adozona.hu
BH+ 2015.5.225
BH+ 2015.5.225
A kivételes esetben, kiegészítő jelleggel és nem számottevő mértékben ellátott helyettesítés - amelynek során az eredeti beosztáshoz tartozó tevékenységet kellett végezni - a megbízási díj megállapítására nem adott alapot [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 50. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2003. december 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél, 2010. augusztus 1-jétől szolgálati csoportvezető beosztásban, az alosztályvezető általános helyettese volt. Elsődleges feladatát a szolgálat, ezen belül a járőrök irányítása képezte. Szolgálati időbeosztása akként alakult, hogy 12 munkaóra után 24 óra pihenőidő, majd ismét 12 óra munka után 48 óra pihenőidő következett. A határrendészeti kirendeltségeke...
BH+ 2015.5.225 A kivételes esetben, kiegészítő jelleggel és nem számottevő mértékben ellátott helyettesítés - amelynek során az eredeti beosztáshoz tartozó tevékenységet kellett végezni - a megbízási díj megállapítására nem adott alapot [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 50. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2003. december 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél, 2010. augusztus 1-jétől szolgálati csoportvezető beosztásban, az alosztályvezető általános helyettese volt. Elsődleges feladatát a szolgálat, ezen belül a járőrök irányítása képezte. Szolgálati időbeosztása akként alakult, hogy 12 munkaóra után 24 óra pihenőidő, majd ismét 12 óra munka után 48 óra pihenőidő következett. A határrendészeti kirendeltségeken az alosztályvezető irányítása alatt álló ügyeletesek munkarendje 24 órás munkavégzést követően 72 órás pihenőidőben van meghatározta. A munkáltató belső utasítása szerint a 24 órás munkaidőn belül 4 óra pihenőidőt kell biztosítani, amelyet az ügyeletes alvással tölt. Ebben az időben az ügyeletest az alosztályvezető helyettesíti, távollétében ezt a feladatot felperesnek, mint szolgálati csoportvezetőnek kellett ellátnia.A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2010. február 1-jétől az illetményalap 25%-ának megfelelő megbízási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy felperes a munkaköri leírásában foglaltak szerint csak az alosztályvezető távollétében, vagyis kétszeres áttételen keresztül volt köteles az ügyeletes pihenőidőben történő helyettesítésére. A helyettesítés alkalmával csupán a járőrök irányítása, ritka esetben a segélyhívó kezelése volt a feladata. A járőrküldést igénylő, vagy egyéb intézkedési kötelezettséggel járó esetben köteles volt az ügyeletest felébreszteni és részére az ügyeletet visszaadni. Minthogy az alosztályvezető az évi rendes szabadságán kívül legfeljebb néhány napos betegség, illetve vezénylés miatt volt távol a szolgálatból, a távollétek nem voltak rendszeresek és hosszabb időtartamúak, így az ügyeletes helyettesítésével felmerült feladat ellátása sem volt rendszeres, ezért nem volt megállapítható, hogy a felperes átmeneti megbízást kapott volna az ügyeletes helyettesítésére.
A megbízási díj fizetési kötelezettség csak abban az esetben áll fenn, ha a megbízás viszonylag tartós, de átmeneti jellegű. A közigazgatási és munkaügyi bíróság érvelése szerint a felperes az ügyeletes helyettesítésével kapcsolatos érdemi feladatként csak a járőrök irányítását végezte, ami szolgálati csoportvezetőként egyébként is a feladata volt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében megváltoztatta és kötelezte az alperest felperes részére 154 600 forint, valamint ezen összeg 2012. április 1. napjától járó kamatai megfizetésére.
A törvényszék a felperes személyes meghallgatása alapján a tényállást kiegészítette és megállapította, hogy amennyiben a felperes az ügyeletest az alosztályvezető távollétében helyettesítette, túlnyomórészt a munkaköri feladataihoz hasonló vagy azonos feladatokat látott el, de ezeket nem a saját munkaköre részeként, hanem az ügyeletes helyetteseként végezte. Nem annak volt jelentősége, hogy a két munkaköri leírásban foglalt feladatok milyen hasonlóságot mutatnak, hanem annak, hogy a felperesnek ezen esetekben a saját beosztásába tartozó feladatokon túlmenő ügyeletesi feladatokat is el kellett látnia. Megállapította, hogy a segélyhívó kezelése, illetve a priorálások elvégzése egyébként nem tartozott a munkaköri feladatai közé.
Az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete, irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 19/2008. (IX. 18.) IRM rendelet, illetve a 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet 1. számú melléklete alapján az ügyeletes, valamint a szolgálati csoportvezető két különböző beosztásnak, munkakörnek minősül.
A következetes bírói gyakorlat alapján megállapította, hogy azzal, hogy a munkaköri leírásba bekerült, az ügyeletesi feladat még nem vált a felperes beosztásába tartozó feladattá, azonban a megbízás alapján azt el kellett látnia.
Minthogy a perben megállapítható volt, hogy a felperes ezen munkakörébe nem tartozó feladatokat is ellátta, a megbízási díjra jogosulttá vált. Annak, hogy a többletfeladatok ellátása milyen igénybevételt jelentett számára, csak a megbízási díj mértékének megállapításánál bírt jelentőséggel. A felperes a keresetében a megbízási díj legkisebb mértékét, az illetményalap 25%-át kérte megállítani, ezért az igényelt díjazásra jogosult volt, a fellebbezési eljárásban - a tényleges feladatellátással érintett hónapokra - leszállított keresete szerint. A törvényszék az alperest ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (1) bekezdése és (4) bekezdése alapján marasztalta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a hiányosnak ítélt bizonyítást kizárólag a peres felek képviselőinek meghallgatásával egészítette ki, és a felperes által előadottakat teljes mértékben elfogadva hozta meg ítéletét. Figyelmen kívül hagyta azonban az elsőfokú eljárásban meghallgatott S. I. tanú vallomását, illetve abból téves következtetést vont le, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a törvényszék ítélete sérti a Hszt. 50. § (1) bekezdése és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, mert az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú vallomása cáfolta, hogy a felperes esetében szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával átmenetileg történő megbízás valósult meg.
A kereset jogalapjaként megjelölt Hszt. 50. § (1) bekezdésének harmadik fordulata - amely a jogosultság feltételeként átmeneti megbízást követel meg - az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás szerint a felperes esetén nem valósult meg. Igazolt, hogy az ügyeletes négy órás pihenőidejében csupán a járőrök irányítását, illetve ritka esetben a segélyhívó kezelését végezte, járőrküldést igénylő egyéb intézkedési kötelezettséggel járó esetben köteles volt az ügyeleteseket felébreszteni. Az a körülmény, hogy a munkaköri leírásában az - alosztályvezető távollétében ellátandó - ügyeletesi feladatok egy részét is rögzítették, nem bizonyítja, hogy ezek ellátására a Hszt. 50. § (1) bekezdésében foglalt megbízást kapott. Mivel a helyettesítéssel kapcsolatos érdemi feladatok körében kizárólag a szolgálati csoportvezetői beosztásban is ellátott feladatát végezte, az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a megbízási díj fizetési kötelezettséget megalapozó tényállás nem valósult meg.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Hszt. 50. § (1) bekezdése szerint az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható.
A felperes a keresetét a Hszt. 50. § (1) bekezdésének harmadik fordulatára alapította, és azt állította, hogy a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával bízták meg azokban a nyilvántartott esetekben, amikor az ügyeletes pihenőidejében és az alosztályvezető távollétében a munkaköri leírásában részben szereplő, részben abban nem feltüntetett feladatokat látott el.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperes a munkaköri leírása alapján kizárólag az alosztályvezető távollétében, annak helyetteseként, az ügyeletesek pihenőidejében látott el helyettesítési feladatot. Ennek az első fokú ítéletben rögzített, nem vitatott mértéke - 2010. évben 11 nap, 2011.évben 30 nap, 2012. évben 33 nap, 2013. évben 33 nap - nem volt számottevő, az ellátott feladat pedig kizárólag a járőrök irányítását és néhány esetben a segélyhívó kezelését jelentette, egyéb intézkedést igénylő esetben köteles volt az ügyeletest felébreszteni és a szolgálat ellátását visszaadni. A helyettesítés során ténylegesen végzett feladat - a járőrök irányítása - a felperes eredeti, csoportvezetői beosztásához tartozó tevékenység. Az a körülmény, hogy ezt a feladatot a helyettesítés során nem saját munkaköri feladata, hanem helyettesítési tevékenysége részeként végezte, a megbízás Hszt. 50. § (1) bekezdése szerinti megbízás megállapítására nem adott alapot.
A perbeli esetben - az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint - a felperes a helyettesítési feladatot nem átmeneti megbízás alapján, tartós jelleggel látta el, az folyamatos feladatként merült fel a B.-i Határrendészeti Kirendeltségen. A tényállásban rögzített szolgálatszervezés garantálta az ügyeletesi beosztás folyamatos ellátását, amelyben a csoportvezetőt csak kivételes esetben kiegészítő jellegű helyettesítés terhelte. Ennek során is saját beosztásához tartozó feladatokat - járőrök irányítását - látta el.
A törvényszék a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével, a felperes előadása alapján, de a lefolytatott bizonyítási eljárás egyéb adatainak figyelmen kívül hagyásával, okszerűtlen következtetést vont le a jogalap körében, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság megalapozott ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.563/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Tordai Gábor jogtanácsos) által képviselt F. B. I. r. és V. J. II. r. felpereseknek a Berényiné dr. Dézsi Andrea jogtanácsos által képviselt Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 14.M.135/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.907/2013/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.907/2013/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.135/2013/10. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a II. r. felperes 2003. december 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél, 2010. augusztus 1-jétől szolgálati csoportvezető beosztásban, az alosztályvezető általános helyettese volt. Elsődleges feladatát a szolgálat, ezen belül a járőrök irányítása képezte. Szolgálati időbeosztása akként alakult, hogy 12 munkaóra után 24 óra pihenőidő, majd ismét 12 óra munka után 48 óra pihenőidő következett. A határrendészeti kirendeltségeken az alosztályvezető irányítása alatt álló ügyeletesek munkarendje 24 órás munkavégzést követően 72 órás pihenőidőben van meghatározta. A munkáltató belső utasítása szerint a 24 órás munkaidőn belül 4 óra pihenőidőt kell biztosítani, amelyet az ügyeletes alvással tölt. Ebben az időben az ügyeletest az alosztályvezető helyettesíti, távollétében ezt a feladatot a II. r. felperesnek, mint szolgálati csoportvezetőnek kellett ellátnia.
A II. r. felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2010. február 1-jétől az illetményalap 25%-ának megfelelő megbízási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.M.135/2013/10. számú ítéletével a II. r. felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a II. r. felperes a munkaköri leírásában foglaltak szerint csak az alosztályvezető távollétében, vagyis kétszeres áttételen keresztül volt köteles az ügyeletes pihenőidőben történő helyettesítésére. A helyettesítés alkalmával csupán a járőrök irányítása, ritka esetben a segélyhívó kezelése volt a feladata. A járőrküldést igénylő, vagy egyéb intézkedési kötelezettséggel járó esetben köteles volt az ügyeletest felébreszteni és részére az ügyeletet visszaadni. Minthogy az alosztályvezető az évi rendes szabadságán kívül legfeljebb néhány napos betegség, illetve vezénylés miatt volt távol a szolgálatból, a távollétek nem voltak rendszeresek és hosszabb időtartamúak, így az ügyeletes helyettesítésével felmerült feladat ellátása sem volt rendszeres, ezért nem volt megállapítható, hogy a felperes átmeneti megbízást kapott volna az ügyeletes helyettesítésére.
A megbízási díj fizetési kötelezettség csak abban az esetben áll fenn, ha a megbízás viszonylag tartós, de átmeneti jellegű. A közigazgatási és munkaügyi bíróság érvelése szerint a II. r. felperes az ügyeletes helyettesítésével kapcsolatos érdemi feladatként csak a járőrök irányítását végezte, ami szolgálati csoportvezetőként egyébként is a feladata volt.
A II. r. felperes fellebbezése alapján eljárt Kecskeméti Törvényszék a 3.Mf.21.907/2013/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében megváltoztatta és kötelezte az alperest a II. r. felperes részére 154 600 forint, valamint ezen összeg 2012. április 1. napjától járó kamatai megfizetésére, egyben mellőzte a II. r. felperes kötelezését az elsőfokú perköltség megfizetésére és megállapította, hogy a II. r. felperes és az alperes az elsőfokú költségeiket maguk viselik. Kötelezte továbbá az alperest 15 000 forint másodfokú eljárási költség megfizetésére.
A törvényszék a II. r. felperes személyes meghallgatása alapján a tényállást kiegészítette és megállapította, hogy amennyiben a II. r. felperes az ügyeletest az alosztályvezető távollétében helyettesítette, túlnyomórészt a munkaköri feladataihoz hasonló vagy azonos feladatokat látott el, de ezeket nem a saját munkaköre részeként, hanem az ügyeletes helyetteseként végezte. Nem annak volt jelentősége, hogy a két munkaköri leírásban foglalt feladatok milyen hasonlóságot mutatnak, hanem annak, hogy a II. r. felperesnek ezen esetekben a saját beosztásába tartozó feladatokon túlmenő ügyeletesi feladatokat is el kellett látnia. Megállapította, hogy a segélyhívó kezelése, illetve a priorálások elvégzése egyébként nem tartozott a munkaköri feladatai közé.
Az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete, irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 19/2008. (IX. 18.) IRM rendelet, illetve a 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet 1. számú melléklete alapján az ügyeletes, valamint a szolgálati csoportvezető két különböző beosztásnak, munkakörnek minősül.
A következetes bírói gyakorlat alapján megállapította, hogy azzal, hogy a munkaköri leírásba bekerült, az ügyeletesi feladat még nem vált a II. r. felperes beosztásába tartozó feladattá, azonban a megbízás alapján azt el kellett látnia.
Minthogy a perben megállapítható volt, hogy a II. r. felperes ezen munkakörébe nem tartozó feladatokat is ellátta, a megbízási díjra jogosulttá vált. Annak, hogy a többletfeladatok ellátása milyen igénybevételt jelentett számára, csak a megbízási díj mértékének megállapításánál bírt jelentőséggel. A felperes a keresetében a megbízási díj legkisebb mértékét, az illetményalap 25%-át kérte megállítani, ezért az igényelt díjazásra jogosult volt, a fellebbezési eljárásban - a tényleges feladatellátással érintett hónapok - leszállított keresete szerint. A törvényszék az alperest ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (1) bekezdése és (4) bekezdése alapján marasztalta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a hiányosnak ítélt bizonyítást kizárólag a peres felek képviselőinek meghallgatásával egészítette ki, és a II. r. felperes által előadottakat teljes mértékben elfogadva hozta meg ítéletét. Figyelmen kívül hagyta azonban az elsőfokú eljárásban meghallgatott S. I. tanú vallomását, illetve abból téves következtetést vont le, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a törvényszék ítélete sérti a Hszt. 50. § (1) bekezdése és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, mert az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú vallomása cáfolta, hogy a II. r. felperes esetében szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával átmenetileg történő megbízás valósult meg.
A kereset jogalapjaként megjelölt Hszt. 50. § (1) bekezdésének harmadik fordulata - amely a jogosultság feltételeként átmeneti megbízást követel meg - az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás szerint a II. r. felperes esetén nem valósult meg. Igazolt, hogy az ügyeletes négy órás pihenőidejében csupán a járőrök irányítását, illetve ritka esetben a segélyhívó kezelését végezte, járőrküldést igénylő egyéb intézkedési kötelezettséggel járó esetben köteles volt az ügyeleteseket felébreszteni. Az a körülmény, hogy a munkaköri leírásában az - alosztályvezető távollétében ellátandó - ügyeletesi feladatok egy részét is rögzítették, nem bizonyítja, hogy ezek ellátására a Hszt. 50. § (1) bekezdésében foglalt megbízást kapott. Mivel a helyettesítéssel kapcsolatos érdemi feladatok körében kizárólag a szolgálati csoportvezetői beosztásban is ellátott feladatát végezte, az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a megbízási díj fizetési kötelezettséget megalapozó tényállás nem állapítható meg.
A II. r. felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Hszt. 50. § (1) bekezdése szerint az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható.
A II. r. felperes a keresetét a Hszt. 50. § (1) bekezdésének harmadik fordulatára alapította, és azt állította, hogy a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával bízták meg azokban a nyilvántartott esetekben, amikor az ügyeletes pihenőidejében és az alosztályvezető távollétében a munkaköri leírásában részben szereplő, részben abban nem feltüntetett feladatokat látott el.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a II. r. felperes a munkaköri leírása alapján kizárólag az alosztályvezető távollétében, annak helyetteseként, az ügyeletesek pihenőidejében látott el helyettesítési feladatot. Ennek az első fokú ítéletben rögzített, nem vitatott mértéke - 2010. évben 11 nap, 2011. évben 30 nap, 2012. évben 33 nap, 2013. évben 33 nap - nem volt számottevő, az ellátott feladat pedig kizárólag a járőrök irányítását és néhány esetben a segélyhívó kezelését jelentette, egyéb intézkedést igénylő esetben köteles volt az ügyeletest felébreszteni és a szolgálat ellátását visszaadni. A helyettesítés során ténylegesen végzett feladat - a járőrök irányítása - a II. r. felperes eredeti, csoportvezetői beosztásához tartozó tevékenység. Az a körülmény, hogy ezt a feladatot a helyettesítés során nem saját munkaköri feladata, hanem helyettesítési tevékenysége részeként végezte, a megbízás Hszt. 50. § (1) bekezdése szerinti megbízás megállapítására nem adott alapot.
A perbeli esetben - az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint - a II. r. felperes a helyettesítési feladatot nem átmeneti megbízás alapján, tartós jelleggel látta el, az folyamatos feladatként merült fel a B.-i Határrendészeti Kirendeltségen. A tényállásban rögzített szolgálatszervezés garantálta az ügyeletesi beosztás folyamatos ellátását, amelyben a csoportvezetőt csak kivételes esetben kiegészítő jellegű helyettesítés terhelte. Ennek során is saját beosztásához tartozó feladatokat - járőrök irányítását - látta el.
A törvényszék a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével, a II. r. felperes előadása alapján, de a lefolytatott bizonyítási eljárás egyéb adatainak figyelmen kívül hagyásával, okszerűtlen következtetést vont le a jogalap körében, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság megalapozott ítéletét helybenhagyta.
A II rendű felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a II. r. felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. február 18.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.563/2014.)