adozona.hu
BH+ 2015.9.397
BH+ 2015.9.397
Ítélt dolog fogalma az üzletrész átruházásának kizárása esetén fizetendő megváltási ár iránti igény esetén [Pp. 130. § (1) bek. d) pontja, 229. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek mint a II. r. alperes társaság egyik, 2008. április 6-án elhunyt tagjának örökösei 450 000 000 Ft és kamatainak megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket egyetemlegesen az örökhagyó 55%-os üzletrészének megváltásaként, hivatkozva a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 128. § (1) bekezdésében és a II. r. alperes társasági szerződésének IX/5. pontjában foglaltakra.
Az alperesek vitatták az örökhagyó üzletrészének a felperesek által, a társa...
BH+ 2015.9.397 Ítélt dolog fogalma az üzletrész átruházásának kizárása esetén fizetendő megváltási ár iránti igény esetén [Pp. 130. § (1) bek. d) pontja, 229. § (1) bek.].
A felperesek mint a II. r. alperes társaság egyik, 2008. április 6-án elhunyt tagjának örökösei 450 000 000 Ft és kamatainak megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket egyetemlegesen az örökhagyó 55%-os üzletrészének megváltásaként, hivatkozva a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 128. § (1) bekezdésében és a II. r. alperes társasági szerződésének IX/5. pontjában foglaltakra.Az alperesek vitatták az örökhagyó üzletrészének a felperesek által, a társaság könyvvizsgálójának üzletrész forgalmi értékére tett nyilatkozata alapján követelt megváltási összeget.
A törvényszék a 2007. évi mérlegnek a II. r. alperes saját tőkéjére vonatkozó adatai, a társaság könyvvizsgálójának értékelése, a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény egybevetésével azt állapította meg, hogy a felperesek követelése nem eltúlzott. Ítéletével azonban 450 000 000 Ft egyetemleges megfizetésére való kötelezés helyett, arra kötelezte az alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az I. r. felperesnek 112 500 000 - 112 500 000 Ft-ot, illetve a II. r. felperesnek is 112 500 000 - 112 500 000 Ft-ot.
E részben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A felperesek ugyanis kizárólag a perköltségre, az alperesek pedig a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések ellen nyújtottak be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a kamatfizetés 2008. április 6-i kezdő időpontját, 2008. július 6-ára megváltoztatva, egyebekben a támadott határozatot helyben hagyta.
A felperesek a jelen eljárásban előterjesztett keresetükben személyenként kérték kötelezni az alpereseket 90 213 800 - 90 213 800 Ft és kamatai megfizetésére. Arra hivatkoztak, hogy a korábbi perben az igényüket csak az 50%-os üzletrészre eső megváltási összeg erejéig érvényesítették. Utaltak arra, hogy a II. r. alperes társasági szerződésének IX/5. pontja szerint az üzletrész átszállásának kizárása miatt, az örökhagyó halála időpontjára vetítve, a társaság könyvvizsgálója által megállapított üzletrész forgalmi értéknek megfelelő összeget kell a tagoknak, illetve a társaságnak megváltási árként megfizetniük az örökösök részére. A könyvvizsgáló 900 000 000 Ft-ban határozta meg az üzletrészek 100%-ának az említett időpontban fennálló forgalmi értékét. Ennek csak a felét - azaz 55%-os üzletrész helyett, 50%-os üzletrész forgalmi értékének megfelelő összeget - igényelték az előző perben az alperesektől. A további 5%-nyi üzletrészre eső megváltás ár iránti igényüket nem érvényesítették. Nincsenek elzárva ezért attól, hogy annak megfizetése iránt a jelen eljárásban keresetet terjesszenek elő. Az összegszerűséget a társaság könyvvizsgálójának értékelésére, illetve a korábbi perben beszerzett szakértői véleményre figyelemmel, összesen 180 427 600 Ft-ban határozták meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára utalással.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság e végzést helyben hagyta.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jelen eljárás során előterjesztett keresettel érvényesített követelés ítélt dolog. A Pp. 229. § (1) bekezdése szerint a megelőző perben hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon tényalapból, ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek - ideértve jogutódjaikat is - egymás ellen új keresetet nyújtsanak be, vagy az ítéletben elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A felperesek maguk sem vitatták az azonos tényalapot. Ugyanazon alperesekkel szemben az érvényesített jog - a felpereseket megillető üzletrész megváltási ár - szintén azonos. A másodfokú bíróság kifejtette, a felperesek korábban nem voltak elzárva attól, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény alapján a megváltási árként eredetileg követelt összeget felemeljék. A kereset felemelésének hiánya azonban nem érinti a korábban hozott jogerős ítélet hatályát.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítását. Előadták, hogy a támadott határozat a Pp. 229. § (1) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, a Gt. 128. § (1) bekezdését sérti. Állították, az igényük jogcíme - üzletrész megváltási ára - nem azonos az érvényesített joggal. A jelen perben korábban el nem bírált igényt - az 5%-os üzletrész megváltási árának megfizetése iránti kérelmet - terjesztettek elő.
Az alperes a jogerős végzés hatályban fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő.
A megelőző per irataiból kitűnik, hogy a felperesek az örökhagyó teljes, 55%-os üzletrészének megváltási árát követelték az alperesektől. A korábbi elsőfokú ítéletből az is megállapítható, hogy a bíróság úgy ítélte, a II. r. alperes tagjai a könyvvizsgálójukat hatalmazták fel arra a társasági szerződésben, hogy az örökösöket megillető megváltási ár alapjául szolgáló forgalmi értéket meghatározza. A fizetésre köteles alperesek azonban nem voltak elzárva attól, hogy ezt az értéket vitassák. A bíróság ezért bizonyítási eljárást lefolytatva, a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve, a kereseti kérelem keretei között eljárva állapította meg az alpereseket terhelő marasztalási összeget. Azt a felperesek teljes igényük kielégítéseként elfogadták, jogfenntartással nem éltek, a marasztalási összeg felemelése iránt - az általuk ismert értékelések, illetve az örökhagyót korábban megillető üzletrész arány ellenére - fellebbezést nem nyújtottak be.
Nem tévedtek emiatt az eljárt bíróságok, amikor a felperesek állításával ellentétben arra következtettek, hogy a jelen eljárás tárgya egy jogerős ítélettel már - ugyanazon felek között, ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog érvényesítése iránti - elbírált igény.
A Pp. 229. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjában írtak alapján helye volt ezért a felperesek újabb keresetlevelének idézés kibocsátása nélküli elutasításának. A Gt. 128. § (1) bekezdése értelmében nem volt olyan korábban még el nem bírált igény, amelyről az eljárt bíróságoknak a jelen perben dönteniük kellett volna.
A Kúria emiatt a jogerős végzést hatályában fenntartotta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával.
(Kúria Gfv. VII. 30.420/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Dr. Farkas Edit Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Farkas Edit ügyvéd és az Ormós Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ormós Zoltán ügyvéd által képviselt C. H. M-S. I. rendű és B. S. II. rendű felperesnek a Dr. Simala Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Simala Zoltán ügyvéd által képviselt R. J. T. I. rendű és a H. Kft. II. r. alperes ellen üzletrész megváltási árának megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszéken 35.P.25.761/2013. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.517/2014/3. számú végzésével jogerősen befejezett perben - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessenek meg az alpereseknek külön-külön 19.050 (tizenkilencezer-ötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesek mint a II. r. alperes társaság egyik, 2008. április 6-án elhunyt tagjának örökösei 450.000.000 Ft és kamatainak megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket egyetemlegesen az örökhagyó 55%-os üzletrészének megváltásaként, hivatkozva a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 128. § (1) bekezdésében és a II. r. alperes társasági szerződésének IX/5. pontjában foglaltakra.
Az alperesek vitatták az örökhagyó üzletrészének a felperesek által, a társaság könyvvizsgálójának üzletrész forgalmi értékére tett nyilatkozata alapján követelt megváltási összeget.
A Fővárosi Törvényszék a 2007. évi mérlegnek a II. r. alperes saját tőkéjére vonatkozó adatai, a társaság könyvvizsgálójának értékelése, a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény egybevetésével azt állapította meg, hogy a felperesek követelése nem eltúlzott. A 31.P.25.740/2011/25. számú ítéletével azonban 450.000.000 Ft egyetemleges megfizetésére való kötelezés helyett, arra kötelezte az alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az I. r. felperesnek 112.500.000 - 112.500.000 Ft-ot, illetve a II. r. felperesnek is 112.500.000 - 112.500.000 Ft-ot.
E részben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A felperesek ugyanis kizárólag a perköltségre, az alperesek pedig a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések ellen nyújtottak be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a kamatfizetés 2008. április 6-i kezdő időpontját, 2008. július 6-ára megváltoztatva, egyebekben a támadott határozatot helyben hagyta.
A felperesek a jelen eljárásban előterjesztett keresetükben személyenként kérték kötelezni az alpereseket 90.213.800 - 90.213.800 Ft és kamatai megfizetésére. Arra hivatkoztak, hogy a korábbi perben az igényüket csak az 50%-os üzletrészre eső megváltási összeg erejéig érvényesítették. Utaltak arra, hogy a II. r. alperes társasági szerződésének IX/5. pontja szerint az üzletrész átszállásának kizárása miatt, az örökhagyó halála időpontjára vetítve, a társaság könyvvizsgálója által megállapított üzletrész forgalmi értéknek megfelelő összeget kell a tagoknak, illetve a társaságnak megváltási árként megfizetniük az örökösök részére. A könyvvizsgáló 900.000.000 Ft-ban határozta meg az üzletrészek 100%-ának az említett időpontban fennálló forgalmi értékét. Ennek csak a felét - azaz 55%-os üzletrész helyett, 50%-os üzletrész forgalmi értékének megfelelő összeget - igényelték az előző perben az alperesektől. A további 5%-nyi üzletrészre eső megváltás ár iránti igényüket nem érvényesítették. Nincsenek elzárva ezért attól, hogy annak megfizetése iránt a jelen eljárásban keresetet terjesszenek elő. Az összegszerűséget a társaság könyvvizsgálójának értékelésére, illetve a korábbi perben beszerzett szakértői véleményre figyelemmel, összesen 180.427.600 Ft-ban határozták meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára utalással.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság e végzést helyben hagyta.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jelen eljárás során előterjesztett keresettel érvényesített követelés ítélt dolog. A Pp. 229. § (1) bekezdése szerint a megelőző perben hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon tényalapból, ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek - ideértve jogutódjaikat is - egymás ellen új keresetet nyújtsanak be, vagy az ítéletben elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A felperesek maguk sem vitatták az azonos tényalapot. Ugyanazon alperesekkel szemben az érvényesített jog - a felpereseket megillető üzletrész megváltási ár - szintén azonos. A másodfokú bíróság kifejtette, a felperesek korábban nem voltak elzárva attól, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény alapján a megváltási árként eredetileg követelt összeget felemeljék. A kereset felemelésének hiánya azonban nem érinti a korábban hozott jogerős ítélet hatályát.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítását. Előadták, hogy a támadott határozat a Pp. 229. § (1) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, a Gt. 128. § (1) bekezdését sérti. Állították, az igényük jogcíme - üzletrész megváltási ára - nem azonos az érvényesített joggal. A jelen perben korábban el nem bírált igényt - az 5%-os üzletrész megváltási árának megfizetése iránti kérelmet - terjesztettek elő.
Az alperes a jogerős végzés hatályban fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő.
A megelőző per irataiból kitűnik, hogy a felperesek az örökhagyó teljes, 55%-os üzletrészének megváltási árát követelték az alperesektől. A korábbi elsőfokú ítéletből az is megállapítható, hogy a bíróság úgy ítélte, a II. r. alperes tagjai a könyvvizsgálójukat hatalmazták fel arra a társasági szerződésben, hogy az örökösöket megillető megváltási ár alapjául szolgáló forgalmi értéket meghatározza. A fizetésre köteles alperesek azonban nem voltak elzárva attól, hogy ezt az értéket vitassák. A bíróság ezért bizonyítási eljárást lefolytatva, a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve, a kereseti kérelem keretei között eljárva állapította meg az alpereseket terhelő marasztalási összeget. Azt a felperesek teljes igényük kielégítéseként elfogadták, jogfenntartással nem éltek, a marasztalási összeg felemelése iránt - az általuk ismert értékelések, illetve az örökhagyót korábban megillető üzletrész arány ellenére - fellebbezést nem nyújtottak be.
Nem tévedtek emiatt az eljárt bíróságok, amikor a felperesek állításával ellentétben arra következtettek, hogy a jelen eljárás tárgya egy jogerős ítélettel már - ugyanazon felek között, ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog érvényesítése iránti - elbírált igény.
A Pp. 229. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjában írtak alapján helye volt ezért a felperesek újabb keresetlevelének idézés kibocsátása nélküli elutasításának. A Gt. 128. § (1) bekezdése értelmében nem volt olyan korábban még el nem bírált igény, amelyről az eljárt bíróságoknak a jelen perben dönteniük kellett volna.
A Kúria emiatt a jogerős végzést hatályában fenntartotta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával.
A felperesek az eredménytelen felülvizsgálati kérelemre tekintettel kötelesek az alperesek jogi képviseletével felmerült - általános forgalmi adóval növelt ügyvédi munkadíjból álló - eljárási költséget megfizetni a Pp. 270. §-a, valamint a Pp. 78. § (1) bekezdése, illetve a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és 4/A. § (1) bekezdése alapján.
Budapest, 2015. május 12.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.420/2014.)