adozona.hu
BH+ 2015.6.270
BH+ 2015.6.270
A hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni a vele szemben - nem katonai bűncselekmény miatt - kiszabott szabadságvesztés büntetés esetén akkor is, ha a bíróság ítéletében mentesítette az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 37/B. § (1) bek. a) pont, (2) bek., 56. § (2) bek. b) pont ba) alpont, (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 1-jétől állt szolgálati viszonyban az alperessel, szolgálatirányító parancsnok munkakörben.
A bíróság a 2011. augusztus 29-én kelt ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki egy rendbeli vesztegetés bűntettében, ezért két év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A bíróság az ítéletében a felperest előzetes mentesítésben részesítette.
A másodfokú bíróság a 2012. június 26-án kelt ítéletével a kiszabott szabadságvesztést egy év börtö...
BH+ 2015.6.270 A hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni a vele szemben - nem katonai bűncselekmény miatt - kiszabott szabadságvesztés büntetés esetén akkor is, ha a bíróság ítéletében mentesítette az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 37/B. § (1a) bek. a) pont, (2) bek., 56. § (2) bek. b) pont ba) alpont, (6) bek.].
A felperes 2005. május 1-jétől állt szolgálati viszonyban az alperessel, szolgálatirányító parancsnok munkakörben.A bíróság a 2011. augusztus 29-én kelt ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki egy rendbeli vesztegetés bűntettében, ezért két év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A bíróság az ítéletében a felperest előzetes mentesítésben részesítette.
A másodfokú bíróság a 2012. június 26-án kelt ítéletével a kiszabott szabadságvesztést egy év börtönbüntetésre enyhítette, a felfüggesztés próbaidejét két évre mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet a felperes tekintetében helybenhagyta.
Az alperes a 2012. október 11-én kelt intézkedésével a felperes szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntette a Hszt. 53. § c) pontja, 56. § (2) bekezdésének b) pont ba) alpontja és a 37/B. § (2) bekezdésének b) pontja alapján.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a szolgálati viszony megszüntetéséről rendelkező határozat hatályon kívül helyezését, az eredeti beosztásába történő visszahelyezését és az elmaradt illetményének a megtérítését kérte. A kereseti kérelmének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy a bíróság az elsőfokú ítéletben a Btk. 104. § (1) bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítette, mivel a szolgálati viszonyának a megszüntetését nem tartotta indokoltnak, így az alperesnek sem lett volna lehetősége az elítélése kapcsán a szolgálati viszonyának a megszüntetésére.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a büntetőügyben eljárt másodfokú bíróság a jogerős ítéletével a felperest szabadságvesztésre ítélte, így az életvitele a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 37/B. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem kifogástalan, ezért a 37/B. § (1a) bekezdés a) pontjára tekintettel a szolgálati viszonya nem tartható fenn. Az alperes a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pontja, illetve ba) alpontja alapján köteles volt a felperes szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása az elsőfokú ítélet indokolását azzal egészítette ki, hogy a felperes nem fordult az illetékes miniszterhez annak érdekében, hogy az alkalmatlanságtól eltekintsen, így esetében a Hszt. 56. § (6a) bekezdésének alkalmazására sem kerülhetett sor. A Hszt. 56. § (6) bekezdése szerint pedig azért nem lehetett az alkalmatlanságának megállapításától eltekinteni, mert felperest nem katonai bűncselekmény miatt ítélték el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helyt adást.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Btk. 98. § (1) bekezdésébe ütközik, amely szerint a mentesítés folytán az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az előzetes mentesítés az ítélet szerinti gondolatmenetet követve elveszítené a létjogosultságát, mivel annak éppen az a lényege, hogy ne lehessen olyan hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazni, amelyeket a jogszabály az elítéléshez, jelen esetben a szabadságvesztés kiszabásához fűz.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes esetében az előzetes mentesítés szabályainak az alkalmazására a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Btk.) alapján került sor.
A régi Btk. 100. § (1) bekezdése szerint a mentesítés folytán - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az elítélt mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A régi Btk. 104. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha a szabadságvesztés végrehajtását a 89. § alapján felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes.
A Hszt. 37/B. § (1a) bekezdés a) pontja szerint hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető, vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja vagy a jelentkező életvitele kifogástalan.
A (3) bekezdés b) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha a büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelte el.
A Hszt. 56. § (2) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. E felsorolás b) pontjának ba) alpontja szerint ilyen esetet képez, ha a hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének.
Mindezek alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesnek meg kellett szüntetnie felmentéssel a felperes szolgálati viszonyát, mivel a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet szabadságvesztés büntetést szabott ki vele szemben. Ettől eltérni az alperes csupán a Hszt. 56. § (6) bekezdés vagy (6a) bekezdésének alkalmazása esetén tudott volna. E jogszabályi rendelkezések a következőket tartalmazzák:
(6) A (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti alkalmatlanság nem állapítható meg, ha a 37/B. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet katonai bűncselekmény miatt született, és a bíróság a hivatásos állomány tagját előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
(6a) A (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott alkalmatlanság megállapításától a miniszter eltekinthet, ha a bíróság a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetően hátrányosan nem befolyásolja.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a (6) bekezdés alkalmazására azért nem volt lehetőség, mert a felperest nem katonai bűncselekmény miatt ítélték el, a (6a) bekezdés pedig azért nem volt alkalmazható, mert a felperes nem fordult e tárgykörben az illetékes miniszterhez.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott az előzetes mentesítés kapcsán a Btk. 98. §-ára, tekintettel arra, hogy esetében nem az új Btk. (2012. évi C. tv.) 98. §-ának alkalmazására, hanem a régi Btk. 100. § (1) bekezdésének, illetve 104. § (1) bekezdésének alkalmazására került sor. A felperes téves hivatkozása az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta tekintettel arra, hogy az új Btk. 98. § (1) bekezdése a régi Btk. 100. § (1) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz, és a helyes tartalmi hivatkozás mellett csupán a megsértett jogszabályhely megjelölése volt téves [Pp. 272. § (3) bek.].
Ugyanakkor tévesen értelmezte a felperes a mentesítés hatályára vonatkozó fenti rendelkezéseket, hiszen a Btk. is azt tartalmazza, hogy az elítélt a törvény eltérő rendelkezése hiányában mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A Hszt. fentebb hivatkozott rendelkezései alapján pedig nem elegendő a szolgálati viszony létesítéséhez, illetve fenntartásához a büntetlen előélet, ugyanis e jogállási törvény ettől többet, kifogástalan életvitelt követel meg, amelynek a felperes az elítélését követően azzal együtt sem felelt meg, hogy a bíróság előzetes mentesítésben részesítette.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.460/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Lichy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lichy József ügyvéd) által képviselt D. R. felperesnek a dr. Kelemen Dóra jogi főelőadó által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság alperes ellen szolgálati viszonyt megszüntető határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 14.M.151/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.640.598/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.641.598/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 2005. május 1-től állt szolgálati viszonyban az alperessel, szolgálatirányító parancsnok munkakörben.
A Fővárosi Bíróság a 2011. augusztus 29-én kelt 27.B.24/2011/25. számú ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki egy rendbeli vesztegetés bűntettében, ezért két év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A bíróság az ítéletében a felperest előzetes mentesítésben részesítette.
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2012. június 26-án kelt 2.Bf.361/2011/13. számú ítéletével a kiszabott szabadságvesztést egy év börtönbüntetésre enyhítette, a felfüggesztés próbaidejét két évre mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet a felperes tekintetében helybenhagyta.
Az alperes a 2012. október 11-én kelt intézkedésével a felperes szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntette a Hszt. 53. § c) pontja, 56. § (2) bekezdésének b) pont ba) alpontja és a 37/B. § (2) bekezdésének b) pontja alapján.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a szolgálati viszony megszüntetéséről rendelkező határozat hatályon kívül helyezését, az eredeti beosztásába történő visszahelyezését és az elmaradt illetményének a megtérítését kérte. A kereseti kérelmének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság az elsőfokú ítéletben a Btk. 104. § (1) bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítette, mivel a szolgálati viszonyának a megszüntetését nem tartotta indokoltnak, így az alperesnek sem lett volna lehetősége az elítélése kapcsán a szolgálati viszonyának a megszüntetésére.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.M.151/2013/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a büntetőügyben eljárt másodfokú bíróság a jogerős ítéletével a felperest szabadságvesztésre ítélte, így az életvitele a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 37/B. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem kifogástalan, ezért a 37/B. § (1a) bekezdés a) pontjára tekintettel a szolgálati viszonya nem tartható fenn. Az alperes a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pontja, illetve ba) alpontja alapján köteles volt a felperes szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.640.598/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása az elsőfokú ítélet indokolását azzal egészítette ki, hogy a felperes nem fordult az illetékes miniszterhez annak érdekében, hogy az alkalmatlanságtól eltekintsen, így esetében a Hszt. 56. § (6a) bekezdésének alkalmazására sem kerülhetett sor. A Hszt. 56. § (6) bekezdése szerint pedig azért nem lehetett az alkalmatlanságának megállapításától eltekinteni, mert felperest nem katonai bűncselekmény miatt ítélték el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helyt adást.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Btk. 98. § (1) bekezdésébe ütközik, amely szerint a mentesítés folytán az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az előzetes mentesítés az ítélet szerinti gondolatmenetet követve elveszítené a létjogosultságát, mivel annak éppen az a lényege, hogy ne lehessen olyan hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazni, amelyeket a jogszabály az elítéléshez, jelen esetben a szabadságvesztés kiszabásához fűz.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes esetében az előzetes mentesítés szabályainak az alkalmazására a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Btk.) alapján került sor.
A régi Btk. 100. § (1) bekezdése szerint a mentesítés folytán - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az elítélt mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A régi Btk.104. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha a szabadságvesztés végrehajtását a 89. § alapján felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes.
A Hszt. 37/B. § (1a) bekezdés a) pontja szerint hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető, vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja vagy a jelentkező életvitele kifogástalan.
A (3) bekezdés b) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha a büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelte el.
A Hszt. 56. § (2) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. E felsorolás b) pontjának ba) alpontja szerint ilyen esetet képez, ha a hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének.
Mindezek alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesnek meg kellett szüntetnie felmentéssel a felperes szolgálati viszonyát, mivel a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet szabadságvesztés büntetést szabott ki vele szemben. Ettől eltérni az alperes csupán a Hszt. 56. § (6) bekezdés vagy (6a) bekezdésének alkalmazása esetén tudott volna. E jogszabályi rendelkezések a következőket tartalmazzák:
(6) A (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti alkalmatlanság nem állapítható meg, ha a 37/B. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet katonai bűncselekmény miatt született, és a bíróság a hivatásos állomány tagját előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
(6a) A (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott alkalmatlanság megállapításától a miniszter eltekinthet, ha a bíróság a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetően hátrányosan nem befolyásolja.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a (6) bekezdés alkalmazására azért nem volt lehetőség, mert a felperest nem katonai bűncselekmény miatt ítélték el, a (6a) bekezdés pedig azért nem volt alkalmazható, mert a felperes nem fordult e tárgykörben az illetékes miniszterhez.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott az előzetes mentesítés kapcsán a Btk. 98. §-ára, tekintettel arra, hogy esetében nem az új Btk. (2012. évi C. tv.) 98. §-ának alkalmazására, hanem a régi Btk. 100. § (1) bekezdésének, illetve 104. § (1) bekezdésének alkalmazására került sor. A felperes téves hivatkozása az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta tekintettel arra, hogy az új Btk. 98. § (1) bekezdése a régi Btk. 100. § (1) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz, és a helyes tartalmi hivatkozás mellett csupán a megsértett jogszabályhely megjelölése volt téves [Pp. 272. § (3) bek.].
Ugyanakkor tévesen értelmezte a felperes a mentesítés hatályára vonatkozó fenti rendelkezéseket, hiszen a Btk. is azt tartalmazza, hogy az elítélt a törvény eltérő rendelkezése hiányában mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A Hszt. fentebb hivatkozott rendelkezései alapján pedig nem elegendő a szolgálati viszony létesítéséhez, illetve fenntartásához a büntetlen előélet, ugyanis e jogállási törvény ettől többet, kifogástalan életvitelt követel meg, amelynek a felperes az elítélését követően azzal együtt sem felelt meg, hogy a bíróság előzetes mentesítésben részesítette.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban alperesnek költsége nem merült fel, így az erről történő rendelkezést mellőzte.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 358/B. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. január 21.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.460/2014.)