adozona.hu
BH 2015.6.171
BH 2015.6.171
Az egészségbiztosítási költségek megtérítésére alkalmazandó hosszabb igényérvényesítési határidő azokkal szemben alkalmazható, akiknek a megtérítési felelősséget megalapozó magatartása jogerős bírósági határozattal megállapítottan egyben bűncselekménynek is minősül [1997. évi LXXXIII. tv. 68. § (1), (2) bek., 70. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2011. március 29-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bekezdésére, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet rendelkezéseire hivatkozva - két határozatot hozott, amelyekben M....
BH 2015.6.171 Az egészségbiztosítási költségek megtérítésére alkalmazandó hosszabb igényérvényesítési határidő azokkal szemben alkalmazható, akiknek a megtérítési felelősséget megalapozó magatartása jogerős bírósági határozattal megállapítottan egyben bűncselekménynek is minősül [1997. évi LXXXIII. tv. 68. § (1), (2) bek., 70. § (2) bek.].
[1] Az alperes 2011. március 29-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bekezdésére, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet rendelkezéseire hivatkozva - két határozatot hozott, amelyekben M. F. és B. I. biztosítottak 2004. augusztus 12-én bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére azért kötelezte a felperest, mert megbízottjai egy vasúti szerelvény üzemeltetése során veszélyeztették a sérültek testi épségét és egészségét.[2] Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes módosított keresetét, amelyben a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését azért kérte, mert az alperes az Ebtv. 70. § (1)-(2) bekezdései alapján csak a közigazgatási eljárás megindítása (2006. február 23.) után teljesített egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelezhette volna.
[3] A bíróság megállapította, hogy a felperes három munkavállalóját a Budakörnyéki Bíróság a 2010. november 25-én kelt és 2010. november 29-én jogerőre emelkedett ítéletével a 2004. augusztus 1-jén történt "események kapcsán" bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Az ítéleti érvelés szerint az alperes a követelést az Ebtv. 70. § (2) bekezdése alapján öt éven túl mindaddig érvényesíthette, amíg a büntethetőség nem évült el, az elévülés kezdő időpontja pedig a jelen ügyben az a nap volt, amikor a büntetőbíróság a követelésre okot adó magatartás miatt a büntetőjogi felelősséget megállapította, ezért az alperes követelése nem évült el.
[4] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás módosításával helybenhagyta.
[5] A tényállást azzal egészítette ki, hogy a sérültek más foglalkoztató (T. Kft.) munkavállalói voltak. A másodfokú bíróság - az Ebtv. 70. § (2) bekezdése értelmezése kapcsán - kifejtette, hogy az Ebtv. 66-68. §-án alapuló követelések jelentős része nem magánszemélyekkel, hanem jogi személyekkel szemben áll fenn, a rendelkezés, amelynek alapján, ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, az elévülési idő a büntethetőség elévüléséig meghosszabbodik, ezekre az esetekre is vonatkozik.
[6] A másodfokú bíróság a büntetőeljárás előkérdés "jellegével" és az elévülés megszakadásával kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspontot nem osztotta, az Ebtv. 70. § (2) bekezdésében ugyanis a megtérítési igények tekintetében nem a büntetőjogi elévülésről, hanem az elévülési idő speciális meghosszabbításáról van szó. A közigazgatási eljárás felfüggesztésére nem került sor, a fizetési meghagyásokban az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdésében meghatározott elévülési időn belül hivatkozott a felperes veszélyes üzemi felelősségére. A büntetőjogi felelősség a felperesi alkalmazottak "személyéhez kapcsolódik", azonban a veszélyes üzemet kezelők, irányítók magatartása is a veszélyes üzem működési körébe esik, így bűncselekményük az üzemben tartó megtérítési kötelezettségét kiváltja. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság - az Mfv. III. 10.746/2009/5. számú ítéletet is figyelembe véve - helyesen vette alapul a felperes alkalmazottai büntetőjogi felelősségét megállapító ítélet jogerőre emelkedésének időpontjához képest az "elévülés tekintetében irányadó időpontokat".
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatását", a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését és az alperesnek a már megfizetett egészségbiztosítási ellátási költségek és perköltség visszafizetésére való kötelezését kérte.
[8] A felperes szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték az Ebtv. 68. §-át és 70. §-át, az elévülés megkezdésére vonatkozó elsőfokú bírósági, illetve az elévülés meghosszabbodására vonatkozó másodfokú bírósági álláspont akkor lenne helytálló, ha az alperes a bűncselekményt elkövető munkavállalókkal szemben érvényesítette volna az igényét. Az alperes által érvényesített követelés jogalapja a Ptk. 345. §-ak volt, a felelősség - a felperes tevékenységéből és üzembentartói minőségéből fakadóan - közvetlen. A bűncselekmény miatti hátrányok, így a hosszabb elévülési idő is a bűncselekmény elkövetőivel szemben érvényesülhetnek, az alperes a felperessel szemben az általános szabályok alkalmazásával érvényesíthette megtérítési igényét, amitől az alperes - a büntetőeljárástól függetlenül - nem volt elzárva. A felperes érvelése alátámasztására hivatkozott a BH 1991.148. számon közzétett eseti döntésre és a PK 52. számú állásfoglalásban foglaltakra is, kiemelve, hogy a bíróságok jogértelmezése indokolatlan hátrányt eredményez és az elévülés jogintézményeinek céljával is ellentétes.
[9] A felperes végül - a Pp. 239. §-a, 243. §-a és 340. § (5)-(6) bekezdése megsértését állítva - kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést, erre irányuló kérelme ellenére tárgyalás mellőzésével bírálta el, a jogerős ítélet indokolási részében pedig - a rendelkező résszel ellentétesen - az alperes perköltségben való marasztalását rögzítette.
[10] Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[11] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - megalapozott.
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (1) bekezdésében meghatározott keretek között vizsgálta felül.
[13] Az Ebtv. 68. § (1) bekezdése szerint, aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, egészségkárosodásáért vagy haláláért felelős - kivéve a 67. §-ban meghatározott esetet -, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
[14] Az Ebtv. 68. § (2) bekezdése a felelősség megállapítására, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz, a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait rendeli megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
[15] Az alperes fenti rendelkezésen alapuló követelésének érvényesítését az Ebtv. 70. § (2) bekezdés első mondata a baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételétől számított öt éven belül engedi érvényesíteni, a (2) bekezdés második mondata pedig kimondja, hogy "ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, a […] 68. §-on alapuló követelés öt éven túl […] is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül".
[16] Az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondata - az első mondat főszabályától eltérően - az egészségbiztosítási költségek megtérítésére az Ebtv. 68. § (1)-(2) bekezdése alapján köteles azon személyekkel szemben ír elő hosszabb igényérvényesítési határidőt, akiknek a megtérítési felelősséget megalapozó magatartása (mulasztása) jogerős bírósági határozattal megállapítottan egyben bűncselekménynek is minősül. A bűncselekményt megvalósító magatartásokkal, mulasztásokkal okozati összefüggésben bekövetkezett betegségek, egészségkárosodások stb. miatt nyújtott ellátások követelésére vonatkozó kivételszabály - helyes értelmezés szerint - azon személyek esetében irányadó, akiket a biztosítottnak az ellátás igénybevételére alapot adó állapotáért - a Ptk. szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség szabályai alapján - felelősség terhel és az arra alapot adó magatartásuk (mulasztásuk) egyben bűncselekménynek is minősül. Jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapítása fogalmilag kizárt, ennélfogva az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondata kizárólag természetes személyekre vonatkoztatható.
[17] Az eljárt bíróságok a fentiektől eltérő, téves jogértelmezés eredményeként jutottak arra a következtetésre, hogy a biztosítottak által 2004. augusztus 12-én elszenvedett baleset után igénybe vett ellátások megtérítését az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondatában írt határidőn belül követelhette. Az Ebtv. 70. § (2) bekezdése alapján a bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy az alperes a baleseti egészségügyi szolgáltatások igénybevételétől számított öt éven belül érvényesítette-e a megtérítési igényét.
[18] A peradatok szerint a biztosítottak a baleset bekövetkezte után fekvőbeteg-, majd járóbeteg-ellátásban, gyógyszerellátásban, pénzbeli ellátásban, az egyik biztosított gyógyászatisegédeszköz-ellátásban is részesültek, a pénzbeli ellátások nyújtását az alperes 2006. augusztus 31-ig mutatta ki, a megtérítési igény érvényesítésével kapcsolatos eljárást pedig 2011 februárjában indította meg. Az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdése szerinti ellátások költségét azok igénybevételétől számított öt éven belül követelhette, a folyamatosan nyújtott ellátások esetében tehát azokat az igényeket érvényesíthette, amelyek az eljárása megindítását megelőző öt éven belül keletkeztek. Mivel az eljárt bíróságok az alperes által érvényesíthető igény összegszerűségére nézve nem folytattak le bizonyítást, a perben csatolt kimutatásokból az ezen időszakban igényelt ellátások, költségek pontos összege pedig nem volt megállapítható, illetve kiszámítható, a felperes megtérítési kötelezettségének mértéke, összegszerűségének meghatározása tárgyában további bizonyítás lefolytatása szükséges.
[19] A Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése a jogerős ítéletben hivatkozott Mfv. III. 10.746/2009/5. számú határozattal nem támasztható alá, a Kúria ugyanis ebben az ügyben az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondatában foglalt szabályt az Ebtv. 68. §-a alapján, bűncselekménynek minősülő magatartással összefüggésben kötelezett magánszemély felperes esetében alkalmazta.
[20] A felperes a Pp. felülvizsgálati kérelmében felsorolt rendelkezései megsértésére részben iratellenesen hivatkozott. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletet a 2013. november 5-én tartott tárgyaláson hozta meg, a tárgyalásra szóló idézést a felperes jogi képviselője - a tértivevény tanúsága szerint - 2013. augusztus 6-án átvette, a tárgyaláson azonban szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A jogerős ítélet indokolásában a perköltségre vonatkozó rendelkezés nyilvánvaló elírás, ami az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási szabályszegésként nem értékelhető.
[21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a korábban kifejtett indokok alapján, az Ebtv. 70. § (2) bekezdése téves értelmezése miatt - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ennek során az elsőfokú bíróság azt köteles vizsgálni, hogy a biztosítottak a megtérítési igény érvényesítésére irányuló eljárás megindításától visszaszámított öt éven belül milyen egészségbiztosítási költségekkel járó ellátásokat vettek igénybe [Pp. 275. § (5) bekezdés].
[22] A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott határozat törvényessége. A jogerős ítélet alapján történt teljesítés visszafizetése - mint a végrehajtás körébe tartozó kérdés - nem tartozik ide, ezért a Kúria a felperes erre irányuló kérelmének elbírálását mellőzte.
(Kúria Mfv. III. 10.202/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Gallai Pál jogtanácsos által képviselt B. K. Zrt. felperesnek a dr. Schulcz Máté jogi előadó által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 25.M.2696/2011. szám alatt indított - amely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Hevesi Áron jogtanácsos által képviselt G.-P. B. Zrt. beavatkozott - és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 2013. november 5-én kelt 59.Mf.634.809/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.634.809/2013/4. számú ítéletét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.2696/2011/30. számú végzésével kijavított 25.M.2696/2011/29. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékét 781.295 (hétszáznyolcvanegyezer-kettőszázkilencvenöt) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
Az alperes 2011. március 29-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bekezdésére, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993.(VII.1.) KHVM rendelet rendelkezéseire hivatkozva - két határozatot hozott, amelyekben M. F. és B. I. biztosítottak 2004. augusztus 12-én bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére azért kötelezte a felperest, mert megbízottjai egy vasúti szerelvény üzemeltetése során veszélyeztették a sérültek testi épségét és egészségét.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes módosított keresetét, amelyben a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését azért kérte, mert az alperes az Ebtv. 70. § (1)-(2) bekezdései alapján csak a közigazgatási eljárás megindítása (2006. február 23.) után teljesített egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelezhette volna.
A bíróság megállapította, hogy a felperes három munkavállalóját a Budakörnyéki Bíróság a 2010. november 25-én kelt és 2010. november 29-én jogerőre emelkedett ítéletével a 2004. augusztus 1-jén történt "események kapcsán" bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Az ítéleti érvelés szerint az alperes a követelést az Ebtv. 70. § (2) bekezdése alapján öt éven túl mindaddig érvényesíthette, amíg a büntethetőség nem évült el, az elévülés kezdő időpontja pedig a jelen ügyben az a nap volt, amikor a büntetőbíróság a követelésre okot adó magatartás miatt a büntetőjogi felelősséget megállapította, ezért az alperes követelése nem évült el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás módosításával helybenhagyta. A tényállást azzal egészítette ki, hogy a sérültek más foglalkoztató (T. Kft.) munkavállalói voltak. A másodfokú bíróság - az Ebtv. 70. § (2) bekezdése értelmezése kapcsán - kifejtette, hogy az Ebtv. 66-68. §-án alapuló követelések jelentős része nem magánszemélyekkel, hanem jogi személyekkel szemben áll fenn, a rendelkezés, amelynek alapján, ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, az elévülési idő a büntethetőség elévüléséig meghosszabbodik, ezekre az esetekre is vonatkozik.
A másodfokú bíróság a büntetőeljárás előkérdés "jellegével" és az elévülés megszakadásával kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspontot nem osztotta, az Ebtv. 70. § (2) bekezdésében ugyanis a megtérítési igények tekintetében nem a büntetőjogi elévülésről, hanem az elévülési idő speciális meghosszabbításáról van szó. A közigazgatási eljárás felfüggesztésére nem került sor, a fizetési meghagyásokban az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdésében meghatározott elévülési időn belül hivatkozott a felperes veszélyes üzemi felelősségére. A büntetőjogi felelősség a felperesi alkalmazottak "személyéhez kapcsolódik", azonban a veszélyes üzemet kezelők, irányítók magatartása is a veszélyes üzem működési körébe esik, így bűncselekményük az üzemben tartó megtérítési kötelezettségét kiváltja. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság - az Mfv.III.10.746/2009/5. számú ítéletet is figyelembe véve - helyesen vette alapul a felperes alkalmazottai büntetőjogi felelősségét megállapító ítélet jogerőre emelkedésének időpontjához képest az "elévülés tekintetében irányadó időpontokat".
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatását", a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését és az alperesnek a már megfizetett egészségbiztosítási ellátási költségek és perköltség visszafizetésére való kötelezését kérte.
A felperes szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték az Ebtv. 68. §-át és 70. §-át, az elévülés megkezdésére vonatkozó elsőfokú bírósági, illetve az elévülés meghosszabbodására vonatkozó másodfokú bírósági álláspont akkor lenne helytálló, ha az alperes a bűncselekményt elkövető munkavállalókkal szemben érvényesítette volna az igényét. Az alperes által érvényesített követelés jogalapja a Ptk. 345. §-a volt, a felelősség - a felperes tevékenységéből és üzembentartói minőségéből fakadóan - közvetlen. A bűncselekmény miatti hátrányok, így a hosszabb elévülési idő is a bűncselekmény elkövetőivel szemben érvényesülhetnek, az alperes a felperessel szemben az általános szabályok alkalmazásával érvényesíthette megtérítési igényét, amitől az alperes - a büntetőeljárástól függetlenül - nem volt elzárva. A felperes érvelése alátámasztására hivatkozott a BH 1991.148. számon közzétett eseti döntésre és a PK 52. számú állásfoglalásban foglaltakra is, kiemelve, hogy a bíróságok jogértelmezése indokolatlan hátrányt eredményez és az elévülés jogintézményeinek céljával is ellentétes.
A felperes végül - a Pp. 239. §-a, 243. §-a és 340. § (5)-(6) bekezdése megsértését állítva - kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést, erre irányuló kérelme ellenére tárgyalás mellőzésével bírálta el, a jogerős ítélet indokolási részében pedig - a rendelkező résszel ellentétesen - az alperes perköltségben való marasztalását rögzítette.
Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - megalapozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (1) bekezdésében meghatározott keretek között vizsgálta felül.
Az Ebtv. 68. § (1) bekezdése szerint, aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, egészségkárosodásáért vagy haláláért felelős - kivéve a 67. §-ban meghatározott esetet -, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
Az Ebtv. 68. § (2) bekezdése a felelősség megállapítására, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz, a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait rendeli megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
Az alperes fenti rendelkezésen alapuló követelésének érvényesítését az Ebtv. 70. § (2) bekezdés első mondata a baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybe vételétől számított öt éven belül engedi érvényesíteni, a (2) bekezdés második mondata pedig kimondja, hogy "ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, a (…) 68. §-on alapuló követelés öt éven túl (…) is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül".
Az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondata - az első mondat főszabályától eltérően - az egészségbiztosítási költségek megtérítésére az Ebtv. 68. § (1)-(2) bekezdése alapján köteles azon személyekkel szemben ír elő hosszabb igényérvényesítési határidőt, akiknek a megtérítési felelősséget megalapozó magatartása (mulasztása) jogerős bírósági határozattal megállapítottan egyben bűncselekménynek is minősül. A bűncselekményt megvalósító magatartásokkal, mulasztásokkal okozati összefüggésben bekövetkezett betegségek, egészségkárosodások, stb. miatt nyújtott ellátások követelésére vonatkozó kivételszabály - helyes értelmezés szerint - azon személyek esetében irányadó, akiket a biztosítottnak az ellátás igénybe vételére alapot adó állapotáért - a Ptk. szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség szabályai alapján - felelősség terhel és az arra alapot adó magatartásuk (mulasztásuk) egyben bűncselekménynek is minősül. Jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapítása fogalmilag kizárt, ennél fogva az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondata kizárólag természetes személyekre vonatkoztatható.
Az eljárt bíróságok a fentiektől eltérő, téves jogértelmezés eredményeként jutottak arra a következtetésre, hogy a biztosítottak által 2004. augusztus 12-én elszenvedett baleset után igénybe vett ellátások megtérítését az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondatában írt határidőn belül követelhette. Az Ebtv. 70. § (2) bekezdése alapján a bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy az alperes a baleseti egészségügyi szolgáltatások igénybe vételétől számított öt éven belül érvényesítette-e a megtérítési igényét.
A peradatok szerint a biztosítottak a baleset bekövetkezte után fekvőbeteg, majd járóbeteg ellátásban, gyógyszerellátásban, pénzbeli ellátásban, az egyik biztosított gyógyászati segédeszköz ellátásban is részesültek, a pénzbeli ellátások nyújtását az alperes 2006. augusztus 31-ig mutatta ki, a megtérítési igény érvényesítésével kapcsolatos eljárást pedig 2011. februárjában indította meg. Az alperes az Ebtv. 70. § (2) bekezdése szerinti ellátások költségét azok igénybe vételétől számított öt éven belül követelhette, a folyamatosan nyújtott ellátások esetében tehát azokat az igényeket érvényesíthette, amelyek az eljárása megindítását megelőző öt éven belül keletkeztek. Mivel az eljárt bíróságok az alperes által érvényesíthető igény összegszerűségére nézve nem folytattak le bizonyítást, a perben csatolt kimutatásokból az ezen időszakban igényelt ellátások költségek pontos összege pedig nem volt megállapítható, illetve kiszámítható, a felperes megtérítési kötelezettségének mértéke, összegszerűségének meghatározása tárgyában további bizonyítás lefolytatása szükséges.
A Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése a jogerős ítéletben hivatkozott Mfv.III.10.746/2009/5. számú határozattal nem támasztható alá, a Kúria ugyanis ebben az ügyben az Ebtv. 70. § (2) bekezdés második mondatában foglalt szabályt az Ebtv. 68. §-a alapján, bűncselekménynek minősülő magatartással összefüggésben kötelezett magánszemély felperes esetében alkalmazta.
A felperes a Pp. felülvizsgálati kérelmében felsorolt rendelkezései megsértésére részben iratellenesen hivatkozott. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletet a 2013. november 5-én tartott tárgyaláson hozta meg, a tárgyalásra szóló idézést a felperes jogi képviselője - a tértivevény tanúsága szerint - 2013. augusztus 6-án átvette, a tárgyaláson azonban szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A jogerős ítélet indokolásában a perköltségre vonatkozó rendelkezés nyilvánvaló elírás, ami az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási szabályszegésként nem értékelhető.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a korábban kifejtett indokok alapján, az Ebtv. 70. § (2) bekezdése téves értelmezése miatt - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ennek során az elsőfokú bíróság azt köteles vizsgálni, hogy a biztosítottak a megtérítési igény érvényesítésére irányuló eljárás megindításától visszaszámított öt éven belül milyen egészségbiztosítási költségekkel járó ellátásokat vettek igénybe [Pp. 275. § (5) bekezdés].
A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott határozat törvényessége. A jogerős ítélet alapján történt teljesítés visszafizetése - mint a végrehajtás körébe tartozó kérdés - nem tartozik ide, ezért a Kúria a felperes erre irányuló kérelmének elbírálását mellőzte.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékét - az Itv. 50. § (1) bekezdése alkalmazásával - csupán megállapította, annak viseléséről az eljárást befejező határozatában az elsőfokú bíróság dönt [Pp. 275. § (5) bekezdés].
Budapest, 2015. február 16.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.202/2014.)