adozona.hu
BH+ 2015.4.175
BH+ 2015.4.175
A munkavállaló együttműködési kötelezettségébe tartozik a munkatársakat kölcsönösen megillető tiszteletet figyelembe vevő, az emberi méltóságát nem sértő magatartás tanúsítása. E lényeges kötelezettség megsértésére azonnali hatályú felmondás alapítható [2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 52. § (1) bek. e) pont, 78. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete az alperes által közölt írásbeli figyelmeztetés és azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató 2012. március 20-án kelt írásbeli figyelmeztetése és 2012. október 16-án kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára 577 908 forint kártérítés és kamatai, valamint 657 522 forint végkielégít...
BH+ 2015.4.175 A munkavállaló együttműködési kötelezettségébe tartozik a munkatársakat kölcsönösen megillető tiszteletet figyelembe vevő, az emberi méltóságát nem sértő magatartás tanúsítása. E lényeges kötelezettség megsértésére azonnali hatályú felmondás alapítható [2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 52. § (1) bek. e) pont, 78. § (1) bek. a) pont].
A felperes keresete az alperes által közölt írásbeli figyelmeztetés és azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató 2012. március 20-án kelt írásbeli figyelmeztetése és 2012. október 16-án kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára 577 908 forint kártérítés és kamatai, valamint 657 522 forint végkielégítés megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1992. február 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában konyhalány munkakörben. 2012. évben az alperes iskolai és kórházi konyhát is működtetett. 2012 márciusáig a felperes az iskola, majd a kórház konyháján, 2012 szeptemberétől ismét az iskolai konyhán dolgozott.
Itt a munkavállalói létszám állandó volt, a munkavállalók személye azonban cserélődött. 2012. évben volt egy jelentősebb személyi csere, a felperes azonban a régóta az alperesnél, illetve jogelődjénél dolgozó munkavállalók közé tartozott. 2012 szeptemberében az iskolai konyhán dolgozott K. Zs. főszakács, T. K. szakács, Gy. D.-né cukrász, Cs. L.-né és H. L.-né konyhalány. A felperes közvetlen munkahelyi felettese a mindenkori főszakács volt.
Az alperes a felperest 2012. március 20-án írásbeli figyelmeztetésben részesítette az élelmiszerbiztonsági szabályok be nem tartása miatt.
A felperes a munkaviszonya fennállása alatt szókimondó, határozott hangon beszélt a munkatársaival. Jellemző volt rá, hogy magában, de alkalmanként hangosan is, megjegyzéseket tett, és előfordult, hogy mások háta mögött is. Beleszólt mások munkájába, esetenként lekezelő, gúnyos és tiszteletlen magatartást tanúsított. Ez a viselkedése 2012. előtt problémát nem okozott, mert az akkori kollégák hasonló módon beszéltek, és a felperes stílusát sem tekintették bántónak. Miután K. Zs. és T. K. az alpereshez kerültek, ők a felperes magatartását sokszor bántónak, lekezelőnek és támadónak értékelték. A konfliktushelyzet elkerülése végett egyikőjük sem jelezte kifogásait a felperesnek.
A felperes K. Zs. főszakácsot a háta mögött "sötét somogyinak" hívta, mert ő Somogy megyéből érkezett, de alkalmanként más munkavállaló is így nevezte a főszakácsot. K. Zs.-nek ez rosszul esett, azonban neheztelését ezzel kapcsolatban nem fejezte ki a munkatársai felé.
T. K. szakácsot a felperes "kis büdös kurva" kifejezéssel illette, de ezt nem bántásnak szánta, és T. K. sem tekintette annak, de rosszul esett neki.
A felperest a munkáltató részéről senki sem figyelmeztette, hogy stílusán, kijelentésein változtasson.
Személyesen a felperesnek a munkavállalók a megnyilvánulásait, azok hangnemét nem sérelmezték, de Cs. K. ügyintézőn keresztül jelezték a munkáltatónak a felperessel kapcsolatos problémájukat. Többször szóltak K. R. ügyvezetőnek is. 2012 októberében az ilyen jellegű, felperessel kapcsolatos jelzések sokasodtak.
A felmondás előtt két héttel az ügyvezető összehívta a munkavállalókat a felperes magatartása miatt. Ekkor kérte, hogy a vele kapcsolatos problémákat jelezzék a felperesnek.
2012. október 16-án kelt azonnali hatályú felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint az élelmiszerbiztonság szabályainak be nem tartása miatt többszöri szóbeli, illetőleg írásbeli figyelmeztetés ellenére a munkájában változás jó irányban nem történt. Munkatársaival megalázó, sértő, provokatív viselkedést tanúsított, magatartása rontja a munkaterület rendjét, és a munkatársaival való viszonyát. Az iskolai főzőkonyhán dolgozó munkatársai elmondták, hogy az összeférhetetlensége miatt nem tudnak vele együtt dolgozni. 2012. október 15-én megfenyegette a főszakácsot és a szakácsot azzal, hogy ha az azonnali hatályú felmondásról készült iratot aláírják, bírósághoz fog fordulni, és feljelentést tesz ellenük.
Az elsőfokú bíróság a jogvitát a 2012. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Mth.) 6. § és 7. § (2) bekezdésére tekintettel az írásbeli figyelmeztetés vonatkozásában az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.), míg az azonnali hatályú felmondás vonatkozásában a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: új Mt.) rendelkezései alkalmazásával bírálta el.
Az írásbeli figyelmeztetést jogellenesnek találta és azt hatályon kívül helyezte, mert az alperes az abban foglaltak valóságát és okszerűségét nem tudta igazolni a perben.
Az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek ítélte az azonnali hatályú felmondást, mert a munkáltató nem tudta bizonyítani, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte.
Az élelmiszerbiztonsági szabályok megsértésével kapcsolatosan rögzítette, hogy a felperesnek felrótt mulasztások azonos gyakorisággal más munkavállalóknál is felmerültek, de ezek nem voltak olyan súlyúak, amelyek arányban álltak volna az alkalmazott jogkövetkezménnyel.
Rögzítette, hogy a felperesnek a tanúvallomások alapján voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek bántó, sértő, provokatív magatartásnak minősülnek, azonban hasonló magatartást tanúsított a felmondást megelőzően is hosszú éveken keresztül. A munkavállalók személyének változása idézte elő azt a helyzetet, hogy míg korábban a munkatársak a viselkedését tolerálták és hasonló stílusban reagáltak rá, az új munkavállalók ezt bántónak érezték. Jelen esetben az együttműködés elve alapján elvárható lett volna az alperestől, hogy figyelmeztesse a felperest magatartása megváltoztatásának szükségességére, ennek elmaradása esetén a jogviszonya megszüntetésére. A perben az alperes e felhívás megtörténtét nem tudta bizonyítani.
A fentiek alapján az összeférhetetlen magatartásra vonatkozó indokot az elsőfokú bíróság valósnak találta, de a kötelezettségszegés súlyát nem tartotta olyan mértékűnek, amely az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetést megalapozhatná.
A felmondás harmadik indokát (a munkatársak megfenyegetését) valósnak találta, azonban ez sem szolgálhatott álláspontja szerint alapul a munkáltató intézkedésének. A felperesnek joga, hogy az azonnali hatályú felmondással szemben bírósághoz forduljon. Az ezzel való fenyegetés önmagában nem minősül jogellenesnek.
A felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az új Mt. 82. § (2) bekezdés alkalmazásával kártérítés, míg a (3) bekezdés alkalmazásával végkielégítés megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó kereset elutasítására irányult. Vitatta az elsőfokú bíróságnak az azonnali hatályú felmondás 2. és 3. indokával kapcsolatos érvelése jogszerűségét.
A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, kártérítés és végkielégítés megfizetésére irányuló keresetet elutasította.
A törvényszék álláspontja szerint az a munkavállalói magatartás, amely a munkatársaival szemben megalázó, sértő, provokatív, az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik, és bizonyítottsága esetén jogszerű indoka lehet a 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azonnali hatályú felmondásnak.
Az elsőfokú eljárás során tett tanúvallomások alapján megállapítható, hogy a felperes mindenkit kritizált. A közvetlen munkahelyi feletteseit, a főszakácsot és a szakácsot rendkívül durva és sértő szavakkal illette. Beleszólt a szakács munkájába, kiabált vele és a konyhalányokkal. Rendszeresen becsmérelte a munkatársait, trágár szavakat használt. Kinevette az ügyvezető élettársát, stílusa bántó, lekezelő volt. Ha figyelmeztették a munkavégzése hiányosságaira, "grimaszokat vágott", munkatársait "cukkolta", utasítgatta, kigúnyolta őket.
A munkáltató a felperes e magatartása miatt 2012 márciusában arra kényszerült, hogy áthelyezze őt egy másik egységbe, a kórház konyhájára, majd annak megszűnésével került vissza az iskola konyhájára. Magatartásában azonban pozitív változás nem történt, a munkahelyi légkör a felperes viselkedése miatt egyre feszültebb lett, munkatársai, felettesei egyre kevésbé tudták tolerálni tiszteletlen, az emberi méltóságot sértő magatartását, majd végül az alperes ügyvezetője úgy döntött, hogy azonnali hatállyal megszünteti a munkaviszonyát. Mindez az alperes ügyvezetőjének a személyes előadása, valamint a tanúvallomások alapján volt megállapítható.
Az a körülmény, hogy 2012. előtt a felperessel akkor együtt dolgozó munkatársak e hasonló magatartását nem kifogásolták, stílusát elfogadták, nem jelenti azt, hogy az új munkavállalók is kötelesek voltak eltűrni egyre összeférhetetlenebbé váló durva, sértő viselkedését. Ez a magatartás még akkor sem megengedett, ha a munkáltató részéről nem történt figyelmeztetés arra, hogy változtasson a stílusán és a munkatársaihoz való hozzáállásán. A tanúk vallomásából azt is meg lehetett állapítani, hogy az azonnali hatályú felmondás előtti körülbelül két hétben a felperessel kapcsolatos problémák jelentősen megszaporodtak, a munkahelyi légkör egyre feszültebbé, elviselhetetlenebbé vált.
Mindezzel a felperes szándékosan, jelentős mértékben megszegte az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontja szerinti lényeges kötelezettségét, a munkatársaival nem működött együtt. Az emberi méltóságukat figyelmen kívül hagyta, nem tanúsított kellő tiszteletet. Ez önmagában okszerűen vezetett a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetéséhez. Ezért a másodfokú bíróság a felmondás további indokait már nem vizsgálta. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján fellebbezett részében megváltoztatta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Jogszabálysértésként az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, valamint az 52. § (1) bekezdés e) pontja megsértésére hivatkozott.
Amennyiben a kollégák és az alperes által is éveken keresztül elfogadott viselkedés bármely körülmény változása okán a továbbiakban nem bizonyult megfelelőnek, a munkáltatónak erre fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét.
A tanúk a felperes viselkedésében rosszabbodó tendenciáról nem számoltak be, főleg nem az utolsó két hétre vonatkozóan, de az alperes a fellebbezésében maga is a felmondás előtti 6-8 hétben tanúsított magatartást részletezte. Ezzel alátámasztotta azt is, hogy az új Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt tizenöt napos határidőn túl élt az azonnali hatályú felmondás jogával.
A felperes nem sértette meg jelentősen az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt kötelezettségét, mert a munkatársaival együttműködve a feladatát ellátta, az étkeztetésben fennakadást a viselkedésével nem okozott, csupán a hangneme váltott ki elégedetlenséget. Így megalapozatlanul alkalmazták vele szemben az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedést.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatja felül. Nem támadható azonban a jogerős ítélet olyan kérdésben, amely nem volt sem az első-, sem a másodfokú eljárásnak a tárgya [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek., BH 2002.283.]. Ezért az azonnali hatályú felmondás elkésettségére vonatkozó, az új Mt. 78. § (2) bekezdés megsértésére történő felülvizsgálati érvelés nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése mellett kell a felülvizsgálattal élő félnek előadnia. A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére nem hivatkozott, ezért a Kúria a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. A felülvizsgálat tükrében arról kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt lényeges munkavállalói kötelezettség jelentős mértékű megszegésére hivatkozással kiadott azonnali hatályú felmondás az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerű-e.
A felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy nem szegte meg a munkatársaival való együttműködési kötelezettségét, mert viselkedésével a feladat ellátásában fennakadást nem okozott, csupán a hangneme váltott ki a munkatársakban elégedetlenséget. A következetes bírói gyakorlat szerint a közfelfogás alapján a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozónak minősül (BH 2006.201.).
A másodfokú bíróság okszerű következtetéssel állapította meg, hogy a felperes a munkatársakkal való együttműködési kötelezettségét jelentős mértékben megszegte. A munkavállalók munkaviszonyban kifejtett tevékenysége kollektív jellegű, a munkavégzés közösen történik. Ezért lényeges követelmény az együttműködés. A felperesnek mindig az adott személyi összetételű kollektívában kellett az együttműködési kötelezettségnek megfelelő magatartást tanúsítania. E követelménynek trágár szavak használatával, bántó, lekezelő stílus, gúnyos hangnem alkalmazásával rendszeresen nem tett eleget. A kötelezettségszegése olyan súlyú volt, hogy a munkatársak az ügyvezetőhöz fordultak, és 2012 októberében egy munkaértekezletet is tartottak emiatt.
A felperes munkatársakkal összeférhetetlen magatartását igazolja, hogy az erre hivatkozással is kiadott 2012. október 15-én kelt azonnali hatályú felmondást a munkatársai is aláírták. A perben tett tanúvallomásaik is tartalmazzák a felperessel kapcsolatos magatartásbeli problémákat, amelyek folyamatosan fennálltak.
A tanúk vallomása alátámasztotta, hogy a munkahelyi légkör a felperes viselkedése miatt egyre feszültebb lett.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság jogszerű következtetést vont le, miszerint a munkáltató által alkalmazott azonnali hatályú felmondás jogszerű.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a felülvizsgálattal támadott körben hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.
(Kúria Mfv. I. 10.345/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Dékány Alexandra ügyvéd (Dékány Ügyvédi Iroda) által képviselt Zs. R.-né felperesnek a dr. Czippán Csilla ügyvéd által képviselt SZ.-G. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.808/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.971/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.971/2013/4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja, egyebekben nem érinti.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az alperes által közölt írásbeli figyelmeztetés és azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.808/2012/25. számú ítéletében megállapította, hogy a munkáltató 2012. március 20-án kelt írásbeli figyelmeztetése és 2012. október 16-án kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára 577 908 forint kártérítés és kamatai, valamint 657 522 forint végkielégítés és 127 000 forint perköltség megfizetésére. Marasztalta az alperest az állam javára a kereseti illeték összegében.
Az elsőfokú bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes 1992. február 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában konyhalány munkakörben. 2012. évben az alperes iskolai és kórházi konyhát is működtetett. 2012. márciusáig a felperes az iskola, majd a kórház konyháján, 2012. szeptemberétől ismét az iskolai konyhán dolgozott.
Itt a munkavállalói létszám állandó volt, a munkavállalók személye azonban cserélődött. 2012. évben volt egy jelentősebb személyi csere, a felperes azonban a régóta az alperesnél, illetve jogelődjénél dolgozó munkavállalók közé tartozott. 2012. szeptemberében az iskolai konyhán dolgozott K. Zs. főszakács, T. K. szakács, Gy. D.-né cukrász, Cs. L.-né és H. L.-né konyhalány. Közülük Gy. D.-né már az alperes jogelődjénél is a felperes munkatársa volt. A felperes közvetlen munkahelyi felettese a mindenkori főszakács volt.
Az alperes a felperest 2012. március 20-án írásbeli figyelmeztetésben részesítette az élelmiszerbiztonsági szabályok be nem tartása miatt.
A felperes a munkaviszonya fennállása alatt szókimondó, határozott hangon beszélt a munkatársaival. Jellemző volt rá, hogy magában, de akalmanként hangosan is, megjegyzéseket tett, és előfordult, hogy mások háta mögött is. Beleszólt mások munkájába, esetenként lekezelő, gúnyos és tiszteletlen magatartást tanúsított. Ez a viselkedése 2012. előtt semmilyen problémát nem okozott, mert az akkori kollégák hasonló módon beszéltek, és a felperes stílusát sem tekintették bántónak. Miután K. Zs. és T. K. az alpereshez kerültek, ők a felperes magatartását sokszor bántónak, lekezelőnek és támadónak értékelték. A konfliktushelyzet elkerülése végett egyikőjük sem jelezte kifogásait a felperesnek.
A felperes K. Zs. főszakácsot a háta mögött "sötét somogyinak" hívta, mert ő Somogy megyéből érkezett, de alkalmanként más munkavállaló is így nevezte a főszakácsot. K. Zs.-nek ez rosszul esett, azonban neheztelését ezzel kapcsolatban nem fejezte ki a munkatársai felé.
T. K. szakácsot a felperes "kis büdös kurva" kifejezéssel illette, de ezt nem bántásnak szánta, és T. K. sem tekintette annak, de rosszul esett neki.
A felperest a munkáltató részéről senki sem figyelmeztette, hogy kommunikációján, stílusán, kijelentésein változtasson.
Személyesen a felperesnek a munkavállalók a megnyilvánulásait, azok hangnemét nem sérelmezték, de Cs. K. ügyintézőn keresztül jelezték a munkáltatónak a felperessel kapcsolatos problémájukat. Többször szóltak K. R. ügyvezetőnek is. 2012. októberében az ilyen jellegű, felperessel kapcsolatos jelzések sokasodtak.
A felmondás előtt két héttel az ügyvezető összehívta a munkavállalókat a felperes magatartása miatt. Ekkor kérte, hogy a vele kapcsolatos problémákat jelezzék a felperesnek.
2012. október 16-án kelt azonnali hatályú felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint az élelmiszerbiztonság szabályainak be nem tartása miatt többszöri szóbeli, illetőleg írásbeli figyelmeztetés ellenére a munkájában változás jó irányban nem történt. Munkatársaival megalázó, sértő, provokatív viselkedést tanúsított, magatartása rontja a munkaterület rendjét, és a munkatársaival való viszonyát. Az iskolai főzőkonyhán dolgozó munkatársai elmondták, hogy az összeférhetetlensége miatt nem tudnak vele együtt dolgozni. 2012. október 15-én megfenyegette a főszakácsot és a szakácsot azzal, hogy ha az azonnali hatályú felmondásról készült iratot aláírják, bírósághoz fog fordulni, és feljelentést tesz ellenük.
Az elsőfokú bíróság a jogvitát a 2012. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Mth.) 6. § és 7. § (2) bekezdésére tekintettel az írásbeli figyelmeztetés vonatkozásában az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.), míg az azonnali hatályú felmondás vonatkozásában a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: új Mt.) rendelkezései alkalmazásával bírálta el.
Az írásbeli figyelmeztetést jogellenesnek találta és azt hatályon kívül helyezte, mert az alperes az abban foglaltak valóságát és okszerűségét nem tudta igazolni a perben.
Az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek ítélte az azonnali hatályú felmondást, mert a munkáltató nem tudta bizonyítani, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte.
Az élelmiszerbiztonsági szabályok megsértésével kapcsolatosan rögzítette, hogy a felperesnek felrótt mulasztások azonos gyakorisággal más munkavállalóknál is felmerültek, de ezek nem voltak olyan súlyúak, amelyek arányban álltak volna az alkalmazott jogkövetkezménnyel.
Rögzítette, hogy a felperesnek a tanúvallomások alapján voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek bántó, sértő, provokatív magatartásnak minősülnek, azonban hasonló magatartást tanúsított a felmondást megelőzően is hosszú éveken keresztül. A munkavállalók személyének változása idézte elő azt a helyzetet, hogy míg korábban a munkatársak a viselkedését tolerálták és hasonló stílusban reagáltak rá, az új munkavállalók ezt bántónak érezték. Jelen esetben az együttműködés elve alapján elvárható lett volna az alperestől, hogy figyelmeztesse a felperest magatartása megváltoztatásnak szükségességére, ennek elmaradása esetén a jogviszonya megszüntetésére. A perben az alperes e felhívás megtörténtét nem tudta bizonyítani.
A fentiek alapján az összeférhetetlen magatartásra vonatkozó indokot az elsőfokú bíróság valósnak találta, de a kötelezettségszegés súlyát nem tartotta olyan mértékűnek, amely az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetést megalapozhatná.
A felmondás harmadik indokát (a munkatársak megfenyegetését) valósnak találta, azonban ez sem szolgálhatott álláspontja szerint alapul a munkáltató intézkedésének. A felperesnek joga, hogy az azonnali hatályú felmondással szemben bírósághoz forduljon. Az ezzel való fenyegetés önmagában nem minősül jogellenesnek.
A felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az új Mt. 82. § (2) bekezdés alkalmazásával kártérítés, míg a (3) bekezdés alkalmazásával végkielégítés megfizetésére kötelezte az alperest.
A perköltség összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés alapján mérsékelt összegben a kifejtett ügyvédi munkával arányban állóan állapította meg, és a Pp. 78. § (1) és (2) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest annak megfizetésére.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó kereset elutasítására irányult. Vitatta az elsőfokú bíróságnak az azonnali hatályú felmondás 2. és 3. indokával kapcsolatos érvelése jogszerűségét.
A Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.971/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, kártérítés és végkielégítés megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben és eljárási illetékben történő marasztalását. Kötelezte a felperest az alperes javára 110 000 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
A törvényszék álláspontja szerint az a munkavállalói magatartás, amely a munkatársaival szemben megalázó, sértő, provokatív, az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik, és bizonyítottsága esetén jogszerű indoka lehet a 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azonnali hatályú felmondásnak.
Az elsőfokú eljárás során tett tanúvallomások alapján megállapítható, hogy a felperes mindenkit kritizált. A közvetlen munkahelyi feletteseit, a főszakácsot és a szakácsot rendkívül durva és sértő szavakkal illette. Beleszólt a szakács munkájába, kiabált vele és a konyhalányokkal. Rendszeresen becsmérelte a munkatársait, trágár szavakat használt. Kinevette az ügyvezető élettársát, stílusa bántó, lekezelő volt. Ha figyelmeztették a munkavégzése hiányosságaira, "grimaszokat vágott", munkatársait "cukkolta", utasítgatta, kigúnyolta őket.
A munkáltató a felperes e magatartása miatt 2012. márciusában arra kényszerült, hogy áthelyezze őt egy másik egységbe, a kórház konyhájára, majd annak megszűnésével került vissza az iskola konyhájára. Magatartásában azonban pozitív változás nem történt, a munkahelyi légkör a felperes viselkedése miatt egyre feszültebb lett, munkatársai, felettesei egyre kevésbé tudták tolerálni tiszteletlen, az emberi méltóságot sértő magatartását, majd végül az alperes ügyvezetője úgy döntött, hogy azonnali hatállyal megszünteti a munkaviszonyát. Mindez az alperes ügyvezetőjének a személyes előadása, valamint a tanúvallomások alapján volt megállapítható.
Az a körülmény, hogy 2012. előtt a felperessel akkor együtt dolgozó munkatársak e hasonló magatartását nem kifogásolták, stílusát elfogadták, nem jelenti azt, hogy az új munkavállalók is kötelesek voltak eltűrni egyre összeférhetetlenebbé váló durva, sértő viselkedését. Ez a magatartás még akkor sem megengedett, ha a munkáltató részéről nem történt figyelmeztetés arra, hogy változtasson a stílusán és a munkatársaihoz való hozzáállásán. A tanúk vallomásából azt is meg lehetett állapítani, hogy az azonnali hatályú felmondás előtti körülbelül két hétben a felperessel kapcsolatos problémák jelentősen megszaporodtak, a munkahelyi légkör egyre feszültebbé, elviselhetetlenebbé vált.
Mindezzel a felperes szándékosan, jelentős mértékben megszegte az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontja szerinti lényeges kötelezettségét, a munkatársaival nem működött együtt. Az emberi méltóságukat figyelmen kívül hagyta, nem tanúsított kellő tiszteletet. Ez önmagában okszerűen vezetett a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetéséhez. Ezért a másodfokú bíróság a felmondás további indokait már nem vizsgálta. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján fellebbezett részében megváltoztatta.
Rögzítette, hogy mindkét fokú eljárásban az alperes pernyertes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a felperest az alperes részére első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, másodlagosan a másodfokú ítélet perköltség viselésre vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezésével az alperes javára megítélendő együttes első- és másodfokú perköltség összegénél kérte figyelembe venni, hogy első fokon az alperes csak részben lett pernyertes, a fizetési felszólítás jogellenességét ugyanis az elsőfokú bíróság megállapította.
Jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdése, az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, valamint az 52. § (1) bekezdés e) pontja megsértésére hivatkozott. A törvényszék a bizonyítékokat nem értékelte megfelelően, és helytelen következtetést vont le, amikor megállapította, hogy a munkahelyi légkör a felperes viselkedése miatt egyre feszültebb lett, a munkatársai, felettesei már egyre kevésbé tudták tolerálni tiszteletlen, az emberi méltóságot sértő magatartását. A törvényszék által értékelt tanúvallomások ezt nem támasztják alá, de a perben meghallgatott többi tanú sem számolt be arról, hogy közvetlenül az azonnali hatályú felmondást megelőzően a felperes magatartása durvábbá, sértőbbé vált volna. A korábbi munkatársak vallomásai is azt igazolják, hogy a felperes átlagos, munkavállaló volt, különösebb probléma nem volt vele kapcsolatban 2012. szeptemberét megelőzően sem.
Amennyiben a kollégák és az alperes által is éveken keresztül elfogadott viselkedés bármely körülmény változása okán a továbbiakban nem bizonyult megfelelőnek, a munkáltatónak erre fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét.
A tanúk a felperes viselkedésében rosszabbodó tendenciáról nem számoltak be, főleg nem az utolsó két hétre vonatkozóan, de az alperes a fellebbezésében maga is a felmondás előtti 6-8 hétben tanúsított magatartást részletezte. Ezzel alátámasztotta azt is, hogy az új Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt tizenöt napos határidőn túl élt az azonnali hatályú felmondás jogával.
A felperes nem sértette meg jelentősen az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt kötelezettségét, mert a munkatársaival együttműködve a feladatát ellátta, az étkeztetésben fennakadást a viselkedésével nem okozott, csupán a hangneme váltott ki elégedetlenséget. Így megalapozatlanul alkalmazták vele szemben az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatja felül. Nem támadható azonban a jogerős ítélet olyan kérdésben, amely nem volt sem az első-, sem a másodfokú eljárásnak a tárgya [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek., BH 2002.283.]. Ezért az azonnali hatályú felmondás elkésettségére vonatkozó új Mt. 78. § (2) bekezdés megsértésére történő felülvizsgálati érvelés nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése mellett kell a felülvizsgálattal élő félnek előadnia. A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére nem hivatkozott, ezért a Kúria a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. A felülvizsgálat tükrében arról kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján az új Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt lényeges munkavállalói kötelezettség jelentős mértékű megszegésére hivatkozással kiadott azonnali hatályú felmondás az új Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerű-e.
A felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy nem szegte meg a munkatársaival való együttműködési kötelezettségét, mert viselkedésével a feladat ellátásában fennakadást nem okozott, csupán a hangneme váltott ki a munkatársakban elégedetlenséget. A következetes bírói gyakorlat szerint a közfelfogás alapján a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozónak minősül (BH 2006.201.).
A másodfokú bíróság vont le okszerű következtetést arról, hogy a felperes a munkatársakkal való együttműködési kötelezettségét jelentős mértékben megszegte. A munkavállalók munkaviszonyban kifejtett tevékenysége kollektív jellegű, a munkavégzés közösen történik. Ezért lényeges követelmény az együttműködés. A felperesnek mindig az adott személyi összetételű kollektívában kellett az együttműködési kötelezettségnek megfelelő magatartást tanúsítania. E követelménynek trágár szavak használatával, bántó, lekezelő stílus, gúnyos hangnem alkalmazásával rendszeresen nem tett eleget. A kötelezettségszegése olyan súlyú volt, hogy a munkatársak az ügyvezetőhöz fordultak, és 2012. októberében egy munkaértekezletet is tartottak emiatt.
A felperes munkatársakkal összeférhetetlen magatartását igazolja, hogy az erre hivatkozással is kiadott 2012. október 15-én kelt azonnali hatályú felmondást a munkatársai is aláírták. A perben tett tanúvallomásaik is tartalmazzák a felperessel kapcsolatos magatartásbeli problémákat, amelyek folyamatosan fennálltak.
A tanúk vallomása alátámasztotta, hogy a munkahelyi légkör a felperes viselkedése miatt egyre feszültebb lett.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság jogszerű következtetést vont le, miszerint a munkáltató által alkalmazott azonnali hatályú felmondás jogszerű.
A felülvizsgálati kérelemnek a másodfokon megállapított felperes által viselendő perköltség összegére vonatkozó érvelése annyiban megalapozott, hogy a törvényszék indokolásában a felperes másodfokon történő részleges pernyertességéről nem szól. Figyelemmel azonban a pertárgy értékre, valamint az első- és másodfokú pervesztesség arányára, valamint a másodfokon megbízási szerződés alapján érvényesített perköltség összegére, a másodfokú bíróság által megállapított felperes által viselendő együttes első- és másodfokú perköltség összege nem túlzott, így annak megfizetésére a felperes a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján nagyobb arányú pervesztességére tekintettel köteles.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a felülvizsgálattal támadott körben hatályában fenntartotta, egyebekben (a fizetési felszólítás) nem érintette.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. február 11.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.345/2014.)