adozona.hu
ÍH 2015.13
ÍH 2015.13
ÜZLETI TITOK MEGŐRZÉSE - MUNKAVISZONYBAN SZERZETT ISMERETEK FELHASZNÁLÁSA - VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS - TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS ÜZLETI TITOKRA VONATKOZÓ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE I. Az üzleti titok nem „szellemi tulajdon”, hanem a jogosult személyhez fűződő joga. Az üzleti titok ezért nem biztosít kizárólagos vagyoni értékű jogot, hanem csak a titok közlésének, megszerzésének és felhasználásának tisztességtelen módjával szemben biztosít védelmet a jogosult személy számára. II. A vállalkozással munk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi gazdasági társaságot az A. Vállalat korábbi dolgozói - köztük az I. és II. rendű alperes - alapították 1991. évben. Az állami vállalat az 1960-as évektől kezdődően a G. GmbH megrendelése alapján bérmunkában könnyűszerkezetes járműablakokat gyártott, ebben a munkában a vállalat termékigazgatójaként a III. rendű alperes is közreműködött. Alapítását követően ezt a bérmunkát a felperes végezte egészen 2003-ig. A felperes 2005-től elsősorban saját fejlesztésű termékek tervezésével, gyá...
ÍH 2015.13 ÜZLETI TITOK MEGŐRZÉSE - MUNKAVISZONYBAN SZERZETT ISMERETEK FELHASZNÁLÁSA - VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS - TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS ÜZLETI TITOKRA VONATKOZÓ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE
I. Az üzleti titok nem „szellemi tulajdon”, hanem a jogosult személyhez fűződő joga. Az üzleti titok ezért nem biztosít kizárólagos vagyoni értékű jogot, hanem csak a titok közlésének, megszerzésének és felhasználásának tisztességtelen módjával szemben biztosít védelmet a jogosult személy számára.
II. A vállalkozással munkaviszonyban álló dolgozók szükségképpen megszerzik azokat a műszaki, gazdasági, kereskedelmi ismereteket, amelyek az adott tevékenységgel foglalkozó cég működéséhez hozzátartoznak. Nem kifogásolható, ha a volt munkavállalók a legálisan megszerzett ismereteiket, szaktudásukat az új munkavégzésük során hasznosítják. A munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni időszakra ún. versenytilalmi megállapodást köthetnek, ez azonban a munkavállaló megélhetését, a piaci versenyt méltánytalanul nem korlátozhatja. Versenytilalmi megállapodás és megváltás hiányában a munkaviszonyuk megszűnését követően a dolgozók a megszerzett szakmai ismereteiket korlátozás nélkül felhasználhatják.
III. Nem tisztességtelen az újonnan alapított cég olyan felhívása, amelyben arról értesíti az üzleti partnereket, hogy az érintett magánszemélyek egy másik cég keretében folytatják tevékenységüket, és erre figyelemmel ajánlják fel az újabb cég szakszerű szolgáltatásait. Az sem tisztességtelen, ha a versenytárs kedvezőbb ajánlattal, feltételekkel kívánja a megrendelői ügyfélkört megszerezni.
IV. A bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell konkrétan megjelölnie az üzleti titok mibenlétét, amelyre nézve a jogsérelmet megállapítja, illetve eltiltó rendelkezést hoz. Az üzleti titoksértés pontos megnevezése nélkül a sérelmet megállapítani, attól eltiltani nem lehet, egy ilyen rendelkezés végrehajthatatlan [régi Ptk. 81. § (1), (2) bekezdés].
A felperesi gazdasági társaságot az A. Vállalat korábbi dolgozói - köztük az I. és II. rendű alperes - alapították 1991. évben. Az állami vállalat az 1960-as évektől kezdődően a G. GmbH megrendelése alapján bérmunkában könnyűszerkezetes járműablakokat gyártott, ebben a munkában a vállalat termékigazgatójaként a III. rendű alperes is közreműködött. Alapítását követően ezt a bérmunkát a felperes végezte egészen 2003-ig. A felperes 2005-től elsősorban saját fejlesztésű termékek tervezésével, gyártásával és értékesítésével foglalkozik.Az I-III. rendű alperesek a felperes munkavállalói voltak. Az I. rendű alperes logisztikai és beszerzési igazgató, míg a II. rendű alperes műszaki-technológiai igazgatói munkakört töltött be. A III. rendű alperes belkereskedelmi vezető munkáját az I. rendű alperes felügyelte.
Az I. és II. rendű alperesek feleségei, valamint a II. rendű alperes fia 2007. július 12-én megalapították a IV. rendű alperest, a cég ügyvezetője a III. rendű alperes lett. A III. rendű alperes munkaviszonya - nyugdíjazására tekintettel - a felperesnél 2007. december 31-én megszűnt. A II. rendű alperes munkaviszonya 2008. július 7-én szűnt meg munkaügyi bíróság előtt kötött egyezség eredményeként.
A IV. rendű alperes 2008. évben lószállító felépítménybe beépíthető járműablakokat értékesített az I. Kft. részére. Az ablakok tervezését és gyártását a K. Kft. végezte. Az ablakokhoz szükséges gumiprofilt a IV. rendű alperes a felperessel szerződéses kapcsolatban álló cégtől rendelte meg a felperes egyik dolgozója közreműködésével.
Az I. rendű alperes 2009. január 18-án tájékoztatta a felperest a IV. rendű alperes alapításáról és tevékenységéről. A felperes az I. rendű alperes munkaviszonyát 2009. február 2-án rendkívüli felmondással megszüntette a bejelentési kötelezettség elmulasztása, valamint az üzleti titoktartási kötelezettség megsértése miatt.
Az I. és II. rendű alpereseket a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2010. június 22-én meghozott ítéletével a felperesi társaságból kizárta, mivel a IV. rendű alpereshez fűződő közvetett kapcsolatuk azzal a veszéllyel jár, hogy a másik kft. működését a felperesnél megismert információk átadásával segítik.
A felperes keresetében személyhez fűződő jogai megsértésére hivatkozott. Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. § (1) bekezdésére alapítva állította, hogy az alperesek üzleti titkai birtokába jutottak, és ezzel visszaéltek. A Ptk. 84. § (1) bekezdés b) és e) pontja alapján követelte a jogsértés abbahagyását és a további jogsértéstől való eltiltást, míg az e) pont szerint 5 000 000 Ft általános kártérítés megfizetésére tartott igényt. Utalt a Ptk. 86. § (4) bekezdésének a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek védelmére vonatkozó rendelkezésére. Kifejtette, hogy a IV. rendű alperes a felperes főtevékenységével megegyező járműablakok összeszerelésével és értékesítésével foglalkozik. Az általa előállított termékek azonos vagy hasonló termékszerkezetűek a felperesi termékekkel. Mivel a IV. rendű alperes tagjai ezen a téren szakmai ismeretekkel nem rendelkeznek, nyilvánvaló, hogy azokat az I-III. rendű alperesektől szerezték meg. Az I. és II. rendű alperesek vezető állású munkavállalóként hozzáfértek az összes műszaki információhoz, tervdokumentációhoz, birtokukban volt a felperes szellemi alkotásaival, az általa gyártott termékekkel, azok profiljával, műszaki tartalmával kapcsolatos összes bizalmas információ. Ismerték a felperes vevőkörét és beszerzési forrásait. A hosszú évek fejlesztését és know-how-ját tartalmazó belső információkat használták fel, az I-III. rendű alperesek jogosulatlanul és közvetetten ezen információk birtokában alapították meg a IV. rendű alperest. A III. rendű alperes egyedül nem rendelkezett olyan ismeretekkel, kapcsolatokkal, hogy mindez az I. és II. rendű alperesek közreműködése nélkül megtörténhetett volna.
Csak a három alperes együtt volt képes egy teljesen új profilrendszert, új anyagokkal megtervezni. Csatolta a fejlesztési vezetője által készített ablakszerkezet elemzést, amely szerint a IV. rendű alperes által szállított ablakok a felperes által korábban kifejlesztett konstrukcióra épülnek.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A T. M. által készített magánszakértői vélemény megállapításait felhasználva arra hivatkoztak, hogy a könnyűszerkezetes ablakszerkezetek gyártására vonatkozó műszaki megoldások alapvetően a bérmunka végzése során váltak ismertté, ezeket használta fel maga a felperes, de a K. Kft. is. Nincs semmilyen hozzáadott megoldás, tudás, amely kizárólag a felperes birtokában lenne. A IV. rendű alperes gyártási tevékenységet nem végez, a tervezés és a gyártás a K. Kft. feladata. A településen élő emberek már több ilyen profilú cégnél is dolgoztak, így a gyártási tapasztalat a munkavállalók mozgása eredményeként kiteljesedett, kizárólagossága megszűnt. Ez a tapasztalat nem képezhette a felperes üzleti titkát, nem is kötött ilyen tárgyú titoktartási megállapodást a tőle távozó munkavállalókkal.
A III. rendű alperes már nem volt a felperes alkalmazottja, amikor a IV. rendű alperesnél az ablakok forgalmazása megkezdődött. A III. rendű alperes az ablakgyártással foglalkozó állami vállalatnál is termékigazgató volt, a felperessel való munkaviszony létrejöttét megelőző 30 évben is ablakgyártással foglalkozott. Utaltak arra is, hogy a perben szereplő ablakszerkezetre a felperes iparjogvédelmi oltalommal nem rendelkezik.
Az elsőfokú bíróság az ügyben részítéletet hozott, melyben kötelezte a IV. rendű alperest, hagyjon fel a felperessel azonos profilrendszerek felhasználásával történő ablakok gyártásával és forgalmazásával, emellett eltiltotta az alpereseket a felperes üzleti titkainak jogosulatlan felhasználásától. Megállapítása szerint a felperes bizonyította, hogy a IV. rendű alperes által forgalmazott ablakok a saját profilrendszere alapján készültek. Az I. Kft.-től beszerzett egy olyan ablakot, amit a IV. rendű alperes gyártott és saját profilrendszere segítségével ugyanezt legyártotta. Ezzel igazolta, hogy a IV. rendű alperes nem önálló tervezés alapján, hanem a felperes profilrajzának felhasználásával gyártatta az ablakokat. A lószállító felépítménybe beépített ablak azonos a felperes által korábban kifejlesztett egytolós kivitelű, ragasztással beépíthető ablakkal. A felperes tervezőmérnöke által készített összehasonlító elemzés, valamint az alperesek felkérése alapján készült magánszakértői vélemény közötti ellentmondás feloldása érdekében műszaki szakértőt rendelt ki. H. I. szakvéleményét ítélkezése alapjául elfogadva megállapította, hogy a két ablak az alapanyagok gyártásai, alapméretei szempontjából megegyezik. Az egyezőség fennáll a méret és a vizuális megjelenés kapcsán is. Csupán szakmai tudás, tapasztalat alapján nem lehet legyártani az ablakot, a vázlat átvétele és a gyártás között folyamatos együttműködés szükséges, melynek a IV. rendű alperes csak a felperesnél megszerzett ismeretek birtokában volt képes. Az ajánlatkéréstől a konkrét gyártás megtervezéséig önmagában nem elegendő a gyártó ügyvezetőjének szaktudása. A gyártó önmagában csak egyszerű rajzok alapján nem tud megtervezni olyan ablakot, amelyre a megrendelőnek szüksége van. Már a megrendelőnek is olyan profilrajzokat kell készítenie, amelyek alapján a gyártási rajzok elkészülhetnek. Ehhez műszaki tapasztalatra van szükség, amely jelentős költségráfordítással jár. Az alperesek ezeket a költségeket takarították meg azzal, hogy az ablakot a felperes üzleti titkainak megsértésével készíttették. Jogosulatlanul felhasználták a felperes vagyoni értéket képviselő szakmai tapasztalatait.
A szükséges anyagok megválasztása, a beszerzési források ismerete, a gyártás során kialakult tapasztalati úton elért kiegészítő munkák, a beméretezett profilrajzok és a gyártási rajzok is a gyártó üzleti titkát képezik. Önmagában a gyártási tapasztalatok alapján nem lehetett két, szinte egyező terméket megtervezni, ehhez szükség volt a felperes technológiai ismereteinek megszerzésére is. A felperes sikerrel bizonyította, hogy a 3T-376-os gumiprofil felszerszámozását ő rendelte meg, ő fizette ki ennek ellenértékét is, az a tulajdona. K. K. tanú szerint az alperesek az ő segítségével jutottak hozzá ehhez a gumiprofilhoz. A III. rendű alperes még a munkaviszony alatt ismerte meg a G. Kft., valamint az S. Kft. megrendeléseit, ezzel is a felperes üzleti titkai sérültek, mivel a IV. rendű alperes ezt a vevőkört megszerezte.
A részítélettel szemben az alperesek éltek fellebbezéssel, melyben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a bíróság nem határozta meg részítéletében, hogy konkrétan milyen felperesi üzleti titkot sértettek meg, így az eltiltás sem konkrét tényre, adatra, megoldásra stb. vonatkozik. Az sem derül ki az ítéletből, hogy ténylegesen milyen cselekménnyel valósították meg a titoksértést. Nem lehet üzleti titok az az információ, adat, amely már nyilvánosságra került. Amikor a felperes járműablakai bekerültek a kereskedelembe, azokat beépítette a járműbe, ezzel a termék egésze nyilvánosságra került. A felperes nem bizonyította a perben, hogy a per tárgyává tett ablak alumínium- és gumiprofiljai az ő szellemi termékei. Hangsúlyozták, hogy ezek nem állnak oltalom alatt. Az alapanyagok beszerzési forrásait és az ügyfélkört nem tartották olyannak, mint amely üzleti titok tárgya lehetne. Lényegesnek tartották azt is, hogy a felperessel nem kötöttek versenykorlátozó megállapodást. A másodfokú eljárás során a fellebbezésben foglaltak alátámasztására magánszakértői véleményt, valamint mérési eredményeket csatoltak.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, a fellebbezésben írtakkal szemben nem csak az I. Kft. részére gyártott járműablakokhoz kapcsolódó üzleti titkai védelmében indította meg a pert, a kereset nem szűkült le erre az ablakra. A perindítást éppen az indokolta, hogy az I. rendű alperes munkaviszonyának megszűnésekor az összes nyomtatott profilrajza eltűnt. Utalt a bírói gyakorlatra, amely szerint az üzleti titokkal kapcsolatos perekben nincs jelentősége annak, hogy iparilag védett-e a termék vagy sem (BH 1997.407.). Vitatta az alapanyag beszerzési forrásaival, árával és az ügyfélkörrel kapcsolatos fellebbezési hivatkozások helyességét.
Kifejtette, az üzleti titkok részletes felsorolása tőle azért sem várható, mivel így azok nyilvánosságra kerülnének.
Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
A felperes keresetében a személyhez fűződő jogai megsértésére, nevezetesen üzleti titoksértésre hivatkozott. Ebben a körben kérte értékelni, hogy az alperesek jogsértő magatartása a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretei és tapasztalatai (know-how) tekintetében valósult meg.
A Ptk. 81. § (1) bekezdése értelmében személyhez fűződő jogot sért, aki üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél. A (2) bekezdés szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.
Az üzletititok-sértés általában a piaci versenyben résztvevő vállalkozások sérelmére történik, az érintett piaci szereplők jogsértés esetén keresetükben jellemzően a versenyjogi szabályok alkalmazását kérik. A tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 4. § (1) bekezdése ezért tiltja az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzését, felhasználását, jogosulatlanul mással történő közlését vagy nyilvánosságra hozatalát. A Tpvt. 4. § (3) bekezdés a) pontja az üzleti titok fogalmát illetően visszautal a Ptk. 81. § (2) bekezdés rendelkezésére.
Az üzleti titok megsértése jellemzően a versenyjogi perekben merül fel, ezért bírósági gyakorlat is a Tpvt. 4. §-ára alapított keresetek kapcsán alakult ki. Miután az üzleti titoksértés szabályozása a Ptk.-ban és a Tpvt.-ben tartalmilag lefedi egymást, a Tpvt. 4. §-a kapcsán kialakult bírói gyakorlat a Ptk. 81. § (1) és (2) bekezdésre alapított kereset elbírálása során megfelelően irányadó.
A IV. rendű alperesre kiterjedő megállapítás és eltiltás iránti igény a versenytársi helyzet kialakulását, létrejöttét feltételezi, jövőre szóló.
Az üzleti titok sérelme szempontjából is kiindulópont, hogy a piacon új versenytárs megjelenése a gazdasági élet, a piacgazdaság szükségképpeni, kívánt következménye, annak pozitív velejárója. Az új versenytárs megjelenése a piacon nem sérti a versenyt, hanem azt előmozdítja, ezért tisztességtelen piaci magatartást nem valósít meg. A piacgazdaság alapját képező gazdasági verseny lényegéhez tartozik, hogy azonos piacon, azonos árut vagy szolgáltatást kínáló vállalkozók versengenek a fogyasztók megrendeléséért, így az a körülmény, hogy a piacon hasonló vagy azonos szolgáltatást nyújtó másik vállalkozó is megjelenik, a gazdasági versenytől nem idegen, hanem azzal összhangban álló jelenség. A versenytárs megjelenése következtében a lanyhuló forgalom, csökkenő bevétel a verseny logikája szerint jogi védelemmel nem, hanem csak a piaci eszközök igénybevételével orvosolható (Ítélőtáblai Határozatok 2006.159.).
Miként más esetekben, a felperessel munkaviszonyban álló dolgozók is szükségképpen megszerezték azokat a műszaki, gazdasági, kereskedelmi ismereteket, amelyek egy járműablakgyártással foglalkozó cég működéséhez hozzátartoznak. A bírói gyakorlat szerint nem kifogásolható, ha a volt munkavállalók a szabályszerűen - legálisan - megszerzett ismereteiket, szaktudásukat az új munkavégzésük során hasznosítják [BH 1995.231., BH 1997.407., valamint BDT 2010.79. (BDT 2010.2248.) számú jogesetek].
Lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni időszakra ún. versenytilalmi megállapodást kössenek, ez azonban a munkavállaló megélhetését, a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozhatja. A versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás nem eredményezheti az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását (A munkavállalót terhelő versenytilalmi korlátozás, Magyar Jog 2002/11. szám 3. oldal). Az ilyen megállapodás érvényességéhez szükséges, hogy a korlátozás fejében a munkáltató megfelelő ellenérték megfizetésére kötelezze magát (BH 2001.84.). Versenytilalmi megállapodás és megváltás hiányában a munkaviszonyuk megszűnését követően az I-III. rendű alperesek az általuk megszerzett szakmai ismereteket korlátozás nélkül felhasználhatták.
Más kérdés, hogy a IV. rendű alperes alapításának társasági jogi következményeit az I. és II. rendű alpereseknek viselnie kellett. Bár az I. és II. rendű alperesek nem tagjai a IV. rendű alperesnek, a közeli hozzátartozóik tagsága miatt a felperesi társaságban maradásuk valóban veszélyeztetné a felperes gazdasági érdekeit, ennélfogva a potenciális veszélyeztetés megalapozta a tagkizárásukat. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes üzleti titoksértésre hivatkozással is kérte az I. és II. rendű alperes kizárását, ebben a körben azonban állításait nem bizonyította, semmilyen bizonyítékot ennek alátámasztása érdekében nem szolgáltatott, a kizárás nem ezen alapult.
Nem tisztességtelen az újonnan alapított cég olyan felhívása sem, amelyekben arról értesíti a tagok, ügyvezetők korábbi munkaviszonya során megismert üzleti partnereket, hogy az érintett magánszemélyek egy másik cég keretében folytatják tevékenységüket, és erre figyelemmel ajánlják fel ezen újabb cég szakszerű szolgáltatásait (Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 25.247/2002/5.). Az sem tisztességtelen, ha a versenytárs kedvezőbb ajánlattal, feltételekkel kívánja a megrendelői ügyfélkört megszerezni (BH 2007.419., BH 2009.19.). A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság előtt folyt perben G. I. a G. Kft. ügyvezetője tanúvallomásában számot adott arról, hogy örömmel fogadták a IV. rendű alperes piacon való megjelenését, a bizonyos tekintetben monopolhelyzetben lévő felperes versenytársának tevékenységéről a III. rendű alperestől korrekt tájékoztatás eredményeként szerzett információt.
Helytállóan kifogásolták az alperesek fellebbezésükben, hogy a felperes a keresetében, majd az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében nem jelölte meg konkrétan az üzleti titok mibenlétét. A Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet. Az ítélet rendelkező része [Pp. 220. § (1) bekezdés d) pont] tartalmazza a bíróság döntését. Ebben körültekintően, minden kétséget kizáró módon kell megfogalmazni az érdemi döntést annak érdekében, hogy a felek számára az egyértelmű legyen és a végrehajtás során se okozzon problémát (BDT 2010/6/103. III.). Az előbb említett és a kereseti kérelemmel, továbbá az elsőfokú ítélet rendelkező részével kapcsolatos követelmények a perbeli esetben nem teljesültek. A felperes a keresetében, majd az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében nem jelölte meg pontosan, hogy az alperesek konkrétan milyen tény, adat, információ, illetve megoldás tekintetében sértették meg az üzleti titkát, az eltiltás is csak ezen konkrétan behatárolt titoksérelemre irányulhatott volna. A felperes részéről az üzleti titok pontos megnevezése elmaradt, amit fellebbezési ellenkérelmében azzal indokolt, ez azért történt, "mivel így azok nyilvánosságra kerülnének". Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, hogy az üzleti titoksértés pontos megnevezése nélkül ilyen sérelmet megállapítani, attól az alpereseket eltiltani nem lehet, egy ilyen rendelkezés végrehajthatatlan.
A felperes keresetében általános jelleggel a két cég által forgalmazott termékek - műszaki megoldások tekintetében fennálló - hasonlóságát sérelmezte, a konkrét titoksértés megjelölése elmaradt. Nem a Ptk. 81. § (1) bekezdésére, hanem versenyjogi jogsértő magatartásra alapított kereseti kérelem elbírálásakor lehetne csak jelentősége annak, hogy az egyik cég másolja, utánozza a másik cég termékeit, illetve összességében értékelve a magatartását, tisztességtelen gazdasági tevékenységet folytat vagy sem.
Utalt a felperes keresetében a Ptk. 86. § (4) bekezdés rendelkezésére is. E szabályozás szerint a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében. A felperes álláspontja szerint általánosságban a termékek profilja, mint megoldás, műszaki ismeret és tapasztalat elsajátítása jelentett volna üzleti titoksértést. A felperes érvelésével szemben az üzleti titok nem minősül "vagyoni értékű jogosítványnak", nem "szellemi tulajdon", hanem a kft. személyiségi joga. Az üzleti titok nem biztosít kizárólagos vagyoni értékű jogot a jogosult számára, hanem csak a titok közlésének, megszerzésének és felhasználásának tisztességtelen módjával szemben biztosít védelmet a személy számára. Jogi értelemben a titok tulajdonosáról nem beszélhetünk, a titokjogosult helyzete nem egy pozitív módon meghatározott kizárólagos jog, hanem a tiltó rendelkezés révén biztosított védelem útján jön létre (BDT 2010/10/159.). A felperes által gyártott termékek iparjogvédelmi oltalom alatt nem állnak, maga a termék és az arra vonatkozó megoldások, műszaki ismeretek nyugat-európai bérmunka konstrukció keretében jutottak a felpereshez, továbbá a különböző vállalatok, cégek munkavállalóihoz, ideértve az I-III. rendű alpereseket is. A nyilvánosságra került műszaki ismeretek alapján, illetve a legálisan megszerzett és az új cégnél legálisan felhasználható szakmai tudás birtokában a III. és IV. rendű alperesek titoksértés nélkül terveztettek, gyártattak a felperesi termékhez hasonló ablakprofilokat. A termékhasonlóság magyarázata az, hogy a környéken a bérmunka konstrukcióban végzett gépjárműgyártás együtt járt a dolgozói mobilitással, a munkavállalók ezt a tevékenységet hosszabb ideig több, különböző cégnél is végezték, így terjedhetett ki a szakmai tudás és a tapasztalat. Helytállóan mutattak rá az alperesek a perben arra, hogy az ablakokat ugyanazon cég gyártja a IV. rendű alperes számára, amely korábban a bérmunka konstrukcióban más cégek javára is végezte ugyanezt a tevékenységet, a III. rendű alperes pedig már nem állt a felperes alkalmazásában, amikor az ablakgyártásra a IV. rendű alperes 2008. évben megrendelést adott. A magánszakértői véleményt készítő T. M. igazságügyi szakértő megállapítása szerint a perbeli ablakok tervezése, gyártása nem igényel különleges műszaki, szellemi kihívást, a szükséges alapismeretek és gyakorlat birtokában nem jelent nehézséget a kézenfekvő megoldások alkalmazása. Minden esetben szabványokkal dolgoztak és kereskedelmi anyagokat használtak az alperesi megrendelés teljesítése során. A szakértő összehasonlította a lószállító felépítménybe gyártott IV. rendű alperes által forgalmazott ablakot a felperes profiljával, és a két termék között műszaki szempontból lényeges eltéréseket véleményezett. Ahogyan erre T. M. rámutatott, amennyiben a felperesnek eleve rendelkezésre álltak volna azok a profilrajzok, amelyek alapján legyártotta a IV. rendű alperes által forgalmazott említett ablakot, nem is kellett volna azokat lemérni, és mérések alapján rajzot sem készíteni, elegendő lett volna, ha csatolja a hivatkozott profilrajzokat, ami igazolná, hogy az a műszaki megoldás valóban a felperes szellemi terméke, ez azonban elmaradt.
Helytállóan utaltak az alperesek fellebbezésükben arra, hogy az alapanyagok beszerzési forrása, az adott termék szokásos megrendelőire (ügyfélkör) vonatkozó információk nyilvánosak, mindenki számára legálisan hozzáférhetők. A jelzett körben a felperesnél is rendelkezésre álló adatok, tények, információk nem minősülnek a felperes üzleti titkának, így ezekre nézve az üzleti titoksértés nem valósulhatott meg. A III. és IV. rendű alperesek kétség nélkül ezen információk birtokába jutottak, de a kifogásolt eljárásuk nem minősül visszaélésszerűnek vagy tisztességtelennek, így a mások által is hozzáférhető adatok, információk felhasználása jogszerű volt.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét ugyancsak részítéletet hozva, a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta és a felperesnek az elsőfokú bíróság által elbírált kereseti kérelmeit elutasította.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.152/2011.)