adozona.hu
BH 2015.10.287
BH 2015.10.287
I. A személyi jogos gyógyszerésznek a gazdasági társaság legfőbb szervének egyetértése mellett van joga a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására [2006. évi XCVIII. tv. 73. § (1) bek.; 2012. évi I. tv. 52. § (1) bek.] II. Az elmaradt munkabérbe a pénztárhiányként keletkezett tartozás beszámítható [2012. évi I. tv. 13. §; 1957. évi IV. tv. 196. §, 360. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményeit, továbbá elmaradt munkabért, szabadságmegváltást és útiköltség-térítést igényelt az alperestől.
[2]Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő.
[3]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2013. augusztus 13-i felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest kártérítés, valamint 2012. július hónapra 204 000 forint, 2012. augusztus hó...
BH 2015.10.287 I. A személyi jogos gyógyszerésznek a gazdasági társaság legfőbb szervének egyetértése mellett van joga a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására [2006. évi XCVIII. tv. 73. § (1) bek.; 2012. évi I. tv. 52. § (1) bek.]
II. Az elmaradt munkabérbe a pénztárhiányként keletkezett tartozás beszámítható [2012. évi I. tv. 13. §; 1959. évi IV. tv. 196. §, 360. §].
[1]A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményeit, továbbá elmaradt munkabért, szabadságmegváltást és útiköltség-térítést igényelt az alperestől.[2]Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő.
[3]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2013. augusztus 13-i felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest kártérítés, valamint 2012. július hónapra 204 000 forint, 2012. augusztus hónapra pedig 83 455 forint elmaradt bér megfizetésére. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet és a beszámítási kifogást elutasította.
[4]A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gyógyszerész munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát 2012. augusztus 13-án azonnali hatályú felmondással szüntették meg. Ennek indokolása szerint az n.-i patikában tartott ellenőrzés alapján megállapítható volt, hogy ott 455 485 forint összegű pénztárhiány keletkezett, amelynek megfizetésére a felperest a munkáltató felszólította, aki erre nem válaszolt, és a hiányt nem térítette meg. Ugyancsak a felperes terhére rótta a munkáltató az intézkedésében, hogy 2012. július 16. és július 31. között a fiókgyógyszertárat nem nyitotta ki, és 2012. augusztus 1-jétől kezdődően is a munkavégzéstől távol maradt. Minderről a munkáltatót nem tájékoztatta, igazolást a munkáltató jogkör gyakorlójához nem juttatott el, a munka felvételére vonatkozó munkáltatói felhívásnak nem tett eleget.
[5]A munkaügyi bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 82. §-ában rögzítettekre.
[6]Kifejtette, hogy a csatolt fizetési felszólítás és a fiók-gyógyszertárban keletkezett pénztárhiány objektív léte önmagában nem alapozza meg a vétkességre alapított lényeges kötelezettségszegés alapján alkalmazható azonnali hatályú felmondást. Az alperes nem jelölte meg azt a szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárást, amely a kötelezettségszegéshez vezetett, és amellyel a felperes jelentős mértékben megszegte a gyógyszerészi munkaköréből adódó kötelezettségeit. A pénztárhiány bekövetkezésének oka ismeretlen, amely önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását (BH 1996.621.).
[7]A bíróság a csatolt szabadságengedély és jelenléti ív alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a munkáltató által engedélyezett módon szabadságon volt, amely időszak alatt munkavégzési kötelezettsége nem állt fenn. A 2012. júliusi jelenléti ív alapján rögzíthető, hogy 2012. július 16-tól július 31-ig szabadságon volt, a szabadságot engedélyező ügyvezető személyes nyilatkozata alapján pedig az is ténykérdés, hogy a szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói jogkört A. J.-né dr. ügyvezető gyakorolta. Tekintettel arra, hogy a patika gyógyszert rendelni nem tudott, és az ÁNTSZ a működését felfüggesztette, ezért a felperes ezen okból is szabadságon volt, a bezárt patikában a munkaköri kötelezettségét teljesíteni nem tudta.
[8]Az alperes 2012. július 26-án felszólította a felperest, hogy a patika nyitvatartási rendjének megfelelően munkaképes állapotban jelenjen meg a munkahelyén, valamint hogy az indokolatlan zárva tartás ténye nem mentesíti a munkahelyen való tartózkodástól. Az alperes a patikában tartott számítógépre küldte ezen levelét e-mail formájában, ezért a szabadságon lévő felpereshez a munkáltatói felhívás nem érkezhetett meg. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperessel közölte azt is, hogy jelenjen meg munkavégzési kötelezettsége teljesítése érdekében, és milyen időpontban.
[9]Mindezekre tekintettel a bíróság a felmondás jogellenességét állapította meg, és kötelezte az alperest a kieső jövedelem miatt keletkező kár megtérítésére. A felperes 2013. február 11-től kezdődően munkaviszonyt létesített, ezért az eddig elmaradt bért igényelte.
[10]A 2012. július havi bérjegyzék alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a feltüntetett összeget nem fizette meg, a bérlap tanúsága szerint a felperes alapbére pedig 204 000 forint volt. Ennek megfelelően számolta el a bíróság a július és augusztus hónapra járó elmaradt bért.
[11]Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperes szabadságra járó, illetve útiköltség-térítés iránt előterjesztett igényét.
[12]Az elsőfokú bíróság ugyancsak nem találta alaposnak az alperes beszámítási kifogásként előterjesztett 455 585 forintra és kamataira vonatkozó követelését. Az alperes ugyanis a pénztárellenőrzés során megállapításra került pénztárhiány beszámítását igényelte a felperes által a felmondás jogellenessége iránt indított perben.
[13]A beszámításra a perben csak egynemű, és lejárt követelések vonatkozásában van lehetőség [Ptk. 296. § (1) bekezdés]. A beszámításra irányuló nyilatkozat csak a Ptk. 214. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. A beszámítás jogi természetét elsősorban anyagi jogi jellege határozza meg, és kizárólag azonos jogalanyok között létrejött jogviszonyból eredő kölcsönös követelések alkalmasak a beszámításra, ezen követeléseknek pedig egyneműnek kell lenniük. Ezen túlmenően a jogellenesség jogkövetkezménye nem tekinthető lejártnak, és azt kizárólag a bíróság ítélete teszi esedékessé.
[14]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása iránti keresetet elutasította. Az alperes által fizetendő elmaradt munkabért 68 340 forintra, az illetéket 4100 forintra leszállította. Mellőzte a beszámítási kifogást elutasító rendelkezést.
[15]A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a pénztárhiányról a munkáltató a 2012. június 22-én felvett leltárból szerzett tudomást, jognyilatkozatát ezért július 9-ig tehette volna meg. Az augusztus 13-án kelt azonnali hatályú felmondás e körben elkésett, ennek érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
[16]A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes 2011. augusztus 24-én kelt határozatával A. J.-né dr. mellett dr. S. T. L.-t választotta a társaság másik ügyvezetőjévé, a határozat szerint ez utóbbi személy látja el az alkalmazottak felett a munkáltatói jogokat. A felperes elismerte, hogy a munkáltatói döntésről tudomása volt, és nem vitatta azt az alperesi állítást, hogy jelen is volt ezen a taggyűlésen. A határozat tartalmának ismeretében fordult a társaság által kijelölt munkáltatói jogkör gyakorlójához annak érdekében is, hogy a részére munkáltatói igazolást adjon ki, a pénztárhiányról felvett felszólítást ugyancsak a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá.
[17]Az Mt. 46. § (1) bekezdés h) pontja tájékoztatást ír elő a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyére nézve, azt a (4) bekezdés szerint a változást követő tizenöt napon belül írásban kell megtenni. A perbeli esetben azonban az is megállapítható, hogy a munkavállaló már a jogszabály hatálybalépését megelőzően tudomást szerzett a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyéről.
[18]Az Mt. 6. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel a perbeli esetben nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy olyan gazdasági társaságról van szó, amely a személyi jogos gyógyszerész mellett mindössze két munkavállalót foglalkoztatott. Nincs arra lehetőség, hogy az alkalmazott miután tudomást szerez a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyében bekövetkezett társasági döntésről, annak jogszerűségét vitassa, még akkor sem, ha ezt a házastársa, a másik érintett ügyvezető megtámadta. Az általános magatartási követelménynek akkor felelt volna meg a munkavállaló, ha ezen tudomásszerzésnek megfelelően dr. S. T. L. ügyvezetőnek jelenti be a távolmaradását, illetve tőle kéri a szabadságának engedélyezését. Arra tehát nincs lehetősége, hogy a döntés társasági vagy egyéb jogi megalapozottságát vitatva figyelmen kívül hagyja a munkáltató rendelkezését.
[19]A második felmondási ok körében a másodfokú bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a jognyilatkozat valós és okszerű indokául nem szolgálhatott az, miszerint a munkafelvételre vonatkozó munkáltatói felhívásnak nem tett eleget, mert az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében az elektronikus úton közölt írásbeli jognyilatkozat akkor közölt, ha a dokumentum a címzett részére hozzáférhetővé válik. Ez pedig ebben az esetben nem volt bizonyított.
[20]A rendelkezésre állás lényeges kötelezettségnek minősül, ezért valós a második felmondási ok azon megállapítása, hogy a munkavégzéstől való távolmaradás okáról a munkavállaló a munkáltatót nem tájékoztatta [Mt. 52. § (1) bekezdés b) pont].
[21]Jóváhagyás hiányában is érvényes a munkairányítással összefüggő munkáltatói nyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára. A jogkört gyakorló ügyvezető a perben a munka irányításával kapcsolatos nyilatkozatot nem hagyta jóvá, ez kitűnik a felmondásból. A felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy jogosulttól származónak tekintette a szabadság tárgyában A. J.-né dr. által adott engedélyt is [Mt. 20. § (3) bekezdés].
[22]Az alperes a beszámítási kifogását a 2013. március 26-án tartott tárgyaláson terjesztette elő. Az ekkor hatályos Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. Az alperes helytállóan utalt arra, hogy a követelés egynemű, mert mind a két esetben pénzbeli szolgáltatásról van szó. A pénztárhiány munkavállalói kártérítési kötelezettséget jelent, amelyre a polgári jogi kárfelelősség általános szabályai az irányadóak. A felperes nem vitatta az érvényesített ellenkövetelést, ezért beszámításnak helye van az összesen 287 455 forint elmaradt munkabér tekintetében. Az Mt. 162. §-a szerint a levonásmentes munkabér erejéig lehet beszámítani. Ennek meghatározására a Vht. 61-62. §-ában foglalt szabályok az irányadók, ennek alapján levonásmentes a munkabér járulékokkal csökkentett azon része, amely az öregségi nyugdíjminimumot nem haladja meg. A fentiek figyelembevételével a másodfokú bíróság a beszámításnak részben helyt adott, megjegyezve, hogy a beszámítási kifogás megalapozottsága a határozat indokolására tartozó kérdés.
[23]A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
[24]A társasági szerződés általánosságban úgy rendelkezik, hogy a társaság dolgozói tekintetében a munkáltatói jogokat dr. S. T. L. ügyvezető gyakorolja. A 10.1. pontja azonban kimondja, hogy a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását A. J.-né dr. látja el. Az ügyvezető a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdéseiben önálló jogkörrel rendelkezik, e körben nem utasítható. A társasági szerződés 11.2. pontja szerint pedig A. J.-né dr. ügyvezető a társaság által működtetett gyógyszertár szakmai vezetése, irányítása körében önállóan jogosult eljárni, a társaságot harmadik személyekkel szemben vagy hatóságok előtt képviselni.
[25]A társasági szerződés ezen rendelkezése összhangban áll a 2006. évi XCVIII. törvény 73. § (1) bekezdésében írtakkal, amelynek értelmében a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság legfőbb szerve kizárólag a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést, többek között a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására. Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis.
[26]A fentiekből következően a szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatása kérdésében A. J.-né dr. személyi joggal rendelkező ügyvezető jogosult volt döntést hozni. Ő, miután a bankszámla felett nem rendelkezhetett, gyógyszert nem tudott rendelni, ezért a már hivatkozott törvény, illetve az abban meghatározott jogszabály előírásainak megfelelő gyógyszerkészletet nem tudta biztosítani. Erre tekintettel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felé bejelentette 2012. július 25., 26., 27., 30., 31., továbbá 2012. augusztus 1-4. közötti időszakra a gyógyszertár működésének szüneteltetését. 2012. augusztus 6-án ezt megismételte a 2012. augusztus 6-tól 9-ig terjedő időre, illetve augusztus 13-án az augusztus 19-ig terjedő időszakra. Az ÁNTSZ a gyógyszertár működését fel is függesztette.
[27]A felperes társaság személyi joggal rendelkező ügyvezetőjével egyeztetve, a munkáltató tudtával ezen időszakban szabadságon tartózkodott, amelyet igazolnak a jelenléti ívek. A munkahelytől nem igazolatlanul, indokolatlanul volt távol, hanem szabadságon volt, melyre a személyi joggal rendelkező ügyvezetővel egyeztetetten került sor, figyelemmel arra, hogy a gyógyszertár működése szünetelt, a patika nem volt nyitva, így munkát végezni nem is lehetett.
[28]A munkaviszony fennállása alatt mindvégig A. J.-né dr. ügyvezető osztotta be, hogy ki mikor dolgozik, illetve a szabadságot is vele kellett egyeztetni.
[29]Mindezek alapján az alperes azonnali hatályú felmondása megalapozatlan és jogellenes, a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 78. § (1) bekezdését és a (2) bekezdését.
[30]A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a pénztárhiánnyal kapcsolatosan az azonnali hatályú felmondás elkésettségét, és ugyancsak helytállóan döntött abban a körben, hogy az elektronikus úton közölt felhívás átvételét az alperes nem tudta igazolni.
[31]A pénztárhiány jogcímén fennálló követelés beszámítására a felmondás jogellenessége iránt indított perben nincs lehetőség. A kölcsönös követeléseknek a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján egyneműnek és lejártnak kell lennie. A jelen esetben hiányzik az egyneműség mint feltétel, hiszen dologi jogi igénybe a jogviszony jogellenességének elbírálásától függő igény nem számítható be. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogellenesség jogkövetkezménye nem tekinthető lejártnak, azt ugyanis kizárólag a bíróság ítélete teszi esedékessé.
[32]Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[33]Érvelése szerint a felperes a jogi képviselője útján elismerte, hogy a munkavégzés helyén történő megjelenés érdekében tett, e-mail útján közölt felszólítást átvette.
[34]A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a munkavégzéstől való távolmaradás okáról a munkavállaló a munkáltatót nem tájékoztatta. Önmagában ezen tény alkalmas lehet az azonnali hatályú jogviszony-megszüntetés indokául.
[35]Elfogadhatatlan a felperes azon hivatkozása, amely arra irányul, hogy a gyógyszertárban a gyógyszerek hiányára tekintettel nem lehetett munkát végezni. Ha ez igaz lenne, akkor sincs indoka annak, hogy nem tájékoztatta a munkáltatót a szabadság tényéről, nem kérte annak engedélyezését. Önmagában a gyógyszertár működésének felfüggesztése nem indokolja a munkahelyen való megjelenés elmulasztását, hiszen az Mt. 52. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint köteles lett volna a munkáltató rendelkezésére állni.
[36]A felperessel szemben előterjesztett beszámítási kifogás egynemű és lejárt követelésre vonatkozik, így lehetőség van a beszámítására.
[37]A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[38]A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[39]A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján.
[40]A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból a körülményből, hogy az alperes 2011. augusztus 24-én kelt határozatával A. J.-né dr. mellett dr. S. T. L.-t választotta másik ügyvezetővé azzal, hogy ezen személy jogosult az alkalmazottak felett a munkáltatói jogkör gyakorlására. A felperes maga is elismerte, hogy a taggyűlésen jelen volt, és "tudomásul vette", hogy a társaság munkavállalói felett a munkáltatói jogkör gyakorlására dr. S. T. L. jogosult.
[41]A felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében a 2006. évi XCVIII. törvény 73. §-ának (1) bekezdésében foglaltak téves értelmezését, mivel ezen jogszabályból nem következik, hogy a felperes házastársának, mint a személyi jogos gyógyszerésznek a foglalkoztatás körében joga lett volna egymagában döntést hozni. A törvény hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis a gazdasági társaság legfőbb szerve a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést, egyebek mellett a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatásáról. Ebből pedig az következik, hogy A. J.-né dr.-nak egy személyben semmiképpen nem volt joga a foglalkoztatás körében - így a szabadság kiadását illetően sem - döntést hozni. A felperesnek ezzel tisztában kellett lennie, mivel tudta, hogy felette dr. S. T. L. gyakorolja a munkáltatói jogokat, így nem megalapozott azon hivatkozás, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló tudtával vette ki a szabadságot.
[42]A felperesnek a munkáltatói jogkör gyakorlójától kellett volna a szabadságra engedélyt kérni akkor is, ha a házastársa rendelkezett egyébként a patika működése körében döntési joggal. Mivel nem volt megállapítható a szabadság jogszerű igénybevétele, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés sem volt megállapítható. Mint arra a jogerős ítélet is helyesen utalt, a felperesnek az engedélyezett szabadság hiányában rendelkezésre állási kötelezettsége akkor is fennállt, ha a patika a személyi jogos gyógyszerész kezdeményezésére az ÁNTSZ felfüggesztő döntése alapján zárva maradt.
[43]A másodfokú bíróság helytálló döntést hozott a beszámítási kifogás tárgyában is.
[44]Helyesen rögzítette, hogy a perbeli időben hatályos 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 196. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha a jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A követelés egynemű volt, mivel mindkét esetben pénzbeli szolgáltatásról volt szó. A pénztárhiány pedig kártérítési kötelezettséget jelent, amelyre a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadóak. A kár bekövetkezésekor hatályos Mt. 13. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 360. § (1) bekezdése szerint pedig a kártérítés a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik, a lejártának a kötelezett előzetes felszólítása nem feltétele. Tekintettel arra, hogy a felek a másodfokú bíróság ítéletében megállapított összeget nem támadták, ezért ez a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya.
[45]A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.395/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Bősze Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Fekets Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.394/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.156/2013/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.156/2013/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményeit, továbbá elmaradt munkabért, szabadságmegváltást és útiköltség térítést igényelt az alperestől.
Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2013. augusztus 13-ai felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest kártérítés, valamint 2012. július hónapra 204.000 forint, 2012. augusztus hónapra pedig 83.455 forint elmaradt bér megfizetésére. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet és a beszámítási kifogást elutasította. Kötelezte a felperest perköltség és illeték fizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gyógyszerész munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát 2012. augusztus 13-án azonnali hatályú felmondással szüntették meg. Ennek indokolása szerint az n-i patikában tartott ellenőrzés alapján megállapítható volt, hogy ott 455.485 forint összegű pénztárhiány keletkezett, amelynek megfizetésére a felperest a munkáltató felszólította, aki erre nem válaszolt, és a hiányt nem térítette meg. Ugyancsak a felperes terhére rótta a munkáltató az intézkedésében, hogy 2012. július 16. és július 31. között a fiók-gyógyszertárat nem nyitotta ki, és 2012. augusztus 1-jétől kezdődően is a munkavégzéstől távol maradt. Minderről a munkáltatót nem tájékoztatta, igazolást a munkáltató jogkör gyakorlójához nem juttatott el, a munka felvételére vonatkozó munkáltatói felhívásnak nem tett eleget.
A munkaügyi bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 82. §-ában rögzítettekre.
Kifejtette, hogy a csatolt fizetési felszólítás és a fiók-gyógyszertárban keletkezett pénztárhiány objektív léte önmagában nem alapozza meg a vétkességre alapított lényeges kötelezettségszegés alapján alkalmazható azonnali hatályú felmondást. Az alperes nem jelölte meg azt a szándékos, vagy súlyosan gondatlan eljárást, amely a kötelezettségszegéshez vezetett, és amellyel a felperes jelentős mértékben megszegte a gyógyszerészi munkaköréből adódó kötelezettségeit. A pénztárhiány bekövetkezésének oka ismeretlen, amely önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását (BH 1996.621.).
A bíróság a csatolt szabadságengedély és jelenléti ív alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a munkáltató által engedélyezett módon szabadságon volt, amely időszak alatt munkavégzési kötelezettsége nem állt fenn. A 2012. júliusi jelenléti ív alapján rögzíthető, hogy 2012. július 16-ától július 31-éig szabadságon volt, a szabadságot engedélyező ügyvezető személyes nyilatkozata alapján pedig az is ténykérdés, hogy a szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói jogkört A. J-né dr. ügyvezető gyakorolta. Tekintettel arra, hogy a patika gyógyszert rendelni nem tudott, és az ÁNTSZ a működését felfüggesztette, ezért a felperes ezen okból is szabadságon volt, a bezárt patikában a munkaköri kötelezettségét teljesíteni nem tudta.
Az alperes 2012. július 26-án felszólította a felperest, hogy a patika nyitvatartási rendjének megfelelően munkaképes állapotban jelenjen meg a munkahelyén, valamint hogy az indokolatlan zárva tartás ténye nem mentesíti a munkahelyen való tartózkodástól. Az alperes a patikában tartott számítógépre küldte ezen levelét e-mail formájában, ezért a szabadságon lévő felpereshez a munkáltatói felhívás nem érkezhetett meg. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperessel közölte azt is, hogy jelenjen meg munkavégzési kötelezettsége teljesítése érdekében, és milyen időpontban.
Mindezekre tekintettel a bíróság a felmondás jogellenességét állapította meg, és kötelezte az alperest a kieső jövedelem miatt keletkező kár megtérítésére. A felperes 2013. február 11-étől kezdődően munkaviszonyt létesített, ezért az eddig elmaradt bért igényelte.
A 2012. július havi bérjegyzék alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a feltüntetett összeget nem fizette meg, a bérlap tanúsága szerint a felperes alapbére pedig 204.000 forint volt. Ennek megfelelően számolta el a bíróság a július és augusztus hónapra járó elmaradt bért.
Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperes szabadságra járó, illetve útiköltség-térítés iránt előterjesztett igényét.
Az elsőfokú bíróság ugyancsak nem találta alaposnak az alperes beszámítási kifogásként előterjesztett 455.585 forintra és kamataira vonatkozó követelését. Az alperes ugyanis a pénztárellenőrzés során megállapításra került pénztárhiány beszámítását igényelte a felperes által a felmondás jogellenessége iránt indított perben.
A beszámításra a perben csak egynemű, és lejárt követelések vonatkozásában van lehetőség [Ptk. 296. § (1) bekezdés]. A beszámításra irányuló nyilatkozat csak a Ptk. 214. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. A beszámítás jogi természetét elsősorban anyagi jogi jellege határozza meg, és kizárólag azonos jogalanyok között létrejött jogviszonyból eredő kölcsönös követelések alkalmasak a beszámításra, ezen követeléseknek pedig egyneműnek kell lenniük. Ezen túlmenően a jogellenesség jogkövetkezménye nem tekinthető lejártnak, és azt kizárólag a bíróság ítélete teszi esedékessé.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása iránti keresetet elutasította. Az alperes által fizetendő elmaradt munkabért 68.340 forintra, az illetéket 4.100 forintra leszállította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását, valamint a beszámítási kifogást elutasító rendelkezést. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek első- és másodfokú perköltséget. Az alperes köteles megfizetni felhívásra az államnak 5.500 forint másodfokú illetéket, a további illeték az állam terhén marad.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a pénztárhiányról a munkáltató a 2012. június 22-én felvett leltárból szerzett tudomást, jognyilatkozatát ezért július 9-éig tehette volna meg. Az augusztus 13-án kelt azonnali hatályú felmondás e körben elkésett, ennek érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes 2011. augusztus 24-én kelt határozatával A. J-né dr. mellett dr. S. T. L.-t választotta a társaság másik ügyvezetőjévé, a határozat szerint ez utóbbi személy látja el az alkalmazottak felett a munkáltatói jogokat. A felperes elismerte, hogy a munkáltatói döntésről tudomása volt, és nem vitatta azt az alperesi állítást, hogy jelen is volt ezen a taggyűlésen. A határozat tartalmának ismeretében fordult a társaság által kijelölt munkáltatói jogkör gyakorlójához annak érdekében is, hogy a részére munkáltatói igazolást adjon ki, a pénztárhiányról felvett felszólítást ugyancsak a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá.
Az Mt. 46. § h) pontja tájékoztatást ír elő a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyére nézve, azt a (4) bekezdés szerint a változást követő tizenöt napon belül írásban kell megtenni. A perbeli esetben azonban az is megállapítható, hogy a munkavállaló már a jogszabály hatálybalépését megelőzően tudomást szerzett a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyéről.
Az Mt. 6. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel a perbeli esetben nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy olyan gazdasági társaságról van szó, amely a személyi jogos gyógyszerész mellett mindössze két munkavállalót foglalkoztatott. Nincs arra lehetőség, hogy az alkalmazott miután tudomást szerez a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyében bekövetkezett társasági döntésről, annak jogszerűségét vitassa még akkor sem, ha ezt a házastársa, a másik érintett ügyvezető megtámadta. Az általános magatartási követelménynek akkor felelt volna meg a munkavállaló, ha ezen tudomásszerzésnek megfelelően dr. S. T. L. ügyvezetőnek jelenti be a távolmaradását, illetve tőle kéri a szabadságának engedélyezését. Arra tehát nincs lehetősége, hogy a döntés társasági vagy egyéb jogi megalapozottságát vitatva figyelmen kívül hagyja a munkáltató rendelkezését.
A második felmondási ok körében a másodfokú bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a jognyilatkozat valós és okszerű indokául nem szolgálhatott az, miszerint a munkafelvételre vonatkozó munkáltatói felhívásnak nem tett eleget, mert az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében az elektronikus úton közölt írásbeli jognyilatkozat akkor közölt, ha a dokumentum a címzett részére hozzáférhetővé válik. Ez pedig ebben az esetben nem volt bizonyított.
A rendelkezésre állás lényeges kötelezettségnek minősül, ezért valós a második felmondási ok azon megállapítása, hogy a munkavégzéstől való távolmaradás okáról a munkavállaló a munkáltatót nem tájékoztatta [Mt. 52. § (1) bekezdés b) pont].
Jóváhagyás hiányában is érvényes a munkairányítással összefüggő munkáltatói nyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára. A jogkört gyakorló ügyvezető a perben a munka irányításával kapcsolatos nyilatkozatot nem hagyta jóvá, ez kitűnik a felmondásból. A felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy jogosulttól származónak tekintette a szabadság tárgyában A. J-né dr. által adott engedélyt is [Mt. 20. § (3) bekezdés].
Az alperes a beszámítási kifogását a 2013. március 26-án tartott tárgyaláson terjesztette elő. Az ekkor hatályos Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. Az alperes helytállóan utalt arra, hogy a követelés egynemű, mert mind a két esetben pénzbeli szolgáltatásról van szó. A pénztárhiány munkavállalói kártérítési kötelezettséget jelent, amelyre a polgári jogi kárfelelősség általános szabályai az irányadóak. A felperes nem vitatta az érvényesített ellenkövetelést, ezért beszámításnak helye van az összesen 287.455 forint elmaradt munkabér tekintetében. Az Mt. 162. §-a szerint a levonásmentes munkabér erejéig lehet beszámítani. Ennek meghatározására a Vht. 61-62. §-ban foglalt szabályok az irányadók, ennek alapján levonásmentes a munkabér járulékokkal csökkentett azon része, amely az öregségi nyugdíjminimumot nem haladja meg. A fentiek figyelembe vételével a másodfokú bíróság a beszámításnak részben helyt adott, megjegyezve, hogy a beszámítási kifogás megalapozottsága a határozat indokolására tartozó kérdés.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
A társasági szerződés általánosságban úgy rendelkezik, hogy a társaság dolgozói tekintetében a munkáltatói jogokat dr. S. T. L. ügyvezető gyakorolja. A 10.1. pontja azonban kimondja, hogy a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását A. J-né dr. látja el. Az ügyvezető a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdéseiben önálló jogkörrel rendelkezik, e körben nem utasítható. A társasági szerződés 11.2. pontja szerint pedig A. J-né dr. ügyvezető a társaság által működtetett gyógyszertár szakmai vezetése, irányítása körében önállóan jogosult eljárni, a társaságot harmadik személyekkel szemben, vagy hatóságok előtt képviselni.
A társasági szerződés ezen rendelkezése összhangban áll a 2006. évi XCVIII. törvény 73. § (1) bekezdésében írtakkal, amelynek értelmében a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság legfőbb szerve kizárólag a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést, többek között a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására. Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis.
A fentiekből következően a szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatása kérdésében A. J-né dr. személyi joggal rendelkező ügyvezető jogosult volt döntést hozni.
A. J-né dr. miután a bankszámla felett nem rendelkezhetett, gyógyszert nem tudott rendelni, ezért a már hivatkozott törvény, illetve az abban meghatározott jogszabály előírásainak megfelelő gyógyszerkészletet nem tudta biztosítani. Erre tekintettel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felé bejelentette 2012. július 25., 26., 27., 30., 31., továbbá 2012. augusztus 1-4. közötti időszakra a gyógyszertár működésének szüneteltetését. 2012. augusztus 6-án ezt megismételte a 2012. augusztus 6-ától 9-éig terjedő időre, illetve augusztus 13-án az augusztus 19-éig terjedő időszakra. Az ÁNTSZ a gyógyszertár működését fel is függesztette.
A felperes társaság személyi joggal rendelkező ügyvezetőjével egyeztetve, a munkáltató tudtával ezen időszakban szabadságon tartózkodott, amelyet igazolnak a jelenléti ívek. A munkahelytől nem igazolatlanul, indokolatlanul volt távol, hanem szabadságon volt, melyre a személyi joggal rendelkező ügyvezetővel egyeztetetten került sor figyelemmel arra, hogy a gyógyszertár működése szünetelt, a patika nem volt nyitva, így munkát végezni nem is lehetett.
A munkaviszony fennállása alatt mindvégig A. J-né dr. ügyvezető osztotta be, hogy ki mikor dolgozik, illetve a szabadságot is vele kellett egyeztetni.
Mindezek alapján az alperes azonnali hatályú felmondása megalapozatlan és jogellenes, a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 78. § (1) bekezdését és a (2) bekezdését.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a pénztárhiánnyal kapcsolatosan az azonnali hatályú felmondás elkésettségét, és ugyancsak helytállóan döntött abban a körben, hogy az elektronikus úton közölt felhívás átvételét az alperes nem tudta igazolni.
A pénztárhiány jogcímén fennálló követelés beszámítására a felmondás jogellenessége iránt indított perben nincs lehetőség. A kölcsönös követeléseknek a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján egyneműnek és lejártnak kell lennie. A jelen esetben hiányzik az egyneműség, mint feltétel, hiszen dologi jogi igénybe a jogviszony jogellenességének elbírálásától függő igény nem számítható be. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogellenesség jogkövetkezménye nem tekinthető lejártnak, azt ugyanis kizárólag a bíróság ítélete teszi esedékessé.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint a felperes a jogi képviselője útján elismerte, hogy a munkavégzés helyén történő megjelenés érdekében tett e-mail útján közölt felszólítást átvette.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a munkavégzéstől való távolmaradás okáról a munkavállaló a munkáltatót nem tájékoztatta. Önmagában ezen tény alkalmas lehet az azonnali hatályú jogviszony megszüntetés indokául.
Elfogadhatatlan a felperes azon hivatkozása, amely arra irányul, hogy a gyógyszertárban a gyógyszerek hiányára tekintettel nem lehetett munkát végezni. Ha ez igaz lenne, akkor sincs indoka annak, hogy nem tájékoztatta a munkáltatót a szabadság tényéről, nem kérte annak engedélyezését. Önmagában a gyógyszertár működésének felfüggesztése nem indokolja a munkahelyen való megjelenés elmulasztását, hiszen az Mt. 52. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint köteles lett volna a munkáltató rendelkezésére állni.
A felperessel szemben előterjesztett beszámítási kifogás egynemű és lejárt követelésre vonatkozik, így lehetőség van azok beszámítására.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján.
A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból a körülményből, hogy az alperes 2011. augusztus 24-én kelt határozatával A. J-né dr. mellett dr. S. T. L-t választotta másik ügyvezetővé azzal, hogy ezen személy jogosult az alkalmazottak felett a munkáltatói jogkör gyakorlására. A felperes maga is elismerte, hogy a taggyűlésen jelen volt, és "tudomásul vette", hogy a társaság munkavállalói felett a munkáltatói jogkör gyakorlására dr. S. T. L. jogosult (7. sorszámú jegyzőkönyv, 5. oldal 6., 7. bekezdés).
A felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében a 2006. évi XCVIII. törvény 73. §-ának (1) bekezdésében foglaltak téves értelmezését, mivel ezen jogszabályból nem következik, hogy a felperes házastársának, mint a személyi jogos gyógyszerésznek a foglalkoztatás körében joga lett volna egymagában döntést hozni. A törvény hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis a gazdasági társaság legfőbb szerve a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést, egyebek mellett a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására. Ebből pedig az következik, hogy A. J-né dr.-nak egy személyben semmiképpen nem volt joga a foglalkoztatás körében - így a szabadság kiadását illetően sem - döntést hozni. A felperesnek ezzel tisztában kellett lennie, mivel tudta, hogy felette dr. S. T. L. gyakorolja a munkáltatói jogokat, így nem megalapozott azon hivatkozás, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló tudtával vette ki a szabadságot.
A felperesnek a munkáltatói jogkör gyakorlójától kellett volna a szabadságra engedélyt kérni akkor is, ha a házastársa rendelkezett egyébként a patika működése körében döntési joggal. Mivel nem volt megállapítható a szabadság jogszerű igénybe vétele, így a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés sem volt megállapítható. Mint arra a jogerős ítélet is helyesen utalt, a felperesnek az engedélyezett szabadság hiányában rendelkezésre állási kötelezettsége akkor is fennállt, ha a patika a személyi jogos gyógyszerész kezdeményezésére az ÁNTSZ felfüggesztő döntése alapján zárva maradt.
A másodfokú bíróság helytálló döntést hozott a beszámítási kifogás tárgyában is.
Helyesen rögzítette, hogy a perbeli időben hatályos 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 196. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha a jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A követelés egynemű volt, mivel mindkét esetben pénzbeli szolgáltatásról volt szó. A pénztárhiány pedig kártérítési kötelezettséget jelent, amelyre a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadóak. A kár bekövetkezésekor hatályos Mt. 13. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 360. § (1) bekezdése szerint pedig a kártérítés a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik, a lejártának a kötelezett előzetes felszólítása nem feltétele. Tekintettel arra, hogy a felek a másodfokú bíróság ítéletében megállapított összeget nem támadták, ezért ez a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
A felperes a Pp. 359/A. §-a szerint munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a feljegyzett illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése értelmében az állam viseli.
Budapest, 2015. február 25.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.395/2014.)