adozona.hu
EH 2015.05.M13
EH 2015.05.M13
A 2012. január 1-jétől hatályos nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában nem kell alkalmazni a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b)-c) pontját, valamint a 30/B-30/E. §-át, következésképp csak az adott felsőoktatási intézménynél felajánlható munkakörök tekintetében van a munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége. Megfelelő munkakör hiányában nem eredményez egymagában jogellenességet az, ha az erre vonatkozó tájékoztatást a felmentő irat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 2013. november 30-ával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.
[2] A felmentés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének oka a megszorító intézkedések következtében végrehajtott létszámcsökkentés. Az alperes a felmentésben tájékoztatta a felperest arról, hogy a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján iskolai végzet...
EH 2015.05.M13 A 2012. január 1-jétől hatályos nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában nem kell alkalmazni a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b)-c) pontját, valamint a 30/B-30/E. §-át, következésképp csak az adott felsőoktatási intézménynél felajánlható munkakörök tekintetében van a munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége. Megfelelő munkakör hiányában nem eredményez egymagában jogellenességet az, ha az erre vonatkozó tájékoztatást a felmentő irat tartalmazza [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bek., 30/A. § (1) bek. a) pont; 2011. évi CCIV. törvény (Ftv.) 24. § (6) bek. b) pont].
[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 2013. november 30-ával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.[2] A felmentés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének oka a megszorító intézkedések következtében végrehajtott létszámcsökkentés. Az alperes a felmentésben tájékoztatta a felperest arról, hogy a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen, így részére felajánlható munkakör nincs az alperesnél.
[3] A felperes a keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a felperes alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította.
[5] Ítéletének indokolásában a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló rektor a létszámcsökkentést elrendelte, azt végrehajtották. A felperes munkakörébe más közalkalmazottat nem alkalmaztak, így a felmentés indokának valóságát és okszerűségét az alperes bizonyította.
[6] Az elsőfokú bíróság a Kjt. 30/A. § (1) és (2) bekezdése, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 24. § (6) bekezdés b) pontjának vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bírói gyakorlatot figyelembe véve, a felmentésben foglalt azon tájékoztatás, miszerint az alperesnél nincs a felperes számára felajánlható munkakör, a jogszabályi előírásoknak nem felelt meg. A felsőoktatásban is kötelezően alkalmazandó Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel, a munkáltatónak a felmentést megelőzően kellett volna tájékoztatni a felperest a munkáltatón belüli betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről, biztosítva számára a nyilatkozattételt. Az egységes bírói gyakorlat alapján arra következtetett, hogy e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása önmagában a felmentés jogellenességét eredményezi, e körben nem volt jelentősége, hogy volt-e olyan üres munkakör, amely a felperes részére felajánlható lett volna.
[7] Álláspontja szerint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt a felmentés jogellenes, ezért a Kjt. 2. § (3) bekezdése és 38. § (5) bekezdése alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította.
[8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] Az alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel, a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b) és c) pontját, valamint a 30/B-30/E. §-okat a munkakör-felajánlás és az ehhez kapcsolódó nyilvántartási kötelezettsége körében nem kellett alkalmazni, amelyből azonban az is következett, hogy a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjában előírtakat a perbeli esetben is figyelembe kellett venni.
[10] Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint annak nem volt jelentősége, hogy a felmentés közlésekor volt-e megfelelő felajánlható munkakör, a jogszabályi rendelkezésből következően ugyanis a tájékoztatás megléte az irányadó, ami a garanciális jogok érvényesülését biztosítja. Ennek elmulasztása a felmentést önmagában jogellenessé tette.
[11] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
[12] Álláspontja szerint a Kjt. 30/A. § (1) bekezdését az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontjában foglaltakkal együtt, annak céljára tekintettel kell értelmezni. Az állásfelajánlás rendszerét szabályozó Kjt. 30/A. §-a a 2007. szeptember 1-jén, - a Kjt. 2007. évi C. törvénnyel történt módosítása eredményeképpen - lépett hatályba. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott EBH 2010.2166. számú eseti döntés a többszereplős állásfelajánlási rendszer körében foglal állást a garanciális jogok érvényesüléséről. Az állásfelajánlás általános rendszeréhez képest azonban a felsőoktatási törvény speciálisan csak a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazási kötelezettségét tartotta fenn, amely esetben nem állnak fenn azok a körülmények, amelyek a közalkalmazottat védve, a jogszabályalkotó által további garanciális elemként a jogszabályhelybe beépítésre kerültek.
[13] Jelen esetben a munkáltató rendelkezik azon egyértelmű és teljes körű tudomással, hogy esetében a felmentés alá kerülő közalkalmazott szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik betöltetlen munkakör van-e. Érvelése szerint a perbeli esetben az üres álláshelyekre vonatkozóan a kötelezetti oldalon csupán az alperesi munkáltató áll, aki saját maga betöltetlen álláshelyeire aktuális ismerettel rendelkezik.
[14] A felperes esetében teljes körűen megvalósult a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézményekre is vonatkozó Kjt. 30/A. § (1) bekezdésében rögzített tájékoztatás, mert a munkáltató a felmentési okiratban ezen kötelezettségének eleget tett. A tájékoztatással nem sérült és nem is sérülhetett a felperesnek a jogszabályalkotó által védeni kívánt garanciális joga a munkakör-felajánlási kötelezettség körében.
[15] A kialakult bírói gyakorlat körében kimondásra került, hogy a tájékoztatás elmaradása a közalkalmazott garanciális jogait sérti, azonban a felsőfoktatásban a Kjt. 30/B-30/C. §-ainak alkalmazása hiányában a felmentéssel érintett közalkalmazottak garanciális jogai nem sérülhetnek.
[16] Nyomatékkal utalt arra, hogy a Kjt. megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről rendelkezik, ezért álláspontja szerint ez a kötelezettség nem áll fenn, amennyiben ilyen munkakör a munkáltatónál nincs.
[17] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjának a felsőoktatási intézményekben történő alkalmazását, illetőleg ezen jogszabályhelynek az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezését vitatta.
[19] A Kúriának ezért a felülvizsgálati kérelem indokolásában foglaltak alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felmentésben szereplő azon tájékoztatás, mely szerint a felperes részére iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen, felajánlható munkakör nincs az alperesnél, megfelel-e a Kjt. 30. § (1) bekezdés a) pontjában kötelezően előírt követelménynek, mely szerint a munkáltató a közalkalmazottat írásban tájékoztatja a munkáltatón belül felajánlható betöltetlen állás felajánlásának lehetőségéről.
[20] Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontja szerint a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b)-c) pontját, valamint a 30/B-30/E. §-át, a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában nem kell alkalmazni.
[21] Ennek megfelelően a felsőoktatási intézményben végrehajtott létszámcsökkentés során a Kjt. 30/A. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azt kellett vizsgálni, hogy az érintett közalkalmazott iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör van-e a munkáltatónál. A jogszabályi rendelkezések alapján - a b) és c) pont alkalmazhatósága hiányában - nem kellett megkeresni tehát a fenntartót a felajánlható munkakör vonatkozásában, továbbá nem volt szükséges az alperes irányítása alatt álló másik intézmény megkeresése sem az általa nyilvántartott betöltetlen munkakörök vonatkozásában.
[22] A Legfelsőbb Bíróság EBH 2010.2166. számú döntése a garanciális jogok érvényesülését a többszereplős állásfelajánlási rendszer körében értelmezte.
[23] A 2012. január 1-jétől hatályos felsőoktatási törvény azonban szűkebben, csak az adott felsőoktatási intézménynél felajánlható munkakörök körében ír elő tájékoztatási kötelezettséget, így a rendszert egyszereplőssé teszi.
[24] Következésképpen az állami fenntartású felsőoktatási intézmények esetében alkalmazandó állásfelajánlási rendszer tekintetében - a fenntartó számára előírt kötelezettség hiányában - annak van garanciális jelentősége, hogy a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetésére mindaddig ne kerüljön sor, míg a munkáltatón belül az érintett közalkalmazott számára iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik munkakör felajánlható. Ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott követelményeknek.
[25] Tény, hogy a perbeli esetben az alperes a felperest nem tájékoztatta a felmentést megelőzően írásban arról, hogy kérheti az állás felajánlását, ennek azonban azért nem volt jelentősége, mert az igenlő válasza esetén kötelezően adandó munkáltatói tájékoztatást a felmentés tartalmazta, amelynek valóságát - a felajánlható munkakör hiányát - a perben a felperes sem vitatta.
[26] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. II. 10.418/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tordai Ildikó ügyvéd által képviselt dr. K. Á. felperesnek a dr. Fejesné dr. Márton Zsuzsanna ügyvéd által képviselt Nyugat-magyarországi Egyetem alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 7.M.300/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.184/2014/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.184/2014/2. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.300/2013/10. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000 (kettőszáz-ezer) és 54.000 (ötvennégy-ezer) forint áfa első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperest 2010. március 1. napjától határozatlan időre közalkalmazotti jogviszonyba nevezték ki az alperes Savaria Egyetemi Központ Bölcsészettudományi Kar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Intézeti Tanszékére adjunktus munkakörbe.
A későbbi szervezeti átalakulások következtében a felperest a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kara foglalkoztatta, amely a korábbi Bölcsészettudományi Kar és a Művészeti, Nevelési és Sporttudományi Kar összevonásával jött létre.
A munkáltatói jogkört gyakorló rektor a 2013. augusztus 26-án kelt felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2013. november 30. napi hatállyal a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette. Az alperes a felmentésben tájékoztatta a felperest arról, hogy a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen, így részére felajánlható munkakör nincs az alperesnél. A felmentés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének oka a megszorító intézkedések következtében végrehajtott létszámcsökkentés.
A felperes a keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy intézkedése a jogszabályoknak megfelelt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a felperes alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította.
Ítéletének indokolásában a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló rektor a létszámcsökkentést elrendelte, azt végrehajtották. A felperes munkakörébe más közalkalmazottat nem alkalmaztak, így a felmentés indokának valóságát és okszerűségét az alperes bizonyította.
Az elsőfokú bíróság a Kjt. 30/A. § (1) és (2) bekezdése, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 24. § (6) bekezdés b) pontjának vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bírói gyakorlatot figyelembe véve a felmentésben foglalt azon tájékoztatás, miszerint az alperesnél nincs a felperes számára felajánlható munkakör, a jogszabályi előírásoknak nem felelt meg. A felsőoktatásban is kötelezően alkalmazandó Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a munkáltatónak a felmentést megelőzően kellett volna tájékoztatni a felperest a munkáltatón belüli betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről, biztosítva számára a nyilatkozattételt. Az egységes bírói gyakorlat alapján arra következtetett, hogy e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása önmagában a felmentés jogellenességét eredményezi, e körben nem volt jelentősége, hogy volt-e olyan üres munkakör, amely a felperes részére felajánlható lett volna.
Álláspontja szerint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt a felmentés jogellenes, ezért a Kjt. 2. § (3) bekezdése és 38. § (5) bekezdése alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes további érvelésével kapcsolatban kifejtette, hogy a perbeli esetben csoportos létszámcsökkentés nem történt, és nem volt megállapítható a rendeltetésellenes joggyakorlás sem. Az alperes nem sértette meg továbbá az egyenlő bánásmód követelményét, ezen hivatkozásai körében a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A változatlanul alkalmazandó MK 95. számú állásfoglalás alapján a bíróság nem vizsgálhatta, hogy a munkáltató miért a felperes közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b) és c) pontját, valamint a 30/B. §-tól 30/E. §-okat a munkakör felajánlás és az ehhez kapcsolódó nyilvántartási kötelezettsége körében nem kellett alkalmazni, amelyből azonban az is következett, hogy a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjában előírtakat a perbeli esetben is figyelembe kellett venni.
Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint annak nem volt jelentősége, hogy a felmentés közlésekor volt-e megfelelő felajánlható munkakör, a jogszabályi rendelkezéséből következően ugyanis a tájékoztatás megléte az irányadó, mivel a garanciális jogok érvényesülését biztosítja. Ennek elmulasztása a felmentést önmagában jogellenessé tette.
A törvényszék érvelése szerint a Kúria gyakorlata is alátámasztotta az ítéletben foglalt döntést függetlenül attól, hogy az a korábbi felsőoktatási törvény hatálya alatt született, mert az új, jelen perben alkalmazandó jogszabályi előírás azonos a korábbival. Minderre tekintettel a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával a felperes keresetének elutasítását, továbbá a felperes első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati perköltség megfizetésére történő kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a Kjt. 30/A. § (1) bekezdését az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontjában foglaltakkal együtt, annak céljára tekintettel kell értelmezni. Az állásfelajánlás rendszerét szabályozó Kjt. 30/A. §-a a 2007. szeptember 1-jén, - a Kjt. 2007. évi C. törvénnyel történt módosítása eredményeképpen - lépett hatályba. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott EBH 2010.2166. számú eseti döntés a többszereplős állásfelajánlási rendszer körében foglal állást a garanciális jogok érvényesüléséről. Az állásfelajánlás általános rendszeréhez képest azonban a felsőoktatási törvény speciálisan csak a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazási kötelezettségét tartotta fenn, amely esetben nem állnak fenn azok körülmények, amelyek a közalkalmazottat védve, a jogszabályalkotó által további garanciális elemként a jogszabályhelybe beépítésre kerültek. Jelen esetben a munkáltató rendelkezik azon egyértelmű és teljes körű tudomással, hogy esetében a felmentés alá kerülő közalkalmazott szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik betöltetlen munkakör van-e.
Érvelése szerint a perbeli esetben az üres álláshelyekre vonatkozóan a kötelezetti oldalon csupán az alperesi munkáltató áll, aki a fentiek szerint saját maga betöltetlen álláshelyeire teljes körű és aktuális ismerettel rendelkezik. A felperes esetében teljes körűen megvalósult a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézményekre is vonatkozó Kjt. 30/A. § (1) bekezdésében rögzített tájékoztatás, mert a munkáltató a felmentési okiratban ezen kötelezettségének eleget tett. A tájékoztatással nem sérült és nem is sérülhetett a felperesnek a jogszabályalkotó által védeni kívánt garanciális joga a munkakör felajánlási kötelezettség körében.
A kialakult bírói gyakorlat körében kimondásra került, hogy a tájékoztatás elmaradása a közalkalmazott garanciális jogait sérti, azonban a felsőfoktatásban a Kjt. 30/B.-30/C. §-ainak alkalmazása hiányában a felmentéssel érintett közalkalmazottak garanciális jogai nem sérülhetnek.
Nyomatékkal utalt arra, hogy a Kjt. megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről rendelkezik, ezért álláspontja szerint ez a kötelezettség nem áll fenn, amennyiben ilyen munkakör a munkáltatónál nincs.
Az alperes érvelése szerint a jogalkalmazónak minden esetben figyelemmel kell lennie a jogalkotói szándékra és célra az alkalmazandó jogszabály meghozatala során. Hivatkozott Magyarország Alaptörvényének 28. Cikkében rögzített teleologikus értelmezési követelményekre, mely szerint a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, a jogszabályok értelmezése során pedig a józan ész követelményének kell megfelelni. A jelen esetben a felhívott törvénymódosítás kifejezett célja a közalkalmazottat megillető garanciális jog biztosítása volt. A felsőoktatásban azonban a felsőoktatási törvény speciális rendelkezése a munkáltatói oldalon a rendszert egyszereplőssé tette, így azon garanciális védendő érdek, amely a közalkalmazotti jogviszony széles munkáltatói körben megkísérelt fenntartásának megkísérlését célozza, jelen esetben nem áll fenn. Az alperesi felsőoktatási intézményben pedig a felperes által sem vitatottan nem volt betöltetlen felajánlható munkakör.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjának a felsőoktatási intézményekben történő alkalmazását, illetőleg ezen jogszabályhelynek az Alaptörvény 28. Cikke szerinti értelmezését vitatta.
A Kúriának ezért a felülvizsgálati kérelem indokolásában foglaltak alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felmentésben szereplő azon tájékoztatás, mely szerint a felperes részére iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen, felajánlható munkakör nincs az alperesnél, megfelel-e a Kjt. 30. § (1) bekezdés a) pontjában kötelezően előírt követelménynek, mely szerint a felmentést megelőzően a munkáltatónak a közalkalmazottat írásban tájékoztatja a munkáltatón belül felajánlható betöltetlen állásfelajánlásának lehetőségéről.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az Ftv. 24. § (6) bekezdés b) pontja szerint a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b)-c) pontját, valamint a 30/B.-30/E. §-át, a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények vonatkozásában nem kell alkalmazni. Ennek megfelelően a felsőoktatási intézményben eszközölt létszámleépítés során a Kjt. 30/A. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azt kellett vizsgálni, hogy az érintett közalkalmazott iskolai végzettségének, szakképzésének, szakképesítésének, továbbá egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör van-e a munkáltatónál. A jogszabályi rendelkezések alapján - a b, és c, pont alkalmazhatósága hiányában - nem kellett megkeresni tehát a fenntartót a felajánlható munkakör vonatkozásában, továbbá nem volt szükséges az alperes irányítása alatt álló másik intézmény megkeresésére sem az általa nyilvántartott betöltetlen munkakörök vonatkozásában.
A Legfelsőbb Bíróság EBH 2010.2166. számú döntése a garanciális jogok érvényesülését a jelenlegitől eltérő tényállás alapján többszereplős állásfelajánlási rendszer körében értelmezte. A 2012. január 1-től hatályos felsőoktatási törvény azonban szűkebben, csak az adott felsőoktatási intézménynél felajánlható munkakörök körében ír elő tájékoztatási kötelezettséget, a rendszert tehát egyszereplőssé teszi. Így az állami fenntartású felsőoktatási intézmények esetében alkalmazandó állásfelajánlási rendszer tekintetében - fenntartó számára előírt kötelezettség hiányában - annak van garanciális jelentősége, hogy a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetésére mindaddig ne kerüljön sor, míg a munkáltatón belül az érintett közalkalmazott számára szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik munkakör felajánlható. Ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. Cikkében megfogalmazott követelményeknek.
Tény, hogy a perbeli esetben az alperes a felperest nem tájékoztatta a felmentést megelőzően írásban arról, hogy kérheti az állás felajánlását, ennek azonban azért nem volt jelentősége, mert az igenlő válasza esetén kötelezően adandó munkáltatói tájékoztatást a felmentés tartalmazta, amelynek valóságát - a felajánlható munkakör hiányát - a perben a felperes sem vitatta.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli [6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §].
Budapest, 2015. február 18.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.418/2014.)