adozona.hu
BH+ 2015.10.438
BH+ 2015.10.438
A rendkívüli időjárási helyzet miatt megnehezedett hazajutásra hivatkozással két órával a munkaidő lejárta előtt, a munkáltató kifejezett tiltása ellenére, durva, trágár szavak használata mellett a munkahelyéről eltávozott munkavállaló munkaviszonyának azonnali hatályú felmondással történt megszüntetése - az eset összes körülményére tekintettel - megalapozott [2012. I. tv. (Mt.) 52. § (1) bek., 54. §, 55. § (1) bek. j) pont, 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2013. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondását hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a k.-i lakóhellyel rendelkező és Sz.-e...
BH+ 2015.10.438 A rendkívüli időjárási helyzet miatt megnehezedett hazajutásra hivatkozással két órával a munkaidő lejárta előtt, a munkáltató kifejezett tiltása ellenére, durva, trágár szavak használata mellett a munkahelyéről eltávozott munkavállaló munkaviszonyának azonnali hatályú felmondással történt megszüntetése - az eset összes körülményére tekintettel - megalapozott [2012. I. tv. (Mt.) 52. § (1) bek., 54. §, 55. § (1) bek. j) pont, 78. § (1) bek.].
A felperes a keresetében az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2013. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondását hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a k.-i lakóhellyel rendelkező és Sz.-en dolgozó felperesnek 2013. január 18-án 14 órától 22 óráig tartott volna a munkaideje. Aznap havazás okozta köztudottan rendkívül rossz időjárási viszonyok voltak, amely miatt a vasúti közlekedés is akadozott. A felperes vonattal járt dolgozni, ezért a munkavégzése alatt is érdeklődött a vonatközlekedés felől. Több forrásból (a MÁV-tól és B. L. kollégájától) származó értesülése szerint aznap 20 óra 6 perckor indul az utolsó vonat Sz.-ről K.-ra. Ezért a felperes ezen indokkal körülbelül a vonatindulás előtt fél órával B. P. megbízott műszakvezetőtől elkéredzkedett közölve, hogy a további munkafolyamatok zavartalan biztosítása érdekében intézkedéseket tett, anyagokat készített elő. A felperest sem B. P., sem a telefonon tájékoztatott Sz. I. operatív vezető nem engedte el. Az előbbi azzal az indokkal, hogy nem tud más munkavállalót biztosítani a helyére a hengerfej gyárban, utóbbi pedig arra tekintettel is, hogy a tapasztalata szerint a vonatok ha késéssel is, de járnak. A felperes azonban ennek ellenére, durva kifejezést használva, a munkahelyéről eltávozott, és hazautazott.
Az alperes 2013. január 21-én és 22-én az ügyet kivizsgálta, majd 2013. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a felperes 2013. január 18-án a munkavégzési helyét a munkahelyi vezetője kifejezett tiltása ellenére munkaidőben önkényesen, engedély nélkül elhagyta. Ennek során minősíthetetlen hangnemben közölte, hogy a munkát nem folytatja. Arra hivatkozott, hogy nem lesz több vonata hazafelé, amely információ nem volt helytálló, mert aznap még két vonat is közlekedett, továbbá busszal vagy személygépkocsival is megoldható lett volna a hazautazása. A fentiekkel a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, valamint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkahelyi vezető utasításának megtagadását, és ezzel a termelés veszélyeztetését a fenti körülmények nem indokolhatják.
Az elsőfokú bíróság a keresetet a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 6. § (2), (3) és (4) bekezdésére, továbbá a 78. § (1) bekezdésére hivatkozással alaposnak találta. Utalt arra, hogy a munkaviszony alanyainak a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, együttműködési és tájékoztatási kötelezettségüknek eleget kell tenni.
Álláspontja szerint a felperes eljárása a fenti elveknek megfelelő volt, hiszen folyamatosan tájékozódott az időjárási és közlekedési helyzetről, majd amikor azt az információt kapta, hogy 20 óra 6 perckor megy az utolsó vonata, minden lehetséges előkészítő munkát elvégzett, amely a távozását követően a folyamatos munkavégzéshez szükséges volt, helyettesítéséről ő is igyekezett gondoskodni. Ezzel szemben az alperes teljes közömbösséget tanúsított a felperes hazautazásával kapcsolatban, a kérésére a reakciója csupán az elutasítás volt, megoldási lehetőségeket nem keresett. Utalt arra, hogy a másik k.-i lakost, B. L.-t B. P. művezető ugyanakkor elengedte. A felperes helyettesítését a távozása után megoldották, a termelés nem került veszélybe, az alperest érdeksérelem nem érte.
A felperes részéről elhangzott durva kifejezések a munkáltatói vezető irányába megengedhetetlenek, önmagában azonban az azonnali hatályú felmondást nem alapozzák meg különösen azért, mert korábban a felperessel kapcsolatban kifogás nem merült fel. Mindezek alapján a munkáltató intézkedését jogellenesnek, az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütközőnek ítélve az Mt. 82. § (1) bekezdés alapján - figyelemmel a (3) és (4) bekezdésre is - ennek jogkövetkezményeit alkalmazta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta és helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályokra, azonban azok nem megfelelő alkalmazásával téves jogkövetkeztetésre jutott.
Pontosította az elsőfokú bíróság tényállását azzal, hogy az alperes az sz.-i gyár területén belső logisztikai feladatokat lát el, biztosítja a termeléshez az anyagáramlást, amely kulcsfontosságú jelentőségű, és a mulasztás miatti sorállás jelentős mértékű kötbér fizetési kötelezettséget von maga után.
A törvényszék megállapította, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdése a munkavállaló alapvető kötelezettségeként szabályozza a munkaidő alatti munkavégzést és rendelkezésre állást amellett, hogy az Mt. 6-8. § szerinti általános magatartási követelmények is irányadóak, így például a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség, valamint a munkáltató jogos gazdasági érdeke veszélyeztetésének tilalma. Az Mt. 54. §-a szabályozza az utasítás teljesítése megtagadásának feltételeit, míg az 55. § a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés eseteit. A munkavállaló kötelezettségének alapos ok hiányában történő megszegése eredményezheti az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt azonnali hatályú felmondást.
A perbeli esetben a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is hivatkozott.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy 2013. január 18-án a felperes munkaidejének vége előtt a munkahelyét kifejezett tiltás ellenére elhagyta. E magatartásával az alapvető kötelezettségeit megszegte, így azt, hogy a munkaidejében a munkavégzési helyen tartózkodjon, ott személyesen a munkáltató utasításai szerint munkát végezzen. Az utasítás megtagadásának az Mt. 54. §-ban foglalt feltételei a jelen esetben nem álltak fenn.
Az tény, hogy a körülmények miatt a vonatközlekedés bizonytalan volt, ezért életszerű a vasúttársaság utólagos közlése, mely szerint valamennyi vonatot közlekedtetni kívántak, de hosszabb távon tervezni nem tudtak, csak az adott időponthoz közeli vonathelyzetről adhattak felvilágosítást. Utólag derült csak ki, hogy a kedvezőtlen időjárási helyzet ellenére a vonatok közlekedtek, a felperes 22 óra után is haza tudott volna jutni vonattal. Ennek azonban a törvényszék nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget.
A felperes írásbeli és szóbeli előadásából ugyanis az tűnik ki, hogy a hazajutási nehézségek egész nap foglalkoztatták, de csak körülbelül 7 óra 30 perckor jelezte az ezzel kapcsolatos problémáját a megbízott műszakvezetőnek. Maga sem vitatta, hogy az eltávozásra nem kapott engedélyt, más lehetőséget a hazajutásra nem keresett, és az általa tett előkészületek nem voltak engedélyezettek és szabályszerűek.
A törvényszék álláspontja szerint a munkáltató az adott körülmények között az együttműködési kötelezettségét nem szegte meg, mert annak kereteit meghaladja az, hogy a dolgozók hazajutását külön kérelem, jelzés nélkül megoldja. Más megítélés alá esne a munkáltatói magatartás, ha a felperes a nap folyamán korábban jelezte volna a vonatközlekedéssel kapcsolatos információit, lehetőséget adva az alperesnek a probléma megfelelő megoldására, a szabályos helyettesítés megszervezésére. A felperes ehelyett kinyilatkoztatta a hazaindulási szándékát, a munkahelyi vezetővel szemben elfogadhatatlan, durva kifejezéseket használt. Mindezek alapján a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit szándékosan megszegte. A bírói gyakorlat szerint a kötelezettségszegés mértéke szempontjából nemcsak a bekövetkezett károsodásnak, hanem bekövetkezése lehetőségének is jelentősége van. Az alperes előadását, hogy milyen következményekkel jár a megrendelők felé a sorállás, a felperes nem vitatta, és azt sem, hogy az általa tett előkészületek nem feleltek meg az előírásoknak. Mindezekre figyelemmel a felperes jogsértő magatartása jelentős mértékű, és az azonnali hatályú felmondás jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság értékelte helyesen, és vonta le a helytálló jogkövetkeztetést a jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásból. A törvényszék ugyanis nem értékelte a többletkörülményeket, amelyek a kérdéses napon fennálltak, és amelyek miatt az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Utalt ugyan az Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontjában foglaltakra, azonban az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben az időjárási viszonyokat figyelmen kívül hagyta.
Téves a törvényszék hivatkozása, hogy a felperes munkavégzését semmi nem akadályozta, mert a bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a felperes és B. L. munkatársa is azt az információt kapta a vasúttársaságtól, hogy az időjárási viszonyokra tekintettel 20 óra 6 perckor megy haza az utolsó vonat. Az, hogy utóbb kiderült, miszerint mégiscsak közlekedtek még vonatok azon a napon, a felperes terhére nem értékelhető, mint ahogy az sem, hogy este 7 óra 30 perc körüli időpontban jelezte a közlekedési problémát, ugyanis csak ekkor kapta meg azt az információt a vasúttársaságtól, hogy további vonat nem lesz a lakóhelye irányába.
Az alperes az együttműködési kötelezettségét megszegte, mert egész nap folyamán tudomása volt az időjárási helyzetről nemcsak azért, mert köztudott volt, hanem azt a felperes és a munkatársa is jelezte, mégsem azt közölte, hogy gondoskodni fog a műszak végén a hazajutásukról, hanem a munkatársát hazaengedte, őt pedig nem.
A felperes távozása nem okozott kárt az alperesnek, annak lehetősége sem állt fenn, éppen ezért tett előkészületeket a felperes, a helyettesítésére pedig pár perc alatt megoldást találtak.
Mindezekre tekintettel az Mt. 8. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét nem sértette meg, a másodfokú bíróság pedig figyelmen kívül hagyta az Mt. 6. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezért nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati kérelem a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg a jogi érvelése mellett. Ezért a jogszabálysértés konkrét megjelölése hiányában a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos felülvizsgálati érvelés nem volt a felülvizsgálat tárgyává tehető.
A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Így csak a konkrét jogszabályhely megjelölésével jogszabálysértésként előadott Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontja, valamint az Mt. 8. § (1) bekezdése, 6. § (1)-(3) bekezdése megsértése volt vizsgálható.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes az Mt. 52. § (1) bekezdésében foglalt munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit megszegte, amikor a munkáltató utasításával tudatosan szembe helyezkedve a munkahelyét a munkaidő végének lejárta előtt több mint két órával elhagyta. Az utasítás megtagadásának az Mt. 54. §-ban foglalt rendelkezései nem teszik megengedhetővé ezen magatartását azon az alapon, hogy a rendkívüli időjárási viszonyok miatt a munkaidő végét követően a munkavégzés helyéről otthonába nem tud eljutni. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság arról, hogy az Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre alapot adó elháríthatatlan okként szintén nem értékelhető. A felperesnek ugyanis nem a munkavégzését akadályozta a rendkívüli időjárás, hanem a hazautazását nehezítette.
A másodfokú bíróság helyesen érvelt, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettsége megszegésével az Mt. 8. § (1) bekezdésben foglalt, a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartást tanúsított, az alperest terhelő kötbér fizetési kötelezettségre tekintettel.
A veszélyhelyzet annak ellenére fennállt, hogy a felperes - szabálytalanul - ennek elhárítása érdekében intézkedéseket tett. A munkáltató ugyanis ezt a veszélyhelyzetet csak a felperes helyettesítésével tudta elhárítani. Ezért függetlenül a tényleges kár felmerülte hiányától, megalapozottan hivatkozott az azonnali hatályú felmondás az Mt. 8. § (1) bekezdés megsértésére (a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére).
Az Mt. 6. § (1)-(3) bekezdésben foglalt általános magatartási követelmények mindkét felet terhelik. A perbeli körülmények között - a munkaidő vége előtti eltávozási szándék fél órával korábban történő bejelentésekor - nem minősül a munkáltató eljárása a fenti szabályokban foglalt kötelezettségek megszegésének függetlenül attól, hogy a hazajutás felperes által hivatkozott nehézsége mikor jutott az ő tudomására. A felperes nem tett meg minden tőle elvárhatót a hazautazása megszervezése érdekében. Az azonnali hatályú felmondást megelőzően felvett jegyzőkönyv szerint a vonatközlekedésen kívül más lehetőséget a hazajutásra nem is keresett. Önkényesen, engedély nélkül a munkaterületet elhagyta, és a felettese felé kötelezően tanúsítandó jóhiszemű és tisztességes magatartási követelményt megszegő, durva kifejezéseket használt.
Mindezekre tekintettel az azonnali hatályú felmondás megalapozott volt, megfelelt az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.243/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kunecz Renáta ügyvéd által képviselt K. P. felperesnek a dr. Ferencz Jácint ügyvéd által képviselt S.-F. L. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.59/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.004/2014/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. február 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.004/2014/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20 000 (húszezer) forint és 5 400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.59/2013/22. számú ítéletével az alperes 2013. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondását hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére. Marasztalta továbbá a felperes perköltségében és a kereseti illetékben.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a k.-i lakóhellyel rendelkező és Sz.-en dolgozó felperesnek 2013. január 18-án 14 órától 22 óráig tartott volna a munkaideje. Aznap havazás okozta köztudottan rendkívül rossz időjárási viszonyok voltak, amely miatt a vasúti közlekedés is akadozott. A felperes vonattal járt dolgozni, ezért a munkavégzése alatt is érdeklődött a vonatközlekedés felől. Több forrásból (a MÁV-tól és B. L. kollégájától) származó értesülése szerint aznap 20 óra 6 perckor indul az utolsó vonat Sz.-ről K.-ra. Ezért a felperes ezen indokkal körülbelül a vonatindulás előtt fél órával B. P. megbízott műszakvezetőtől elkéredzkedett közölve, hogy a további munkafolyamatok zavartalan biztosítása érdekében intézkedéseket tett, anyagokat készített elő. A felperest sem B. P., sem a telefonon tájékoztatott Sz. I. operatív vezető nem engedte el. Az előbbi azzal az indokkal, hogy nem tud más munkavállalót biztosítani a helyére a hengerfej gyárban, utóbbi pedig arra tekintettel is, hogy a tapasztalata szerint a vonatok ha késéssel is, de járnak. A felperes azonban ennek ellenére durva kifejezést használva a munkahelyéről eltávozott, és hazautazott.
Az alperes 2013. január 21-én és 22-én az ügyet kivizsgálta, majd 2013. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a felperes 2013. január 18-án a munkavégzési helyét a munkahelyi vezetője kifejezett tiltása ellenére munkaidőben önkényesen, engedély nélkül elhagyta. Ennek során minősíthetetlen hangnemben közölte, hogy a munkát nem folytatja. Arra hivatkozott, hogy nem lesz több vonata hazafelé, amely információ nem volt helytálló, mert aznap még két vonat is közlekedett, továbbá busszal vagy személygépkocsival is megoldható lett volna a hazautazása. A fentiekkel a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, valamint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkahelyi vezető utasításának megtagadását, és ezzel a termelés veszélyeztetését a fenti körülmények nem indokolhatják.
Az elsőfokú bíróság a keresetet a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 6. § (2), (3) és (4) bekezdésére, továbbá a 78. § (1) bekezdésére hivatkozással alaposnak találta. Utalt arra, hogy a munkaviszony alanyainak a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, együttműködési és tájékoztatási kötelezettségüknek eleget kell tenni.
Álláspontja szerint a felperes eljárása azonban a fenti elveknek megfelelő volt, hiszen folyamatosan tájékozódott az időjárási és közlekedési helyzetről, majd amikor azt az információt kapta, hogy 20 óra 6 perckor megy az utolsó vonata, minden lehetséges előkészítő munkát elvégzett, amely a távozását követően a folyamatos munkavégzéshez szükséges volt, helyettesítéséről ő is igyekezett gondoskodni. Ezzel szemben az alperes teljes közömbösséget tanúsított a felperes hazautazásával kapcsolatban, a kérésére a reakciója csupán az elutasítás volt, megoldási lehetőségeket nem keresett. Utalt arra, hogy a másik k.-i lakost, B. L.-t B. P. művezető ugyanakkor elengedte. A felperes helyettesítését a távozása után megoldották, a termelés nem került veszélybe, az alperest érdeksérelem nem érte.
A felperes részéről elhangzott durva kifejezések a munkáltatói vezető irányába megengedhetetlenek, önmagában azonban az azonnali hatályú felmondást nem alapozzák meg különösen azért, mert korábban a felperessel kapcsolatban kifogás nem merült fel. Mindezek alapján a munkáltató intézkedését jogellenesnek, az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütközőnek ítélve az Mt. 82. § (1) bekezdés alapján - figyelemmel a (3) és (4) bekezdésre is - ennek jogkövetkezményeit alkalmazta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.004/2014/2. számú ítéletével az közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli, és a felperest marasztalta az első- és másodfokú perköltségben.
A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta és helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályokra, azonban azok nem megfelelő alkalmazásával téves jogkövetkeztetésre jutott.
Pontosította az elsőfokú bíróság tényállását azzal, hogy az alperes az sz.-i gyár területén belső logisztikai feladatokat lát el, biztosítja a termeléshez az anyagáramlást, amely kulcsfontosságú jelentőségű, és a mulasztás miatti sorállás esetére jelentős mértékű kötbér fizetési kötelezettséget von maga után.
A törvényszék megállapította, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdése a munkavállaló alapvető kötelezettségeként szabályozza a munkaidő alatti munkavégzést és rendelkezésre állást amellett, hogy az Mt. 6-8. § szerinti általános magatartási követelmények is irányadóak, így például a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség, valamint a munkáltató jogos gazdasági érdeke veszélyeztetésének tilalma. Az Mt. 54. §-a szabályozza az utasítás teljesítése megtagadásának feltételeit, míg az 55. § a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés eseteit. A munkavállaló kötelezettségének alapos ok hiányában történő megszegése eredményezheti az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt azonnali hatályú felmondást.
A perbeli esetben a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is hivatkozott.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy 2013. január 18-án a felperes munkaidejének vége előtt a munkahelyét kifejezett tiltás ellenére elhagyta. E magatartásával az alapvető kötelezettségeit megszegte, így azt, hogy a munkaidejében a munkavégzési helyen tartózkodjon, ott személyesen a munkáltató utasításai szerint munkát végezzen. Az utasítás megtagadásának az Mt. 54. §-ban foglalt feltételei a jelen esetben nem álltak fenn.
Az tény, hogy a körülmények miatt a vonatközlekedés bizonytalan volt, ezért életszerű a vasúttársaság utólagos közlése, mely szerint valamennyi vonatot közlekedtetni kívántak, de hosszabb távon tervezni nem tudtak, csak az adott időponthoz közeli vonathelyzetről adhattak felvilágosítást. Utólag derült csak ki, hogy a kedvezőtlen időjárási helyzet ellenére a vonatok közlekedtek, a felperes 22 óra után is haza tudott volna jutni vonattal. Ennek azonban a törvényszék nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget.
A felperes írásbeli és szóbeli előadásából ugyanis az tűnik ki, hogy a hazajutási nehézségek egész nap foglalkoztatták, de csak körülbelül 7 óra 30 perckor jelezte az ezzel kapcsolatos problémáját a megbízott műszakvezetőnek. Maga sem vitatta, hogy az eltávozásra nem kapott engedélyt, más lehetőséget a hazajutásra nem keresett, és az általa tett előkészületek nem voltak engedélyezettek és szabályszerűek.
A törvényszék álláspontja szerint a munkáltató az adott körülmények között az együttműködési kötelezettségét nem szegte meg, mert annak kereteit meghaladja az, hogy a dolgozók hazajutását külön kérelem, jelzés nélkül megoldja. Más megítélés alá esne a munkáltatói magatartás, ha a felperes a nap folyamán korábban jelezte volna a vonatközlekedéssel kapcsolatos információit, lehetőséget adva az alperesnek a probléma megfelelő megoldására, a szabályos helyettesítés megszervezésére. A felperes ehelyett kinyilatkoztatta a hazaindulási szándékát, a munkahelyi vezetővel szemben elfogadhatatlan, durva kifejezéseket használt. Mindezek alapján a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit szándékosan megszegte. A bírói gyakorlat szerint a kötelezettségszegés mértéke szempontjából nemcsak a bekövetkezett károsodásnak, hanem bekövetkezése lehetőségének is jelentősége van. Az alperes előadását, hogy milyen következményekkel jár a megrendelők felé a sorállás, a felperes nem vitatta, és azt sem, hogy az általa tett előkészületek nem feleltek meg az előírásoknak. Mindezekre figyelemmel a felperes jogsértő magatartása jelentős mértékű, és az azonnali hatályú felmondás jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság értékelte helyesen, és vonta le a helytálló jogkövetkeztetést a jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásból. A törvényszék ugyanis nem értékelte a többletkörülményeket, amelyek a kérdéses napon fennálltak, és amelyek miatt az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Utalt ugyan az Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontjában foglaltakra, azonban az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben az időjárási viszonyokat figyelmen kívül hagyta.
Téves a törvényszék hivatkozása, hogy a felperes munkavégzését semmi nem akadályozta, mert a bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a felperes és B. L. munkatársa is azt az információt kapta a vasúttársaságtól, hogy az időjárási viszonyokra tekintettel 20 óra 6 perckor megy haza az utolsó vonat. Az, hogy utóbb kiderült, miszerint mégiscsak közlekedtek még vonatok azon a napon, a felperes terhére nem értékelhető, mint ahogy az sem, hogy este 7 óra 30 perc körüli időpontban jelezte a közlekedési problémát, ugyanis csak ekkor kapta meg azt az információt a vasúttársaságtól, hogy további vonat nem lesz a lakóhelye irányába.
Az alperes az együttműködési kötelezettségét megszegte, mert egész nap folyamán tudomása volt az időjárási helyzetről nemcsak azért, mert köztudott volt, hanem azt a felperes és a munkatársa is jelezte, mégsem azt közölte, hogy gondoskodni fog a műszak végén a hazajutásukról, hanem a munkatársát hazaengedte, őt pedig nem.
A felperes távozása nem okozott kárt az alperesnek, annak lehetősége sem állt fenn, éppen ezért tett előkészületeket a felperes, a helyettesítésére pedig pár perc alatt megoldást találtak.
Mindezekre tekintettel az Mt. 8. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét nem sértette meg, a másodfokú bíróság pedig figyelmen kívül hagyta az Mt. 6. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában tartását kérte a felperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezért nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati kérelem a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg a jogi érvelése mellett. Ezért a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltak jogszabálysértésként történő konkrét megjelölése hiányában a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos felülvizsgálati érvelés nem volt a felülvizsgálat tárgyává tehető.
A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Így csak a konkrét jogszabályhely megjelölésével jogszabálysértésként előadott Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontja, valamint az Mt. 8. § (1) bekezdése, 6. § (1) - (3) bekezdése megsértése volt vizsgálható.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes az Mt. 52. § (1) bekezdésében foglalt munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit megszegte, amikor a munkáltató utasításával tudatosan szembe helyezkedve a munkahelyét a munkaidő végének lejárta előtt több mint két órával elhagyta. Az utasítás megtagadásának az Mt. 54. §-ban foglalt rendelkezései nem teszik megengedhetővé ezen magatartását azon az alapon, hogy a rendkívüli időjárási viszonyok miatt a munkaidő végét követően a munkavégzés helyéről otthonába nem tud eljutni. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság arról, hogy az Mt. 55. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre alapot adó elháríthatatlan okként szintén nem értékelhető. A felperesnek ugyanis nem a munkavégzését akadályozta a rendkívüli időjárás, hanem a hazautazását nehezítette.
A másodfokú bíróság helyesen érvelt, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettsége megszegésével az Mt. 8. § (1) bekezdésben foglalt, a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartást tanúsított, az alperest terhelő kötbér fizetési kötelezettségre tekintettel.
A veszélyhelyzet annak ellenére fennállt, hogy a felperes - szabálytalanul - ennek elhárítása érdekében intézkedéseket tett. A munkáltató ugyanis ezt a veszélyhelyzetet csak a felperes helyettesítésével tudta elhárítani. Ezért függetlenül a tényleges kár felmerülte hiányától, megalapozottan hivatkozott az azonnali hatályú felmondás az Mt. 8. § (1) bekezdés megsértésére (a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére).
Az Mt. 6. § (1) - (3) bekezdésben foglalt általános magatartási követelmények mindkét felet terhelik. A perbeli körülmények között - a munkaidő vége előtti eltávozási szándék fél órával korábban történő bejelentésekor - nem minősül a munkáltató eljárása a fenti szabályokban foglalt kötelezettségek megszegésének függetlenül attól, hogy a hazajutás felperes által hivatkozott nehézsége mikor jutott az ő tudomására. A felperes nem tett meg minden tőle elvárhatót a hazautazása megszervezése érdekében. Az azonnali hatályú felmondást megelőzően felvett jegyzőkönyv szerint a vonatközlekedésen kívül más lehetőséget a hazajutásra nem is keresett. Önkényesen, engedély nélkül a munkaterületet elhagyta, és a felettese felé kötelezően tanúsítandó jóhiszemű és tisztességes magatartási követelményt megszegő, durva kifejezéseket használt.
Mindezekre tekintettel az azonnali hatályú felmondás megalapozott volt, megfelelt az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § alapján az állam terhén marad.
Budapest, 2015. február 4.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.243/2014.)