adozona.hu
BH 2015.5.136
BH 2015.5.136
Ha a munkavállaló elévülési időn belül a munkáltatónál kárigényét érvényesítette, de azt elutasították, utóbb az elévülés nyugvására hivatkozással elévülési időn túl ismételten nem nyújthat be keresetet azon okból, hogy a tudomány mai állása szerint a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett a kára. Ez ugyanis nem az igény érvényesítésének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó kérdés [1992. évi XXII. tv. 11. § (1), (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a házastársa, néhai G. K. foglalkozási megbetegedésből eredő halála miatt keletkezett temetési költség és tartáspótló kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[3] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes házastársa 1973. szeptember 5-től 1984. április 13-ig állt az alperes jogelődjénél, az M. É. Vállalat Bányaüzemében ionizációs sugárzásnak kitett ...
BH 2015.5.136 Ha a munkavállaló elévülési időn belül a munkáltatónál kárigényét érvényesítette, de azt elutasították, utóbb az elévülés nyugvására hivatkozással elévülési időn túl ismételten nem nyújthat be keresetet azon okból, hogy a tudomány mai állása szerint a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett a kára. Ez ugyanis nem az igény érvényesítésének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó kérdés [1992. évi XXII. tv. 11. § (1), (3) bek.].
[1] A felperes a házastársa, néhai G. K. foglalkozási megbetegedésből eredő halála miatt keletkezett temetési költség és tartáspótló kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[3] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes házastársa 1973. szeptember 5-től 1984. április 13-ig állt az alperes jogelődjénél, az M. É. Vállalat Bányaüzemében ionizációs sugárzásnak kitett munkakörben munkaviszonyban. Az 1982. szeptember 14-i üzemi balesetéből kifolyólag baleseti kártérítésben részesült. 1995. április 29-től rokkantsági nyugdíjas volt.
[4] Néhai G. K. 1997. január 5-én bekövetkezett halálát általános, testi tumoros leromlás, a halálát megelőző két év előtti gyomorfekély betegség miatt végzett gyomorcsonkolás utáni állapot és a gyomorcsonkban kialakuló daganatos áttétet képező csonkcarcinoma okozta.
[5] Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 174. § (4) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a felperes hozzátartozója munkavégzése során keletkezett ionizációs sugárbehatás és a halál között az okozati összefüggés fennáll-e. Álláspontja szerint ugyanis a bíróság a kártérítés jogalapja körében bekövetkezett új tény vagy körülmény miatt vizsgálhatja az igény jogosságát. Ilyen új tényként fogadta el a felperes által hivatkozott, dr. R. Cs. főorvos által az Ú. Naplóban 2012. július 10-én közzétett cikket, amelyben 11 000 volt uránbányász egészségügyi állapotának nyomon követése alapján véleményezhetőnek találták, hogy nemcsak a légzőszervi rákos megbetegedések, hanem a gyomor- és a bőrrák is az ionizációs foglalkozási ártalom következményei.
[6] A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye azonban egyértelműen megállapította, hogy a felperes házastársának ionizációs sugárbehatásban végzett munkakörülményei és halálának oka között nincs oki összefüggés, mivel az ionizációs sugárbehatás csak a légzőszervi rákos betegségekkel áll okozati összefüggésben.
[7] A szakvéleményt aggálymentesnek fogadta el, alaptalannak ítélve a felperes kiegészítés iránti kérelmét.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 1998. február 12-én kártérítés iránt terjesztett elő igényt temetési költség és kártérítési járadék megfizetését kérve. Követelését azonban 1998. június 28-án az alperes jogelődje határozatban elutasította, mert nem volt adat arra, hogy néhai G. K. foglalkozási betegség miatt hunyt el. A felperes az elutasítást követően keresettel nem fordult bírósághoz.
[10] 2012. július 10-én jelent meg az az újságcikk, amelynek alapján a felperes az alperesnél 2012. november 12-én kárigénnyel élt az eredetivel egyező tartalommal. A felperes ennek elutasítását követően a kártérítés iránti keresetét 2013. március 23-án nyújtotta be a bírósághoz.
[11] Mindezek alapján a törvényszék érdemben helyesnek találta az elsőfokú bíróság döntését, de eltérő indokokkal.
[12] Álláspontja szerint a felperes által érvényesített temetési költség és jövedelempótló kártérítés a felmerülésével esedékessé vált, így az Mt. 11. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. A felperes e kárigényeket 1998. június 12-én már érvényesítette, de az elutasítást követően elévülési időn belül bírósághoz nem fordult. Igényének az alperesnél 2012. november 12-i, a bíróság előtt 2013. március 26-i érvényesítésekor az már az Mt. 11. § (1) és (2) bekezdése alapján elévült.
[13] A hivatkozott újságcikk tartalma nem minősül az elévülés nyugvására okot adó körülménynek. Igénye érvényesítésében ugyanis a felperest nem gátolta 1998-ban az a tény, hogy az uránbányászok tekintetében foglalkozási eredetűnek a daganatos megbetegedések közül kizárólag a tüdőrákot ismerték el, a gyomorrákot nem. A kártérítési igény elévülésére tekintettel az igazságügyi orvos szakértői véleménnyel érdemben a másodfokú bíróság nem foglalkozott.
[14] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[15] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 11. § (3) bekezdésébe ütközik. Korábban benyújtott kárigénye 1998. június 28-án történt elutasítását követően azért nem fordult a bírósághoz, mert tudomása volt arról, hogy a férje elhalálozásának időpontjában csak a tüdődaganatot fogadták el foglalkozási megbetegedésnek, a házastársa pedig gyomorrákban hunyt el.
[16] 2012. júliusában szerzett tudomást arról, hogy a kormány megrendelésére hosszú évekig tartó kutatás 2008-ban lezárult. Ennek során 11 000 volt uránbányász egészségi állapotának nyomon követésével megállapították, hogy kimutatható az összefüggés az uránbányászat továbbá a daganatos megbetegedések közül nemcsak a tüdőrák, hanem egyéb daganatos megbetegedések között. Ezen információ birtokában került csak abba a helyzetbe, hogy az igényét ismételten érvényesíteni tudja.
[17] 1998-ban, 1999-ben nem lett volna értelme bírósághoz fordulni, mert az orvostudomány akkori álláspontja szerint a keresetét elutasították volna.
[18] Hivatkozása szerint mindez olyan körülmény, amelyet az Mt. 11. § (3) bekezdése "menthető okként" jelöl meg, vagyis olyan akadálya az igényérvényesítésnek, amely a felperesen kívül álló ok.
[19] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte.
[20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[21] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért csak a felperes által jogszabályhely-megjelöléssel alátámasztott jogszabálysértésként az Mt. 11. § (3) bekezdését, vagyis az elévülés nyugvására okot adó körülmény fennálltát vizsgálhatta.
[22] A felperes által sem vitatottan, a jövedelempótló kártérítés és a temetési költség felmerülésükkel esedékessé váltak, így az Mt. 11. § (1) bekezdésében foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. Ezért helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felperes által hivatkozottak alapján az elévülés nyugodott-e.
[23] Az Mt. 11. § (3) bekezdése szerint, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra.
[24] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a jelen perben benyújtott kárigényének elévülési időn belül történő érvényesítésében (1998. június 12-én) a felperest nem gátolta az a tény, hogy a tudomány állása szerint az uránbányászok esetében a daganatos megbetegedések közül a tüdőrákot ismerték el foglalkozási eredetűnek.
[25] A felperes jelen kereset tárgyát képező kárigényét az alperes jogelődjénél már előadta, igényének érvényesítése tehát megtörtént elévülési időn belül, így az elévülés nyugvásáról nem lehet szó. A felperes által előadottak ugyanis nem az igény érvényesítésének akadályát, hanem az igénye megalapozottságára vonatkozó körülményeket jelentik. Ez pedig nem a követelés bíróság előtti érvényesíthetőségének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó, tehát érdemi elbírálás körébe tartozó kérdés.
[26] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.364/2014.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Molnár Péter ügyvéd által képviselt G. K. felperesnek a dr. Hasznos Árpád jogtanácsos által képviselt B. N. K. Kft. alperes ellen kártérítés iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.219/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.046/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.046/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a házastársa, néhai G. K. foglalkozási megbetegedésből eredő halála miatt keletkezett temetési költség és tartáspótló kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és marasztalta az alperes javára perköltségben.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes házastársa 1973. szeptember 5-étől 1984. április 13-áig állt az alperes jogelődjénél, az M. É. Vállalat Bányaüzemében ionizációs sugárzásnak kitett munkakörben munkaviszonyban. Az 1982. szeptember 14-ei üzemi balesetéből kifolyólag baleseti kártérítésben részesült. 1995. április 29-étől rokkantsági nyugdíjas volt.
Néhai G. K. 1997. január 5-én bekövetkezett halálát általános, testi tumoros leromlás, a halálát megelőző két év előtti gyomorfekély betegség miatt végzett gyomorcsonkolás utáni állapot és a gyomorcsonkban kialakuló daganatos áttétet képező csonk-carcinoma okozta.
Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) 174. § (4) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a felperes hozzátartozója munkavégzése során keletkezett ionizációs sugárbehatás és a halál között az okozati összefüggés fennáll-e. Álláspontja szerint ugyanis a bíróság a kártérítés jogalapja körében bekövetkezett új tény vagy körülmény miatt vizsgálhatja az igény jogosságát. Ilyen új tényként fogadta el a felperes által hivatkozott dr. R. Cs. főorvos által az Ú. Naplóban 2012. július 10-én közzétett cikket, amelyben 11.000 volt uránbányász egészségügyi állapotának nyomon követése alapján véleményezhetőnek találták, hogy nemcsak a légzőszervi rákos megbetegedések, hanem a gyomor- és a bőrrák is az ionizációs foglalkozási ártalom következményei.
A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye azonban egyértelműen megállapította, hogy a felperes házastársának ionizációs sugárbehatásban végzett munkakörülményei és halálának oka között nincs oki összefüggés, mivel az ionizációs sugárbehatás csak a légzőszervi rákos betegségekkel áll okozati összefüggésben.
A szakvéleményt aggálymentesnek fogadta el, alaptalannak ítélve a felperes kiegészítés iránti kérelmét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére.
A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 1998. február 12-én kártérítés iránt terjesztett elő igényt temetési költség és kártérítési járadék megfizetését kérve. Követelését azonban 1998. június 28-án az alperes jogelődje határozatban elutasította, mert nem volt adat arra, hogy néhai G. K. foglalkozási betegség miatt hunyt el. A felperes az elutasítást követően keresettel nem fordult bírósághoz.
2012. július 10-én jelent meg az az újságcikk, amelynek alapján a felperes az alperesnél 2012. november 12-én kárigénnyel élt az eredetivel egyező tartalommal. A felperes ennek elutasítását követően a kártérítés iránti keresetét 2013. március 23-án nyújtotta be a bírósághoz.
Mindezek alapján a törvényszék érdemben helyesnek találta az elsőfokú bíróság döntését, de eltérő indokokkal.
Álláspontja szerint a felperes által érvényesített temetési költség és jövedelempótló kártérítés a felmerülésükkel esedékessé vált, így az Mt. 11. § (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. A felperes e kárigényeket 1998. június 12-én már érvényesítette, de az elutasítást követően elévülési időn belül bírósághoz nem fordult. Igényének az alperesnél 2012. november 12-ei, a bíróság előtt 2013. március 26-ai érvényesítésekor az már az Mt. 11. § (1) és (2) bekezdése alapján elévült.
Nem minősül az elévülés nyugvására okot adó körülménynek a hivatkozott újságcikk tartalma. Igénye érvényesítésében ugyanis a felperest nem gátolta 1998-ban az a tény, hogy az uránbányászok tekintetében foglalkozási eredetűnek a daganatos megbetegedések közül kizárólag a tüdőrákot ismerték el, a gyomorrákot nem. A kártérítési igény elévülésére tekintettel az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel érdemben a másodfokú bíróság nem foglalkozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 11. § (3) bekezdésébe ütközik. Korábban benyújtott kárigénye 1998. június 28-án történt elutasítását követően azért nem fordult a bírósághoz, mert tudomása volt arról, hogy a férje elhalálozásának időpontjában csak a tüdődaganatot fogadták el foglalkozási megbetegedésnek, a házastársa pedig gyomorrákban hunyt el.
2012. júliusában szerzett tudomást arról, hogy a kormány megrendelésére hosszú évekig tartó kutatás 2008-ban lezárult. Ennek során 11.000 volt uránbányász egészségi állapotának nyomon követésével megállapították, hogy kimutatható az összefüggés az uránbányászat továbbá a daganatos megbetegedések közül nemcsak a tüdőrák, hanem egyéb daganatos megbetegedések között. Ezen információ birtokában került csak abba a helyzetbe, hogy az igényét ismételten érvényesíteni tudja.
1998-ban, 1999-ben nem lett volna értelme bírósághoz fordulni, mert az orvostudomány akkori álláspontja szerint (Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet főigazgatójának 1992. március 3-án kelt szakvéleménye, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet megbízott főigazgató főorvosának 2008. március 26-án kelt levele) a keresetét elutasították volna.
Hivatkozása szerint mindez olyan körülmény, amelyet az Mt. 11. § (3) bekezdés „menthető okként” jelöl meg, vagyis olyan akadálya az igényérvényesítésnek, amely a felperesen kívül álló ok.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért csak a felperes által jogszabályhely megjelöléssel alátámasztott jogszabálysértésként az Mt. 11. § (3) bekezdést, vagyis az elévülés nyugvására okot adó körülmény fennálltát vizsgálhatta.
A felperes által sem vitatottan a jövedelempótló kártérítés és a temetési költség felmerülésükkel esedékessé váltak, így az Mt. 11. § (1) bekezdésben foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. Ezért helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felperes által hivatkozottak alapján az elévülés nyugodott-e.
Az Mt. 11. § (3) bekezdés szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a jelen perben benyújtott kárigényének elévülési időn belül történő érvényesítésében (1998. június 12-én) a felperest nem gátolta az a tény, hogy a tudomány állása szerint az uránbányászok esetében a daganatos megbetegedések közül a tüdőrákot ismerték el foglalkozási eredetűnek.
A felperes jelen kereset tárgyát képező kárigényét az alperes jogelődjénél már előadta, igényének érvényesítése tehát megtörtént elévülési időn belül, így az elévülés nyugvásáról nem lehet szó. A felperes által előadottak ugyanis nem az igény érvényesítésének akadályát, hanem az igénye megalapozottságára vonatkozó körülményeket jelentik. Ez pedig nem a követelés bíróság előtti érvényesíthetőségének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó, tehát érdemi elbírálás körébe tartozó kérdés.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. február 11.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.364/2014.)