamos ívsérüléses munkabalesetével összefüggésben tanúsított magatartásában jelölte meg. A baleset bekövetkezésének oka a szabálytalan kapcsolás volt, amelyet a felperes mint munkavezető végzett el.
A perben a felperes maga is elismerte, hogy a baleset közvetlen oka a téves kapcsolás volt, amikor a földelőszakaszoló helyett a vonali szakaszolót hozta működésbe. H. L. igazságügyi szakértő megállapította, hogy mivel minden munkatevékenységet a szerelőpárnak együttesen kellett végeznie, a felperes nem volt jogosult arra, hogy ezen tevékenységet egyedül lássa el. K. J., a felperes által felkért igazságügyi szakértő a bíróságon tanúként történő meghallgatása során kérdésre előadta, hogy a konkrét kapcsolási műveletet, mivel az feszültség alatti munkavégzésnek számított, csak két személy együttesen végezhette volna el. H. L. igazságügyi szakértő, valamint K. J. magánszakértői véleményéből is megállapítható, hogy a két személy együttes jelenléte megakadályozhatta volna a téves kapcsolást.
H. L. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleményéből kiderült, hogy a munkavédelmi eszközök (retesz, acélstift) használatával a baleset megelőzhető lett volna, mivel ezek a kapcsolási műveletet kizárják. A felperes a munkavédelmi eszközök hiányát nem jelezte.
Az elsőfokú bíróság utalt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 60. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely előírja, hogy a munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni és a munkáját úgy végezni, hogy az saját vagy mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.
A felperes a munkáját a szerelőpáros irányításával megbízott személyként végezte. Ezt az elsőfokú eljárás során maga is elismerte. Ezen túlmenően a 2013. február 5-ei munkavégzéssel kapcsolatban a napi biztonsági nyilatkozatban munkavezetőként T. M. került megjelölésre, és a biztonsági nyilatkozatot általa is elismerten maga töltötte ki azzal, hogy nem írta alá. Önmagában az a körülmény, hogy a meghatározott formai feltételeknek a felperes munkavezetői kijelölése nem felelt meg, nem cáfolja, hogy munkavezetőként járt el az adott munkafolyamat során.
Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint a perbeli esethez hasonló üzemzavar elhárítási munkálatoknál a VHTR állomás teljes feszültségmentesítését nem végezték el. Ebből következően az alperesnél folytatott gyakorlat szerint ilyen esetben a transzformátorállomás teljes feszültségmentesítése nem történt meg, a felperes pedig ezen gyakorlat mellett folytatta a munkáját. Ehhez képest kellett a munkavédelmi szabályokat a munkavégzése során betartani. H. L. igazságügyi szakértő megállapította, hogy amennyiben a felperes szabályosan jár el, abban az esetben nem lett volna szükség a teljes feszültségmentesítésre, és a baleset elhárítható lett volna.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a munkavégzése során nem tanúsította azt az elvárható szakértelmet és gondosságot, amelyet egy fokozott veszéllyel járó tevékenységet irányító személytől el lehet várni. Megállapítható volt az is, hogy a felperes a kapcsolási műveletet a munkájára vonatkozó szabály, utasítás ellenére egyedül végezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.502/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kimondta, hogy a fellebbezési illeték az államot terheli, míg a felperes másodfokú perköltség viselésére köteles.
A másodfokú bíróság ítélete szerint H. L. igazságügyi szakértő kompetenciája egyebek mellett munkavédelmi kérdésekre is kiterjedt, az általa adott szakvéleményre pedig a felek észrevételeket tehettek. A szakértőt a bíróság a tárgyaláson meghallgatta, így a felperesi észrevételek és az általa felkért K. J. igazságügyi szakértő szakvéleményének ismeretében nyilatkozott. A törvényszék egyetértett a más szakértő kirendelésére irányuló felperesi bizonyítási indítvány első fokon történő elutasításával, mert álláspontja szerint rendelkezésre álltak azok a bizonyítékok és nyilatkozatok, amelyek szükségesek és elégségesek a felmondás valóságának, okszerűségének vizsgálatához. A bíróságnak valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot kellett értékelnie.
A munkáltató bizalomvesztésére okot adó, a felperes által elkövetett hibát alátámasztja saját nyilatkozata is. A munkavégzés közben elkövetett olyan súlyos tévedés, amelynek következtében egy másik munkavállaló súlyosan megsérül, jogszerű indoka lehet a bizalomvesztésre hivatkozó munkáltatói felmondásnak. Jogszerűen dönthet úgy a munkáltató, hogy az ehhez hasonló kockázatot a jövőben nem kívánja vállalni.
A felperes munkavezetői minőségben járt el, amit a munkaköri leírása, a munkabaleseti jegyzőkönyv, a munkát végzők napi biztonsági nyilatkozata is alátámasztott. Emellett a felperes tárgyaláson tett előadása és a meghallgatási jegyzőkönyv igazolja, hogy a felperes is munkavezetőnek tekintette magát, e minősítés ellen korábban nem tiltakozott. A munkavégzés tekintetében elismerte, hogy annak folyamatáért ő volt a felelős, tehát ez is alátámasztja a felmondásban foglaltakat.
Azon körülmény, hogy a felperes kapcsolhatott-e egyedül, nem jogi, hanem szakértői kérdés. H. L. igazságügyi szakértő szerint a baleset bekövetkezésekor a kapcsolásnál két személynek kellett volna tartózkodnia, K. J. álláspontja is az volt, hogy az adott esetben a feszültség alatti munkavégzésre tekintettel egyedül a felperes a kapcsolást nem végezhette el.
A felperes sérelmezte a munkáltató felelőssége, közrehatása vizsgálatának elmulasztását és értékelését különösen arra nézve, hogy szükség lett volna a teljes feszültségmentesítésre, amelyet azonban a gyakorlatban nem követeltek meg, csupán a baleset bekövetkezése után. A munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata, értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszeműség és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel (BH 2004.482.).
A felperes több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberként tisztában volt azzal, hogy milyen körülmények között és feltételek mellett végzi a munkáját. Tudta, hogy feszültségmentesítés csupán részlegesen történt. Ennek ellenére egyedül, a másik szerelőpáros bevárása nélkül, szükséges munkaeszközök hiányában elvégezte a kapcsolást. Minderre figyelemmel nem hivatkozhat alappal a munkáltató felelősségére, és arra, hogy valótlan, okszerűtlen a munkáltatói intézkedés indokolása.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagosan az ítélet megváltoztatását indítványozta a kereseti kérelemnek való helytadás mellett. Perköltség fizetésére is kérte kötelezni az alperest.
A felülvizsgálati érvelés szerint a szakértő feladatát képezte a bíróság és a peres felek által feltett kérdések megválaszolása. A szakértő ennek nem tett eleget, nem reagált az észrevételekre, nem tartott helyszíni szemlét. Megállapításai ellentétesek a közcélú kábelhálózatok létesítésére, üzemeltetésére és bontására vonatkozó munkavédelmi rendelkezés előírásaival.
A baleset közcélú villamoshálózat meghibásodása miatt villamos berendezéseken végzett javítási munka során következett be. A kirendelt szakértő gépészmérnöki végzettséggel rendelkezik. Megfelelő szakmai képesítés és ismeret hiányában nem tudott szakszerű és valós megállapításokat tenni.
A szakvélemény ellentétes K. J. peren kívül eljárt igazságügyi szakértő véleményével, továbbá a perben tanúként meghallgatott K. M. területgazda és K. T. régióvezető által előadott szakmai véleménnyel. Így a szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítvány elutasítása a Pp. 182. § (3) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint okszerű indoka egy bizalomvesztésre hivatkozó munkáltatói felmondásnak a munkavégzés körében elkövetett olyan súlyos tévedés, amely következtében egy másik munkavállaló megsérül. Ez a megállapítás csak általánosságban igaz, a perbeli esetben nem. A felperes 32 évig dolgozott az alperesnél, illetve a jogelődjénél, munkájával szemben kifogás sosem merült fel. Másrészt amennyiben az alperes tájékoztatja a munkavállalókat a hatályos munkavédelmi szabályokról (teljes feszültségmentesítés), akkor a baleset nem következik be.
A munkáltató eljárása nem felel meg a jóhiszeműség és a tisztességes joggyakorlás követelményének. K. M. területgazda tanúvallomásában elmondta, hogy a baleset előtt azért nem alkalmazták a teljes feszültségmentesítést az üzemzavar elhárításakor, mert az jelentős fogyasztói kieséssel jár, ami nyilvánvalóan kártérítési kötelezettséget teremt az alperesnek. A munkáltató a rá vonatkozó munkavédelmi szabályt nem tartotta be, azt az alperes a bizalomvesztés körében nem vette figyelembe, és az eljáró bíróságok sem értékelték.
Valótlan a felmondás indokolása körében hivatkozott megállapítás, hogy "a szabálytalan kapcsolást Ön, mint munkavezető végezte". K. J. igazságügyi szakértő benyújtott véleményében részletesen elemzi a munkautasításnak tekintett iratot. Megállapította, hogy az "alapvető hiányosságokkal készült, és nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit".
Ha a munkautasítást összevetjük a szabvány rendelkezéseivel, megállapítható, hogy az nem tartalmazza, hogy hány fő végez munkát, ki a munkavezető, és mi a munkavégzés helye.
Az Mvt. 51. § (4) bekezdése szerint ha valamely munkát egyidejűleg két, vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében egy munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával. A munkavédelmi szabály szerint "a munkavezető személyét írásban kell közölni". Munkautasítás hiányában a szakszerű és balesetmentes munkavégzés feltételei nincsenek biztosítva, és ez az alperes munkáltató kötelezettsége.
A munkáltató a felperest nem jelölte ki munkavezetőnek, így ezen az alapon a felelőssége sem állhat fenn. Az eljáró bíróságok szerint nincs jelentősége annak, hogy az alperes nem tartotta be a munkavezető kijelölésére vonatkozó szabályokat.
Az alperes a belső szabályzata előírásait, valamint a munkavédelmi szabályokat többszörösen megsértette, eljárása az Mt. 6. §-ában foglalt jóhiszeműség és tisztesség elvébe, valamint az együttműködési kötelezettség törvényi előírásába ütközik. A bizalomvesztésre hivatkozva a munkáltató jogszerűen nem szüntethette volna meg a munkaviszonyt, mivel a baleset elhárítható lett volna amennyiben a munkáltató betartja, illetve betartatja a szabványokat és a munkavédelmi előírásokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bek.]. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelelt (BH 1995.99/2.), vagyis vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott Mt. 6. §, 66. § (2) bekezdés, Mvt. 51. § (4) bekezdés, Pp. 182. § (3) bekezdésének megsértése volt vonható. A Pp. 206. § (1) bekezdésére történő hivatkozás hiányában a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta.
A felperes alaptalanul sérelmezte a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének megsértését, más szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának elutasítása miatt. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a perben szakértőként kirendelt H. L. szakvéleménye munkavédelmi kérdések megválaszolására terjedt ki. A szakvélemény a bíróság által feltett kérdésekre egyértelmű választ adott, az abban foglaltakra a felek észrevételeket tehettek. A bíróság a szakértőt személyesen is meghallgatta az eljárás során, aki K. J., a felperes által felkért szakértő szakvéleményére figyelemmel is nyilatkozott. A szakvélemények között pedig nem volt olyan lényegi ellentmondás, ami nem volt feloldható és új szakértő kirendelését tette volna szükségessé.
Az Mvt. 51. §-ának (4) bekezdése szerint ha valamely munkát egyidejűleg kettő vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében egy munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával. Ezen jogszabályi előírás a munka irányítójának kijelölése tekintetében külön szabályozást nem tartalmaz, írásbeli formát nem kíván meg.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a baleset bekövetkezésének időpontjában a felperes munkairányítóként járt el. Ezt támasztotta alá a munkaköri leírása, a munkabaleseti jegyzőkönyv, valamint a napi biztonsági nyilatkozat. A felperes maga is állította, hogy "a konkrét munkafeladattal kapcsolatban én voltam a felelős, nekem volt ott a legnagyobb tapasztalatom az elhárítással kapcsolatban". Vitatta ugyan, hogy munkavezető lett volna, de külön kijelölés hiányában is rögzíthető volt, hogy az adott munkahelyen a biztonságos munkavégzés feltételeinek megvalósításáért ő volt a felelős. Ezt erősítette meg K. J. szakvéleménye is, aki a felperes munkairányítói szerepét szintén nem vonta kétségbe.
A baleset bekövetkezésekor a munkáltató nem kívánta meg a teljes feszültségmentesítést, azonban H. L. szakértő szakvéleménye szerint "az egyéb eszközök, például retesz, acélstift biztosításával a baleset megelőzhető lett volna, mivel ezek a kapcsolási műveletet kizárják... T. M. ismerte ezt az előírást, lehetősége lett volna használatukra, de ezek hiányában elvégezte a kapcsolási műveletet, így a felelőssége megállapított". Ezen megállapítást K. J. szakvéleménye konkrét formában nem cáfolta.
A BH 2004.482. számú eseti döntés szerint a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű rendes felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel. Jelen esetben nem nyert bizonyítást, hogy a munkáltató intézkedése ezen követelményeknek nem tett volna eleget.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül vonta le azt a következtetést, hogy a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező felperes munkáját súlyosan gondatlanul végezte. Tisztában volt azzal, hogy a feszültségmentesítés - az addigi gyakorlatnak megfelelően - csak részlegesen történt, ennek ellenére segédeszközt nem vett igénybe, és a kapcsolást a másik szerelőtárs bevárása nélkül egyedül végezte el. Súlyos tévedése, amely a munkatársa komoly sérülését okozta, megalapozta a munkáltatói bizalomvesztést és az az erre alapított felmondás jogszerű indoka lehetett [Mt. 77. § (1), (2) bek.]. A munkáltató részéről az Mt. 6. §-ában foglaltak megsértése nem igazolódott.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Az alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. §-ának (1) bekezdése szerint.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a, valamint a 359/A. §-a alapján.
Budapest, 2015. szeptember 9.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.069/2015.)