adozona.hu
BH+ 2015.1.40
BH+ 2015.1.40
I. Az igény érvényesítésének határidejéről szóló kioktatás elmulasztása esetén az igény érvényesítésére megszabott 6 hónapos határidő csak e szabály hatályba lépését követően tett jognyilatkozatra irányadó [2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 16/F. § (5) és (7) bek.; 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (1) bek.]. II. A pénzügyőr 2012. január 1-jétől hatályos besorolásakor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizete
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes É.-i Regionális Bűnügyi Igazgatóságánál állt hivatásos szolgálati viszonyban, ahol 2011. január 1-jétől osztályvezetői beosztásban teljesített szolgálatot. Ezen időponttól kezdődően az Igazgatóság igazgatója 24. számú parancsában a felperes illetményét 2011. január 1. napjától 446 022 forint összegben állapította meg, amelyből a ténylegesen folyósításra kerülő illetmény összege - a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szól...
BH+ 2015.1.40 I. Az igény érvényesítésének határidejéről szóló kioktatás elmulasztása esetén az igény érvényesítésére megszabott 6 hónapos határidő csak e szabály hatályba lépését követően tett jognyilatkozatra irányadó [2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 16/F. § (5) és (7) bek.; 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (1) bek.].
II. A pénzügyőr 2012. január 1-jétől hatályos besorolásakor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizetett illetményt kellett - az új átmeneti szabályok alapján - garantálni 2012. január 1-jei hatállyal (NAV tv. 98/B. § (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes É.-i Regionális Bűnügyi Igazgatóságánál állt hivatásos szolgálati viszonyban, ahol 2011. január 1-jétől osztályvezetői beosztásban teljesített szolgálatot. Ezen időponttól kezdődően az Igazgatóság igazgatója 24. számú parancsában a felperes illetményét 2011. január 1. napjától 446 022 forint összegben állapította meg, amelyből a ténylegesen folyósításra kerülő illetmény összege - a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 94. § (5) bekezdése alapján - 401 400 forint volt. A felperest az Igazgatóság igazgatója 1321.Bf. számú parancsában 2011. június 18-ától pénzügyőr századossá léptette elő, illetményét bruttó 447 568 forintban, a ténylegesen folyósítandó illetményt 402 900 forintban határozta meg. Ezt követően a 905. számú parancs a felperes illetményét 2012. január 1. napjától 395 400 forintban határozta meg. A felperes a parancsot 2012. január 23-án vette át, amely jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.A felperes a 2013. július 22-én kelt, a bírósághoz 2013. július 25-én érkezett keresetében kérte kötelezni az alperest 2012. január 1. napjától kezdődően 2012. december 31. napjáig összesen 626 016 forint elmaradt illetmény, valamint ezen összeg kamatai és perköltség megfizetésére. Az alperes a kereset elkésettségére hivatkozással elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 626 016 forint illetménykülönbözet és kamatai megfizetésére. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes keresete - jogorvoslati kioktatás hiányában - nem késett el. Minthogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a NAV hivatásos állományú tagjára alkalmazható a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (1) bekezdése, ezért keresetét három éves elévülési időn belül terjeszthette elő.
A munkaügyi bíróság érdemben a 2011. januárban hatályos NAV tv. 94. § (1)-(2) és (5) bekezdése, a 2012. január 1-jén hatályos NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdése, továbbá Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a felperes illetménye a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetmény volt, nem pedig az ütemezés szerint ténylegesen folyósított illetmény, ezért az alperest a keresetben foglaltak szerint marasztalta.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesnek a per megszüntetésére irányuló elsődleges fellebbezési kérelme alapján megállapította, hogy a keresettel támadott 905. számú parancs nem tartalmazott jogorvoslati tájékoztatást, az intézkedést a felperes 2012. január 23-án vette át, amelyből következően azt kellett vizsgálni, hogy ebben az időpontban milyen jogszabályi rendelkezés volt irányadó. Mivel az alperes által hivatkozott NAV tv. 16/F. § (7) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezés 2012. január 23-án még nem volt hatályban, ezért nem volt olyan hatályos rendelkezés, amely hat hónapban korlátozta volna az igényérvényesítés lehetőségét.
A törvényszék álláspontja szerint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. 2. § (2) bekezdéséből következően a jogszabályoknak főszabály szerint, a jogalkotó eltérő rendelkezése hiányában nincs visszamenőleges hatálya. Mivel a NAV tv. 16/F. § (7) bekezdése ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ezért a felperes a keresetét az elévülési határidőn belül terjeszthette elő.
A törvényszék érdemben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és rámutatott arra, hogy a jogvita elbírálása szempontjából semmilyen jogi relevanciája nincs annak, hogy a felperes 2010. évben egy időszakot érintően nem volt vezető beosztású. A bíróságnak ugyanis a felperes 2011. december 31-ei illetményét kellett vizsgálni és azt, hogy ezen a napon vezetőnek minősült-e. Ezzel összefüggésben a törvényszék osztotta az elsőfokú ítélet azon okfejtését, amely szerint az irányadó jogszabály más előírást tartalmazott a vezető és a nem vezető beosztású alkalmazott vonatkozásában.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte.
A per megszüntetésére irányuló kérelme körében kifejtette, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe azt, hogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján a Hszt. 12. §-ának (1) bekezdése - amely a három éves elévülési időt szabályozta - 2013. január 1-je óta nem alkalmazható. 2013. január 1-jével hatályba lépett a NAV tv.-nek a 2012. évi CLXXV. törvénnyel történt módosítása alapján beiktatott 16/F. § (5) bekezdése, amelynek rendelkezése alapján a határidőről való kioktatás elmulasztása esetén az igény hat hónap elteltével már nem érvényesíthető, a perbeli esetben ez legkésőbb 2013. július 23-a volt.
Álláspontja szerint az új szabályozást tartalmazó módosítás a hatályba léptető rendelkezései között nem kizárólag a hatályba lépés után indult ügyekre, ezt követően keletkezett jognyilatkozatokra rendelte alkalmazni, ezért ezt a perbeli esetben is alkalmazni kell.
A per érdemében kifejtette, hogy az alperes minden hivatkozott parancsában megfelelően állapította meg a felperes illetményét, amelynek tényleges összege a NAV tv. 94. § (5) bekezdés a) pontja szerinti mértékű volt. Álláspontja szerint a bíróságok tévesen fogadták el azt a felperesi álláspontot, mely szerint 2011. év vonatkozásában volt egy magasabb összegű illetmény, az úgynevezett "megállapított illetmény", és volt egy alacsonyabb összegű "ténylegesen folyósított illetmény". Ilyen megkülönböztetést, kettős illetményt sem a 2011-ben hatályos NAV tv.-ből, sem az annak alapján kiadott parancsokból nem lehet kiolvasni.
A NAV tv. 94. §-ának (5) bekezdésének rendelkezéséből az következik, hogy a felperesnek 2011. január 1-jétől egyetlen megállapított illetménye volt, a magasabb összeg minimum 90%-a.
Ebből következően a felperes új besorolására az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően került sor, a megállapított illetmény pedig helyesen 2011. január 1-jétől 401 400 forint, majd 2011. június 18-tól 402 900 forint volt. Ezen összegekhez képest kellett értelmezni a 2012. január 1-jétől hatályos NAV tv. 98/B. § (2) bekezdését. A fentiekből következően az első és másodfokon eljárt bíróságok jogszabálysértően állapították meg, hogy a felperes megállapított illetménye 2011. december 31-én 447 568 forint volt. Az eljárt bíróságok legfeljebb az 1321. számú és a 905. számú parancsok által megállapított illetménye közti különbözetet havi 7500 forintot, összesen 12 hónapra 90 000 forintot állapíthattak volna meg alperesi marasztalásként, azonban ez jogalapjában szintén nem elfogadható, mert a felperesnek 2012. január 1-jétől idegen nyelv-tudási pótlék a NAV tv. 26/A. § alapján nem járt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A NAV tv. 2013. január 1-jétől hatályos 16/F. § (5) bekezdése szerint a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben vagy a Kttv.-ben, illetve a Hszt.-ben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról - és ha az az elévülési időnél rövidebb - annak határidejéről a kormánytisztviselőt, a pénzügyőrt, az ügykezelőt kioktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.
E rendelkezés 2013. január 1-jétől alkalmazandó, amelyből azonban az is következik, hogy az csupán a hatályba lépést követő jognyilatkozatokra tartalmaz rendelkezést. Mivel a perbeli esetben a felperes részére a vitatott parancsot 2012. január 23-án - a jogszabályi rendelkezés hatályba lépése előtt - kézbesítették, ezért jogorvoslati kioktatás hiányában a keresetét az akkor irányadó Hszt. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint három éves elévülési időn belül terjeszthette elő. Ebből következően az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a felperes keresetét érdemben bírálták el, és az alperes per megszüntetésre vonatkozó indítványát elutasították.
A NAV tv. 92. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles volt e törvény szabályai szerint a 2010. december 31-én a Vám- és Pénzügyőrség személyi állományába tartozó pénzügyőrt besorolni, illetményét megállapítani. A miniszteri indokolásból kitűnően a törvény rendelkezett a munkáltatói jogutódlásról, a NAV teljes személyi állományának besorolásáról, új illetményének megállapításáról. A személyi állományt illetően a törvény már a hatályba lépésekor garanciát tartalmazott arra, hogy az összeolvadást közvetlenül megelőző illetmények szintjénél nem lehet alacsonyabb az összeolvadást követően megállapított illetmények szintje.
A NAV tv. 2011 januárjában hatályos 94. § (5) bekezdése alapján, amennyiben a 92. § (2) bekezdése szerint megállapított illetmény, munkabér összege magasabb, mint az (1) bekezdés szerint megállapított illetmény, munkabér összege, az illetményt ezen magasabb összegben kell megállapítani az alábbi ütemezés szerint:
a)2011. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább a 90%-át,
b)2012. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább 95%-át,
c)2013. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek a 100%-át.
Az előbbi rendelkezés a besorolás alapján megállapított rendszeres illetmény folyósításának ütemezéséről rendelkezett. A megállapított illetmény alatt tehát a NAV tv. 92. § (2) bekezdése szerint megállapítottat kell érteni.
Ezért a felperes megállapított illetményének az eljárt bíróságok helyes jogkövetkeztetése szerint az 1321.Bf. számú parancsban megállapított illetményt (447 568 forint) és nem a 2011. december 31-én folyósított illetményét kell tekinteni, amely az akkor hatályos ütemezés szerint a megállapított illetmény 90%-át érte el (402 900 forint).
A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) és (2) bekezdései értelmében a NAV tv. 2012. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetménye. Következésképp helytálló az eljárt bíróságok jogkövetkeztetése, miszerint a 2012. január 1-jétől hatályos besoroláskor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított, és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizetett illetményt kellett az új átmeneti szabály szerint garantálni 2012. január 1-jei hatállyal. A NAV tv. 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezett 94. § (5) bekezdése szerinti ütemezés nem releváns, mert az egy évvel korábban tervezett ütemezést a rendelkezés hatályon kívül helyezésével a jogalkotó elvetette.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.213/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tordai Gábor jogtanácsos által képviselt K. V. felperesnek a dr. K. M. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen elmaradt illetmény megfizetése iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.582/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.581/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. október 8-án megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.581/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes É.-i Regionális Bűnügyi Igazgatóságánál állt hivatásos szolgálati viszonyban, ahol 2011. január 1-jétől osztályvezetői beosztásban teljesített szolgálatot. Ezen időponttól kezdődően az alperes É. Regionális Bűnügyi Igazgatóságának igazgatója 24. számú parancsában a felperes illetményét 2011. január 1. napjától 446 022 forint összegben állapította meg, amelyből a ténylegesen folyósításra kerülő illetmény összege - a Nemzeti Adó- és és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 94. § (5) bekezdése alapján - 401 400 forint volt. A felperest az alperes É. Regionális Bűnügyi Igazgatósága igazgatója 1321.Bf. számú parancsában 2011. június 18-ától pénzügyőr századossá léptette elő, illetményét bruttó 447.568 forintban, a ténylegesen folyósítandó illetményt 402.900 forintban határozta meg.
A NAV É.-i Regionális Bűnügyi Igazgatóságának igazgatója a 905. számú parancsban a felperes illetményét 2012. január 1. napjától 395 400 forintban határozta meg. A felperes a parancsot 2012. január 23-án vette át, amely jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
A felperes a 2013. július 22-én kelt, a bírósághoz 2013. július 25-én érkezett keresetében kérte kötelezni az alperest 2012. január 1. napjától kezdődően 2012. december 31. napjáig összesen 626.016 forint elmaradt illetmény, valamint ezen összeg kamatai és perköltség megfizetésére. Az alperes a kereset elkésettségére hivatkozással elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 5.M.582/2013/7. számú ítéletével kötelezte az alperest 626 016 forint illetménykülönbözet és kamatai megfizetésére. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes keresete - jogorvoslati kioktatás hiányában - nem késett el. Minthogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a NAV hivatásos állományú tagjára alkalmazható a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (1) bekezdése, ezért keresetét három éves elévülési időn belül terjeszthette elő.
A munkaügyi bíróság érdemben a 2011. januárban hatályos NAV tv. 94. § (1), (2), és (5) bekezdése, a 2012. január 1-jén hatályos NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdése, továbbá Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a felperes illetménye a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetmény volt, nem pedig az ütemezés szerint ténylegesen folyósított illetmény, ezért az alperest a keresetben foglaltak szerint marasztalta.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Miskolci Törvényszék az 1.Mf.21.581/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesnek a per megszüntetésére irányuló elsődleges fellebbezési kérelme alapján megállapította, hogy a keresettel támadott 905. számú parancs nem tartalmazott jogorvoslati tájékoztatást, az intézkedést a felperes 2012. január 23-án vette át, amelyből következően azt kellett vizsgálni, hogy ebben az időpontban milyen jogszabályi rendelkezés volt irányadó. Mivel az alperes által hivatkozott NAV tv. 16/F. § (7) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezés 2012. január 23-án még nem volt hatályban, ezért nem volt olyan hatályos rendelkezés, amely hat hónapban korlátozta volna az igényérvényesítés lehetőségét.
A törvényszék álláspontja szerint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. 2. § (2) bekezdéséből következően a jogszabályoknak főszabály szerint, a jogalkotó eltérő rendelkezése hiányában nincs visszamenőleges hatálya. Mivel a NAV tv. 16/F. § (7) bekezdése ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ezért a felperes a keresetét az elévülési határidőn belül terjeszthette elő.
A törvényszék érdemben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és rámutatott arra, hogy a jogvita elbírálása szempontjából semmilyen jogi relevanciája nincs annak, hogy a felperes 2010. évben egy időszakot érintően nem volt vezető beosztású. A bíróságnak ugyanis a felperes 2011. december 31-ei illetményét kellett vizsgálni és azt, hogy ezen a napon vezetőnek minősült-e. Ezzel összefüggésben a törvényszék osztotta az elsőfokú ítélet azon okfejtését, amely szerint az irányadó jogszabály más előírást tartalmazott a vezető és a nem vezető beosztású alkalmazott vonatkozásában.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte.
A per megszüntetésére irányuló kérelme körében kifejtette, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe azt, hogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján a Hszt. 12. §-ának (1) bekezdése - amely a három éves elévülési időt szabályozta - 2013. január 1-je óta nem alkalmazható. 2013. január 1-jével hatályba lépett a NAV tv.-nek a 2012. évi CLXXV. törvénnyel történt módosítása alapján beiktatott 16/F. § (5) bekezdése, amelynek rendelkezése alapján a határidőről való kioktatás elmulasztása esetén az igény hat hónap elteltével már nem érvényesíthető, a perbeli esetben ez legkésőbb 2013. július 23-a volt.
Álláspontja szerint az új szabályozást tartalmazó módosítás a hatályba léptető rendelkezései között nem kizárólag a hatályba lépés után indult ügyekre, ezt követően keletkezett jognyilatkozatokra rendelte alkalmazni, ezért ezt a perbeli esetben is alkalmazni kell.
A per érdemében kifejtette, hogy az alperes minden hivatkozott parancsában megfelelően állapította meg a felperes illetményét, amelynek tényleges összege a NAV tv. 94. § (5) bekezdés a) pontja szerinti mértékű volt. Álláspontja szerint a bíróságok tévesen fogadták el azt a felperesi álláspontot, mely szerint 2011. év vonatkozásában volt egy magasabb összegű illetmény, az úgynevezett "megállapított illetmény", és volt egy alacsonyabb összegű "ténylegesen folyósított illetmény". Ilyen megkülönböztetést, kettős illetményt sem a 2011-ben hatályos NAV tv.-ből, sem az annak alapján kiadott parancsokból nem lehet kiolvasni.
A NAV tv. 94. §-ának (5) bekezdésének rendelkezéséből az következik, hogy a felperesnek 2011. január 1-jétől egyetlen megállapított illetménye volt, a magasabb összeg minimum 90 %-a.
Ebből következően a felperes új besorolására az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően került sor, a megállapított illetmény pedig helyesen 2011. január 1-től 401 400 forint, majd 2011. június 18-tól 402 900 forint volt. Ezen összegekhez képest kellett értelmezni a 2012. január 1-jétől hatályos NAV tv. 98/B. § (2) bekezdését. A fentiekből következően az első és másodfokon eljárt bíróságok jogszabálysértően állapították meg, hogy a felperes megállapított illetménye 2011. december 31-én 447 568 forint volt. Az eljárt bíróságok legfeljebb az 1321. számú és a 905. számú parancsok által megállapított illetménye közti különbözetet havi 7 500 forintot, összesen 12 hónapra 90 000 forintot állapíthattak volna meg alperesi marasztalásként, azonban ezt az alperes jogalapjában szintén nem tudta elfogadni, mert a felperesnek 2012. január 1-jétől idegen nyelv-tudási pótlék a NAV tv. 26/A. § alapján nem járt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A NAV tv. 2013. január 1-jétől hatályos 16/F. § (5) bekezdése szerint a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben vagy a Kttv.-ben, illetve a Hszt.-ben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról - és ha az az elévülési időnél rövidebb - annak határidejéről a kormánytisztviselőt, a pénzügyőrt, az ügykezelőt kioktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.
E rendelkezés 2013. január 1-jétől alkalmazandó, amelyből azonban az is következik, hogy az csupán a hatályba lépést követő jognyilatkozatokra tartalmaz rendelkezést. Mivel a perbeli esetben a felperes részére a vitatott parancsot 2012. január 23-án - a jogszabályi rendelkezés hatályba lépése előtt - kézbesítették, ezért jogorvoslati kioktatás hiányában a keresetét az akkor irányadó Hszt. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint három éves elévülési időn belül terjeszthette elő. Ebből következően az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a felperes keresetét érdemben bírálták el, és az alperes per megszüntetésre vonatkozó indítványát elutasították.
A NAV tv. 92. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles volt e törvény szabályai szerint a 2010. december 31-én a Vám- és Pénzügyőrség személyi állományába tartozó pénzügyőrt besorolni, illetményét megállapítani. A miniszteri indokolásból kitűnően a törvény rendelkezett a munkáltatói jogutódlásról, a NAV teljes személyi állományának besorolásáról, új illetményének megállapításáról. A személyi állományt illetően a törvény már a hatályba lépésekor garanciát tartalmazott arra, hogy az összeolvadást közvetlenül megelőző illetmények szintjénél nem lehet alacsonyabb az összeolvadást követően megállapított illetmények szintje.
A NAV tv. 2011. januárjában hatályos 94. § (5) bekezdése alapján, amennyiben a 92. § (2) bekezdése szerint megállapított illetmény, munkabér összege magasabb, mint az (1) bekezdés szerint megállapított illetmény, munkabér összege, az illetményt ezen magasabb összegben kell megállapítani az alábbi ütemezés szerint:
d)2011. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább a 90 %-át,
e)2012. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább 95 %-át,
f)2013. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek a 100 %-át.
Az előbbi rendelkezés a besorolás alapján megállapított rendszeres illetmény folyósításának ütemezéséről rendelkezett. A megállapított illetmény alatt tehát a NAV tv. 92.§ (2) bekezdése szerint megállapítottat kell érteni.
Ezért a felperes megállapított illetményének az eljárt bíróságok helyes jogkövetkeztetése szerint az 1321.Bf. számú parancsban megállapított illetményt (447 568 forint) és nem a 2011. december 31-én folyósított illetményét kell tekinteni, amely az akkor hatályos ütemezés szerint a megállapított illetmény 90 %-át érte el (402 900 forint).
A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) és (2) bekezdései értelmében a NAV törvény 2012. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetménye. Következésképp helytálló az eljárt bíróságok jogkövetkeztetése, miszerint a 2012. január 1-jétől hatályos besoroláskor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított, és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizetett illetményt kellett az új átmeneti szabály szerint garantálni 2012. január 1-jei hatállyal. A NAV tv. 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezett 94. § (5) bekezdése szerinti ütemezés nem releváns, mert az egy évvel korábban tervezett ütemezést a rendelkezés hatályon kívül helyezésével a jogalkotó elvetette.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. október 8.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.213/2014.)