adozona.hu
BH+ 2015.3.133
BH+ 2015.3.133
A kormánytisztviselő kinevezése egyoldalúan, indokolás nélkül módosítható, mert annak garanciális feltételeit a törvény meghatározza, és ennek ismeretében a tisztviselő a törvényi feltételek fennállásától függően jogvitát kezdeményezhet az intézkedés jogszerűsége tekintetében [2010. évi LVIII. tv. (a továbbiakban: Ktjv.) 6/A. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 21-én létesített jogviszonyt az alperes jogelődjével. 2010. február 15-étől az alperes Operatív Ellenőrzési Osztályán főosztályvezető-helyettesi feladatok ellátásával bízták meg, majd 2010. október 1-jétől az alperes Kiemelt Ügyek Igazgatóságán főosztályvezetői munkakört töltött be. A munkáltatónál szervezeti és tevékenységi kör változás zajlott le, amely érintette a felperes által irányított területet is. A te...
BH+ 2015.3.133 A kormánytisztviselő kinevezése egyoldalúan, indokolás nélkül módosítható, mert annak garanciális feltételeit a törvény meghatározza, és ennek ismeretében a tisztviselő a törvényi feltételek fennállásától függően jogvitát kezdeményezhet az intézkedés jogszerűsége tekintetében [2010. évi LVIII. tv. (a továbbiakban: Ktjv.) 6/A. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 21-én létesített jogviszonyt az alperes jogelődjével. 2010. február 15-étől az alperes Operatív Ellenőrzési Osztályán főosztályvezető-helyettesi feladatok ellátásával bízták meg, majd 2010. október 1-jétől az alperes Kiemelt Ügyek Igazgatóságán főosztályvezetői munkakört töltött be. A munkáltatónál szervezeti és tevékenységi kör változás zajlott le, amely érintette a felperes által irányított területet is. A tervezett változásokkal kapcsolatban több konzultációt tartottak, amelynek egy részén a felperes is részt vett, a szakmai vezetés által hozott döntéseket azonban nem fogadta el, és a szolgálati utat be nem tartva igazgatójához ellentétes koncepciót terjesztett elő. Ezt követően az igazgató a főosztályon belül a Rapid Osztály vezetésével kívánta a továbbiakban megbízni, az ezzel kapcsolatos kinevezés-módosítást előkészítette, amelyet a felperes nem fogadott el. Felajánlották számára a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését is, e megállapodás azonban a felek között nem jött létre.Az alperes a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdése alapján 2011. június 1-jétől mentesítette a felperest a főosztályvezetői munkaköri feladatok ellátása alól, és e nappal adóellenőri munkakörbe sorolta be. A felperes a kinevezés-módosítást nem fogadta el, munkahelyén 2011. június 2-ától keresőképtelensége miatt nem jelent meg, majd 2011. június 5-én írásban kérte felmentését. A munkáltató ennek megfelelően 2011. június 15-én kelt felmentésével két havi felmentési idővel 2011. augusztus 1-jével - a Ktjv. 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján - megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, melyet 2011. június 27-én kézbesítettek számára.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, majd azt az eljárás során többször módosította. Álláspontja szerint a munkáltató jogszabályba ütköző módon módosította egyoldalúan kinevezését a munkakör vonatkozásában, és jogellenes az azon alapuló felmentése is. Ezen túl helyettesítési díj, vagyoni, illetve nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Mind keresetében, mind az eljárás során hivatkozott arra is, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése jogszerű volt, a felperes kinevezés-módosítására a jogszabályoknak megfelelően került sor, és a felperes kérelmén alapult a jogviszonya megszüntetése.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy a felperes felmentési ideje a közlés napjától, 2011. június 27-étől 2011. augusztus 27-éig tartott. Kötelezte az alperest 677 365 forint felmentési időre járó végkielégítés-különbözet és kamatai megfizetésére, továbbá megalapozatlanul levont 33 000 forint visszafizetésére.
Indokolásában kifejtette, hogy az alperes az eljárás során hitelt érdemlően igazolta azt, hogy a felperes főosztályvezetői munkakörre történő kinevezését indokolás nélkül visszavonhatta, valamint, hogy jogász feladatokra üres státusszal nem rendelkezett a felmentés idején. Megállapítása szerint az adóellenőri munkakör megfelelt a felperes végzettségének és képzettségének, és a munkáltató jogszerűen járt el, amikor a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. tv. (a továbbiakban: Ktjv.) 6/A. § (1) bekezdése értelmében a kormánytisztviselő munkakörét hozzájárulása nélkül módosította. Az alperesi intézkedések sorozatát nem tartotta rendeltetésellenesnek, megállapítása szerint az alperes bizonyította, hogy a munkakör-módosítás előtt szándékában állt a Rapid Osztály vezetésére szóló felperesi megbízás átadása, erre azonban azért nem került sor, mert a kormánytisztviselő május 31-én maga indítványozta jogviszonya indokolás nélküli, felmentéssel történő megszüntetését. A munkáltató ezt akként értékelte, hogy a felperes a továbbiakban nem kíván együttműködni vele, és ezért került sor a kinevezés módosítására, majd a felperes kérelmére a jogviszony megszüntetésére. Megállapította, hogy az alperesi intézkedések sorozata azért sem minősült rendeltetésellenes joggyakorlásnak, mert a felperes nem jelent meg 2011. június 2-án a munkavégzés helyén, és maga sürgette jogviszonya mielőbbi megszüntetését. A felperes nem működött együtt a munkáltatóval, közléseit nem tette meg haladéktalanul, és az orvosi iratokat is elkésetten küldte meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének "a felmentés jogellenességének elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezését" helybenhagyta, ezt meghaladóan a helyettesítési díj, a jutalom, a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a helyettesítési díj, a nem vagyoni kártérítés és a jutalom kapcsán előterjesztett kereseti kérelmek vonatkozásában az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le, ezért volt szükség e körben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítására. A kinevezés-módosítás és a felmentés körében a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást. Megállapította, hogy a felmentést megelőzően országos hatáskörű átszervezés történt az alperesnél, amely érintette a felperes főosztályvezetői beosztását is.
A felperest értesítették arról, hogy kinevezése szerinti főosztályvezetői munkaköre adóellenőri munkakörre módosult. Másnap a felperest a testvére T.-n keresőképtelen állományba vette, és ezt követően a felperes az alperesnél érdemi munkát már nem végzett. A felperes 2011. június 5-én kelt aláírásával ellátott nyilatkozatában a Ktjv. 6/A. § (4) bekezdésére hivatkozva felmentését kérte, majd később ezt megerősítette.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése alapján a munkáltató jogosult volt egyoldalúan módosítani a felperes munkakörét. A köztisztviselők képesítési előírásáról szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rend. 3. számú mellékletének 10. pontja szerint adóügyi ellenőrzési feladatkörben többek között jogász végzettség szükséges, ennek megfelelően megállapította, hogy a munkáltató a végzettségének megfelelő munkakörbe sorolta be a felperest. Nem találta aránytalan sérelemnek azt a körülményt, hogy az új munkakörben a felperesnek a munkáját B.-n kellett volna végeznie, figyelemmel arra, hogy korábban is itt végezte főosztályvezetői tevékenységét, és utazási költségtérítésre jogosult volt.
Ugyancsak nem találta megalapozottnak azon felperesi érvelést, mely szerint azért jogellenes a felmentése, mert az erre irányuló kérelmét nem a törvényben előírt öt munkanapon belül nyújtotta be. A törvényszék megállapította, hogy a felperes 2011. június 5-én kelt nyilatkozata kifejezetten és kétséget kizáróan a jogviszony megszüntetésére irányult, és további levelei, felszólításai ezzel álltak kapcsolatban, így a jogviszony megszüntetésére irányuló kérelme az ötnapos határidőn belül történt.
A másodfokú ítélet megállapította, hogy a felperes keresetében arra hivatkozva kérte a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítását, hogy az alperes tudatában volt annak, hogy az új munkakör ellátása számára aránytalan sérelemmel járna az utazás időtartamára és költségeire tekintettel. A 2011. június 5-én kelt, a jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését indítványozó nyilatkozata semmisségének megállapítását is kérte, az azonban nem ütközött jogszabályba, és a megtámadás feltételei sem állnak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Kérte, hogy a Kúria mind az első-, mind a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, változtassa meg, és adjon helyt teljes mértékben keresetének, másodlagosan utasítsa az eljárt bíróságokat új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem döntött minden kereseti kérelme tekintetében, döntése nem megalapozott, nem felel meg a bírósági gyakorlatnak, és sérti a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat. A másodfokú bíróság nem vizsgálta érdemben azt, hogy az új munkakör a képzettségének ténylegesen és valóságban megfelelt-e. Előadta, hogy a kezdetektől fogva realizáló jogászi feladatokat látott el, sohasem dolgozott adóellenőrként, e területen nem szerzett gyakorlatot, ezért a módosítás szerinti új munkaköre nyilvánvalóan nem felelt meg jogász képzettségének.
A kinevezése egyoldalú módosítása ezen túl egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel is járt volna. Naponta 172 kilométert kellett utaznia, amely jelentős anyagi terhet jelentett számára. Az új munkakörében azonban csökkent volna a jövedelme, amelyről az alperes tudomással bírt, ennek ellenére azonnali hatállyal végrehajtotta a kinevezés-módosítást. A bíróság e tényeket nem értékelte, így megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Kifogásolta, hogy bár a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 6. § (3) bekezdése előírja, hogy az írásbeli intézkedését a munkáltató köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet, és e rendelkezést a kormánytisztviselők esetében is alkalmazni kellett, az egyoldalú kinevezés-módosítást tartalmazó okirat indokolást nem tartalmazott. Sérelmezte, hogy a fellebbezésének erre a részére nézve a másodfokú határozat indokolást nem tartalmaz, és a másodfokú bíróság ugyancsak nem indokolta meg elutasító döntést helybenhagyó határozatát a körben, hogy a kinevezés-módosítást a jogorvoslat eredménye bevárása nélkül azonnali hatállyal végrehajtotta az alperes. Ez a körülmény eredményezte azt, hogy jogviszonyával kapcsolatban hátrányos nyilatkozat megtételére kényszerült.
Kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatták le a rendeltetésellenes joggyakorlás körében. Ennek igazolására tanúk meghallgatását kérte, amelyet a bíróság nem rendelt el, és nem került becsatolásra a 2011. május hónapot és június első napjait érintő belső levelezés sem, amelyekkel kapcsolatban fontos és releváns tényekre kívánt rámutatni. Igazolni kívánta azt, hogy a kinevezés- módosítás valós oka az volt, hogy kiállt a vidéki Rapid csoportok szétverése ellen, erre azonban nem volt lehetősége. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták azt, hogy eltávolítása a véleménynyilvánítása elfojtására irányult, a munkaköre módosítására pedig ezen ok miatt bosszúból került sor.
Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság okiratellenesen állapította meg minden erre irányuló bizonyíték nélkül azt, hogy országos hatáskörű átszervezés valósult meg a munkáltatónál. Vitatta, hogy közte és I. F. Zs. igazgató-helyettes között történt bármilyen megbeszélés az osztályvezetői beosztás betöltése tekintetében, erre irányuló okiratot nem ismert.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a másodfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
Hivatkozása szerint a kinevezés-módosítás során megtartotta a Ktjv. 6/A. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, az adóellenőri munkakör megfelelt a felperes jogász végzettségének és szakképzettségének, illetve főosztályvezetői beosztásba történő kinevezésének egyik indoka éppen az ellenőrzési szakterületen szerzett korábbi tapasztalata volt. Az adóellenőr munkakör jellegénél fogva mindenekelőtt jogalkalmazói tevékenység, szükség van az adójogi ismeretekre. A felperes csak a per során hivatkozott arra a körülményre, hogy kiskorú gyermekeit egyedül neveli, ezt korábban nem is igazolta. Az utazással kapcsolatos költségek megtérítése a munkába járással kapcsolatos utazási költségekről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rend., illetve 39/2010. (II. 26.) Korm. rend., valamint az alperes gazdálkodási szabályzatának kiadásáról szóló utasítás alapján történt valamennyi kormánytisztviselő, így a felperes esetében is. Mindez nem függött a felek akaratától.
A felmentési okiratnak nem kellett indokolást tartalmaznia, és az azonnal végrehajtható volt, figyelemmel a Ktv. 31. § (5) bekezdésére. A felperes saját jognyilatkozata semmisségét nem bizonyította, így abból vagyoni kára sem származhatott. Ugyancsak nem bizonyította a felperes azt, hogy esetében rendeltetésellenes joggyakorlásra került sor. Az adóhatóságnál lezajlott átszervezéssel kapcsolatos vélemény nem képezhette részét a pernek.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos az alábbiak szerint.
I.
Az alperes 2011. június 1-jén hozzájárulás nélkül egyoldalúan módosította a kormánytisztviselő felperes főosztályvezetői munkakörét adóellenőr munkakörre. Ez az intézkedése a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdésén alapult. Minden alapot nélkülözően történt hivatkozás a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező Ktv. 31. §-ára, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban a Ktv. ezen rendelkezése nem volt alkalmazható.A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a munkáltató a 2011. június 1-jén kelt egyoldalú kinevezés-módosítási okiratát nem indokolta, így intézkedése a kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó, az Mt. 6. § (3) bekezdésébe ütközött.
A Ktjv. 2. § (1) bekezdése szerint a törvényben nem szabályozott kérdésekben a kormánytisztviselő jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Nem alkalmazandók a Ktv. 31.§-a rendelkezései, a Ktv. 71. § (2) bekezdésének alkalmazását azonban a Ktjv. nem zárja ki.
Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve felsorolt szabályait megfelelően kell alkalmazni a közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a Ktv., illetve a Ktjv. speciális szabályai az adott jogviszonyban általános háttéranyagként működő Mt. rendelkezéseinek alkalmazhatóságát megelőzik, ennek megfelelően az Mt. 6. § (3) bekezdésében rögzített általános indokolási kötelezettség az írásbeli intézkedés esetében a speciális Ktjv. rendelkezés figyelembevételével alkalmazandó. A Munka Törvénykönyve 6. § (3) bekezdése garanciális jelleggel azon esetekben írja elő a munkáltató indokolási kötelezettségét, amikor a munkavállaló nem ismerheti a munkáltató adott intézkedésének okát, és az intézkedés jogszerűsége kérdésében a közölt indokokat vizsgálva szükséges dönteni. Ehhez képest speciális rendelkezéseket tartalmaz a Ktjv. a kinevezés egyoldalú módosítása vonatkozásában. Ezt külön indok nélkül megtehette a munkáltató, mert annak jogszerűségéhez bizonyos garanciális feltételeket maga a törvény írt elő [Ktjv. 6/A. § (2) bek. a)-c) pont]. A kormánytisztviselő ennek ismeretében megvizsgálhatta, hogy az adott intézkedés megfelelt-e a törvényben rögzített feltételeknek, és amennyiben úgy vélte, hogy nem, jogvitát kezdeményezhetett, mint ahogy az adott esetben maga a felperes is tette. Ennek megfelelően az indokolás hiánya miatt az alperesi intézkedés nem jogsértő, a perben az alperesnek a törvényi feltételek együttes fennállását kellett igazolnia.
II.
A Ktjv. 6/A. §-a szerint:(1) A kormánytisztviselő munkakörét, munkavégzésének helyét - a (2) bekezdésben meghatározott feltételek együttes fennállása esetén - a munkáltató a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül módosíthatja.
(2) A munkakört és a munkavégzés helyét abban az esetben módosíthatja a munkáltató egyoldalúan, ha
a) az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, képzettségének,
b) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a másfél órát nem haladja meg,
c) a kormánytisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár,
d) az új munkakör az államigazgatási szervnél vagy az irányítása, felügyelete alá tartozó szervnél van.
(3) A vezetőre a (2) bekezdés c) pontja azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy esetében a kinevezés-módosítás korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel nem járhat.
(4) A kormánytisztviselőt az (1) bekezdésben meghatározott kinevezés-módosítástól számított öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére a 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján fel kell menteni. A kormánytisztviselő felmentése esetén a kinevezés-módosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó kereset, a végkielégítés összegének, valamint az egyéb kifizetések összegének meghatározáskor.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok jogsértően állapították meg, hogy munkaköre egyoldalú módosítására a Ktjv. 6/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően került sor, mivel az új munkakör nem felelt meg képzettségének, továbbá a lakóhelye és munkahelye közötti távolság, illetve a munkába járással kapcsolatban felmerült költség és családi körülményei alapján az intézkedés aránytalan sérelmet okozott volna számára. Az eljárt bíróságok e körülmények vizsgálatával kapcsolatban a felperes szerint megszegték a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel releváns tényeket nem vettek figyelembe.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében, hogy az adott időszakban hatályos, a köztisztviselők képesítése előírásáról szóló 9/1995.(II.3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 10. pontja szerint a felperes számára felajánlott adóellenőr munkakör jogász végzettséggel ellátható volt, így az megfelelt a felperes képzettségének. Nem volt feltétele az intézkedés jogszerűségének az, hogy a munkáltató a munkakör módosítása során az érintett kormánytisztviselő gyakorlatát, szakmai tapasztalatát is figyelembe vegye.
A munkakör munkáltató által történő egyoldalú módosítása a köztisztviselő számára sok esetben sérelemmel jár, a perbeli esetben azonban helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az ezzel okozott hátrány nem volt aránytalannak tekinthető. A felperes munkavégzési helye nem változott, az alperesnél alkalmazott utazási költségtérítés pedig független volt attól, hogy az adott kormánytisztviselő milyen munkakört töltött be, a munkáltatónak e körben valamennyi kormánytisztviselő esetében a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján kellett eljárnia.
A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésekre jutottak-e. Ilyen a perbeli esetben pedig nem volt megállapítható. A felperes munkakörének módosítása az előbbiekben kifejtettek szerint ezért nem volt jogellenes.
III.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt megalapozottan sérelmezte, hogy a peres eljárás során többször hivatkozott arra, hogy a munkáltató egyoldalú jogviszony módosítása, illetve felmentése a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás követelményébe ütközött, azonban az elsőfokú bíróság elutasító döntése indokát nem adta, s a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos fellebbezési kérelmét nem bírálta el. A perbeli esetben mivel a munkáltató intézkedése formailag jogszerű volt, ezért a felperes keresete alapján további kérdésként a rendeltetésellenesség kérdésében kellett dönteni. Amennyiben ugyanis a kinevezés módosítása rendeltetésellenes volt, helytálló lehet a felperes hivatkozása a felmentését kérő jognyilatkozatát illetően, ez esetben jognyilatkozata és felmentése olyan hátrány és jogkövetkezmény, melyet orvosolni szükséges, mert nem állt fenn a törvény szerinti felmentési ok (Ktjv. 6/A. §, 8. § (2) bekezdés d) pont]. E körben tévesen hivatkozott a felperes a kinevezés módosítás azonnali hatályú végrehajtására, mert az a keresőképtelenné válása miatt meghiúsult, semmisségi ok pedig a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint nem állt fenn.A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a peres eljárás során vitatta mindkét alperesi intézkedés jogszerűségét arra hivatkozva is, hogy azok a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköztek. Több beadványában állította, hogy munkakörének egyoldalú módosítása a véleménynyilvánítási jogának csorbítására, annak elfojtására irányult, a munkáltató bosszúból tette meg intézkedését, ennek megfelelően rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Ezzel kapcsolatban több bizonyítási indítványt is tett.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperesi intézkedések sorozatát nem tartotta rendeltetésellenesnek, mivel maga a felperes 2011. június 2-án már nem jelent meg munkavégzési helyén, nem működött együtt a munkáltatóval, a közléseit nem tette meg haladéktalanul. Indokolásában azonban nem tért ki arra, hogy miért nem helytálló a felperes azon állítása, miszerint a munkáltató intézkedését retorzióként alkalmazta vele szemben, és e körben miért nem adott helyt az egyes bizonyítási indítványoknak. A felperes mindezt fellebbezésében is kifogásolta, a másodfokú bíróság azonban nem adta indokát annak, hogy e körben miért nem találta alaposnak a felperes jogorvoslati kérelmét.
Ezért az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert az ítéletbe foglalt döntésük nem terjed ki valamennyi kereseti kérelemre, nem folytatták le teljes körűen a bizonyítási eljárást, és nem döntöttek arról, hogy a munkáltató intézkedése a kinevezés-módosítás - és ennek következményeként megtett felperesi jognyilatkozat és felperesi felmentés - tekintetében rendeltetésellenesnek minősült-e, ítéletük indokolásában erre jogszabálysértően nem tértek ki.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a felmentés jogellenessége tárgyában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a felperest arról, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás körében őt terheli annak bizonyítása, hogy az alperes a kinevezés egyoldalú módosítása körében az Mt. 4. §-ába ütköző módon járt el, az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványait neki kell megtennie. Ezt követően a bíróságnak a szükséges mértékben le kell folytatnia a bizonyítási eljárást, és az e körben feltárt tényállás alapján kell meghozni határozatát arról, hogy a munkáltató intézkedése során megtartotta-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét vagy sem, és ezt a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján mik támasztották alá.
(Kúria Mfv. II. 10.393/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. V. I. felperesnek a dr. Kozik Paula jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 32.M.3167/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.298/2013/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. december 3-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.298/2013/7. számú ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.3167/2011/27. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a felmentés jogellenességének megállapítása körében az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja, a másodfokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti.
Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 60 000 (hatvanezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetéket 250 000 (kettőszázötvenezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 21-én létesített jogviszonyt az alperes jogelődjével. 2010. február 15-étől az alperes Operatív Ellenőrzési Osztályán főosztályvezető-helyettesi feladatainak ellátásával bízták meg, majd 2010. október 1-jétől az alperes Kiemelt Ügyek Igazgatóságán főosztályvezetői munkakört töltött be. A munkáltatónál szervezeti és tevékenységi kör változás zajlott le, amely érintette a felperes által irányított területet is. A tervezett változásokkal kapcsolatban több konzultációt tartottak, amelynek egy részén a felperes is részt vett, a szakmai vezetés által hozott döntéseket azonban nem fogadta el, és a szolgálati utat be nem tartva igazgatójához ellentétes koncepciót terjesztett elő. Ezt követően az igazgató a főosztályon belül a Rapid Osztály vezetésével kívánta a továbbiakban megbízni, az ezzel kapcsolatos kinevezés-módosítást előkészítette, amelyet a felperes nem fogadott el. Felajánlották számára a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését is, e megállapodás azonban a felek között nem jött létre.
Az alperes a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdése alapján 2011. június 1-jétől mentesítette a felperest a főosztályvezetői munkaköri feladatok ellátása alól, és e nappal adóellenőri munkakörbe sorolta be. A felperes a kinevezés-módosítást nem fogadta el, munkahelyén 2011. június 2-ától keresőképtelensége miatt nem jelent meg, majd 2011. június 5-én írásban kérte felmentését. A munkáltató ennek megfelelően 2011. június 15-én kelt felmentésével két havi felmentési idővel 2011. augusztus 1-jével - a Ktjv. 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján - megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, melyet 2011. június 27-én kézbesítettek számára.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, majd azt az eljárás során többször módosította. Álláspontja szerint a munkáltató jogszabályba ütköző módon módosította egyoldalúan kinevezését a munkakör vonatkozásában, és jogellenes az azon alapuló felmentése is. Ezen túl helyettesítési díj, vagyoni, illetve nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Mind keresetében, mind az eljárás során hivatkozott arra is, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése jogszerű volt, a felperes kinevezés-módosítására a jogszabályoknak megfelelően került sor, és a felperes kérelmén alapult a jogviszonya megszüntetése.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.3167/2011/27. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd 40/ alszámú kiegészítő ítéletével megállapította, hogy a felperes felmentési ideje a közlés napjától, 2011. június 27-étől 2011. augusztus 27-éig tartott. Kötelezte az alperest 677 365 forint felmentési időre járó végkielégítés-különbözet és kamatai megfizetésére, továbbá megalapozatlanul levont 33 000 forint visszafizetésére. A felperes kérelmét az ítélet további kiegészítése tekintetében elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy az alperes az eljárás során hitelt érdemlően igazolta azt, hogy a felperes főosztályvezetői munkakörre történő kinevezését indokolás nélkül visszavonhatta, valamint, hogy jogász feladatokra üres státusszal nem rendelkezett a felmentés idején. Megállapítása szerint az adóellenőri munkakör megfelelt a felperes végzettségének és képzettségének, és a munkáltató jogszerűen járt el, amikor a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. tv. (a továbbiakban: Ktjv.) 6/A. § (1) bekezdése értelmében a kormánytisztviselő munkakörét hozzájárulása nélkül módosította. Az alperesi intézkedések sorozatát nem tartotta rendeltetésellenesnek, megállapítása szerint az alperes bizonyította, hogy a munkakör-módosítás előtt szándékában állt a Rapid Osztály vezetésére szóló felperesi megbízás átadása, erre azonban azért nem került sor, mert a kormánytisztviselő május 31-én maga indítványozta jogviszonya indokolás nélküli, felmentéssel történő megszüntetését. A munkáltató ezt akként értékelte, hogy a felperes a továbbiakban nem kíván együttműködni vele, és ezért került sor a kinevezés módosítására, majd a felperes kérelmére a jogviszony megszüntetésére. Megállapította, hogy az alperesi intézkedések sorozata azért sem minősült rendeltetésellenes joggyakorlásnak, mert a felperes nem jelent meg 2011. június 2-án a munkavégzés helyén, és maga sürgette jogviszonya mielőbbi megszüntetését. A felperes nem működött együtt a munkáltatóval, közléseit nem tette meg haladéktalanul, és az orvosi iratokat is elkésetten küldte meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.298/2013/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének "a felmentés jogellenességének elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezését" helybenhagyta, ezt meghaladóan a helyettesítési díj, a jutalom, a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a helyettesítési díj, a nem vagyoni kártérítés és a jutalom kapcsán előterjesztett kereseti kérelmek vonatkozásában az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le, ezért volt szükség e körben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítására. A kinevezés-módosítás és a felmentés körében a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást. Megállapította, hogy a felmentést megelőzően országos hatáskörű átszervezés történt az alperesnél, amely érintette a felperes főosztályvezetői beosztását is.
A felperest értesítették arról, hogy kinevezése szerinti főosztályvezetői munkaköre adóellenőri munkakörre módosult. Másnap a felperest a testvére T.-n keresőképtelen állományba vette, és ezt követően a felperes az alperesnél érdemi munkát már nem végzett. A felperes 2011. június 5-én kelt aláírásával ellátott nyilatkozatában a Ktjv. 6/A. § (4) bekezdésére hivatkozva felmentését kérte, majd később ezt megerősítette.
A másodfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése alapján a munkáltató jogosult volt egyoldalúan módosítani a felperes munkakörét. A köztisztviselők képesítési előírásáról szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 10. pontja szerint adóügyi ellenőrzési feladatkörben többek között jogász végzettség szükséges, ennek megfelelően megállapította, hogy a munkáltató a végzettségének megfelelő munkakörbe sorolta be a felperest. Nem találta aránytalan sérelemnek azt a körülményt, hogy az új munkakörben a felperesnek a munkáját B.-n kellett volna végeznie, figyelemmel arra, hogy korábban is itt végezte főosztályvezetői tevékenységét, és utazási költségtérítésre jogosult volt.
Ugyancsak nem találta megalapozottnak azon felperesi érvelést, mely szerint azért jogellenes a felmentése, mert az erre irányuló kérelmét nem a törvényben előírt öt munkanapon belül nyújtotta be. A törvényszék megállapította, hogy a felperes 2011. június 5-én kelt nyilatkozata kifejezetten és kétséget kizáróan a jogviszony megszüntetésére irányult, és további levelei, felszólításai ezzel álltak kapcsolatban, így a jogviszony megszüntetésére irányuló kérelme az ötnapos határidőn belül történt.
A másodfokú ítélet megállapította, hogy a felperes keresetében arra hivatkozva kérte a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítását, hogy az alperes tudatában volt annak, hogy az új munkakör ellátása számára aránytalan sérelemmel járna az utazás időtartamára és költségeire tekintettel. A 2011. június 5-én kelt, a jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését indítványozó nyilatkozata semmisségének megállapítását is kérte, az azonban nem ütközött jogszabályba, és a megtámadás feltételei sem állnak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Kérte, hogy a Kúria mind az első-, mind a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, változtassa meg, és adjon helyt teljes mértékben keresetének, másodlagosan utasítsa az eljárt bíróságokat új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem döntött minden kereseti kérelme tekintetében, döntése nem megalapozott, nem felel meg a bírósági gyakorlatnak, és sérti a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat. A másodfokú bíróság nem vizsgálta érdemben azt, hogy az új munkakör a képzettségének ténylegesen és valóságban megfelelt-e. Előadta, hogy a kezdetektől fogva realizáló jogászi feladatokat látott el, sohasem dolgozott adóellenőrként, e területen nem szerzett gyakorlatot, ezért a módosítás szerinti új munkaköre nyilvánvalóan nem felelt meg jogász képzettségének.
A kinevezése egyoldalú módosítása ezen túl egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel is járt volna. Naponta 172 kilométert kellett utaznia, amely jelentős anyagi terhet jelentett számára. Az új munkakörében azonban csökkent volna a jövedelme, amelyről az alperes tudomással bírt, ennek ellenére azonnali hatállyal végrehajtotta a kinevezés-módosítást. A bíróság e tényeket nem értékelte, így megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Kifogásolta, hogy bár a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 6. § (3) bekezdése előírja, hogy az írásbeli intézkedését a munkáltató köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet, és e rendelkezést a kormánytisztviselők esetében is alkalmazni kellett, az egyoldalú kinevezés-módosítást tartalmazó okirat indokolást nem tartalmazott. Sérelmezte, hogy a fellebbezésének erre a részére nézve a másodfokú határozat indokolást nem tartalmaz, és a másodfokú bíróság ugyancsak nem indokolta meg elutasító döntést helybenhagyó határozatát a körben, hogy a kinevezés-módosítást a jogorvoslat eredménye bevárása nélkül azonnali hatállyal végrehajtotta az alperes. Ez a körülmény eredményezte azt, hogy jogviszonyával kapcsolatban hátrányos nyilatkozat megtételére kényszerült.
Kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatták le a rendeltetésellenes joggyakorlás körében. Ennek igazolására tanúk meghallgatását kérte, amelyet a bíróság nem rendelt el, és nem került becsatolásra a 2011. május hónapot és június első napjait érintő belső levelezés sem, amelyekkel kapcsolatban fontos és releváns tényekre kívánt rámutatni. Igazolni kívánta azt, hogy a kinevezés- módosítás valós oka az volt, hogy kiállt a vidéki Rapid csoportok szétverése ellen, erre azonban nem volt lehetősége. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták azt, hogy eltávolítása a véleménynyilvánítása elfojtására irányult, a munkaköre módosítására pedig ezen ok miatt bosszúból került sor.
Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság okiratellenesen állapította meg minden erre irányuló bizonyíték nélkül azt, hogy országos hatáskörű átszervezés valósult meg a munkáltatónál. Vitatta, hogy közte és I. F. Zs. igazgató-helyettes között történt bármilyen megbeszélés az osztályvezetői beosztás betöltése tekintetében, erre irányuló okiratot nem ismert.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a másodfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
Hivatkozása szerint a kinevezés-módosítás során megtartotta a Ktjv. 6/A. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, az adóellenőri munkakör megfelelt a felperes jogász végzettségének és szakképzettségének, illetve főosztályvezetői beosztásba történő kinevezésének egyik indoka éppen az ellenőrzési szakterületen szerzett korábbi tapasztalata volt. Az adóellenőr munkakör jellegénél fogva mindenekelőtt jogalkalmazói tevékenység, szükség van az adójogi ismeretekre. A felperes csak a per során hivatkozott arra a körülményre, hogy kiskorú gyermekeit egyedül neveli, ezt korábban nem is igazolta. Az utazással kapcsolatos költségek megtérítése a munkába járással kapcsolatos utazási költségekről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rend., illetve 39/2010. (II. 26.) Korm. rend., valamint az alperes gazdálkodási szabályzatának kiadásáról szóló utasítás alapján történt valamennyi kormánytisztviselő, így a felperes esetében is. Mindez nem függött a felek akaratától.
A felmentési okiratnak nem kellett indokolást tartalmaznia, és az azonnal végrehajtható volt, figyelemmel a Ktv. 31. § (5) bekezdésére. A felperes saját jognyilatkozata semmisségét nem bizonyította, így abból vagyoni kára sem származhatott. Ugyancsak nem bizonyította a felperes azt, hogy esetében rendeltetésellenes joggyakorlásra került sor. Az adóhatóságnál lezajlott átszervezéssel kapcsolatos vélemény nem képezhette részét a pernek, és a felülvizsgálati eljárásban nem kifogásolható az, hogy az elsőfokú eljárás során történt jegyzőkönyvezés szabályszerűsége sem.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos az alábbiak szerint.
I.
Az alperes 2011. június 1-jén hozzájárulás nélkül egyoldalúan módosította a kormánytisztviselő felperes főosztályvezetői munkakörét adóellenőr munkakörre. Ez az intézkedése a Ktjv. 6/A. § (1) bekezdésén alapult. Minden alapot nélkülözően történt hivatkozás a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező Ktv. 31. §-ára, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban a Ktv. ezen rendelkezése nem volt alkalmazható.A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a munkáltató a 2011. június 1-jén kelt egyoldalú kinevezés-módosítási okiratát nem indokolta, így intézkedése a kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 6. § (3) bekezdésébe ütközött.
A Ktjv. 2. § (1) bekezdése szerint a törvényben nem szabályozott kérdésekben a kormánytisztviselő jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Nem alkalmazandók a Ktv. 31.§-a rendelkezései, a Ktv. 71. § (2) bekezdésének alkalmazását azonban a Ktjv. nem zárja ki.
Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve felsorolt szabályait megfelelően kell alkalmazni a közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a Ktv., illetve a Ktjv. speciális szabályai az adott jogviszonyban általános háttéranyagként működő Mt. rendelkezéseinek alkalmazhatóságát megelőzik, ennek megfelelően az Mt. 6. § (3) bekezdésében rögzített általános indokolási kötelezettség az írásbeli intézkedés esetében a speciális Ktjv. rendelkezés figyelembevételével alkalmazandó. A Munka Törvénykönyve 6. § (3) bekezdése garanciális jelleggel azon esetekben írja elő a munkáltató indokolási kötelezettségét, amikor a munkavállaló nem ismerheti a munkáltató adott intézkedésének okát, és az intézkedés jogszerűsége kérdésében a közölt indokokat vizsgálva szükséges dönteni. Ehhez képest speciális rendelkezéseket tartalmaz a Ktjv. a kinevezés egyoldalú módosítása vonatkozásában. Ezt külön indok nélkül megtehette a munkáltató, mert annak jogszerűségéhez bizonyos garanciális feltételeket maga a törvény írt elő [Ktjv. 6/A. § (2) bek. a)-c) pont]. A kormánytisztviselő ennek ismeretében megvizsgálhatta, hogy az adott intézkedés megfelelt-e a törvényben rögzített feltételeknek, és amennyiben úgy vélte, hogy nem, jogvitát kezdeményezhetett, mint ahogy az adott esetben maga a felperes is tette. Ennek megfelelően az indokolás hiánya miatt az alperesi intézkedés nem jogsértő, a perben az alperesnek a törvényi feltételek együttes fennállását kellett igazolnia.
II.
A Ktjv. 6/A. §-a szerint:(1) A kormánytisztviselő munkakörét, munkavégzésének helyét - a (2) bekezdésben meghatározott feltételek együttes fennállása esetén - a munkáltató a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül módosíthatja.
(2) A munkakört és a munkavégzés helyét abban az esetben módosíthatja a munkáltató egyoldalúan, ha
a) az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, képzettségének,
b) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a másfél órát nem haladja meg,
c) a kormánytisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár,
d) az új munkakör az államigazgatási szervnél vagy az irányítása, felügyelete alá tartozó szervnél van.
(3) A vezetőre a (2) bekezdés c) pontja azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy esetében a kinevezés-módosítás korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel nem járhat.
(4) A kormánytisztviselőt az (1) bekezdésben meghatározott kinevezés-módosítástól számított öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére a 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján fel kell menteni. A kormánytisztviselő felmentése esetén a kinevezés-módosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó kereset, a végkielégítés összegének, valamint az egyéb kifizetések összegének meghatározáskor.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok jogsértően állapították meg, hogy munkaköre egyoldalú módosítására a Ktjv. 6/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően került sor, mivel az új munkakör nem felelt meg képzettségének, továbbá a lakóhelye és munkahelye közötti távolság, illetve a munkába járással kapcsolatban felmerült költség és családi körülményei alapján az intézkedés aránytalan sérelmet okozott volna számára. Az eljárt bíróságok e körülmények vizsgálatával kapcsolatban a felperes szerint megszegték a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel releváns tényeket nem vettek figyelembe.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében, hogy az adott időszakban hatályos, a köztisztviselők képesítése előírásáról szóló 9/1995.(II.3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 10. pontja szerint a felperes számára felajánlott adóellenőr munkakör jogász végzettséggel ellátható volt, így az megfelelt a felperes képzettségének. Nem volt feltétele az intézkedés jogszerűségének az, hogy a munkáltató a munkakör módosítása során az érintett kormánytisztviselő gyakorlatát, szakmai tapasztalatát is figyelembe vegye.
A munkakör munkáltató által történő egyoldalú módosítása a köztisztviselő számára sok esetben sérelemmel jár, a perbeli esetben azonban helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az ezzel okozott hátrány nem volt aránytalannak tekinthető. A felperes munkavégzési helye nem változott, az alperesnél alkalmazott utazási költségtérítés pedig független volt attól, hogy az adott kormánytisztviselő milyen munkakört töltött be, a munkáltatónak e körben valamennyi kormánytisztviselő esetében a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján kellett eljárnia.
A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésekre jutottak-e. Ilyen a perbeli esetben pedig nem volt megállapítható. A felperes munkakörének módosítása az előbbiekben kifejtettek szerint ezért nem volt jogellenes.
III.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt megalapozottan sérelmezte, hogy a peres eljárás során többször hivatkozott arra, hogy a munkáltató egyoldalú jogviszony módosítása, illetve felmentése a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás követelményébe ütközött, azonban az elsőfokú bíróság elutasító döntése indokát nem adta, s a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos fellebbezési kérelmét nem bírálta el. A perbeli esetben mivel a munkáltató intézkedése formailag jogszerű volt, ezért a felperes keresete alapján további kérdésként a rendeltetésellenesség kérdésében kellett dönteni. Amennyiben ugyanis a kinevezés módosítása rendeltetésellenes volt, helytálló lehet a felperes hivatkozása a felmentését kérő jognyilatkozatát illetően, ez esetben jognyilatkozata és felmentése olyan hátrány és jogkövetkezmény, melyet orvosolni szükséges, mert nem állt fenn a törvény szerinti felmentési ok (Ktjv. 6/A. §, 8. § (2) bekezdés d) pont]. E körben tévesen hivatkozott a felperes a kinevezés módosítás azonnali hatályú végrehajtására, mert az a keresőképtelenné válása miatt meghiúsult, semmisségi ok pedig a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint nem állt fenn.A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a peres eljárás során vitatta mindkét alperesi intézkedés jogszerűségét arra hivatkozva is, hogy azok a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköztek. Több beadványában állította, hogy munkakörének egyoldalú módosítása a véleménynyilvánítási jogának csorbítására, annak elfojtására irányult, a munkáltató bosszúból tette meg intézkedését, ennek megfelelően rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Ezzel kapcsolatban több bizonyítási indítványt is tett.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperesi intézkedések sorozatát nem tartotta rendeltetésellenesnek, mivel maga a felperes 2011. június 2-án már nem jelent meg munkavégzési helyén, nem működött együtt a munkáltatóval, a közléseit nem tette meg haladéktalanul. Indokolásában azonban nem tért ki arra, hogy miért nem helytálló a felperes azon állítása, miszerint a munkáltató intézkedését retorzióként alkalmazta vele szemben, és e körben miért nem adott helyt az egyes bizonyítási indítványoknak. A felperes mindezt fellebbezésében is kifogásolta, a másodfokú bíróság azonban nem adta indokát annak, hogy e körben miért nem találta alaposnak a felperes jogorvoslati kérelmét.
Ezért az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert az ítéletbe foglalt döntésük nem terjed ki valamennyi kereseti kérelemre, nem folytatták le teljes körűen a bizonyítási eljárást, és nem döntöttek arról, hogy a munkáltató intézkedése a kinevezés-módosítás - és ennek következményeként megtett felperesi jognyilatkozat és felperesi felmentés - tekintetében rendeltetésellenesnek minősült-e, ítéletük indokolásában erre jogszabálysértően nem tértek ki.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a felmentés jogellenessége tárgyában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a felperest arról, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás körében őt terheli annak bizonyítása, hogy az alperes a kinevezés egyoldalú módosítása körében az Mt. 4. §-ába ütköző módon járt el, az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványait neki kell megtennie. Ezt követően a bíróságnak a szükséges mértékben le kell folytatnia a bizonyítási eljárást, és az e körben feltárt tényállás alapján kell meghozni határozatát arról, hogy a munkáltató intézkedése során megtartotta-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét vagy sem, és ezt a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján mik támasztották alá.
A hatályon kívül helyezésre tekintettel a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás költségét, illetve a felülvizsgálati eljárási illeték mértékét a Kúria csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie.
Budapest, 2014. december 3.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.393/2014.)