adozona.hu
BH+ 2015.5.223
BH+ 2015.5.223
Felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére hivatkozva a köztisztviselő az I. besorolási osztályra megállapított illetmény alapulvételével illetménykülönbözet megfizetését alaptalanul igényelte, mivel okmányirodai ügyintézőként a feladatai ellátásához a jogszabály középfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget írt elő, ezért a besorolásánál a megszerzett felsőfokú iskolai végzettségét nem lehetett figyelembe venni, a II. besorolási osztályba történt besorolása jogszerűen történt [1992. évi XXIII. tv. (Kt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. február 1. napjától létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjénél, jogviszonya 1992. július 1. napjától közszolgálati jogviszonnyá alakult át.
A felperes 1989. február 16-ától magas-építőipari középfokú technikusi oklevéllel rendelkezett, majd 2007. augusztus 2-án a G. D. Főiskola műszaki informatikai szak távoktatási tagozatában mérnök-informatikus felsőfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget szerzett. 2006. június 24-én a K.-i Általános Iskola és Gimnázium közokta...
BH+ 2015.5.223 Felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére hivatkozva a köztisztviselő az I. besorolási osztályra megállapított illetmény alapulvételével illetménykülönbözet megfizetését alaptalanul igényelte, mivel okmányirodai ügyintézőként a feladatai ellátásához a jogszabály középfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget írt elő, ezért a besorolásánál a megszerzett felsőfokú iskolai végzettségét nem lehetett figyelembe venni, a II. besorolási osztályba történt besorolása jogszerűen történt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 26. § (2) bek., 9/1995. (II. 3.) Korm. rend. 1. számú melléklet 1. pont].
A felperes 1990. február 1. napjától létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjénél, jogviszonya 1992. július 1. napjától közszolgálati jogviszonnyá alakult át.A felperes 1989. február 16-ától magas-építőipari középfokú technikusi oklevéllel rendelkezett, majd 2007. augusztus 2-án a G. D. Főiskola műszaki informatikai szak távoktatási tagozatában mérnök-informatikus felsőfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget szerzett. 2006. június 24-én a K.-i Általános Iskola és Gimnázium közoktatási intézményben angol nyelvből középszintű nyelvvizsgát tett.
Az alperes a 2007. augusztus 2. - 2011. december 31. közötti időszakban a felperest a köztisztviselői II. besorolási osztályba sorolta, ezen időszakban a felperes okmányirodai ügyintézőként dolgozott.
A felperes a keresetében 2007. augusztus 2-től 2011. december 31. napja közötti időszakra az I. besorolási osztályra megállapított illetménykülönbözet jogcímén 5 583 734.- forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 23. §, 26. § (2) bek., 42. § (4) bek., a 43. § (2), (3), továbbá (4)-(8) bek., a Ktv. 48. §-a és a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995.(II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (1) bekezdése, valamint 1. számú mellékletében foglaltak alapján megállapította, hogy a peresített időszakban a felperes az okmányirodai feladatai ellátásához szükséges középfokú végzettsége szerint, a jogszabályi előírások alapján volt besorolva. Kifejtette, hogy a felperes felsőfokú iskolai végzettségének szakiránya az általa ellátott munkakörben nem volt figyelembe vehető. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes államilag elismert nyelvvizsgával nem rendelkezett, továbbá a per során arra sem merült fel adat, hogy a munkáltató az okmányirodai ügyintézői feladatok ellátásához nyelvtudást írt elő.
A felperes hivatkozása alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 4. § (1), (2), (3) bekezdése, továbbá az 5. § (1) és (2) bekezdése és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 8-9. §-ában szabályozottak szerint megállapította, hogy a felperes tévesen hivatkozott a perben a rendeltetésszerű joggyakorlás, továbbá az egyenlő bánásmód törvényi követelményeinek megsértésére. A rendeltetésellenes joggyakorlást a felperes a perben nem tudta bizonyítani, az egyenlő bánásmód törvényi hivatkozása körében pedig az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonság fennállását nem valószínűsítette.
Az Mt. 11. § (1) és (2) bekezdésében szabályozottak szerint megállapította, hogy a felperes keresete a 2008. október 12. napját megelőző időszakra elévült, amelyet a bíróságnak hivatalból kellett figyelembe venni.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
Előadta, hogy 1999-ig az építésügyi osztályon dolgozott, majd a munkáltatói jogkör gyakorlójával kialakult konfliktusa miatt került áthelyezésre az okmányirodába. Az okmányirodai feladatok ellátásához műszaki informatikai főiskolai végzettség volt szükséges, amelynek megszerzését a munkáltató számára előírta, ennek érdekében a felek között tanulmányi szerződés jött létre. A tanulmányi szerződésben foglaltakat teljesítette, megszerezte a felsőfokú iskolai végzettséget, ennek ellenére átsorolására nem került sor. Érvelése szerint az alperes a következetes és egységes gyakorlat alapján minden egyes köztisztviselőt - függetlenül az általa betöltött munkakörtől, illetve az ahhoz jogszabályban előírt iskolai végzettségtől - a végzettségének megfelelően sorolt be. Esetében az átsorolásra arra hivatkozással nem került sor, hogy a Korm. rendelet szerint a munkaköre ellátásához elegendő a középfokú iskolai végzettség is. Álláspontja szerint ezért őt az alperes kollégáihoz képest hátrányosan megkülönböztette.
Az elsőfokú eljárás során valamennyi köztisztviselő vonatkozásában vizsgálni kellett volna az iskolai végzettséget és az általuk betöltött munkakört, valamint a jogszabály által a munkakör betöltéséhez előírt iskolai végzettséget is. Ebből következtetni lehetett volna az alperesi gyakorlatra, valamint a hátrányos megkülönböztetésre.
A felülvizsgálati érvelés szerint a tanulmányi szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítette, azonban a munkáltató a vállalt kötelezettségét - mely szerint őt továbbfoglalkoztatja, valamint végzettségének megfelelően besorolja - megszegte. A felperes hivatkozott a Ktv. 23. §-ára, továbbá a 26. § (2) bekezdésére, és kifejtette, hogy a feladatkörét az alperes határozta meg a tanulmányi szerződésben, egyben előírta a szükséges szakirányú iskolai végzettség megszerzését is. Álláspontja szerint ezért őt az illetménykülönbözet, továbbá a nyelvpótlék is megilleti.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, a törvény értelmében ezért abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. A Kúria ezért a felperes felülvizsgálati kérelmének azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bek., 275. § (2) bek.].
A felperes a nyelvpótlék iránti igénye kapcsán nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet, felülvizsgálati kérelme e vonatkozásban nem felelt meg a fenti törvényi előírásoknak, ezért a Kúria a nyelvpótlékkal kapcsolatos kérelmet érdemben nem vizsgálhatta.
A perbeli időben hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdése szerint a köztisztviselőt I. besorolási osztályba csak akkor lehet besorolni, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget megszerezte. Az adott időben a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint köztisztviselőnek az volt kinevezhető, aki rendelkezett a feladata ellátásához szükséges, az 1-3. számú mellékletben, a feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével. A Korm. rendelet 1. számú melléklete az 1. pont alatt a belügyi igazgatási feladatokhoz tartozó okmányirodai igazgatási feladatoknál a II. besorolási osztályban az ott felsoroltak szerint középiskolai végzettséget és szakképzettséget írt elő.
A törvény és a rendelet szövegének egybevetésével megállapítható, hogy a I. besorolási osztályba való soroláshoz önmagában nem elegendő a felsőfokú iskolai végzettség megszerzése, a Ktv. 26. § (2) bekezdésének speciális rendelkezésére figyelemmel a köztisztviselő főiskolai végzettségének a feladatkörre előírt szakirányultsága az irányadó a besorolás során is. Ezen elv figyelembevételével a Ktv. 42. § (4) bekezdésének rendelkezései, illetőleg a Korm. rendelet előírásai is akként értelmezendők, hogy a felsőfokú iskolai végzettségen a feladatkörre előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget kell érteni. Miután a Korm. rendelet 1. számú mellékletében a I. szám alatti belügyi igazgatási feladatokon belül az okmányirodai igazgatási feladatok ellátására előírt valamennyi végzettség középfokúként van meghatározva és ezen feladatok ellátására kizárólag a II. besorolási osztály van meghatározva, ezért a felperes által megszerzett felsőfokú végzettséget nem lehetett figyelembe venni.
A közszolgálati jogviszonyban jogszabály határozza meg az illetmény megállapításának szempontjait és módját. Ennek megfelelően kell a köztisztviselőt a betöltött munkakör, feladatkör és képesítés figyelembevételével besorolni. A fenti jogszabályi rendelkezések értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperest a munkáltató a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően sorolta be.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul hivatkozott az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére, mivel munkatársai esetleges helytelen besorolására igényt nem alapíthatott, a perben az Ebktv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott védendő tulajdonságot pedig nem jelölt meg, ezért hivatkozásának vizsgálatára a valószínűsítés hiányában nem is kerülhetett sor.
A peres felek 1999. december 1-jén tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a munkáltató vállalta a felperes által a G. D. Informatikai Főiskolán folytatott tanulmányából összesen nyolc félév vonatkozásában a tandíj, és a tanulmányi idő alatt kieső időre járó átlagkereset megfizetését, továbbá félévenként tízezer forint tankönyvtámogatás biztosítását. A felperes a tanulmányi szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy a képzettség megszerzését követően jogviszonyát az alperes részéről anyagilag támogatott időtartamig fenntartja. A szerződés azonban nem tartalmaz arra vonatkozó alperesi kötelezettségvállalást, hogy a felperest a munkáltató a végzettsége szerint foglalkoztatja, ezért a felperes alaptalanul panaszolta az alperes evvel kapcsolatos szerződésszegő magatartását is.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.428/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Lovácsiné dr. Takács Katalin Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Lovácsiné dr. Takács Katalin ügyvéd) által képviselt V. L. felperesnek a Hőrich és Varga Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hőrich Ferenc ügyvéd) által képviselt K. Város Polgármesteri Hivatala alperes ellen elmaradt illetménykülönbözet megfizetése iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.921/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.217/2013/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. december 3-án megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.217/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 40 000 (negyvenezer) forint és 10 800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1990. február 1. napjától létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjénél, jogviszonya 1992. július 1. napjától közszolgálati jogviszonnyá alakult át.
A felperes 1989. február 16-ától magas-építőipari középfokú technikusi oklevéllel rendelkezett, majd 2007. augusztus 2-án a G. D. Főiskola műszaki informatikai szak távoktatási tagozatában mérnök-informatikus felsőfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget szerzett. 2006. június 24-én a K.-i Általános Iskola és Gimnázium közoktatási intézményben angol nyelvből középszintű nyelvvizsgát tett.
Az alperes a 2007. augusztus 2. - 2011. december 31. közötti időszakban a felperest a köztisztviselői II. besorolási osztályba sorolta, ezen időszakban a felperes okmányirodai ügyintézőként dolgozott.
A felperes a keresetében 2007. augusztus 2-től 2011. december 31. napja közötti időszakra az I. besorolási osztályra megállapított illetménykülönbözet jogcímén 5 583 734.- forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.921/2011/22. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 23. §, 26. § (2) bek., 42. § (4) bek., a 43. § (2), (3), továbbá (4)-(8) bek., a Ktv. 48. §-a és a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995.(II. 3.) Korm. rend. (Korm. rendelet) 2. § (1) bekezdése, valamint 1. számú mellékletében foglaltak alapján megállapította, hogy a peresített időszakban a felperes az okmányirodai feladatai ellátásához szükséges középfokú végzettsége szerint, a jogszabályi előírások alapján volt besorolva. Kifejtette, hogy a felperes felsőfokú iskolai végzettségének szakiránya az általa ellátott munkakörben nem volt figyelembe vehető. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes államilag elismert nyelvvizsgával nem rendelkezett, továbbá a per során arra sem merült fel adat, hogy a munkáltató az okmányirodai ügyintézői feladatok ellátásához nyelvtudást írt elő.
A felperes hivatkozása alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 4. § (1), (2), (3) bekezdése, továbbá az 5. § (1) és (2) bekezdése és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 8-9. §-ában szabályozottak szerint megállapította, hogy a felperes tévesen hivatkozott a perben a rendeltetésszerű joggyakorlás, továbbá az egyenlő bánásmód törvényi követelményeinek megsértésére. A rendeltetésellenes joggyakorlást a felperes a perben nem tudta bizonyítani, az egyenlő bánásmód törvényi hivatkozása körében pedig az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonság fennállását nem valószínűsítette.
Az Mt. 11. § (1) és (2) bekezdésében szabályozottak szerint megállapította, hogy a felperes keresete a 2008. október 12. napját megelőző időszakra elévült, amelyet a bíróságnak hivatalból kellett figyelembe venni.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Nyíregyházi Törvényszék a 4.Mf.21.217/2013/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
Előadta, hogy 1999-ig az építésügyi osztályon dolgozott, majd a munkáltatói jogkör gyakorlójával kialakult konfliktusa miatt került áthelyezésre az okmányirodába. Az okmányirodai feladatok ellátásához műszaki informatikai főiskolai végzettség volt szükséges, amelynek megszerzését a munkáltató számára előírta, ennek érdekében a felek között tanulmányi szerződés jött létre. A tanulmányi szerződésben foglaltakat teljesítette, megszerezte a felsőfokú iskolai végzettséget, ennek ellenére átsorolására nem került sor. Érvelése szerint az alperes a következetes és egységes gyakorlat alapján minden egyes köztisztviselőt - függetlenül az általa betöltött munkakörtől, illetve az ahhoz jogszabályban előírt iskolai végzettségtől - a végzettségének megfelelően sorolt be. Esetében az átsorolásra arra hivatkozással nem került sor, hogy a Korm. rendelet szerint a munkaköre ellátásához elegendő a középfokú iskolai végzettség is. Álláspontja szerint ezért őt az alperes kollégáihoz képest hátrányosan megkülönböztette.
Az elsőfokú eljárás során valamennyi köztisztviselő vonatkozásában vizsgálni kellett volna az iskolai végzettséget és az általuk betöltött munkakört, valamint a jogszabály által a munkakör betöltéséhez előírt iskolai végzettséget is. Ebből következtetni lehetett volna az alperesi gyakorlatra, valamint a hátrányos megkülönböztetésre.
A felülvizsgálati érvelés szerint a tanulmányi szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítette, azonban a munkáltató a vállalt kötelezettségét - mely szerint őt továbbfoglalkoztatja, valamint végzettségének megfelelően besorolja - megszegte. A felperes hivatkozott a Ktv. 23. §-ára, továbbá a 26. § (2) bekezdésére, és kifejtette, hogy a feladatkörét az alperes határozta meg a tanulmányi szerződésben, egyben előírta a szükséges szakirányú iskolai végzettség megszerzését is. Álláspontja szerint ezért őt az illetménykülönbözet, továbbá a nyelvpótlék is megilleti.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, a törvény értelmében ezért abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. A Kúria ezért a felperes felülvizsgálati kérelmének azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bek., 275. § (2) bek.].
A felperes a nyelvpótlék iránti igénye kapcsán nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet, felülvizsgálati kérelme e vonatkozásban nem felelt meg a fenti törvényi előírásoknak, ezért a Kúria a nyelvpótlékkal kapcsolatos kérelmet érdemben nem vizsgálhatta.
A perbeli időben hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdése szerint a köztisztviselőt I. besorolási osztályba csak akkor lehet besorolni, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget megszerezte. Az adott időben a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint köztisztviselőnek az volt kinevezhető, aki rendelkezett a feladata ellátásához szükséges, az 1-3. számú mellékletben, a feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével. A Korm. rendelet 1. számú melléklete az 1. pont alatt a belügyi igazgatási feladatokhoz tartozó okmányirodai igazgatási feladatoknál a II. besorolási osztályban az ott felsoroltak szerint középiskolai végzettséget és szakképzettséget írt elő.
A törvény és a rendelet szövegének egybevetésével megállapítható, hogy a I. besorolási osztályba való soroláshoz önmagában nem elegendő a felsőfokú iskolai végzettség megszerzése, a Ktv. 26. § (2) bekezdésének speciális rendelkezésére figyelemmel a köztisztviselő főiskolai végzettségének a feladatkörre előírt szakirányultsága az irányadó a besorolás során is. Ezen elv figyelembevételével a Ktv. 42. § (4) bekezdésének rendelkezései, illetőleg a Korm. rendelet előírásai is akként értelmezendők, hogy a felsőfokú iskolai végzettségen a feladatkörre előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget kell érteni. Miután a Korm. rendelet 1. számú mellékletében a I. szám alatti belügyi igazgatási feladatokon belül az okmányirodai igazgatási feladatok ellátására előírt valamennyi végzettség középfokúként van meghatározva és ezen feladatok ellátására kizárólag a II. besorolási osztály van meghatározva, ezért a felperes által megszerzett felsőfokú végzettséget nem lehetett figyelembe venni.
A közszolgálati jogviszonyban jogszabály határozza meg az illetmény megállapításának szempontjait és módját. Ennek megfelelően kell a köztisztviselőt a betöltött munkakör, feladatkör és képesítés figyelembevételével besorolni. A fenti jogszabályi rendelkezések értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperest a munkáltató a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően sorolta be.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul hivatkozott az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére, mivel munkatársai esetleges helytelen besorolására igényt nem alapíthatott, a perben az Ebktv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott védendő tulajdonságot pedig nem jelölt meg, ezért hivatkozásának vizsgálatára a valószínűsítés hiányában nem is kerülhetett sor.
A peres felek 1999. december 1-jén tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a munkáltató vállalta a felperes által a G. D. Informatikai Főiskolán folytatott tanulmányából összesen nyolc félév vonatkozásában a tandíj, és a tanulmányi idő alatt kieső időre járó átlagkereset megfizetését, továbbá félévenként tízezer forint tankönyvtámogatás biztosítását. A felperes a tanulmányi szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy a képzettség megszerzését követően jogviszonyát az alperes részéről anyagilag támogatott időtartamig fenntartja. A szerződés azonban nem tartalmaz arra vonatkozó alperesi kötelezettségvállalást, hogy a felperest a munkáltató a végzettsége szerint foglalkoztatja, ezért a felperes alaptalanul panaszolta az alperes evvel kapcsolatos szerződésszegő magatartását is.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad.
Budapest, 2014. december 3.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.428/2014.)