adozona.hu
BH+ 2015.10.439
BH+ 2015.10.439
A rendkívüli felmondás gyakorlására előírt szubjektív határidő elmulasztása nem állapítható meg, ha a munkáltatói intézkedés indoka a felmondás idején is folyamatosan fennálló felróható mulasztás [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint nem követte el a munkáltató által terhére rótt cselekményeket, továbbá az alperes rendeltetésellenesen élt a jogviszony megszüntetés jogával.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás ...
BH+ 2015.10.439 A rendkívüli felmondás gyakorlására előírt szubjektív határidő elmulasztása nem állapítható meg, ha a munkáltatói intézkedés indoka a felmondás idején is folyamatosan fennálló felróható mulasztás [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., (4) bek.].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint nem követte el a munkáltató által terhére rótt cselekményeket, továbbá az alperes rendeltetésellenesen élt a jogviszony megszüntetés jogával.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. március 3-ától állt az alperes alkalmazásában kezdetben rendszergazda, utóbb informatikai vezető munkakörben.
A felek a munkaszerződésben, valamint annak módosításában megállapodtak abban, hogy a rendkívüli felmondásra okot adó eseteket az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés tartalmazza, amely azonban nem taxatív jellegű. Megállapodtak abban is, hogy a felperes kívülálló (harmadik) személlyel munkaviszonyt, vagy ellenszolgáltatással járó gazdasági kapcsolatot - az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 87. §-a hatálya alá tartozó szellemi alkotások kivételével - az alpereshez történő előzetes bejelentés alapján létesíthet, amelyet az Mt. 108. §-a, illetve a KSZ 21. §-a szerint megtilthat.
Az alperes 2012. február 22. napján rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A munkáltató a felperes terhére rótta, hogy az Mt. 103. §, 104. § és 108. § (1) bekezdésében foglalt munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, illetőleg súlyosan gondatlanul, jelentős mértékben megszegte [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Általánosságban megállapította, hogy a felperes a munkáját nem az informatikai vezetőtől elvárható szakszerűséggel, kellő szakértelemmel és gondossággal, a vonatkozó előírások, utasítások és szabályok betartásával végezte. A munkaköri leírásában rögzített főbb feladatai közül többet nem, vagy nem az elvárt gondossággal végzett, valamint rendszeresen késedelmesen tett eleget a kötelezettségei teljesítésének. A vezetői utasításokat nem tartotta be, munkaidejét nem kellő hatékonysággal használta ki. E körben hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes által használt ún. BIR (Boltirányítási), ÜVI (Ügyviteli), és BEIR (Elektronikus iratkezelő) rendszert nem sajátította el azon a szinten, hogy a felhasználóknak azt betaníthassa, a felmerülő hibák elhárításában részükre segítséget tudjon nyújtani.
Az alperes kifogásolta, hogy a felperes szakmai felettese által kért feladatok többségét nem, vagy nem megfelelően végezte a többször módosított és meghosszabbított határidő ellenére sem. Ennek alátámasztására kifejezetten hivatkozott a K. C. Zrt. informatikai rendszerében kiépítendő VPN hálózattal kapcsolatos felperes általi munkavégzés szakmaiatlanságára, valamint az előírt határidő elmulasztására, továbbá arra, hogy az általa tervezett alkalmazás megteremtette volna annak lehetőségét, hogy illetéktelen személyek hozzáférhessenek a zárt adatviteli hálózathoz.
Az alperes a felperes terhére rótta, hogy több alkalommal kifejezetten sürgős, konkrét feladatot többszöri felszólításra sem teljesített, annak elvégzését halogatta és ezzel az adott informatikai eszközt használó munkatárs munkáját hátráltatta, amely általános megállapítás az ún. L. Kft. részére történő hibabejelentések nem megfelelő kezelésében konkretizálható.
A rendkívüli felmondás szerint a felperes nem vezette naprakészen a munkavégzést regisztráló munkalapokat, azokat a felettese általános jellegű hozzájárulása nélkül tömbösítetten, és csak részben töltötte fel a belső internetre, amely módszer akadályozta a vezetést a munkavállalók napi munkavégzésének ellenőrzésében.
Sérelmezte, hogy a felperes az áruházakban végzett munkavégzéseiről a vezetőit nem megfelelően és kellő időben tájékoztatta, azt nem regisztrálta az előírt módon. A másik munkavállalóval közösen használható cégautó kulcsát még két nappal korábban magához vette, azonban azt nem használta, a kulcsokat változatlanul magánál tartotta.
A rendkívüli felmondás hivatkozott arra is, hogy 2012. február 16-án a felperes az általa vezetett, kizárólag szolgálati célra biztosított személygépkocsival 28 km többletfelhasználást számolt el, amely során felmerült a magáncélú használat gyanúja. Az alperes sérelmezte továbbá, hogy a felperes 83 oldal iratot saját céljára nyomtatott.
A rendkívüli felmondás szerint a felperes a munkaviszonya fennállása alatt 2011. évben további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az Sz.-i W. Általános Iskola és Gimnáziumnál ugyanazon munkakör betöltésére, mint amit az alperesnél is ellát (rendszergazda). Megállapította, hogy legalább három alkalommal bizonyíthatóan úgy végzett a munkaideje alatt - délután 14 óra és 16 óra közötti időszakban - munkát e második foglalkoztatójánál, hogy azt nem jelentette be, arra nem kért engedélyt. Ezen időpontokra a jelenléti íven azt jelölte be, hogy az alperesnél tevékenykedik. Alapos gyanú merült fel arra nézve is, hogy ezen munkavégzése során több alkalommal használta a vezető engedélyétől eltérően az alperes projektorát.
A rendkívüli felmondás a felperes terhére rótta, hogy elismerten további oktatási tevékenységet végzett egy cég számára 2011 novembere óta, azonban ezt nem jelentette be az alperesnek, mert úgy gondolta, hogy elég ha arról tud a munkáltató, hogy van vállalkozói jogviszonya.
Az alperes súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes munkájával, munkafegyelmével kapcsolatban már korábban is több alkalommal merült fel kifogás, amelyek kijavítására felhívta, azonban ennek ellenére nem tett annak eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozottakat elsődlegesen eljárásjogi szempontból vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes a felperes által kifogásolt esetekben az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. §-ának (4) bekezdésében foglalt határidőben gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát. A K. C. Zrt. VPN hálózatának kiépítésére vonatkozó felperesi kötelezettségszegésről 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai vezetőjétől. A felperes több kötelezettségszegése (például határidő-mulasztás, utasítások be nem tartása, elvárt gondosság nélküli munkavégzés), vagy kifejezetten a további munkavégzésre irányuló jogviszonya bejelentési kötelezettségének elmulasztása, folyamatos és tartós mulasztásban nyilvánult meg, és az alperes ezekkel kapcsolatban mindaddig határidőben gyakorolhatta jogát, amíg a cselekménysor, vagy a mulasztás fennállt. Megállapíthatóan az alperes a kötelezettségszegések tényéről, súlyáról és a felperes vétkességéről - a fent írt K. C. Zrt. VNP hálózatának kiépítésére vonatkozó felperesi kötelezettségszegés esetét kivéve - leghamarabb 2012. február 23-án szerzett hiteltérdemlően tudomást, így a 2012. február 29-én közölt rendkívüli felmondás elkésettsége nem állapítható meg.
A tanúvallomások bizonyítékkénti elfogadása körében a bíróság kifejtette, hogy Sz. A. tanú az alperes alkalmazottja, számviteli és pénzügyi igazgató-helyettese, valamint a felperes közvetlen munkahelyi felettese. Vallomásának hitelessége tekintetében azonban a bíróságnak kételye nem támadt különösen, hogy a tanú által elmondottak egyes részei okiratokkal is alátámasztottak. A bíróság alaptalannak találta a felperes azon állítását is, hogy a tanú a per teljes iratanyagába betekintett volna. Ezen tényállítást az eljárás adatai kétséget kizáróan nem támasztották alá.
K. J. az alperes vezérigazgatója tanúvallomásának valódiságát illetően ugyancsak semmilyen kétely nem merült fel, az általa elmondottakat okiratok is alátámasztották. Tény, hogy az alperes első számú vezetőjeként annak törvényes képviselője, a bíróság álláspontja szerint azonban ez nem akadályozta a tanúkénti meghallgatását.
Az ügy érdemét illetően a bíróság kifejtette, önmagában nem sérti a világosság kritériumát, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondásában több túl általános megállapítást is tett, amelyekre a bíróság éppen ezen ok miatt bizonyítást nem is vett fel.
A további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésének bejelentési kötelezettsége kapcsán az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 3. § (1) bekezdésében, a 96. § (3) bekezdésében, és a 108. § (1) bekezdésében rögzítettekre. A bíróság érvelése szerint az egyéni vállalkozói státusz nem teremt munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem elég tehát erről tudnia a munkáltatónak ahhoz, hogy az Mt. 108. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget teljesítettnek tekintse. A bejelentési kötelezettség független attól, hogy a felperes írásbeli vagy szóbeli megállapodás alapján, valamint milyen formában és ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül végzi a további munkát. A jogalkotó semmilyen megszorításokat nem tett e vonatkozásban, vagyis a felperes nem mérlegelhette volna a bejelentési kötelezettségét. A W. iskolában történő önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli szülői vállalása lényegét tekintve személyes közreműködést igénylő szívességi munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítéseként vehető figyelembe, amit a felperesnek be kellett volna jelentenie.
A felperes által is elismerten díjazás ellenében további oktatási tevékenységet végzett 2011-től az E. C. Zrt.-nek anélkül, hogy azt az alperesnek előzetesen bejelentette volna. Nem eredményezi a felmondás egyértelműségének és pontosságának hiányát az a körülmény, hogy az alperes a rendkívüli felmondásban nem jelölte meg nevesítve a fenti gazdasági társaságot különösen arra tekintettel, hogy ezt a felperes nem közölte, és csak a rendkívüli felmondását követően, a per során derült ki a cég kiléte.
Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a cég projektorát a további munkavégzésre irányuló jogviszony keretében történő használat céljából kérte kölcsön, ezt azonban a munkáltató kétséget kizáróan nem bizonyította.
A bíróság az alperes által csatolt iratokból és Sz. A. tanúvallomása alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy a felperes a munkáját nem az informatikai vezetőtől elvárható szakszerűséggel, kellő szakértelemmel és gondossággal, a vonatkozó előírások, utasítások és szabályok betartásával végezte, a szakmai felettese által kért feladatok többségét nem, vagy nem megfelelően látta el a meghosszabbított határidő ellenére.
Az alperes által becsatolt iratok (L. hibabejelentő oldalak, M. bejegyzések, továbbá a felperes és közvetlen felettese közötti e-mail üzenetváltások) és Sz. A. tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy az élelmiszer kiskereskedelemmel foglalkozó alperesnek a nyugta-megszakítással összefüggő programhiba mielőbbi megoldása kiemelten fontos igénye volt. Ezt azonban a felperes elmulasztotta, nem teljesítette a vezetőitől kapott utasításokat, majd amikor többszöri felszólítás, számonkérés után már bejelentette a hibát, akkor nem követte nyomon annak szolgáltató általi kezelését.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes magáncélból tett többlet kilométereket.
Mivel a felperes alapszintű ismereteket nyújtó tanfolyamon részt vett, az erre épülő részletes anyagot pedig az alperes biztosította részére, nem volt szüksége a megjelölt szakkönyv kinyomtatására a munkáltató engedélye nélkül.
A felperes az előírt határidőn túl, 2012. január 31-én az általa is használt alperesi belső internetes ún. C... portálon a jogosultsággal rendelkező felhasználók részére közzétett hálózati biztonsági szabályzatban foglaltaktól eltérően készítette elő a VPN hálózat megrendelését a felettese előzetes tájékoztatása, és a vele való egyeztetés nélkül, szabad hozzáférést biztosítva a számítástechnikai rendszert felügyelő A. Kft.-nek az alperes belső, zárt hálózatához való hozzáférésre.
Az elsőfokú bíróság a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozó álláspontját sem találta megállapíthatónak. Érvelése szerint a munkavégzési kötelezettség alóli felmentés nem azonos a rendkívüli felmondás kiadásával, az alperes nem sértette meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, amikor a 2012. február 23-án tartott egyeztetést követően a már korábban feltárt kötelezettségszegések miatt felmentette a felperest, és a további mulasztások érdekében is vizsgálódott. Önmagában a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének felajánlása sem sérti a joggal való visszaélés tilalmát, hiszen az csak mindkét fél számára előnyösebb munkaviszony megszüntetési forma lehetőségét veti fel. Annak elfogadása nem kötelező, mint ahogy azt a felperes sem tette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában elsődlegesen szintén az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak betartását vizsgálta.
Kifejtette, hogy az alperes 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai igazgatójától az alperesi vezérigazgató felé tett telefonos bejelentésből a K. C. Zrt. informatikai rendszerének VPN hálózatra történő bekötése felperesi megrendelés adatbiztonsági problémájáról.
A felperes közvetlen munkahelyi felettesétől a L. Kft.-hez intézendő hibabejelentés kapcsán a felmondás kiadását megelőzően utoljára 2012. február 15-én küldött e-mail üzenetben kapott felhívást a 2012. február 9-ei e-mail üzenetében megfogalmazott utasítás teljesítésére, amelynek nem tett eleget.
Megállapítható volt továbbá, hogy a felperes terhére rótt 28 többletkilométer elszámolása a 2012. február 16-ai munkanapra vonatkozott, a munkavégzés helyszínével kapcsolatos probléma pedig a 2012. február 22-ei munkanappal kapcsolatban merült fel. A 83 oldal magáncélú nyomtatásra 2012. február 23-át megelőző napokban került sor, így arról az alperes teljes bizonyossággal a 2012. február 23-ai egyeztetésen tudomást szerzett.
A közösen használt cégautó kulcsát a felperes a 2012. február 23-án tartott egyeztetésen megtett nyilatkozata szerint két nappal korábban, azaz 2012. február 21-én vette magához, amely tőle használat hiányában két nap múlva került visszavitelre az alpereshez.
A felperes a 2012. február 28-ai egyeztetésen tett részletes nyilatkozatot az általa 2011 novembere óta végzett vállalkozási tevékenységéről, az sz.-i W. iskolában ellátott munkájáról, az alperes tulajdonát képező projektor használatának hiányáról.
Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az Mt. 96. § (4) bekezdésében írt tizenöt napos szubjektív határidőben élt a rendkívüli felmondással. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a kialakult bírói gyakorlatra, miszerint folytatólagosan elkövetett kötelezettségszegések, vagy mulasztások esetén az utolsó cselekménynek vagy mulasztásnak a munkáltató tudomására jutásától számított, a törvényben meghatározott határidőn belül gyakorolható a rendkívüli felmondás joga (MD I.186.).
A munkaügyi per sajátosságaiból adódóan szükségszerűen merült fel az alperes vezérigazgatójának, valamint a felperes közvetlen munkahelyi felettesének tanúkénti meghallgatása, amelynek lehetőségét a munkáltató első számú vezetője esetén sem zárja ki a Pp. rendelkezése.
Nem vitás, hogy a közvetlen munkahelyi felettes két alkalommal történő meghallgatása közötti időpontban, 2012. október 10-én betekintett az iratokba, önmagában ez okból azonban a vallomása nem volt kizárható a bizonyítékok köréből. K. F. vezérigazgató tanúként tett nyilatkozata annak tartalmából következően nem minősül a rendkívüli felmondás indoka kiterjesztésének.
A felperes terhére rótt kisebb súlyú indokok (28 többletkilométer felhasználás elszámolása, projektor magáncélú használata, a közös használatú cégautó kulcsának két napon keresztül történő birtokban tartása) összességükben nem minősülnek lényeges, és jelentős kötelezettségszegésnek. Egyebekben a felperes terhére rótt további kötelezettségszegéseket az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte.
A felperes nem tett eleget további munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó bejelentési kötelezettségének, melyet általa is elismerten 2011 novembere óta munkaviszonya mellett végzett. Nincs jelentősége, hogy ezen tevékenységet milyen formában, ellenszolgáltatással, vagy anélkül végzi-e.
A L. ügyben önmagában a 12 hibabejelentéssel csak részben, és késedelmesen tett eleget a munkáltatói utasításoknak annak ellenére, hogy tudomása volt arról, miszerint 2011. december 15-e óta komoly, a kasszarendszert érintő úgynevezett nyugtamegszakítási hiba merült fel az alperes üzleteinél.
Jelentős mértékű és súlyosan gondatlan, lényeges kötelezettségszegésnek minősült továbbá a K. C. Zrt. számítógépes rendszerének az alperes VPN hálózatra történő bekötésével kapcsolatos felperesi megrendelés, mert a C. H. Zrt. informatikai vezetőjének jelzéséből egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes által megrendelt megoldás az adatbiztonság veszélyeztetését hordozta magában, ellentétben állt a biztonsági előírásokban foglaltakkal, melyet a felperesnek - állításával ellentétben - munkaköre ellátáshoz szükségszerűen ismernie kellett.
A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "megváltoztatására" és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A felperes elsődlegesen az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság csak a K. C. Zrt. VPN hálózatának kiépítésére vonatkozóan tett kísérletet arra, hogy az alperesi intézkedésnek a törvényes határidőn belüli megtörténtét igazolja. A felperes álláspontja szerint azonban az alperes elkésett a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésének bejelentésére, a L. ügyre, és a K. C. Zrt. VPN hálózatának megrendelésére vonatkozó ügyekben is a rendkívüli felmondás kiadásának jogával. Több olyan ügyben sem tartotta be a határidőt, amelyeket utóbb az igen csekély jelentőségük miatt a másodfokon eljárt bíróság nem vett figyelembe.
A felülvizsgálati kérelmében változatlanul kérte a tanúk által elmondottak kirekesztését a bizonyítékok köréből. Sz. A. közvetlen munkahelyi vezető volt, aki képtelen volt ebben a minőségében tárgyilagos maradni, rendkívül elfogultan és az érdekeltségét nem is leplezve tett valótlan tanúvallomást. A Polgári perrendtartás kizárja annak a személynek a tanúvallomását a bizonyítékok köréből, aki a tanúvallomásának megtételét megelőzően a per tárgyalásán hallgatóként részt vett.
K. J. tanú az alperes első számú vezetője, tehát annak képviselője, ennélfogva az ő tanúvallomását egyértelműen az alperes nyilatkozatának kellett volna minősíteni.
Lényeges, hogy a munkáltató egyetlen esetben sem bizonyította, miszerint az egyéni vállalkozásában végzett tevékenységével bármilyen módon megsértette volna a Munka Törvénykönyve rendelkezését, és azt sem igazolta, hogy sérült volna az alperes érdekköre. Nem fogadható el az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint nem az egyéni vállalkozás minősül munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak, hanem egy egyéni vállalkozás során elvállalt összes munka, egy-egy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak számítana, amelyre tekintettel az egyéni vállalkozás keretében elvállalt összes megbízatást tételesen a munkáltató engedélyétől kell függővé tenni.
Az alperes az évek során soha nem kifogásolta az általa is ismert vállalkozás keretében vállalt munkákat, így a felperes joggal volt abban a hitben, hogy azt a munkáltató nem nehezményezi, mert 2007-ben a Munka törvénykönyve által előírt bejelentési kötelezettségének a felperes eleget tett.
Az alperes tévesen hivatkozik az EBH 1999.148. számú elvi határozatra, mivel az abban foglalt feltételek a felperes esetében nem állnak fenn. Lényeges, hogy a rendkívüli felmondás időpontjában a munkáltatónak nem volt tudomása a vállalkozói tevékenység körében végzett munkákról, azokról csak az eljárás során számolt be a felperes, erre tekintettel a felmondás nem volt sem megalapozott, sem okszerű.
A W. iskolánál szülői vállalásként végzett ingyenes rendszergazdai tevékenységről maga számolt be az alperesnek, az ott tanuló gyermekeire tekintettel ellenszolgáltatás nélkül látott el ott feladatokat.
A L. üggyel kapcsolatban a felperes által teljesített jelentések kizárják, hogy bárminemű kötelezettségszegést követett volna el, főleg nem olyan mértékben, amely megalapozta volna a rendkívüli felmondást.
Sérelmes, hogy a felperes által az adatbiztonságra vonatkozó előírások betartottságára vonatkozóan indítványozott szakértői bizonyítást a bíróság elutasította.
A K. C. Zrt. csatlakozásával kapcsolatos nem megfelelő védettségre vonatkozó alperesi hivatkozás feltételezés, hiszen illetéktelen személy a rendszerbe nem hatolt be, annak lehetőségét vagy kockázatát nem bizonyították.
A felperes az eljárás során többször hangoztatta, hogy az alperes elfogultan, és a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó kötelezettségét megsértve szüntette meg rendkívüli felmondásával a munkaviszonyt. Egyszer sem vették figyelembe előadásait, érveit, mert az általa előadottakat cáfolta Sz. A. tanúvallomása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint a felperes felülvizsgálati kérelme nem jelöli meg, hogy mely jogszabályt és mennyiben sértette meg az eljáró bíróság.
Az alperes álláspontja szerint a munkáltató betartotta a tizenöt napos szubjektív határidőt, a rendkívüli felmondás nem késett el. Az eljáró bíróságok valamennyi iratot helytállóan mérlegeltek, és Sz. A. és K. J. tanúvallomását is jogszabálysértés nélkül vették figyelembe.
A felperes 2014. október 14-én kelt, és a bírósághoz 2014. október 16-án érkezett előkészítő iratában a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat megerősítette jogszabályokra hivatkozás mellett. Ezen beadványában tárgyalás tartását is kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelelt [Pp. 272. § (2) bek., BH 1995.99/2.], vagyis vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott Mt. 96. § (4) bekezdése megsértése volt vonható. A Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozás hiányában a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. Ugyancsak nem értékelhette jogszabály megjelölés hiányában a felülvizsgálati kérelemben ismét előterjesztett rendeltetésellenes joggyakorlásra való hivatkozást.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani [Pp. 272. § (1) bek.]. Ebből következően kizárólag a 60 napon belül előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglaltak voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, így a 60 napon túl megjelölt jogszabálysértéseket a Kúria már nem értékelhette, és nem vehette figyelembe a tárgyalás tartására irányuló kérelmet sem.
A felülvizsgálati kérelem arra hivatkozással állította az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértését, hogy a bíróságok tévesen foglaltak állást a tizenöt napos szubjektív határidő megtartását illetően.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes vezérigazgatója 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai igazgatójától a K. C. Zrt. informatikai rendszerének biztonsági problémájáról, a felperesi megrendelés hibájáról. A felperes saját előadása szerint a problémát észlelve 2012. február 22-én intézkedéseket tett, de arról a munkáltatót nem tájékoztatta. A felek a 2012. február 28-án tartott egyeztetésen beszéltek részletesen a rendszer hiányosságairól és a felperesi magatartásról, ebből következően ezen időpont tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója tényleges tudomásszerzésének.
A jogerős ítélet azt is jogszabálysértés nélkül rögzítette, hogy a felperes közvetlen munkahelyi vezetője 2012. február 15-én kelt e-mail üzenetében újból felhívta a felperest a korábban adott utasítás teljesítésére, amelynek addig nem tett eleget. Ebből következően a felperes terhére rótt magatartás 2012. február 9-én már megvalósult, az folyamatosan fennállt. A rendkívüli felmondáskor is megvalósuló, indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása pedig nem következhet be (BH 2005.405.).
A felperes 2012. február 28-án tett részletes nyilatkozatot az sz.-i W. iskolában végzett munkájáról, illetve 2011. novembere óta ellátott vállalkozói tevékenységéről. A felülvizsgálati hivatkozás e körben alaptalan, mivel a munkáltatónak a rendkívüli felmondás meghozatalának időpontjában jutott tudomására, hogy a felperes más cégnek is végez munkát, azt a felperes az egyeztetésen maga is megerősítette. Az a körülmény, hogy a részletek esetlegesen csak az eljárás során jutottak az alperes tudomására, intézkedését nem teszi jogellenessé.
Ugyancsak helytállóan rögzítette a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében, hogy az alperes a felperes terhére rótt kisebb súlyú kötelezettségszegések megállapítása során is betartotta a tizenöt napos határidőt. A 28 többletkilométer elszámolás 2012. február 16-án történt, a 83 oldalnyi irat magáncélra való nyomtatása 2012. február 23-án jutott a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomására, a közös használatú gépkocsi kulcsait pedig a felperes 2012. február 21-én vette magához.
Mindezekből következően a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az alperes a rendkívüli felmondás meghozatalakor - az abban írt indokok tekintetében - nem sértette meg az Mt. 96. § (4) bekezdésében foglaltakat, a rendelkezésre álló tizenöt napos szubjektív határidő megtartásra került. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati hivatkozás megalapozatlan, a jogszabállyal alátámasztott jogszabálysértés hiányában az elkövetett magatartások érdemi vizsgálatára pedig nem volt mód [Pp. 272. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.445/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt Sz. G. P. felperesnek a dr. Havasné dr. Tímár Ilona ügyvéd által képviselt C. SZ. Zrt. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 4.M.135/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.597/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.597/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 25 000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint nem követte el a munkáltató által terhére rótt cselekményeket, továbbá az alperes rendeltetésellenesen élt a jogviszony megszüntetés jogával.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.135/2012/48. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy a le nem rótt eljárási illeték és az állam által előlegezett szakértői díj az állam terhén marad.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. március 3-ától állt az alperes alkalmazásában kezdetben rendszergazda, utóbb informatikai vezető munkakörben.
A felek a munkaszerződésben, valamint annak módosításában megállapodtak abban, hogy a rendkívüli felmondásra okot adó eseteket az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés tartalmazza, amely azonban nem taxatív jellegű. Megállapodtak abban is, hogy a felperes kívülálló (harmadik) személlyel munkaviszonyt, vagy ellenszolgáltatással járó gazdasági kapcsolatot - az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 87. §-a hatálya alá tartozó szellemi alkotások kivételével - az alpereshez történő előzetes bejelentés alapján létesíthet, amelyet az Mt. 108. §-a, illetve a KSZ 21. §-a szerint megtilthat.
Az alperes 2012. február 22. napján rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A munkáltató a felperes terhére rótta, hogy az Mt. 103. §, 104. § és 108. § (1) bekezdésében foglalt munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, illetőleg súlyosan gondatlanul, jelentős mértékben megszegte [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Általánosságban megállapította, hogy a felperes a munkáját nem az informatikai vezetőtől elvárható szakszerűséggel, kellő szakértelemmel és gondossággal, a vonatkozó előírások, utasítások és szabályok betartásával végezte. A munkaköri leírásában rögzített főbb feladatai közül többet nem, vagy nem az elvárt gondossággal végzett, valamint rendszeresen késedelmesen tett eleget a kötelezettségei teljesítésének. A vezetői utasításokat nem tartotta be, munkaidejét nem kellő hatékonysággal használta ki. E körben hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes által használt ún. BIR (Boltirányítási), ÜVI (Ügyviteli), és BEIR (Elektronikus iratkezelő) rendszert nem sajátította el azon a szinten, hogy a felhasználóknak azt betaníthassa, a felmerülő hibák elhárításában részükre segítséget tudjon nyújtani.
Az alperes kifogásolta, hogy a felperes szakmai felettese által kért feladatok többségét nem, vagy nem megfelelően végezte a többször módosított és meghosszabbított határidő ellenére sem. Ennek alátámasztására kifejezetten hivatkozott a K. C. Zrt. informatikai rendszerében kiépítendő VPN hálózattal kapcsolatos felperes általi munkavégzés szakmaiatlanságára, valamint az előírt határidő elmulasztására, továbbá arra, hogy az általa tervezett alkalmazás megteremtette volna annak lehetőségét, hogy illetéktelen személyek hozzáférhessenek a zárt adatviteli hálózathoz.
Az alperes a felperes terhére rótta, hogy több alkalommal kifejezetten sürgős, konkrét feladatot többszöri felszólításra sem teljesített, annak elvégzését halogatta és ezzel az adott informatikai eszközt használó munkatárs munkáját hátráltatta, amely általános megállapítás az ún. L. Kft. részére történő hibabejelentések nem megfelelő kezelésében konkretizálható.
A rendkívüli felmondás szerint a felperes nem vezette naprakészen a munkavégzést regisztráló munkalapokat, azokat a felettese általános jellegű hozzájárulása nélkül tömbösítetten, és csak részben töltötte fel a belső internetre, amely módszer akadályozta a vezetést a munkavállalók napi munkavégzésének ellenőrzésében.
Sérelmezte, hogy a felperes az áruházakban végzett munkavégzéseiről a vezetőit nem megfelelően és kellő időben tájékoztatta, azt nem regisztrálta az előírt módon. A másik munkavállalóval közösen használható cégautó kulcsát még két nappal korábban magához vette, azonban azt nem használta, a kulcsokat változatlanul magánál tartotta.
A rendkívüli felmondás hivatkozott arra is, hogy 2012. február 16-án a felperes az általa vezetett, kizárólag szolgálati célra biztosított személygépkocsival 28 km többletfelhasználást számolt el, amely során felmerült a magáncélú használat gyanúja. Az alperes sérelmezte továbbá, hogy a felperes 83 oldal iratot saját céljára nyomtatott.
A rendkívüli felmondás szerint a felperes a munkaviszonya fennállása alatt 2011. évben további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az Sz.-i W. Általános Iskola és Gimnáziumnál ugyanazon munkakör betöltésére, mint amit az alperesnél is ellát (rendszergazda). Megállapította, hogy legalább három alkalommal bizonyíthatóan úgy végzett a munkaideje alatt - délután 14 óra és 16 óra közötti időszakban - munkát e második foglalkoztatójánál, hogy azt nem jelentette be, arra nem kért engedélyt. Ezen időpontokra a jelenléti íven azt jelölte be, hogy az alperesnél tevékenykedik. Alapos gyanú merült fel arra nézve is, hogy ezen munkavégzése során több alkalommal használta a vezető engedélyétől eltérően az alperes projektorát.
A rendkívüli felmondás a felperes terhére rótta, hogy elismerten további oktatási tevékenységet végzett egy cég számára 2011. novembere óta, azonban ezt nem jelentette be az alperesnek, mert úgy gondolta, hogy elég ha arról tud a munkáltató, hogy van vállalkozói jogviszonya.
Az alperes súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes munkájával, munkafegyelmével kapcsolatban már korábban is több alkalommal merült fel kifogás, amelyek kijavítására felhívta, azonban ennek ellenére nem tett annak eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozottakat elsődlegesen eljárásjogi szempontból vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes a felperes által kifogásolt esetekben az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. §-ának (4) bekezdésében foglalt határidőben gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát. A K. C. Zrt. VPN hálózatának kiépítésére vonatkozó felperesi kötelezettségszegésről 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai vezetőjétől. A felperes több kötelezettségszegése (például határidő-mulasztás, utasítások be nem tartása, elvárt gondosság nélküli munkavégzés), vagy kifejezetten a további munkavégzésre irányuló jogviszonya bejelentési kötelezettségének elmulasztása, "állapot cselekmény, folyamatos és tartós mulasztásban nyilvánult meg, és az alperes ezekkel kapcsolatban mindaddig határidőben gyakorolhatta jogát, amíg a cselekménysor, vagy a mulasztás fennállt. Megállapíthatóan az alperes a kötelezettségszegések tényéről, súlyáról és a felperes vétkességéről - a fent írt K. C. Zrt. VNP hálózatának kiépítésére vonatkozó felperesi kötelezettségszegés esetét kivéve - leghamarabb 2012. február 23-án szerzett hiteltérdemlően tudomást, így a 2012. február 29-én közölt rendkívüli felmondás elkésettsége nem állapítható meg.
A tanúvallomások bizonyítékkénti elfogadása körében az elsőfokú bíróság utalt a Pp. 176. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy Sz. A. tanú az alperes alkalmazottja, számviteli és pénzügyi igazgató-helyettese, valamint a felperes közvetlen munkahelyi felettese. Vallomásának hitelessége tekintetében azonban a bíróságnak kételye nem támadt különösen, hogy a tanú által elmondottak egyes részei okiratokkal is alátámasztottak. A bíróság alaptalannak találta a felperes azon állítását is, hogy a tanú a per teljes iratanyagába betekintett volna. Ezen tényállítást az eljárás adatai kétséget kizáróan nem támasztották alá.
K. J. az alperes vezérigazgatója, de tanúvallomásának valódiságát illetően ugyancsak semmilyen kétely nem merült fel, az általa elmondottakat okiratok is alátámasztották. Tény, hogy az alperes első számú vezetőjeként annak törvényes képviselője, a bíróság álláspontja szerint azonban ez nem akadályozta a tanúkénti meghallgatását.
Az ügy érdemét illetően a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően szüntette-e meg a felperes munkaviszonyát. Álláspontja szerint önmagában nem sérti a világosság kritériumát, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondásában több túl általános megállapítást is tett, amelyekre a bíróság éppen ezen ok miatt bizonyítást nem is vett fel.
A további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésének bejelentési kötelezettsége kapcsán az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 3. § (1) bekezdésében, a 96. § (3) bekezdésében, és a 108. § (1) bekezdésében rögzítettekre. A felek között nem volt vitás, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett a nála fennálló munkaviszony alatt, mivel korábban így tudott részére vállalkozói díjat fizetni egy munka ellátása kapcsán. Az alperes azt is a felperes terhére rótta, hogy a konkrét, további munkavégzéseit nem jelentette be. A bíróság érvelése szerint önmagában az egyéni vállalkozói státusz nem teremt munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem elég tehát erről tudnia a munkáltatónak ahhoz, hogy az Mt. 108. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget teljesítettnek tekintse.
A bejelentési kötelezettség független attól, hogy a felperes írásbeli vagy szóbeli megállapodás alapján, valamint milyen formában és ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül végzi a további munkát. A jogalkotó semmilyen megszorításokat nem tett e vonatkozásban, vagyis a felperes nem mérlegelhette volna a bejelentési kötelezettségét. A bíróság álláspontja szerint a W. iskolában történő önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli szülői vállalása lényegét tekintve személyes közreműködést igénylő szívességi munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítéseként vehető figyelembe, amit a felperesnek be kellett volna jelentenie.
A felperes által is elismerten díjazás ellenében további oktatási tevékenységet végzett 2011-től az E. C. Zrt-nek anélkül, hogy azt az alperesnek előzetesen bejelentette volna. Nem eredményezi a felmondás egyértelműségének és pontosságának hiányát az a körülmény, hogy az alperes a rendkívüli felmondásban nem jelölte meg nevesítve a fenti gazdasági társaságot különösen arra tekintettel, hogy ezt a felperes nem közölte, és csak a rendkívüli felmondását követően, a per során derült ki a cég kiléte.
Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a cég projektorát a további munkavégzésre irányuló jogviszony keretében történő használat céljából kérte kölcsön, ezt azonban a munkáltató kétséget kizáróan nem bizonyította.
A bíróság az alperes által csatolt iratokból és Sz. A. tanúvallomása alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy a felperes a munkáját nem az informatikai vezetőtől elvárható szakszerűséggel, kellő szakértelemmel és gondossággal, a vonatkozó előírások, utasítások és szabályok betartásával végezte, a szakmai felettese által kért feladatok többségét nem, vagy nem megfelelően látta el a meghosszabbított határidő ellenére.
Az alperes által becsatolt iratok (L. hibabejelentő oldalak, M. bejegyzések, továbbá a felperes és közvetlen felettese közötti e-mail üzenetváltások) és Sz. A. tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy az élelmiszer kiskereskedelemmel foglalkozó alperesnek a nyugta-megszakítással összefüggő programhiba mielőbbi megoldása kiemelten fontos igénye volt. Ezt azonban a felperes elmulasztotta, nem teljesítette a vezetőitől kapott utasításokat, majd amikor többszöri felszólítás, számonkérés után már bejelentette a hibát, akkor nem követte nyomon annak szolgáltató általi kezelését.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes magáncélból tett többlet kilométereket.
Mivel a felperes alapszintű ismereteket nyújtó tanfolyamon részt vett, az erre épülő részletes anyagot pedig az alperes biztosította részére, nem volt szüksége a megjelölt szakkönyv kinyomtatására a munkáltató engedélye nélkül.
A felperes az előírt határidőn túl, 2012. január 31-én az általa is használt alperesi belső internetes ún. C... portálon a jogosultsággal rendelkező felhasználók részére közzétett hálózati biztonsági szabályzatban foglaltaktól eltérően készítette elő a VPN hálózat megrendelését a felettese előzetes tájékoztatása, és a vele való egyeztetés nélkül, szabad hozzáférést biztosítva a számítástechnikai rendszert felügyelő A. Kft-nek az alperes belső, zárt hálózatához való hozzáférésre.
Az elsőfokú bíróság a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozó álláspontját sem találta megállapíthatónak. Érvelése szerint a munkavégzési kötelezettség alóli felmentés nem azonos a rendkívüli felmondás kiadásával, az alperes nem sértette meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, amikor a 2012. február 23-án tartott egyeztetést követően a már korábban feltárt kötelezettségszegések miatt felmentette a felperest, és a további mulasztások érdekében is vizsgálódott. Önmagában a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének felajánlása sem sérti a joggal való visszaélés tilalmát, hiszen az csak mindkét fél számára előnyösebb munkaviszony megszüntetési forma lehetőségét veti fel. Annak elfogadása nem kötelező, mint ahogy azt a felperes sem tette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.597/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest másodfokú perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában elsődlegesen szintén az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak betartását vizsgálta.
Kifejtette, hogy az alperes 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai igazgatójától az alperesi vezérigazgató felé tett telefonos bejelentésből a K. C. Zrt. informatikai rendszerének VPN hálózatra történő bekötése felperesi megrendelés adatbiztonsági problémájáról.
A felperes közvetlen munkahelyi felettesétől a L. Kft-hez intézendő hibabejelentés kapcsán a felmondás kiadását megelőzően utoljára 2012. február 15-én küldött e-mail üzenetben kapott felhívást a 2012. február 9-ei e-mail üzenetében megfogalmazott utasítás teljesítésére, amelynek nem tett eleget.
Megállapítható volt továbbá, hogy a felperes terhére rótt 28 többletkilométer elszámolása a 2012. február 16-ai munkanapra vonatkozott, a munkavégzés helyszínével kapcsolatos probléma pedig a 2012. február 22-ei munkanappal kapcsolatban merült fel. A 83 oldal magáncélú nyomtatásra 2012. február 23-át megelőző napokban került sor, így arról az alperes teljes bizonyossággal a 2012. február 23-ai egyeztetésen tudomást szerzett.
A közösen használt cégautó kulcsát a felperes a 2012. február 23-án tartott egyeztetésen megtett nyilatkozata szerint két nappal korábban, azaz 2012. február 21-én vette magához, amely tőle használat hiányában két nap múlva került visszavitelre az alpereshez.
A felperes a 2012. február 28-ai egyeztetésen tett részletes nyilatkozatot az általa 2011. novembere óta végzett vállalkozási tevékenységéről, az sz.-i W. iskolában ellátott munkájáról, az alperes tulajdonát képező projektor használatának hiányáról.
Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az Mt. 96. § (4) bekezdésében írt tizenöt napos szubjektív határidőben élt a rendkívüli felmondással. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a kialakult bírói gyakorlatra, miszerint folytatólagosan elkövetett kötelezettségszegések, vagy mulasztások esetén az utolsó cselekménynek vagy mulasztásnak a munkáltató tudomására jutásától számított, a törvényben meghatározott határidőn belül gyakorolható a rendkívüli felmondás joga (MD.I.186.).
A munkaügyi per sajátosságaiból adódóan szükségszerűen merült fel az alperes vezérigazgatójának, valamint a felperes közvetlen munkahelyi felettesének tanúkénti meghallgatása, amelynek lehetőségét a munkáltató első számú vezetője esetén sem zárja ki a Pp. rendelkezése.
Nem vitás, hogy a közvetlen munkahelyi felettes két alkalommal történő meghallgatása közötti időpontban, 2012. október 10-én betekintett az iratokba, önmagában ez okból azonban a vallomása nem volt kizárható a bizonyítékok köréből. K. F. vezérigazgató tanúként tett nyilatkozata annak tartalmából következően pedig nem minősül a rendkívüli felmondás indoka kiterjesztésének.
A felperes terhére rótt kisebb súlyú indokok (28 többletkilométer felhasználás elszámolása, projektor magáncélú használata, a közös használatú cégautó kulcsának két napon keresztül történő birtokban tartása) összességükben nem minősülnek lényeges, és jelentős kötelezettségszegésnek. Egyebekben a felperes terhére rótt további kötelezettségszegéseket az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte.
A felperes nem tett eleget további munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó bejelentési kötelezettségének, melyet általa is elismerten 2011. novembere óta munkaviszonya mellett végzett. Nincs jelentősége, hogy ezen tevékenységet milyen formában, ellenszolgáltatással, vagy anélkül végzi-e.
A L. ügyben önmagában a 12 hibabejelentéssel csak részben, és késedelmesen tett eleget a munkáltatói utasításoknak annak ellenére, hogy tudomása volt arról, miszerint 2011. december 15-e óta komoly, a kasszarendszert érintő úgynevezett nyugtamegszakítási hiba merült fel az alperes üzleteinél.
Jelentős mértékű és súlyosan gondatlan, lényeges kötelezettségszegésnek minősült továbbá a K. C. Zrt. számítógépes rendszerének az alperes VPN hálózatra történő bekötésével kapcsolatos felperesi megrendelés, mert a C. H. Zrt. informatikai vezetőjének jelzéséből egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes által megrendelt megoldás az adatbiztonság veszélyeztetését hordozta magában, ellentétben állt a biztonsági előírásokban foglaltakkal, melyet a felperesnek - állításával ellentétben - munkaköre ellátáshoz szükségszerűen ismernie kellett.
A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "megváltoztatására" és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult perköltség fizetésre kötelezése mellett. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A felperes elsődlegesen az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság csak a K. C. Zrt. VPN hálózatának kiépítésére vonatkozóan tett kísérletet arra, hogy az alperesi intézkedésnek a törvényes határidőn belüli megtörténtét igazolja. A felperes álláspontja szerint azonban az alperes elkésett a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésének bejelentésére, a L. ügyre, és a K. C. Zrt. VPN hálózatának megrendelésére vonatkozó ügyekben is a rendkívüli felmondás kiadásának jogával. Több olyan ügyben sem tartotta be a határidőt, amelyeket utóbb az igen csekély jelentőségük miatt a másodfokon eljárt bíróság nem vett figyelembe.
A felülvizsgálati kérelmében változatlanul kérte a tanúk által elmondottak kirekesztését a bizonyítékok köréből. Sz. A. közvetlen munkahelyi vezető volt, aki képtelen volt ebben a minőségében tárgyilagos maradni, rendkívül elfogultan és az érdekeltségét nem is leplezve tett valótlan tanúvallomást. A Polgári perrendtartás kizárja annak a személynek a tanúvallomását a bizonyítékok köréből, aki a tanúvallomásának megtételét megelőzően a per tárgyalásán hallgatóként részt vett.
K. J. tanú az alperes első számú vezetője, tehát annak képviselője, ennélfogva az ő tanúvallomását egyértelműen az alperes nyilatkozatának kellett volna minősíteni.
Lényeges, hogy a munkáltató egyetlen esetben sem bizonyította, miszerint az egyéni vállalkozásában végzett tevékenységével a felperes bármilyen módon megsértette volna a Munka törvénykönyve rendelkezését, és azt sem igazolta, hogy sérült volna az alperes érdekköre. Nem fogadható el az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint nem az egyéni vállalkozás minősül munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak, hanem egy egyéni vállalkozás során elvállalt összes munka, egy-egy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak számítana, amelyre tekintettel az egyéni vállalkozás keretében elvállalt összes megbízatást tételesen a munkáltató engedélyétől kell függővé tenni.
A bíróságok szembe mentek azzal az európai gyakorlattal, amely megvédi a vállalkozás szabadságát akkor, ha azt olyan elavult értelmezéssel akarják korlátozni, amelyet az alperes állít.
Miután a kiváltott vállalkozói engedély folyamatosan adófizetéssel és egyéb költségekkel, kiadásokkal járt, így egyértelmű volt, hogy a felperes szabadidőben kereste meg azok fedezetét. Vállalásai során mindig szem előtt tartotta a munkáltató érdekeit.
Az alperes az évek során soha nem kifogásolta az általa is ismert vállalkozás keretében vállalt munkákat, így a felperes joggal volt abban a hitben, hogy azt a munkáltató nem nehezményezi, mert 2007-ben a Munka törvénykönyve által előírt bejelentési kötelezettségének a felperes eleget tett.
Lényeges, hogy az Mt. nem határozza meg a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok fogalmát, bár azt több helyen használja, és jogi relevanciát tulajdonít neki. Az Esélyegyenlőségi törvény (2003. évi CXXV. tv.) 23. § b) pontja, és a Ktv. 72. § (3) bekezdése adhat ez ügyben eligazítást. A felperes álláspontja szerint a törvény azt mondja ki, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony a vállalkozói engedély is.
Az alperes tévesen hivatkozik az EBH 1999.148. számú elvi határozatra, mivel az abban foglalt feltételek a felperes esetében nem állnak fenn. Lényeges, hogy a rendkívüli felmondás időpontjában a munkáltatónak nem volt tudomása a vállalkozói tevékenység körében végzett munkákról, azokról csak az eljárás során számolt be a felperes, erre tekintettel a felmondás nem volt sem megalapozott, sem okszerű.
A W. iskolánál szülői vállalásként végzett ingyenes rendszergazdai tevékenységről maga számolt be az alperesnek, az ott tanuló gyermekeire tekintettel ellenszolgáltatás nélkül látott el ott feladatokat.
A L. üggyel kapcsolatban a felperes által teljesített jelentések kizárják, hogy bárminemű kötelezettségszegést követett volna el, főleg nem olyan mértékben, amely megalapozta volna a rendkívüli felmondást. A felperesnek nem volt arra hatásköre, hogy a programba benyúljon, így a hiba kijavítására nem volt sem joga, sem lehetősége.
Valótlanul róják az ítéletek a felperes terhére a L. Kft. kasszaprogramjának hibájával kapcsolatos alperesi állítást, mert az a tény, hogy a felperes minden külön felszólítás nélkül, haladéktalanul jelezte a problémát a program gazdájának, és erről minden alkalommal tájékoztatást is adott a közvetlen vezetőjének.
Tarthatatlan az IP címek megfejthetőségével kapcsolatos ítéleti álláspont, és az is sérelmes, hogy a felperes által az adatbiztonságra vonatkozó előírások betartottságára vonatkozóan indítványozott szakértői bizonyítást a bíróság elutasította.
A K. C. Zrt. csatlakozásával kapcsolatos nem megfelelő védettségre vonatkozó - megalapozatlan - alperesi hivatkozás feltételezés, hiszen illetéktelen személy a rendszerbe nem hatolt be, annak lehetőségét vagy kockázatát az eljáró bíróságok nem bizonyították, így arra megalapozott ítéletet nem tudtak hozni.
A felperes az eljárás során többször hangoztatta, hogy az alperes elfogultan, és a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó kötelezettségét megsértve szüntette meg rendkívüli felmondásával a munkaviszonyt. Egyszer sem vették figyelembe előadásait, egyszer kapott "magyarázatot", miszerint azért hagyta az első fokon eljárt bíróság figyelmen kívül a felperes érveit, mert az általa előadottakat cáfolta Sz. A. tanúvallomása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint a felperes felülvizsgálati kérelme nem jelöli meg, hogy mely jogszabályt és mennyiben sértette meg az eljáró bíróság, erről csak általánosságban írt kérelmében.
Az alperes álláspontja szerint a munkáltató betartotta a tizenöt napos szubjektív határidőt, a rendkívüli felmondás nem késett el.
A felülvizsgálati ellenkérelem szerint az eljáró bíróságok valamennyi iratot helytállóan mérlegeltek, és Sz. A. és K. J. tanúvallomását is jogszabálysértés nélkül vették figyelembe.
A felperes 2014. október 14-én kelt, és a bírósághoz 2014. október 16-án érkezett előkészítő iratában a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat megerősítette jogszabályokra hivatkozás mellett. Ezen beadványában tárgyalás tartását is kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bek.]. Ebből következően nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati érvelés konkrét jogszabálysértést nem jelöl meg. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelelt (BH 1995.99/2.), vagyis vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott Mt. 96. § (4) bekezdése megsértése volt vonható. A Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozás hiányában a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. Ugyancsak nem értékelhette jogszabály megjelölés hiányában a felülvizsgálati kérelemben ismét előterjesztett rendeltetésellenes joggyakorlásra való hivatkozást.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani [Pp. 272. § (1) bek.]. Ebből következően kizárólag a 60 napon belül előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglaltak voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, így a 60 napon túl megjelölt jogszabálysértéseket a Kúria már nem értékelhette, és nem vehette figyelembe a tárgyalás tartására irányuló kérelmet sem.
A felülvizsgálati kérelem arra hivatkozással állította az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértését, hogy a bíróságok tévesen foglaltak állást a tizenöt napos szubjektív határidő megtartását illetően.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes vezérigazgatója 2012. február 22-én szerzett tudomást a C. H. Zrt. informatikai igazgatójától a K. C. Zrt. informatikai rendszerének biztonsági problémájáról, a felperesi megrendelés hibájáról. A felperes saját előadása szerint a problémát észlelve 2012. február 22-én intézkedéseket tett, de arról a munkáltatót nem tájékoztatta. A felek a 2012. február 28-án tartott egyeztetésen beszéltek részletesen a rendszer hiányosságairól és a felperesi magatartásról, ebből következően ezen időpont tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója tényleges tudomásszerzésének.
A jogerős ítélet azt is jogszabálysértés nélkül rögzítette, hogy a felperes közvetlen munkahelyi vezetője 2012. február 15-én kelt e-mail üzenetében újból felhívta a felperest a korábban adott utasítás teljesítésére, amelynek addig nem tett eleget. Ebből következően a felperes terhére rótt magatartás 2012. február 9-én már megvalósult, az folyamatosan fennállt. A rendkívüli felmondáskor is megvalósuló, indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása pedig nem következhet be (BH 2005.405.).
A felperes 2012. február 28-án tett részletes nyilatkozatot a szegedi W. iskolában végzett munkájáról, illetve 2011. novembere óta ellátott vállalkozói tevékenységéről. A felülvizsgálati hivatkozás e körben alaptalan, mivel a munkáltatónak a rendkívüli felmondás meghozatalának időpontjában jutott tudomására, hogy a felperes más cégnek is végez munkát, azt a felperes az egyeztetésen maga is megerősítette. Az a körülmény, hogy a részletek esetlegesen csak az eljárás során jutottak az alperes tudomására, intézkedését nem teszi jogellenessé.
Ugyancsak helytállóan rögzítette a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében, hogy az alperes a felperes terhére rótt kisebb súlyú kötelezettségszegések megállapítása során is betartotta a tizenöt napos határidőt. A 28 többletkilométer elszámolás 2012. február 16-án történt, a 83 oldalnyi irat magáncélra való nyomtatása 2012. február 23-án jutott a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomására, a közös használatú gépkocsi kulcsait pedig a felperes 2012. február 21-én vette magához.
Mindezekből következően a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az alperes a rendkívüli felmondás meghozatalakor - az abban írt indokok tekintetében - nem sértette meg az Mt. 96. § (4) bekezdésében foglaltakat, a rendelkezésre álló tizenöt napos szubjektív határidő megtartásra került. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati hivatkozás megalapozatlan, a jogszabállyal alátámasztott jogszabálysértés hiányában az elkövetett magatartások érdemi vizsgálatára pedig nem volt mód [Pp. 272. § (2) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli figyelemmel a felperes munkavállalói költségkedvezményére.
Budapest, 2015. február 25.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.445/2014.)