adozona.hu
BH+ 2015.3.132
BH+ 2015.3.132
A munkabaleset megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a baleset bejelentésére nem azonnal, hanem csak a tünetek tartós fennmaradását és a fájdalmak erősödését követően került sor, ha ez a sérülés jellegéből következően életszerű [1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 87. § 3. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint Cs. F. 2011. január 1-jétől állt a felperes alkalmazásában nemzetközi gépjárművezető munkakörben. A munkavállaló 2012. augusztus 14-én Svájcban, D. városban körülbelül 1000 kg árut pakolt le oly módon, hogy az árut a kamion rakfelületének széléig kellett egy kézi raklapemelővel (békával) elmozdítania, míg a kamionról történő tényleges lerakodást egy másik személy targoncával végezte. Cs. F. dereka a raklapok mozgatása közben megrándult, ...
BH+ 2015.3.132 A munkabaleset megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a baleset bejelentésére nem azonnal, hanem csak a tünetek tartós fennmaradását és a fájdalmak erősödését követően került sor, ha ez a sérülés jellegéből következően életszerű [1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 87. § 3. pont].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint Cs. F. 2011. január 1-jétől állt a felperes alkalmazásában nemzetközi gépjárművezető munkakörben. A munkavállaló 2012. augusztus 14-én Svájcban, D. városban körülbelül 1000 kg árut pakolt le oly módon, hogy az árut a kamion rakfelületének széléig kellett egy kézi raklapemelővel (békával) elmozdítania, míg a kamionról történő tényleges lerakodást egy másik személy targoncával végezte. Cs. F. dereka a raklapok mozgatása közben megrándult, csípőjétől a bal lábába sugárzóan szúró fájdalmat érzett. A munkavállaló ekkor még úgy gondolta, hogy egyszerű húzódásról van szó, ezért nem fordult azonnal orvoshoz. A sérülést a munkavállaló 2012. augusztus 15-én jelezte M. B.-nek, a társaság alkalmazottjának, majd ugyanilyen módon a hétvégén P. Z.-t, a cég kontrollőrét is értesítette a balesetről. P. Z. ígéretet tett számára, hogy beszél a magyarországi szervizcenter vezetőjével, B. M.-el annak érdekében, hogy Cs. F. a következő váltással hazatérjen Magyarországra. A gépjárművezető fájdalmai fokozódtak, ennek ellenére a munkát az utasításoknak megfelelően tovább folytatta, a kamionnal Franciaországba, majd Belgiumba ment. 2012. augusztus 17-én visszaérkezett Franciaországba, ahol a hétvégét a kamionban töltötte, azonban a fájdalmai fokozódtak. 2012. augusztus 20-án Cs. F. közvetlenül tájékoztatta a balesetről B. M.-t, azonnali váltást kért, és az eseményt rögzítette a társaság által rendszeresített quattroba (fedélzeti kommunikációs eszköz). Ugyanezen a napon P. Z. a munkavállalót a N.-ban található kórházba vitte, ahol gyógyszereket kapott, és pihenést javasoltak részére. Cs. F. ezt követően a hétvégi váltást nem várta meg, hanem a munkáltató által biztosított mikrobusszal a saját felelősségére hazatért. A cég telephelyére 2012. augusztus 22-én érkezett meg. A munkavállaló fájdalmai a Franciaországban kapott gyógyszerek hatására némileg mérséklődtek, ennek ellenére felkereste háziorvosát, majd augusztus 28-án megjelent a reumatológiai szakrendelésen is. A vizsgálatok M5440-es kódszámmal Lumbago ischias-t diagnosztizáltak nála, és 8 hetes gyógykezelést (gyógymasszázs, víz alatti torna, magnethoterápia, interferencia) javasoltak részére. A felperes ezt követően soron kívüli alkalmassági vizsgálatra utalta a sérültet, ahol a foglalkozás-egészségügyi orvos munkára alkalmasnak találta azzal, hogy nehéz fizikai munkát, emelést nem végezhet.A felperes 2012. szeptember 14-én tájékoztatta Cs. F.-et keresőképtelenségének kivizsgálásáról, továbbá határozatában az augusztus 14-én bekövetkezett balesetét nem ismerte el munkabalesetnek arra hivatkozással, hogy azt a munkavállaló azonnal nem jelentette a munkát irányító vezetőnek, a sérült által írt jegyzőkönyv a dátumok tekintetében ellentmondásokat tartalmaz, orvosi segítséget csak hat nappal a baleset bekövetkezése után vett először igénybe, illetőleg azért, mert álláspontja szerint a munkavállaló egészségügyi problémája nem új keletű, hanem egy több, mintegy tíz éve meglévő mélyvénás trombózis eredményeként alakult ki.
A felperes az orvosi alkalmassági vizsgálat eredményére hivatkozva Cs. F. munkaviszonyát 2012. november 13-án megszüntette.
Cs. F. 2012. november 19-ei írásbeli kérelme alapján a B. Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve az NMH orvos-szaktanácsadótól beszerzett vélemény alapján 2013. március 29-én kelt határozatával Cs. F. 2012. augusztus 14-én bekövetkezett balesetét munkabalesetnek minősítette, elrendelte annak kivizsgálását, és a munkabaleseti jegyzőkönyvnek a felügyelőség részére történő megküldését. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavállalót szervezett munkavégzés közben érte, amely munkaidőben történt, ezért az munkabalesetnek minősül.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága a 2013. május 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A határozat indokolása szerint Cs. F.-nél a balesetet megelőzően gerincet érintő betegség nem került diagnosztizálásra, evvel kapcsolatos tünete, panasza nem volt. Erre tekintettel egy egyszeri, hirtelen erőbehatás következtében létrejött baleseti sérülés történt, amely a munkavállalót munkaidőben, szervezett munkavégzés közben érte, ezért az munkabalesetnek minősül. Megállapította, hogy a munkavállaló gerincének megterhelése, meghúzása - az adott esetben mint egyszeri külső hatás - kiváltó oka volt az arra hajlamosító tényezővel bíró személy bekövetkezett sérülésének.
A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy nem történt munkabaleset. Álláspontja szerint a határozatokban rögzített adatok nem voltak egyértelműek, nem lehetett megállapítani, hogy a bekövetkezett sérülés baleseti eredetű vagy korábbi megbetegedés következménye, ezért a hatóság hivatalból kért állásfoglalást. Érvelése szerint azonban, ha a rendelkezésre álló iratokból nem egyértelmű, akkor ezt egy állásfoglalás sem állapíthatja meg. Az orvos-szaktanácsadó állásfoglalása nem minősül igazságügyi szakértői véleménynek, az csupán magánvélemény. Kifejtette, hogy abból a tényből, hogy a háziorvosi dokumentáció nem tartalmaz feljegyzést a munkavállaló korábbi gerincproblémája vonatkozásában, nem jelenti azt, hogy ezzel kapcsolatosan nem volt tünete, panasza.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 64. § (1), (4) és (6) bekezdése, 84. § (1) bekezdés c) és i) pontja, és a 87. § 3. pontja alapján megállapította, hogy az eljárás során olyan, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés nem volt feltárható, amely a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését eredményezhetné.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján - különös tekintettel Cs. F. aggálytalan és következetes tanúvallomására - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkavállalót Svájcban 2012. augusztus 14-én munkabaleset érte. A munkavállaló az események láncolatát következetesen adta elő, amelyet a meghallgatott P. Z. és B. M. tanúk egymással és önmagukban is ellentmondásos tanúvallomása nem cáfolt meg. A bíróság érvelése szerint a perbeli esetben egy egyszeri, hirtelen erőbehatás következtében létrejött baleseti sérülés történt, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés közben, munkaidőben érte, ezért az az Mvt. 87. § 3. pontja alapján munkabalesetnek minősül. A bíróság hangsúlyozta, hogy ezen eljárás keretében nem a munkáltató kártérítési felelősségének megállapítása kérdésében kellett állást foglalni, hanem abban a kérdésben, hogy Cs. F.-et 2012. augusztus 14-én munkabaleset érte-e.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a perbeli esetben nem munkabaleset történt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) és (2) bekezdését, a 2. § (3) bekezdését, és a 3. § (2) bekezdését. A közigazgatási szervek a fenti jogszabályi rendelkezéseket azért sértették meg, mert eljárásuk során teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az általa előadottakat, és elmulasztották a baleset teljes körű, mindenre kiterjedő vizsgálatát.
Érvelése szerint nem került bizonyításra, hogy Cs. F. munkavállaló sérülése ténylegesen mikor és milyen körülmények között keletkezett, valóban úgy történt-e, ahogy ezt a munkavállaló előadta. A másodfokú határozat és a bíróság ítélete kizárólag Cs. F. tanúvallomásán alapult. Nem bizonyított annak ténye, hogy a baleset 2012. augusztus 14-én történt, mivel a munkavállaló csak hat nap múlva jelentette panaszait a munkáltató irányába, ezért az állítólagos sérülés bármely más tevékenységtől, illetőleg bármely más időpontban is bekövetkezhetett, akár olyan időszakban is, amikor Cs. F. a pihenőidejét töltötte. Álláspontja szerint nem elegendő vélelmezni, hogy a sérülés a munkavégzéssel összefüggő baleset következménye, a közigazgatási hatóságnak a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Ket. általános rendelkezéseinek megsértését panaszolta és azt állította, hogy az alperes és a bíróság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, határozataikat a sérült munkavállaló egyoldalú előadására alapították.
Az Mvt. 87. § 3. pontja szerint e törvény alkalmazásában munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során részletesen vizsgálta a közigazgatási eljárás során rendelkezésre állt bizonyítékokat és a tanúk meghallgatását követően jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a perbeli esetben az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. Cs. F. munkavállalót a szervezett munkavégzés során, a munkaköri feladatához kapcsolódó anyagmozgatás közben érte baleset, amit a sérült következetes és ellentmondásmentes vallomásán kívül a közigazgatási eljárásban beszerzett orvos szaktanácsadó véleménye is megerősített. Dr. M. Zs. NMH orvos szaktanácsadó véleménye alátámasztotta, hogy Cs. F.-et a munkahelyén a munkájából adódó hirtelen megterhelés, rossz mozdulat hatására érte baleset, amelynek alapján az alsó gerincszakaszon a csigolyák közötti porckorongok sérülése (sérv, elődomborodás) következett be. A sérültnél fennállt egy örökletes csontosodási zavar, amely érzékenyebbé, fogékonyabbá tette a gyengébb izomzat által az ülő, mozgásszegényebb életmód és a gerinc fokozott igénybevétele esetén egy gerinc megbetegedés létrejöttére, amely betegsége a foglakozás-egészségügyi szakorvosi vizsgálaton korábban nem került kiszűrésre.
A sérülés jellegéből következően életszerű, hogy annak bejelentésére nem azonnal, csak a tünetek tartós fennmaradását és a fájdalmak erősödését követően került sor, majd Cs. F. munkatársa segítségével Franciaországban orvosi segítséget is igénybe vett. A perben meghallgatott P. Z. és B. M. tanúknak a sérülésről történt értesülésük tekintetében a vallomásaik ugyan ellentmondásosak voltak, de azok az egyéb bizonyítékokat nem cáfolták, és a tanúk a sérülés eltérő módon vagy időben történt bekövetkezésére sem nyilatkoztak.
A fentiekre tekintettel a Kúria - jogszabálysértés hiányában - a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.294/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kocsis Rita ügyvéd által képviselt R. F. Sz. Zrt. felperesnek a dr. Mihalik György jogtanácsos által képviselt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt indított és 2.M.235/2013/12. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.235/2013/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a magyar államnak - felhívásra - 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint Cs. F. 2011. január 1-jétől állt a felperes alkalmazásában nemzetközi gépjárművezető munkakörben. A munkavállaló 2012. augusztus 14-én Svájcban, D. városban körülbelül 1000 kg árut pakolt le oly módon, hogy az árut a kamion rakfelületének széléig kellett egy kézi raklapemelővel (békával) elmozdítania, míg a kamionról történő tényleges lerakodást egy másik személy targoncával végezte. Cs. F. dereka a raklapok mozgatása közben megrándult, csípőjétől a bal lábába sugárzóan szúró fájdalmat érzett. A munkavállaló ekkor még úgy gondolta, hogy egyszerű húzódásról van szó, ezért nem fordult azonnal orvoshoz. A sérülést a munkavállaló 2012. augusztus 15-én jelezte M. B.-nek, a társaság alkalmazottjának, majd ugyanilyen módon a hétvégén P. Z.-t, a cég kontrollőrét is értesítette a balesetről. P. Z. ígéretet tett számára, hogy beszél a magyarországi szervizcenter vezetőjével, B. M.-el annak érdekében, hogy Cs. F. a következő váltással hazatérjen Magyarországra. A gépjárművezető fájdalmai fokozódtak, ennek ellenére a munkát az utasításoknak megfelelően tovább folytatta, a kamionnal Franciaországba, majd Belgiumba ment. 2012. augusztus 17-én visszaérkezett Franciaországba, ahol a hétvégét a kamionban töltötte, azonban a fájdalmai fokozódtak. 2012. augusztus 20-án Cs. F. közvetlenül tájékoztatta a balesetről B. M.-t, azonnali váltást kért, és az eseményt rögzítette a társaság által rendszeresített quattroba (fedélzeti kommunikációs eszköz). Ugyanezen a napon P. Z. a munkavállalót a N.-ban található kórházba vitte, ahol gyógyszereket kapott, és pihenést javasoltak részére. Cs. F. ezt követően a hétvégi váltást nem várta meg, hanem a munkáltató által biztosított mikrobusszal a saját felelősségére hazatért. A cég telephelyére 2012. augusztus 22-én érkezett meg. A munkavállaló fájdalmai a Franciaországban kapott gyógyszerek hatására némileg mérséklődtek, ennek ellenére felkereste háziorvosát, majd augusztus 28-án megjelent a reumatológiai szakrendelésen is. A vizsgálatok M5440-es kódszámmal Lumbago ischias-t diagnosztizáltak nála, és 8 hetes gyógykezelést (gyógymasszázs, víz alatti torna, magnethoterápia, interferencia) javasoltak részére. A felperes ezt követően soron kívüli alkalmassági vizsgálatra utalta a sérültet, ahol a foglalkozás-egészségügyi orvos munkára alkalmasnak találta azzal, hogy nehéz fizikai munkát, emelést nem végezhet.
A felperes 2012. szeptember 14-én tájékoztatta Cs. F.-et keresőképtelenségének kivizsgálásáról, továbbá határozatában az augusztus 14-én bekövetkezett balesetét nem ismerte el munkabalesetnek arra hivatkozással, hogy azt a munkavállaló azonnal nem jelentette a munkát irányító vezetőnek, a sérült által írt jegyzőkönyv a dátumok tekintetében ellentmondásokat tartalmaz, orvosi segítséget csak hat nappal a baleset bekövetkezése után vett először igénybe, illetőleg azért, mert álláspontja szerint a munkavállaló egészségügyi problémája nem új keletű, hanem egy több, mintegy tíz éve meglévő mélyvénás trombózis eredményeként alakult ki.
A felperes az orvosi alkalmassági vizsgálat eredményére hivatkozva Cs. F. munkaviszonyát 2012. november 13-án megszüntette.
Cs. F. 2012. november 19-ei írásbeli kérelme alapján a B. Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve az NMH orvos-szaktanácsadótól beszerzett vélemény alapján 2013. március 29-én kelt határozatával Cs. F. 2012. augusztus 14-én bekövetkezett balesetét munkabalesetnek minősítette, elrendelte annak kivizsgálását, és a munkabaleseti jegyzőkönyvnek a felügyelőség részére történő megküldését. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavállalót szervezett munkavégzés közben érte, amely munkaidőben történt, ezért az munkabalesetnek minősül.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága a 2013. május 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A határozat indokolása szerint Cs. F.-nél a balesetet megelőzően gerincet érintő betegség nem került diagnosztizálásra, evvel kapcsolatos tünete, panasza nem volt. Erre tekintettel egy egyszeri, hirtelen erőbehatás következtében létrejött baleseti sérülés történt, amely a munkavállalót munkaidőben, szervezett munkavégzés közben érte, ezért az munkabalesetnek minősül. Megállapította, hogy a munkavállaló gerincének megterhelése, meghúzása - az adott esetben mint egyszeri külső hatás - kiváltó oka volt az arra hajlamosító tényezővel bíró személy bekövetkezett sérülésének.
A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy nem történt munkabaleset. Álláspontja szerint a határozatokban rögzített adatok nem voltak egyértelműek, nem lehetett megállapítani, hogy a bekövetkezett sérülés baleseti eredetű vagy korábbi megbetegedés következménye, ezért a hatóság hivatalból kért állásfoglalást. Érvelése szerint azonban, ha a rendelkezésre álló iratokból nem egyértelmű, akkor ezt egy állásfoglalás sem állapíthatja meg. Az orvos-szaktanácsadó állásfoglalása nem minősül igazságügyi szakértői véleménynek, az csupán magánvélemény. Kifejtette, hogy abból a tényből, hogy a háziorvosi dokumentáció nem tartalmaz feljegyzést a munkavállaló korábbi gerincproblémája vonatkozásában, nem jelenti azt, hogy evvel kapcsolatosan nem volt tünete, panasza.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.235/2013/12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Mvt.) 64. § (1), (4) és (6) bekezdése, 84. § (1) bekezdés c) és i) pontja, és a 87. § 3. pontja alapján megállapította, hogy az eljárás során olyan, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés nem volt feltárható, amely a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését eredményezhetné.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján - különös tekintettel Cs. F. aggálytalan és következetes tanúvallomására - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkavállalót Svájcban 2012. augusztus 14-én munkabaleset érte. A munkavállaló az események láncolatát következetesen adta elő, amelyet a meghallgatott P. Z. és B. M. tanúk egymással és önmagukban is ellentmondásos tanúvallomása nem cáfolt meg. A bíróság érvelése szerint a perbeli esetben egy egyszeri, hirtelen erőbehatás következtében létrejött baleseti sérülés történt, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés közben, munkaidőben érte, ezért az az Mvt. 87. § 3. pontja alapján munkabalesetnek minősül. A bíróság hangsúlyozta, hogy ezen eljárás keretében nem a munkáltató kártérítési felelősségének megállapítása kérdésében kellett állást foglalni, hanem abban a kérdésben, hogy Cs. F.-et 2012. augusztus 14-én munkabaleset érte-e.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és annak megállapítását kérte, hogy a perbeli esetben nem munkabaleset történt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) és (2) bekezdését, a 2. § (3) bekezdését, és a 3. § (2) bekezdését. A közigazgatási szervek a fenti jogszabályi rendelkezéseket azért sértették meg, mert eljárásuk során teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az általa előadottakat, és elmulasztották a baleset teljes körű, mindenre kiterjedő vizsgálatát.
Érvelése szerint nem került bizonyításra, hogy Cs. F. munkavállaló sérülése ténylegesen mikor és milyen körülmények között keletkezett, valóban úgy történt-e, ahogy ezt a munkavállaló előadta. A másodfokú határozat és a bíróság ítélete kizárólag Cs. F. tanúvallomásán alapult. Nem bizonyított annak ténye, hogy a baleset 2012. augusztus 14-én történt, mivel a munkavállaló csak hat nap múlva jelentette panaszait a munkáltató irányába, ezért az állítólagos sérülés bármely más tevékenységtől, illetőleg bármely más időpontban is bekövetkezhetett, akár olyan időszakban is, amikor Cs. F. a pihenőidejét töltötte. Álláspontja szerint nem elegendő vélelmezni, hogy a sérülés a munkavégzéssel összefüggő baleset következménye, a közigazgatási hatóságnak a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Ket. általános rendelkezéseinek megsértését panaszolta és azt állította, hogy az alperes és a bíróság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, határozataikat a sérült munkavállaló egyoldalú előadására alapították.
Az Mvt. 87. § 3. pontja szerint e törvény alkalmazásában munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során részletesen vizsgálta a közigazgatási eljárás során rendelkezésre állt bizonyítékokat és a tanúk meghallgatását követően jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a perbeli esetben az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. Cs. F. munkavállalót a szervezett munkavégzés során, a munkaköri feladatához kapcsolódó anyagmozgatás közben érte baleset, amit a sérült következetes és ellentmondásmentes vallomásán kívül a közigazgatási eljárásban beszerzett orvos szaktanácsadó véleménye is megerősített. Dr. M. Zs. NMH orvos szaktanácsadó véleménye alátámasztotta, hogy Cs. F.-et a munkahelyén a munkájából adódó hirtelen megterhelés, rossz mozdulat hatására érte baleset, amelynek alapján az alsó gerincszakaszon a csigolyák közötti porckorongok sérülése (sérv, elődomborodás) következett be. A sérültnél fennállt egy örökletes csontosodási zavar, amely érzékenyebbé, fogékonyabbá tette a gyengébb izomzat által az ülő, mozgásszegényebb életmód és a gerinc fokozott igénybevétele esetén egy gerinc megbetegedés létrejöttére, amely betegsége a foglakozás-egészségügyi szakorvosi vizsgálaton korábban nem került kiszűrésre.
A sérülés jellegéből következően életszerű, hogy annak bejelentésére nem azonnal, csak a tünetek tartós fennmaradását és a fájdalmak erősödését követően került sor, majd Cs. F. munkatársa segítségével Franciaországban orvosi segítséget is igénybe vett. A perben meghallgatott P. Z. és B. M. tanúknak a sérülésről történt értesülésük tekintetében a vallomásaik ugyan ellentmondásosak voltak, de azok az egyéb bizonyítékokat nem cáfolták, és a tanúk a sérülés eltérő módon vagy időben történt bekövetkezésére sem nyilatkoztak.
A fentiekre tekintettel a Kúria - jogszabálysértés hiányában - a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján az állam javára a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére.
Budapest, 2014. október 8.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Bérces Nóra s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.294/2014.)