adozona.hu
BH+ 2015.4.176
BH+ 2015.4.176
Az azonnali hatályú felmondást megalapozta a munkavégzéshez szükséges hatósági engedély visszavonása, amelyre jogszabály rendelkezése folytán - a munkavállaló bűncselekmény elkövetésével történt gyanúsítása miatt - került sor [2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bek. b) pont, 1996. évi CXVI. tv. (a továbbiakban: Atv.) 11. § (3) bek. b) és c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményeként 24 havi végkielégítés és 4 havi felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta a munkáltató, másrészt érdemben is vitatta az intézkedés megalapozottságát.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bírós...
BH+ 2015.4.176 Az azonnali hatályú felmondást megalapozta a munkavégzéshez szükséges hatósági engedély visszavonása, amelyre jogszabály rendelkezése folytán - a munkavállaló bűncselekmény elkövetésével történt gyanúsítása miatt - került sor [2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bek. b) pont, 1996. évi CXVI. tv. (a továbbiakban: Atv.) 11. § (3) bek. b) és c) pont].
A felperes keresete az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményeként 24 havi végkielégítés és 4 havi felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta a munkáltató, másrészt érdemben is vitatta az intézkedés megalapozottságát.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes berendezéstechnikusi munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. A gépész-műszaki osztály karbantartási munkáit tervezte, irányította, visszaellenőrizte és kapcsolatot tartott az alperes szerződéses partnereivel, így a R. H. Kft.-vel (RHK Kft.) és a G. Kft.-vel.
A G. Kft. ügyvezetője 2012. április 27-én írásban jelezte a felperes közvetlen felettesének, T. F. osztályvezetőnek, hogy az ő és az RHK Kft. munkaterületen tartózkodó dolgozóival szemben kifogásolható magatartást tanúsít a felperes. T. F. osztályvezető nem folytatott le vizsgálatot, hanem a levelet továbbította az RHK Kft.-nek, aki az általa lefolytatott vizsgálat eredményeként feljelentést tett ismeretlen tettes ellen nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatt. A nyomozás során a felperesnek a lakásán, az alperes területén lévő öltözőszekrényeiben, az irodájában házkutatásra került sor.
A megyei rendőr-főkapitányság a 2012. június 14-én kelt határozatával a felperesnek az atomenergia alkalmazása körében történő foglalkoztatásához kiadott rendőrhatósági engedélyét visszavonta, erről az alperest tájékoztatta.
Az alperes rendészeti osztálya a felperes belépési engedélyét visszavonta és zónakorlátozást hajtott végre, melynek eredményeként a felperes a 3-as és a 4-es zónába csak kísérővel léphetett be. E módosított belépőt a felperes nem vette át, de közvetlen felettese tájékoztatása szerint részére a kísérőt nem tudták volna biztosítani. A felperes a munkáltató engedélyével szabadságot vett ki, és megfellebbezte a rendőrhatósági határozatot.
Ezt követően 2012. július 4-én a felperes személyes kapcsolata révén felkereste a vezérigazgatót. A vele folytatott beszélgetésen szóba került, hogy a rendőrhatóság első fokon visszavonta a belépési engedélyhez való hozzájárulását, a belépési engedélyét korlátozták. A felperes "rendőrségi ügyével" kapcsolatban egy listát is mutatott a vezérigazgatónak azzal, hogy egy kivétellel valamennyi azon szereplő tárgyról tudja, hol van.
A megyei rendőr-főkapitányság 2012. augusztus 9-én kelt tájékoztatójában közölte az alperessel, hogy a felperest érintő hatósági hozzájárulás visszavonásáról szóló elsőfokú határozat 2012. július 30-án jogerőre emelkedett. Erről a rendészeti osztály tájékoztatta a munka- és személyügyi osztályt, valamint a jogi osztályt, majd együttesen megkeresést intéztek a P.-i Rendőrkapitányság felé a hatósági hozzájárulás visszavonását megalapozó cselekményről történő tájékoztatás céljából. A P.-i Rendőrkapitányság 2012. augusztus 28-án kelt levelében azt közölte az alperessel, hogy a nyomozó hatóság az RHK Kft. biztonsági vezetőjének feljelentése alapján nyomozást folytat nagyobb kárt okozó sikkasztás büntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a felperessel szemben.
A jogi osztály 2012. augusztus 30-án kelt feljegyzésben tájékoztatta a vezérigazgatót az ügyről, és a lehetséges munkáltatói intézkedésekről. Miután a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére tett kísérlet eredménytelen maradt, 2012. augusztus 31-én a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan megszüntették. Az intézkedés indokolása szerint a felperes foglalkoztatásával kapcsolatos kizáró ok merült fel, a hatósági hozzájárulás jogerős visszavonására került sor. A P.-i Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint alaposan gyanúsítható nagyobb kárt okozó sikkasztás bűntettével. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény a munkáltató szerződéses partnerének eszközeit érintette, ez súlyos bizalomvesztést eredményezett.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az alperes az intézkedését két indokra (jogszabályon alapuló foglalkoztatási tilalomra és bizalomvesztésre) alapította. Következtetése szerint a két indok egymással összefügg, ezért az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitvaálló törvényi határidő betartását nem külön-külön, hanem együttesen kell figyelembe venni.
Az alperes a rendőrhatósági engedély jogerős visszavonását önmagában nem tartotta azonnali hatályú felmondást megalapozó oknak, mert a munkajogi jogkövetkezmények alkalmazhatósága miatt szükségesnek ítélte a rendőrség megkeresését annak tisztázására, hogy az engedélyt milyen okból vonták vissza, arra ugyanis enyhébb súlyú bűncselekmény esetén is sor kerülhetett.
A jogerős visszavonásról szóló tájékoztató 2012. augusztus 13-ai átvételét követően a rendészeti osztály ésszerű, két napos ügyintézési határidőn belül értesítette a munka- és személyügyi osztályt, és újabb két nap múlva a jogi osztály tájékoztatása is megtörtént, majd 2012. augusztus 22-én az alperes a rendőrkapitányságot is megkereste. Az innen augusztus 28-án kapott tájékoztatást követően készült feljegyzés birtokában dönthetett csak megalapozottan a munkáltatói jogkörgyakorló a munkajogi jogkövetkezményekről. Mindezekre tekintettel az intézkedés határidőben történt.
Az azonnali hatályú felmondás egymással összefüggő két indoka tényszerűen fennáll. Az engedély visszavonásáról szóló jogerős határozattal állt be a teljes foglalkoztatási tilalom, ezért a munkaviszony további fenntartása az alperestől nem volt elvárható.
Az elsőfokú bíróság szerint nem kellett vizsgálni, hogy önmagában ez az indok az azonnali hatályú felmondást megalapozta-e, illetve milyen munkáltatói intézkedést indokolt volna, a felmondás másik indokával együtt azonban a munkáltató intézkedését megalapozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg a tényállást.
A releváns tények megítélése során abból indult ki, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondását az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapította, vagyis az nem a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésen alapul. Ebben az esetben a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalosan tudomást szerez mindazon tényekről és körülményekről, amelyek ismeretében megalapozottan dönthet arról, hogy kíván-e élni a felmondás jogával. Ebből következően a felmondásban hivatkozott, azt megalapozó tényekről való munkáltatói tudomásszerzésnek van lényegi jelentősége. Nem a kötelezettségszegésről bekövetkezett munkáltatói tudomásszerzés, hanem a munkavállaló magatartásával összefüggő objektíve felmerülő olyan körülményekről való tudomásszerzés határozza meg a kezdő időpontot, amelyek a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszik.
A szubjektív határidő elmulasztására irányuló bizonyításnak is arra kellett tehát irányulnia, hogy a felmondásban rögzített, a bizalomvesztést megalapozó tények mikor válhattak az alperes munkáltatói jogkört gyakorló vezetője előtt ismertté.
Nem tekinthető az azonnali hatályú felmondásban megjelölt konkrét bűncselekményről való tudomásszerzésnek az, hogy a munkahelyi vezetőjét, T. F.-t a felperes a feljelentésről, a vele szemben foganatosított házkutatásról, meghallgatásáról tájékoztatta, de önmagában az sem, hogy az alperes dolgozói közreműködése mellett történt a házkutatás.
Mindezekből csak az a következtetés volt levonható, hogy a felperes nyomozati eljárással érintett személy volt. A rendészeti osztályvezető az RHK Kft. feljelentéséről csak hallomásból tudott, azt nem látta. A 2012. július 4-ei vezérigazgatói meghallgatás nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalos tudomásszerzésének. A munkavállaló magatartásával összefüggő, külső objektív körülményről (nevezetesen, hogy a munkavállalóval szemben milyen konkrét tárgyban indult büntetőeljárás) hivatalosan csak az eljárás lefolytatására jogosult szerv tájékoztatásából szerezhetett érdemi tudomást a jogkörgyakorló.
A törvényszék álláspontja szerint nem volt az alperestől elvárható a 2012. július 4-ei tudomásszerzést követően sem a foglalkoztatási engedély visszavonása tárgyában meghozott határozat jogerőre emelkedéséig saját hatáskörben a felperes magatartásának munkáltatói vizsgálata. Releváns tényeket a büntetőhatóság tudott feltárni, amelynek szerepét a munkáltató nem vehette át, hiszen indokoltan a nyomozati eljárásban megállapítottaktól el nem térhetett.
Nem késett el az azonnali hatályú felmondás. A rendőrhatósági engedély jogerős visszavonásáról szóló tájékoztató 2012. augusztus 13-ai átvételét követően, az alperes 2012. augusztus 22-ei megkereséséhez kapcsolódó 2012. augusztus 28-ai rendőrkapitánysági válaszhoz kötődik ugyanis az intézkedést megalapozó tény munkáltatói megismerésének időpontja.
A törvényszék érdemben is megalapozottnak ítélte a munkáltató intézkedését. Azt vizsgálta, hogy a szándékos bűncselekmény megalapozott gyanúját eredményező felperesi magatartás és az ezzel összefüggésben nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatt indult büntetőeljárás, amely a hatósági engedély jogerős visszavonását is eredményezte, megalapozza-e a munkáltatói bizalomvesztés bekövetkezését.
A törvényszék álláspontja szerint a munkavégzés feltételeként előírt hatósági engedély visszavonása önmagában ellehetetlenítette a munkaviszony további fenntartását, bizalomvesztést azonban a felek között a szabadság kiadásában, kivételében jelentkező konszenzusra tekintettel kialakult átmeneti helyzetben nem eredményezett.
A munkavégzés feltételeként előírt hatósági engedély jogerős visszavonásából következően, valamint a rendőrhatóság 2012. augusztus 28-ai értesítéséből megállapítható tényekből vált az alperes munkáltató előtt nyilvánvalóvá, hogy a felperessel szemben a konkrétan minősített szándékos bűncselekmény alapos gyanúja, amely a foglalkoztatását kizárja, ténylegesen fennáll; e bűncselekmény tekintetében a tényállás rövid időn belül nem lesz tisztázható; az eljárás időtartamára az alperesnek nincs ráhatása. Ez a helyzet okszerűen vezetett a felperes megbízhatóságába vetett bizalom megingásához figyelemmel arra, hogy az alperesnek jogos gazdasági érdeke fűződött ahhoz, hogy a szerződéses partnereinél minden tekintetben megbízható munkavállalót foglalkoztasson.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú ítélet a Pp. 206. § (1), (2) bekezdésébe, 3. § (5) bekezdésébe, az Mt. 78. § (1), (2) bekezdésébe, 64. § (2) bekezdésébe ütközik, továbbá az eljáró bíróságok megsértették a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségüket.
Érvelése szerint a tényállás megállapítása részben hiányos, részben a bizonyítékokkal ellentétben álló, csak az okirati bizonyítékok értékelésén alapul. Az eljáró bíróságok a felek előadásait, a tanúvallomásokat nem vették figyelembe [megsértették a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdését].
Téves azon jogkövetkeztetés is, amely szerint a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalosan tudomást szerez mindazon tényekről, amelyek ismeretében megalapozottan dönthet az intézkedés kiadásáról. Ez a Pp. 3. § (5) bekezdésébe ütközik, mert a bíróságok nem lehetnek alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához kötve.
A tanúk és a felek előadásai alapján megállapítható, hogy az azonnali hatályú felmondást megelőző tizenöt nappal jóval korábban tudomása volt a jogkörgyakorlónak a munkavállaló tájékoztatása alapján arról, hogy milyen konkrét tárgyban indult büntetőeljárás.
Az alperes rendészeti vezetője már a feljelentés előtt részletesen egyeztetett a feljelentést megtevővel, így ismert volt előtte, hogy mi képezi az eljárás tárgyát. A rendészeti osztály tudott a házkutatások elrendeléséről, a foglalkoztatási engedély visszavonásáról. A házkutatásokon az alperes munkavállalói is részt vettek, segítettek beazonosítani az egyes eszközöket. A vezérigazgató 2012. július 4-én a felperestől tájékoztatást kapott a büntetőeljárásról, annak tárgyáról, a belépőkártya bevonásáról. Ezt követően a vezérigazgató a rendészeti osztályvezetőtől is tájékoztatást kért és kapott.
Mindezen tényekből megállapítható a közvetlen felettes 2012. július 15-ei, a munkáltatói jogkörgyakorló június 4-ei tudomásszerzése. Mindezzel ellentétesen levont jogkövetkeztetés, és az Mt. 78. § (2) bekezdésébe is ütközik, miszerint az azonnali hatályú felmondás nem késett el.
A törvényszék nem vette figyelembe a szubjektív határidő betartására vonatkozó bírói gyakorlatot, különösen az EBH.1999.46. számú döntésben foglaltakat.
A hatósági hozzájárulás visszavonása tekintetében is elkésett a felmondás. A visszavonó határozat jogerőre emelkedéséről a munkáltató hivatalosan 2012. augusztus 13-án tudomást szerzett, így a szeptember 4-én közölt (augusztus 31-én kelt) felmondás elkésett. Abban az esetben, ha a döntéshez szükséges volt a két együttes indok, és be kellett várni a jogerős hatósági döntést, akkor is augusztus 13-án megkezdődött a szubjektív határidő.
Amennyiben a törvényszék álláspontja szerint a hatóságtól hivatalosan kellett tudomást szereznie a munkáltatónak arról, hogy a felperes ellen a büntetőeljárás sikkasztás miatt folyik, e körülményről a Pp. 3. § (3) bekezdés alapján tájékoztatni kellett volna a felperest.
Az azonnali hatályú felmondás érdemben is megalapozatlan. Nem bizonyított, hogy a felperes közvetlen felettesének a bizalma megingott volna, a vezérigazgató vallomása szerint pedig "a hierarchiában olyan távol vagyunk egymástól, hogy ez fel sem merülhet". Az intézkedés tényleges oka az, hogy a rendőrhatósági engedély visszavonása miatt a jogviszonyt az alperes meg kívánta szüntetni, de nem akart végkielégítést fizetni.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperessel szemben az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazására azért került sor, mert (nagyobb kárt okozó sikkasztás bűntette) bűncselekmény alapos gyanúja miatt vele szemben büntetőeljárás indult, továbbá a közbiztonsági engedélyét visszavonták, amely nélkül nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható.
A munkáltató intézkedése utal arra is, hogy a gyanúsítás tárgyát képező, a munkáltató szerződéses partnerének eszközeit érintő gazdasági jellegű bűncselekmény a munkáltató részéről súlyos bizalomvesztést eredményezett, de arra is, hogy e bűncselekménnyel történő gyanúsításra tekintettel az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. tv. (a továbbiakban: Atv.) 11. § (3) bekezdés c) pontja szerint nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható.
A munkáltató tehát a döntését nemcsak a bizalomvesztésre, hanem a felperes foglalkoztatása végleges ellehetetlenülésére is alapozta. Ezért az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló szubjektív határidő megtartottsága szempontjából nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló a foglalkoztatás végleges ellehetetlenülését megalapozó körülményekről mikor szerzett megalapozott ismereteket, vagyis mikor értesült arról, hogy a felperessel szemben folytatott nyomozás eredményeként a munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges engedélyt jogerősen visszavonták. Nem annak van tehát jelentősége, hogy a nyomozó hatóság részéről a "hivatalos" tájékoztatásra mikor került sor, hanem annak, hogy a munkáltatói jogkör- gyakorló mikor szerzett tudomást arról, hogy a felperessel szemben folytatott nyomozás tárgyát képező bűncselekmény miatt a felperes közbiztonsági engedélyét jogerősen visszavonták, tehát a foglalkoztatása véglegesen meghiúsult.
A felperes helyesen hivatkozott az EBH 1999.46. számú eseti döntés alapján kialakult bírói gyakorlatra, miszerint az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló tizenöt napos határidő megtartottsága szempontjából értékelni kell, hogy a munkáltató a döntés hozatalához szükséges információk beszerzése céljából a lehető legrövidebb időn belül intézkedett-e.
A peradatok alapján a munkáltató 2012. június 15-én megkapta a rendőrkapitányság tájékoztatását, miszerint a felperes nukleáris létesítményben történő foglalkoztatáshoz szükséges rendőrhatósági engedélyét (első fokon) visszavonták a vele szemben szándékos bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás miatt. E körülményről a felperes H. I. vezérigazgatót 2012. július 4-én tájékoztatta. A vezérigazgató a felperessel folytatott megbeszélést követően még e napon megkereste tájékoztatáskérés céljából a rendészeti osztály és a jogi osztály vezetőjét, akiket a jogkörgyakorló utasított arra, hogy a belépési engedély végleges visszavonásáról haladéktalanul tájékoztassák.
Az azonnali hatályú felmondás kiadására azonban nem pusztán a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítás, hanem az erre tekintettel történt hatósági engedély jogerős visszavonása folytán véglegesen előállt foglalkoztatási ellehetetlenülés miatt került sor. Ezért a 2012. július 4-ei közlés tartalmának, és az ezt követően történő kivizsgálási mulasztásnak a határidő megtartottsága szempontjából nincs jelentősége.
A törvényszék helytállóan fejtette ki, hogy az engedély jogerős visszavonásáról történő tájékoztatást (2012. augusztus 13.) követően az annak alapjául szolgáló bűncselekmény jogi minősítésére vonatkozó tájékoztatás (2012. augusztus 28.) megkérésére is figyelemmel a munkáltatói jogkörgyakorló a részére 2012. augusztus 30-án megküldött részletes (így a hatósági engedély jogerős visszavonását, valamint az annak alapjául szolgáló bűncselekmény pontos megjelölését tartalmazó) jelentés alapján az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt tizenöt napos határidőt megtartva döntött a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséről (2012. augusztus 31.), és került sor az intézkedés kézbesítésére (2012. szeptember 4.).
Annak, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló tájékoztatását megelőzően a bűncselekmény minősítése tárgyában tett vizsgálódás szükséges és eredményes volt-e, a tudomásszerzés időpontjára nincs kihatása. Az információkérésre pedig rövid időn belül sor került, így indokolatlan tényfeltárási késedelemről sem lehet szó.
Az azonnali hatályú felmondás oka nem önmagában a felperessel szemben indult büntetőeljárás ténye, hanem ezzel összefüggésben a munkavégzés ellehetetlenülését eredményező hatósági engedély (jogerős) megvonása volt. A nyitva álló szubjektív határidőt tehát nem a büntetőeljárás tényének bejelentésétől, hanem az engedély jogerős megvonásáról történő értesüléstől kell számítani. A törvényszék helyesen mutatott rá arra, hogy az engedély első fokon történő megvonását követően a munkáltató a felperessel megállapodott, hogy az ezzel szembeni fellebbezése elbírálásáig szabadságát tölti, tehát megoldást kerestek a foglalkoztatás - akkor még ideiglenesnek tekinthető - nehezítettsége áthidalására.
A rendkívüli felmondás érdemben is megalapozott.
A felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert a hatósági engedély jogerős megvonása folytán nem tudott eleget tenni a munkavégzési kötelezettségének, tehát a foglalkoztatása az ő oldalán felmerült okból lehetetlenült el. Ezért az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy a felperes ellen indult büntetőeljárásról a munkáltatót tájékoztatta-e, a munkáltató a jogerős hatósági határozat meghozatalát megelőzően folytatott-e a nyomozás tárgyává tett cselekmény tárgyában vizsgálatot.
A felperes hatósági engedélyének jogerős bevonásáról az illetékes rendőri szerv az Atv. 11. § (3) bekezdés b) és c) pontja alapján intézkedett. A közbiztonsági engedély visszavonására jogerősen azért került sor, mert a felperessel szemben nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban, ezért nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható. Ezt a körülményt az azonnali hatályú felmondás is rögzíti az indokolásában. Ez a felperesi magatartás az, amely a közbiztonsági engedélye visszavonását eredményezte, és amely az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerinti rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgálhat (EBH 2011.2427.).
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján módosított indokolással hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.250/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Hamarné dr. Szepesi Veronika ügyvéd (Szepesi Ügyvédi Iroda) által képviselt F. T. felperesnek a dr. Nanyista László ügyvéd (Dr. Nanyista László Ügyvédi Iroda), dr. Jójárt Bíborka ügyvéd (Dr. Jójárt Bíborka Ügyvédi Iroda), dr. Nagy László ügyvéd (Dr. Nagy László Ügyvédi Iroda), és a dr. Siegler Konrád ügyvéd (Siegler Ügyvédi Iroda) által képviselt MVM P.-i A. Zrt. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.302/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 13.Mf.20.051/2013/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 13.Mf.20.051/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 100 000 (egyszázezer) forint és 27 000 (huszonhétezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményeként 24 havi végkielégítés és 4 havi felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta a munkáltató, másrészt érdemben is vitatta az intézkedés megalapozottságát.
A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.302/2012/23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és marasztalta az alperes perköltségében. Megállapította, hogy az előlegezett illetéket az állam viseli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes berendezéstechnikusi munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. A gépész-műszaki osztály karbantartási munkáit tervezte, irányította, visszaellenőrizte és kapcsolatot tartott az alperes szerződéses partnereivel, így a R. H. Kft-vel (RHK Kft.) és a G. Kft-vel.
A G. Kft. ügyvezetője 2012. április 27-én írásban jelezte a felperes közvetlen felettesének, T. F. osztályvezetőnek, hogy az ő és az RHK Kft. munkaterületen tartózkodó dolgozóival szemben kifogásolható magatartást tanúsít a felperes. T. F. osztályvezető nem folytatott le vizsgálatot, hanem a levelet továbbította az RHK Kft-nek, aki az általa lefolytatott vizsgálat eredményeként feljelentést tett ismeretlen tettes ellen nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatt. A nyomozás során a felperesnek a lakásán, az alperes területén lévő öltözőszekrényeiben, az irodájában házkutatásra került sor.
A megyei rendőr-főkapitányság a 2012. június 14-én kelt határozatával a felperesnek az atomenergia alkalmazása körében történő foglalkoztatásához kiadott rendőrhatósági engedélyét visszavonta, erről az alperest tájékoztatta.
Az alperes rendészeti osztálya a felperes belépési engedélyét visszavonta és zónakorlátozást hajtott végre, melynek eredményeként a felperes a 3-as és a 4-es zónába csak kísérővel léphetett be. E módosított belépőt a felperes nem vette át, de közvetlen felettese tájékoztatása szerint részére a kísérőt nem tudták volna biztosítani. A felperes a munkáltató engedélyével szabadságot vett ki, és megfellebbezte a rendőrhatósági határozatot.
Ezt követően 2012. július 4-én a felperes személyes kapcsolata révén felkereste a vezérigazgatót. A vele folytatott beszélgetésen szóba került, hogy a rendőrhatóság első fokon visszavonta a belépési engedélyhez való hozzájárulását, a belépési engedélyét korlátozták. A felperes "rendőrségi ügyével" kapcsolatban egy listát is mutatott a vezérigazgatónak azzal, hogy egy kivétellel valamennyi azon szereplő tárgyról tudja, hol van.
A megyei rendőr-főkapitányság 2012. augusztus 9-én kelt tájékoztatójában közölte az alperessel, hogy a felperest érintő hatósági hozzájárulás visszavonásáról szóló elsőfokú határozat 2012.július 30-án jogerőre emelkedett. Erről a rendészeti osztály tájékoztatta a munka- és személyügyi osztályt, valamint a jogi osztályt, majd együttesen megkeresést intéztek a P.-i Rendőrkapitányság felé a hatósági hozzájárulás visszavonását megalapozó cselekményről történő tájékoztatás céljából. A P.-i Rendőrkapitányság 2012. augusztus 28-án kelt levelében azt közölte az alperessel, hogy a nyomozó hatóság az RHK Kft. biztonsági vezetőjének feljelentése alapján nyomozást folytat nagyobb kárt okozó sikkasztás büntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a felperessel szemben.
A jogi osztály 2012. augusztus 30-án kelt feljegyzésben tájékoztatta a vezérigazgatót az ügyről, és a lehetséges munkáltatói intézkedésekről. Miután a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére tett kísérlet eredménytelen maradt, 2012. augusztus 31-én a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan megszüntették. Az intézkedés indokolása szerint a felperes foglalkoztatásával kapcsolatos kizáró ok merült fel, a hatósági hozzájárulás jogerős visszavonására került sor. A P.-i Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint alaposan gyanúsítható nagyobb kárt okozó sikkasztás bűntettével. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény a munkáltató szerződéses partnerének eszközeit érintette, ez súlyos bizalomvesztést eredményezett.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az alperes az intézkedését két indokra (jogszabályon alapuló foglalkoztatási tilalomra és bizalomvesztésre) alapította. Következtetése szerint a két indok egymással összefügg, ezért az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitvaálló törvényi határidő betartását nem külön-külön, hanem együttesen kell figyelembe venni.
Az alperes a rendőrhatósági engedély jogerős visszavonását önmagában nem tartotta azonnali hatályú felmondást megalapozó oknak, mert a munkajogi jogkövetkezmények alkalmazhatósága miatt szükségesnek ítélte a rendőrség megkeresését annak tisztázására, hogy az engedélyt milyen okból vonták vissza, arra ugyanis enyhébb súlyú bűncselekmény esetén is sor kerülhetett.
A jogerős visszavonásról szóló tájékoztató 2012. augusztus 13-ai átvételét követően a rendészeti osztály ésszerű, két napos ügyintézési határidőn belül értesítette a munka- és személyügyi osztályt, és újabb két nap múlva a jogi osztály tájékoztatása is megtörtént, majd 2012. augusztus 22-én az alperes a rendőrkapitányságot is megkereste. Az innen augusztus 28-án kapott tájékoztatást követően készült feljegyzés birtokában dönthetett csak megalapozottan a munkáltatói jogkörgyakorló a munkajogi jogkövetkezményekről. Mindezekre tekintettel az intézkedés határidőben történt.
A tanúvallomások és a 2012. június 14-én kelt házkutatási parancs tartalmának értékelése alapján arra következtetett, hogy az alperes vezérigazgatójának 2012. július 4-én nem volt tudomása arról, hogy a felperes ellen nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatt büntetőeljárás van folyamatban.
Az azonnali hatályú felmondás két indokának egymással való összefüggésére figyelemmel azt hangsúlyozta, hogy a kötelezettségszegő magatartás nem maga a büntetőeljárás volt, hanem az annak alapját képező cselekmény, amelynek vizsgálata a büntetőeljárás feladatát képezte. Ezért annak eredményét az alperes nem volt köteles megvárni.
Az azonnali hatályú felmondás egymással összefüggő két indoka tényszerűen fennáll. Önmagában nem a hatósági engedély jogerős visszavonása és az abból fakadó foglalkoztatási akadály volt az azonnali hatályú felmondás indoka, hanem együttesen az annak alapjául szolgáló cselekmény, vagyis a bizalomvesztést eredményező nagyobb értékre az alperes szerződéses partnerének sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettének alapos gyanúja okán indult büntetőeljárás. Az engedély visszavonásáról szóló jogerős határozattal állt be a teljes foglalkoztatási tilalom, ezért a munkaviszony további fenntartása az alperestől nem volt elvárható.
Az elsőfokú bíróság szerint nem kellett vizsgálni, hogy önmagában ez az indok az azonnali hatályú felmondást megalapozta-e, illetve milyen munkáltatói intézkedést indokolt volna, a felmondás másik indokával együtt azonban a munkáltató intézkedését megalapozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék 13.Mf.20.051/2013/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, marasztalta a felperest az alperes perköltségében.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg a tényállást.
A releváns tények megítélése során abból indult ki, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondását az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapította, vagyis az nem a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésen alapul. Ebben az esetben a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalosan tudomást szerez mindazon tényekről és körülményekről, amelyek ismeretében megalapozottan dönthet arról, hogy kíván-e élni a felmondás jogával. Ebből következően a felmondásban hivatkozott, azt megalapozó tényekről való munkáltatói tudomásszerzésnek van lényegi jelentősége. Nem a kötelezettségszegésről bekövetkezett munkáltatói tudomásszerzés, hanem a munkavállaló magatartásával összefüggő objektíve felmerülő olyan körülményekről való tudomásszerzés határozza meg a kezdő időpontot, amelyek a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszik.
A szubjektív határidő elmulasztására irányuló bizonyításnak is arra kellett tehát irányulnia, hogy a felmondásban rögzített, a bizalomvesztést megalapozó tények mikor válhattak az alperes munkáltatói jogkört gyakorló vezetője előtt ismertté. Ezért más vezető beosztású dolgozóknak a felperes munkavállaló kötelezettségszegő magatartásáról szerzett, valamint a vezérigazgató bizonyos körű ismeretei nem tekinthetőek olyan releváns ténynek, amelyek tényállásbeli mellőzése az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást megalapozatlanná tenné.
Az okirati bizonyítékokból nem válhatott ismertté a felperes közvetlen vezetője, a rendészeti osztály vezetője, valamint a vezérigazgató számára a felperessel szemben indult büntetőeljárás ténye. Nem bizonyított, hogy a hatósági engedély visszavonásáról szóló határozatokat, valamint a házkutatást elrendelő határozatot a munkáltatóval közölték. Nem tekinthető az azonnali hatályú felmondásban megjelölt konkrét bűncselekményről való tudomásszerzésnek az, hogy a munkahelyi vezetőjét, T. F.-et a felperes a feljelentésről, a vele szemben foganatosított házkutatásról, meghallgatásáról tájékoztatta, de önmagában az sem, hogy az alperes dolgozói közreműködése mellett történt a házkutatás.
Mindezekből csak az a következtetés volt levonható, hogy a felperes nyomozati eljárással érintett személy volt. A rendészeti osztályvezető az RHK Kft. feljelentéséről csak hallomásból tudott, azt nem látta. A 2012. július 4-ei vezérigazgatói meghallgatás nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalos tudomásszerzésének. A munkavállaló magatartásával összefüggő, külső objektív körülményről (nevezetesen, hogy a munkavállalóval szemben milyen konkrét tárgyban indult büntetőeljárás) hivatalosan csak az eljárás lefolytatására jogosult szerv tájékoztatásából szerezhetett érdemi tudomást a jogkörgyakorló.
A törvényszék álláspontja szerint - miután a munkáltató az intézkedését konkrét, meghatározott szándékos bűncselekmény miatti büntetőeljárás megindulásának tényére alapította - nem volt az alperestől elvárható a 2012. július 4-ei tudomásszerzést követően sem a foglalkoztatási engedély visszavonása tárgyában meghozott határozat jogerőre emelkedéséig a felperest érintő büntető ügyről való konkrét tájékoztatáskérés, illetve saját hatáskörben a felperes magatartásának munkáltatói vizsgálata. Releváns tényeket a büntető hatóság tudott feltárni, amelynek szerepét a munkáltató nem vehette át, hiszen indokoltan a nyomozati eljárásban megállapítottaktól el nem térhetett.
Az alperestől elkülönült jogi személyiséggel rendelkező RHK Kft. telephelyén lévő vagyontárgyakat érintő alperesi munkavállaló által tanúsított magatartás sem volt elvárhatóan vizsgálható. Nem volt indokolt továbbá a felperest érintő büntető ügyről való konkrét tájékoztatás kérése sem a hatósági engedély visszavonásáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig. Esetleges további nyomozati cselekmények eredményeként sor kerülhetett volna akár az e tárgyban hozott elsőfokú határozat megváltoztatására, a felperes cselekményének máskénti minősítésére, amely szabálysértési értékhatár esetén az azonnali hatályú felmondásban közölt okok megszűnését is eredményezhették volna.
Nem késett el az azonnali hatályú felmondás. A rendőrhatósági engedély jogerős visszavonásáról szóló tájékoztató 2012. augusztus 13-ai átvételét követően, az alperes 2012. augusztus 22-ei megkereséséhez kapcsolódó 2012. augusztus 28-ai rendőrkapitánysági válaszhoz kötődik ugyanis az intézkedést megalapozó tény munkáltatói megismerésének időpontja.
A törvényszék érdemben is megalapozottnak ítélte a munkáltató intézkedését. Azt vizsgálta, hogy a szándékos bűncselekmény megalapozott gyanúját eredményező felperesi magatartás és az ezzel összefüggésben nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatt indult büntetőeljárás, amely a hatósági engedély jogerős visszavonását is eredményezte, megalapozza-e a munkáltatói bizalomvesztés bekövetkezését.
A törvényszék álláspontja szerint a munkavégzés feltételeként előírt hatósági engedély visszavonása önmagában ellehetetlenítette a munkaviszony további fenntartását, bizalomvesztést azonban a felek között a szabadság kiadásában, kivételében jelentkező konszenzusra tekintettel kialakult átmeneti helyzetben nem eredményezett.
A munkavégzés feltételeként előírt hatósági engedély jogerős visszavonásából következően, valamint a rendőrhatóság 2012. augusztus 28-ai értesítéséből megállapítható tényekből vált az alperes munkáltató előtt nyilvánvalóvá, hogy a felperessel szemben a konkrétan minősített szándékos bűncselekmény alapos gyanúja, amely a foglalkoztatását kizárja, ténylegesen fennáll; e bűncselekmény tekintetében a tényállás rövid időn belül nem lesz tisztázható; az eljárás időtartamára az alperesnek nincs ráhatása. Ez a helyzet okszerűen vezetett a felperes megbízhatóságába vetett bizalom megingásához figyelemmel arra, hogy az alperesnek jogos gazdasági érdeke fűződött ahhoz, hogy a szerződéses partnereinél minden tekintetben megbízható munkavállalót foglalkoztasson.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú ítélet a Pp. 206. § (1), (2) bekezdésébe, 3. § (5) bekezdésébe, az Mt. 78. § (1), (2) bekezdésébe, 64. § (2) bekezdésébe ütközik, továbbá az eljáró bíróságok megsértették a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségüket.
Érvelése szerint a tényállás megállapítása részben hiányos, részben a bizonyítékokkal ellentétben álló, csak az okirati bizonyítékok értékelésén alapul. Az eljáró bíróságok a felek előadásait, a tanúvallomásokat nem vették figyelembe [megsértették a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdését].
Téves azon jogkövetkeztetés is, amely szerint a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója hivatalosan tudomást szerez mindazon tényekről, amelyek ismeretében megalapozottan dönthet az intézkedés kiadásáról. Ez a Pp. 3. § (5) bekezdésébe ütközik, mert a bíróságok nem lehetnek alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához kötve.
A tanúk és a felek előadásai alapján megállapítható, hogy az azonnali hatályú felmondást megelőző tizenöt nappal jóval korábban tudomása volt a jogkörgyakorlónak a munkavállaló tájékoztatása alapján arról, hogy milyen konkrét tárgyban indult büntetőeljárás.
Az ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy a felperes haladéktalanul tájékoztatta a közvetlen felettesét a büntetőeljárásról, a lefolytatott nyomozási cselekményekről, az eljárás lényegéről, és a belépője bevonásáról. Az alperes rendészeti vezetője már a feljelentés előtt részletesen egyeztetett a feljelentést megtevővel, így ismert volt előtte, hogy mi képezi az eljárás tárgyát. A rendészeti osztály tudott a házkutatások elrendeléséről, a foglalkoztatási engedély visszavonásáról. A házkutatásokon az alperes munkavállalói is részt vettek, segítettek beazonosítani az egyes eszközöket. A vezérigazgató 2012. július 4-én a felperestől tájékoztatást kapott a büntetőeljárásról, annak tárgyáról, a belépőkártya bevonásáról. Ezt követően a vezérigazgató a rendészeti osztályvezetőtől is tájékoztatást kért és kapott.
Mindezen tényekből megállapítható a közvetlen felettes 2012. július 15-ei, a munkáltatói jogkörgyakorló június 4-ei tudomásszerzése. Mindezzel ellentétesen levont jogkövetkeztetés, és az Mt. 78. § (2) bekezdésébe is ütközik, miszerint az azonnali hatályú felmondás nem késett el.
A törvényszék nem vette figyelembe a szubjektív határidő betartására vonatkozó bírói gyakorlatot, különösen az EBH 1999.46. számú döntésben foglaltakat.
A jogszabály nem ír elő hivatalos tudomásszerzést, hanem a szubjektív határidő ténylegesen akkor kezdődik, amikor bármilyen módon, bármely forrásból ténylegesen tudomást szerez a munkáltató a felmondás alapjául szolgáló okokról, ez 2012. július 4-én megtörtént. Az alperesnél nincs belső tájékoztatási folyamatokra vonatkozó szabályzat, az Mt. 18. §, 22. § (1) bekezdés alapján a tájékoztatás alaki kötöttség nélkül megtehető. A munkavállaló maga tájékoztatta a munkáltatói jogkör gyakorlóját, és ennek érdekében írásbeli listát is készített a büntetőeljárással érintett eszközökről megjelölve, hogy melyekkel eszközökkel tud elszámolni. Amennyiben nem jutott volna mégsem teljes körűen a szükséges információk birtokába a vezérigazgató, 2012. július 4-étől kezdődően ennek érdekében a lehető legrövidebb időn belül intézkednie kellett volna.
Erre azonban 2012. augusztus 22-éig nem került semmilyen formában sor, csak formálisan a szubjektív határidő látszólagos betartása céljából kereste meg a nyomozó hatóságot a munkáltató.
A felmondás nem a nyomozó hatóság augusztus 28-ai tájékoztatásából megismert információkon alapul. A rendőrségi tájékoztatás ugyanis nem tartalmazza, hogy a felperes munkaviszonyával összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, és azt sem, hogy a bűncselekmény a munkáltató szerződéses partnerének eszközeit érintette. A tájékoztatás sikkasztás megalapozott gyanújáról szól, erről már a nyomozás megindulásakor is tudott a munkáltató.
A hatósági hozzájárulás visszavonása tekintetében is elkésett a felmondás. A visszavonó határozat jogerőre emelkedéséről a munkáltató hivatalosan 2012. augusztus 13-án tudomást szerzett, így a szeptember 4-én közölt (augusztus 31-én kelt) felmondás elkésett. Abban az esetben, ha a döntéshez szükséges volt a két együttes indok, és be kellett várni a jogerős hatósági döntést, akkor is augusztus 13-án megkezdődött a szubjektív határidő.
Amennyiben a törvényszék álláspontja szerint a hatóságtól hivatalosan kellett tudomást szereznie a munkáltatónak arról, hogy a felperes ellen a büntetőeljárás sikkasztás miatt folyik, e körülményről a Pp. 3. § (3) bekezdés alapján tájékoztatni kellett volna a felperest.
Az azonnali hatályú felmondás érdemben is megalapozatlan. Nem bizonyított, hogy a felperes közvetlen felettesének a bizalma megingott volna, a vezérigazgató vallomása szerint pedig "a hierarchiában olyan távol vagyunk egymástól, hogy ez fel sem merülhet". Az intézkedés tényleges oka az, hogy a rendőrhatósági engedély visszavonása miatt a jogviszonyt az alperes meg kívánta szüntetni, de nem akart végkielégítést fizetni.
A kiadott felmondás a büntetőeljárást jelölte meg okként, és nem azt, hogy a felperes milyen konkrét magatartást tanúsított. Az alperes azonban nem bizonyította, hogy a felmondás indokolása megfelelt az Mt. 78. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjának. Nem valós azon védekezése sem, hogy nem volt rövid időn belül lehetősége a tényállás tisztázására.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem (csatlakozó felülvizsgálati kérelem) keretei között vizsgálhatja felül. Ezért az alperes ellenkérelmében előadott meg nem engedett keresetváltoztatásra vonatkozó érvelés nem volt figyelembe vehető.
Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperessel szemben az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazására azért került sor, mert (nagyobb kárt okozó sikkasztás bűntette) bűncselekmény alapos gyanúja miatt vele szemben büntetőeljárás indult, továbbá a közbiztonsági engedélyét visszavonták, amely nélkül nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható.
A munkáltató intézkedése utal arra is, hogy a gyanúsítás tárgyát képező, a munkáltató szerződéses partnerének eszközeit érintő gazdasági jellegű bűncselekmény a munkáltató részéről súlyos bizalomvesztést eredményezett, de arra is, hogy e bűncselekménnyel történő gyanúsításra tekintettel az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. tv. (a továbbiakban: Atv.) 11. § (3) bekezdés c) pontja szerint nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható.
A munkáltató tehát a döntését nemcsak a bizalomvesztésre, hanem a felperes foglalkoztatása végleges ellehetetlenülésére is alapozta. Ezért az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitvaálló szubjektív határidő megtartottsága szempontjából nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló a foglalkoztatás végleges ellehetetlenülését megalapozó körülményekről mikor szerzett megalapozott ismereteket, vagyis mikor értesült arról, hogy a felperessel szemben folytatott nyomozás eredményeként a munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges engedélyt jogerősen visszavonták. Nem annak van tehát jelentősége, hogy a nyomozó hatóság részéről a "hivatalos" tájékoztatásra mikor került sor, hanem annak, hogy a munkáltatói jogkör- gyakorló mikor szerzett tudomást arról, hogy a felperessel szemben folytatott nyomozás tárgyát képező bűncselekmény miatt a felperes közbiztonsági engedélyét jogerősen visszavonták, tehát a foglalkoztatása véglegesen meghiúsult.
A felperes helyesen hivatkozott az EBH 1999.46. számú eseti döntés alapján kialakult bírói gyakorlatra, miszerint az azonnali hatályú felmondásra nyitvaálló tizenöt napos határidő megtartottsága szempontjából értékelni kell, hogy a munkáltató a döntés hozatalához szükséges információk beszerzése céljából a lehető legrövidebb időn belül intézkedett-e.
A peradatok alapján a munkáltató 2012. június 15-én megkapta a rendőrkapitányság tájékoztatását, miszerint a felperes nukleáris létesítményben történő foglalkoztatáshoz szükséges rendőrhatósági engedélyét (első fokon) visszavonták a vele szemben szándékos bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás miatt. E körülményről a felperes H. I. vezérigazgatót 2012. július 4-én tájékoztatta. A vezérigazgató a felperessel folytatott megbeszélést követően még e napon megkereste tájékoztatáskérés céljából a rendészeti osztály és a jogi osztály vezetőjét, akiket a jogkörgyakorló utasított arra, hogy a belépési engedély végleges visszavonásáról haladéktalanul tájékoztassák.
Az azonnali hatályú felmondás kiadására azonban nem pusztán a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítás, hanem az erre tekintettel történt hatósági engedély jogerős visszavonása folytán véglegesen előállt foglalkoztatási ellehetetlenülés miatt került sor. Ezért a 2012. július 4-ei közlés tartalmának, és az ezt követően történő kivizsgálási mulasztásnak a határidő megtartottsága szempontjából nincs jelentősége.
A törvényszék helytállóan fejtette ki, hogy az engedély jogerős visszavonásáról történő tájékoztatást (2012. augusztus 13.) követően az annak alapjául szolgáló bűncselekmény jogi minősítésére vonatkozó tájékoztatás (2012. augusztus 28.) megkérésére is figyelemmel a munkáltatói jogkörgyakorló a részére 2012. augusztus 30-án megküldött részletes (így a hatósági engedély jogerős visszavonását, valamint az annak alapjául szolgáló bűncselekmény pontos megjelölését tartalmazó) jelentés alapján az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt tizenöt napos határidőt megtartva döntött a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséről (2012. augusztus 31.), és került sor az intézkedés kézbesítésére (2012. szeptember 4.).
Annak, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló tájékoztatását megelőzően a bűncselekmény minősítése tárgyában tett vizsgálódás szükséges és eredményes volt-e, a tudomásszerzés időpontjára nincs kihatása. Az információkérésre pedig rövid időn belül sor került, így indokolatlan tényfeltárási késedelemről sem lehet szó.
Az azonnali hatályú felmondás oka nem önmagában a felperessel szemben indult büntetőeljárás ténye, hanem ezzel összefüggésben a munkavégzés ellehetetlenülését eredményező hatósági engedély (jogerős) megvonása volt. A nyitvaálló szubjektív határidőt tehát nem a büntetőeljárás tényének bejelentésétől, hanem az engedély jogerős megvonásáról történő értesüléstől kell számítani. A törvényszék helyesen mutatott rá arra, hogy az engedély első fokon történő megvonását követően a munkáltató a felperessel megállapodott, hogy az ezzel szembeni fellebbezése elbírálásáig szabadságát tölti, tehát megoldást kerestek a foglalkoztatás - akkor még ideiglenesnek tekinthető - nehezítettsége áthidalására.
A rendkívüli felmondás érdemben is megalapozott.
A felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert a hatósági engedély jogerős megvonása folytán nem tudott eleget tenni a munkavégzési kötelezettségének, tehát a foglalkoztatása az ő oldalán felmerült okból lehetetlenült el. Ezért az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy a felperes ellen indult büntetőeljárásról a munkáltatót tájékoztatta-e, a munkáltató a jogerős hatósági határozat meghozatalát megelőzően folytatott-e a nyomozás tárgyává tett cselekmény tárgyában vizsgálatot.
A felperes hatósági engedélyének jogerős bevonásáról az illetékes rendőri szerv az Atv. 11. § (3) bekezdés b) és c) pontja alapján intézkedett. A közbiztonsági engedély visszavonására jogerősen azért került sor, mert a felperessel szemben nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban, ezért nukleáris létesítményben nem foglalkoztatható. Ezt a körülményt az azonnali hatályú felmondás is rögzíti az indokolásában. Ez a felperesi magatartás az, amely a közbiztonsági engedélye visszavonását eredményezte, és amely az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerinti rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgálhat (EBH 2011.2427.).
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján módosított indokolással hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. március 4.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.250/2014.)