adozona.hu
BH+ 2015.6.269
BH+ 2015.6.269
A fegyveres szerv egyoldalú döntésén alapuló áthelyezés jogszerűségének elbírálásánál vizsgálni kell a szolgálati érdek fennállását, valamint azt, hogy az új szolgálati hely meghatározásánál a fegyveres szerv figyelembe vette-e a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 15. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperesi jogelődnél a b.-i Fővámhivatal állományában. Az alperes jogelődje 2009. október 28-án kelt parancsával az I. r. felperest főszemlész, a II. r. felperest szakügyintéző beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K.-i Regionális Parancsnokság személyi állományába, a III. r. felperest részlegvezetői beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K.-i Regionális Parancsnokság felügyelete alá tartozó B. térségi Vám- és Pénzügyőri Hivatal személyi állományáb...
BH+ 2015.6.269 A fegyveres szerv egyoldalú döntésén alapuló áthelyezés jogszerűségének elbírálásánál vizsgálni kell a szolgálati érdek fennállását, valamint azt, hogy az új szolgálati hely meghatározásánál a fegyveres szerv figyelembe vette-e a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 15. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperesi jogelődnél a b.-i Fővámhivatal állományában. Az alperes jogelődje 2009. október 28-án kelt parancsával az I. r. felperest főszemlész, a II. r. felperest szakügyintéző beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K.-i Regionális Parancsnokság személyi állományába, a III. r. felperest részlegvezetői beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K.-i Regionális Parancsnokság felügyelete alá tartozó B. térségi Vám- és Pénzügyőri Hivatal személyi állományába helyezte át 2009. november 16-ai hatállyal.A felperesek az áthelyezéssel szemben benyújtott szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben az áthelyezésre vonatkozó parancsok hatályon kívül helyezését és eredeti szolgálati helyükre és beosztásukba történő visszahelyezésüket kérték.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes parancsait az országos parancsnok határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a II. és III. r. felperesek visszahelyezésére irányuló kérelmét elutasította, továbbá a felperesek kártérítési igénye tekintetében a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkáltatónak lehetősége volt a más szervezeti egységhez történő áthelyezésre, azonban figyelemmel kellett volna lennie a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 15. § (1)-(2) bekezdésben foglaltakra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek a szolgálati panaszukban helytállóan hivatkoztak arra, hogy az áthelyezésre vonatkozó parancs kiadásakor az alperes nem értékelte családi körülményeiket, kapcsolataikat, illetve a családtól távoli szolgálati helyen teljesítendő munkavégzés azon következményét, amely a családi életre és az anyagi viszonyokra is kihatással van. Az eljárásban meghallgatott D. T. tanúvallomásában megerősítette, hogy a felperesek áthelyezésére nem szakmai tapasztalatuk alapján, hanem azért került sor, mert nem igazodtak a felettes elképzeléseihez. A tanú nyilatkozata szerint családi körülményükről tanulmány nem készült, erre nem is volt szükség.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a perben az alperes nem tudta minden kétséget kizárólag bizonyítani a Hszt. 47. § (1) bekezdésében foglalt szolgálati érdek fennállását sem. A tanúk a létszámhiányról egybehangzóan nyilatkoztak, az ezt alátámasztó állománytáblákat azonban az alperes nem csatolta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a visszahelyezés iránti kereseti kérelmet elutasította figyelemmel az I. r. felperes szolgálati nyugállományba helyezésére, a II. r. felperes ismételt áthelyezési kérelmére és arra, hogy a III. r. felperes a rá háruló bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a szolgálati érdek mellett azt is vizsgálta, hogy a keresettel támadott áthelyezési parancs nem ütközött-e a Hszt. 15. §-ának rendelkezéseibe. A szolgálati viszony rendeltetéséhez igazodó szigorú függelmi rend ellenére - figyelemmel a szolgálati helyek közötti jelentős távolságra is - a Hszt. 47. § (1) bekezdésére alapított intézkedés meghozatala során a felperesek méltányos érdekeinek vizsgálata nem volt mellőzhető. Az alperes a perben kizárólag arra hivatkozott, hogy a felperesek személyügyi nyilvántartásait áttekintette, azonban ez nem felelt meg a méltányos érdekek vizsgálatának. A törvényszék nem fogadta el a felperesek Hszt. 7. §-ára alapított érvelését, mivel az állomány tagja magára vonatkozóan más olyan adatot is megadhat, amely a személyügyi nyilvántartásnak nem része, ha a méltányolható érdekeit kívánja érvényesíteni. A felperesek szolgálati panaszukban érveiket előadták, amelyet a panaszt elbíráló szervnek vizsgálni kellett volna, és az indokolási kötelezettsége körében értékelni kellett volna a felhozott körülményeket. A törvényszék nem osztotta azt az alperesi álláspontot sem, hogy a szolgálati érdeket nem lehet kétségbe vonni, illetőleg vizsgálni, mivel a Hszt. 15. §-a nem határoz meg a munkáltató felé vizsgálati kötelezettséget.
A perben az alperest terhelte a szolgálati érdek fennállásának bizonyítása, amely kötelezettsége alapján az elsőfokú bíróság felhívása szerint a szervezeti egységek áthelyezés előtti és utáni állománytábláinak csatolásával igazolnia kellett volna döntése megalapozottságát. Mivel a munkáltató a bizonyítási felhívásnak nem tett eleget, nem lehetett megállapítani, hogy az áthelyezéskor a szolgálati helyeken volt-e rendszeresített és betöltetlen státusz, amennyiben volt, azok betöltésére a felperesek végzettségüknél és képesítésüknél fogva alkalmasak voltak-e. A törvényszék hangsúlyozta továbbá, hogy a munkáltató az áthelyezésről szóló határozatában a szolgálati érdeket nem jelölte meg, csupán az elsőfokú eljárás során benyújtott ellenkérelmében hivatkozott a központi régió kiemelt szerepére és az itt jelentkező létszámhiányra, azonban állításait nem bizonyította.
Mivel a felperesek méltányolható érdekeit nem vizsgálták, a panaszt elutasító határozat pedig csupán a szolgálati érdek elsőbbségére utalt, ezért a Hszt. 14-15. §-ában írtaknak és az indokolási kötelezettségének a munkáltató nem tett eleget.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem megfelelően alkalmazta a Hszt. 15. §-át, helytelenül értelmezte a 15. és 47. § kapcsolatát, helytelenül alkalmazta a Pp. 163. §, 166. és 206. §-át, továbbá nem vette figyelembe a Hszt. 199. §-át és a 7. mellékletét, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-át, 3. §-át és jogszerűtlen következtetést vont le a Hszt. 175-177. §-aiból, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 34/N-34/V. §-aiból.
A Hszt. 47. §-a alapján a hivatásos állomány tagjainak áthelyezésére beleegyezésével vagy beleegyezése nélkül kerülhet sor. Az alperesi érvelés szerint, amennyiben a hivatásos állomány tagja személyi elbeszélgetés vagy informális rákérdezés formájában az áthelyezésről nyilatkozna, arra a beleegyezésével kerülne sor, így a belegyezés nélkül történő áthelyezés jogintézménye nem lenne alkalmazható. A Hszt. 15. §-ának azon rendelkezése, hogy a hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a méltányos érdek figyelembevételével kell meghatározni, nem azt jelenti, hogy az áthelyezés nem hajtható végre, ha a hivatásos állomány tagja méltányos érdekét sérti.
A méltányolható érdek vizsgálata ellen szól az a körülmény is, hogy az adatok nagy része nem ellenőrizhető, vagy jogszabályi tiltás miatt nem vizsgálható. Ilyen például a hivatásos állomány tagja családtagjainak egészségi állapota, vagy a róluk való gondoskodás. Ezen körülményekről kizárólag az érintett saját elhatározásán alapuló nyilatkozat alapján szerezhet tudomást, a családtag egészségi állapotáról szóló nyilatkozatot azonban jogszabályi felhatalmazás hiányában nem ellenőrizheti.
Az alperes álláspontja szerint a Hszt. 15. § (1) bekezdésének megfogalmazása azt bizonyítja, hogy a szolgálati érdek elsőbbséget élvez a hivatásos állomány tagjának érdekei előtt.
Az alperes azt is panaszolta, hogy a másodfokú bíróság az állománytábla becsatolásának hiányában a szolgálati érdeket nem találta bizonyítottnak. Álláspontja szerint a felperesek által kétségbe nem vont tanúvallomások, valamint alperesi nyilatkozatok alapján egyértelműen megállapítható volt a K.-i régió kiemelt gazdasági jelentősége, a magas ügyforgalom és a létszámhiány is. A szolgálati érdek bizonyításához az állománytábla csatolása nem szükséges, mert a régió kiemelt jelentősége és magas ügyforgalom nem áll közvetlen kapcsolatban azzal, hogy az állománytáblában mennyi üres hely van, másrészt a szolgálati érdek a Pp. 166. §-a miatt tanúk vallomása alapján bizonyítottnak tekintendő, ezért a törvényszék a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megsértésével mérlegelte.
Az I. és III. r. felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Hszt. 47. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében felmenthető és magasabb beosztásba kinevezhető, az 56. § (3) bekezdés esetét kivéve beleegyezése nélkül a szolgálati beosztásából felmenthető és egyidejűleg azonos, vagy annak megfelelő más beosztásba kinevezhető. Azonos, vagy annak megfelelő más beosztásba való kinevezés kérelemre is történhet.
A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagja szolgálati érdekből beleegyezése nélkül - a létszámcsökkentés és az átszervezés indokát kivéve - 5 éven belül más beosztásba nem kerülhet áthelyezésre.
A Hszt. 15. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a fegyveres szerv szervezeti egységei területi elhelyezkedésének és a fegyveres szerv feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelően, a hivatásos állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagja e törvényben meghatározott esetekben és feltételek szerint a szolgálati helyéről áthelyezhető, illetve más szolgálati helyre vezényelhető.
Az eljáró bíróságok a fentiekre tekintettel helytállóan állapították meg, hogy a fegyveres szerv egyoldalú döntésén alapuló áthelyezés jogszerűségének eldöntésénél vizsgálni kell a szolgálati érdek fennállását, valamint azt is, hogy a szolgálati hely meghatározásánál a fegyveres szerv figyelembe vette a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét (Hszt. 15. §). Az áthelyezés során a hivatásos állomány tagjának a méltányos érdeke nem vitatottan sérülhet, ehhez azonban olyan nyomós szolgálati érdek szükséges, ami az áthelyezést feltétlenül szükségessé teszi. E körben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség [Pp. 164. § (1) bek.]. Tekintettel arra, hogy a Hszt. 47. §-a a beleegyezés nélküli áthelyezést csak szolgálati érdekből teszi lehetővé, ennek hiánya az áthelyezés jogellenességét már önmagában megalapozza. Az, hogy a fegyveres szervnek indokolási kötelezettsége az áthelyezési okiratban nincs, nem jelenti, hogy vita esetén ne kellene bizonyítania az áthelyezés jogszerűségéhez a szolgálati érdek fennállását a Hszt. 47. §-ában foglaltakra figyelemmel.
Az alperes a bíróság felhívására a szolgálati érdek bizonyítására a Kormány vagy miniszter irányítása, illetve felügyelete alá tartozó egyes költségvetési szervek létszámgazdálkodását érintő átmeneti intézkedésekről szóló 1127/2009. (VII. 29.) Korm. határozatot és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának 17/2009. számú országos parancsnoki parancsát csatolta, amely a vám- és pénzügyőri hivatalok feladatainak átalakításáról 2009. december 29. napján 2010. január 31-éig bezárólag a vám- és pénzügyőri hivatalok megerősítését tűzte ki célként, és átszervezést rendelt el. A becsatolt, létszám stoppot elrendelő kormányhatározat a felperesek áthelyezését nem alapozta meg, míg a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának parancsa a felperesek 2009. novemberi áthelyezését követően rendelt el átszervezést, ezért a munkáltatói intézkedés igazolására nem volt alkalmas.
A törvényszék helyesen állapította meg, hogy az alperesnek a perben az elsőfokú bíróság felhívása alapján az állománytáblák becsatolásával kellett volna a szolgálati érdeket bizonyítania, amelynek nem tett eleget.
Az eljáró bíróságok helytálló következtetése szerint a perben meghallgatott tanúk vallomása önmagában a központi régió létszámhiányára vonatkozó alperesi állítást nem támasztotta alá, ezért a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján megfelelően értékelve állapították meg a szolgálati érdek bizonyítottságának hiányát.
Az eljáró bíróságok a szolgálati érdek fennállása mellett értékelték a felperesek méltányos érdekei vizsgálatának hiányát is, és a Hszt. 47. § (1) bekezdésének sérelme mellett a Hszt. 15. § (1) bekezdésének megsértését is megállapították. A méltányos érdek vizsgálata azonban a szolgálati érdek bizonyításának hiányában nem volt releváns.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.334/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Letavecz Ilona ügyvéd által képviselt M. A. I. r., a személyesen eljárt U. Z. II. r. és a dr. Letavecz Ilona ügyvéd által képviselt R. Cs. III. r. felperesnek a dr. Boros Béla jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen a megismételt eljárást követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 22.M.2114/2012. szám alatt folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.970/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.970/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az I. és III. r. felperesnek személyenként 20 000 (húszezer) forint és 5 400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
Az I. r. felperes 1993. szeptember 1-jétől, a II. r. felperes 1997. április 1-jétől, a III. r. felperes 1991. július 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesi jogelődnél, 2007. január 1-jei hatállyal a b.-i Fővámhivatal állományába kerültek. Az alperes jogelődje 2009. október 28-án kelt parancsaival az I. r. felperest főszemlész, a II. r. felperest szakügyintéző beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K-i Regionális Parancsnokság személyi állományába, a III. r. felperest részlegvezetői beosztásba a Vám- és Pénzügyőrség K-i Regionális Parancsnokság felügyelete alá tartozó B. térségi Vám- és Pénzügyőri Hivatal személyi állományába helyezte át 2009. november 16-ai hatállyal.
A felperesek az áthelyezéssel szemben benyújtott szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben az áthelyezésre vonatkozó parancsok hatályon kívül helyezését és eredeti szolgálati helyükre és beosztásukba történő visszahelyezésüket kérték.
A megismételt eljárást követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 22.M.2114/2012/16. számú ítéletével az alperes parancsait az országos parancsnok határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a II. és III. r. felperesek visszahelyezésére irányuló kérelmét elutasította, továbbá a felperesek kártérítési igénye tekintetében a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkáltatónak lehetősége volt a más szervezeti egységhez történő áthelyezésre, azonban figyelemmel kellett volna lennie a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 15. § (1)-(2) bekezdésben foglaltakra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek a szolgálati panaszukban helytállóan hivatkoztak arra, hogy az áthelyezésre vonatkozó parancs kiadásakor az alperes nem értékelte családi körülményeiket, kapcsolataikat, illetve a családtól távoli szolgálati helyen teljesítendő munkavégzés azon következményét, amely a családi életre és az anyagi viszonyokra is kihatással van. Az alapeljárásban meghallgatott tanú tanúvallomásában megerősítette, hogy a felperesek áthelyezésére nem szakmai tapasztalatuk alapján, hanem azért került sor, mert nem igazodtak a felettes elképzeléseihez. A tanú nyilatkozata szerint családi körülményükről tanulmány nem készült, erre nem is volt szükség.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a perben az alperes nem tudta minden kétséget kizárólag bizonyítani a Hszt. 47. § (1) bekezdésében foglalt szolgálati érdek fennállását sem. A tanúk a létszámhiányról egybehangzóan nyilatkoztak, az ezt alátámasztó állománytáblákat azonban az alperes nem csatolta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a visszahelyezés iránti kereseti kérelmet elutasította figyelemmel az I. r. felperes szolgálati nyugállományba helyezésére,a II. r. felperes ismételt áthelyezési kérelmére és arra, hogy a III. r. felperes a rá háruló bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.637.970/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a szolgálati érdek mellett azt is vizsgálta, hogy a keresettel támadott áthelyezési parancs nem ütközött-e a Hszt. 15. §-ának rendelkezéseibe. A szolgálati viszony rendeltetéséhez igazodó szigorú függelmi rend ellenére - figyelemmel a szolgálati helyek közötti jelentős távolságra is - a Hszt. 47. § (1) bekezdésére alapított intézkedés meghozatala során a felperesek méltányos érdekeinek vizsgálata nem volt mellőzhető. Az alperes a perben kizárólag arra hivatkozott, hogy a felperesek személyügyi nyilvántartásait áttekintette, azonban ez nem felelt meg a méltányos érdekek vizsgálatának. A törvényszék nem fogadta el a felperesek Hszt. 7. §-ára alapított érvelését, mivel az állomány tagja magára vonatkozóan más olyan adatot is megadhat, amely a személyügyi nyilvántartásnak nem része, ha a méltányolható érdekeit kívánja érvényesíteni. A felperesek szolgálati panaszukban érveiket előadták, amelyet a panaszt elbíráló szervnek vizsgálni kellett volna, és az indokolási kötelezettsége körében értékelni kellett volna a felhozott körülményeket. A törvényszék nem osztotta azt az alperesi álláspontot sem, hogy a szolgálati érdeket nem lehet kétségbe vonni, illetőleg vizsgálni, mivel a Hszt. 15. §-a nem határoz meg a munkáltató felé vizsgálati kötelezettséget.
A perben az alperest terhelte a szolgálati érdek fennállásának bizonyítása, amely kötelezettsége alapján az elsőfokú bíróság felhívása szerint a szervezeti egységek áthelyezés előtti és utáni állománytábláinak csatolásával igazolnia kellett volna döntése megalapozottságát. Mivel a munkáltató a bizonyítási felhívásnak nem tett eleget, nem lehetett megállapítani hogy az áthelyezéskor a szolgálati helyeken volt-e rendszeresített és betöltetlen státusz, amennyiben volt, azok betöltésére a felperesek végzettségüknél és képesítésüknél fogva alkalmasak voltak-e. A törvényszék hangsúlyozta továbbá, hogy a munkáltató az áthelyezésről szóló határozatában a szolgálati érdeket nem jelölte meg, csupán az elsőfokú eljárás során benyújtott ellenkérelmében hivatkozott a központi régió kiemelt szerepére és az itt jelentkező létszámhiányra, azonban állításait nem bizonyította.
Mivel a felperesek méltányolható érdekeit nem vizsgálták, a panaszt elutasító határozat pedig csupán a szolgálati érdek elsőbbségére utalt, ezért a Hszt. 14-15. §-ában írtaknak és az indokolási kötelezettségének a munkáltató nem tett eleget.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felperesek első-, másodfokú és felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem megfelelően alkalmazta a Hszt. 15. §-át, helytelenül értelmezte a 15. és 47. § kapcsolatát, helytelenül alkalmazta a Pp. 163. §, 166. és 206. §-át, továbbá nem vette figyelembe a Hszt. 199. §-át és a 7. mellékletét, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-át, 3. §-át és jogszerűtlen következtetést vont le a Hszt. 175-177. §-aiból, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 34/N-34/V. §-aiból.
A Hszt. 47. §-a alapján a hivatásos állomány tagjainak áthelyezésére beleegyezésével vagy beleegyezése nélkül kerülhet sor. Az alperesi érvelés szerint, amennyiben a hivatásos állomány tagja személyi elbeszélgetés vagy informális rákérdezés formájában az áthelyezésről nyilatkozna, arra a beleegyezésével kerülne sor, így a belegyezés nélkül történő áthelyezés jogintézménye nem lenne alkalmazható. A Hszt. 15. §-ának azon rendelkezése, hogy a hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a méltányos érdek figyelembevételével kell meghatározni, nem azt jelenti, hogy az áthelyezés nem hajtható végre, ha a hivatásos állomány tagja méltányos érdekét sérti.
A méltányolható érdek vizsgálata ellen szól az a körülmény is, hogy az adatok nagy része nem ellenőrizhető, vagy jogszabályi tiltás miatt nem vizsgálható. Ilyen például a hivatásos állomány tagja családtagjainak egészségi állapota, vagy a róluk való gondoskodás. Ezen körülményekről kizárólag az érintett saját elhatározásán alapuló nyilatkozat alapján szerezhet tudomást, a családtag egészségi állapotáról szóló nyilatkozatot azonban jogszabályi felhatalmazás hiányában nem ellenőrizheti.
Az alperes álláspontja szerint a Hszt. 15. § (1) bekezdésének megfogalmazása azt bizonyítja, hogy a szolgálati érdek elsőbbséget élvez a hivatásos állomány tagjának érdekei előtt.
Az alperes azt is panaszolta, hogy a másodfokú bíróság az állománytábla becsatolásának hiányában a szolgálati érdeket nem találta bizonyítottnak. Álláspontja szerint a felperesek által kétségbe nem vont tanúvallomások, valamint alperesi nyilatkozatok alapján egyértelműen megállapítható volt a K-i régió kiemelt gazdasági jelentősége, a magas ügyforgalom és a létszámhiány is. A szolgálati érdek bizonyításához az állománytábla csatolása nem szükséges, mert a régió kiemelt jelentősége és magas ügyforgalom nem áll közvetlen kapcsolatban azzal, hogy az állománytáblában mennyi üres hely van, másrészt a szolgálati érdek a Pp. 166. §-a miatt tanúk vallomása alapján bizonyítottnak tekintendő, ezért a törvényszék a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megsértésével mérlegelte.
Az I. és III. r. felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, valamint az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Hszt. 47. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében felmenthető és magasabb beosztásba kinevezhető, az 56. § (3) bekezdés esetét kivéve beleegyezése nélkül a szolgálati beosztásából felmenthető és egyidejűleg azonos, vagy annak megfelelő más beosztásba kinevezhető. Azonos, vagy annak megfelelő más beosztásba való kinevezés kérelemre is történhet.
A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagja szolgálati érdekből beleegyezése nélkül - a létszámcsökkentés és az átszervezés indokát kivéve - 5 éven belül más beosztásba nem kerülhet áthelyezésre.
A Hszt. 15. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a fegyveres szerv szervezeti egységei területi elhelyezkedésének és a fegyveres szerv feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelően, a hivatásos állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagja e törvényben meghatározott esetekben és feltételek szerint a szolgálati helyéről áthelyezhető, illetve más szolgálati helyre vezényelhető.
Az eljáró bíróságok a fentiekre tekintettel helytállóan állapították meg, hogy a fegyveres szerv egyoldalú döntésén alapuló áthelyezés jogszerűségének eldöntésénél vizsgálni kell a szolgálati érdek fennállását, valamint azt is, hogy a szolgálati hely meghatározásánál a fegyveres szerv figyelembe vette a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét (Hszt. 15. §). Az áthelyezés során a hivatásos állomány tagjának a méltányos érdeke nem vitatottan sérülhet, ehhez azonban olyan nyomós szolgálati érdek szükséges, ami az áthelyezést feltétlenül szükségessé teszi. E körben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség [Pp. 164. § (1) bek.]. Tekintettel arra, hogy a Hszt. 47. §-a a beleegyezés nélküli áthelyezést csak szolgálati érdekből teszi lehetővé, ennek hiánya az áthelyezés jogellenességét már önmagában megalapozza. Az, hogy a fegyveres szervnek indokolási kötelezettsége az áthelyezési okiratban nincs, nem jelenti, hogy vita esetén ne kellene bizonyítania az áthelyezés jogszerűségéhez a szolgálati érdek fennállását a Hszt. 47. §-ában foglaltakra figyelemmel.
Az alperes a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 33.M.3219/2011. számú ügyében a bíróság felhívására a szolgálati érdek bizonyítására a Kormány vagy miniszter irányítása, illetve felügyelete alá tartozó egyes költségvetési szervek létszámgazdálkodását érintő átmeneti intézkedésekről szóló 1127/2009. (VII. 29.) Korm. határozatot és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának 17/2009. számú országos parancsnoki parancsát csatolta, amely a vám- és pénzügyőri hivatalok feladatainak átalakításáról 2009. december 29. napján 2010. január 31-éig bezárólag a vám- és pénzügyőri hivatalok megerősítését tűzte ki célként, és átszervezést rendelt el. A becsatolt, létszám stoppot elrendelő kormányhatározat a felperesek áthelyezését nem alapozta meg, míg a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának parancsa a felperesek 2009. novemberi áthelyezését követően rendelt el átszervezést, ezért a munkáltatói intézkedés igazolására nem volt alkalmas.
A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy az alperesnek a perben az elsőfokú bíróság felhívása alapján az állománytáblák becsatolásával kellett volna a szolgálati érdeket bizonyítania, amelynek nem tett eleget.
Az eljáró bíróságok helytálló következtetése szerint a perben meghallgatott tanúk vallomása önmagában a központi régió létszámhiányára vonatkozó alperesi állítást nem támasztotta alá, ezért a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján megfelelően értékelve állapították meg a szolgálati érdek bizonyítottságának hiányát.
Az eljáró bíróságok a szolgálati érdek fennállása mellett értékelték a felperesek méltányos érdekei vizsgálatának hiányát is, és a Hszt. 47. § (1) bekezdésének sérelme mellett a Hszt. 15. § (1) bekezdésének megsértését is megállapították. A méltányos érdek vizsgálata azonban a szolgálati érdek bizonyításának hiányában nem volt releváns.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az I. és III. r. felperesek felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. január 21.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.334/2014.)