adozona.hu
BH+ 2015.10.435
BH+ 2015.10.435
Versenytársak esetén a részben azonos szálloda név, domain név is lehet jellegbitorló jellegű [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdona a H.-n működő 4 csillagos, superior minőségű "Hotel Silver" elnevezésű szálloda, amely 1998. május 1-je óta működik, elsődlegesen gyógy-, welness és konferencia szállodaként.
Az alperes 2006-óta működtet szállodát B.-n "Silver Resort Hotel Wellness és Konferencia Szálloda" néven, de a "Hotel Silver Resort B.", illetve a "Hotel Silver Resort" megjelöléseket is használja. A szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, többek között szabadidős wellness és konferencia szálloda...
BH+ 2015.10.435 Versenytársak esetén a részben azonos szálloda név, domain név is lehet jellegbitorló jellegű [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 6. §].
A felperes tulajdona a H.-n működő 4 csillagos, superior minőségű "Hotel Silver" elnevezésű szálloda, amely 1998. május 1-je óta működik, elsődlegesen gyógy-, welness és konferencia szállodaként.Az alperes 2006-óta működtet szállodát B.-n "Silver Resort Hotel Wellness és Konferencia Szálloda" néven, de a "Hotel Silver Resort B.", illetve a "Hotel Silver Resort" megjelöléseket is használja. A szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, többek között szabadidős wellness és konferencia szállodaként üzemel.
Az alperes 2005. augusztus 31-e óta jogosultja a www.silverresort.hu
A felperes javára a "Hotel Silver", illetve a "Hotel Silver Resort" védjegy a szabadalmi hivatal árujegyzék osztályában bejegyzésre került. A felperes védjegybitorlás megállapítására irányuló keresete alaptalannak bizonyult. A Kúria Pfv.IV.20.516/2010/43. számú ítéletének indokolása többek között azt tartalmazza, hogy bár a felperes védjegyének domináns eleme a "Silver" szó, az, az alperes által működtetett szálloda nevében is szerepel, ugyanakkor azt további hat szó egészíti ki, ami kizárja az összetéveszthetőséget az átlagos fogyasztó számára.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsít azzal, hogy a fent ismertetett néven szállodát üzemeltet és honlapot működtet. Kérte továbbá az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel adására. Keresete jogcímeként a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-ában, 6. §-ában, 86. § (1) és (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakra hivatkozott.
Állította, a két szálloda nevének domináns eleme az átlagos vendégben azt a benyomást kelti, hogy a két szálloda egy szállodalánchoz tartozik, azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújt. A névválasztással az alperes jelentős marketing költséget takarított meg. Hangsúlyozta, már az alperes szállodája működésének megkezdése előtt felhívta az alperest a név megváltoztatására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy "Silver" elnevezéssel Resort Hotel Wellness és Konferencia Szállodát üzemeltet B.-n, továbbá azzal, hogy a www.silverresort.hu
Ítélete indokolásában kifejtette, a felek versenytársak, függetlenül a két szálloda között fennálló földrajzi távolságtól, illetve egyes speciális, nem mindkét szállodára jellemző szolgáltatástól. A "Silver" kifejezést már 8 éve a felperes használta a szállodája megjelölésére, amikor az alperes szállodája működni kezdett. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékok mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy az alperes szállodájának nevében a "Silver" szó szerepeltetése, illetve a domain név használata tisztességtelen piaci magatartást valósít meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Álláspontja szerint a jellegbitorlás Tpvt. 6. §-ában rögzített feltételei megvalósultak. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek versenytársak. E körben nem fogadta el a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége állásfoglalásában írtakat. Úgy ítélte, a Magyarországon belüli távoli földrajzi elhelyezkedés nem zárja ki a versenytársi minőséget. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy mindkét szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, az általuk nyújtott szolgáltatások részben azonosak. Véleménye az volt, az alperes versenyjogsértést követett el azzal, hogy szállodájának olyan nevet választott, amely összetéveszthető a felperes által üzemeltetett szálloda nevével, s amelyről a fogyasztók a felperes áruját szokták felismerni. Hangsúlyozta, a jellegbitorlás akkor is megvalósul, ha az alperes névválasztása nem célzatos magatartás eredménye, s ha az összetévesztés reális lehetősége fennáll. Rámutatott, ez utóbbit a szálloda nevében szereplő "resort" kifejezés nem zárja ki. Egy átlagos fogyasztó számára az azonos nevek használata azt a látszatot kelti, mintha a két szálloda egy szállodalánc tagja lenne. Ezt a perben kihallgatott tanúk vallomása is megerősítette.
A másodfokú bíróság a domain név tekintetében is úgy ítélte, hogy annak meghatározó eleme a "Silver" szó. A resort kifejezés az átlagos fogyasztó számára nem hordoz alkalmas információt a két szálloda megkülönböztetésére.
Az ítélőtábla kifejtette, az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, az alperes is tisztában volt a reá háruló bizonyítási teher alakulásával. A Pp. 164. § (1) bekezdésében, illetve a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 5. pontjában foglaltakra hivatkozva rámutatott, e megállapítást igazolja, hogy az alperes L. F. tanúvallomásának kirekesztését kérte a bizonyítékok köréből, továbbá a felperes állításának cáfolatára okiratokat csatolt. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a pernek nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 77. § (3) és (4) bekezdésének megsértése a tárgya. Az arra történt alperesi hivatkozás, az általa megjelölt ítéletben szereplő érvelés így a jelen perben nem volt értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen, a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint, a bizonyítékok mérlegelését sérelmezte, vagyis a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Kifejtette, a perben eljárt bíróságok nem adtak magyarázatot arra, hogy a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének állásfoglalását, illetve az alperes által becsatolt bizonyítékokat miért nem értékelték, a felperes által meghallgatott L. F., valamint V.-né M. K. tanúvallomását miért vették figyelembe. A 2013. május 15-i beadványához csatolt okiratok - megítélése szerint - kellően igazolják, hogy a két szálloda a részleges névazonosság ellenére nem összetéveszthető, főként a földrajzi elhelyezkedés, illetve az általuk nyújtott eltérő szolgáltatások miatt. Állította, a peres felek ezért nem is versenytársak. A két szálloda közötti távolság közel 380 km, a megcélzott vendégkör is eltérő. Az egyik szálloda a balatoni turizmusra, a másik a gyógyturizmusra épít. Az alperes hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.455/2012/6. számú ítéletében kifejtettekre, amely szerint jogi személyek nevének összetéveszthetősége csak akkor állapítható meg, ha azok azonos földrajzi területen tevékenykednek. Magyarországon azonos földrajzi terület alatt, jellemzően, ugyanaz a helység, esetleg régió értendő. Az alperes szerint tisztességtelen piaci magatartása akkor lenne megállapítható, ha a névválasztás során tisztességtelenül járt volna el, ez azonban bizonyításra nem került.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálata a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felhozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
Az adott ügyben - figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára - elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a peres felek versenytársak-e. A két szálloda közötti 380 km-es távolság, a részben eltérő szolgáltatásokat igénylő, igénybe vevő vendégkör kizárja-e a peres felek versenytársi minőségét.
Ebben a kérdésben a perben eljárt bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelésével kellett állást foglalniuk.
Mind a felperes, mind az alperes bizonyítékokat csatolt perbeli állításának alátámasztására. Az első- és a másodfokú bíróság, egyezően, a felperes érvelését, bizonyítékait tartotta meggyőzőnek. Úgy ítélték, hogy a felperes bizonyította, miszerint a jellegbitorlás megvalósult. A jogirodalomra, illetve a joggyakorlatra hivatkozással a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a Tpvt. 6. §-ának alkalmazása szempontjából, a két szálloda közötti földrajzi távolság ellenére, a peres felek versenytársnak tekintendők. E megállapítás helytállóságát az alperes által, a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének állásfoglalása sem cáfolta. Részben a jogerős ítéletben kifejtett okból, részben azért, mert a fenti kérdés eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozó jogkérdés. Az említett szövetség nem jogosult annak eldöntésére, hogy a védjegy perben hozott jogerős ítélet res iudicatát képez-e. Egyébként is az állásfoglalást adó előtt, az állásfoglalásból kitűnően, a jelen ügy tényállása nem kellően volt ismert.
A részben eltérő szolgáltatások, a részben eltérő vendégkör - a Kúria megítélése szerint - sem zárta ki, hogy a részben azonos szálloda névre tekintettel az átlagos ismeretekkel rendelkező vendég arra a következtetésre jusson, a két szálloda között valamilyen kapcsolat áll fenn. Részben vagy egészben azonos a tulajdonosi köre, avagy egy szállodalánchoz tartoznak, azonos minőségű szolgáltatást nyújtanak. Ezt a következtetést - többek között - a felperes által kihallgatni kért tanúk vallomása meg is erősítette. Nem vitásan a tanuk vallomásával ellentétes tartalmú okiratokat, írásbeli nyilatkozatokat is csatolt az alperes.
A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelynek során a töretlen kúriai joggyakorlat értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésére rendkívül kivételes esetekben van lehetőség. Arra csak az adhat okot, ha a per anyaga alapján a jogerős ítéletben szereplő mérlegelési eredményre nem lehet jutni (pl. BH 2013.119.). Ez a feltétel azonban az adott ügyben nem áll fenn.
A perben eljárt bíróságok helyesen hangsúlyozták, hogy jelen per tárgya nem védjegybitorlással vagy a Ptk. által védett névhasználattal kapcsolatos. Az ilyen ügyekben kifejtett kúriai ítéletekben írtak így nem irányadóak. E körben a Kúria jelen perben eljáró tanácsa utal arra, hogy a védjegybitorlással kapcsolatos perben a Kúria nagy jelentőséget tulajdonított a védjegy ábrás megjelölésének. A Ptk. névviselésre vonatkozó szabályozása mellett pedig valóban ügydöntő jelentősége van, vagy lehet az azonos területen folytatott tevékenységnek, amely a Ptk. 77. § (3) bekezdésében tételesen meg is jelenik. Az azonos területen folytatott tevékenység Tpvt. 6. §-a alapján folyó perben történő megítélésénél a tevékenység jellegének van jelentősége. A versenytársi minőséget az adott perben tévedés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, figyelemmel a Magyarország területén folytatott szállodai tevékenységre.
A felperes a szálloda működtetését a perbeli névvel, az alperes által működtetett szálloda piacra lépése előtt több évvel megkezdte. Neve ismertté vált a vendégek körében, az alperes által választott név a két szálloda közötti kapcsolat téves látszatát kelti. A jellegbitorlás megállapításának ezért fennálltak a feltételei.
A fent írtak a domain név tekintetében ugyancsak irányadóak.
A Kúria a jogerős ítéletet a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.412/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Lázár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lázár Zoltán ügyvéd által képviselt G. Kft. felperesnek a dr. Pajor Levente ügyvéd által képviselt S. Kft. alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt a Budapest Környéki Törvényszék előtt 6.G.40.353/2011. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 21.Pf.20.406/2014/6. számú jogerős ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 25.400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes tulajdona a H-n működő 4 csillagos, superior minőségű "Hotel Silver" elnevezésű szálloda, amely 1998. május 1-je óta működik, elsődlegesen gyógy-, welness és konferencia szállodaként.
Az alperes 2006-óta működtet szállodát B-n "Silver Resort Hotel Wellness és Konferencia Szálloda" néven, de a "Hotel Silver Resort Balatonfüred", illetve a "Hotel Silver Resort" megjelöléseket is használja. A szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, többek között szabadidős wellnes és konferencia szállodaként üzemel.
Az alperes 2005. augusztus 31-e óta jogosultja a www.silverresort.hu
A felperes javára a "Hotel Silver", illetve a "Hotel Silver Resort" védjegy a szabadalmi hivatal árujegyzék osztályában bejegyzésre került. A felperes védjegybitorlás megállapítására irányuló keresete alaptalannak bizonyult. A Kúria Pfv.IV.20.516/2010/43. számú ítéletének indokolása többek között azt tartalmazza, hogy bár a felperesivédjegyének domináns eleme a "Silver" szó, az, az alperes által működtetett szálloda nevében is szerepel, ugyanakkor azt további hat szó egészíti ki, ami kizárja az összetéveszthetőséget az átlagos fogyasztó számára.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsít azzal, hogy a fent ismertetett néven szállodát üzemeltet és honlapot működtet. Kérte továbbá az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel adására. Keresete jogcímeként a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-ában, 6. §-ában, 86. § (1) és (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakra hivatkozott.
Állította, a két szálloda nevének domináns eleme az átlagos vendégben azt a benyomást kelti, hogy a két szálloda egy szállodalánchoz tartozik, azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújt. A névválasztással az alperes jelentős marketing költséget takarított meg. Hangsúlyozta, már az alperesi szálloda működésének megkezdése előtt felhívta az alperest a név megváltoztatására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy "Silver" elnevezéssel Resort Hotel Wellness és Konferencia Szállodát üzemeltet B-n, továbbá azzal, hogy a www.silverresort.hu
Ítélete indokolásában kifejtette, a felek versenytársak, függetlenül a két szálloda között fennálló földrajzi távolságtól, illetve egyes speciális, nem mindkét szállodára jellemző szolgáltatástól. A "Silver" kifejezést már 8 éve a felperes használta a szállodája megjelölésére, amikor az alperes szállodája működni kezdett. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékok mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy az alperesi szálloda nevében a "Silver" szó szerepeltetése, illetve a domain név használata tisztességtelen piaci magatartást valósít meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Álláspontja szerint a jellegbitorlás Tpvt. 6. §-ában rögzített feltételei megvalósultak. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek versenytársak. E körben nem fogadta el a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége állásfoglalásában írtakat. Úgy ítélte, a Magyarországon belüli távoli földrajzi elhelyezkedés nem zárja ki a versenytársi minőséget. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy mindkét szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, az általuk nyújtott szolgáltatások részben azonosak. Véleménye az volt, az alperes versenyjogsértést követett el azzal, hogy szállodájának olyan nevet választott, amely összetéveszthető a felperes által üzemeltetett szálloda nevével, s amelyről a fogyasztók a felperes áruját szokták felismerni. Hangsúlyozta, a jellegbitorlás akkor is megvalósul, ha az alperes névválasztása nem célzatos magatartás eredménye, s ha az összetévesztés reális lehetősége fennáll. Rámutatott, ez utóbbit a szálloda nevében szereplő "resort" kifejezés nem zárja ki. Egy átlagos fogyasztó számára az azonos nevek használata azt a látszatot kelti, mintha a két szálloda egy szállodalánc tagja lenne. Ezt a perben kihallgatott tanuk vallomása is megerősítette.
A másodfokú bíróság a domain név tekintetében is úgy ítélte, hogy annak meghatározó eleme a "Silver" szó. A resort kifejezés az átlagos fogyasztó számára nem hordoz alkalmas információt a két szálloda megkülönböztetésére.
Az ítélőtábla kifejtette, az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, az alperes is tisztában volt a reá háruló bizonyítási teher alakulásával. A Pp. 164. § (1) bekezdésében, illetve a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009.(VI.24.) PK vélemény 5. pontjában foglaltakra hivatkozva rámutatott, e megállapítást igazolja, hogy az alperes L. F. tanúvallomásának kirekesztését kérte a bizonyítékok köréből, továbbá a felperesi állítások cáfolatára okiratokat csatolt. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a pernek nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 77. § (3) és (4) bekezdésének megsértése a tárgya. Az arra történt alperesi hivatkozás, az általa megjelölt ítéletben szereplő érvelés így a jelen perben nem volt értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen, a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint, a bizonyítékok mérlegelését sérelmezte, vagyis a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Kifejtette, a perben eljárt bíróságok nem adtak magyarázatot arra, hogy a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének állásfoglalását, illetve az alperes által becsatolt bizonyítékokat miért nem értékelték, a felperes által meghallgatott L. F., valamint V-né M. K. tanúvallomását miért vették figyelembe. A 2013. május 15-i beadványához csatolt okiratok - megítélése szerint - kellően igazolják, hogy a két szálloda a részleges névazonosság ellenére nem összetéveszthető, főként a földrajzi elhelyezkedés, illetve az általuk nyújtott eltérő szolgáltatások miatt. Állította, a peres felek ezért nem is versenytársak. A két szálloda közötti távolság közel 380 km, a megcélzott vendégkör is eltérő. Az egyik szálloda a balatoni turizmusra, a másik a gyógyturizmusra épít. Az alperes hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.455/2012/6. számú ítéletében kifejtettekre, amely szerint jogi személyek nevének összetéveszthetősége csak akkor állapítható meg, ha azok azonos földrajzi területen tevékenykednek. Magyarországon azonos földrajzi terület alatt, jellemzően, ugyanaz a helység, esetleg régió értendő. Az alperes szerint tisztességtelen piaci magatartása akkor lenne megállapítható, ha a névválasztás során tisztességtelenül járt volna el, ez azonban bizonyításra nem került.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálata a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felhozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
Az adott ügyben - figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára - elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a peres felek versenytársak-e. A két szálloda közötti 380 km-es távolság, a részben eltérő szolgáltatásokat igénylő, igénybe vevő vendégkör kizárja-e a peres felek versenytársi minőségét.
Ebben a kérdésben a perben eljárt bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelésével kellett állást foglalniuk.
Mind a felperes, mind az alperes bizonyítékokat csatolt perbeli állításának alátámasztására. Az első és a másodfokú bíróság, egyezően, a felperes érvelését, bizonyítékait tartotta meggyőzőnek. Úgy ítélték, hogy a felperes bizonyította, miszerint a jellegbitorlás megvalósult. A jogirodalomra, illetve a joggyakorlatra hivatkozással a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a Tpvt. 6. §-ának alkalmazása szempontjából, a két szálloda közötti földrajzi távolság ellenére, a peres felek versenytársnak tekintendők. Ezen megállapítás helytállóságát az alperes által, a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének állásfoglalása sem cáfolta. Részben a jogerős ítéletben kifejtett okból, részben azért, mert a fenti kérdés eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozó jogkérdés. Az említett szövetség nem jogosult annak eldöntésére, hogy a védjegy perben hozott jogerős ítélet res iudicatát képez-e. Egyébként is az állásfoglalást adó előtt, az állásfoglalásból kitűnően, a jelen ügy tényállása nem kellően volt ismert.
A részben eltérő szolgáltatások, a részben eltérő vendégkör - a Kúria megítélése szerint - sem zárta ki, hogy a részben azonos szálloda névre tekintettel az átlagos ismeretekkel rendelkező vendég arra a következtetésre jusson, a két szálloda között valamilyen kapcsolat áll fenn. Részben vagy egészben azonos a tulajdonosi köre, avagy egy szállodalánchoz tartoznak, azonos minőségű szolgáltatást nyújtanak. Ezt a következtetést - többek között - a felperes által kihallgatni kért tanúk vallomása meg is erősítette. Nem vitásan a tanuk vallomásával ellentétes tartalmú okiratokat, írásbeli nyilatkozatokat is csatolt az alperes.
A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelynek során a töretlen kúriai joggyakorlat értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésére rendkívül kivételes esetekben van lehetőség. Arra csak az adhat okot, ha a per anyaga alapján a jogerős ítéletben szereplő mérlegelési eredményre nem lehet jutni (pl. BH 2013.119.). Ez a feltétel azonban az adott ügyben nem áll fenn.
A perben eljárt bíróságok helyesen hangsúlyozták, hogy jelen per tárgya nem védjegybitorlással vagy a Ptk. által védett névhasználattal kapcsolatos. Az ezen ügyekben kifejtett kúriai ítéletekben írtak így nem irányadóak. E körben a Kúria jelen perben eljáró tanácsa utal arra, hogy a védjegybitorlással kapcsolatos perben a Kúria nagy jelentőséget tulajdonított a védjegy ábrás megjelölésének. A Ptk. névviselésre vonatkozó szabályozása mellett pedig valóban ügydöntő jelentősége van, vagy lehet az azonos területen folytatott tevékenységnek, amely a Ptk. 77. § (3) bekezdésében tételesen meg is jelenik. Az azonos területen folytatott tevékenység Tpvt. 6. §-a alapján folyó perben történő megítélésénél a tevékenység jellegének van jelentősége. A versenytársi minőséget az adott perben tévedés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, figyelemmel a Magyarország területén folytatott szállodai tevékenységre.
A felperes a szálloda működtetését a perbeli névvel, az alperes által működtetett szálloda piacra lépése előtt több évvel megkezdte. Neve ismertté vált a vendégek körében, az alperes által választott név a két szálloda közötti kapcsolat téves látszatát kelti. A jellegbitorlás megállapításának ezért fennálltak a feltételei.
A fent írtak a domain név tekintetében ugyancsak irányadóak.
A Kúria a jogerős ítéletet a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése valamint 4/A. § (1) bekezdése szerint megállapított, ÁFA-val növelt jogi képviseleti költségeit megtéríteni.
Budapest, 2015. június 23.
Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.412/2014.)