adozona.hu
BH+ 2015.6.267
BH+ 2015.6.267
Ha a pályáztatás hiányában érvénytelen kinevezésen alapult határozott idejű közalkalmazotti jogviszony a határozott idő lejártával szűnt meg, a jogviszony megszűnésével összefüggésben álló egészségromlás miatt bekövetkezett kárért a munkáltató kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mert a megbetegedés jogszerű jogviszony-megszűnéshez kapcsolódik [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 16-án áthelyezéssel került az alperes jogelődjéhez nyelvtanár munkakörbe, 1992. június 30-áig terjedő határozott időre. Ezt követően a felperes közalkalmazotti foglalkoztatására folyamatosan határozott időre szóló kinevezések alapján került sor. A felperest az alperes 2002. július 1-jétől 2006. július 30-áig terjedő határozott időre egyetemi tanársegéddé nevezte ki. A határozott idő lejártát követően a felperes...
BH+ 2015.6.267 Ha a pályáztatás hiányában érvénytelen kinevezésen alapult határozott idejű közalkalmazotti jogviszony a határozott idő lejártával szűnt meg, a jogviszony megszűnésével összefüggésben álló egészségromlás miatt bekövetkezett kárért a munkáltató kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mert a megbetegedés jogszerű jogviszony-megszűnéshez kapcsolódik [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 174. § (2) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 16-án áthelyezéssel került az alperes jogelődjéhez nyelvtanár munkakörbe, 1992. június 30-áig terjedő határozott időre. Ezt követően a felperes közalkalmazotti foglalkoztatására folyamatosan határozott időre szóló kinevezések alapján került sor. A felperest az alperes 2002. július 1-jétől 2006. július 30-áig terjedő határozott időre egyetemi tanársegéddé nevezte ki. A határozott idő lejártát követően a felperes továbbfoglalkoztatására nem került sor.A felperest 2006. szeptember 1-jétől 2007. december 31-éig határozott időre nevezték ki a Sz. I. Szakközépiskolába nyelvtanár munkakörbe, majd 2007. augusztus 15-étől 2008. augusztus 15-éig a B. M. Szakközépiskolával állt határozott időre létesített közalkalmazotti jogviszonyban.
A felperes a 2006. június 14-én érkezett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a sorozatos határozott időre történő alkalmazása jogellenes volt, a jogviszonyát ennek folytán határozatlan idejűnek kell tekinteni, így az alperes külön intézkedés nélkül jogellenesen számolta fel a jogviszonyát. A felperes erre tekintettel a Kjt. 34. §-a alapján a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletét a megyei bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, az a közbenső ítélet kihirdetésével szűnik meg. A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével a fenti jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes határozott idejű érvénytelen kinevezéssel létrejött közalkalmazotti jogviszonyának 2006. június 30-ai alperesi megszüntetése e jogviszony azonnali hatályú felszámolásának minősül. Az érvénytelenség anyagi jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a felperes 2002. július 1-jei tanársegédi kinevezése az alperes szervezeti és működési szabályzata által megkívánt pályáztatás hiánya miatt semmis volt, emiatt a felperes keresetét nem a Kjt. 34. §-a, hanem a Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 10. §-a szerint kell elbírálni.
A munkaügyi bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezményei tárgyában hozott ítéletét a megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes a pontosított keresetében 1 666 721 forint felmentési időre járó illetmény, 1 190 515 forint végkielégítés, 8 139 653 forint vagyoni és 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az érvénytelenség miatt. A felperes a kártérítési igényét arra alapozva terjesztette elő, hogy a jogviszonyának felszámolása következtében előállt egészségkárosodása miatt képtelenné vált a korábbi nyelvtanári munkakörének ellátására. Az ennek következtében kialakult pszichés megbetegedése miatt az utóbb létesített közalkalmazotti jogviszonyaiban nem tudott megfelelőn teljesíteni, a gyakori keresőképtelensége miatt a határozott időtartamú jogviszonyainak a meghosszabbítására, illetve a határidőt a határozott idő lejártát követő alkalmazására nem kerülhetett sor. A felperes a vagyoni kártérítési igényét annak alapulvételével terjesztette elő, hogy 2006. szeptember 1-jétől az ítélethozatalig az említett két szakközépiskolában milyen összegű illetményt kaphatott volna, ha végig keresőképes és a folyamatos foglalkoztatása megvalósul. A felperes az Mt. 178. § (4) bekezdésére alapozva kártérítési igényként érvényesítette azt az összeget is, amelyet a 2006. szeptember 1-jétől december 31-éig történő foglalkoztatására tekintettel megkapott.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1 666 721 forint felmentési időre járó juttatást, 1 190 515 forint végkielégítést, 384 089 forint vagyoni kártérítést és 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint ezen összegek törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes hivatkozásával ellentétben a felperes kártérítési igényei nem évültek el, a felperes a kártérítési igényét a Legfelsőbb Bíróság döntésére alapozva terjesztette elő. A felperes kezelőorvosai, valamint a kirendelt szakértők szakvéleménye alapján megállapítható volt, hogy az alperes 2006. júniusi munkaviszony felszámolása miatt (amelyre az érvénytelen tanársegédi kinevezés következtében került sor) következett be a felperes egészségkárosodása (pszichés betegsége), amelynek következtében a tanári munka elvégzésére alkalmatlanná vált. A felperesnek az Mt. 178. § (4) bekezdésére (rendkívüli munkateljesítmény) alapított kártérítési igényét azért nem találta megalapozottnak a munkaügyi bíróság, mert a felperes bírói felhívás ellenére nem bizonyította a kár mértékét. A továbbfoglalkoztatás elmaradására alapozott kártérítési igényt azért utasította el, mert a tanúként meghallgatott iskolaigazgatók nem támasztották alá hiteltérdemlően azt a felperesi előadást, hogy e két iskolában a szerződései lejártát követően sor került volna a felperes továbbfoglalkoztatására. Az igazgatók 2008. évi nyilatkozataiban ugyan szerepelt ez a szándék, a tanúkénti meghallgatásuk során azonban ezt cáfolták. A vagyoni kártérítési igények közül egyedül azt a táppénz és illetmény különbözetén alapuló igényt találta megalapozottnak a bíróság, amely a B.-i Szakközépiskolában fennállt jogviszony alatti keresőképtelenség idejére vonatkozóan lett előterjesztve. A bíróság álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a felperes a kára bekövetkezésében közrehatott volna. A nem vagyoni kártérítést a felperes pszichés megbetegedésére tekintettel a felperes idősebb életkorára, a jogsérelem súlyára, a megítélt vagyoni kártérítés kompenzáló erejére és a kamatra figyelemmel állapította meg 1 000 000 forint összegben.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ítéletének indokolása szerint a munkaügyi bíróság a felek által indítványozott körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően okszerűen értékelve helyes tényállást állapított meg, és az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló. A jogcím megváltoztatása az elévülésre nem hat ki. A Legfelsőbb Bíróság határozata egyértelműen rögzíti, hogy az érvénytelen kinevezés az alperes hibájából ered. Nem lehet vétkes közrehatásnak tekinteni azt, hogy a felperes a kinevezést elfogadta, ezen túli felperesi közrehatást az alperes nem bizonyított. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte az iskolaigazgatók tanúvallomását, a felperes nem igazolta azt, hogy a B.-i Szakközépiskolában az alperesi magatartásból eredő betegsége miatt volt táppénzen, illetve hogy ez lett volna az akadálya a továbbfoglalkoztatásának. Azt sem bizonyította a felperes, hogy a továbbfoglalkoztatása esetén a jogviszonya milyen tartalommal jött volna létre, milyen időtartamra és milyen javadalmazással. A nem vagyoni kártérítés körében alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy a vagyoni kár bizonyítatlansága esetén magasabb összegű nem vagyoni kártérítés ítélhető meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes kereseti kérelem szerinti kötelezését. Hivatkozott az Mt. 10. §-ára, a 174. § (1) bekezdésére, a 177. § (2) bekezdésére, a 178. § (4) bekezdésére, valamint a 183. § (2) bekezdésére.
Az eljáró bíróságok az ISZKI szakvéleményében foglaltakat figyelmen kívül hagyva nem ítélték meg részére az Mt. 178. § (4) bekezdése alapján járó kártérítést. Az iskolaigazgatók 2008-as írásbeli nyilatkozatai egyértelműen alátámasztják azt, hogy angol nyelvtanárként az intézményeikben hosszú távon foglalkoztatták volna, ezt a keresőképtelensége, pszichiátriai kezelései hiúsították meg. Az iskolaigazgatók tanúvallomásai e tekintetben ellentmondásosak. Az eljáró bíróságok nem tettek meg mindent annak felderítése érdekében, hogy az alperes intézkedése következtében milyen mértékű kár következett be. Ebben az esetben ha a kár pontos összege nem állapítható meg, általános kártérítés megfizetésére is kötelezhették volna az alperest. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál értékelni kellett volna azt, hogy a kialakult egészségkárosodása miatt már öt éve nem tudja a hivatását gyakorolni.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére történő kötelezésének a hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a kinevezés érvénytelenségéből származott-e kára. A felperes az érvénytelenségre alapozott keresetét csak 2010. szeptember 21-én terjesztette elő, noha az érvénytelen kinevezésről már 2006. május 10-én tudomása volt. A kártérítési igénye erre tekintettel elévült. A megyei bíróság annak ellenére nem alkalmazta a kármegosztás intézményét, hogy a felperes az utóbb jogellenesnek minősített kinevezéseket elfogadta, azokat végrehajtotta. A szakvélemények által alátámasztottan a felperes személyiségében rejlő okok miatt a bíróságnak az Mt. 174. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia. A szakvélemények a kár bekövetkezte tekintetében nem alkalmasak az okozati összefüggés bizonyítására.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a meghallgatott tanúk vallomásai alátámasztják az ítéletet atekintetben, hogy a felperes a továbbfoglalkoztatására vonatkozó állításait nem bizonyította.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében utalt arra, hogy a jogerős ítélet az elévülésre, valamint a kármegosztásra vonatkozó részében megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felperes az eljárás során 2006. szeptember 1-jétől kezdődő időszakra vonatkozóan érvényesítette a kártérítési igényét arra alapozva, hogy a közalkalmazotti jogviszonyának felszámolása következtében romlott meg az egészségi állapota.
Az Mt. 11. § (2) bekezdése alapján az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik, a kártérítés pedig a károsodás bekövetkezésekor válik esedékessé. A kártérítési követelés elévülése tehát a károsodás bekövetkeztével kezdődik (BH 1993.313.). Ennek megfelelően alaptalanul hivatkozott az alperes az elévülésre, hiszen az eljárás iratanyagából megállapíthatóan a felperes az érvénytelenségre alapozott kártérítési igényét már 2008. november 6-án érkezett keresetpontosításában előterjesztette.
Ugyanakkor megalapozottan hivatkozott az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a kinevezés érvénytelenségéből származott-e kára.
Az Mt. 10. § (3) bekezdése szerint, ha a feleknek a megállapodás érvénytelenségéből kára származik, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az érvénytelenséget a jelen esetben az eredményezte, hogy a felperest pályázat kiírása nélkül nevezték ki egyetemi tanársegéddé határozott időre. A kinevezésekor hatályos, a Felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. tv. 14. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az egyetemi tanársegéd kinevezése határozott időre - legfeljebb négy évre - szól.
A felperesnek tehát a pályáztatás hiánya miatti érvénytelenségtől függetlenül számítania kellett arra, hogy újabb kinevezés hiányában a jogviszonya megszűnik. A felperes a kártérítési igényét arra alapozta, hogy a jogviszonyának megszűnése eredményezte az egészségének olyan mértékű megromlását, hogy a jövőre nézve a munkájának ellátására képtelenné vált. A perben kirendelt szakértők azt állapították meg, hogy a felperes megbetegedése a jogviszonyának megszűnésével áll összefüggésben, az alperes azonban a jogviszony felszámolása során nem járt el jogellenesen. A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében kifejezetten rendelkezett arról, hogy a felperes az igényét nem a Kjt. 34. §-a, hanem a Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Mt. 10. § figyelembevételével érvényesítheti. Önmagában az az érvénytelenséget okozó körülmény, hogy a felperes pályáztatására nem került sor, valójában nem áll közvetlen összefüggésben a jogviszonyának megszűnésével, mivel azt ténylegesen a törvény szerinti határozott időre történő kinevezés eredményezte. Ahhoz, hogy a felperes az Mt. 10. § (3) bekezdése alapján megalapozottan érvényesítsen kártérítési igényt, szükséges lett volna az is, hogy a bekövetkezett kár okozati összefüggésben álljon az érvénytelenséget kiváltó alperesi magatartással.
A jelen esetben a felperes megbetegedése egy jogszerű jogviszony megszüntetéshez kapcsolódik, ezért az alperes alappal hivatkozott az eljárás során arra, hogy a felperes egészségsérelmét a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, amelynek következtében mentesül a kártérítési felelősség alól [Mt. 174. § (2) bek.].
Az eljárt bíróságok tehát tévedtek akkor, amikor önmagában a jogviszony megszüntetéssel összefüggésben előállt megbetegedésre tekintettel megállapították az alperes kártérítési felelősségét.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a kártérítés megfizetésére vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította, míg a jogerős ítéletnek a kártérítési követelést elutasító rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.660/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Freier József ügyvéd által képviselt R. L.-né felperesnek a dr. Pardavi László ügyvéd által képviselt Sz. I. Egyetem alperes ellen érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Győri Munkaügyi Bíróságnál 5.M.752/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.21.220/2010/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.21.220/2010/4. számú ítéletét abban a részében, amelyben helybenhagyta a Győri Munkaügyi Bíróság 5.M.752/2009/49. számú ítéletének az alperest 384 089 forint vagyoni és 1 000 000 forint nem vagyoni kár valamint kamatai megfizetésére kötelező rendelkezését, hatályon kívül helyezi, a munkaügyi bíróság ítéletének e rendelkezéseit megváltoztatja, és a felperes keresetét e vonatkozásban elutasítja.
A jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését a munkaügyi bíróság ítéletének e rendelkezésére is kiterjedően ugyancsak hatályon kívül helyezi.
Egyebekben a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 200 000 (kettőszázezer) forint és 54 000 (ötvennégyezer) forint áfa együttes első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 16-án áthelyezéssel került az alperes jogelődjéhez (Sz. I. Műszaki Főiskola) nyelvtanár munkakörbe, 1992. június 30-áig terjedő határozott időre. Ezt követően a felperes közalkalmazotti foglalkoztatására folyamatosan határozott időre szóló kinevezések alapján került sor. A felperest az alperes 2002. július 1-jétől 2006. július 30-áig terjedő határozott időre egyetemi tanársegéddé nevezte ki. A határozott idő lejártát követően a felperes továbbfoglalkoztatására nem került sor.
A felperest 2006. szeptember 1-jétől 2007. december 31-éig határozott időre nevezték ki a Sz. I. Szakközépiskolába nyelvtanár munkakörbe, majd 2007. augusztus 15-étől 2008. augusztus 15-éig a B. M. Szakközépiskolával állt határozott időre létesített közalkalmazotti jogviszonyban.
A felperes a 2006. június 14-én érkezett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a sorozatos határozott időre történő alkalmazása jogellenes volt, a jogviszonyát ennek folytán határozatlan idejűnek kell tekinteni, így az alperes külön intézkedés nélkül jogellenesen számolta fel a jogviszonyát. A felperes erre tekintettel a Kjt. 34. §-a alapján a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A Győri Munkaügyi Bíróság a 4.M.915/2006/18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletét a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2.Mf.20.824/2007/4. számú közbenső ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, az a közbenső ítélet kihirdetésével szűnik meg. A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.I.10.096/2008/4. számú közbenső ítéletével a fenti jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes határozott idejű érvénytelen kinevezéssel létrejött közalkalmazotti jogviszonyának 2006. június 30-ai alperesi megszüntetése e jogviszony azonnali hatályú felszámolásának minősül. Az érvénytelenség anyagi jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a felperes 2002. július 1-jei tanársegédi kinevezése az alperes szervezeti és működési szabályzata által megkívánt pályáztatás hiánya miatt semmis volt, emiatt a felperes keresetét nem a Kjt. 34. §-a, hanem a Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 10. §-a szerint kell elbírálni.
A Győri Munkaügyi Bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezményei tárgyában hozott 5.M.359/2008/25. számú ítéletét a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2.Mf.20.420/2009/7. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes a pontosított keresetében 1 666 721 forint felmentési időre járó illetmény, 1 190 515 forint végkielégítés, 8 139 653 forint vagyoni és 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az érvénytelenség miatt. A felperes a kártérítési igényét arra alapozva terjesztette elő, hogy a jogviszonyának felszámolása következtében előállt egészségkárosodása miatt képtelenné vált a korábbi nyelvtanári munkakörének ellátására. Az ennek következtében kialakult pszichés megbetegedése miatt az utóbb létesített közalkalmazotti jogviszonyaiban (B. M. és L. I. Szakközépiskola) nem tudott megfelelőn teljesíteni, a gyakori keresőképtelensége miatt a határozott időtartamú jogviszonyainak a meghosszabbítására, illetve a határidőt a határozott idő lejártát követő alkalmazására nem kerülhetett sor. A felperes a vagyoni kártérítési igényét annak alapulvételével terjesztette elő, hogy 2006. szeptember 1-jétől az ítélethozatalig az említett két szakközépiskolában milyen összegű illetményt kaphatott volna, ha végig keresőképes és a folyamatos foglalkoztatása megvalósul. A felperes az Mt. 178. § (4) bekezdésére alapozva kártérítési igényként érvényesítette azt az összeget is, amelyet a 2006. szeptember 1-jétől december 31-éig történő foglalkoztatására tekintettel megkapott.
A Győri Munkaügyi Bíróság az 5.M.752/2009/49. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1 666 721 forint felmentési időre járó juttatást, 1 190 515 forint végkielégítést, 384 089 forint vagyoni kártérítést és 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint ezen összegek törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest 190 000 forint és 45 000 forint áfa, míg a felperest 540 000 és 130 000 forint áfa perköltség megfizetésére kötelezte. Az eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az alperest 65 526 forint szakértői költség megfizetésére is kötelezte, míg további 150 720 forint szakértői költségre vonatkozóan megállapította, hogy azt az állam viseli.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes hivatkozásával ellentétben a felperes kártérítési igényei nem évültek el, a felperes a kártérítési igényét a Legfelsőbb Bíróság döntésére alapozva terjesztette elő. A felperes kezelőorvosai, valamint a kirendelt szakértők szakvéleménye alapján megállapítható volt, hogy az alperes 2006. júniusi munkaviszony felszámolása miatt (amelyre az érvénytelen tanársegédi kinevezés következtében került sor) következett be a felperes egészségkárosodása (pszichés betegsége), amelynek következtében a tanári munka elvégzésére alkalmatlanná vált. A felperesnek az Mt. 178. § (4) bekezdésére (rendkívüli munkateljesítmény) alapított kártérítési igényét azért nem találta megalapozottnak a munkaügyi bíróság, mert a felperes bírói felhívás ellenére nem bizonyította a kár mértékét. A továbbfoglalkoztatás elmaradására alapozott kártérítési igényt azért utasította el, mert a tanúként meghallgatott iskolaigazgatók nem támasztották alá hiteltérdemlően azt a felperesi előadást, hogy e két iskolában a szerződései lejártát követően sor került volna a felperes továbbfoglalkoztatására. Az igazgatók 2008. évi nyilatkozataiban ugyan szerepelt ez a szándék, a tanúkénti meghallgatásuk során azonban ezt cáfolták. A vagyoni kártérítési igények közül egyedül azt a táppénz és illetmény különbözetén alapuló igényt találta megalapozottnak a bíróság, amely a B.-i Szakközépiskolában fennállt jogviszony alatti keresőképtelenség idejére vonatkozóan lett előterjesztve. A bíróság álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a felperes a kára bekövetkezésében közrehatott volna. A nem vagyoni kártérítést a felperes pszichés megbetegedésére tekintettel a felperes idősebb életkorára, a jogsérelem súlyára, a megítélt vagyoni kártérítés kompenzáló erejére és a kamatra figyelemmel állapította meg 1 000 000 forint összegben.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2.Mf.21.220/2010/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperest 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte, míg a fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.
Az ítéletének indokolása szerint a munkaügyi bíróság a felek által indítványozott körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően okszerűen értékelve helyes tényállást állapított meg, és az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló. A jogcím megváltoztatása az elévülésre nem hat ki. A Legfelsőbb Bíróság határozata egyértelműen rögzíti, hogy az érvénytelen kinevezés az alperes hibájából ered. Nem lehet vétkes közrehatásnak tekinteni azt, hogy a felperes a kinevezést elfogadta, ezen túli felperesi közrehatást az alperes nem bizonyított. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte az iskolaigazgatók tanúvallomását, a felperes nem igazolta azt, hogy a B.-i Szakközépiskolában az alperesi magatartásból eredő betegsége miatt volt táppénzen, illetve hogy ez lett volna az akadálya a továbbfoglalkoztatásának. Azt sem bizonyította a felperes, hogy a továbbfoglalkoztatása esetén a jogviszonya milyen tartalommal jött volna létre, milyen időtartamra és milyen javadalmazással. A nem vagyoni kártérítés körében alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy a vagyoni kár bizonyítatlansága esetén magasabb összegű nem vagyoni kártérítés ítélhető meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes kereseti kérelem szerinti kötelezését, valamint a felülvizsgálati eljárás költségeiben történő marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése tekintetében szükséges az Mt. 10. §-ára, a 174. § (1) bekezdésére, a 177. § (2) bekezdésére, a 178. § (4) bekezdésére, valamint a 183. § (2) bekezdésére figyelemmel.
Az eljáró bíróságok az ISZKI szakvéleményében foglaltakat figyelmen kívül hagyva nem ítélték meg részére az Mt. 178. § (4) bekezdése alapján járó kártérítést. Az iskolaigazgatók 2008-as írásbeli nyilatkozatai egyértelműen alátámasztják azt, hogy angol nyelvtanárként az intézményeikben hosszú távon foglalkoztatták volna, ezt a keresőképtelensége, pszichiátriai kezelései hiúsították meg. Az iskolaigazgatók tanúvallomásai e tekintetben ellentmondásosak. Az eljáró bíróságok nem tettek meg mindent annak felderítése érdekében, hogy az alperes intézkedése következtében milyen mértékű kár következett be. Ebben az esetben ha a kár pontos összege nem állapítható meg, általános kártérítés megfizetésére is kötelezhették volna az alperest. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál értékelni kellett volna azt, hogy a kialakult egészségkárosodása miatt már öt éve nem tudja a hivatását gyakorolni.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére történő kötelezésének a hatályon kívül helyezését, a perköltségre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását és a felperes marasztalását az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás költségeiben. Hivatkozott arra, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a kinevezés érvénytelenségéből származott-e kára. A felperes az érvénytelenségre alapozott keresetét csak 2010. szeptember 21-én terjesztette elő, noha az érvénytelen kinevezésről már 2006. május 10-én tudomása volt. A kártérítési igénye erre tekintettel elévült. A megyei bíróság annak ellenére nem alkalmazta a kármegosztás intézményét, hogy a felperes az utóbb jogellenesnek minősített kinevezéseket elfogadta, azokat végrehajtotta. A szakvélemények által alátámasztottan a felperes személyiségében rejlő okok miatt a bíróságnak az Mt. 174. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia. A szakvélemények a kár bekövetkezte tekintetében nem alkalmasak az okozati összefüggés bizonyítására.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a meghallgatott tanúk vallomásai alátámasztják az ítéletet atekintetben, hogy a felperes a továbbfoglalkoztatására vonatkozó állításait nem bizonyította.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében utalt arra, hogy a jogerős ítélet az elévülésre, valamint a kármegosztásra vonatkozó részében megalapozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felperes az eljárás során 2006. szeptember 1-jétől kezdődő időszakra vonatkozóan érvényesítette a kártérítési igényét arra alapozva, hogy a közalkalmazotti jogviszonyának felszámolása következtében romlott meg az egészségi állapota.
Az Mt. 11. § (2) bekezdése alapján az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik, a kártérítés pedig a károsodás bekövetkezésekor válik esedékessé. A kártérítési követelés elévülése tehát a károsodás bekövetkeztével kezdődik (BH 1993.313.). Ennek megfelelően alaptalanul hivatkozott az alperes az elévülésre, hiszen az eljárás iratanyagából megállapíthatóan a felperes az érvénytelenségre alapozott kártérítési igényét már 2008. november 6-án érkezett keresetpontosításában előterjesztette.
Ugyanakkor megalapozottan hivatkozott az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a kinevezés érvénytelenségéből származott-e kára.
Az Mt. 10. § (3) bekezdése szerint ha a feleknek a megállapodás érvénytelenségéből kára származik, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az érvénytelenséget a jelen esetben az eredményezte, hogy a felperest pályázat kiírása nélkül nevezték ki egyetemi tanársegéddé határozott időre. A kinevezésekor hatályos, a Felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. tv. 14. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az egyetemi tanársegéd kinevezése határozott időre - legfeljebb négy évre - szól.
A felperesnek tehát a pályáztatás hiánya miatti érvénytelenségtől függetlenül számítania kellett arra, hogy újabb kinevezés hiányában a jogviszonya megszűnik. A felperes a kártérítési igényét arra alapozta, hogy a jogviszonyának megszűnése eredményezte az egészségének olyan mértékű megromlását, hogy a jövőre nézve a munkájának ellátására képtelenné vált. A perben kirendelt szakértők azt állapították meg, hogy a felperes megbetegedése a jogviszonyának megszűnésével áll összefüggésben, az alperes azonban a jogviszony felszámolása során nem járt el jogellenesen. A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.I.10.096/2008/4. számú közbenső ítéletében kifejezetten rendelkezett arról, hogy a felperes az igényét nem a Kjt. 34. §-a, hanem a Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Mt. 10. § figyelembevételével érvényesítheti. Önmagában az az érvénytelenséget okozó körülmény, hogy a felperes pályáztatására nem került sor, valójában nem áll közvetlen összefüggésben a jogviszonyának megszűnésével, mivel azt ténylegesen a törvény szerinti határozott időre történő kinevezés eredményezte. Ahhoz, hogy a felperes az Mt. 10. § (3) bekezdése alapján megalapozottan érvényesítsen kártérítési igényt, szükséges lett volna az is, hogy a bekövetkezett kár okozati összefüggésben álljon az érvénytelenséget kiváltó alperesi magatartással.
A jelen esetben a felperes megbetegedése egy jogszerű jogviszony megszüntetéshez kapcsolódik, ezért az alperes alappal hivatkozott az eljárás során arra, hogy a felperes egészségsérelmét a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, amelynek következtében mentesül a kártérítési felelősség alól [Mt. 174. § (2) bek., Legf. Bír. Mfv.I.11.736/2001/3.].
Az eljárt bíróságok tehát tévedtek akkor, amikor önmagában a jogviszony megszüntetéssel összefüggésben előállt megbetegedésre tekintettel megállapították az alperes kártérítési felelősségét.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a kártérítés megfizetésére vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította, míg a jogerős ítéletnek a kártérítési követelést elutasító rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ugyancsak hatályon kívül helyezte mindkét ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését és a Pp. 84. § (1) bekezdésének megfelelően a részleges pervesztesség alapján kötelezte a nagyobb részben pervesztes felperest az elsőfokú perköltség, valamint az alaptalan fellebbezésre és felülvizsgálati kérelemre tekintettel a másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
Az alperes az 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja, a felperes pedig a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja és a 14. § szerint mentesül az illetékfizetési kötelezettség alól.
Budapest, 2012. június 13.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.660/2011.)