adozona.hu
BH 2015.1.16
BH 2015.1.16
A gyermeknevelési támogatás folyósítása nem keletkeztet a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság feltételeként megkívánt biztosítási jogviszonyt [2011. évi CXCI. tv. 2. § (1) bek.; 1997. évi LXXX. tv. 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. október 26. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti igényt terjesztett elő. Az alperes a 2013. március 21. napján kelt határozatával a felperes igényét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. szeptember 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva arra, hogy a felperes ugyan 15%-os egészségi állapot mellett D minősítési csoportba tartozik, ...
BH 2015.1.16 A gyermeknevelési támogatás folyósítása nem keletkeztet a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság feltételeként megkívánt biztosítási jogviszonyt [2011. évi CXCI. tv. 2. § (1) bek.; 1997. évi LXXX. tv. 5. §].
[1] A felperes 2012. október 26. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti igényt terjesztett elő. Az alperes a 2013. március 21. napján kelt határozatával a felperes igényét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. szeptember 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva arra, hogy a felperes ugyan 15%-os egészségi állapot mellett D minősítési csoportba tartozik, azonban a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül nem volt legalább 1095 napon át a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a szerinti biztosított, így az ellátásra való jogosultságának a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltétele nem teljesült.[2] A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz, amelyben elsődlegesen az alperesi határozatok megváltoztatását és a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságának megállapítását, másodlagosan pedig a társadalombiztosítási szerv határozatainak hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felperes előadta, hogy 2006. augusztus 15-től 2011. augusztus 14. napjáig gyermeknevelési támogatásban részesült, amely az Ebtv., a Tbj., valamint a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezései szerint biztosítotti jogviszonyt teremtett. Az alperes a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint az, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 5/B. § a) pont aa) alpontja szerint a gyermeknevelési támogatásban részesülő személy az egészségügyi szolgáltatások tekintetében a Tbj. 16. § (1) bekezdés szerint biztosítottnak minősül, nem jelenti azt, hogy a Tbj. 5. §-a szerint is biztosítottnak minősülne. Az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja a Tbj. 5. § szerinti biztosítotti jogviszony fennállását írja elő az ellátásra jogosultság feltételeként, és eltérést nem engedően, taxatív módon rögzíti az ellátásra való jogosultság feltételeit.
[4] A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti referencia időszakban a felperes gyermeknevelési támogatásban részesült, mely gyermeknevelési támogatásban részesülő személy nem minősül a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítottnak, ezért a társadalombiztosítási határozatok nem jogszabálysértőek.
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Tbj. 5. § (1) bekezdése, a 4. § a) pont 5. alpontja és i) pontja megsértését állítva. A felperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosult.
[6] Érvelése szerint a Magyar Államkincstár mint foglalkoztató által kifizetett gyermeknevelési támogatás járulékalapot képező jövedelemnek minősül és biztosítási jogviszonyt keletkeztet. Az a tény, hogy a Tbj. 5. § tételes felsorolásában a gyermeknevelési támogatás nem szerepel, olyan joghézag, amely hátrányára nem értékelhető.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Kiemelte, hogy a felperes, mint az Ebtv. 16. § h) pontjában foglaltak alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult, biztosított volt. A Tbj. 5. §-a azonban taxatíve felsorolja, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján mi tekinthető biztosítási jogviszonynak. Ebben a felsorolásban a gyermeknevelési támogatás nem szerepel.
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[9] A társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait és a Tbj. külön rendelkezése alapján Magyarországon munkát végző más természetes személyeket a Tbj.-ben meghatározott szabályok szerint magába foglaló, társadalmi szintű kockázatközösség. A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező [Tbj. 2. § (1)-(2) bekezdés].
[10] A kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított - főszabály szerint - a Tbj.-ben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogosultságot a társadalombiztosítási ellátásokra. A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre [Tbj. 2. § (3), (5) bekezdés].
[11] A biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyokat, azt, hogy ki minősül biztosítottnak, ennek alapján - főszabály szerint - ki válhat a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosulttá, a Tbj. 5. § (1)-(3) bekezdései sorolják fel.
[12] A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja szerint biztosított "a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét".
[13] A Tbj. az 5. § (2) bekezdésében sorolja fel, hogy az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl mely személyeket és milyen feltétellel kell biztosítási jogviszonyt keletkeztető, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyeknek tekinteni.
[14] A Tbj. 4. § a) pont 5. alpontja és az i) pontja szerint foglalkoztató a gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv. Foglalkoztatott az, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.
[15] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy biztosítotti jogállása az Ebtv. 5/B. § a) pont aa) alpontja, a Tbj. 16. § (1) bekezdés és a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával megállapítható. Az Ebtv. 5/B. § a) pont aa) alpont az Ebtv. alkalmazásában biztosítottnak tekinti az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak tekintetében a Tbj. 5. §-a szerint biztosított, valamint a Tbj. 13. §-a és 16. § (1) és (3) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyt. A Tbj. 5. §-a taxatív felsorolásában a gyermeknevelési támogatásban részesülő személy nem szerepel.
[16] A Tbj. 13. §-ban a jogalkotó rögzítette, hogy a Tbj. előírásainak alkalmazásánál figyelembe kell venni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló európai uniós rendeleteket, valamint a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyek esetén az adott egyezményben foglaltakat. A felperesre a Tbj. 13. § rendelkezései nem terjednek ki.
[17] Azon személyek taxatív felsorolását, akik a Tbj. 5. § szerinti biztosítottakon, valamint a Tbj. 13. § a)-b) pont alapján jogosult személyeken kívül egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a Tbj. 16. § (1) bekezdésének a)-w) pontjai tartalmazzák.
[18] A Tbj. 16. § (1) bekezdés h) pontja szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki... gyermeknevelési támogatásban részesül.
[19] A felperes biztosítotti minősége egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot jelent csupán és a Tbj. 5. § (1) bekezdésének felsorolására figyelemmel a megváltozott munkaképességűek ellátása tekintetében nem lehet biztosítottnak tekinteni.
[20] Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a Tbj. 4. § a) pont 5. alpont és i) pontja alkalmazásával a biztosítotti jogviszonya megállapítható.
[21] A Tbj. a biztosítottak járulékfizetését "Az ellátások fedezete" cím alatti IV. Fejezete, a "Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok" alcím alatti rendelkezéseiben szabályozza, amelyek alapján a biztosítottat a nyugdíjjárulékon felül egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék fizetési kötelezettség is terheli [18. § (1) bekezdés]. A gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek "Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok" alcím alatti 26. § (1) bekezdése értelmében az ellátásuk után csak nyugdíjjárulékot fizetnek.
[22] A biztosítási jogviszony fennállását a Tbj. fenti rendelkezései alkalmazásával kell elbírálni, így a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a munkaügyi bíróság helytálló jogértelmezéssel hozta meg döntését.
[23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.360/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hajnal Zoltán ügyvéd által képviselt B. A-né felperesnek a dr. Vanicsek Dorottya jogi előadó által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 18.M.1347/2013. szám alatt indított és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 17-én kelt 18.M.1347/2013/13. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. október 13. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.M.1347/2013/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 2012. október 26. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti igényt terjesztett elő. Az alperes a 2013. március 21. napján kelt határozatával a felperes igényét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. szeptember 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva arra, hogy a felperes ugyan 15%-os egészségi állapot mellett D minősítési csoportba tartozik, azonban a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül nem volt legalább 1095 napon át a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a szerinti biztosított, így az ellátásra való jogosultságának a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltétele nem teljesült.
A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz, amelyben elsődlegesen az alperesi határozatok megváltoztatását és a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságának megállapítását, másodlagosan pedig a társadalombiztosítási szerv határozatainak hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felperes előadta, hogy 2006. augusztus 15-től 2011. augusztus 14. napjáig gyermeknevelési támogatásban részesült, amely az Ebtv., a Tbj., valamint a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezései szerint biztosítotti jogviszonyt teremtett. Az alperes a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint az, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 5/B. § a) pont aa) alpontja szerint a gyermeknevelési támogatásban részesülő személy az egészségügyi szolgáltatások tekintetében a Tbj. 16. § (1) bekezdés szerint biztosítottnak minősül, nem jelenti azt, hogy a Tbj. 5. §-a szerint is biztosítottnak minősülne. Az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja a Tbj. 5. § szerinti biztosítotti jogviszony fennállását írja elő az ellátásra jogosultság feltételeként, és eltérést nem engedően, taxatív módon rögzíti az ellátásra való jogosultság feltételeit. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti referencia időszakban a felperes gyermeknevelési támogatásban részesült, mely gyermeknevelési támogatásban részesülő személy nem minősül a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítottnak, ezért a társadalombiztosítási határozatok nem jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Tbj. 5. § (1) bekezdése, a 4. § a) pont 5. alpontja és i) pontja megsértését állítva. A felperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosult. Érvelése szerint a Magyar Államkincstár, mint foglalkoztató által kifizetett gyermeknevelési támogatás járulékalapot képező jövedelemnek minősül és biztosítási jogviszonyt keletkeztet. Az a tény, hogy a Tbj. 5. § tételes felsorolásában a gyermeknevelési támogatás nem szerepel, olyan joghézag, amely hátrányára nem értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Kiemelte, hogy a felperes, mint az Ebtv. 16. § h) pontjában foglaltak alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult, biztosított volt. A Tbj. 5. §-a azonban taxatíve felsorolja, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján mi tekinthető biztosítási jogviszonynak. Ebben a felsorolásban a gyermeknevelési támogatás nem szerepel.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
A társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait és a Tbj. külön rendelkezése alapján Magyarországon munkát végző más természetes személyeket a Tbj.-ben meghatározott szabályok szerint magába foglaló, társadalmi szintű kockázatközösség. A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező [Tbj. 2. § (1)-(2) bekezdés].
A kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított - főszabály szerint - a Tbj.-ben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogosultságot a társadalombiztosítási ellátásokra. A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre [Tbj. 2. § (3), (5) bekezdés].
A biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyokat, azt, hogy ki minősül biztosítottnak, ennek alapján - főszabály szerint - ki válhat a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosulttá, a Tbj. 5. § (1)-(3) bekezdései sorolják fel.
A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja szerint biztosított "a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét".
A Tbj. az 5. § (2) bekezdésében sorolja fel, hogy az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl mely személyeket és milyen feltétellel kell biztosítási jogviszonyt keletkeztető, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyeknek tekinteni.
A Tbj. 4. § a) pont 5. alpontja és az i) pontja szerint foglalkoztató a gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv. Foglalkoztatott az, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy biztosítotti jogállása az Ebtv. 5/B. § a) pont aa) alpontja, a Tbj. 16. § (1) bekezdés és a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával megállapítható. Az Ebtv. 5/B. § a) pont aa) alpont az Ebtv. alkalmazásában biztosítottnak tekinti az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak tekintetében a Tbj. 5. §-a szerint biztosított, valamint a Tbj. 13. §-a és 16. § (1) és (3) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyt. A Tbj. 5. §-a taxatív felsorolásában a gyermeknevelési támogatásban részesülő személy nem szerepel.
A Tbj. 13. §-ban a jogalkotó rögzítette, hogy a Tbj. előírásainak alkalmazásánál figyelembe kell venni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló európai uniós rendeleteket, valamint a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyek esetén az adott egyezményben foglaltakat. A felperesre a Tbj. 13. § rendelkezései nem terjednek ki.
Azon személyek taxatív felsorolását, akik a Tbj. 5. § szerinti biztosítottakon, valamint a Tbj. 13. § a)-b) pont alapján jogosult személyeken kívül egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a Tbj. 16. § (1) bekezdésének a)-w) pontjai tartalmazzák.
A Tbj. 16. § (1) bekezdés h) pontja szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki... gyermeknevelési támogatásban részesül.
A felperes biztosítotti minősége egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot jelent csupán és a Tbj. 5. § (1) bekezdésének felsorolására figyelemmel a megváltozott munkaképességűek ellátása tekintetében nem lehet biztosítottnak tekinteni.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a Tbj. 4. § a) pont 5. alpont és i) pontja alkalmazásával a biztosítotti jogviszonya megállapítható. A Tbj. a biztosítottak járulékfizetését "Az ellátások fedezete" cím alatti IV. Fejezete, a "Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok" alcím alatti rendelkezéseiben szabályozza, amelyek alapján a biztosítottat a nyugdíjjárulékon felül egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék fizetési kötelezettség is terheli [18. § (1) bekezdés]. A gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek "Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok" alcím alatti 26. § (1) bekezdése értelmében az ellátásuk után csak nyugdíjjárulékot fizetnek.
A biztosítási jogviszony fennállását a Tbj. fenti rendelkezései alkalmazásával kell elbírálni, így a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a munkaügyi bíróság helytálló jogértelmezéssel hozta meg döntését.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján köteles.
A per tárgyi illeték- és költségmentes a Tny. 81. § szerint, ezért a felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli.
Budapest, 2014. október 13.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.360/2014.)