adozona.hu
BH+ 2015.8.359
BH+ 2015.8.359
Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a magasabb vezetői megbízást visszavonó határozatát a törvényben előírt előzetes vélemény beszerzésének elmulasztásával hozta meg, az ezekből jogellenes munkáltatói intézkedés indokának valóságát és okszerűségét nem kellett vizsgálni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 23. §; 1993. évi LXXIX. tv. (Kt.) 102. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
H. Város Önkormányzat Képviselő-testülete 46/2011. (III. 21.) Öh. számú határozatával 2011. március 21-i hatállyal visszavonta a felperes magasabb vezetői megbízását.
A felperes a határozattal szemben törvényességi észrevételt tett a H. Megyei Kormányhivatalnál, amely a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A felperes egyben keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a magasabb vezetői megbízást visszavonó munkáltatói határozat jogellenességének megállapítását és magas...
A felperes a határozattal szemben törvényességi észrevételt tett a H. Megyei Kormányhivatalnál, amely a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A felperes egyben keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a magasabb vezetői megbízást visszavonó munkáltatói határozat jogellenességének megállapítását és magasabb vezetői pótléka megfizetését kérte. Vitatta a határozat indokolásában foglaltak valóságát és okszerűségét, de kifogásolta azt is, hogy a munkáltató megsértette a Kjt. 23. §-ában foglaltakat, és nem tett eleget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. ( a továbbiakban: Kt.) 102. § (3) bekezdésében előírt véleménybeszerzési kötelezettségének. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási eljárásban a törvényszék a keresetet elutasította, a Kúria azonban felülvizsgálati eljárásában a törvényszék ítéletét, továbbá a H. Város Önkormányzata felperes magasabb vezetői megbízását visszavonó határozatát hatályon kívül helyezte és az önkormányzatot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy az önkormányzat megsértette a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 840 000 forint magasabb vezetői pótlék megfizetésére. Indokolásában kifejtette, hogy a Kt. 102. § (3) bekezdése szerint a fenntartónak a vezetői megbízás visszavonásával összefüggő döntése előtt be kellett volna szereznie a törvényben meghatározott szervek, szervezetek véleményét, ezt azonban elmulasztotta. Határozata emiatt jogsértő volt, ezért a bíróság érdemben nem vizsgálta, hogy a magasabb vezetői megbízás visszavonására vonatkozó határozatban foglalt indokok valósak és okszerűek voltak-e.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy a vitatott 46/2011. (III. 21.) Öh. határozat vonatkozásában a munkaügyi perrel egyidejűleg folyamatban volt egy közigazgatási per is, a két bírói fórum azonban eltérő szempontból vizsgálta az adott határozat jogszerűségét. Bár a két per részben ugyanazon jogszabályok betartását tette vizsgálat tárgyává, mindez azonban nem eredményezett perfüggőséget, a munkaügyi bíróságot nem kötötte a Kúriának a közgyűlési határozat bírósági felülvizsgálata körében hozott ítélete. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor elbírálta a felperes keresetét, és a munkáltatói intézkedés jogellenességét állapította meg arra figyelemmel, hogy az sértette a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet utasítsa el, illetve utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára a közigazgatási és munkaügyi bíróságot.
Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a magasabb vezetői megbízás visszavonása jogszerűségét, csak azt állapította meg, hogy a Kúria hatályon kívül helyezte a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező önkormányzati határozatot, ezért alaposnak találta a felperes keresetét. Álláspontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 23. § (5) bekezdése alapján a vezetői megbízás indokának valóságát és okszerűségét kellett volna vizsgálnia a bíróságoknak. Az a tény, hogy a Kúria az önkormányzati határozat jogszabályt sértő voltát állapította meg, nem elégséges arra, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság pusztán erre alapítva állapítsa meg a vezetői megbízás visszavonása jogellenességét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok a tényállást a valóságnak megfelelően állapították meg, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazták, és az azokból levont jogi következtetések is mindenben helytállóak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az elsőfokú bíróság pusztán a Kúria közigazgatási ügyben hozott döntésére figyelemmel állapította meg a vezetői megbízás visszavonását tartalmazó intézkedés jogellenességét, és ebből adódóan jogszabálysértő a másodfokú bíróság határozata is.
Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában kifejtette, hogy az önkormányzat határozata azért jogsértő, mert a Kt. 102. § (3) bekezdésébe ütköző módon előzetesen nem szerezte be - többek között - az intézmény alkalmazotti közösségének véleményét. Mivel az adott intézkedés meghozatala egy előzetes eljárástól függött, melynek nem vitatott módon az alperes nem tett eleget, intézkedése jogellenesnek minősül.
Ezt erősítette meg a törvényszék elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozata is. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az adott képviselő-testületi határozatot a Pp. 349. §-a szerint vitató munkaügyi per és az ezzel egyidejűleg folyamatban volt, a kormányhivatal által indított közigazgatási per eltérő szempontból vizsgálta az adott határozat jogszerűségét. A közigazgatási eljárás során azt vizsgálták, hogy a képviselő-testületi határozat törvényességi szempontból megfelel-e az önkormányzat és a képviselő-testület működésének, míg a munkaügyi perben abban kellett állást foglalni, hogy a jogszabályoknak megfelelő módon került-e a visszavonásra a felperes magasabb vezetői megbízása.
Helytállóan hivatkozott a törvényszék arra is, hogy a munkaügyi eljárásban nem volt jelentősége annak a ténynek, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a Kúria döntésének megfelelően újabb határozatot hozott a felperes vezetői megbízása visszavonásáról, mivel a képviselő-testületnek mint munkáltatónak a per tárgyát képező korábbi, 46/2011. (III. 21.) önkormányzati határozattal meghozott döntése munkaügyi szempontból a felperes magasabb vezetői megbízását visszavonta. Így az utóbb, jogszerűen meghozott határozat, a keresettel támadott határozatot nem írta felül, nem tette utóbb jogszerűvé.
Mivel nem vitatott módon a felperes vezetői megbízása visszavonására jogsértő módon, a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésével került sor, jogszerűen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét érdemben nem kellett vizsgálni.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.014/2014.)
A Kúria dr. Gálóczhi-Tömösváry Zsolt ügyvéd által képviselt L. A.-né felperesnek a dr. Nádas György ügyvéd által képviselt E. Óvoda alperes ellen magasabb vezetői megbízás jogellenes visszavonásának megállapítása iránt a Debrecen Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.1/2012. szám alatt megindított és a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.749/2013/3. számú ítéletével jogerősen elbírált perében a másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.749/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
H. Város Önkormányzat Képviselő-testülete 46/2011. (III. 21.) Öh. számú határozatával 2011. március 21-i hatállyal visszavonta a felperes magasabb vezetői megbízását.
A felperes a határozattal szemben törvényességi észrevételt tett a H. Megyei Kormányhivatalnál, amely a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A felperes egyben keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a magasabb vezetői megbízást visszavonó munkáltatói határozat jogellenességének megállapítását és magasabb vezetői pótléka megfizetését kérte. Vitatta a határozat indokolásában foglaltak valóságát és okszerűségét, de kifogásolta azt is, hogy a munkáltató megsértette a Kjt. 23. §-ában foglaltakat, és nem tett eleget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv.(a továbbiakban: Kt.) 102. § (3) bekezdésében előírt véleménybeszerzési kötelezettségének. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási eljárásban a Debreceni Törvényszék a keresetet elutasította, a Kúria azonban felülvizsgálati eljárásában a Debreceni Törvényszék ítéletét, továbbá a H. Város Önkormányzata felperes magasabb vezetői megbízását visszavonó határozatát hatályon kívül helyezte és az önkormányzatot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy az önkormányzat megsértette a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.1/2012/27. számú ítéletével kötelezte az alperest 840 000 forint magasabb vezetői pótlék és perköltség megfizetésére. Indokolásában kifejtette, hogy a Kt. 102. § (3) bekezdése szerint a fenntartónak a vezetői megbízás visszavonásával összefüggő döntése előtt be kellett volna szereznie a törvényben meghatározott szervek, szervezetek véleményét, ezt azonban elmulasztotta. Határozata emiatt jogsértő volt, ezért a bíróság érdemben nem vizsgálta, hogy a magasabb vezetői megbízás visszavonására vonatkozó határozatban foglalt indokok valósak és okszerűek voltak-e.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.749/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy a vitatott 46/2011. (III. 21.) Öh. határozat vonatkozásában a munkaügyi perrel egyidejűleg folyamatban volt egy közigazgatási per is, a két bírói fórum azonban eltérő szempontból vizsgálta az adott határozat jogszerűségét. Bár a két per részben ugyanazon jogszabályok betartását tette vizsgálat tárgyává, mindez azonban nem eredményezett perfüggőséget, a munkaügyi bíróságot nem kötötte a Kúriának a közgyűlési határozat bírósági felülvizsgálata körében hozott ítélete. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor elbírálta a felperes keresetét, és a munkáltatói intézkedés jogellenességét állapította meg arra figyelemmel, hogy az sértette a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet utasítsa el, illetve utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára a közigazgatási és munkaügyi bíróságot.
Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a magasabb vezetői megbízás visszavonása jogszerűségét, csak azt állapította meg, hogy a Kúria hatályon kívül helyezte a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező önkormányzati határozatot, ezért alaposnak találta a felperes keresetét. Álláspontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 23. § (5) bekezdése alapján a vezetői megbízás indokának valóságát és okszerűségét kellett volna vizsgálnia a bíróságoknak. Az a tény, hogy a Kúria az önkormányzati határozat jogszabályt sértő voltát állapította meg, nem elégséges arra, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság pusztán erre alapítva állapítsa meg a vezetői megbízás visszavonása jogellenességét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok a tényállást a valóságnak megfelelően állapították meg, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazták, és az azokból levont jogi következtetések is mindenben helytállóak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az elsőfokú bíróság pusztán a Kúria közigazgatási ügyben hozott döntésére figyelemmel állapította meg a vezetői megbízás visszavonását tartalmazó intézkedés jogellenességét, és ebből adódóan jogszabálysértő a másodfokú bíróság határozata is.
Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában kifejtette,hogy az önkormányzat határozata azért jogsértő, mert a Kt. 102. § (3) bekezdésébe ütköző módon előzetesen nem szerezte be - többek között - az intézmény alkalmazotti közösségének véleményét. Mivel az adott intézkedés meghozatala egy előzetes eljárástól függött, melynek nem vitatott módon az alperes nem tett eleget, intézkedése jogellenesnek minősül.
Ezt erősítette meg a Debreceni Törvényszék elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozata is. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az adott képviselő-testületi határozatot a Pp. 349. §-a szerint vitató munkaügyi per és az ezzel egyidejűleg folyamatban volt, a kormányhivatal által indított közigazgatási per eltérő szempontból vizsgálta az adott határozat jogszerűségét. A közigazgatási eljárás során azt vizsgálták, hogy a képviselő-testületi határozat törvényességi szempontból megfelel-e az önkormányzat és a képviselő-testület működésének, míg a munkaügyi perben abban kellett állást foglalni, hogy a jogszabályoknak megfelelő módon került-e a visszavonásra a felperes magasabb vezetői megbízása.
Helytállóan hivatkozott a törvényszék arra is, hogy a munkaügyi eljárásban nem volt jelentősége annak a ténynek, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a Kúria döntésének megfelelően újabb határozatot hozott a felperes vezetői megbízása visszavonásáról, mivel a képviselő-testületnek mint munkáltatónak a per tárgyát képező korábbi, 46/2011. (III. 21.) önkormányzati határozattal meghozott döntése munkaügyi szempontból a felperes magasabb vezetői megbízását visszavonta. Így az utóbb, jogszerűen meghozott, keresettel támadott határozatot nem írta felül, nem tette utóbb jogszerűvé.
Mivel nem vitatott módon a felperes vezetői megbízása visszavonására jogsértő módon, a Kt. 102. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésével került sor, jogszerűen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét érdemben nem kellett vizsgálni.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. tv. 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.