adozona.hu
BH+ 2015.4.177
BH+ 2015.4.177
Ha a munkáltató a felmentést megelőzően nem vizsgálta, hogy az érintett közalkalmazott esetében valamely felmentési korlátozásra okot adó körülmény fennáll-e, és ennek függvényében a felmentés különös indokoltságát megalapozó súlyos ok megállapítható-e, a perben nem védekezhet sikerrel azzal, hogy a különös indokoltság egyébként fennállt. Az önkormányzat által elrendelt létszámcsökkentés minden további nélkül - a közalkalmazott jogviszonyát is érintő jelentős kihatás vizsgálata hiányában - automatikusan nem
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2006. augusztus 25. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével, ahol magyar tanárként és tagozatvezetőként, 2009. január 15-től pedig általános igazgatóhelyettesként foglalkoztatták.
K. Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete határozatával döntött az alperes jogelőd intézményében a 2010/2011-es tanévben indítandó tanulócsoportok számáról, az engedélyezett heti óraszámról és betölthető álláshelyek ...
BH+ 2015.4.177 Ha a munkáltató a felmentést megelőzően nem vizsgálta, hogy az érintett közalkalmazott esetében valamely felmentési korlátozásra okot adó körülmény fennáll-e, és ennek függvényében a felmentés különös indokoltságát megalapozó súlyos ok megállapítható-e, a perben nem védekezhet sikerrel azzal, hogy a különös indokoltság egyébként fennállt.
Az önkormányzat által elrendelt létszámcsökkentés minden további nélkül - a közalkalmazott jogviszonyát is érintő jelentős kihatás vizsgálata hiányában - automatikusan nem tekinthető a felmentés különös indokoltságát megalapozó oknak [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 32. § (1) bek., b) pont, MK 10. számú állásfoglalás].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2006. augusztus 25. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével, ahol magyar tanárként és tagozatvezetőként, 2009. január 15-től pedig általános igazgatóhelyettesként foglalkoztatták.K. Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete határozatával döntött az alperes jogelőd intézményében a 2010/2011-es tanévben indítandó tanulócsoportok számáról, az engedélyezett heti óraszámról és betölthető álláshelyek számáról, azzal, hogy a megbízott igazgató 2010. augusztus 25-ig tegye meg a szükséges munkáltatói feladatokat. Az alperes jogelődje ennek nyomán a 2010. augusztus 19-én kelt felmentéssel a felperes jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva 2011. március 24. napjával megszüntette. A felmentés közlésekor a felperes két tizennyolc éven aluli gyermekét egyedülállóként nevelte.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmentésével jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát; a jogellenességre tekintettel 24 havi átlagkeresetének megfelelő összeget igényelt, továbbá elmaradt vezetői pótlékát egy évre. Ezenfelül iskolakezdési támogatás kifizetését is kérte. Az alperes által végrehajtott létszámleépítés és az átszervezés tényét nem vitatta, azonban - egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy jogviszonyát csak különösen indokolt esetben szüntethették volna meg, mivel egyedül neveli két kiskorú gyermekét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte - többek között - arra hivatkozással, hogy a felperes nem egyedül, hanem az élettársával együtt neveli gyermekeit.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperest 44 100 forint iskoláztatási támogatás és kamatai megfizetésére kötelezte, a felmentés jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására, valamint a vezetői pótlék megfizetésére irányuló kereseti kérelmet azonban elutasította. Az elsőfokú bíróság a felmentést jogszerűnek értékelte, figyelemmel arra, hogy az abban hivatkozott jogszabályi indok fennállt. A Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felmentési korlátozással összefüggésben kifejtette, hogy az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes nem volt egyedülálló, a felmentést azonban erre figyelemmel nem értékelte jogellenesnek, kifejtett álláspontja szerint az átszervezés és a létszámleépítés a felmentés különösen indokolt esetének minősül.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2010. augusztus 29. napján kelt felmentésével jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A törvényszék az elsőfokú bíróság által a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontja körében kifejtettekkel nem értett egyet. Abból indult ki, hogy a fenti jogszabályhely értelmében a közalkalmazotti jogviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel, ha a közalkalmazott egyedülálló, eltartott gyermeke 18 éves koráig. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) MK 10. számú állásfoglalását idézve rámutatott arra, hogy a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna, vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Bár a munkáltató gazdálkodása körében a munkavállalók munkaviszonyára különösen az átszervezések, létszámcsökkentések hatnak ki, a különös indok megállapításához ezekben az esetekben is szükséges a többletkörülmény: a súlyos ok fennállása. Akár kisebb létszámot érintő átszervezés is különös indokká válhat akkor, ha az az adott munkavállaló munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású. A törvényszék kiemelte, hogy a peradatok szerint az alperes a döntés meghozatalakor abból indult ki, hogy a felperes élettársi kapcsolatban él, és nem tekinthető 18 éven aluli gyermekeit egyedül nevelőnek, ugyanakkor ez az állítás a perben nem nyert bizonyítást. Az alperes a különösen súlyos ok fennállásának alátámasztására a létszámleépítésen kívül más indokot nem jelölt meg, bizonyítást nem ajánlott fel, és az is megállapítható, hogy ezt a felmentési korlátozást jelentő körülményt a felmentés meghozatala előtt nem is vizsgálta. Erre figyelemmel megállapította, hogy az alperes felmentése a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjába ütközése folytán jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a törvényszék közbenső ítéletét jogszabálysértés, illetve megalapozatlanság miatt "változtassa meg", és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Álláspontja szerint jogszabálysértő a Kjt. 32. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazása jelen esetben, hiszen a létszámleépítés, átszervezés ténye - melyet az önkormányzat képviselő-testületének határozatai bizonyítanak - önmagában is megvalósítja a felmentés különös indokát. A létszámcsökkentés ténye egyben a jogszabályban megkövetelt súlyos ok fennállását is jelenti, hiszen az a felperes közalkalmazotti jogviszonya szempontjából jelentős kihatású, mivel az álláshelyek megszüntetéséből automatikusan következik az a többletkörülmény, hogy a megszűnt álláshely kapcsán annak pénzügyi fedezete is megszűnt, a továbbiakban tehát nem volt fenntartható a felperes közalkalmazotti jogviszonya.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
A Kúria a jogerős döntést a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a felmentés jogellenességét abból az okból, hogy a felperes a felmentésekor a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felmentési korlátozás alatt állt, melynek fennállását a munkáltató a felmentést megelőzően nem vizsgálta. A peres iratokból kitűnően az alperes a felmentés meghozatala előtt nem tájékozódott arról, hogy a felperes a Kjt. 32. § (1) bekezdésében meghatározott bármely felmentési korlátozásra okot adó tulajdonsággal rendelkezik-e. Különös indokoltság vizsgálata hiányában pedig az ilyen közalkalmazottat érintő felmentés felmentési korlátozásba ütközik, azaz jogellenes (BH 2014.218.)
Ebből következően amennyiben a közalkalmazott a Kjt. 32. § (1) bekezdése szerinti, a felmentési korlátozásra okot adó helyzetben van, úgy a munkáltató vizsgálni köteles, hogy a különös indok megállapításához szükséges többletkörülmény, valamely súlyos ok fennáll-e (MK 10. számú állásfoglalás). Amennyiben ezt a vizsgálatot elmulasztja a felmentést megelőzően, a perben már nem védekezhet azzal, hogy a különös indok egyébként is fennállt.
A felmentési korlátozás alatt álló közalkalmazott jogviszonyának megszüntetéséhez önmagában nem ad jogszerű alapot az önkormányzat által elrendelt létszámcsökkentés. Emellett vizsgálni szükséges a munkáltatónak azt is, hogy a létszámcsökkentés az adott közalkalmazott jogviszonya szempontjából jelentős kihatású-e. Ezen vizsgálat hiányában a munkáltató intézkedése jogszerűnek nem tekinthető.
Mindezek alapján, mivel a felülvizsgálati eljárásban az ügy érdemi elbírására lényeges kihatással bíró jogszabálysértés nem volt megállapítható, a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.208/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Medve M. Zsuzsanna ügyvéd (Gyurácz és Medve Ügyvédi Iroda) által képviselt Sz.-né B. M. felperesnek a Ceglédi 3. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Ferenc ügyvéd) által képviselt K. I. K. alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság előtt 4.M.1228/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.327/2013/9. számú jogerős közbenső ítéletével elbírált perében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
k ö z b e n s ő í t é l e t e t:
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.327/2013/9. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2006. augusztus 25. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével, ahol magyar tanárként és tagozatvezetőként, 2009. január 15-től pedig általános igazgatóhelyettesként foglalkoztatták.
K. Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete határozatával döntött az alperes jogelőd intézményében a 2010/2011-es tanévben indítandó tanulócsoportok számáról, az engedélyezett heti óraszámról és betölthető álláshelyek számáról, azzal, hogy a megbízott igazgató 2010. augusztus 25-ig tegye meg a szükséges munkáltatói feladatokat. Az alperes jogelődje ennek nyomán a 2010. augusztus 19-én kelt felmentéssel a felperes jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva 2011. március 24. napjával megszüntette. A felmentés közlésekor a felperes két tizennyolc éven aluli gyermekét egyedülállóként nevelte.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmentésével jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát; a jogellenességre tekintettel 24 havi átlagkeresetének megfelelő összeget igényelt, továbbá elmaradt vezetői pótlékát egy évre. Ezen felül iskolakezdési támogatás kifizetését és a perköltség megfizetését is kérte. Az alperes által végrehajtott létszámleépítés és az átszervezés tényét nem vitatta, azonban - egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy jogviszonyát csak különösen indokolt esetben szüntethették volna meg, mivel egyedül neveli két kiskorú gyermekét.
Az alperes a kereset elutasítását és perköltség megállapítását kérte - többek között - arra hivatkozással, hogy a felperes nem egyedül, hanem az élettársával együtt neveli gyermekeit.
A Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság a 4.M.1228/2010/23. számú ítéletében az alperest 44 100 forint iskoláztatási támogatás és kamatai megfizetésére kötelezte, a felmentés jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására, valamint a vezetői pótlék megfizetésére irányuló kereseti kérelmet azonban elutasította, és a felperest 80 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a felmentést jogszerűnek értékelte, figyelemmel arra, hogy az abban hivatkozott jogszabályi indok fennállt. A Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felmentési korlátozással összefüggésben kifejtette, hogy az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes nem volt egyedülálló, a felmentést azonban erre figyelemmel nem értékelte jogellenesnek, kifejtett álláspontja szerint az átszervezés és a létszámleépítés a felmentés különösen indokolt esetének minősül.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 8.Mf.21.327/2013/9. számú közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2010. augusztus 29. napján kelt felmentésével jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A törvényszék az elsőfokú bíróság által a Kjt. 32. § (1) bekezdés c) pontja - helyesen: b) pontja - körében kifejtettekkel nem értett egyet. Abból indult ki, hogy a fenti jogszabályhely értelmében a közalkalmazotti jogviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel, ha a közalkalmazott egyedülálló, eltartott gyermeke 18 éves koráig. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) MK 10. számú állásfoglalását idézve rámutatott arra, hogy a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna, vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Bár a munkáltató gazdálkodása körében a munkavállalók munkaviszonyára különösen az átszervezések, létszámcsökkentések hatnak ki, a különös indok megállapításához ezekben az esetekben is szükséges a többletkörülmény: a súlyos ok fennállása. Akár kisebb létszámot érintő átszervezés is különös indokká válhat akkor, ha az az adott munkavállaló munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású. A törvényszék kiemelte, hogy a peradatok szerint az alperes a döntés meghozatalakor abból indult ki, hogy a felperes élettársi kapcsolatban él, és nem tekinthető 18 éven aluli gyermekeit egyedül nevelőnek, ugyanakkor ez az állítás a perben nem nyert bizonyítást. Az alperes a különösen súlyos ok fennállásának alátámasztására a létszámleépítésen kívül más indokot nem jelölt meg, bizonyítást nem ajánlott fel, és az is megállapítható, hogy ezt a felmentési korlátozást jelentő körülményt a felmentés meghozatala előtt nem is vizsgálta. Erre figyelemmel megállapította, hogy az alperes felmentése a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjába ütközése folytán jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a törvényszék közbenső ítéletét jogszabálysértés, illetve megalapozatlanság miatt "változtassa meg", és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Álláspontja szerint jogszabálysértő az, hogy a törvényszék a Kjt. 32. § (1) bekezdés c) pontjába ütközés folytán állapította meg a felmentés jogellenességét, ugyanakkor a hivatkozott jogszabályhely arra utal, hogy csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel a közalkalmazotti jogviszony, ha a közalkalmazott házastársa sorkatonai, illetve polgári szolgálatot teljesít. Ez a hivatkozás a perbeli tényállást tekintve értelmezhetetlen, hiszen nem erre az esetre vonatkozik. Ugyanakkor az alperes szerint a Kjt. 32. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazása is jogszabálysértő jelen esetben, hiszen a létszámleépítés, átszervezés ténye - melyet az önkormányzat képviselő-testületének határozatai bizonyítanak - önmagában is megvalósítja a felmentés különös indokát. A létszámcsökkentés ténye egyben a jogszabályban megkövetelt súlyos ok fennállását is jelenti, hiszen az a felperes közalkalmazotti jogviszonya szempontjából jelentős kihatású, mivel az álláshelyek megszüntetéséből automatikusan következik az a többletkörülmény, hogy a megszűnt álláshely kapcsán annak pénzügyi fedezete is megszűnt, a továbbiakban tehát nem volt fenntartható a felperes közalkalmazotti jogviszonya.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
A Kúria a jogerős döntést a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva megállapította, hogy a törvényszék közbenső ítéletének indokolásában következetes elírásként szerepel a Kjt. 32. § (1) bekezdésének c) pontjára történő hivatkozás. Az elírás nyilvánvaló, hiszen a törvényszék által idézett jogszabályi rendelkezés nem a Kjt. 32. § (1) bekezdésének c) pontjában, hanem ugyanezen bekezdés b) pontjában szereplő törvényszöveg. Ezen túlmenően a jogerős közbenső ítéletből az is kitűnik, hogy a törvényszék az ügyet a Kjt. 32. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeket vizsgálva bírálta el. Erre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelmében ugyan helyesen hivatkozott arra, hogy a közbenső ítélet a Kjt. 32. § (1) bekezdés c) pontját tévesen hívta fel, azonban ennek a nyilvánvaló elírásnak a döntés érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a felmentés jogellenességét abból az okból, hogy a felperes a felmentésekor a Kjt. 32. § (1) bekezdés c) [helyesen: b)] pontjában foglalt felmentési korlátozás alatt állt, melynek fennállását a munkáltató a felmentést megelőzően nem vizsgálta. A peres iratokból kitűnően az alperes a felmentés meghozatala előtt nem tájékozódott arról, hogy a felperes a Kjt. 32. § (1) bekezdésében meghatározott bármely felmentési korlátozásra okot adó tulajdonsággal rendelkezik-e. Különös indokoltság vizsgálata hiányában pedig az ilyen közalkalmazottat érintő felmentés felmentési korlátozásba ütközik, azaz jogellenes (BH 2014.218.)
Ebből következően amennyiben a közalkalmazott a Kjt. 32. § (1) bekezdése szerinti, a felmentési korlátozásra okot adó helyzetben van, úgy a munkáltató vizsgálni köteles, hogy a különös indok megállapításához szükséges többletkörülmény, valamely súlyos ok fennáll-e (MK 10. számú állásfoglalás). Amennyiben ezt a vizsgálatot elmulasztja a felmentést megelőzően, a perben már nem védekezhet azzal, hogy a különös indok egyébként is fennállt.
A felmentési korlátozás alatt álló közalkalmazott jogviszonyának megszüntetéséhez önmagában nem ad jogszerű alapot az önkormányzat által elrendelt létszámcsökkentés. Emellett vizsgálni szükséges a munkáltatónak azt is, hogy a létszámcsökkentés az adott közalkalmazott jogviszonya szempontjából jelentős kihatású-e. Ezen vizsgálat hiányában a munkáltató intézkedése jogszerűnek nem tekinthető.
Mindezek alapján, mivel a felülvizsgálati eljárásban az ügy érdemi elbírására lényeges kihatással bíró jogszabálysértés nem volt megállapítható, a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperesnek igazolható perköltsége nem merült fel így annak viseléséről a Kúriának nem kellett döntenie.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli, figyelemmel arra, hogy az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében teljes személyes illetékmentességben részesül.
Budapest, 2014. szeptember 24.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.208/2014.)