adozona.hu
BH 2015.3.81
BH 2015.3.81
A III. csoportú rokkantsági nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló 50-79% közötti össz-szervezeti egészségkárosodáshoz képest a B2 minősítés (össz-szervezeti egészségkárosodás 43%) állapotjavulást jelent, ezért újabb komplex másodfokú vizsgálatra nincs szükség, amennyiben B2 minősítés alapja 2012. I. 1-jét követően, de 2012. VII. 26-át megelőző komplex vizsgálat eredménye (2011. évi CXCI. tv. 33. §, 33/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. Az alperes jogelődje 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően a rokkantsági ellátás összegét havi 94 285 forintban határozta meg figyelemmel arra, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonb...
BH 2015.3.81 A III. csoportú rokkantsági nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló 50-79% közötti össz-szervezeti egészségkárosodáshoz képest a B2 minősítés (össz-szervezeti egészségkárosodás 43%) állapotjavulást jelent, ezért újabb komplex másodfokú vizsgálatra nincs szükség, amennyiben B2 minősítés alapja 2012. I. 1-jét követően, de 2012. VII. 26-át megelőző komplex vizsgálat eredménye [2011. évi CXCI. tv. 33. §, 33/A. §].
[1] A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. Az alperes jogelődje 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően a rokkantsági ellátás összegét havi 94 285 forintban határozta meg figyelemmel arra, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, így állapota alapján a felperes B2 minősítési csoportba tartozott. Az elsőfokú közigazgatási határozat ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő.[2] Az alperes a 2012. október 31. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére megállapított és 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2012. december 31. napjával megszüntette, ezzel egyidejűleg 2012. április 24. napján elvégzett komplex minősítés alapján 2013. január 1. napjától kezdődően a felperes részére rokkantsági ellátást állapított meg, melynek összegét havi 41 850 forintban határozta meg.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. március 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint a felperes állapotában javulás következett be. A másodfokú határozat hivatkozott a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1), (7) bekezdés, valamint a 33/A. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseire.
[4] A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett az eredeti ellátása megállapítását, valamint havi 56 750 forint ellátás különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest 2013. január 1. napjától kezdődően.
[5] Előadta, hogy jogszabálysértőek a közigazgatási határozatok, mivel a másodfokú határozat meghozatalára másodfokú orvosi bizottsági vizsgálat hiányában került sor, egészségi állapota nemhogy javult volna, hanem inkább rosszabbodott, az elsőfokú határozatot pedig a törvényi határidőn túl hozta meg az alperes. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, határozataiban foglalt jogi indokokat fenntartva és elismerve, hogy a felperes másodfokú komplex vizsgálatára nem került sor.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, hivatkozva az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés, 33. § (1) bekezdés, illetőleg a 33/A. § (1) és (4) bekezdés rendelkezéseire.
[7] A bíróság érvelése szerint az Mmtv. külön eljárási rendet tartalmaz a 2012. január 1. napját követően megállapításra kerülő ellátások tekintetében, valamint az ezen időponttól kezdődően rokkantság, illetve rehabilitációs ellátássá alakult rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj ellátásokban részesülők körére.
[8] A bíróság megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán a korábbi 50-69%-os össz-szervezeti egészségkárosodás az új jogszabályok értelmében 51-60%-os állapotnak felel meg, amelyre figyelemmel a felperes esetében az állapotjavulás jogszerűen került megállapításra.
[9] A bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes részére a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj 2012. évben rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra, melynek összege megegyezett a korábbi rokkantsági nyugdíj összegével.
[10] A 2012. április 24. napján készült elsőfokú bizottsági szakvéleményre alapított elsőfokú határozattal szemben a felperes jogorvoslattal nem élt, az abban megállapított 57%-os egészségi állapotot elfogadta, a jogszabályváltozás folytán az alperes helyesen állapította meg felperes ellátásának az összegét.
[11] Mindezek alapján a közigazgatási határozatok nem sértettek jogszabályi rendelkezést, figyelemmel arra is, hogy az Mmtv. 33/A. § (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat során az alperesnek nem volt kötelezettsége újabb szakhatósági állásfoglalás beszerzése a felperes egészségi állapotáról.
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet, valamint az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését kérte és annak megállapítását, hogy 2013. január 1. napjától kezdődően 94 285 forint rokkantsági ellátásra jogosult, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[13] Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a bíróság és a közigazgatási szervek iratellenesen értékelték az eljárás során a felmerült bizonyítékokat. A felperes álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 164. § (1) bekezdés, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezéseit.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[16] A felperes 2011. március 4. napjától 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantság alapján rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától 2012. augusztus 31. napjáig rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján.
[17] Az alperes a 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően rokkantsági ellátás folyósításáról rendelkezett az addig folyósított ellátással azonos összegben (havi 94 285 forint) tekintettel arra, hogy a szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása szerint a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülmények miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt [Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pont, Mmtv. 33. § (8) bekezdés a) pont]. A felperes egészségi állapotának mértékét soros felülvizsgálat keretében 57%-ban állapította meg az NRSZH elsőfokú bizottsága B2 minősítéssel.
[18] Az alperes az elsőfokú határozatát 2012. október 31. napján kelt határozatával módosította és 2012. december 31. napjával a felperes részére megállapított rokkantsági ellátás folyósítását megszüntette, egyidejűleg 2013. január 1. napjától a rokkantsági ellátás összegét a korábbi havi 94 285 forint helyett havi 41 850 forintban állapította meg tekintettel arra, hogy a 2012. július 1-je előtt elvégzett komplex felülvizsgálat során az NRSZH elsőfokú bizottsága a felperesnél állapotjavulást állapított meg.
[19] A 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjban részesülőket érintő változások a tételes jogi rendelkezések közül az Mmtv. 31-33. §-aiban kerültek megfogalmazásra, ezek közül pedig a felperesre irányadó 33. § (1) bekezdése adott lehetőséget, a már megszerzett jogosultságnak a rehabilitálhatóság és a foglalkoztathatóság szempontjai figyelembe vételével való érvényesülését biztosítandó, a korábbi ellátás (rokkantsági nyugdíj) rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására.
[20] A törvényhozó ugyanakkor a fenti körbe tartozó személyek esetében előírta az új ellátási formákra való jogosultság későbbiekben elvégzendő vizsgálatát is. A korábban rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1. napjától kezdődően rehabilitációs ellátásban részesülők az Mmtv. 33. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásuk mellett választhatták az új ellátásra való jogosultsági feltételek fennállásának komplex felülvizsgálat keretében való vizsgálatát, amelynek eredményeként a társadalombiztosi szervnek az Mmtv. szerinti ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén az erről hozott döntést követő harmadik hónap első napjával kellett megállapítania [Mmtv. 33. § (6)-(7) bekezdés].
[21] Ezzel szemben azon személyek esetében, akik a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, a törvényhozó 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás megszüntetését rendelte el.
[22] Az Mmtv. 2012. július 26. napjától hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint, amennyiben a 32. § (1) bekezdés alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az - állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél.
[23] Az Mmtv. 33/A. § (4) bekezdés értelmében a 32. § (1) bekezdése alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy vagy a 33. § (1) bekezdés alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát 2012. január 1-jét követően, de az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII. törvény hatálybalépését megelőzően (2012. július 26.) elvégeztek, az ellátás összegének az (1) és (2) bekezdés alkalmazásával történő módosításáról a rehabilitációs hatóság 2012. október 31. napjáig dönt.
[24] A felperes komplex felülvizsgálatára 2012. április 24. napján került sor, tehát 2012. január 1. napját követően, de még a 2012. évi CXVIII. törvény hatálybalépését megelőzően, így a rokkantsági ellátás összegét az Mmtv. 33/A. § (1) és (2) bekezdés alapján kellett megállapítani.
[25] Az alperes arra tekintettel, hogy a III. csoportú rokkant minősítéshez képest a felperes B2 kategóriájú minősítése állapotjavulást jelentett, az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontban foglaltak szerint állapította meg a felperes rokkantsági ellátásának az összegét. Az állapotjavulást a felperesnél a rokkantsági nyugdíj alapját képező 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás 43%-os mértékűre történő változása jelentette.
[26] Amennyiben az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél [Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pont]. A rokkantsági ellátás összege az egészségi állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozó személynek a havi átlagjövedelem 40%-a (62 228 forint), de legalább a minimálbér 30%-a (27 900 forint) és legfeljebb a minimálbér 45%-a (41 850 forint) [Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pont]. Havi átlagjövedelemként a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegének 165%-át (155 570 forint) kell figyelembe venni [Mmtv. 33/A. § (2) bekezdés c) pont].
[27] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozatok nem sértik az Mmtv. 33/A. § rendelkezéseit.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, a közigazgatási határozatokban foglaltak valóságát nem vizsgálta meg.
[29] E körben hivatkozott az ítélet 2. oldalán rögzített azon megállapításra, mely szerint 2012. április 24. napján kelt szakhatósági állásfoglalásban a felperes javára állapotjavulás került megállapításra. A felperes vitatta, hogy ilyen megállapítást a szakhatósági állásfoglalás tartalmazna. A 2012. április 24-én kelt szakhatósági állásfoglalás ilyen, a felperes által sérelmezett megállapítást nem tartalmazott, ezért a Kúria az ítélet indokolásának a tényállási részben rögzített megállapítását mellőzi.
[30] A felperes hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú közigazgatási határozatban foglaltakkal ellentétben nem került sor másodfokú komplex vizsgálatára. A Kúria megállapította, hogy az alperes a bírósági eljárás során elismerte, hogy a felperes másodfokú komplex vizsgálatára nem került sor, de arra az Mmtv. rendelkezése alapján nem is volt szükség.
[31] A Pp. 206. §-ban írtakra figyelemmel a Kúria úgy ítélte meg, hogy ezen eljárási szabályszegések nem olyan jellegűek, amelyek az ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezzék.
[32] Mindezekre figyelemmel a Kúria a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.753/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Czére-Réti Gabriella párfogó ügyvéd ( által képviselt T. S. felperesnek a dr. Nagy Péter rehabilitációs szakügyintéző által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.216/2012. szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. szeptember 4-én kelt 1.M.216/2012/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.216/2012/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A teljes egészében pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. Az alperes jogelődje 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően a rokkantsági ellátás összegét havi 94.285 forintban határozta meg figyelemmel arra, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, így állapota alapján a felperes B2 minősítési csoportba tartozott. Az elsőfokú közigazgatási határozat ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő.
Az alperes a 2012. október 31. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére megállapított és 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2012. december 31. napjával megszüntette, ezzel egyidejűleg 2012. április 24. napján elvégzett komplex minősítés alapján 2013. január 1. napjától kezdődően a felperes részére rokkantsági ellátást állapított meg, melynek összegét havi 41.850 forintban határozta meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. március 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint a felperes állapotában javulás következett be. A másodfokú határozat hivatkozott a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdés, (7) bekezdés, valamint a 33/A. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseire.
A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett, az eredeti ellátása megállapítását, valamint havi 56.750 forint ellátás különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest 2013. január 1. napjától kezdődően. Kereseti kérelmében előadta, hogy jogszabálysértőek a közigazgatási határozatok, mivel a másodfokú határozat meghozatalára másodfokú orvosi bizottsági vizsgálat hiányában került sor, egészségi állapota nemhogy javult volna, hanem inkább rosszabbodott, az elsőfokú határozatot pedig a törvényi határidőn túl hozta meg az alperes. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, határozataiban foglalt jogi indokokat fenntartva és elismerve, hogy a felperes másodfokú komplex vizsgálatára nem került sor.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, hivatkozva az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés, 33. § (1) bekezdés, illetőleg a 33/A. § (1) és (4) bekezdés rendelkezéseire. A bíróság érvelése szerint az Mmtv. külön eljárási rendet tartalmaz a 2012. január 1. napját követően megállapításra kerülő ellátások tekintetében, valamint az ezen időponttól kezdődően rokkantság, illetve rehabilitációs ellátássá alakult rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj ellátásokban részesülők körére. A bíróság megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán a korábbi 50-69%-os össz-szervezeti egészségkárosodás az új jogszabályok értelmében 51-60%-os állapotnak felel meg, amelyre figyelemmel a felperes esetében az állapotjavulás jogszerűen került megállapításra. A bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes részére a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj 2012. évben rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra, melynek összege megegyezett a korábbi rokkantsági nyugdíj összegével. A 2012. április 24. napján készült elsőfokú bizottsági szakvéleményre alapított elsőfokú határozattal szemben a felperes jogorvoslattal nem élt, az abban megállapított 57%-os egészségi állapotot elfogadta, a jogszabályváltozás folytán az alperes helyesen állapította meg felperes ellátásának az összegét. Mindezek alapján a közigazgatási határozatok nem sértettek jogszabályi rendelkezést, figyelemmel arra is, hogy az Mmtv. 33/A. § (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat során az alperesnek nem volt kötelezettsége újabb szakhatósági állásfoglalás beszerzése a felperes egészségi állapotáról.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet, valamint az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését kérte és annak megállapítását, hogy 2013. január 1. napjától kezdődően 94.285 forint rokkantsági ellátásra jogosult, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a bíróság és a közigazgatási szervek iratellenesen értékelték az eljárás során a felmerült bizonyítékokat. Olyan megállapításokat tartalmaznak a határozatok, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, olyan tényekre hivatkoznak, amelyek az okiratokban nem szerepelnek, ezen túlmenően az "eljáró bíróság tévesen értelmezett alapvető dolgokat". Mindezek alapján a felperes álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 164. § (1) bekezdés, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezéseit.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felperesi kérelem keretei között vizsgálta, hogy a munkaügyi bíróság az eljárása során megsértette-e a felperes által hivatkozott eljárási, illetve anyagi jogi normákat.
A felperes 2011. március 4. napjától 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantság alapján rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától 2012. augusztus 31. napjáig rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján. Az alperes a 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően rokkantsági ellátás folyósításáról rendelkezett az addig folyósított ellátással azonos összegben (havi 94.285 forint) tekintettel arra, hogy a szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása szerint a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülmények miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt [Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pont, Mmtv. 33. § (8) bekezdés a) pont]. A felperes egészségi állapotának mértékét soros felülvizsgálat keretében 57%-ban állapította meg az NRSZH elsőfokú bizottsága B2 minősítéssel. Az alperes az elsőfokú határozatát 2012. október 31. napján kelt határozatával módosította és 2012. december 31. napjával a felperes részére megállapított rokkantsági ellátás folyósítását megszüntette, egyidejűleg 2013. január 1. napjától a rokkantsági ellátás összegét a korábbi havi 94.285 forint helyett havi 41.850 forintban állapította meg tekintettel arra, hogy a 2012. július 1-je előtt elvégzett komplex felülvizsgálat során az NRSZH elsőfokú bizottsága a felperesnél állapotjavulást állapított meg.
A 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjban részesülőket érintő változások a tételes jogi rendelkezések közül az Mmtv. 31. §-33. §-aiban kerültek megfogalmazásra, ezek közül pedig a felperesre irányadó 33. § (1) bekezdése adott lehetőséget, a már megszerzett jogosultságnak a rehabilitálhatóság és a foglalkoztathatóság szempontjai figyelembe vételével való érvényesülését biztosítandó, a korábbi ellátás (rokkantsági nyugdíj) rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására. A törvényhozó ugyanakkor a fenti körbe tartozó személyek esetében előírta az új ellátási formákra való jogosultság későbbiekben elvégzendő vizsgálatát is. A korábban rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1. napjától kezdődően rehabilitációs ellátásban részesülők az Mmtv. 33. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásuk mellett választhatták az új ellátásra való jogosultsági feltételek fennállásának komplex felülvizsgálat keretében való vizsgálatát, amelynek eredményeként a társadalombiztosi szervnek az Mmtv. szerinti ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén az erről hozott döntést követő harmadik hónap első napjával kellett megállapítania [Mmtv. 33. § (6)-(7) bekezdés]. Ezzel szemben azon személyek esetében, akik a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, a törvényhozó 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás megszüntetését rendelte el.
Az Mmtv. 2012. július 26. napjától hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint amennyiben a 32. § (1) bekezdés alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az - állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél.
Az Mmtv. 33/A. § (4) bekezdés értelmében a 32. § (1) bekezdése alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy vagy a 33. § (1) bekezdés alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát 2012. január 1-jét követően, de az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII. törvény hatályba lépését megelőzően (2012. július 26.) elvégeztek, az ellátás összegének az (1) és (2) bekezdés alkalmazásával történő módosításáról a rehabilitációs hatóság 2012. október 31. napjáig dönt.
A felperes komplex felülvizsgálatára 2012. április 24. napján került sor, tehát 2012. január 1. napját követően, de még a 2012. évi CXVIII. törvény hatályba lépését megelőzően, így a rokkantsági ellátás összegét az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés és (2) bekezdés alapján kellett megállapítani.
Az alperes arra tekintettel, hogy a III. csoportú rokkant minősítéshez képest a felperes B2 kategóriájú minősítése állapotjavulást jelentett, az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pont rendelkezéseibe foglaltak szerint állapította meg a felperes rokkantsági ellátásának az összegét. Az állapotjavulást a felperesnél a rokkantsági nyugdíj alapját képező 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás 43%-os mértékűre történő változása jelentette.
Amennyiben az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél [Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pont]. A rokkantsági ellátás összege az egészségi állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozó személynek a havi átlagjövedelem 40%-a (62.228 forint), de legalább a minimálbér 30%-a (27.900 forint) és legfeljebb a minimálbér 45%-a (41.850 forint) [Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pont]. Havi átlagjövedelemként a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegének 165%-át (155.570 forint) kell figyelembe venni [Mmtv. 33/A. § (2) bekezdés c) pont].
Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozatok nem sértik az Mmtv. 33/A. § rendelkezéseit.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Az eljárásjogi szabályok megsértése ugyan alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárásjogi szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lett volna, a meghozott határozatot a felülvizsgálati eljárásban a Kúria hatályában fenntartja. Csak amennyiben a bírósági ítélet tényállása iratellenesen kerül megállapításra, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok értékelése, mérlegelése, akkor van mód az eljárásjogi szabálysértések megállapítására.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, a közigazgatási határozatokban foglaltak valóságát nem vizsgálta meg. E körben hivatkozott az ítélet 2. oldalán rögzített azon megállapításra, mely szerint 2012. április 24. napján kelt szakhatósági állásfoglalásban a felperes javára állapotjavulás került megállapításra. A felperes vitatta, hogy ilyen megállapítást a szakhatósági állásfoglalás tartalmazna. A 2012. április 24-én kelt szakhatósági állásfoglalás ilyen - a jogerős ítélet 2. oldalának 2. bekezdésében rögzített és felperes által sérelmezett - megállapítást nem tartalmazott, ezért a Kúria az ítélet indokolásának a tényállási részben rögzített megállapítást mellőzi.
A felperes hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú közigazgatási határozatban foglaltakkal ellentétben nem került sor másodfokú komplex vizsgálatára. A Kúria megállapította, hogy az alperes a bírósági eljárás során elismerte, hogy a felperes másodfokú komplex vizsgálatára nem került sor, de arra az Mmtv. rendelkezése alapján nem is volt szükség.
A Pp. 206. §-ban írtakra figyelemmel a Kúria úgy ítélte meg, hogy ezen eljárási szabályszegések nem olyan jellegűek, amelyek az ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezzék.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pártfogó ügyvéd díját a magyar állam viseli a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-ban írt rendelkezések alapján.
A per tárgyi illeték- és költségmentessége folytán a felmerült felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli a Tny. 81. § rendelkezései értelmében.
Budapest, 2014. október 6.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.753/2013.)