adozona.hu
BH 2015.10.289
BH 2015.10.289
A 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek Mmtv. szerinti ellátása összegét, ha az rájuk nézve kedvezőbb, az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése hatálya alá tartozók esetében is 2014. január 1-jétől kellett a rehabilitációs járadék 140 százaléka alapulvételével meghatározni [2011. évi CXCI. tv. 34. § (5)-(6) bekezdés; 2010. évi CCXXV. tv. 15. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A 2010. július 6. és 2013. július 5. között rehabilitációs ellátásban részesülő felperes 2013. június 13-án megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte. Az alperes a 2014. május 5-én kelt határozatával 2013. július 6-tól kezdődően 58 705 Ft ellátást állapított meg, majd a 2014. május 22-én kelt határozatával az ellátás összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mm...
BH 2015.10.289 A 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek Mmtv. szerinti ellátása összegét, ha az rájuk nézve kedvezőbb, az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése hatálya alá tartozók esetében is 2014. január 1-jétől kellett a rehabilitációs járadék 140 százaléka alapulvételével meghatározni [2011. évi CXCI. tv. 34. § (5)-(6) bekezdés; 2010. évi CCXXV. tv. 15. §].
[1]A 2010. július 6. és 2013. július 5. között rehabilitációs ellátásban részesülő felperes 2013. június 13-án megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte. Az alperes a 2014. május 5-én kelt határozatával 2013. július 6-tól kezdődően 58 705 Ft ellátást állapított meg, majd a 2014. május 22-én kelt határozatával az ellátás összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 34. § (5)-(6) bekezdésére hivatkozással - 2014. január 1-jére visszamenőlegesen módosította, 150 280 Ft-ban állapította meg.[2]A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2014. május 5-én kelt határozatot - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontjára, 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjára, 12. § (1) bekezdésére és 34. § (5)-(6) bekezdésére utalással - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes részére 2014. január 1-jét megelőzően megállapított megváltozott munkaképességű személyek ellátása összegét az Mmtv. 34. § (5) bekezdése alapján utóbb módosították, a módosítására minden esetben kizárólag 2014. január 1-től van lehetőség, ezért a magasabb összegű ellátás korábbi időponttól való megállapítására a felperes nem jogosult.
[3]A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat megváltoztatását azért kérte, mert állítása szerint a magasabb összegű ellátás az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése alapján már 2013. július 6-ától megillette volna.
[4]A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatot a 2014. május 5-én kelt és az azt módosító elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperest megillető ellátás összegét 2013. július 6-tól 2013. december 31-ig havi 146 755 Ft-ban, 2014. január 1-jétől pedig 150 280 Ft-ban állapította meg.
[5]Az ítéleti érvelés szerint az alperes 2014. január 1. után állapította meg a felperes ellátásra való jogosultságát, a folyósításról azonban a jogosultsági feltételek bekövetkeztének időpontjára visszamenőlegesen, 2013. július 6-tól rendelkezett, ebből következően az Mmtv. 34. § (6) bekezdése alkalmazásával helytelenül döntött akként, hogy a korábban folyósított rehabilitációs járadék 140%-ának megfelelő összegű ellátás csak 2014. január 1-jétől jár a felperesnek. A jogalkalmazó szándéka az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdéseinek 2014. január 1-jei hatálybaléptetésével az volt, hogy a törvényben meghatározott időpontot követően megállapított ellátásoknál a kezdő időponttól számítottan legyen jogosult a megváltozott munkaképességű személy a magasabb összegű ellátásra, míg a 2014. január 1. előtt akár több évvel folyósított rehabilitációs járadékot "követően" már rokkantsági ellátásban részesült személyeknél 2014. január 1-jére visszamenőlegesen történhessen meg a módosítás.
[6]A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy a magasabb összegű ellátásra való jogosultság szempontjából a visszamenőleges hatályú megállapításnak nincs jelentősége, hiszen ha az elsőfokú szerv 12 hónappal később, 2014. június 5-én hozta volna meg a határozatát, úgy - az alperesi értelmezést elfogadva - már az Mmtv. 34. § (6) bekezdése sem lett volna alkalmazható, mert nem lett volna hivatalból felülvizsgálható határozat. Az Mmtv. 34. § (6) bekezdése kizárólag azokban az esetekben irányadó, amikor a társadalombiztosítási szervek 2013. december 31-ig jogerősen döntöttek az ellátásról; mindezek miatt a felperest az ítélet rendelkező része szerint, az alperes által összegszerűségében nem vitatott további összegű ellátás illeti meg.
[7]A jogerős ítélet ellen a az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése megsértésére hivatkozva. Érvelése szerint az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése, amelynek szövegét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló 2013. évi CCXXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 10. §-a állapította meg 2014. január 1-jétől, az ellátottak egy homogén csoportja, a 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek számára állapított meg kedvezőbb szabályokat, biztosítva a csoport összes tagja részére a magasabb összegű ellátást. A Módtv.-hez fűzött indokolás szerint a módosítás azok érdekében történt, akik az ellátórendszer átalakítását megelőzően III. csoportos rokkantak voltak és ellátásuk összege az új jogszabályok következtében - mivel jellemző módon keresőtevékenységből származó jövedelmük nem volt -, a korábban részükre folyósított rehabilitációs járadékhoz képest lényegesen csökkent. A magasabb összegű ellátásban részesülők ítéletben foglaltak szerinti megkülönböztetése az alperes szerint indokolatlan, ellentmond a törvénymódosítás indokolásának és a diszkrimináció magyar jogrend szerinti általános tilalmának is.
[8]Az alperes kiemelte, hogy az ellátás összege - az ítéletből következően - azonos időponttól eltérő lehet attól függően, hogy az erre vonatkozó kérelmet 2014. január 1. előtt vagy az után bírálták el, ami indokolhatatlan. Ezzel szemben a jogalkalmazónak az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése 2014. január 1-jei hatálybalépéséből kiindulva kell levonnia azt a következtetést, hogy a magasabb összegű ellátás lehetősége az érintettek mindegyikére nézve csak ettől az időponttól áll fenn; az ellenkező értelmezés tehát a két csoport tagjai között jogellenes megkülönböztetést jelent.
[9]A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[10]Az Mmtv. 34. §-ába - a Módtv. 10. §-a által - 2014. január 1-jétől beiktatott 34. § (5) és (6) bekezdése a 2011. december 31-én rehabilitációs ellátásban részesülő személyek ellátásának összegére vonatkozóan tartalmaz új szabályozást. Az Mmtv. 34. § (5) bekezdése azon személyekre vonatkozik, akiknek 2014. január 1-jét követően, a (6) bekezdés pedig azokra, akiknek 2014. január 1-jét megelőzően került megváltozott munkaképességű személyek ellátása megállapításra. Az első személyi körbe tartozók esetében a törvényhozó úgy rendelkezett, hogy az ellátás összegének meghatározása során, ha az számukra kedvezőbb, havi átlagjövedelemként a megszűnést megelőző hónapra járó rehabilitációs járadék összegének 140 százalékát kell figyelembe venni, míg az utóbbi, a (6) bekezdés hatálya alá esők esetében, ha az kedvezőbb, az (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével az ellátás összegének 2014. január 1-jére visszamenő hatállyal történő módosítását írta elő azzal, hogy arra a rehabilitációs hatóság 2014. május 31-ig köteles.
[11]A Módtv. 15. §-a a hatálybalépéséről egységesen 2014. január 1-jétől rendelkezett, az Mmtv. 34. §-ába beiktatott (5)-(6) bekezdések korábbi alkalmazását a törvényhozó nem írta elő. Az Mmtv. módosításáról a törvényhozó - a Módtv. 10. §-a javaslatához fűzött indokolásból kitűnően - az érintettekre hátrányos szabályozás megváltoztatása érdekében rendelkezett, a korábbi szabályozás szerint rehabilitálható, III. csoportos rokkantnak minősülő személyek ugyanis az Mmtv. által bevezetett új ellátásra számos esetben, még az egészségi állapotuk romlása esetén is csak a korábbi ellátásuknál jelentősen alacsonyabb összegben válhattak jogosulttá.
[12]A felperes a rehabilitációs ellátásra 2013. július 6-tól volt jogosult, ügyében - függetlenül attól, hogy jogosultsága csak a 2014-ben meghozott határozatban került megállapításra - az Mmtv. 34. § (6) bekezdését kellett alkalmazni. Annak alapján a rehabilitációs hatóságnak az ellátás összegét - az (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - 2014. január 1-jére visszamenő hatállyal kellett módosítania, amely kötelezettségének az alperes eleget tett.
[13]Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a módosítás nem tett különbséget az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése hatálya alá tartozó személyek között. A 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek Mmtv. szerinti ellátása összegét, ha az rájuk nézve kedvezőbb, az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése hatálya alá tartozók esetében is 2014. január 1-jétől kellett a rehabilitációs járadék 140 százaléka alapulvételével meghatározni.
[14]A munkaügyi bíróság a fentiektől eltérő, téves jogértelmezés eredményeként, az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdései hatálybalépését figyelmen kívül hagyva jutott arra a következtetésre, hogy a felperest a magasabb összegű ellátás már 2013. július 6-tól megillette, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. III. 10.124/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Sz. A. felperesnek a dr. Nagy Péter jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2014. november 12. napján kelt 1.M.393/2014/7. számú ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.393/2014/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
A felülvizsgálati eljárási illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
A 2010. július 6. és 2013. július 5. között rehabilitációs ellátásban részesülő felperes 2013. június 13-án megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte. Az alperes a 2014. május 5-én kelt határozatával 2013. július 6-ától kezdődően 58.705 Ft ellátást állapított meg, majd a 2014. május 22-én kelt határozatával az ellátás összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 34. § (5)-(6) bekezdésére hivatkozással - 2014. január 1-re visszamenőlegesen módosította, 150.280 Ft-ban állapította meg.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2014. május 5-én kelt határozatot - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontjára, 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjára, 12. § (1) bekezdésére és 34. § (5)-(6) bekezdésére utalással - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes részére 2014. január 1-jét megelőzően megállapított megváltozott munkaképességű személyek ellátása összegét az Mmtv. 34. § (5) bekezdése alapján utóbb módosították, a módosítására minden esetben kizárólag 2014. január 1-től van lehetőség, ezért a magasabb összegű ellátás korábbi időponttól való megállapítására a felperes nem jogosult.
A felperes keresetében a társadalombiztosi határozat megváltoztatását azért kérte, mert állítása szerint a magasabb összegű ellátás az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése alapján már 2013. július 6-ától megillette volna.
A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatot a 2014. május 5-én kelt és az azt módosító elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperest megillető ellátás összegét 2013. július 6-tól 2013. december 31-ig havi 146.755 Ft-ban, 2014. január 1-től pedig 150.280 Ft-ban állapította meg.
Az ítéleti érvelés szerint az alperes 2014. január 1. után állapította meg a felperes ellátásra való jogosultságát, a folyósításról azonban a jogosultsági feltételek bekövetkeztének időpontjára visszamenőlegesen, 2013. július 6-tól rendelkezett, ebből következően az Mmtv. 34. § (6) bekezdése alkalmazásával helytelenül döntött akként, hogy a korábban folyósított rehabilitációs járadék 140%-ának megfelelő összegű ellátás csak 2014. január 1-től jár a felperesnek. A jogalkalmazó szándéka az Mmtv. 34. § (5)- (6) bekezdéseinek 2014. január 1-jei hatályba léptetésével az volt, hogy a törvényben meghatározott időpontot követően megállapított ellátásoknál a kezdő időponttól számítottan legyen jogosult a megváltozott munkaképességű személy a magasabb összegű ellátásra, míg a 2014. január 1. előtt akár több évvel folyósított rehabilitációs járadékot "követően" már rokkantsági ellátásban részesült személyeknél 2014. január 1-re visszamenőlegesen történhessen meg a módosítás.
A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy a magasabb összegű ellátásra való jogosultság szempontjából a visszamenőleges hatályú megállapításnak nincs jelentősége, hiszen ha az elsőfokú szerv 12 hónappal később, 2014. június 5-én hozta volna meg a határozatát, úgy - az alperesi értelmezést elfogadva - már az Mmtv. 34. § (6) bekezdése sem lett volna alkalmazható, mert nem lett volna hivatalból felülvizsgálható határozat. Az Mmtv. 34. § (6) bekezdése kizárólag azokban az esetekben irányadó, amikor a társadalombiztosi szervek 2013. december 31-ig jogerősen döntöttek az ellátásról; mindezek miatt a felperest az ítélet rendelkező része szerint, az alperes által összegszerűségében nem vitatott további összegű ellátás illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése megsértésére hivatkozva. Érvelése szerint az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése, amelynek szövegét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló 2013. évi CCXXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 10. §-a állapította meg 2014. január 1-től, az ellátottak egy homogén csoportja, a 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek számára állapított meg kedvezőbb szabályokat, biztosítva a csoport összes tagja részére a magasabb összegű ellátást. A Módtv.-hez fűzött indokolás szerint a módosítás azok érdekében történt, akik az ellátórendszer átalakítását megelőzően III. csoportos rokkantak voltak és ellátásuk összege az új jogszabályok következtében - mivel jellemző módon kereső tevékenységből származó jövedelmük nem volt -, a korábban részükre folyósított rehabilitációs járadékhoz képest lényegesen csökkent. A magasabb összegű ellátásban részesülők ítéletben foglaltak szerinti megkülönböztetése az alperes szerint indokolatlan, ellentmond a törvénymódosítás indokolásának és a diszkrimináció magyar jogrend szerinti általános tilalmának is.
Az alperes kiemelte, hogy az ellátás összege - az ítéletből következően - azonos időponttól eltérő lehet attól függően, hogy az erre vonatkozó kérelmet 2014. január 1. előtt, vagy azután bírálták el, ami indokolhatatlan. Ezzel szemben a jogalkalmazónak az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdése 2014. január 1-i hatályba lépéséből kiindulva kell levonnia azt a következtetést, hogy a magasabb összegű ellátás lehetősége az érintettek mindegyikére nézve csak ettől az időponttól áll fenn; az ellenkező értelmezés tehát a két csoport tagjai között jogellenes megkülönböztetést jelent.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az Mmtv. 34. §-ába - a Módtv. 10. §-a által - 2014. január 1-től beiktatott 34. § (5) és (6) bekezdése a 2011. december 31-én rehabilitációs ellátásban részesülő személyek ellátásának összegére vonatkozóan tartalmaz új szabályozást. Az Mmtv. 34. § (5) bekezdése azon személyekre vonatkozik, akiknek 2014. január 1-jét követően, a (6) bekezdés pedig azokra, akiknek 2014. január 1-jét megelőzően került megváltozott munkaképességű személyek ellátása megállapításra. Az első személyi körbe tartozók esetében a törvényhozó úgy rendelkezett, hogy az ellátás összegének meghatározása során, ha az számukra kedvezőbb, havi átlagjövedelemként a megszűnést megelőző hónapra járó rehabilitációs járadék összegének 140 százalékát kell figyelembe venni, míg az utóbbi, a (6) bekezdés hatálya alá esők esetében, ha az kedvezőbb, az (5) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével az ellátás összegének 2014. január 1-jére visszamenő hatállyal történő módosítását írta elő azzal, hogy arra a rehabilitációs hatóság 2014. május 31-ig köteles.
A Módtv. 15. §-a a hatályba lépéséről egységesen 2014. január 1-től rendelkezett, az Mmtv. 34. §-ába beiktatott (5)-(6) bekezdések korábbi alkalmazását a törvényhozó nem írta elő. Az Mmtv. módosításáról a törvényhozó - a Módtv. 10. §-a javaslatához fűzött indokolásból kitűnően - az érintettekre hátrányos szabályozás megváltoztatása érdekében rendelkezett, a korábbi szabályozás szerint rehabilitálható, III. csoportos rokkantnak minősülő személyek ugyanis az Mmtv. által bevezetett új ellátásra számos esetben, még az egészségi állapotuk romlása esetén is csak a korábbi ellátásuknál jelentősen alacsonyabb összegben válhattak jogosulttá.
A felperes a rehabilitációs ellátásra 2013. július 6-tól volt jogosult, ügyében - függetlenül attól, hogy jogosultsága csak a 2014-ben meghozott határozatban került megállapításra - az Mmtv. 34. § (6) bekezdését kellett alkalmazni. Annak alapján a rehabilitációs hatóságnak a ellátás összegét - az (5) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - 2014. január 1-jére visszamenő hatállyal kellett módosítania, amely kötelezettségének az alperes eleget tett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a módosítás nem tett különbséget az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdés hatálya alá tartozó személyek között. A 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek Mmtv. szerinti ellátása összegét, ha az rájuk nézve kedvezőbb, az Mmtv. 34. § (5) és (6) bekezdése hatálya alá tartozók esetében is 2014. január 1-től kellett a rehabilitációs járadék 140 százaléka alapulvételével meghatározni.
A munkaügyi bíróság a fentiektől eltérő, téves jogértelmezés eredményeként, az Mmtv. 34. § (5)-(6) bekezdései hatályba lépését figyelmen kívül hagyva jutott arra a következtetésre, hogy a felperest a magasabb összegű ellátás már 2013. július 6-tól megillette, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §-a alapján határozott.
Budapest, 2015. június 1.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv. III. 10.124/2015.)