adozona.hu
BH+ 2015.10.441
BH+ 2015.10.441
A bűnügyi technikus beosztású rendőrt a beosztása szerinti bűnügyi technikusi és a szemlebizottsági vezetői feladatok együttes ellátása esetén a többlet tevékenységre és felelősségre tekintettel megbízási díj is megilleti [1996. évi XCIII. tv. (Hszt.) 50. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek a H. Megyei Rendőr-főkapitányság Gy.-i Rendőrkapitányságának hivatásos állományú tagjai bűnügyi technikusi beosztást láttak el. Az I.-III. r. felperesek 2010. április 1. napja és 2012. október 1. napja, a IV. r. felperes 2011. november 1. és 2012. október 1. napja közötti időszakban a bűnügyi technikusi beosztásuk mellett szemlebizottsági vezetői feladatokat is elláttak.
A perbeli időszakban az I. r. felp...
BH+ 2015.10.441 A bűnügyi technikus beosztású rendőrt a beosztása szerinti bűnügyi technikusi és a szemlebizottsági vezetői feladatok együttes ellátása esetén a többlet tevékenységre és felelősségre tekintettel megbízási díj is megilleti [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 50. § (4) bek.].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek a H. Megyei Rendőr-főkapitányság Gy.-i Rendőrkapitányságának hivatásos állományú tagjai bűnügyi technikusi beosztást láttak el. Az I.-III. r. felperesek 2010. április 1. napja és 2012. október 1. napja, a IV. r. felperes 2011. november 1. és 2012. október 1. napja közötti időszakban a bűnügyi technikusi beosztásuk mellett szemlebizottsági vezetői feladatokat is elláttak.A perbeli időszakban az I. r. felperes 112, a II. r. felperes 87, a III. r. felperes 123, a IV. r. felperes 31 szemlét foganatosított.
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben az I.-III. r. felperesek vonatkozásában személyenként 299 637 forint, a IV. r. felperes vonatkozásában 115 950 forint és ezen összeg kamatainak megbízási díj jogcímén történő megfizetésére kérték kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I., II. és III. r. felperesek részére 299 637 forint, a IV. r. felperes részére 115 950 forint megbízási díj és ezen összegek kamatainak megfizetésére.
Ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesek bűnügyi technikusként nyombiztosítást, nyomrögzítést, igazságügyi orvosszakértői bevonás kezdeményezést végeztek, szemlebizottság-vezetőként pedig irányítási koordinációs feladatot láttak el. A felperesek személyes előadása, munkaköri leírása és Z. A. főnyomozó tanúvallomása alapján arra a megállapításra jutott, hogy a bűnügyi technikusi és a helyszíni szemlebizottság vezetői munkakör egyidejű betöltése a felperesek részére nagyobb leterheltséget jelentett. A szemlebizottság vezetői munkakör irányító, koordináló jellegű, míg a bűnügyi technikusi munkakör szakfeladatok ellátásából áll, ezért azok egyidejű ellátása esetén a felpereseket terhelte a szemle lefolytatásának minden felelőssége. A többlet munkateher és felelősség ezért megalapozta a Hszt. 50. §-a szerinti megbízási díj iránti igényüket, amelynek összegszerűségét a Hszt. 50. § (4) bekezdésében foglalt, az illetményalap 25-100%-ig terjedő díjazás keretén belül - annak figyelembevételével, hogy a két munkakör feladatai részben megegyeztek - az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében az illetményalap 25%-ában határozta meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy az alperes fellebbezése alapján abban a kérdéskörben kellett állást foglalnia, hogy a felperesek mint bűnügyi technikusok azáltal, hogy a szemlebizottság vezetői feladatokat is kötelesek voltak ellátni, végeztek-e olyan többlet munkát, amely megalapozza a Hszt. 50. §-ában foglalt megbízási díj kifizetését.
A törvényszék a perbeli időszakban hatályos 1/2006. (I. 11.) ORFK utasítás 49. pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy a szemlebizottságot a szemlebizottság vezetője, a bűnügyi technikus, illetve az orvos alkotja, ami azt jelenti, hogy egymástól elkülönülő feladatkörről van szó. A két tevékenység egymással nem mosható össze, azok eltérő felkészültséget és eltérő tevékenységet jelentenek. Az alperes a peres eljárás során egyetlen olyan helyszíni szemle jegyzőkönyvét sem csatolta, amelyeken a felperesek egyedül jártak el szemlebizottságként, így annak megállapítása, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárással szemben a többlettevékenység nem volt megterhelő számukra, nem volt lehetséges. Azon fellebbezési hivatkozását sem bizonyította, amely szerint a többlettevékenység szubjektív megítélésű, ennek terhét pedig a Pp. 141. §-a értelmében viselni köteles.
A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy bár a szemlebizottság vezetői tevékenység nem egy külön beosztást vagy munkakört, hanem egy feladatkört jelent, az azonban nem azonos a bűnügyi technikus feladataival. Abban az esetben, amikor a bűnügyi technikus egy személyben a szemlebizottság vezetőjeként is köteles eljárni, ez számára többletfeladatot jelent, amely ellentételezésére a Hszt. 50. §-ában megjelölt megbízási díj szolgál.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hszt. 50. § (1) bekezdésének előírását figyelmen kívül hagyva jogsértő. Sem a korábbi, a rendőrség hivatásos állományú munkaköri állománya munkaköri beosztásai besorolását tartalmazó jogszabályokban [19/2008. (IX. 18.) IRM rendelet 1. számú melléklete], sem a jelenleg hatályos 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet 1. számú mellékletében nem szerepel a szemlebizottság vezetői tevékenység mint önálló beosztás, így azt logikailag sem lehet a technikus beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásának minősíteni.
Az elsőfokú bíróság ítéleti hivatkozásában tévesen állapította meg tényként, hogy a felperesek egyidejűleg töltötték be a technikusi és szemlebizottság vezetői munkaköröket, hiszen ilyen utóbbi munkakör nem létezik. A jogerős ítélet azzal, hogy szemlebizottság vezetői feladatkörként nevesítette e tevékenységet és nem önálló beosztásként, az igény érvényesítésén érdemben nem változtatott.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a bűnügyi technikus által ellátott szemlebizottság vezetői feladat nem jelent más beosztásba tartozó feladatellátást. Ezen tevékenységért bűnügyi pótlékban részesül, és ezért kerülhetett be munkaköri leírásába a bűnügyi feladatok ellátásának egy részfeladataként az, hogy kisebb jelentőségű ügyekben maga is egy személyben folytathat helyszíni szemletevékenységet.
Az alperes érvelése szerint saját mérlegelési jogkörében a reális munkaterhek, szakmai előképzettség és gyakorlati tudás ismeretében jogszerűen dönthet úgy, hogy az adott feladatot arra képzettségénél fogva alkalmas személy munkaköri feladatává teszi, függetlenül annak beosztásától, illetménybesorolásától. Az egyes beosztások közötti átfedések és esetleges többletfeladatok nem alapozzák meg automatikusan a helyettesítési, megbízási díjra való jogosultságot, csak akkor, ha a többletterhek nem a saját munkakörbe tartozó munkafeladatok elvégzésével jelentkeznek.
A szemlebizottság vezetése nem munkakör, ahogy ezt a törvényszék helyesen kifejtette, hanem egy munkaköri feladat. A bíróságok azon érvelése kapcsán, mely szerint a feladat egyidejű ellátása a felperesek részére nagyobb leterheltséget jelentett, nem vitatta, de álláspontja szerint ezt saját munkafeladatként, munkakörön belüli többlet- és nem azon kívül jelentkező, más munkakör helyettesítéseként értelmezendő. A perben a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy eltérő beosztásban munkát végeztek, amelyet nem sikerült bizonyítaniuk, így a többlet munkaterhek igazolása önmagában díj igényt nem alapozhat meg. Érvelése szerint a jogvita tárgya valójában nem az, hogy a bűnügyi technikusok töltötték a helyszíni szemle jegyzőkönyveket, továbbá, hogy adott esetben szórványosan és nem rendszeresen adatgyűjtéseket is végeztek, hanem az, hogy ezt mint bűnügyi tevékenységre jogosult és kötelezett rendőrök saját munkájuk részeként vagy más munkakörbe tartozó munka részeként teljesítették.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperesek a keresetükben arra hivatkoztak, hogy a bűnügyi technikusi és a szemlebizottság vezető feladatok egyidejű ellátásával rájuk háruló többlettevékenység és felelősség alapján jogosultak a Hszt. 50. § (1) és (4) bekezdésében foglalt megbízási díjra.
Ezért az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a két tevékenység együttes, egyidejű ellátása a felperesek számára jelentett-e többletfeladatot.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a szemlebizottság vezető nem jelent önálló beosztást, a felülvizsgálati kérelem pedig helytállóan hivatkozott arra, hogy ezen bűnügyi szakfeladatot a bűnügyi technikusi beosztású felperesek elláthatták. A becsatolt munkaköri leírások és az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú vallomása alapján azonban igazoltnak tekinthető, hogy a két tevékenység tartalma eltérő, a szemlebizottság vezető elsősorban koordináló, irányító feladatokat, míg a technikus szakfeladatokat - nyomrögzítést, nyomkutatást - végez, ezért azok egyidejű ellátása az érintettek részére nagyobb leterheltséget és felelősséget jelentett. A két eltérő tevékenység egyidejű ellátása a tényleges feladat ellátását időben megnöveli és a felperesekre a saját beosztáshoz nem tartozó felelősséget keletkeztet.
Nem maradhat értékelés nélkül az a körülmény sem, hogy a szemlebizottság vezetői feladatkör egy bizottság vezetését feltételezi, ezért annak fogalmának meghatározása egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában nyelvtanilag lehetséges. Eszerint a bizottság valamely feladatra (alkalmilag) választott vagy kiküldött kisebb testület (Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó). E meghatározásból egyértelműen megállapítható, hogy mivel a bizottság mindig egy testületet jelent, azt egy személy nem alkothatja, ezért a szemlebizottság hatáskörébe utalt, a jogszabály által meghatározott feladatok ellátása is legalább két fő részvételét feltételezi. Ezért nem annak van jelentősége, hogy a szemlebizottság vezetői feladat önálló beosztásként létezik-e, és hogy a bűnügyi technikusi beosztású felperesek rendelkeztek-e megfelelő végzettséggel és tapasztalattal annak ellátására, hanem annak, hogy a szemlebizottság vezetése többlettevékenység ellátását és kontroll hiányában többlet felelősséget keletkeztet az eredeti beosztáshoz tartozó feladat ellátása mellett.
A perben meghallgatott Z. A. főnyomozó akként nyilatkozott, hogy bűnügyi technikus és a szemlebizottság vezető eltérő feladatkört lát el a szemle lefolytatása során, és amennyiben ezt egy személy végzi, a felelőssége szélesebb körű, az egész felelősség őt terheli. Annak, hogy ez a gyakorlat megvalósult, az volt oka, hogy az alperes nem kívánta a készenlétes kollégát behívni és számára többletdíjazást fizetni.
Az eljáró bíróságok a munkaköri feladatok részleges egyezősége alapján helytállóan állapították meg, hogy az adott esetben a Hszt. 50. § (4) bekezdésében foglalt korlátok között a megítélt, az illetményalap 25%-ában foglalt megbízási díj mértéke megfelelően kompenzálja az ellátott többletfeladatot, valamint a viselt többletfelelősséget.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.057/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Független Rendőrszakszervezet (ügyintéző: dr. Tordai Gábor jogtanácsos) által képviselt K. A. I. r., N. G. II. r., T. Zs. III. r. és K. I. IV. r. felpereseknek a dr. Péró Albin jogtanácsos által képviselt H. Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen megbízási díj és egyéb követelés iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 4.M.379/2013. szám alatt megindított és másodfokon az Egri Törvényszék 2.Mf.20.190/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.190/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felpereseknek személyenként 15 000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I.-III. r. felperesek a H. Megyei Rendőr-főkapitányság Gy.-i Rendőrkapitányságának hivatásos állományú tagjai bűnügyi technikusi beosztást láttak el. A IV. r. felperes ugyanezen a szolgálati helyen azonos munkakörben dolgozott 2013. október 31. napjáig. Az I.-III. r. felperesek 2010. április 1. napja és 2012. október 1. napja, a IV. r. felperes 2011. november 1. és 2012. október 1. napja közötti időszakban a bűnügyi technikusi beosztásuk mellett szemlebizottsági vezetői feladatokat is elláttak.
A perbeli időszakban az I. r. felperes 112, a II. r. felperes 87, a III. r. felperes 123, a IV. r. felperes 31 egyszemélyes szemlét foganatosított.
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben az I.-III. r. felperesek vonatkozásában személyenként 299 637 forint, a IV. r. felperes vonatkozásában 115 950 forint és ezen összeg kamatainak megbízási díj jogcímén történő megfizetésére kérték kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.379/2013/14. számú ítéletével kötelezte az alperest az I., II. és III. r. felperesek részére 299 637 forint, a IV. r. felperes részére 115 950 forint megbízási díj és ezen összegek kamatainak megfizetésére.
Ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesek bűnügyi technikusként nyombiztosítást, nyomrögzítést, igazságügyi orvosszakértői bevonás kezdeményezést végeztek, szemlebizottság-vezetőként pedig irányítási koordinációs feladatot láttak el. A felperesek személyes előadása, munkaköri leírása és Z. A. főnyomozó tanúvallomása alapján arra a megállapításra jutott, hogy a bűnügyi technikusi és a helyszíni szemlebizottság vezetői munkakör egyidejű betöltése a felperesek részére nagyobb leterheltséget jelentett. A szemlebizottság vezetői munkakör irányító, koordináló jellegű, míg a bűnügyi technikusi munkakör szakfeladatok ellátásából áll, ezért azok egyidejű ellátása esetén a felpereseket terhelte a szemle lefolytatásának minden felelőssége. A többlet munkateher és felelősség ezért megalapozta a Hszt. 50. §-a szerinti megbízási díj iránti igényüket, amelynek összegszerűségét a Hszt. 50. § (4) bekezdésében foglalt, az illetményalap 25-100%-ig terjedő díjazás keretén belül az összes helyszíni szemlén belül egyedül ellátott szemlék arányában és annak figyelembevételével, hogy a két munkakör feladatai részben megegyeztek, az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében az illetményalap 25%-ában határozta meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Egri Törvényszék a 2.Mf.20.190/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy az alperes fellebbezése alapján abban a kérdéskörben kellett állást foglalnia, hogy a felperesek mint bűnügyi technikusok azáltal, hogy a szemlebizottság vezetői feladatokat is kötelesek voltak ellátni, végeztek-e olyan többlet munkát, amely megalapozza a Hszt. 50. §-ában foglalt megbízási díj kifizetését.
A törvényszék a perbeli időszakban hatályos 1/2006. (I. 11.) ORFK utasítás 49. pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy a szemlebizottságot a szemlebizottság vezetője, a bűnügyi technikus, illetve az orvos alkotja, ami azt jelenti, hogy egymástól elkülönülő feladatkörről van szó. A két tevékenység egymással nem mosható össze, azok eltérő felkészültséget és eltérő tevékenységet jelentenek. Az alperes a peres eljárás során egyetlen olyan helyszíni szemle jegyzőkönyvét sem csatolta, amelyeken a felperesek egyedül jártak el szemlebizottságként, így annak megállapítása, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárással szemben a többlettevékenység nem volt megterhelő számukra, nem volt lehetséges. Azon fellebbezési hivatkozását sem bizonyította, amely szerint a többlettevékenység szubjektív megítélésű, ennek terhét pedig a Pp. 141. §-a értelmében viselni köteles.
A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy bár a szemlebizottság vezetői tevékenység nem egy külön beosztást vagy munkakört, hanem egy feladatkört jelent, az azonban nem azonos a bűnügyi technikus feladataival. Abban az esetben, amikor a bűnügyi technikus egy személyben a szemlebizottság vezetőjeként is köteles eljárni, ez számára többletfeladatot jelent, amely ellentételezésére a Hszt. 50. §-ában megjelölt megbízási díj szolgál.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, továbbá a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hszt. 50. § (1) bekezdésének előírását figyelmen kívül hagyva jogsértő. Sem a korábbi, a rendőrség hivatásos állományú munkaköri állománya munkaköri beosztásai besorolását tartalmazó jogszabályokban [19/2008. (IX. 18.) IRM rendelet 1. számú melléklete], sem a jelenleg hatályos 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet 1. számú mellékletében nem szerepel a szemlebizottság vezetői tevékenység mint önálló beosztás, így azt logikailag sem lehet a technikus beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásának minősíteni. Beosztási kategóriákat jogszabálynak kell rendeznie, ezért a jogszabálynak nem minősülő és a peresített időszakot, 2012. augusztus 31-ét követően hatályba lépett 13/2012. (VII. 30.) ORFK utasítás annak ellenére, hogy már nevesíti a helyszíni szemlebizottságok kötelező összetételét és a szemlebizottság tagjainak feladatköreit, az adott feladat ellátására kizárólagosan nevesített beosztásokat e norma sem tartalmaz. E norma hatályba lépését megelőzően kizárólag a halottszemlék lefolytatásának részletes szabályait tartalmazó 1/2006. (I. 11.) ORFK utasítás 49. pontja írta elő a szemlebizottságok kötelező összetételét, minden más szemlét érintően az elvégzendő helyszíni feladat jellege alapján volt mérlegelhető a szemlét lefolytató állomány összetétele és létszáma.
A perben eljáró első- és másodfokú bíróság a fenti körülmények, a tárgykört szabályozó norma hiányának figyelmen kívül hagyásával, jogsértő módon kiterjesztően értelmezte ezen ORFK utasítás szabályozását, és a kizárólag a rendkívüli halálesetek esetén előírt szemlebizottság összetételére vonatkozó szigorú előírásokat és szabályozást ezen eseteken kívül eső általános bűnügyi helyszíni szemletevékenységre is lehetségesnek tartotta alkalmazni 2012. szeptember hónapot megelőzően.
Fenntartotta a peres eljárásban is többször hivatkozott azon álláspontját, mely szerint a bűnügyi technikusi és nyomozói beosztás alapvetően rendőri, ezen belül bűnügyi szakterülethez tartozó beosztás. A bűnügyi szakterülethez tartozó szakmai feladatok és követelmények igen jelentős részben átfedik egymást, jelentős mértékű azonosság található köztük, különösen a helyszíni szemle lefolytatására vonatkozó feladatok körében.
Az elsőfokú bíróság ítéleti hivatkozásában tévesen állapította meg tényként, hogy a felperesek egyidejűleg töltötték be a technikusi és szemlebizottság vezetői munkaköröket, hiszen ilyen utóbbi munkakör nem létezik. A jogerős ítélet avval, hogy szemlebizottság vezetői feladatkörként nevesítette e tevékenységet és nem önálló beosztásként, az igény érvényesítésén érdemben nem változtatott.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a bűnügyi technikus által ellátott szemlebizottság vezetői feladat nem jelent más beosztásba tartozó feladatellátást. Ezen tevékenységért bűnügyi pótlékban részesül, és ezért kerülhetett be munkaköri leírásába a bűnügyi feladatok ellátásának egy részfeladataként az, hogy kisebb jelentőségű ügyekben maga is egy személyben folytathat helyszíni szemletevékenységet.
Téves az az ítéleti megközelítés, hogy a szemlebizottság vezetését kizárólag nyomozói, kiemelt nyomozói felderítői beosztást betöltő személyek láthatnak el. Valójában a bűnügyi területen dolgozó bűnügyi képzettséggel rendelkező és bűnügyi pótlékban részesülő eltérő beosztást betöltő állomány tagjai elláthatják saját szolgálati beosztásukhoz jogszerűen sorolható feladatként e feladatot is. A tevékenység ellátása során nem helyettesítenek mást, hanem munkakörükbe sorolt saját munkaköri feladataikat végzik a helyszíni szemlék lefolytatásakor, a bűnügyi pótlékot is magában foglaló havi illetményük ellentételezéseként.
Az eltérő beosztásba, illetményfokozatba besorolás ténye nem jelenti azt, hogy az adott bűnügyi feladat csak és kizárólag egy adott beosztáshoz lenne kizárólag köthető. Éppen a többletjuttatás, a bűnügyi pótlék az, amely a többletképzettséget és a feladatokat hivatott elismerni. Ellentétben a felperesi érveléssel ez reálisan nem jelenti a beosztási, illetménybesorolási szabályok kiüresedését, hiszen az adott beosztáshoz tartozó feladatok ennél jóval bővebbek, amelyek közül egyesek nyilván kizárólagosak is.
Az alperes érvelése szerint saját mérlegelési jogkörében a reális munkaterhek, szakmai előképzettség és gyakorlati tudás ismeretében jogszerűen dönthet úgy, hogy az adott feladatot arra képzettségénél fogva alkalmas személy munkaköri feladatává teszi, függetlenül annak beosztásától, illetménybesorolásától. Az egyes beosztások közötti átfedések és esetleges többletfeladatok nem alapozzák meg automatikusan a helyettesítési, megbízási díjra való jogosultságot, csak akkor, ha a többletterhek nem a saját munkakörbe tartozó munkafeladatok elvégzésével jelentkeznek.
A szemlebizottság vezetése nem munkakör, ahogy ezt a törvényszék helyesen kifejtette, hanem egy munkaköri feladat. A bíróságok azon érvelése kapcsán, mely szerint a munkakörök egyidejű betöltése a felperesek részére nagyobb leterheltséget jelentett, nem vitatta, de álláspontja szerint ezt saját munkafeladatként, munkakörön belüli többlet- és nem azon kívül jelentkező, más munkakör helyettesítéseként értelmezendő. A perben a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy eltérő beosztásban munkát végeztek, amelyet nem sikerült bizonyítaniuk, így a többlet munkaterhek igazolása önmagában díj igényt nem alapozhat meg. Érvelése szerint a jogvita tárgya valójában nem az, hogy a bűnügyi technikusok töltötték a helyszíni szemle jegyzőkönyveket, továbbá, hogy adott esetben szórványosan és nem rendszeresen adatgyűjtéseket is végeztek, hanem az, hogy ezt mint bűnügyi tevékenységre jogosult és kötelezett rendőrök saját munkájuk részeként vagy más munkakörbe tartozó munka részeként teljesítették.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérték.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperesek a keresetükben arra hivatkoztak, hogy a bűnügyi technikusi és a szemlebizottság vezető feladatok egyidejű ellátásával rájuk háruló többlettevékenység és felelősség alapján jogosultak a Hszt. 50. § (1) és (4) bekezdésében foglalt megbízási díjra.
Ezért az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a két tevékenység együttes, egyidejű ellátása a felperesek számára jelentett-e többletfeladatot.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a szemlebizottság vezető nem jelent önálló beosztást, a felülvizsgálati kérelem pedig helytállóan hivatkozott arra, hogy ezen bűnügyi szakfeladatot a bűnügyi technikusi beosztású felperesek elláthatták. A becsatolt munkaköri leírások és az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú vallomása alapján azonban igazoltnak tekinthető, hogy a két tevékenység tartalma eltérő, a szemlebizottság vezető elsősorban koordináló, irányító feladatokat, míg a technikus szakfeladatokat - nyomrögzítést, nyomkutatást - végez, ezért azok egyidejű ellátása az érintettek részére nagyobb leterheltséget és felelősséget jelentett. A két eltérő tevékenység egyidejű ellátása a tényleges feladat ellátását időben megnöveli és a felperesekre a saját beosztáshoz nem tartozó felelősséget keletkeztet.
Nem maradhat értékelés nélkül az a körülmény sem, hogy a szemlebizottság vezetői feladatkör egy bizottság vezetését feltételezi, ezért annak fogalmának meghatározása egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában nyelvtanilag lehetséges. Eszerint a bizottság valamely feladatra (alkalmilag) választott vagy kiküldött kisebb testület (Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó). E meghatározásból egyértelműen megállapítható, hogy mivel a bizottság mindig egy testületet jelent, azt egy személy nem alkothatja, ezért a szemlebizottság hatáskörébe utalt, a jogszabály által meghatározott feladatok ellátása is legalább két fő részvételét feltételezi. Ezért nem annak van jelentősége, hogy a szemlebizottság vezetői feladat önálló beosztásként létezik-e, és hogy a bűnügyi technikusi beosztású felperesek rendelkeztek-e megfelelő végzettséggel és tapasztalattal annak ellátására, hanem annak, hogy a szemlebizottság vezetése többlettevékenység ellátását és kontroll hiányában többlet felelősséget keletkeztet az eredeti beosztáshoz tartozó feladat ellátása mellett.
A perben meghallgatott Z. A. főnyomozó akként nyilatkozott, hogy bűnügyi technikus és a szemlebizottság vezető eltérő feladatkört lát el a szemle lefolytatása során, és amennyiben ezt egy személy végzi, a felelőssége szélesebb körű, az egész felelősség őt terheli. Annak, hogy ez a gyakorlat megvalósult, az volt oka, hogy az alperes nem kívánta a készenlétes kollégát behívni és számára többletdíjazást fizetni.
Az eljáró bíróságok a munkaköri feladatok részletes egyezősége alapján helytállóan állapították meg, hogy az adott esetben a Hszt. 50. § (4) bekezdésében foglalt korlátok között a részükre megítélt, az illetményalap 25%-ában foglalt megbízási díj mértéke megfelelően kompenzálja az ellátott többletfeladatot, valamint a viselt többletfelelősséget.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. május 13.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.057/2015.)