adozona.hu
BH+ 2015.5.226
BH+ 2015.5.226
Az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, ha a bíróság a határozathirdetésre halasztott, de a tanács változása miatt újból megnyitott tárgyalásra a feleket nem idézte meg szabályszerűen, és a tárgyalást a felek távollétében megtartotta [1952. évi III. tv. (Pp.) 142. § (1) bek., 144. §, 145. §, 252. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében az alperest 50.032.950 forint vagyoni és 7 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes főiskola 2009. augusztus 15-étől határozott időtartamú közalkalmazotti kinevezéssel docens munkakörben foglalkoztatta az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozattal rendelkező felperest. ...
BH+ 2015.5.226 Az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, ha a bíróság a határozathirdetésre halasztott, de a tanács változása miatt újból megnyitott tárgyalásra a feleket nem idézte meg szabályszerűen, és a tárgyalást a felek távollétében megtartotta [1952. évi III. tv. (Pp.) 142. § (1) bek., 144. §, 145. §, 252. § (2) bek.].
A felperes a módosított keresetében az alperest 50.032.950 forint vagyoni és 7 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes főiskola 2009. augusztus 15-étől határozott időtartamú közalkalmazotti kinevezéssel docens munkakörben foglalkoztatta az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozattal rendelkező felperest. A kinevezést megelőző tárgyalások arra irányultak, hogy az alperes a felperest jogi tantárgyfelelősi munkakörben főiskolai tanárként fogja alkalmazni.
A Szenátus 2010. április 26-án tartott ülésén a felperes főiskolai tanári pályázatát - a felperes hozzájárulásával - tudományos főmunkatársi munkakör betöltésére irányuló pályázatnak tekintve bírálta el, és az alperes rektora a felperest 2010. május 1-jétől tudományos főmunkatársi közalkalmazotti munkakörbe nevezte ki.
A felperes 2010. szeptember 17-én kérte írásban az alperestől, hogy a törvénysértő kinevezését azonnali hatállyal szüntesse meg. A rektor 2010. szeptember 24-én kelt felmentéssel a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján 2010. május 1-jével kezdődő felmentési idővel 2010. szeptember 30-ával a felperes jogviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) és e) pontjainak rendelkezésire figyelemmel a felperes nyugdíjasnak minősül.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes a főiskolai tanári kinevezését megelőző tárgyalások, a pályázati kiírás, véleményezés, elbírálás során olyan magatartást tanúsított, amely következtében vagyoni kártérítési felelősséggel tartozna a Kjt. 83. §-a szerint alkalmazandó Mt. 174. § (1) bekezdés alapján a főiskolai tanári kinevezés elmaradása miatt.
A főiskolai tanári pályázat elbírálása során elkövetett szabálysértések ellenére azért nem tartozik kártérítési felelősséggel az alperes, mert a vezetője által a főiskolai tanári állásra tett komoly ígéretek ellenére számolnia kellett a felperesnek azzal, hogy a pályázatát véleményező bizottság kedvezőtlen döntést is hozhat, melynek következtében a főiskolai tanári munkakört nem nyerheti el. Emiatt a felperest kártérítésként nem illeti meg a főiskolai tanári jövedelem, illetve a ténylegesen elért jövedelme közötti különbözet. Ugyancsak nem tarthat igényt a főiskolai tanári állásajánlatra tekintettel felszámolt vállalkozásában elérhető kiesett jövedelemre sem.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes határozott időtartamú docensi kinevezése nem ütközött az Ftv. 88. § (1) bekezdésébe.
Elutasította a felperes TÁMOP pályázat megvalósításában való részvételének elmaradásából eredő kárigényét is. Álláspontja szerint a felperes volt az, aki a pályázati feladat megvalósításában nem kívánt részt venni.
Nem találta alaposnak a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét sem, mert az alperes a felperesnek nem okozott kárt, emiatt a nem vagyoni kártérítési felelőssége sem állapítható meg. A felperesnek saját kérelmére szűnt meg a jogviszonya az alperesnél, ennek következtében a foglalkoztatási és személyi körülményeinek megnehezülése az ő magatartására vezethető vissza.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes annak megváltoztatása, a keresete szerinti marasztalás iránt nyújtott be fellebbezést, az alperes pedig a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú perköltség összegének felemelését kérte.
A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 600 000 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta.
A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek között a felperes főiskolai tanári foglalkoztatására vonatkozó megállapodás nem jött létre.
A felperesnek a 2009/2010-es tanévtől történő kinevezése azért maradt el, mert a már elfogadott éves foglalkoztatási tervben nem szerepelt kiírható főiskolai tanári álláshely. A terv módosításával vált lehetővé 2010. februárjában a főiskolai tanári álláshelyre a pályázat kiírása. Erről a felperesnek nem volt tudomása a foglalkoztatásával kapcsolatos tárgyalások megkezdésekor, de ezt követően áthidaló megoldásként elfogadta a határozott időre szóló docensi kinevezést. Ezért ez önmagában szintén nem alapoz meg kártérítési igényt. Nem állapítható meg az alperes részéről szándékos időhúzás, de a docensi kinevezés semmilyen jogszabályi előírásba nem ütközött.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a főiskolai tanári pályázati eljárás szabályait sértve járt el, amikor a pályázatot az Oktatási Közlönyben nem hirdette meg, illetve a véleményező bizottságot nem a Foglalkoztatási Követelményrendszer 4.4.2. pontjában írtak szerint hozta létre. Az ad hoc bizottság szabálytalan összetétele okozhatott volna a felperesnek a pályázat elbírálása eredményességére kiható jogsérelmet, ezt azonban nem lehetett megállapítani, mert a felperes a 2010. április 26-ai szenátusi ülésen a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. Elfogadta a rektor javaslatát, miszerint az újabb pályázati eljárást mellőzve a felperes főiskolai tanári pályázatát tudományos főmunkatárs beosztásra történő pályázatként bírálják el, és ezt maga is kérte, tartalmilag tehát a felperes a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. Kérését a Szenátus támogatta, a kinevezése megtörtént. A felperesi állásponttal szemben nincs elbírálatlan főiskolai tanári pályázat, továbbá a visszavonás folytán a főiskolai tanári kinevezés elmaradására alapított felperesi vagyoni kártérítési igény jogalapja megszűnt.
A felperes alaptalanul hivatkozott megtévesztésre a tudományos főmunkatársi határozatlan idejű kinevezés elfogadása során. Erre 3 nap állt rendelkezésére a kinevezés elfogadására, amely 2010. április 29-én megtörtént. A felperesnek tehát kellő ideje volt mérlegelni a főiskolai tanári pályázatának fenntartását is, továbbá hogy elfogadja-e a tudományos főmunkatársi munkakörbe való kinevezését. A közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének időpontjáig nem kérte a főiskolai tanári pályázat elbírálását.
A felperes nem bizonyította sem az alperes jogellenes magatartását, sem az okozati összefüggést a főiskolai tanári kinevezés elmaradása és a vállalkozási tevékenységének felszámolása, valamint a K.-i Egyetem által ajánlott állás visszautasítása között.
A tudományos főmunkatársi kinevezés az Ftv. 88. § szerinti nyilvános pályázati eljárás hiányában érvénytelen volt. Ez azonban nem áll okozati összefüggésben a főiskolai tanári kinevezés elmaradására alapított felperesi kártérítési igénnyel. A kinevezés érvénytelenségének, a jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására alapított kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő.
A kinevezés jogellenessége miatt az Mt. 10. § (3) bekezdésére alapított kártérítési igényt nem érvényesíthet, mivel az Ftv. 91. § (1) bekezdés b) pontja értelmében 65. életéve után tudományos főmunkatársi munkakörben nem volt foglalkoztatható. Kára abból nem származott, hogy az alperes ennek ellenére foglalkoztatta.
A jogvita a rendelkezésre álló iratok alapján eldönthető volt, ezért mellőzte a pályázattal kapcsolatos további iratok beszerzésére irányuló felperesi indítvány teljesítését.
Az elsőfokú ítélet indokolásának a felperes nem vagyoni kártérítési igényének elutasításával kapcsolatosan kifejtett azon jogi érvelése téves, miszerint vagyoni kár hiányában nem vagyoni kára sem lehet. A felperesnek azonban az általa állított, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-ában meghatározott személyhez fűződő jogainak sérelmét nem sikerült a perben bizonyítania. A jóhírnevének és emberi méltóságának megsértése nem volt megállapítható a szenátusi meghallgatáson történtek, az ad hoc bizottság véleménye, a pályázati eljárás módja, elhúzódása, az ezzel kapcsolatosan tanúsított alperesi magatartás és a közalkalmazotti jogviszony alatti helyzete miatt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte. Az ügy érdemére vonatkozó jogszabálysértések mellett eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jóhiszemű eljárás elvét súlyosan megsértette, mert nem akadályozta meg az alperes perelhúzó magatartását a Pp. 8. § (3), (4) bekezdés, a 120. § rendelkezései ellenére. Az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a felperesnek az alperes pervitelét sérelmező előadásait a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve.
Az Alaptörvény 27. cikk (1) - (2) bekezdésébe, és a Pp. közvetlenség elvébe ütközően hozta meg az elsőfokú bíróság az ítéletét. A határozathirdetésre elhalasztott második tárgyaláson új ülnökök előtt ismertette a megváltozott összetételű tanácsban meghozott elsőfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdését és 144. §-át sértve járt el. Ezáltal az elsőfokú ítélet megalapozottságát kétségessé tette. A másodfokú bíróság által megtartott második tárgyaláson a bekövetkezett tanácsváltozás miatt történt iratismertetés olyan rövid volt, hogy az nem szolgálhatott alapul a jogerős ítéletnek.
A másodfokú ítélet azon megállapítása, miszerint nem állapítható meg, hogy a megelőző tárgyalások a felek akaratát kifejező munkaszerződésre irányuló megállapodással zárultak, megalapozatlan, az ezzel összefüggésben adott indokolás nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésének.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes alappal állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy olyan, az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés történt, amely a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.
A peres iratok (48. sorszámú jegyzőkönyv) tanúsága szerint a 2013. szeptember 30-án megtartott tárgyalást a tanács elnöke berekesztette, és a határozathirdetés határnapját 2013. október 14. 16.00 órára tűzte ki, amelyről a végzés kihirdetésével értesítette a feleket.
A 49. sorszám alatt található e-mail szerint a 2013. október 14-én 10 óra 21 perckor küldött elektronikus levélben történt tájékoztatás arról, hogy a 2013. október 14-én 16 órára kitűzött határozathirdetést elnapolja, annak új határnapja 2013. október 22. napja, 15.00 óra. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezen tájékoztatás megtörténtét nem vitatta.
Az alperesi képviselő tájékoztatásáról hivatalos feljegyzés nem történt, a 49. sorszámú iraton az alperesi jogi képviselő telefonszáma van felvezetve.
2013. október 14-én 16.00 órakor az 50. sorszám alatt "nyilvánosan tartott határozathirdetésről" felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a felek részéről senki nem volt jelen, amelyet a tanács elnöke meg is állapított a jegyzőkönyvben. A bíróság a bizonyítási eljárást megnyitotta, majd tanácsváltozás folytán ismertette a peranyagot, ezt követően a tárgyalás berekesztését követően meghozott végzés szerint 2013. október 22-én 15.00 órakor hirdetik ki a határozatot. Ezen a tárgyaláson a korábbiakhoz képest két új ülnök vett részt.
Az 51. sorszámú ítéletet ezen két ülnök részvételével felállt új tanácsban hozta meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. október 14-ei keltezéssel.
Az 52. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint 2013. október 22-én a felperes személyes és az alperes jogi képviselőjének a jelenlétében megtörtént a határozathirdetés.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdésének megfelelően járt el, amikor a berekesztett tárgyalást újból megnyitotta, mert a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák (ülnökök) személyében változás állott be, továbbá a 144. §-a szerint a tanács változására tekintettel megtörtént az iratok ismertetése. A Pp. 218. § (1) bekezdése alapján a határozat kihirdetésére kitűzött határnapról a bíróság csak értesíti a feleket, akiknek a megjelenése nem kötelező. Jelen esetben azonban a tárgyalás berekesztését követően eljáró tanács összetételében változás történt, ezért a tárgyalást újból meg kellett nyitni. Erre tekintettel e tárgyalásra a felek megidézése a Pp. 126. § (1) bekezdés alapján nem lett volna mellőzhető.
Az első fokon eljáró bíróság súlyos eljárási szabálysértéssel tájékoztatta rövid úton a feleket a határozathirdetésre kitűzött tárgyalás elhalasztásáról, és annak új időpontjáról úgy, hogy a tájékoztatás ellenére az eredeti időpontban érdemi tárgyalást tartott, hiszen tanácsváltozás miatt iratismertetésre került sor. A felek idézése tehát nem volt szabályszerű. A szabályszerű idézés hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárás során sem orvosolható (BH 1995.223.). A Pp. 142. § (1) bekezdés értelmében a felet a folytatólagos tárgyalásra is meg kell idézni. A felek szabályszerű idézésének elmaradása azzal a következménnyel járt, hogy a felek nem vettek részt az elsőfokú eljárás teljes terjedelmében, és el voltak zárva a Pp. 144. §-ban foglalt azon lehetőségtől, hogy az iratismertetésre észrevételt tegyenek.
A másodfokú bíróság a Pp. 252. § (2) bekezdés alapján hivatalból nem észlelte az elsőfokú eljárásban elkövetett ezen lényeges eljárási szabálysértést, és elmulasztotta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasítását.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a peres feleket szabályszerűen meg kell idézni. Ezt követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalának eljárásjogi feltételei fennálljanak.
(Kúria Mfv. I. 10.338/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szikinger István ügyvéd által képviselt dr. Nyári Katalin felperesnek a dr. Rábold Gábor jogtanácsos által képviselt Sz.-i Főiskola alperes ellen kártérítés iránt a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.793/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.206/2013/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. március 18. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.206/2013/9. számú ítéletét a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.793/2010/51. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 100 000 (egyszázezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 3 140 000 (hárommillió-egyszáznegyvenezer) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes a módosított keresetében az alperest 50 032 950 forint vagyoni és 7 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.793/2010/51. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 900 000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte a felperest az alperes javára 300 000 forint perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes főiskola 2009. augusztus 15-étől határozott időtartamú közalkalmazotti kinevezéssel docens munkakörben foglalkoztatta az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozattal rendelkező felperest. A kinevezést megelőző tárgyalások arra irányultak, hogy az alperes a felperest jogi tantárgyfelelősi munkakörben főiskolai tanárként fogja alkalmazni.
Az alperes 2010. február 5-én a Társadalomtudományi Tanszékére főiskolai tanári munkakör betöltésére pályázatot írt ki, amelyet az Oktatási Közlönyben nem jelentetett meg. A felperes pályázott e meghirdetett főiskolai tanári állásra. A pályázat értékelésére és előzetes elbírálására az alperes a saját Foglalkoztatási Követelményrendszerében foglaltakkal szemben ad hoc bizottságot hozott létre, amely a kinevezés kezdeményezésére jogosult rektor számára előterjesztést tevő Szenátusnak nem javasolta a pályázat elfogadását.
A Szenátus 2010. április 26-án tartott ülésén a felperes főiskolai tanári pályázatát - a felperes hozzájárulásával - tudományos főmunkatársi munkakör betöltésére irányuló pályázatnak tekintve bírálta el, és az alperes rektora a felperest 2010. május 1-jétől tudományos főmunkatársi közalkalmazotti munkakörbe nevezte ki.
A felperes 2010. szeptember 17-én kérte írásban az alperestől, hogy a törvénysértő [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 20/A. § (1) bekezdésébe, és a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv. (a továbbiakban: Ftv.) 93. § (3) bekezdésébe ütköző] kinevezését azonnali hatállyal szüntesse meg. A rektor 2010. szeptember 24-én kelt felmentéssel a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján 2010. május 1-jével kezdődő felmentési idővel 2010. szeptember 30-ával a felperes jogviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) és e) pontjainak rendelkezésire figyelemmel a felperes nyugdíjasnak minősül.
Az alperes a TÁMOP 4.11. számú munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodó integrált hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a Sz.-i Főiskolán elnevezéssel pályázatot nyújtott be, amely a 2010. június 1-jén megkötött szerződéssel 2012. május 30-ával zárult. A felperes a pályázat előkészítésében tehetséggondozási területen előkészítő munkát végzett. 2010. június 2-án dr. B. M. projektvezetőhöz címzett levelében közölte, hogy a tehetséggondozással kapcsolatos témára tervezett összeg aránytalan lecsökkentése miatt ilyen feltételek mellett nincs mire metodikát kidolgozni, és a programban "nekem feladataim és szerepem nincsenek". Dr. B. M. a levél kézhezvétele után közölte dr. M. E.-vel, hogy a felperes a témavezetői feladatot nem vállalja, ezért felkérte e feladatok ellátására, melyre vonatkozóan 2010. június 1-jétől 2012. május 30-áig terjedő időre témavezetői többletfeladatok teljesítéséért részére havi bruttó 50 000 forint keresetkiegészítést állapított meg.
A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a docensi, és a tudományos főmunkatársi kinevezése semmis. Tudományos fokozata és 65. életéve miatt kizárólag főiskolai tanári, vagy tudományos tanácsadó munkakörre lett volna kinevezhető. Álláspontja szerint az alperes a közalkalmazotti jogviszony előkészítése, létesítése, fenntartása, módosítása során a munkajog alapelveit súlyosan sértő magatartást tanúsított, és ezzel összefüggésben vagyoni és nem vagyoni hátrányokat okozott.
Az alperes rektora ígéretet tett főiskolai tanári kinevezésére, és ehhez képest a főiskolai docensi kinevezése a jóhiszeműség és tisztesség elvébe, az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 3. §-ába ütközött. A pályázat elbírálásáig főiskolai tanári munkakörbe határozott időre ki lehetett volna nevezni, így az alperes eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét sértette, és hivatkozott az Ftv. 88. § (1) bekezdésére is. Az Ftv. 91. § (1) bekezdés b) pontja szerint a docensi kinevezésre vonatkozó megállapodást kényszerhelyzetben, az alperes ígéretében jóhiszeműen bízva írta alá. A pályázati kiírás az ígért kinevezés alaki pótlására irányult. A pályázat kiírásával az alperes késlekedett, azt már 2009. februárjában is megtehette volna. Az alperes ebben az időben két főiskolai tanári pályázatot is kiírt.
A főiskolai tanári pályázat kiírása jogszabályba és a főiskola követelményrendszerébe, valamint a kollektív szerződésbe ütközött. A pályázatot az Oktatási Minisztérium hivatalos közlönyében nem jelentették meg, és a pályázat megjelentetésével az egyenlő bánásmód követelményét is sértette az alperes. Az ad hoc bizottság összetétele az SzMSz 14. § (3) bekezdésébe és a Foglalkoztatási Követelményrendszer 4.4.a. pontjába ütközött, így az a pályázatának érvénytelen véleményezésére vezetett. A pályázat kiírásakor már eldöntött volt, hogy a felperest nem főiskolai tanárként, hanem tudományos főmunkatársként foglalkoztatják majd. A Szenátus a pályázatát jogellenesen úgy bírálta el, mintha az tudományos főmunkatársi pályázatra érkezett volna. Ez a jóhiszeműség, tisztesség, a rendeltetésszerű eljárás és egyenlő bánásmód követelményét sérti. Célja a tudományos fokozatának kinyerése volt az akkreditációs megfelelés érdekében.
A tudományos főmunkatársi kinevezés pályázat nélkül a Kjt. 20/A. § (1) bekezdésének szabályába, az Ftv. 87. § (5) bekezdésébe ütközött. A főiskolai tanári és a tudományos főmunkatársi követelmények eltérőek.
Vagyoni kártérítési követelését főiskolai docensi, illetve tudományos főmunkatársi kinevezése alapján 2011. május 28-áig terjedő időben elért és főiskolai tanári munkakörben elérhető munkabérének különbözetére, valamint 2011. május 29-étől 2015. június 30-áig főiskolai tanári munkakörben elérhető és elmaradt jövedelmének megfizetésére alapította. 2010. október 1-jétől 2015. június 30-áig terjedően havi 12 000 forint cafeteria juttatás megfizetését kérte, valamint a TÁMOP pályázatból történt feladatmegvonás következtében havi 400 000 forint, összesen 8 400 000 forint elmaradt jövedelem, szakmai koordinátori feladatok ellátása címén a pályázat befejezése után 2012. június 1-jétől 2015. június 30-áig havi 200 000 forint, összesen 7 200 000 forint megfizetését igényelte. Az alperes állásajánlatára tekintettel visszamondott főiskolai tanári állásajánlat és szakmai kapcsolatrendszere és vállalkozása fölszámolása miatt évente 2 500 000 forint jövedelem elmaradás miatt is kártérítést kért.
A nem vagyoni kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy a személyiségi jogait, emberi méltóságát az alperes a nagy nyilvánosság előtt megsértette, hazugnak, csalónak tüntette fel, önértékelését súlyosan károsító folyamatokat indított el. Elítélő hangulatot teremtett körülötte, ellehetetlenítette, hogy valaha is taníthasson. Tarthatatlan feltételekkel kreált állásra szerződött vele. Magatartása egészségét, anyagi helyzetét is megrendítette. Megfosztotta a tudományos és szakmai közéletben vállalható szerepeitől, életminőségében, személyiségében maradandó kárt okozott.
Az alperes hivatkozása szerint a felperes az Ftv. 88. § (1) bekezdés szerint egy évnél nem hosszabb időre docensként kinevezhető volt, a 91. § (1) bekezdés szerint pedig kutató munkakörben a 65. életéve után is foglalkoztatható volt a 70. életévének betöltésééig. A 93. § (2) bekezdés c) pontja szerint a tudományos főmunkatárs kutatói munkakörnek minősül.
A felperes pályázatával kapcsolatban a rektornak jogellenes döntése nem volt, a rektor csak a szenátus igenlő döntését követően kezdeményezheti a főiskolai tanári kinevezést. A felperes kártérítési igénye alaptalan, a jogviszonya 2011. május 28-án felmentéssel megszűnt, ezzel összefüggésben nem érvényesített igényt. A felperes a TÁMOP pályázattal összefüggésben a témavezetői feladatot nem vállalta, ezért helyette dr. M. E.-t bízták meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes a főiskolai tanári kinevezését megelőző tárgyalások, a pályázati kiírás, véleményezés, elbírálás során olyan magatartást tanúsított, amely következtében vagyoni kártérítési felelősséggel tartozna a Kjt. 83. §-a szerint alkalmazandó Mt. 174. § (1) bekezdés alapján a főiskolai tanári kinevezés elmaradása miatt.
A főiskolai tanári pályázat elbírálása során elkövetett szabálysértések ellenére azért nem tartozik kártérítési felelősséggel az alperes, mert a vezetője által a főiskolai tanári állásra tett komoly ígéretek ellenére számolnia kellett a felperesnek azzal, hogy a pályázatát véleményező bizottság kedvezőtlen döntést is hozhat, melynek következtében a főiskolai tanári munkakört nem nyerheti el. Emiatt a felperest kártérítésként nem illeti meg a főiskolai tanári jövedelem, illetve a ténylegesen elért jövedelme közötti különbözet. Ugyancsak nem tarthat igényt a főiskolai tanári állásajánlatra tekintettel felszámolt vállalkozásában elérhető kiesett jövedelemre sem.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes határozott időtartamú docensi kinevezése nem ütközött az Ftv. 88. § (1) bekezdésébe.
Elutasította a felperes TÁMOP pályázat megvalósításában való részvételének elmaradásából eredő kárigényét is. Álláspontja szerint a felperes volt az, aki a pályázati feladat megvalósításában nem kívánt részt venni.
Nem találta alaposnak a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét sem, mert az alperes a felperesnek nem okozott kárt, emiatt a nem vagyoni kártérítési felelőssége sem állapítható meg. A felperesnek saját kérelmére szűnt meg a jogviszonya az alperesnél, ennek következtében a foglalkoztatási és személyi körülményeinek megnehezülése az ő magatartására vezethető vissza.
Az alperesnek fizetendő jogtanácsosi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdés alapján mérsékelte a kifejtett munkával arányosan.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes annak megváltoztatása, a keresete szerinti marasztalás iránt nyújtott be fellebbezést, az alperes pedig a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú perköltség összegének felemelését kérte.
A Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.206/2013/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 600 000 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára 300 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt 2 512 000 forint másodfokú eljárási illetéket az állam viseli.
A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek között a felperes főiskolai tanári foglalkoztatására vonatkozó megállapodás nem jött létre. Nem volt ugyanis olyan megállapodás a felek között, hogy a pályázat eredményétől függetlenül az alperes rektora kinevezi a felperest. Ilyen ígéretet dr. Sz. P. rektor nem tett, de nem is tehetett, mert a főiskolai tanár első alkalommal történő kinevezése nem tartozott a hatáskörébe. Az Ftv. 88. § (1) bekezdése szerint az egy évnél hosszabb időre szóló főiskolai docensi, főiskolai tanári munkaköröket nyilvános pályázati eljárás alapján kell betölteni. A pályázatot a rektor írja ki a Foglalkoztatási Követelményrendszerben meghatározottak figyelembevételével (4.5. rendelkezés 2. bekezdés, 4.4. rendelkezés 2. bekezdés).
A felperesnek a 2009/2010-es tanévtől történő kinevezése azért maradt el, mert a már elfogadott éves foglalkoztatási tervben nem szerepelt kiírható főiskolai tanári álláshely. A terv módosításával vált lehetővé 2010. februárjában a főiskolai tanári álláshelyre a pályázat kiírása. Erről a felperesnek nem volt tudomása a foglalkoztatásával kapcsolatos tárgyalások megkezdésekor, de ezt követően áthidaló megoldásként elfogadta a határozott időre szóló docensi kinevezést. Ezért ez önmagában szintén nem alapoz meg kártérítési igényt. Nem állapítható meg az alperes részéről szándékos időhúzás, de a docensi kinevezés semmilyen jogszabályi előírásba nem ütközött. Megfelelt továbbá a Foglalkoztatási Követelményrendszer 2.1.3. pontjának is, valamint az Ftv. 88. § (1) bekezdésének.
A pályázati kiírás figyelemmel volt a felperes képesítésére és a tudományos fokozatára. Ezért nem állapítható meg, hogy az alperes eljárása az Mt. 3. §-ban, 4. §-ban szabályozott követelményekbe ütközött.
Az alperes nem titkolta, hogy az akkreditációs feltételeknek megfelelő, tudományos fokozattal rendelkező személyt keres oktatói munkakörbe, akit jogi tantárgyfelelősként kíván foglalkoztatni. Az alperes a felperest mint tudományos fokozattal rendelkező oktatót feltüntette az akkreditációs ellenőrzési eljárás irataiban. Ez azonban önmagában nem támasztja alá a felperes azon állítását, hogy az alperest kizárólag a felperes tudományos fokozatának saját céljaira történő felhasználása motiválta, de a felperest határozatlan idejű munkaviszonyban már nem akarta foglalkoztatni.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a főiskolai tanári pályázati eljárás szabályait sértve járt el, amikor a pályázatot az Oktatási Közlönyben nem hirdette meg, illetve a véleményező bizottságot nem a Foglalkoztatási Követelményrendszer 4.4.2. pontjában írtak szerint hozta létre. Az ad hoc bizottság szabálytalan összetétele okozhatott volna a felperesnek a pályázat elbírálása eredményességére kiható jogsérelmet, ezt azonban nem lehetett megállapítani, mert a felperes a 2010. április 26-ai szenátusi ülésen a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. Elfogadta a rektor javaslatát, miszerint az újabb pályázati eljárást mellőzve a felperes főiskolai tanári pályázatát tudományos főmunkatárs beosztásra történő pályázatként bírálják el, és ezt maga is kérte, tartalmilag tehát a felperes a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. Kérését a Szenátus támogatta, a kinevezése megtörtént. A felperesi állásponttal szemben nincs elbírálatlan főiskolai tanári pályázat, továbbá a visszavonás folytán a főiskolai tanári kinevezés elmaradására alapított felperesi vagyoni kártérítési igény jogalapja megszűnt.
A felperes alaptalanul hivatkozott megtévesztésre a tudományos főmunkatársi határozatlan idejű kinevezés elfogadása során. Erre 3 nap állt rendelkezésére a kinevezés elfogadására, amely 2010. április 29-én megtörtént. A felperesnek tehát kellő ideje volt mérlegelni a főiskolai tanári pályázatának fenntartását is, továbbá hogy elfogadja-e a tudományos főmunkatársi munkakörbe való kinevezését. A közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének időpontjáig nem kérte a főiskolai tanári pályázat elbírálását.
A felperes nem bizonyította sem az alperes jogellenes magatartását, sem az okozati összefüggést a főiskolai tanári kinevezés elmaradása és a vállalkozási tevékenységének felszámolása, valamint a K.-i Egyetem által ajánlott állás visszautasítása között.
A tudományos főmunkatársi kinevezés az Ftv. 88. § szerinti nyilvános pályázati eljárás hiányában érvénytelen volt. Ez azonban nem áll okozati összefüggésben a főiskolai tanári kinevezés elmaradására alapított felperesi kártérítési igénnyel. A kinevezés érvénytelenségének, a jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására alapított kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő.
A kinevezés jogellenessége miatt az Mt. 10. § (3) bekezdésére alapított kártérítési igényt nem érvényesíthet, mivel az Ftv. 91. § (1) bekezdés b) pontja értelmében 65. életéve után tudományos főmunkatársi munkakörben nem volt foglalkoztatható. Kára abból nem származott, hogy az alperes ennek ellenére foglalkoztatta.
Az elsőfokú bíróság a felperes 2010. június 1-jei keltezésű e-mailjét helytállóan értékelte akként, hogy nem kívánt részt venni a TÁMOP pályázat megvalósításában. Ezért jogszerűen kérhette fel helyette dr. M. E.-t az alperes, de azért is, mert a felperesnek a pályázatban való részvételre alanyi jogosultsága nem volt.
A jogvita a rendelkezésre álló iratok alapján eldönthető volt, ezért mellőzte a pályázattal kapcsolatos további iratok beszerzésére irányuló felperesi indítvány teljesítését.
Az elsőfokú ítélet indokolásának a felperes nem vagyoni kártérítési igényének elutasításával kapcsolatosan kifejtett azon jogi érvelése téves, miszerint vagyoni kár hiányában nem vagyoni kára sem lehet. A felperesnek azonban az általa állított, az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 76. §-ában meghatározott személyhez fűződő jogainak sérelmét nem sikerült a perben bizonyítania. A jóhírnevének és emberi méltóságának megsértése nem volt megállapítható a szenátusi meghallgatáson történtek, az ad hoc bizottság véleménye, a pályázati eljárás módja, elhúzódása, az ezzel kapcsolatosan tanúsított alperesi magatartás és a közalkalmazotti jogviszony alatti helyzete miatt.
A több mint 57 000 000 forint pertárgyértékre tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés alapján megállapított elsőfokú jogtanácsosi munkadíj indokolatlanul alacsony összegét a másodfokú bíróság felemelte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Jogszabálysértésként az Alaptörvény 27. cikk (1), (2) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) bekezdésére, a 44/1991. (VIII. 28.) AB határozatra, 36/2001. (VII. 11.) AB határozatra, 34/1992. (VI. 1.) AB határozatra, az Mt. 3. § (1), (2) bek., 4. § (1)-(3) bek., 5. § (1), (2) bek., 7. § (6) bek., 8. § (1) bek., 10. § (1), (3) bek., 80. § (1)-(3) bek., 174. § (1), (2), (5) bek., 177. § (1), (2) bek., 178. § (3) bek., 21. § (1) bek., Kjt. 20/A. § (1) bek., a 2003. évi CXXV. tv. 7. §, 21. §, a Pp. 1. §, 3. § (3) bek., 7. § (2) bek., 8. § (1)-(3) bek., 114. § és 120. §, 141. § (2), (5) bek., 144. §, 146. § (6) bek., 163. § (3) bek., 164. § (1) bek., 173. § (4) bek., 192. § (1) bek., 221. § (1) bek., 349/A. §, 349. § (2) bek. a) pont megsértésére hivatkozott.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jóhiszemű eljárás elvét súlyosan megsértette, mert nem akadályozta meg az alperes perelhúzó magatartását a Pp. 8. § (3), (4) bekezdés, a 120. § rendelkezései ellenére. Az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a felperesnek az alperes pervitelét sérelmező előadásait a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve.
Az Alaptörvény 27. cikk (1)-(2) bekezdésébe, és a Pp. közvetlenség elvébe ütközően hozta meg az elsőfokú bíróság az ítéletét. A határozathirdetésre elhalasztott második tárgyaláson új ülnökök előtt ismertette a megváltozott összetételű tanácsban meghozott elsőfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdését és 144. §-át sértve járt el. Ezáltal az elsőfokú ítélet megalapozottságát kétségessé tette. A másodfokú bíróság által megtartott második tárgyaláson a bekövetkezett tanácsváltozás miatt történt iratismertetés olyan rövid volt, hogy az nem szolgálhatott alapul a jogerős ítéletnek.
A másodfokú ítélet azon megállapítása, miszerint nem állapítható meg, hogy a megelőző tárgyalások a felek akaratát kifejező munkaszerződésre irányuló megállapodással zárultak, megalapozatlan, az ezzel összefüggésben adott indokolás nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésének.
Téves és okszerűtlen azon következtetés is, miszerint az alperes a főiskolai tanári kinevezésre irányuló tárgyalások során nem tanúsított olyan magatartást, amellyel összefüggésben károsodás érte a felperest. Az alperes működési körében eljárva bizonyítottan jogszabálysértésekkel akadályozta meg a felperes főiskolai tanári kinevezését. Ez volt a közvetlen oka a felperes munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett károsodásnak. A törvényszék nem alkalmazta megfelelően a Pp. 349. § (2) bekezdés a) pontjában és a 349. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.
Az eljáró bíróságok nem foglalkoztak érdemben a docensi kinevezéssel, pedig az az Mt. 3. § (1), (2) bekezdésébe, 4. § (1)-(3) bekezdésébe ütközött.
A főiskolai tanári pályázat megjelentetésével a munkáltató az Ftv. 88. § (3) bekezdését, a Kjt. 20/A. § (4) bekezdését, az 53/2006. (III. 14.) Korm. rend. 14. §-át, a Foglalkoztatási Követelményrendszer 4.2. pont (6) bekezdését, a kollektív szerződés 11. oldalán foglaltakat, valamint az egyenlő bánásmód elvét is megsértette. Az ad hoc bizottság felállításával a jogszabály által arra feljogosítással nem rendelkező szerv döntése a felperes munkavállaló számára hátrányos következményekkel járt, és az egyenlő bánásmód követelményébe is ütközött, továbbá a határozatlan idejű munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
A pályázati eljárás során történt jogsértésekkel összefüggésben a törvényszék ítélete nem tesz eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének. Megalapozatlan a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a felperes a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. Ez, vagy erre utaló kifejezés a szenátusi jegyzőkönyvben nincs. A logika követelményét sérti azon megállapítás, hogy a felperes azzal, hogy elfogadta a rektor javaslatát, tartalmilag a főiskolai tanári pályázatát visszavonta. A kompromisszumos javaslat elfogadtatásához a jogsértő körülményeket a munkáltató tudatosan hozta létre. A bíróságok a főiskolai tanári pályázat tudományos főmunkatársi pályázattá történő átminősítését tudomásul vették, ennek jogszabályi hátterét nem vizsgálták. Nem tisztázták, hogy az alperes munkáltató működési körében eljárva miként "szabotálta el" a főiskolai tanári pályázati eljárás hatáskörébe tartozó szakaszait, és hogyan került sor a kompromisszumos javaslat megtételére. A munkáltató nem oktatta ki a felperest arról, hogy az egész pályázati eljárás jogellenes lépések sorából áll, és hogy a tudományos főmunkatársi kinevezés elfogadása esetén a határozatlan idejű munkaviszony a 65. életév betöltésével a törvény erejénél fogva 6 hét múlva megszűnik. Az apparátussal rendelkező munkáltatónak 60 napja volt arra, hogy a felperesi munkaviszony fenntartását jogkövető módon "realizálja", a felperesnek pedig a szenátusi ülésen fél perce volt a döntésre. A bíróság a károsodást elszenvedő munkavállaló felperest teszi felelőssé a kialakult helyzetért, ezért nyíltan képviseli az alperes érdekeit (Pp. 1. §), továbbá indokolási kötelezettségét megsérti [Pp. 221. § (1) bek.].
A főiskolai tanári pályázati eljárás lezárásáról a szenátusi jegyzőkönyv semmiféle határozatot nem tartalmaz. A törvényszék elmulasztotta ezen tényből a következtetést levonni. A felperes főiskolai tanári pályázatának elbírálását és ennek jogszerű továbbítását a kinevező felé az alperes munkáltató működési körében eljárva törvénysértések sokaságával ellehetetlenítette. A felperes jóhiszeműen eljárva írta alá a tudományos főmunkatársi kinevezést, mert a munkáltató állítása szerint 70 éves koráig volt ekként foglalkoztatható. A törvényszék csak megállapítja, de nem adja jogi indokát annak, hogy a felperes milyen rendelkezések alapján kérhette volna akár egy évvel később is a főiskolai tanári pályázatának az elbírálását.
Téves a törvényszék álláspontja, miszerint a felperes a kinevezés érvénytelenségének, illetve a jogviszony jogellenességének megállapítására alapított kereseti kérelmet nem terjesztett elő. A semmis megállapodás a törvény erejénél fogva érvénytelen, ennek megállapításához nincs szükség perre, azt a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.
A munkáltatónak azonnali hatállyal fel kell számolnia a törvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt, ennek ellenére a rektor ezt nem tette meg, a munkaviszony megszüntetését nem a semmisségre alapította. A törvényszék jogellenesen nem alkalmazta az Mt. 10. § (1) és (3) bekezdését.
A tényállás felderítése hiányos, 2008. október első hetében kezdődtek meg a jogviszony létesítésére vonatkozó tárgyalások a felek között. A docensi kinevezéssel kapcsolatosan a törvényszéknek a felperes D.-i Egyetemen létesített jogviszonyával kapcsolatos megállapításai nem értelmezhetők. A főiskola foglalkoztatási tervét a pályázat késedelmes kiírásával kapcsolatosan alaptalanul fogadták el hiteles bizonyítékként. A Pp. 221. § (1) bekezdését sértve a törvényszék nem indokolja azon megállapítását, miszerint az érvénytelen tudományos főmunkatársi kinevezés nincs okozati összefüggésben a főiskolai tanári kinevezés elmaradására alapított kártérítési igénnyel.
Megalapozatlanul utasították el a TÁMOP pályázattal kapcsolatos kárigényét is. E körben csak és kizárólag az alperes koncepciójára épít a törvényszék (Pp. 1. § sérült). Az alperes bevonta a felperest a pályázatírás feladataiba, és megbeszélték, hogy nyertes pályázat esetén számítanak a munkájára. Mindez együttesen munkavégzésre irányuló további jogviszonyt előkészítő munkajogi megállapodás volt. E munkáért járó jövedelemre a felperes megalapozottan számított. A felperest több helyen is megnevezték, mint az adott tehetséggondozási területért és adott programért felelős személyt. A felperessel nem egyeztették a munkájával kapcsolatos, a vele szorosan összefüggő szakmai változtatásokat, ezáltal a módszertani véleménynyilvánítási jogától megfosztották megsértve a jóhiszeműség és a tisztesség, a kölcsönös együttműködés követelményét is.
Valótlan azon megállapítás, hogy a felperes lemondott a pályázati munkáiról, a 2010. június 2-án megküldött e-mail nem tartalmazza ezt a kifejezést. Azt a bíróságok tévesen, egyoldalúan értékelték sértve a Pp. 1. §-át, és nem tettek eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésének. Indok nélkül mellőzték az okirati bizonyítékok, például TÁMOP pályázat beszerzését a Pp. 192. § (1) bekezdését sértve.
Megalapozatlanul utasították el a nem vagyoni kár iránti igényét is. Indok nélkül mellőzték az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos okfejtést, holott az emberi méltóság fogalmába beletartozik a diszkrimináció tilalma. Az alperes jogszabályellenes intézkedések sokaságával, kirívóan durva módon sértette meg a felperes személyiséghez fűződő jogait. Ez már önmagában nem vagyoni hátránnyal jár, és a nem vagyoni kártérítésre okot ad. A munkáltató a működési körében eljárva az egész pályázati folyamatot törvénysértések sokaságára építette. Mindezt kizárólag célzatosan és szándékosan lehet elkövetni. Az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat 4.2. pontját, amely felmenti az igényét érvényesítő felet a kár meglétére koncentráló bizonyítási teher alól.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes alappal állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy olyan, az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés történt, amely a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.
A 48. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint a 2013. szeptember 30-án megtartott tárgyalást a tanács elnöke berekesztette, és a határozathirdetés határnapját 2013. október 14. 16.00 órára tűzte ki, amelyről a végzés kihirdetésével értesítette a feleket.
A 49. sorszám alatt található e-mail szerint a 2013. október 14-én 10 óra 21 perckor küldött elektronikus levélben történt tájékoztatás arról, hogy a 2013. október 14-én 16 órára kitűzött határozathirdetést elnapolja, annak új határnapja 2013. október 22. napja, 15.00 óra. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezen tájékoztatás megtörténtét nem vitatta (felülvizsgálati kérelem, 4. oldal utolsó bekezdés).
Az alperesi képviselő tájékoztatásáról hivatalos feljegyzés nem történt, a 49. sorszámú iraton az alperesi jogi képviselő telefonszáma van felvezetve.
2013. október 14-én 16.00 órakor az 50. sorszám alatt "nyilvánosan tartott határozathirdetésről" felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a felek részéről senki nem volt jelen, amelyet a tanács elnöke meg is állapított a jegyzőkönyvben. A bíróság a bizonyítási eljárást megnyitotta, majd tanácsváltozás folytán ismertette a peranyagot, ezt követően a tárgyalás berekesztését követően meghozott végzés szerint 2013. október 22-én 15.00 órakor hirdetik ki a határozatot. Ezen a tárgyaláson a korábbiakhoz képest két új ülnök vett részt.
Az 51. sorszámú ítéletet ezen két ülnök részvételével felállt új tanácsban hozta meg a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. október 14-ei keltezéssel.
Az 52. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint 2013. október 22-én a felperes személyes és az alperes jogi képviselőjének a jelenlétében megtörtént a határozathirdetés.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdésének megfelelően járt el, amikor a berekesztett tárgyalást újból megnyitotta, mert a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák (ülnökök) személyében változás állott be, továbbá a 144. §-a szerint a tanács változására tekintettel megtörtént az iratok ismertetése. A Pp. 218. § (1) bekezdése alapján a határozat kihirdetésére kitűzött határnapról a bíróság csak értesíti a feleket, akiknek a megjelenése nem kötelező. Jelen esetben azonban a tárgyalás berekesztését követően eljáró tanács összetételében változás történt, ezért a tárgyalást újból meg kellett nyitni. Erre tekintettel e tárgyalásra a felek megidézése a Pp. 126. § (1) bekezdés alapján nem lett volna mellőzhető.
Az első fokon eljáró bíróság súlyos eljárási szabálysértéssel tájékoztatta rövid úton a feleket a határozathirdetésre kitűzött tárgyalás elhalasztásáról, és annak új időpontjáról úgy, hogy a tájékoztatás ellenére az eredeti időpontban érdemi tárgyalást tartott, hiszen tanácsváltozás miatt iratismertetésre került sor. A felek idézése tehát nem volt szabályszerű. A szabályszerű idézés hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárás során sem orvosolható (BH 1995.223.). A Pp. 142. § (1) bekezdés értelmében a felet a folytatólagos tárgyalásra is meg kell idézni. A felek szabályszerű idézésének elmaradása azzal a következménnyel járt, hogy a felek nem vettek részt az elsőfokú eljárás teljes terjedelmében, és el voltak zárva a Pp. 144. §-ban foglalt azon lehetőségtől, hogy az iratismertetésre észrevételt tegyenek.
A másodfokú bíróság a Pp. 252. § (2) bekezdés alapján hivatalból nem észlelte az elsőfokú eljárásban elkövetett ezen lényeges eljárási szabálysértést, és elmulasztotta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasítását.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a peres feleket szabályszerűen meg kell idézni. Ezt követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalának eljárásjogi feltételei fennálljanak.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
Budapest, 2015. március 18.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.338/2014.)