adozona.hu
BH 2015.7.202
BH 2015.7.202
Lelkészi szolgálati jogviszonyon alapuló igények érvényesítésére az állami igazságszolgáltatás előtt nincs mód [1990. évi IV. tv. 15. § (2) bek.; 1992. évi XXII. tv. 100. §, 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a B. P. Egyház Főhatósága határozata alapján 2001. június 1-jei hatállyal került kinevezésre a B. Egyházkerület lelkészeként. S. metropolita a 2010. október 12-én kelt határozatával a felperest 2010. november 1-jei hatállyal felmentette az egyházközség plébánosaként betöltött tisztsége alól.
[2] A felperes 2011. július 11-én előterjesztett keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, és az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. ...
BH 2015.7.202 Lelkészi szolgálati jogviszonyon alapuló igények érvényesítésére az állami igazságszolgáltatás előtt nincs mód [1990. évi IV. tv. 15. § (2) bek.; 1992. évi XXII. tv. 100. §, 174. §].
[1] A felperes a B. P. Egyház Főhatósága határozata alapján 2001. június 1-jei hatállyal került kinevezésre a B. Egyházkerület lelkészeként. S. metropolita a 2010. október 12-én kelt határozatával a felperest 2010. november 1-jei hatállyal felmentette az egyházközség plébánosaként betöltött tisztsége alól.[2] A felperes 2011. július 11-én előterjesztett keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, és az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazásával elsődlegesen eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elmaradt munkabére megtérítését, másodlagosan az elmaradt munkabér megtérítése mellett felmentési bére, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és 2 havi végkielégítés megfizetését igényelte. Ezen túlmenően kérte az alperes kötelezését a szolgálati lakásból való kizárásával összefüggésben okozott kárai és felmerült költségei megfizetésére az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján, továbbá kötelezését a munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó iratok kiadására. A havi bruttó átlagkeresetét a minimálbérre figyelemmel 89 500 forintban jelölte meg.
[3] Hivatkozása szerint a munkáltató nem adott a részére írásbeli munkaszerződést, ennek ellenére 9 évig állt alkalmazásában. Az alperes Alapszabálya 29. § (4) bekezdés c) pontja szerint az egyházközségi lelkész megbízatása megszűnik a nyugat- és közép-európai érsek-metropolita leváltó határozatával, amelyet az egyházbizottság elnöke megerősítésként ellenjegyez. Ez utóbbira nem került sor, továbbá a felmentő irat nem felel meg az Mt. rendelkezéseinek sem.
[4] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a Pp. 157. § a) pontja és a 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján a per megszüntetésére irányult, mivel a felperes és az alperes egyház között nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati jogviszony jött létre, ezért arra kizárólag az egyházi törvények alkalmazandók. A felperessel munkaszerződést nem kötöttek. Másodlagosan a kereset elkésettsége okán a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja és a 157. § a) pontja alapján kérte a per megszüntetését. Harmadlagosan a felmondás jogellenességének esetleges megállapítása esetére a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzését kérte az átalány kártérítés törvényi minimum szerinti megállapításával és az Mt. 174. § (1) bekezdésre alapított kártérítési igény elutasításával. Viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben a felperes rosszhiszeműségének megállapítását kérte.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és kamatai, átalány kártérítés címén 2 hónapra járó felmentési átlagkereset, valamint szállodai költség, az elzárt ruhák pótlása, zár javítása, villanyszerelés, villanyszámla és egyéb költségek megfizetésére. Az alperesnek a lakás többlethasználata miatti beszámítási kifogását és a rosszhiszeműség megállapítására vonatkozó viszontkeresetét elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság utalva az Mt. 87. § (2) bekezdésében foglaltakra, a lefolytatott bizonyítás eredményeként a felperes által perben csatolt munkaszerződés és tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta, hogy a felek között munkaviszony jött létre a 2012. június 5-én kelt, a felperes és M. I. egyházbizottsági elnök által aláírt munkaszerződés szerint 2002. július 1-jétől 2005. december 31-éig tartó határozott időtartamra egyházközségi lelkész munkakör ellátására havi 60 000 forint munkabérrel. A felperes továbbdolgozása folytán a határozott idő elteltét követően a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át. Az alperes a perben nem igazolta, hogy a munkaszerződés nem valós.
[7] Az érsek-metropolita 2010. október 12-én mentette fel a felperest, azonban a munkaszerződés 3. pontja szerint az ahhoz szükséges egyházbizottsági elnök ellenjegyzésére nem került sor. "Ezért munkajogi értelemben az ítélet jogerőre emelkedéséig folyamatosnak tekinthető a munkaviszony, hiszen nem történt meg annak megszüntetése".
[8] A jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest havi 60 000 forint alapulvételével meghatározott elmaradt munkabér és kamatai, valamint 2 havi bérnek megfelelő átalány kártérítés megfizetésére.
[9] A felperes kártérítés címén igényelt követeléseire vonatkozóan hozott döntést azzal indokolta, hogy a tanúk bizonyították a felperes lakhatásának elnehezítését, illetve meghiúsítását, így a számlákkal igazolt költségeit az alperes köteles megfizetni.
[10] Az alperes viszontkeresetének és beszámítási kifogásának nem adott helyt, mert a munkaszerződés 4. pontja alapján a felperes jogosult volt az egyház költségén a paplakban lakni, a munkaviszonya pedig a felmentést követően nem került rendezésre. Utalt arra is, hogy az ingatlan tulajdonosa nem az alperes, hanem az állam, ezért sem megalapozott az alperes követelése.
[11] Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett.
[12] A törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
[13] A rendelkezésre álló iratok alapján a törvényszék a tényállást pontosította és kiegészítette.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelme mellékleteként csatolt okiratból megállapította, hogy a felperes a B. P. Egyház Főhatósága határozata alapján 2001. június 1-jei hatállyal került kinevezésre a B. Egyházkerület lelkészének. Ezen kinevezéssel az egyházi törvények alapján az alperes egyház és a felperes között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyet szintén a metropolita szüntetett meg a 2010. november 1-jei hatállyal közölt felmentésével. A metropolita döntését a B. O. Egyház és P. működési szabályzatában és konkrétan megjelölt egyházi szabályzatokban foglaltakra alapította, a felperes nem megfelelő magatartásával indokolta.
[15] Az alperes egyházbizottságának 2010. november 1-jén megtartott üléséről készült jegyzőkönyv szerint az egyházbizottság 13/2010. (XI. 1.) MBOE-EB számú határozatával egyhangúlag megerősítette a metropolita felmentő határozatát, és intézkedett a felperes lelkészi képviseleti jogának a bíróságnál való törlése iránt.
[16] A metropolita 2013. január 22-én kelt levelében kijelentette, hogy a felperes és az egyház közötti munkaszerződésről nincs tudomása, illetőleg minden, a lelkészekkel kötött munkaszerződés csak a kánonjog keretein belül és a metropolita jogosultságával összhangban értelmezhető, mert a kánonjog szerint csak a metropolitának van joga lelkészeket kinevezni, illetve felmenteni. Megerősítette továbbá, hogy a felperes felmentése továbbra is hatályban van.
[17] Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy munkaviszony keretében, a 2002. június 5-én kelt munkaszerződés alapján látta el az egyházközségi lelkészi tevékenységét.
[18] Az alperes állítását támasztja alá az a körülmény, hogy a felperest a társadalombiztosítási hatóságoknál az alperes 2002-ben nem munkaviszony kóddal, hanem "egyházi személy szerzetesrend tagja 1301" biztosítási jogviszony kóddal jelentette be, és ugyanilyen módon jelentette ki 2010. november 9-én.
[19] A felperes nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati viszony alapján töltötte be a lelkészi tisztségét, így a peres felek között fennálló lelkészi szolgálati jogviszony megszüntetésének jogszerűségét - mivel arra az egyház belső szabályai alapján került sor - a perbeli időben hatályos 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdése értelmében a bíróság nem vizsgálhatja.
[20] A felperes által érvényesített követelések - ideértve a kártérítési igényeket is - a felek között fennállt lelkészi jogviszonyon alapulnak, illetve annak megszüntetésével függenek össze, akárcsak az alperes viszontkeresete, ezért azok bíróság előtti érvényesítésére nincs eljárásjogi lehetőség. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. § a) pontjában, valamint a 130. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakra tekintettel megszüntette.
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[22] Álláspontja szerint a másodfokú végzés jogszabálysértő, mert tévesen alkalmazza az 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdését. Ellentétes továbbá az Alaptörvény XXIV. cikkében biztosított, és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot biztosító rendelkezésekkel.
[23] Hivatkozása szerint 2002. június 5-én az alperessel munkaszerződést kötött, amely a Munka törvénykönyv szellemében került megfogalmazásra. Ebben a felek alávetették magukat a kártérítési felelősség és minden munkaszerződésben nem szabályozott kérdés vonatkozásában a Munka törvénykönyv rendelkezéseinek. Ezzel egyértelműen kivették magukat az 1990. évi IV. törvény rendelkezései alól. Az egyháznak ugyanis joga van magát akár a magyar bíróság, akár a magyar jog alkalmazásának alávetni.
[24] A jogviszony alatt a munkajog volt az irányadó, szolgálati lakást biztosítottak a részére, szabadságra mehetett, munkabért fizettek a részére.
[25] A Magyarországon működő kánonjogi testület lelkészként nem alkalmazhatja a magyar Munka törvénykönyvét, ezért a magyar jog és a magyar bíróság hatásköre alá tartozik a jogvita. A legközelebbi kánonjogi testület Németországban működik. Magyar jogot pedig nem alkalmazhatna külföldi bíróság, viszont a magyarországi jogorvoslati lehetőségtől is el lennének zárva, ezért kötötték ki a Munka törvénykönyve szabályait a munkaviszony létesítésekor.
[26] A lelkészi tisztség alóli felmentő intézkedésben nem kapott tájékoztatást arról, hogy a határozat ellen csak a kánonjog szabályai szerinti jogorvoslattal élhet. Ez is bizonyítja, hogy az alperes elismerte a magyar jog alkalmazását.
[27] A kánonjog szabályai csak akkor lennének irányadók, ha nem kötötték volna ki a munkaszerződésben a Munka törvénykönyve szabályainak az alkalmazását.
[28] Az alperes a hatóságokhoz munkaviszonyban történő foglalkoztatást jelentett be, és kiállította a jövedelméről az adóigazolást is. Az, hogy később megváltoztatták a társadalombiztosítási kódot, a munkaviszony jellegére nincs kihatással.
[29] Megalapozatlan az alperes védekezése, miszerint a könyvelő tévesen jelentette munkaviszonynak a jogviszonyt, mert a megbízott az alperes utasítása szerint köteles eljárni.
[30] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban történő fenntartását kérte.
[31] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[32] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, csak a felülvizsgálati kérelemben előadott, és jogszabályhely megjelölésével alátámasztott jogszabálysértésre tekintettel [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[33] A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltak megsértésére nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó a másodfokú bíróság által megállapított tényállás, így az, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a 2002. június 5-én kelt munkaszerződés érvényes, továbbá az a megállapítás, miszerint a felperes a társadalombiztosítási hatóságokhoz "egyházi személy, szerzetesrend tagja" kóddal volt bejelentve, és ekként jelentették ki.
[34] Erre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelemben alappal nem hivatkozhat a munkaszerződésben foglaltakra.
[35] Az, hogy a felperes foglalkoztatásának jellemzői esetlegesen megfeleltethetőek munkaviszonynak is, az állami igazságszolgáltatás szerinti bírósági út igénybevételét nem alapozza meg (BH 2010.89.).
[36] A felperes által érvényesített követelés alapját képező jogviszony célja, a felek jogai és kötelezettségei alapján az volt megállapítható, hogy nem a munkajog által szabályozott munkajogviszony jött létre a felek között. A felperest egyházi eljárás alapján nevezték ki a lelkészi tisztségére. A felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyre az egyházi törvények alkalmazandóak.
[37] A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. A (2) bekezdés szerint az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Ezért a felperes az állami igazságszolgáltatás előtt nem érvényesíthette az 1992. évi XXII. törvény alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére az Mt. 100. §-ában foglaltak alapján járó igényeket, valamint a 174. § (1) bekezdésében foglalt, a lelkészi szolgálati jogviszonyon és annak megszüntetésén alapuló kárai megtérítését.
[38] Az Alkotmánybíróság 32/2003. (VI. 4.) AB határozatában kifejtette, hogy az 1990. évi IV. törvény 15. § (1) és (2) bekezdése alkalmazása során az állam vallási semlegességére való hivatkozás nem eredményezheti a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának sérelmét. Az állam és az egyház elválasztásának, illetve a bírósághoz való fordulás jogának együttes értelmezése alapján az állami bíróságok kötelesek az egyház szolgálatában álló személy állami jogszabályokból eredő jogait és kötelezettségeit érintő jogviták érdemi elbírálására, ennek során azonban kötelesek az egyház önkormányzatát tiszteletben tartani. A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást arról, hogy a jelen perben érvényesített igény egyházi szolgálati jogviszonyon alapuló, így arra az egyházi törvények irányadóak, és elbírálása nem tartozik az állami bíróság hatáskörébe.
[39] A jogviszonyra nem a 2012. január 1-jétől hatályba lépett Alaptörvény, hanem az Alkotmány az irányadó, ezért a felperes alappal nem hivatkozhat az Alaptörvény rendelkezéseinek a megsértésére.
[40] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.488/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Bobay Beatrix ügyvéd által képviselt M. S. G. felperesnek a dr. Szilágyi Attila ügyvéd által képviselt Magyarországi B. O. Egyház alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és kártérítés iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 33.M.3254/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzésével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzését hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a B. P. Egyház Főhatósága határozata alapján 2001. június 1-jei hatállyal került kinevezésre az Egyházkerület lelkészeként. S. metropolita a 2010. október 12-én kelt határozatával a felperest 2010. november 1-jei hatállyal felmentette az egyházközség plébánosaként betöltött tisztsége alól.
A felperes 2011. július 11-én előterjesztett keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, és az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazásával elsődlegesen eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elmaradt munkabére megtérítését, másodlagosan az elmaradt munkabér megtérítése mellett felmentési bére, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és 2 havi végkielégítés megfizetését igényelte. Ezen túlmenően kérte az alperes kötelezését a szolgálati lakásból való kizárásával összefüggésben okozott kárai és felmerült költségei megfizetésére az Mt. 174. § (1) bekezdés alapján, továbbá kötelezését a munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó iratok kiadására. A havi bruttó átlagkeresetét a minimálbérre figyelemmel 89.500 forintban jelölte meg.
Hivatkozása szerint a munkáltató nem adott a részére írásbeli munkaszerződést, ennek ellenére 9 évig állt az alkalmazásában. Az alperes Alapszabálya 29. § (4) bekezdés c) pontja szerint az egyházközségi lelkész megbízatása megszűnik a nyugat- és közép-európai érsek-metropolita leváltó határozatával, amelyet az egyházbizottság elnöke megerősítésként ellenjegyez. Ez utóbbira nem került sor, továbbá a felmentő irat nem felel meg az Mt. rendelkezéseinek sem.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a Pp. 157. § a) pontja és a 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján a per megszüntetésére irányult, mivel a felperes és az alperes egyház között nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati jogviszony jött létre, ezért arra kizárólag az egyházi törvények alkalmazandók. A felperessel munkaszerződést nem kötöttek. Másodlagosan a kereset elkésettsége okán a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja és a 157. § a) pontja alapján kérte a per megszüntetését. Harmadlagosan a felmondás jogellenességének esetleges megállapítása esetére a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzését kérte az átalány kártérítés törvényi minimum szerinti megállapításával és az Mt. 174. § (1) bekezdésre alapított kártérítési igény elutasításával. Viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben a felperes rosszhiszeműségének megállapítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és kamatai, átalány kártérítés címén 2 hónapra járó felmentési átlagkereset, valamint szálloda költség, az elzárt ruhák pótlása, zár javítása, villanyszerelés, villanyszámla és egyéb költségek megfizetésére. Marasztalta az alperest a felperes perköltségében. Az alperesnek a lakás többlethasználata miatti beszámítási kifogását és a rosszhiszeműség megállapítására vonatkozó viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a tolmács díját az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság utalva az Mt. 87. § (2) bekezdésében foglaltakra a lefolytatott bizonyítás eredményeként a felperes által perben csatolt munkaszerződés és tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta, hogy a felek között munkaviszony jött létre a 2012. június 5-én kelt, a felperes és M. I. egyházbizottsági elnök által aláírt munkaszerződés szerint 2002. július 1-jétől 2005. december 31-éig tartó határozott időtartamra egyházközségi lelkész munkakör ellátására havi 60.000 forint munkabérrel. A felperes továbbdolgozása folytán a határozott idő elteltét követően a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át. Az alperes a perben nem igazolta, hogy a munkaszerződés nem valós.
Az érsek-metropolita 2010. október 12-én mentette fel a felperest, azonban a munkaszerződés 3. pontja szerint az ahhoz szükséges egyházbizottsági elnök ellenjegyzésére nem került sor. "Ezért munkajogi értelemben az ítélet jogerőre emelkedéséig folyamatosnak tekinthető a munkaviszony, hiszen nem történt meg annak megszüntetése".
A jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest havi 60.000 forint alapulvételével meghatározott elmaradt munkabér és kamatai, valamint 2 havi bérnek megfelelő átalány kártérítés megfizetésére.
A felperes kártérítés címén igényelt követeléseire vonatkozóan hozott döntést azzal indokolta, hogy a tanúk bizonyították a felperes lakhatásának elnehezítését, illetve meghiúsítását, így a számlákkal igazolt költségeit az alperes köteles megfizetni.
Az alperes viszontkeresetének és beszámítási kifogásának nem adott helyt, mert a munkaszerződés 4. pontja alapján a felperes jogosult volt az egyház költségén a paplakban lakni, a munkaviszonya pedig a felmentést követően nem került rendezésre. Utalt arra is, hogy az ingatlan tulajdonosa nem az alperes, hanem a bolgár állam, ezért sem megalapozott az alperes követelése.
Az ítélet ellen a felperes a marasztalási összeg felemelésével kérte az ítélet megváltoztatását. Az elmaradt munkabér és az átalány kártérítés összegét a minimálbérrel kérte számolni, további villanyszámla költség megfizetését is igényelte, és hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a rendelkezést a 2 havi végkielégítésről.
Az alperes fellebbezése elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésével a per megszüntetésére, másodlagosan az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.
A törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Kötelezte a felperest az alperes javára együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
A rendelkezésre álló iratok alapján a törvényszék a tényállást pontosította és kiegészítette.
Az alperes érdemi ellenkérelme mellékleteként csatolt okiratból megállapította, hogy a felperes a B. P. Egyház Főhatósága határozata alapján 2001. június 1-jei hatállyal került kinevezésre a B. Egyházkerület lelkészének. Ezen kinevezéssel az egyházi törvények alapján az alperes egyház és a felperes között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyet szintén a metropolita szüntetett meg a 2010. november 1-jei hatállyal közölt felmentésével. A metropolita döntését a B. O. Egyház és P. működési szabályzatában és konkrétan megjelölt egyházi szabályzatokban foglaltakra alapította, a felperes nem megfelelő magatartásával indokolta.
Az alperes egyházbizottságának 2010. november 1-jén megtartott üléséről készült jegyzőkönyv szerint az egyházbizottság 13/2010. (XI.1.) MBOE-EB számú határozatával egyhangúlag megerősítette a metropolita felmentő határozatát, és intézkedett a felperes lelkészi képviseleti jogának a bíróságnál való törlése iránt.
A metropolita 2013. január 22-én kelt levelében kijelentette, hogy a felperes és az egyház közötti munkaszerződésről nincs tudomása, illetőleg minden, a lelkészekkel kötött munkaszerződés csak a kánonjog keretein belül és a metropolita jogosultságával összhangban értelmezhető, mert a kánonjog szerint csak a metropolitának van joga lelkészeket kinevezni, illetve felmenteni. Megerősítette továbbá, hogy a felperes felmentése továbbra is hatályban van.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy munkaviszony keretében, a 2002. június 5-én kelt munkaszerződés alapján látta el az egyházközségi lelkészi tevékenységét. Helytálló az alperes hivatkozása, miszerint a munkáltató képviseletében eljáró egyházbizottság, illetve annak elnöke a munkaszerződés keltének időpontjában még nem is létezett, mert az alperes alapszabálya ezt követően egy hónappal, 2002. július 3-án kelt, és csak ezután nyújtották be jóváhagyásra a Fővárosi Bírósághoz. A felperes a kereseti kérelmében pedig egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy írásbeli munkaszerződést a munkáltató nem adott a részére, majd ennek ellentmondóan utóbb becsatolt egy munkaszerződést.
Az alperes állítását támasztja alá az a körülmény, hogy a felperest a társadalombiztosítási hatóságoknál az alperes 2002-ben nem munkaviszony kóddal, hanem "egyházi személy szerzetesrend tagja 1301" biztosítási jogviszony kóddal jelentette be, és ugyanilyen módon jelentette ki 2010. november 9-én.
A felperes nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati viszony alapján töltötte be a lelkészi tisztségét, így a peres felek között fennálló lelkészi szolgálati jogviszony megszüntetésének jogszerűségét - mivel arra az egyház belső szabályai alapján került sor - a perbeli időben hatályos 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdése értelmében a bíróság nem vizsgálhatja.
A felperes által érvényesített követelések - ideértve a kártérítési igényeket is - a felek között fennállt lelkészi jogviszonyon alapulnak, illetve annak megszüntetésével függenek össze, akárcsak az alperes viszontkeresete, ezért azok bíróság előtti érvényesítésére nincs eljárásjogi lehetőség. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 251. § (1) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. § a) pontjában, valamint a 130. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakra tekintettel megszüntette.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az alperes perköltségben marasztalásával.
Álláspontja szerint a másodfokú végzés jogszabálysértő, mert tévesen alkalmazza az 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdését. Ellentétes továbbá az Alaptörvény XXIV. cikkében biztosított, és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot biztosító rendelkezésekkel.
Hivatkozása szerint 2002. június 5-én az alperessel munkaszerződést kötött, amely a Munka törvénykönyv szellemében került megfogalmazásra. Ebben a felek alávetették magukat a kártérítési felelősség és minden munkaszerződésben nem szabályozott kérdés vonatkozásában a Munka törvénykönyv rendelkezéseinek. Ezzel egyértelműen kivették magukat az 1990. évi IV. törvény rendelkezései alól. Az egyháznak ugyanis joga van magát akár a magyar bíróság, akár a magyar jog alkalmazásának alávetni.
A jogviszony alatt a munkajog volt az irányadó, szolgálati lakást biztosítottak a részére, szabadságra mehetett, munkabért fizettek a részére.
A Magyarországon működő kánonjogi testület lelkészként nem alkalmazhatja a magyar Munka törvénykönyvét, ezért a magyar jog és a magyar bíróság hatásköre alá tartozik a jogvita. A legközelebbi kánonjogi testület Németországban működik. Magyar jogot pedig nem alkalmazhatna külföldi bíróság, viszont a magyarországi jogorvoslati lehetőségtől is el lennének zárva, ezért kötötték ki a Munka törvénykönyve szabályait a munkaviszony létesítésekor.
A lelkészi tisztség alóli felmentő intézkedésben nem kapott tájékoztatást arról, hogy a határozat ellen csak a kánonjog szabályai szerinti jogorvoslattal élhet. Ez is bizonyítja, hogy az alperes elismerte a magyar jog alkalmazását.
A kánonjog szabályai csak akkor lennének irányadók, ha nem kötötték volna ki a munkaszerződésben a Munka törvénykönyve szabályainak az alkalmazását.
Az alperes a hatóságokhoz munkaviszonyban történő foglalkoztatást jelentett be, és kiállította a jövedelméről az adóigazolást is. Az, hogy később megváltoztatták a társadalombiztosítási kódot, a munkaviszony jellegére nincs kihatással.
Megalapozatlan az alperes védekezése, miszerint a könyvelő tévesen jelentette munkaviszonynak a jogviszonyt, mert a megbízott az alperes utasítása szerint köteles eljárni.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban történő fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Mindezekre tekintettel a jogerős végzést a Kúria csak a felülvizsgálati kérelemben előadott, és jogszabályhely megjelölésével alátámasztott jogszabálysértésre tekintettel vizsgálhatta.
A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltak megsértésére nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó a másodfokú bíróság által megállapított tényállás, így az, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a 2002. június 5-én kelt munkaszerződés érvényes, továbbá az a megállapítás, miszerint a felperes a társadalombiztosítási hatóságokhoz "egyházi személy, szerzetesrend tagja" kóddal volt bejelentve, és ekként jelentették ki.
Erre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelemben alappal nem hivatkozhat a munkaszerződésben foglaltakra.
Az, hogy a felperes foglalkoztatásának jellemzői esetlegesen megfeleltethetőek munkaviszonynak is, az állami igazságszolgáltatás szerinti bírósági út igénybevételét nem alapozza meg (BH 2010.89.).
A felperes által érvényesített követelés alapját képező jogviszony célja, a felek jogai és kötelezettségei alapján az volt megállapítható, hogy nem a munkajog által szabályozott munkajogviszony jött létre a felek között. A felperest egyházi eljárás alapján nevezték ki a lelkészi tisztségére. A felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyre az egyházi törvények alkalmazandóak.
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. A (2) bekezdés szerint az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Ezért a felperes az állami igazságszolgáltatás előtt nem érvényesíthette az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére az Mt. 100. §-ban foglaltak alapján járó igényeket, valamint a 174. § (1) bekezdésben foglalt, a lelkészi szolgálati jogviszonyon és annak megszüntetésén alapuló kárai megtérítését.
Az Alkotmánybíróság 32/2003. (VI.4.) AB határozatában kifejtette, hogy az 1990. évi IV. törvény 15. § (1) és (2) bekezdése alkalmazása során az állam vallási semlegességére való hivatkozás nem eredményezheti a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának sérelmét. Az állam és az egyház elválasztásának, illetve a bírósághoz való fordulás jogának együttes értelmezése alapján az állami bíróságok kötelesek az egyház szolgálatában álló személy állami jogszabályokból eredő jogait és kötelezettségeit érintő jogviták érdemi elbírálására, ennek során azonban kötelesek az egyház önkormányzatát tiszteletben tartani. A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást arról, hogy a jelen perben érvényesített igény egyházi szolgálati jogviszonyon alapuló, így arra az egyházi törvények irányadóak, és elbírálása nem tartozik az állami bíróság hatáskörébe.
A jogviszonyra nem a 2012. január 1-jétől hatályba lépett Alaptörvény, hanem az Alkotmány az irányadó, ezért a felperes alappal nem hivatkozhat az Alaptörvény rendelkezéseinek a megsértésére.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. április 1.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
Kúria Mfv.I.10.488/2014.)