adozona.hu
BH+ 2015.4.174
BH+ 2015.4.174
A munkáltatói intézkedés (rendkívüli felmondás) közlése tényének bizonyítása nincs alakszerű bizonyításhoz, írásbeliséghez kötve; a munkáltató az őt terhelő bizonyításnak egyéb bizonyítási eszközzel, így tanúvallomással is eleget tehet [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bek., 202. § (1) bek. c) pont, 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (5) bek., 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2011. szeptember 7-én benyújtott keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadása szerint a munkáltató 2011. július 31-én közölte vele, hogy a továbbiakban nem kell jönnie dolgozni. A munkaviszonyt megszüntető okiratot ekkor azonban nem adta át a részére. 2011. augusztus 25-én kapta meg személyesen a 2011. július 31-ei keltezésű munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okirato...
BH+ 2015.4.174 A munkáltatói intézkedés (rendkívüli felmondás) közlése tényének bizonyítása nincs alakszerű bizonyításhoz, írásbeliséghez kötve; a munkáltató az őt terhelő bizonyításnak egyéb bizonyítási eszközzel, így tanúvallomással is eleget tehet [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bek., 202. § (1) bek. c) pont, 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (5) bek., 164. § (1) bek.].
A felperes a 2011. szeptember 7-én benyújtott keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadása szerint a munkáltató 2011. július 31-én közölte vele, hogy a továbbiakban nem kell jönnie dolgozni. A munkaviszonyt megszüntető okiratot ekkor azonban nem adta át a részére. 2011. augusztus 25-én kapta meg személyesen a 2011. július 31-ei keltezésű munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okiratot, amelyet azonban ő nem írt alá.Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes munkaviszonya a munkáltató által közölt rendkívüli felmondással 2011. július 31-én szűnt meg, az okiratot e napon kézbesítették személyesen a részére. A munkaviszony megszüntetéssel kapcsolatos egyéb iratokat a felperes lakására egy alperesi alkalmazott vitte ki 2011. augusztus 25-én, aki tévedésből adta át a közös megegyezésre vonatkozó megállapodást.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. § a) pontja alapján figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára, és az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 202. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) bekezdésében foglaltakra.
Megállapította, hogy az alperes 2011. július 31-én a felperesnek a rendkívüli felmondást tartalmazó okiratot átadta. Ekkor a felek között zajló megbeszélésen valóban szóba került a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése is, az erre vonatkozó iratot a felperesnek azonban nem adták oda aláírásra. A felperes a rendkívüli felmondást átvette, elolvasta, áttanulmányozás céljából elvitte. Az okirat szabályszerű jogorvoslati kioktatást tartalmazott. Ennek ellenére a felperes határidőben, azaz 2011. augusztus 30-áig nem nyújtotta be a keresetét, csak 2011. szeptember 7-én, vagyis a 30 napos keresetindítási határidőt elkéste.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú végzést a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a tanúk által előadottakat, és abból okszerű következtetést vont le arról, hogy a felperes részére az alperes ügyvezetője a rendkívüli felmondást tartalmazó okiratot átadta. A tanúként meghallgatott alperesi alkalmazott résztulajdonos és az alperes ügyvezetőjének házastársa egybehangzó vallomást tett ennek megtörténtéről. Kiemelendő K. E.-né üzletvezető tanúvallomása, aki megerősítette, hogy az ügyvezető nem csupán szóban közölte a felperessel, hogy a munkájára a továbbiakban nem tart igényt, hanem látta azt is, amikor a munkaviszony megszüntetését tartalmazó okiratot átadta a dolgozónak. Az irat konkrét tartalmáról nem tudott nyilatkozni, de az ügyvezető és a felperes között zajló megbeszélés tartalmából, és az átadás körülményeiből egyértelműen következtetett arra, hogy az okirat az alperes rendkívüli felmondását tartalmazta. Annak nincs jelentősége, hogy a tanú a megbeszélés alkalmával két lapból álló, vagy egy lapból, de két oldalon írt okiratot látott-e. Annak ténye ugyanis bizonyított, hogy a rendkívüli felmondást a felperes részére átadták.
A felperes alaptalanul hivatkozott az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bekezdésére, mert az a jelen ügyben nem alkalmazható. A felperes ugyanis következetesen tagadta, hogy az alperes 2011. július 31-én a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan bármilyen okiratot megkísérelt volna a részére átadni. Ezért az okirat átvételének a megtagadása, illetve az alperesnek e tényről a jegyzőkönyvezési kötelezettsége fel sem merülhetett. Az Mt. rendelkezései nem zárják ki, hogy az alperes az okirat átadásának-átvételének tényét a felperes aláírásának hiányában egyéb módon, például tanúvallomásokkal igazolja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként a régi Mt. 6. § (4) bekezdésére, a 202. § (2) bekezdésére, és a Pp. 157. §, 206. § rendelkezéseire hivatkozott.
Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta a régi Mt. 6. § (4) bekezdését. Ennek második mondata szerint ugyanis a közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza, erről jegyzőkönyvet kell felvenni. Nem az a kötelező előírás, hogy a közölni kívánt jognyilatkozat címzettje által aláírt jegyzőkönyvet kellene felvenni. Az alperest jegyzőkönyvezési kötelezettség terhelte, amennyiben bizonyítani akarta az általa állított átvétel megtagadásának a tényét. A jegyzőkönyv felvétele nem is ütközött volna nehézségbe.
A felperes azonban nem kapott rendkívüli felmondási iratot, azt először a 2012. szeptember 5-ei tárgyaláson látta, neki csak a 2011. július 31-ei keltezésű közös megegyezés állt rendelkezésére. Bizonyítható közlés hiányában a munkaviszony megszüntetésének szándékával tett ügyvezetői kijelentés a régi Mt. 87. § (2) bekezdésének kógens rendelkezése folytán joghatás kifejtésére nem volt alkalmas.
A rendkívüli felmondás közlésének és az érvényességének bizonyítására a tanúvallomás mint bizonyítási eszköz nem alkalmas. A régi Mt. 6. § (4) bekezdésére tekintettel jegyzőkönyv felvétele, avagy a munkavállaló aláírása nem lett volna mellőzhető. Az eljáró bíróságok a tanúk vallomásait nem megfelelően értékelték, pártatlannak nem voltak tekinthetők. H. I. az ügyvezető élettársa, a két személy pedig jelenleg is az alperes alkalmazottja.
Elmulasztották értékelni, hogy a csatolt rendkívüli felmondáson a keltezés dátuma ugyan 2011. július 31., a kézbesítésének dátumaként azonban 2012. július 31. szerepel. Életszerűtlen, hogy ez utóbbi dátum elírás folytán került az iratra. Mindez igazolja, hogy az utólag készült, nem a keltezés szerinti napon.
A rendkívüli felmondás készítésének körülményei aggályosak, amit igazol az is, hogy az ügyvezető szerint egy délelőtt készített két okiraton eltérő a keltezés helye: a közös megegyezésen V., a rendkívüli felmondáson pedig P. szerepel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában történő fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése mellett kell a felülvizsgálattal élő félnek előadnia. A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére nem hivatkozott, ezért a Kúria a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatja felül, ezért arról kellett állást foglalnia, hogy az eljáró bíróságok által a bizonyítás eredményeként rögzített tényállás alapján helyesen állapították-e meg a kereset elkésettségét [ régi Mt. 202. § (1) bek. d) pont, (2) bek., Pp. 157. § a) pont, Pp. 130. § h) pont], és helyesen értelmezték-e a régi Mt. 6. § (4) bekezdés rendelkezését.
A felperes előadása szerint a rendkívüli felmondást a részére nem kézbesítették, ez nem történt meg 2011. július 31-én sem. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján ennek ellenkezőjét állító alperest terhelte a rendkívüli felmondás kézbesítésének ténye és időpontja bizonyítása. A felperes alaptalanul állította, hogy erre tanúvallomás nem alkalmas. A Pp. 3. § (5) bekezdés alapján ugyanis a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához - ha a törvény másként nem rendelkezik - nincs kötve. Szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.
A tanúvallomások értékelése alapján megállapított tényállás szerint a felperes részére 2011. július 31-én a munkáltató rendkívüli felmondása átadásra került, amelyet a felperes átvett. Ezzel a régi Mt. 6. § (4) bekezdés első mondata alapján a rendkívüli felmondás közlése megtörtént. A rendelkezés szerint ugyanis az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekeltnek átadják. Emiatt a 6. § (4) bekezdésben foglalt átvétel megtagadására vonatkozó eljárás a jelen ügyben nem volt irányadó. Következésképp az átadás körülményeiről jegyzőkönyvet nem kellett felvenni.
A keresetindítási határidő a munkaviszony megszüntetése jogellenessége megállapítása tárgyában a régi Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontja alapján e naptól nyílt meg, így annak elteltével a 30 napon túli 2011. szeptember 7-én benyújtott kereset elkésett. Ennek jogkövetkezményét helytállóan vonták meg az eljáró bíróságok, és alkalmazták a Pp. 157. § a) pontját és 130. § (1) bekezdés h) pontját.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.380/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Vitos Edina ügyvéd (Dr. Vitos Ügyvédi Iroda) által képviselt D. Gy.-né felperesnek a dr. Domina László Béla ügyvéd (Dr. Domina Ügyvédi Iroda) által képviselt E.-S. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.553/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mpkf.20.183/2014/3. számú végzésével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mpkf.20.183/2014/3. számú végzését hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a 2011. szeptember 7-én benyújtott keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadása szerint a munkáltató 2011. július 31-én közölte vele, hogy a továbbiakban nem kell jönnie dolgozni. A munkaviszonyt megszüntető okiratot ekkor azonban nem adta át a részére. 2011. augusztus 25-én kapta meg személyesen a 2011. július 31-ei keltezésű munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okiratot, amelyet azonban ő nem írt alá.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes munkaviszonya a munkáltató által közölt rendkívüli felmondással 2011. július 31-én szűnt meg, az okiratot e napon kézbesítették személyesen a részére. A munkaviszony megszüntetési egyéb iratokat a felperes lakására egy alperesi alkalmazott vitte ki 2011. augusztus 25-én, aki tévedésből adta át a közös megegyezésre vonatkozó megállapodást.
A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.553/2011/17/II. számú végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. § a) pontja alapján figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára, és az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 202. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) bekezdésében foglaltakra.
Megállapította, hogy az alperes 2011. július 31-én a felperesnek a rendkívüli felmondást tartalmazó okiratot átadta. Ekkor a felek között zajló megbeszélésen valóban szóba került a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése is, az erre vonatkozó iratot a felperesnek azonban nem adták oda aláírásra. A felperes a rendkívüli felmondást átvette, elolvasta, áttanulmányozás céljából elvitte. Az okirat szabályszerű jogorvoslati kioktatást tartalmazott. Ennek ellenére a felperes határidőben, azaz 2011. augusztus 30-áig nem nyújtotta be a keresetét, csak 2011. szeptember 7-én, vagyis a 30 napos keresetindítási határidőt elkéste.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék 3.Mpkf.20.183/2014/3. számú végzésével az elsőfokú végzést a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta, a felperest marasztalta az alperes perköltségében.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a tanúk által előadottakat, és abból okszerű következtetést vont le arról, hogy a felperes részére az alperes ügyvezetője a rendkívüli felmondást tartalmazó okiratot átadta. A tanúként meghallgatott alperesi alkalmazott résztulajdonos és az alperes ügyvezetőjének házastársa egybehangzó vallomást tett ennek megtörténtéről. Kiemelendő K. E.-né üzletvezető tanúvallomása, aki megerősítette, hogy az ügyvezető nem csupán szóban közölte a felperessel, hogy a munkájára a továbbiakban nem tart igényt, hanem látta azt is, amikor a munkaviszony megszüntetését tartalmazó okiratot átadta a dolgozónak. Az irat konkrét tartalmáról nem tudott nyilatkozni, de az ügyvezető és a felperes között zajló megbeszélés tartalmából, és az átadás körülményeiből egyértelműen következtetett arra, hogy az okirat az alperes rendkívüli felmondását tartalmazta. Annak nincs jelentősége, hogy a tanú a megbeszélés alkalmával két lapból álló, vagy egy lapból, de két oldalon írt okiratot látott-e. Annak ténye ugyanis bizonyított, hogy a rendkívüli felmondást a felperes részére átadták.
A felperes alaptalanul hivatkozott az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 6. § (4) bekezdésére, mert az a jelen ügyben nem alkalmazható. A felperes ugyanis következetesen tagadta, hogy az alperes 2011. július 31-én a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan bármilyen okiratot megkísérelt volna a részére átadni. Ezért az okirat átvételének a megtagadása, illetve az alperesnek e tényről a jegyzőkönyvezési kötelezettsége fel sem merülhetett. Az Mt. rendelkezései nem zárják ki, hogy az alperes az okirat átadásának-átvételének tényét a felperes aláírásának hiányában egyéb módon, például tanúvallomásokkal igazolja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként az Mt. 6. § (4) bekezdésére, a 202. § (2) bekezdésére, és a Pp. 157. §, 206. § rendelkezéseire hivatkozott.
Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta a régi Mt. 6. § (4) bekezdését. Ennek második mondata szerint ugyanis a közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza, erről jegyzőkönyvet kell felvenni. Nem az a kötelező előírás, hogy a közölni kívánt jognyilatkozat címzettje által aláírt jegyzőkönyvet kellene felvenni. Az alperest jegyzőkönyvezési kötelezettség terhelte, amennyiben bizonyítani akarta az általa állított átvétel megtagadásának a tényét. A jegyzőkönyv felvétele nem is ütközött volna nehézségbe.
A felperes azonban nem kapott rendkívüli felmondási iratot, azt először a 2012. szeptember 5-ei tárgyaláson látta, neki csak a 2011. július 31-ei keltezésű közös megegyezés állt rendelkezésére. Bizonyítható közlés hiányában a munkaviszony megszüntetésének szándékával tett ügyvezetői kijelentés a régi Mt. 87. § (2) bekezdésének kogens rendelkezése folytán joghatás kifejtésére nem volt alkalmas.
A rendkívüli felmondás közlésének és az érvényességének bizonyítására a tanúvallomás mint bizonyítási eszköz nem alkalmas. A régi Mt. 6. § (4) bekezdésére tekintettel jegyzőkönyv felvétele, avagy a munkavállaló aláírása nem lett volna mellőzhető. Az eljáró bíróságok a tanúk vallomásait nem megfelelően értékelték, pártatlannak nem voltak tekinthetők. H. I. az ügyvezető élettársa, a két személy pedig jelenleg is az alperes alkalmazottja.
Elmulasztották értékelni, hogy a csatolt rendkívüli felmondáson a keltezés dátuma ugyan 2011. július 31., a kézbesítésének dátumaként azonban 2012. július 31. szerepel. Életszerűtlen, hogy ez utóbbi dátum elírás folytán került az iratra. Mindez igazolja, hogy az utólag készült, nem a keltezés szerinti napon.
A rendkívüli felmondás készítésének körülményei aggályosak, amit igazol az is, hogy az ügyvezető szerint egy délelőtt készített két okiraton eltérő a keltezés helye: a közös megegyezésen V., a rendkívüli felmondáson pedig P. szerepel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában történő fenntartására, a felperes perköltség ben marasztalására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése mellett kell a felülvizsgálattal élő félnek előadnia. A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére nem hivatkozott, ezért a Kúria a bizonyítékok mérlegelését, a tényállás megállapítás helyességét nem vizsgálhatta. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatja felül, ezért arról kellett állást foglalnia, hogy az eljáró bíróságok által a bizonyítás eredményeként rögzített tényállás alapján helyesen állapították-e meg a kereset elkésettségét [régi Mt. 202. § (1) bek. d) pont, (2) bek., Pp. 157. § a) pont, Pp. 130. § h) pont], és helyesen értelmezték-e a régi Mt. 6. § (4) bekezdés rendelkezését.
A felperes előadása szerint a rendkívüli felmondást a részére nem kézbesítették, ez nem történt meg 2011. július 31-én sem. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján ennek ellenkezőjét állító alperest terhelte a rendkívüli felmondás kézbesítésének ténye és időpontja bizonyítása. A felperes alaptalanul állította, hogy erre tanúvallomás nem alkalmas. A Pp. 3. § (5) bekezdés alapján ugyanis a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához - ha a törvény másként nem rendelkezik - nincs kötve. Szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.
A tanúvallomások értékelése alapján megállapított tényállás szerint a felperes részére 2011. július 31-én a munkáltató rendkívüli felmondása átadásra került, amelyet a felperes átvett. Ezzel a régi Mt. 6. § (4) bekezdés első mondata alapján a rendkívüli felmondás közlése megtörtént. A rendelkezés szerint ugyanis az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekeltnek átadják. Emiatt a 6. § (4) bekezdésben foglalt átvétel megtagadására vonatkozó eljárás a jelen ügyben nem volt irányadó. Következésképp az átadás körülményeiről jegyzőkönyvet nem kellett felvenni.
A keresetindítási határidő a munkaviszony megszüntetése jogellenessége megállapítása tárgyában a régi Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontja alapján e naptól nyílt meg, így annak elteltével a 30 napon túli 2011. szeptember 7-én benyújtott kereset elkésett. Ennek jogkövetkezményét helytállóan vonták meg az eljáró bíróságok, és alkalmazták a Pp. 157. § a) pontját és 130. § (1) bekezdés h) pontját.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége viselésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. február 25.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.380/2014.)