adozona.hu
BH 2015.11.312
BH 2015.11.312
Az egészségügyi szolgáltatás során az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembevételével kell eljárni, mely magában foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét. Az erre alapított rendkívüli felmentés jogszerű [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 25. § (2) bek.; 1997. évi CLIV. tv. 1. § c) pont, 3. § a) pont, 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a felperes 2012. december 10-től beteghordó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel 2012. október 26-án megszüntette a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontja alapján, figyelemmel az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára. Az indokolás szerint a felperes 2012. október 13-án a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt a legelemibb szakmai és etikai szabályokat megsértve "összefektetve" szállította el. Eljárása szabálytalan, és a Btk. 181. §-ában ...
BH 2015.11.312 Az egészségügyi szolgáltatás során az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembevételével kell eljárni, mely magában foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét. Az erre alapított rendkívüli felmentés jogszerű [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 25. § (2) bek.; 1997. évi CLIV. tv. 1. § c) pont, 3. § a) pont, 4. § (1) bek.].
[1] Az alperes a felperes 2012. december 10-től beteghordó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel 2012. október 26-án megszüntette a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontja alapján, figyelemmel az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára. Az indokolás szerint a felperes 2012. október 13-án a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt a legelemibb szakmai és etikai szabályokat megsértve "összefektetve" szállította el. Eljárása szabálytalan, és a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményét valósítja meg, továbbá sérti az 1997. évi CLIV. törvény 1. § c) pontjában, 2. § (1) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében foglaltakat. E fenti szabályok megsértésével a felperes a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte, továbbá magatartása alkalmas volt az elhunyt személyek becsületének csorbítására is.[2] A felperes a keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az indok nem valós, munkáját a kórházi gyakorlatnak megfelelően végezte, bűncselekményt nem követett el. Az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, az ő érdekérvényesítési lehetőségét korlátozta, mivel a felmentés jogalapja tekintetében nem határozott meg pontos jogszabályhelyet.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt jövedelem, végkielégítés kamatokkal növelt összegű megfizetésére, és marasztalta az alperest a felperes perköltségében és a kereseti illetékben.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesnek munkaköri kötelezettsége volt az elhunytak patológiára történő elszállítása, amelyhez tetemszállító kocsit rendszeresített az alperes. Ennek hossza 2080 mm, szélessége 730 mm, magassága 660 mm, tartozéka egy rozsdamentes fedőbura.
[5] A felperes 2012. október 12-én továbbképzésen vett részt a halottellátás témakörében, amelyet az alperes boncmestere tartott. Itt elhangzott, hogy egyszerre egy halottat lehet elszállítani. Az alperesnél elvárás volt, hogy az elhunyt szállítása során a kellő tiszteletet meg kell adni.
[6] Az alperesi intézmény azon részlegén, ahol az elhunytak tárolása történt, alkalomszerűen előfordult olyan eset, hogy egy tárolótálcán két holttestet helyeztek el.
[7] 2012. október 13-án a hospice osztályról két elhunytat kellett elszállítani. E feladatot a felperes mellett S. A. próbaidős betegszállító végezte akként, hogy a tetemszállító kocsit a földszinten a bejáratnál elhelyezve az emeletről lehozták az egyik, zsákban elhelyezett holttestet, azt a kocsira helyezték, majd az osztályról a másik elhunytat is lehozták, és "fejtől lábig" pozícióban rakták a halottszállító kocsira. Az elhunytak testfelülete egymással közvetlenül nem érintkezett, és a holttesteket nem helyezték egymásra. A kocsira a tetejét is felrakták.
[8] Az elhunytak ekkénti szállítása miatt S. A. az alperestől írásbeli figyelmeztetésben részesült.
[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperessel szemben kegyeletsértés bűncselekmény miatt büntetőeljárás nem volt folyamatban, jogerős bírósági ítélet nem állapítja meg a felperes bűnösségét e bűncselekmény elkövetése miatt.
[10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkafeladatot végző két munkavállalóval szemben eltérő jogkövetkezmények alkalmazására jogszerűen került sor, mert S. A. új, néhány hónapja alkalmazásban lévő betegszállítónak a felperes adott utasítást a holttestek szállítási módjára vonatkozóan.
[11] Nem volt megállapítható a felperes által hivatkozott munkavégzéssel összefüggő olyan körülmény, amely indokolta volna a két elhunyt együttes szállítását. Az esetet követően a pihenőszobájukba mentek a munkavállalók, munkavégzésüket más feladat nem sürgette.
[12] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon védekezését, miszerint tény, hogy a proszektúrán volt példa egy hűtőtálcán több elhunyt tárolására, ezért nem szabályellenes gyakorlat a holttestek együttes szállítása. Az elhunytak szállítása során más közegészségügyi, higiéniai előírásokat kell ugyanis megtartani, mint tárolásuknál.
[13] Nem találta megállapíthatónak, hogy az alperesnél gyakorlat lett volna több elhunyt együttes szállítása. M. K. erre vonatkozóan tett nyilatkozatát a tanú szavahihetetlensége miatt nem fogadta el.
[14] A boncmester tanúvallomása alapján megállapította, hogy utasítást kaptak a betegszállítók, hogy egyszerre egy elhunytat lehet szállítani. Az elsőfokú bíróság szerint azonban ezen előírás megszegése csak abban az esetben alapozhat meg rendkívüli felmentést, ha az lényeges kötelezettségszegést eredményez. Ez pedig akkor állapítható meg, ha a felperes által tanúsított magatartás az emberi méltóságot sértette.
[15] Az elsőfokú bíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 1. § c) pontja, 3. § a) és e) pontja, 4. § (1) bekezdése értelmezésével rögzítette, hogy az egészségügyi törvény alkalmazása során betegnek kell tekinteni az elhunytat is. Ezért az elhunytak vonatkozásában is vizsgálandó az emberi méltóság megtartásának követelménye.
[16] Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 8. § (1) bekezdése, 22. §-a, és az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdése alapján rögzítette, hogy az emberi méltósághoz való jog a személyeket haláluk után is megilleti. Az ember a halála után sem válhat eszközzé, tárggyá, így olyan bánásmódot nem lehet alkalmazni vele szemben, amely megalázná, vagy megkérdőjelezné az érintett személy halálát megelőző emberi mivoltát. A perbeli esetben a holttestekkel szemben ilyen bánásmód nem volt megállapítható: a két elhunyt testfelülete egymással a szállítás során nem érintkezett, nem voltak egymásra helyezve, és külön-külön zsákokba tették őket.
[17] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmentés nem felelt meg a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, ezért az Mt. 82. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[19] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, a tényállást helyesen állapította meg, de a levont jogkövetkeztetése téves.
[20] Rögzítette, hogy a rendkívüli felmentésben a munkáltató több okra is hivatkozott, amelyből egy bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét a bírói gyakorlat alapján.
[21] A meghallgatott tanúk vallomásából az alperes ellenkérelméhez csatolt főnővéri jelentésből, feljegyzésből és takarítónői jelentésből okszerűtlenül jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes terhére olyan súlyú kötelezettségszegés nem volt megállapítható, amely a munkaviszony megszüntetését indokolná.
[22] Az alperes a perben bizonyította, hogy a felperes szakmai képzésben részesült, így ismerettel rendelkezett arról, hogy tevékenysége körében úgy kell bánni az elhunytakkal, mint ahogy az élő betegekkel. Ezt a tényt megerősítette S. A., továbbá B. Z. boncmester tanúvallomása is.
[23] Nem volt vitatott, a felperes maga is elismerte, hogy 2012. október 13-án a hospice osztályról két elhunytat egyszerre, egy betegszállító kocsin szállított el. E magatartás szándékossága is megállapítható a főnővéri jelentésből és S. A. tanúvallomásából, miszerint azért került sor a két elhunyt egy időben történő elszállítására, mert a felperes nem akart kétszer fordulni. Nem volt azonban olyan szükséghelyzet, sürgős más feladat, amely ezt indokolta volna, az elhunytak elszállítása után ugyanis S. A. vallomása szerint pihenni mentek.
[24] A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható volt, hogy a két elhunytat "összefektetve" szállította a felperes, a tevékenységhez használt tetemszállító kocsi méretei ugyanis nem alkalmasak a többes szállításra. Magatartása szabálytalanságával a felperes is tisztában volt, ugyanis S. A.-t figyelmeztette, hogy "ilyet soha többet ne csináljon", illetve a munkáltatói intézkedést követően telefonon felhívta arra S. A.-t, hogy tagadja le a tanúsított kötelezettségszegést, amely jelentős mértékű volt. Ennek megállapításához nem szükséges, hogy egyúttal a kegyeletsértés bűncselekményét is megvalósítsa.
[25] A törvényszék álláspontja szerint a munkáltatói intézkedésben megjelölt valós és jogszerű indoka volt a jogviszony megszüntetésének, amely intézkedés arányban áll a kötelezettségszegés súlyával. A munkaköri feladatok ellátása során a felperesnek az elhunytakkal kellő tisztelettel kellett bánnia ugyanúgy, mint az élő betegekkel.
[26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék iratellenes megállapításokat tett, levont következtetése logikátlan és nem okszerű (Pp. 206. §).
[27] Az alperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a perbeli cselekménnyel kapcsolatban munkaköri leírás vagy bármely más alperesi szabályzat, utasítás határozott követendő eljárási módszert tartalmazott volna, továbbá azt sem, hogy a képzés során az elhunytak szállításáról szó esett volna. B. Z. boncmester ezzel kapcsolatos vallomásával ellentétesen vallott S. A. és M. K..
[28] A felperesi kötelezettségszegés súlya nem alapozza meg a munkáltató intézkedését. Az alperesnél megtűrt gyakorlat volt két elhunyt együtt szállítása és együtt tárolása.
[29] Téves azon megállapítás, miszerint az elhunytakkal úgy kell bánni, mint az élő betegekkel. Ezt igazolja az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint a halottakkal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet, és a Büntető törvénykönyvnek az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények felsorolása, a kegyeletsértés bűncselekmény tényállása, valamint az 1959. évi IV. törvényben a személyhez fűződő jogok felsorolása.
[30] A rendkívüli felmentésben hivatkozott okok nem valósak, mert a felperes által ismert szakmai, etikai szabály nem rendelkezett az elhunytak szállításáról.
[31] A vélelmezett kötelezettségszegés nem volt szándékos, nem volt tudatában annak, hogy a cselekménye bármilyen jogszabályt, utasítást sért, vagy bűncselekményt valósítana meg. Jelentős mértékű sem lehetett, mert S. A. munkaviszonyát az alperes nem szüntette meg.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult.
[33] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[34] A törvényszék a bírói gyakorlatnak (BH 2003.211.) megfelelően indult ki abból, hogy több indok megjelölése esetén egyetlen ok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét.
[35] A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy a felperesnek felrótt kötelezettségszegés kegyeletsértés bűncselekmény megvalósulása hiányában is megalapozhatja a rendkívüli felmentést. E bűncselekmény elkövetését megállapító jogerős ítélet hiányában az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati érvelésnek nincs jelentősége.
[36] A felperes alaptalanul hivatkozott jogszabálysértésként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelésére [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.].
[37] A törvényszék a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének eleget téve a bizonyítékok megjelölésével és értékelésével számot adott arról, hogy álláspontja szerint a felperes mely kötelezettségét mennyiben és szándékosan szegte meg, és ez a magatartása miért alapozza meg jogszerűen a munkáltató intézkedését.
[38] A betegszállító munkakörű felperes halottak szállítására vonatkozó kötelezettségét helyesen rögzítette a munkaköri leírása, az esetről készült főnővéri és takarítónői jelentés, és a tanúk vallomása. A felperes kötelezettségszegését az alperes általa fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítélet is megállapította, csak a kötelezettségszegés súlyát értékelte a törvényszéktől eltérően. Az, hogy egy tetemszállító eszközzel egyszerre csak egy elhunyt szállítható, tételes előírás hiányában is megállapítható az eszköz kialakításából és méreteiből, a boncmester vallomásából, valamint az esetet észlelő főnővér és takarító reagálásából, akik a jelentésük és tanúvallomásuk alapján megütköztek azon, hogy egyszerre két elhunyt szállítását végzi a felperes, és ezt neki szóvá is tették. A felperes kötelezettségszegésének értékelésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a rendkívüli felmentésben hivatkozott, és az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései. Ezekből megállapíthatóan az alperesnél történő egészségügyi szolgáltatás során is az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembevételével kell eljárni, amely magában foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét is. Ennek nem felel meg azon eljárás, amikor rendeltetésszerűen egy holttest szállítására szolgáló eszközön "összefektetve" két elhunytat szállítanak. A kötelezettségszegés súlyánál értékelendő, hogy ennek nem volt ésszerű indoka, a felperes ezt kényelmi okokból tette.
[39] A kötelezettségszegő magatartása szándékosságáról okszerű következtetést vont le a törvényszék a felperesnek cselekménye munkatársainak adott indokából, valamint a S. A.-nak tett megjegyzésből és e munkatársa felé utóbb tanúsított magatartásából.
[40] A fentiek alapján a munkáltató jogszerűen, a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontja és a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontjában írtaknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmentést, és a törvényszék mérlegelte e körben a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.525/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Gergely Szilárd Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szentimrey Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.557/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.232/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. július 8. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.232/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes a felperes 2012. december 10-étől beteghordó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel 2012. október 26-án megszüntette a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontja alapján figyelemmel az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára. Az indokolás szerint a felperes 2012. október 13-án a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt a legelemibb szakmai és etikai szabályokat megsértve "összefektetve" szállította el. Eljárása szabálytalan, és a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményét valósítja meg, továbbá sérti az 1997. évi CLIV. törvény 1. § c) pontjában, 2. § (1) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében foglaltakat. E fenti szabályok megsértésével a felperes a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte, továbbá magatartása alkalmas volt az elhunyt személyek becsületének csorbítására is.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az indok nem valós, munkáját a kórházi gyakorlatnak megfelelően végezte, bűncselekményt nem követett el. Az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, az ő érdekérvényesítési lehetőségét korlátozta, mivel a felmentés jogalapja tekintetében nem határozott meg pontos jogszabályhelyet.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt jövedelem, végkielégítés kamatokkal növelt összegű megfizetésére, és marasztalta az alperest a felperes perköltségében és a kereseti illetékben.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesnek munkaköri kötelezettsége volt az elhunytak patológiára történő elszállítása, amelyhez tetemszállító kocsit rendszeresített az alperes. Ennek hossza 2080 mm, szélessége 730 mm, magassága 660 mm, tartozéka egy rozsdamentes fedőbúra.
A felperes 2012. október 12-én továbbképzésen vett részt a halottellátás témakörében, amelyet az alperes boncmestere tartott. Itt elhangzott, hogy egyszerre egy halottat lehet elszállítani. Az alperesnél elvárás volt, hogy az elhunyt szállítása során a kellő tiszteletet meg kell adni.
Az alperesi intézmény azon részlegén, ahol az elhunytak tárolása történt, alkalomszerűen előfordult olyan eset, hogy egy tárolótálcán két holttestet helyeztek el.
2012. október 13-án a hospice osztályról két elhunytat kellett elszállítani. E feladatot a felperes mellett S. A. próbaidős betegszállító végezte akként, hogy a tetemszállító kocsit a földszinten a bejáratnál elhelyezve az emeletről lehozták az egyik, zsákban elhelyezett holttestet, azt a kocsira helyezték, majd az osztályról a másik elhunytat is lehozták, és „fejtől lábig” pozícióban rakták a halottszállító kocsira. Az elhunytak testfelülete egymással közvetlenül nem érintkezett, és a holttesteket nem helyezték egymásra. A kocsira a tetejét is felrakták.
Az elhunytak ekkénti szállítása miatt S. A. az alperestől írásbeli figyelmeztetésben részesült.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperessel szemben kegyeletsértés bűncselekmény miatt büntetőeljárás nem volt folyamatban, jogerős bírósági ítélet nem állapítja meg a felperes bűnösségét e bűncselekmény elkövetése miatt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkafeladatot végző két munkavállalóval szemben eltérő jogkövetkezmények alkalmazására jogszerűen került sor, mert S. A. új, néhány hónapja alkalmazásban lévő betegszállítónak a felperes adott utasítást a holttestek szállítási módjára vonatkozóan.
Nem volt megállapítható a felperes által hivatkozott munkavégzéssel összefüggő olyan körülmény, amely indokolta volna a két elhunyt együttes szállítását. Az esetet követően a pihenőszobájukba mentek a munkavállalók, munkavégzésüket más feladat nem sürgette.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon védekezését, miszerint tény, hogy a proszektúrán volt példa egy hűtőtálcán több elhunyt tárolására, ezért nem szabályellenes gyakorlat a holttestek együttes szállítása. Az elhunytak szállítása során más közegészségügyi, higiéniai előírásokat kell ugyanis megtartani, mint tárolásuknál.
Nem találta megállapíthatónak, hogy az alperesnél gyakorlat lett volna több elhunyt együttes szállítása. M. K. erre vonatkozóan tett nyilatkozatát a tanú szavahihetetlensége miatt nem fogadta el.
A boncmester tanúvallomása alapján megállapította, hogy utasítást kaptak a betegszállítók, hogy egyszerre egy elhunytat lehet szállítani. Az elsőfokú bíróság szerint azonban ezen előírás megszegése csak abban az esetben alapozhat meg rendkívüli felmentést, ha az lényeges kötelezettségszegést eredményez. Ez pedig akkor állapítható meg, ha a felperes által tanúsított magatartás az emberi méltóságot sértette.
Az elsőfokú bíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 1. § c) pontja, 3. § a) és e) pontja, 4. § (1) bekezdése értelmezésével rögzítette, hogy az egészségügyi törvény alkalmazása során betegnek kell tekinteni az elhunytat is. Ezért az elhunytak vonatkozásában is vizsgálandó az emberi méltóság megtartásának követelménye.
Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 8. § (1) bekezdés, 22. §, és az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdés alapján rögzítette, hogy az emberi méltósághoz való jog a személyeket haláluk után is megilleti. Az ember a halála után sem válhat eszközzé, tárggyá, így olyan bánásmódot nem lehet alkalmazni vele szemben, amely megalázná, vagy megkérdőjelezné az érintett személy halálát megelőző emberi mivoltát. A perbeli esetben a holttestekkel szemben ilyen bánásmód nem volt megállapítható: a két elhunyt testfelülete egymással a szállítás során nem érintkezett, nem voltak egymásra helyezve, és külön-külön zsákokba tették őket.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmentés nem felelt meg a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, ezért az Mt. 82. §-ban foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, a tényállást helyesen állapította meg, de a levont jogkövetkeztetése téves.
Rögzítette, hogy a rendkívüli felmentésben a munkáltató több okra is hivatkozott, amelyből egy bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét a bírói gyakorlat alapján.
A meghallgatott tanúk vallomásából az alperes ellenkérelméhez csatolt főnővéri jelentésből, feljegyzésből és takarítónői jelentésből okszerűtlenül jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes terhére olyan súlyú kötelezettségszegés nem volt megállapítható, amely a munkaviszony megszüntetését indokolná.
Az alperes a perben bizonyította, hogy a felperes szakmai képzésben részesült, így ismerettel rendelkezett arról, hogy tevékenysége körében úgy kell bánni az elhunytakkal, mint ahogy az élő betegekkel. Ezt a tényt megerősítette S. A., továbbá B. Z. boncmester tanúvallomása is.
Nem volt vitatott, a felperes maga is elismerte, hogy 2012. október 13-án a hospice osztályról két elhunytat egyszerre, egy betegszállító kocsin szállított el. E magatartás szándékossága is megállapítható a főnővéri jelentésből és S. A. tanúvallomásából, miszerint azért került sor a két elhunyt egy időben történő elszállítására, mert a felperes nem akart kétszer fordulni. Nem volt azonban olyan szükséghelyzet, sürgős más feladat, amely ezt indokolta volna, az elhunytak elszállítása után ugyanis S. A. vallomása szerint pihenni mentek.
A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható volt, hogy a két elhunytat „összefektetve” szállította a felperes, a tevékenységhez használt tetemszállító kocsi méretei ugyanis nem alkalmasak a többes szállításra. Magatartása szabálytalanságával a felperes is tisztában volt, ugyanis S. A-t figyelmeztette, hogy „ilyet soha többet ne csináljon”, illetve a munkáltatói intézkedést követően telefonon felhívta arra S. A-t, hogy tagadja le a tanúsított kötelezettségszegést, amely jelentős mértékű volt. Ennek megállapításához nem szükséges, hogy egyúttal a kegyeletsértés bűncselekményét is megvalósítsa.
A törvényszék álláspontja szerint a munkáltatói intézkedésben megjelölt valós és jogszerű indoka is a jogviszony megszüntetésének, amely intézkedés arányban áll a kötelezettségszegés súlyával. A munkaköri feladatok ellátása során a felperesnek az elhunytakkal kellő tisztelettel kellett bánnia ugyanúgy, mint az élő betegekkel.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék iratellenes megállapításokat tett, levont következtetése logikátlan és nem okszerű (Pp. 206. §).
Az alperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a perbeli cselekménnyel kapcsolatban munkaköri leírás vagy bármely más alperesi szabályzat, utasítás határozott követendő eljárási módszert tartalmazott volna, továbbá azt sem, hogy a képzés során az elhunytak szállításáról szó esett volna. B. Z. boncmester ezzel kapcsolatos vallomásával ellentétesen vallott S. A. és M. K..
A felperesi kötelezettségszegés súlya nem alapozza meg a munkáltató intézkedését. Az alperesnél megtűrt gyakorlat volt két elhunyt együtt szállítása és együtt tárolása.
Téves azon megállapítás, miszerint az elhunytakkal úgy kell bánni, mint az élő betegekkel. Ezt igazolja az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint a halottakkal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM együttes rendelet, és a Büntető törvénykönyvnek az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények felsorolása, a kegyeletsértés bűncselekmény tényállása, valamint az 1959. évi IV. törvényben a személyhez fűződő jogok felsorolása.
A rendkívüli felmentésben hivatkozott okok nem valósak, mert a felperes által ismert szakmai, etikai szabály nem rendelkezett az elhunytak szállításáról. Ilyen jogszabály nincs, etikai szabályt pedig ezzel kapcsolatban az alperes állított fel, amikor financiális problémákra hivatkozással egy férőhelyen több elhunytat tárolt. Kegyeletsértés bűncselekmény elkövetését a büntető bíróság nem állapította meg. A perbeli eset nem felel meg a büntető bírósági gyakorlat szerint sem a kegyeletsértés bűncselekménye tényállásának.
A perbeli cselekményben nem szerepeltek betegek, így nem valós azon indok sem, miszerint nem biztosította a betegek jogainak védelmét és emberi méltóságát.
A vélelmezett kötelezettségszegés nem volt szándékos, nem volt tudatában annak, hogy a cselekménye bármilyen jogszabályt, utasítást sért, vagy bűncselekményt valósítana meg. Jelentős mértékű sem lehetett, mert S. A. munkaviszonyát az alperes nem szüntette meg.
Jogszabályi rendelkezés hiányában nem lehet az élő betegekkel megegyező tisztelet tanúsítását elvárni az elhunytakkal szemben. Az elhunytakra vonatkozóan eltérő előírásokat tartalmaz az 1997. évi CLIV. törvény 219. és 220. §-aiban. A felperes ezen állítását azonban egyes szerzők is alátámasztják (Sótonyi, Blasszauer).
A jogerős ítélet iratellenes a tekintetben, hogy ha lett volna munkaköri leírás, szabályozta volna a munkáltató a munkavégzését, a kocsi méretei alkalmatlanok lennének többes szállításra, bűncselekmény történt volna. Emellett bizonyos tanúvallomásokat és a felperes nyilatkozatát kiterjesztően értékelte és figyelmen kívül hagyta az általa hivatkozott eseti döntéseket, és az Alkotmánybíróság döntését.
A törvényszék nem adott számot arról, hogy az elsőfokú eljárásban feltárt tényállásból hogyan juthatott ellentétes következtetésre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértés és megsértett jogszabályhely alapján vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés].
A törvényszék a bírói gyakorlatnak (BH 2003.211.) megfelelően indult ki abból, hogy több indok megjelölése esetén egyetlen ok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét.
A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy a felperesnek felrótt kötelezettségszegés kegyeletsértés bűncselekmény megvalósulása hiányában is megalapozhatja a rendkívüli felmentést. E bűncselekmény elkövetését megállapító jogerős ítélet hiányában az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati érvelésnek nincs jelentősége.
A felperes alaptalanul hivatkozott jogszabálysértésként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelésére [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.].
A törvényszék a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének eleget téve a bizonyítékok megjelölésével és értékelésével számot adott arról, hogy álláspontja szerint a felperes mely kötelezettségét mennyiben és szándékosan szegte meg, és ez a magatartása miért alapozza meg jogszerűen a munkáltató intézkedését.
A betegszállító munkakörű felperes halottak szállítására vonatkozó kötelezettségét helyesen rögzítette a munkaköri leírása, az esetről készült főnővéri és takarítónői jelentés, és a tanúk vallomása. A felperes kötelezettségszegését az alperes általa fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítélet is megállapította, csak a kötelezettségszegés súlyát értékelte a törvényszéktől eltérően. Az, hogy egy tetemszállító eszközzel egyszerre csak egy elhunyt szállítható, tételes előírás hiányában is megállapítható az eszköz kialakításából és méreteiből, a boncmester vallomásából, valamint az esetet észlelő főnővér és takarító reagálásából, akik a jelentésük és tanúvallomásuk alapján megütköztek azon, hogy egyszerre két elhunyt szállítását végzi a felperes, és ezt neki szóvá is tették. A felperes kötelezettségszegésének értékelésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a rendkívüli felmentésben hivatkozott, és az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései. Ezekből megállapíthatóan az alperesnél történő egészségügyi szolgáltatás során is az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembe vételével kell eljárni, amely magába foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét is. Ennek nem felel meg azon eljárás, amikor rendeltetésszerűen egy holttest szállítására szolgáló eszközön „összefektetve” két elhunytat szállítanak. A kötelezettségszegés súlyánál értékelendő, hogy ennek nem volt ésszerű indoka, a felperes ezt kényelmi okokból tette.
A kötelezettségszegő magatartása szándékosságáról okszerű következtetést vont le a törvényszék a felperesnek cselekménye munkatársainak adott indokából, valamint a S. A-nak tett megjegyzésből és e munkatársa felé utóbb tanúsított magatartásából.
A fentiek alapján a munkáltató jogszerűen, a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontja és a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontjában írtaknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmentést, és a törvényszék mérlegelte e körben a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján az állam terhén marad.
Budapest, 2015. július 8.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.525/2014.)