adozona.hu
BH 2015.6.170
BH 2015.6.170
A közalkalmazott nem hivatkozhat a felmentés kézbesítésének hiányára, ha az együttműködési kötelezettségét megszegve lakcímváltozását nem jelenti be, a kézbesítési vélelem megdöntésére eljárást nem indít. Jogszerű a pert a keresetindítási határidő elmulasztására tekintettel megszüntető végzés [1992. évi XXII. tv. 2. §, 3. § (1) bek., 6. § (4) bek., 202. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 130. § (1) bek., 157. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes B. Karának Z. Tanszékén egyetemi adjunktus munkakörben alkalmazott felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2011. szeptember 29-én kelt felmentéssel megszüntették. A felmentést zárt borítékban a...
BH 2015.6.170 A közalkalmazott nem hivatkozhat a felmentés kézbesítésének hiányára, ha az együttműködési kötelezettségét megszegve lakcímváltozását nem jelenti be, a kézbesítési vélelem megdöntésére eljárást nem indít. Jogszerű a pert a keresetindítási határidő elmulasztására tekintettel megszüntető végzés [1992. évi XXII. tv. 2. §, 3. § (1) bek., 6. § (4) bek., 202. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 130. § (1) bek., 157. §].
[1] A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes B. Karának Z. Tanszékén egyetemi adjunktus munkakörben alkalmazott felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2011. szeptember 29-én kelt felmentéssel megszüntették. A felmentést zárt borítékban a tanszékvezető adta át a felperes részére 2011. szeptember 30-án. A felperes felbontás és elolvasás nélkül vitte magával az iratokat, állítása szerint otthon vette észre, hogy a boríték üres volt. A tanszékvezető az erről szóló tájékoztatást követően a saját példányát elolvasásra a felperes rendelkezésére bocsátotta. A munkáltató ezt követően 2011. október 6-án a felmentést tértivevényes küldeményként postázta a felperes által bejelentett lakcímre. A küldemény 2011. október 24-én "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a munkáltatóhoz. A felperes a keresetét 2012. április 13-án nyújtotta be.
[4] Az elsőfokú bíróság a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a felperes az alperesnél hivatalosan bejelentett címe a személyi igazolvány adatainak megfelelő tartózkodási hely, azaz B., S. B. utca 17. volt. A felperes a lakcímváltozásról a 2012. február 29-én kelt levelében értesítette a munkáltatót.
Eszerint a hivatalos értesítési címe a személyi igazolványában állandó lakhelyként korábban is megjelölt B. R. út 65.
[5] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elmulasztotta a keresetindítási határidőt, mivel a küldeményt 2011. október 24-én küldte vissza a munkáltatóhoz a posta "nem kereste" jelzéssel, és ehhez képest a keresetlevél 2012. április 13-án érkezett a bírósághoz. Permegszüntető végzését az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bekezdése, (5) bekezdés b) pontja, 202. § (1) bekezdés b) pontja, a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja, 157. § a) pontja alapján hozta meg.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján irányadó, a régi Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét a felperes megszegte, amikor az alperes Foglalkoztatási Követelményrendszere 126. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére a lakcímváltozását nem jelentette be. Az alperesnek hivatalból nem lehetett tudomása arról, hogy a felperes értesítési címe megváltozott.
[8] A régi Mt. 6. § (5) bekezdése alapján a felmentést 2011. november 4-én kézbesítettnek kell tekinteni, mivel az irat 2011. október 24-én érkezett vissza a munkáltatóhoz, így az az ettől számított tizedik munkanapon kézbesítettnek minősül. Ezen időponthoz képest a régi Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerinti 30 napos keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta, amikor 2012. április 13-án nyújtotta be a bírósághoz az igényét. A felperes a kézbesítési vélelem megdöntése iránt eljárást nem kezdeményezett. Minderre tekintettel a per érdemi tárgyalásának megkezdését követően a Pp. 157. § a) pontja alapján jogszerű permegszüntető végzést hozott az elsőfokú bíróság.
[9] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felmentés nem minősül a postáról szóló 2003. évi CI. törvény 3. § 10. pontja alapján hivatalos iratnak, így kézbesítésére sem az ezen iratokra vonatkozó előírások az irányadóak.
[10] A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
[11] A felperes a perben tett jognyilatkozatait fenntartva kiemelte, hogy az eljáró bíróságok nem tárták fel a tényállást helyesen. Sérelmezte, hogy a 2012. november 19-i tárgyalási jegyzőkönyv a nyilatkozatát és a tanúk személyi adatait hibásan tartalmazza.
[12] Nem valós az alperes állítása, miszerint a munkáltató nem tudta, hogy ténylegesen hol él életvitelszerűen. A lakóhelyét a kollégái és a munkáltató is ismerte. Okirattal igazolta, hogy a Magyar Posta Zrt. kézbesítője mind az R. úti, mind az S. B. utcai lakcímen kézbesítési visszásságokat követett el.
[13] Nem eshetett keresetindítási késedelembe, mivel a munkáltató joghatályosan nem közölte a felmentést. Erre csak a jogi képviselő általi megkeresést követően került sor, vagyis 2012. év elején, addig elnézték, hogy munkát végez.
[14] A régi Mt. 3. § (1) bekezdésének a felperes eleget tett, az alperes viszont nem. E körben az alperest terhelte a bizonyítás, amelynek nem tett eleget. A felperes akkor tudott volna kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet benyújtani, ha szabályszerűen megkísérelték volna kiküldeni vagy átadni a felmentést, amellyel szemben igazolhatta volna az önhiba hiányát, vagy a jogszabálysértő kézbesítést. A bíróságok nem tisztázták, hogy miért volt a felperes esetében két cím nyilvántartva, és hogy erre az esetre az alperesnél mi az eljárási rend.
[15] Változatlanul fenntartotta a hivatalos iratra vonatkozó jogi álláspontját. Ebből a szempontból a munkáltató jogalanyiságát nem tisztázták a bíróságok.
[16] Nem foglalkoztak az ügy lényegi kérdésével sem, nevezetesen a kézbesítés jogintézményének alperes által történő joghatályos megvalósításával.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban történő fenntartására irányult.
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[19] A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem. Ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra történő utalás.
[20] A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[21] A felülvizsgálati kérelem megsértett jogszabályhelyként egyedül a régi Mt. 3. § (1) bekezdését jelölte meg. Mindezekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bekezdés, BH 1995.99.II.], így csak a felülvizsgálati kérelemben konkrét jogszabályhely megjelölésével állított jogszabálysértésre tekintettel vizsgálhatta a jogerős végzést.
[22] A jogvitában irányadó régi Mt. 3. § (1) bekezdése szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A bírói gyakorlat szerint e kötelezettség megszegésének minősül, ha a felek nem tájékoztatták egymást minden olyan körülményről, tényről vagy annak változásáról, amely a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. Az alperesnél alkalmazandó Foglalkoztatási Követelményrendszer szerint a felperes közalkalmazott köteles a közalkalmazotti nyilvántartás naprakész állapotának biztosítása érdekében a lakcímének megváltozását bejelenteni annak bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül [Foglalkoztatási Követelményrendszer 126. § (1) bekezdés]. A felperes az értesítési címének változását csak 2012. február 29-én közölte az alperessel. A felperes lakcímének (B., S. B. u. 17.) érvényességi ideje 2011. augusztus 16-án lejárt.
[23] Mindezek alapján az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le arról, hogy a tájékoztatási, együttműködési kötelezettség felperes általi megsértése folytán a felmentésnek a B., S. B. utcai címre történő kézbesítése jogszerű volt a régi Mt. 6. § (5) bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel arra is, hogy a régi Mt. 6. § (6) bekezdése szerinti kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a felperes nem terjesztett elő.
[24] A felmentés 2011. november 4-i kézbesítési időpontjához képest a régi Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidőt a felperes a 2012. április 13-i keresetbenyújtással elkéste, így a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján a Pp. 157. § a) pontja szerint jogszerűen került sor a per megszüntetésére.
[25] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.462/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tóth Miklós ügyvéd által képviselt B. A. felperesnek a dr. Pozsgai Nóra ügyvéd által képviselt Eötvös Lóránd Tudományegyetem alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezménye iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 12.M.2517/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.639.343/2013/5. számú végzésével elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.639.343/2013/5. számú végzését hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes B. Karának Z. Tanszékén egyetemi adjunktus munkakörben alkalmazott felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2011. szeptember 29-én kelt felmentéssel megszüntették. A felmentést zárt borítékban a tanszékvezető adta át a felperes részére 2011. szeptember 30-án. A felperes felbontás és elolvasás nélkül vitte magával az iratokat, állítása szerint otthon vette észre, hogy a boríték üres volt. A tanszékvezető az erről szóló tájékoztatást követően a saját példányát elolvasásra a felperes rendelkezésére bocsátotta. A munkáltató ezt követően 2011. október 6-án a felmentést tértivevényes küldeményként postázta a felperes által bejelentett lakcímre. A küldemény 2011. október 24-én "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a munkáltatóhoz. A felperes a keresetét 2012. április 13-án nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a felperes az alperesnél hivatalosan bejelentett címe a személyi igazolvány adatainak megfelelő tartózkodási hely, azaz B., S. B. utca 17. volt. A felperes a lakcímváltozásról a 2012. február 29-én kelt levelében értesítette a munkáltatót. E szerint a hivatalos értesítési címe a személyi igazolványában állandó lakhelyként korábban is megjelölt B, R út 65.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elmulasztotta a keresetindítási határidőt, mivel a küldeményt 2011. október 24-én küldte vissza a munkáltatóhoz a posta "nem kereste" jelzéssel, és ehhez képest a keresetlevél 2012. április 13-án érkezett a bírósághoz. Permegszüntető végzését az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bekezdése, (5) bekezdés b) pontja, 202. § (1) bekezdés b) pontja, Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja, 157. § a) pontja alapján hozta meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján irányadó, a régi Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét a felperes megszegte, amikor az alperes Foglalkoztatási Követelményrendszere 126. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére a lakcímváltozását nem jelentette be. Az alperesnek hivatalból nem lehetett tudomása arról, hogy a felperes értesítési címe megváltozott.
A régi Mt. 6. § (5) bekezdése alapján a felmentést 2011. november 4-én kézbesítettnek kell tekinteni, mivel az irat 2011. október 24-én érkezett vissza a munkáltatóhoz, így az az ettől számított tizedik munkanapon kézbesítettnek minősül. Ezen időponthoz képest a régi Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerinti 30 napos keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta, amikor 2012. április 13-án nyújtotta be a bírósághoz az igényét. A felperes a kézbesítési vélelem megdöntése iránt eljárást nem kezdeményezett. Minderre tekintettel a per érdemi tárgyalásának megkezdését követően a Pp. 157. § a) pontja alapján jogszerű permegszüntető végzést hozott az elsőfokú bíróság.
A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felmentés nem minősül a postáról szóló 2003. évi CI. törvény 3. § 10. pontja alapján hivatalos iratnak, így kézbesítésére sem az ezen iratokra vonatkozó előírások az irányadóak.
A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
A felperes a perben tett jognyilatkozatait fenntartva kiemelte, hogy az eljáró bíróságok nem tárták fel a tényállást helyesen. Sérelmezte, hogy a 2012. november 19-ei tárgyalási jegyzőkönyv a nyilatkozatát és a tanúk személyi adatait hibásan tartalmazza.
Nem valós az alperes állítása, miszerint a munkáltató nem tudta, hogy ténylegesen hol él életvitelszerűen. A lakóhelyét a kollégái és a munkáltató is ismerte. Okirattal igazolta, hogy a Magyar Posta Zrt. kézbesítője mind az R. úti, mind az S. Béla utcai lakcímen kézbesítési visszásságokat követett el.
Nem eshetett keresetindítási késedelembe, mivel a munkáltató joghatályosan nem közölte a felmentést. Erre csak a jogi képviselő általi megkeresést követően került sor, vagyis 2012. év elején, addig elnézték, hogy munkát végez.
A régi Mt. 3. § (1) bekezdésének a felperes eleget tett, az alperes viszont nem. E körben az alperest terhelte a bizonyítás, amelynek nem tett eleget. A felperes akkor tudott volna kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet benyújtani, ha szabályszerűen megkísérelték volna kiküldeni vagy átadni a felmentést, amellyel szemben igazolhatta volna az önhiba hiányát, vagy a jogszabálysértő kézbesítést. A bíróságok nem tisztázták, hogy miért volt a felperes esetében két cím nyilvántartva, és hogy erre az esetre az alperesnél mi az eljárási rend.
Változatlanul fenntartotta a hivatalos iratra vonatkozó jogi álláspontját. Ebből a szempontból a munkáltató jogalanyiságát nem tisztázták a bíróságok.
Nem foglalkoztak az ügy lényegi kérdésével sem, nevezetesen a kézbesítés jogintézményének alperes által történő joghatályos megvalósításával.
A felperes a felülvizsgálati kérelmén bélyegben lerótt 5.000 forintot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban történő fenntartására, a felperes perköltségben marasztalására irányult.
Álláspontja szerint az eljáró bíróságok jogszerű döntést hoztak arról, hogy a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztotta.
A felperes által perben csatolt 2013. június 4-ei postai tájékoztatás nem alkalmas annak igazolására, hogy a felmentés kézbesítése ne lett volna szabályos. A felperes a régi Mt. 3. § (1) bekezdésében, és a Foglalkoztatási Követelményrendszer 126. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegte, amikor a lakcímváltozását határidőben nem jelezte.
A felperes tévesen értelmezi a hivatalos irat fogalmát. Az alperes nem közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerv, és nem békéltető testület vagy magánnyugdíjpénztár, jogállására külön bizonyítás lefolytatása nem szükséges.
Az alperes kiemelte, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg pontosan az állított jogszabálysértést.
Jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmet a Pp. 118. § (3) bekezdés alapján nem terjesztett elő, és a kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárást sem kezdeményezte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem. Ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra történő utalás.
A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A felülvizsgálati kérelem megsértett jogszabályhelyként egyedül a régi Mt. 3. § (1) bekezdését jelöli meg. Mindezekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bekezdés, BH 1995.99.II.], így csak a felülvizsgálati kérelemben konkrét jogszabályhely megjelölésével állított jogszabálysértésre tekintettel vizsgálhatta a jogerős végzést.
A jogvitában is irányadó régi Mt. 3. § (1) bekezdés szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A bírói gyakorlat szerint e kötelezettség megszegésének minősül, ha a felek nem tájékoztatták egymást minden olyan körülményről, tényről, vagy annak változásáról, amely a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. Az alperesnél alkalmazandó Foglalkoztatási Követelményrendszer szerint a felperes közalkalmazott köteles a közalkalmazotti nyilvántartás naprakész állapotának biztosítása érdekében a lakcímének megváltozását bejelenteni annak bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül [Foglalkoztatási Követelményrendszer 126. § (1) bekezdés]. A felperes az értesítési címének változását csak 2012. február 29-én közölte az alperessel. A felperes lakcímének (B., S. B. u. 17.) érvényességi ideje 2011. augusztus 16-án lejárt.
Mindezek alapján az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le arról, hogy a tájékoztatási, együttműködési kötelezettség felperes általi megsértése folytán a felmentésnek a B., S. B. utcai címre történő kézbesítése jogszerű volt a régi Mt. 6. § (5) bekezdés b) pontja alapján figyelemmel arra is, hogy a régi Mt. 6. § (6) bekezdés szerinti kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a felperes nem terjesztett elő.
A felmentés 2011. november 4-ei kézbesítési időpontjához képest a régi Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidőt a felperes a 2012. április 13-ai kereset benyújtással elkéste, így a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján a Pp. 157. § a) pontja szerint jogszerűen került sor a per megszüntetésére.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján. A felperes azonban tévesen a felülvizsgálati kérelmén bélyegben lerótt 5.000 forint illetéket, ezért annak visszatérítését kérheti az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján az elsőfokú bíróságtól, és az illetékes adóhatóságtól.
Budapest, 2015. április 1.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.462/2014.)