adozona.hu
BH+ 2015.7.314
BH+ 2015.7.314
Ha a súlyos fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját a szülői bejelentés alapján folytatott vizsgálat adatai nem támasztották alá, a fegyelmi eljárás megindítására előírt határidőt a kötelezettségszegés alapos gyanúját megalapozó rendőrségi értesítés időpontjától kell számítani [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjével a H. M. Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel állt közalkalmazotti jogviszonyban 2010. február 8. napjától magyar-történelem szakos tanárként.
2011. március 2-án K. B. kiskorú tanuló édesanyja négyszemközti beszélgetést kezdeményezett az oktatási intézmény akkori igazgatónőjével, B. J.-nével, amelyről emlékeztető készült. Ebben rögzítésre került, hogy K. B.-t több tanuló olyan váddal ille...
BH+ 2015.7.314 Ha a súlyos fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját a szülői bejelentés alapján folytatott vizsgálat adatai nem támasztották alá, a fegyelmi eljárás megindítására előírt határidőt a kötelezettségszegés alapos gyanúját megalapozó rendőrségi értesítés időpontjától kell számítani [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (3) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjével a H. M. Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel állt közalkalmazotti jogviszonyban 2010. február 8. napjától magyar-történelem szakos tanárként.2011. március 2-án K. B. kiskorú tanuló édesanyja négyszemközti beszélgetést kezdeményezett az oktatási intézmény akkori igazgatónőjével, B. J.-nével, amelyről emlékeztető készült. Ebben rögzítésre került, hogy K. B.-t több tanuló olyan váddal illette, mely szerint "csók leckét vett" felperestől. Az édesanya elmondása szerint ezt a lánya tagadta, azonban több tanuló is ezt híresztelte róla.
A bejelentés alapján B. J.-né igazgató 2011. március 4-én és március 7-én megbeszélést tartott, amelyen az érintettek tagadták a híreszteléseket, állítását csak M. É. tartotta fenn. A meghallgatások eredménye alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperessel szemben nem kezdeményezett fegyelmi eljárást, a polgármester kérésére azonban a felvett emlékeztetőket megküldte.
2011. április 27-én a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya értesítést küldött Ú. Község Önkormányzata polgármestere részére, amely szerint a felperest 2011. április 26-án a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt kihallgatták, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2009. szeptember hónaptól kezdődően több alkalommal, pontosabban meg nem határozható időben és rendszerességgel, akkor még 12. életévét be nem töltött gyerekkorú K. B.-t több alkalommal a fenekén megsimogatta, illetőleg vele csókolózott.
2011. május 5-én az alperesi jogelőd megbízott igazgatója határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (1) és (2) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy az Ú. Önkormányzat képviselő-testületének 2011. április 27-én megtartott ülésén, illetve az április 28-án megtartott tantestületi tájékoztatón rendelkezésére bocsátották a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának értesítését a felperes gyanúsítottkénti kihallgatásáról. Erre tekintettel a fegyelmi eljárás megindítására tett intézkedést, mivel súlyos fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén ez kötelezettsége.
A 2011. május 9-én kijelölt P. T.-né vizsgálóbiztos a 2011. május 13-án hallgatta meg a felperest, majd javaslata alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást felfüggesztette a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, de minimum a nyomozati szak lezárásáig, a felperes távolléti díja 50%-ának visszatartásával.
A fegyelmi jogkör gyakorlója döntött a felfüggesztett eljárás folytatásáról arra tekintettel, hogy az ügyészség hivatalos értesítése szerint vádemelésre került sor. P. T.-né 2012. május 8-án - az ügyészség értesítésének ismertetése, a felperes nyilatkozata és Cs. Cs. polgármester meghallgatását követően - vizsgálóbiztosi jelentésével a vizsgálatot lezárta, amelyben rögzítette a vádirat tényét. Álláspontja szerint a vádemelés ténye megalapozza, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, az adott munkakörre, tevékenységre vonatkozó általános elvárható magatartást nem tanúsította. Rögzítette azt is, hogy a vádirat 3. pontja szerint felperest a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétségével is vádolják, amely cselekményre a büntetőeljárásban a felperes beismerő vallomást tett.
A fegyelmi tanács a 2012. június 19-én kelt fegyelmi határozattal a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolásában tényként rögzítette a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegését, így a K. B.-val fennálló intim viszonyát, valamint a szerzői jogokkal kapcsolatos felperesi beismerő vallomást és a vádemelés tényét. Megállapította, hogy a felperes lényeges kötelezettségét szegte meg a munkahelyén és azon kívül is olyan magatartást tanúsított, amely a munkáltató helytelen megítélését idézte elő. Az általa tanúsított magatartás a tanulókra és a nevelő testület tagjaira negatív hatással volt, az intézmény jó hírnevét csorbította. A cselekmények súlyára tekintettel a legszigorúbb fegyelmi büntetés kiszabását alkalmazta.
A felperes a keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes elmaradt illetmény és 12 havi átalánykártérítésben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója mikor szerzett tudomást a vádirat benyújtásáról, továbbá a jogerős határozat munkáltatóval történő közlésével kezdődik a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó határidő, amelynek a feltételei nem álltak fenn. Vele szemben a büntetőeljárás jogerősen nem fejeződött be, ezért az ártatlanság vélelme megillette. A fegyelmi eljárást a jogerős határozat meghozataláig fel kellett volna függeszteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesi jogelőd a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2012. június 9-én kelt fegyelmi határozattal jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest 1 400 000 forint átalánykártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a Kjt. 46. § (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem a vádiratról való tudomásszerzés időpontja, hanem maga a cselekmény volt, amely már március 2-án a korábbi munkáltatói jogkört gyakorló tudomására jutott, ezért az alperesi jogelőd a fegyelmi eljárás elindítására vonatkozó 30 napos határidőt elmulasztotta. Rögzítette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére. Mindezek alapján a fegyelmi határozatban megfogalmazott tényállás valóságtartalmát nem vizsgálta, annak jogellenességét állapította meg, és a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján az alperest tíz havi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
Az alperes fellebbezésére tekintettel hangsúlyozta, hogy a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárás akkor indítható, ha a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi eljárás megindítására a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül van lehetőség. Érvelése szerint a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény az oktatási intézménynek a fegyelmi eljárás elrendeléséről szóló határozatában megjelölt azon cselekmény volt, mely ügyben az intézmény korábbi igazgatója már vizsgálatot folytatott, az érintett diákok és a felperes meghallgatásával. Ezért a fegyelmi jogkör gyakorló már 2011. március 9-én az üggyel kapcsolatos információk birtokában volt, és ennek ismeretében nem intézkedett a fegyelmi eljárás elrendeléséről.
Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a gyanúsításról szóló értesítésből szerzett tudomást a felperes kötelezettségszegéséről, abból ugyanis nem a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésének alapos gyanújáról, hanem a megindult nyomozati eljárásról értesült. Ha a munkáltató a cselekmény felfedezésekor nem tudott dönteni abba a kérdésben, hogy a felperessel szemben fennáll-e a munkaköri kötelezettség megszegésének alapos gyanúja, ilyen információhoz a rendőrség tájékoztatásából sem jutott. A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja ugyanis nem feltétlenül valósít meg egyidejűleg fegyelmi vétséget is. A nyomozás tényéről és a felperes gyanúsítotti helyzetéről való értesítés nem értékelhető a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésként, mert abból nem állapítható meg, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő mely kötelezettségét szegte meg. Miután a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidők jogvesztő jellegűek, annak elmulasztása a fegyelmi határozat érdemi vizsgálat nélküli hatályon kívül helyezését vonja maga után.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereset elutasítását.
Álláspontja szerint elsődlegesen a fegyelmi eljárás megindítását megalapozó tények tudomásszerzésének időpontját kell vizsgálni. A bíróságok tévesen jutottak arra a megállapításra, hogy a Kjt. 46. § (2) bekezdésében meghatározott alapos gyanú már 2011. március 2. napján az alperes tudomására jutott. Ezen a napon az iskola vezetősége pusztán iskolai pletykákról és hírekről szerzett tudomást, amelyek egy általános iskolában mindennaposnak tekinthetőek. A pletyka kezeléseként az iskolában meghallgatták az érintetteket, amely eljárás a híresztelések és feltételezések alaptalanságát erősítette meg. Ezzel szemben a rendőrségi eljárás során az oktatási intézményben tett meghallgatásoktól lényegesen eltérő tartalmú nyilatkozatok kerültek közlésre. A rendőrségi nyomozásról, az annak megindítását megalapozó alapos gyanúról - a bűncselekmény elkövetését és az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személyt illetően - a munkáltatói jogkör gyakorlója csupán a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának értesítése alapján szerzett tudomást 2011. április 27-én. Ekkor került csupán azon információk - a korábbiaktól ellentétes nyilatkozatok - birtokába, amelyek a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésként értékelhetők.
A tényállás megfelelő tisztázásához elengedhetetlennek minősült a nyilatkozatok és beszerzett valamennyi bizonyíték összevetése és értékelése, az ahhoz megfelelő eszközökkel és szakértelemmel rendelkező nyomozóhatóság részéről. Ennek fényében a fegyelmi eljárás megindítására a törvényben megszabott egy hónapos határidőn belül került sor. Álláspontja szerint nem várható el az iskolától, hogy nyomozzon, vallomásokat vessen össze és mérlegeljen, mert ez nem feladata, nincs hozzá eszköze, szaktudása és tapasztalata sem.
Az alperes közölte továbbá, hogy a D.-i Járásbíróság a felperes ellen megrontás bűntette miatt első fokon marasztaló ítéletet hozott.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Kjt. 46. § (2) bekezdés a) pontja alapján kötelező a fegyelmi eljárás megindítása jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén. A 46. § (3) bekezdése szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap, vagy a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt.
A jogszabály rendelkezése alapján tehát fegyelmi eljárás megindítására alapos gyanú esetén van lehetőség.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy 2011. március 2-án a korábbi munkáltatói jogkör gyakorló kizárólag egy, az iskolában terjedő híresztelésről szerzett tudomást, az evvel érintett kiskorú édesanyjától. Ezt követően meghallgatásokat folytatott, amelyben az érintettek a híresztelésekben foglaltakat egyértelműen tagadták, ezt az osztálytársak vallomása sem támasztotta alá. A híresztelést egyedül M. É., az érintett kiskorú tanuló barátnője állította, azonban ezt az alperes úgy ítélte meg, hogy a volt barátnő nyilatkozatát az őt ért személyes sérelem - amely szerint K. B. őt összeveszítette keresztapjával - lényegesen befolyásolhatta. Mindezen adatok birtokában a korábbi munkáltatói jogkör gyakorlója 2011. március 11-én kelt átiratában az akkori tudomása alapján rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján gyermeki bosszúállás indította el az ügyet, azt a bejelentést tevő gyermek és édesanyja nyilatkozatán kívül az egyéb bizonyítékok nem támasztották alá.
Az ezt követően indult büntetőeljárás anyagából volt egyértelműen megállapítható, hogy gyerekkorú K. B. 2011. április 22-én a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán törvényes képviselője jelenlétében tett vallomása elején még tagadta a cselekmény megtörténtét, azonban a nyomozás során csatolt MSN levezésének bemutatását követően elismerte az események megtörténtét és arról részletes vallomást tett. Ezen előadását M. É. és V. E. vallomásában utóbb szintén megerősítette. Ebből következően az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a 2011. március 2-ai bejelentés alapján folytatott vizsgálat során beszerzett bizonyítékok nem támasztották alá az alapos gyanú meglétét, és a további vizsgálódásra sem eszközökkel, sem szakértelemmel nem rendelkezett. Az alapos gyanú meglétét a rendőrségi nyomozás alapján lehetett megállapítani, ezért a rendőrség 2011. április 27-ei közlése alapján volt lehetősége a munkáltatói jogkör gyakorlójának arra, hogy a felperes elleni fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó kötelezettségét teljesítse.
Mindezekből következően az eljáró bíróságok megalapozatlanul következtettek arra, hogy az alapos gyanú a 2011 márciusában folytatott vizsgálat alapján is fennállt a felperessel szemben, és emiatt a munkáltató a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló harminc napos határidőt túllépte.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi eljárás szabályszerűsége, illetőleg a fegyelmi határozat megalapozottsága körében kell a bizonyítási eljárást lefolytatni.
(Kúria Mfv. II. 10.609/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szabó István ügyvéd által képviselt K. Zs. felperesnek a dr. Balogh Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balogh Ádám ügyvéd) által képviselt K. Intézményfenntartó Központ alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.383/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.866/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.866/2014/4. számú ítéletét a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.383/2012/44. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 20 000 (húszezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 168 000 (százhatvannyolcezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjével a H. M. Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel állt közalkalmazotti jogviszonyban 2010. február 8. napjától magyar-történelem szakos tanárként. A felperes az oktatási intézményhez áthelyezéssel került, azt megelőzően Ú. Község Önkormányzatánál állt közalkalmazotti jogviszonyban.
2011. március 2-án K. B. kiskorú tanuló édesanyja négyszemközti beszélgetést kezdeményezett az oktatási intézmény akkori igazgatónőjével, B. J.-nével, amelyről emlékeztető készült. Ebben rögzítésre került, hogy K. B.-t több tanuló olyan váddal illette, mely szerint "csók leckét vett" felperestől. Az édesanya elmondása szerint ezt a lánya tagadta, azonban több tanuló is ezt híresztelte róla.
A bejelentés alapján B. J.-né igazgató 2011. március 4-én és március 7-én megbeszélést tartott, amelyen az érintettek tagadták a híreszteléseket, állítását csak M. É. tartotta fenn. A meghallgatások eredménye alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperessel szemben nem kezdeményezett fegyelmi eljárást, a polgármester kérésére azonban a felvett emlékeztetőket megküldte.
2011. április 27-én a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya értesítést küldött Ú. Község Önkormányzata polgármestere részére, amely szerint a felperest 2011. április 26-án a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt kihallgatták, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2009. szeptember hónaptól kezdődően több alkalommal, pontosabban meg nem határozható időben és rendszerességgel, akkor még 12. életévét be nem töltött gyerekkorú K. B.-t több alkalommal a fenekén megsimogatta, illetőleg vele csókolózott.
2011. május 5-én az alperesi jogelőd megbízott igazgatója határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (1) és (2) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy az Ú. Önkormányzat képviselő-testületének 2011. április 27-én megtartott ülésén, illetve az április 28-án megtartott tantestületi tájékoztatón rendelkezésére bocsátották a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának értesítését a felperes gyanúsítottkénti kihallgatásáról. Erre tekintettel a fegyelmi eljárás megindítására tett intézkedést, mivel súlyos fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén ez kötelezettsége.
A 2011. május 9-én kijelölt P. T.-né vizsgálóbiztos a 2011. május 13-án hallgatta meg a felperest, majd javaslata alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást felfüggesztette a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, de minimum a nyomozati szak lezárásáig, a felperes távolléti díja 50 %-ának visszatartásával.
A fegyelmi jogkör gyakorlója utóbb döntött a felfüggesztett eljárás folytatásáról arra tekintettel, hogy az ügyészség hivatalos értesítése szerint vádemelésre került sor. P. T.-né 2012. május 8-án - az ügyészség értesítésének ismertetése, a felperes nyilatkozata és a polgármester meghallgatását követően - jelentésével a vizsgálatot lezárta, amelyben rögzítette a vádirat tényét. Álláspontja szerint a vádemelés ténye megalapozza, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, az adott munkakörre, tevékenységre vonatkozó általános elvárható magatartást nem tanúsította. Rögzítette azt is, hogy a vádirat 3. pontja szerint felperest a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétségével is vádolják, amely cselekményre a büntetőeljárásban a felperes beismerő vallomást tett.
A fegyelmi tanács a 2012. június 19-én kelt fegyelmi határozattal a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolásában tényként rögzítette a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegését, így a K. B.-val fennálló intim viszonyát, valamint a szerzői jogokkal kapcsolatos felperesi beismerő vallomást és a vádemelés tényét. Megállapította, hogy a felperes lényeges kötelezettségét szegte meg a munkahelyén és azon kívül is olyan magatartást tanúsított, amely a munkáltató helytelen megítélését idézte elő. Az általa tanúsított magatartás a tanulókra és a nevelő testület tagjaira negatív hatással volt, az intézmény jó hírnevét csorbította. A cselekmények súlyára tekintettel a legszigorúbb fegyelmi büntetés kiszabását alkalmazta.
A felperes a keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes elmaradt illetmény és 12 havi átalánykártérítésben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója mikor szerzett tudomást a vádirat benyújtásáról, továbbá a jogerős határozat munkáltatóval történő közlésével kezdődik a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó határidő, amelynek a feltételei nem álltak fenn. Vele szemben a büntetőeljárás jogerősen nem fejeződött be, ezért az ártatlanság vélelme megillette. A fegyelmi eljárást a jogerős határozat meghozataláig fel kellett volna függeszteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesi jogelőd a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2012. június 9-én kelt fegyelmi határozattal jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest 1 400 000 forint átalánykártérítés, továbbá 106.680 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a Kjt. 46. § (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem a vádiratról való tudomásszerzés időpontja, hanem maga a cselekmény volt, amely már március 2-án a korábbi munkáltatói jogkört gyakorló tudomására jutott, ezért az alperesi jogelőd a fegyelmi eljárás elindítására vonatkozó 30 napos határidőt elmulasztotta. A BH 2003.132. számú eseti döntésére utalva rögzítette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére. Mindezek alapján a fegyelmi határozatban megfogalmazott tényállás valóságtartalmát nem vizsgálta, annak jogellenességét állapította meg, és a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján az alperest tíz havi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.20.866/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
Az alperes fellebbezésére tekintettel hangsúlyozta, hogy a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárás akkor indítható, ha a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi eljárás megindítására a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül van lehetőség. Érvelése szerint a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény az oktatási intézménynek a fegyelmi eljárás elrendeléséről szóló határozatában megjelölt azon cselekmény volt, mely ügyben az intézmény korábbi igazgatója már vizsgálatot folytatott, az érintett diákok és a felperes meghallgatásával. Ezért a fegyelmi jogkör gyakorló már 2011. március 9-én az üggyel kapcsolatos információk birtokában volt, és ennek ismeretében nem intézkedett a fegyelmi eljárás elrendeléséről.
Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a gyanúsításról szóló értesítésből szerzett tudomást a felperes kötelezettségszegéséről, abból ugyanis nem a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésének alapos gyanújáról, hanem a megindult nyomozati eljárásról értesült. Ha a munkáltató a cselekmény felfedezésekor nem tudott dönteni abba a kérdésben, hogy a felperessel szemben fennáll-e a munkaköri kötelezettség megszegésének alapos gyanúja, ilyen információhoz a rendőrség tájékoztatásából sem jutott. A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja ugyanis nem feltétlenül valósít meg egyidejűleg fegyelmi vétséget is. A nyomozás tényéről és a felperes gyanúsítotti helyzetéről való értesítés nem értékelhető a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésként, mert abból nem állapítható meg, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő mely kötelezettségét szegte meg. Miután a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidők jogvesztő jellegűek, annak elmulasztása a fegyelmi határozat érdemi vizsgálat nélküli hatályon kívül helyezését vonja maga után.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereset elutasítását, továbbá a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint elsődlegesen a fegyelmi eljárás megindítását megalapozó tények tudomásszerzésének időpontját kell vizsgálni. A bíróságok tévesen jutottak arra a megállapításra, hogy a Kjt. 46. § (2) bekezdésében meghatározott alapos gyanú már 2011. március 2. napján az alperes tudomására jutott. Ezen a napon az iskola vezetősége pusztán iskolai pletykákról és hírekről szerzett tudomást, amelyek egy általános iskolában mindennaposnak tekinthetőek. A pletyka kezeléseként az iskolában meghallgatták az érintetteket, amely eljárás a híresztelések és feltételezések alaptalanságát erősítette meg. Ezzel szemben a rendőrségi eljárás során az oktatási intézményben tett meghallgatásoktól lényegesen eltérő tartalmú nyilatkozatok kerültek közlésre. A rendőrségi nyomozásról, az annak megindítását megalapozó alapos gyanúról - a bűncselekmény elkövetését és az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személyt illetően - a munkáltatói jogkör gyakorlója csupán a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának értesítése alapján szerzett tudomást 2011. április 27-én. Ekkor került csupán azon információk - a korábbiaktól ellentétes nyilatkozatok - birtokába, amelyek a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésként értékelhetők.
A tényállás megfelelő tisztázásához elengedhetetlennek minősült a nyilatkozatok és beszerzett valamennyi bizonyíték összevetése és értékelése, az ahhoz megfelelő eszközökkel és szakértelemmel rendelkező nyomozóhatóság részéről. Ennek fényében a fegyelmi eljárás megindítására a törvényben megszabott egy hónapos határidőn belül került sor. Álláspontja szerint nem várható el az iskolától, hogy nyomozzon, vallomásokat vessen össze és mérlegeljen, mert ez nem feladata, nincs hozzá eszköze, szaktudása és tapasztalata sem.
Az alperes közölte továbbá, hogy a Debreceni Járásbíróság a felperes ellen megrontás bűntette miatt első fokon marasztaló ítéletet hozott.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Kjt. 46. § (2) bekezdés a) pontja alapján kötelező a fegyelmi eljárás megindítása jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén. A 46. § (3) bekezdése szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap, vagy a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt.
A jogszabály rendelkezése alapján tehát fegyelmi eljárás megindítására alapos gyanú esetén van lehetőség.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy 2011. március 2-án a korábbi munkáltatói jogkör gyakorló kizárólag egy, az iskolában terjedő híresztelésről szerzett tudomást, az evvel érintett kiskorú édesanyjától. Ezt követően meghallgatásokat folytatott, amelyben az érintettek a híresztelésekben foglaltakat egyértelműen tagadták, ezt az osztálytársak vallomása sem támasztotta alá. A híresztelést egyedül M. É., az érintett kiskorú tanuló barátnője állította, azonban ezt az alperes úgy ítélte meg, hogy a volt barátnő nyilatkozatát az őt ért személyes sérelem - amely szerint K. B. őt összeveszítette keresztapjával - lényegesen befolyásolhatta. Mindezen adatok birtokában a korábbi munkáltatói jogkör gyakorlója 2011. március 11-én kelt átiratában az akkori tudomása alapján rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján gyermeki bosszúállás indította el az ügyet, azt a bejelentést tevő gyermek és édesanyja nyilatkozatán kívül az egyéb bizonyítékok nem támasztották alá.
Az ezt követően indult büntetőeljárás anyagából volt egyértelműen megállapítható, hogy gyerekkorú K. B. 2011. április 22-én a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán törvényes képviselője jelenlétében tett vallomása elején még tagadta a cselekmény megtörténtét, azonban a nyomozás során csatolt MSN levezésének bemutatását követően elismerte az események megtörténtét és arról részletes vallomást tett. Ezen előadását M. É. és V. E. vallomásában utóbb szintén megerősítette. Ebből következően az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a 2011. március 2-ai bejelentés alapján folytatott vizsgálat során beszerzett bizonyítékok nem támasztották alá az alapos gyanú meglétét, és a további vizsgálódásra sem eszközökkel, sem szakértelemmel nem rendelkezett. Az alapos gyanú meglétét a rendőrségi nyomozás alapján lehetett megállapítani, ezért a rendőrség 2011. április 27-ei közlése alapján volt lehetősége a munkáltatói jogkör gyakorlójának arra, hogy a felperes elleni fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó kötelezettségét teljesítse.
Mindezekből következően az eljáró bíróságok megalapozatlanul következtettek arra, hogy az alapos gyanú a 2011. márciusában folytatott vizsgálat alapján is fennállt a felperessel szemben, és emiatt a munkáltató a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló harminc napos határidőt túllépte.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi eljárás szabályszerűsége, illetőleg a fegyelmi határozat megalapozottsága körében kell a bizonyítási eljárást lefolytatni.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, annak viseléséről a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2015. február 18.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.609/2014.)