EH 2017.05.M11

Ügyészségi határozatba foglalt nem vitatott tényszerű megállapítások okszerűen alapot adhatnak arra a következtetésre, hogy a hivatásos állomány tagja nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2008. február 1-jétől állt az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban, referens beosztásban, megbízással szolgálatparancsnoki beosztást töltött be. Ezen beosztáshoz előírt képesítési követelmény egyetem vagy főiskola, illetve felsőfokú szakmai végzettség. A felperes egyetemen szerzett diplomát, miután 2012. szeptemberben letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát.
[2] A felperes részére 2012. november 15-től az illetményalap 60%-ának megfelelő nyelvtudási pótlékot, val...

EH 2017.05.M11 Ügyészségi határozatba foglalt nem vitatott tényszerű megállapítások okszerűen alapot adhatnak arra a következtetésre, hogy a hivatásos állomány tagja nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy bűnösségét bíróság jogerősen nem állapította meg [1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 37/B. § (3) bekezdés c) pont, 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpont].

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2008. február 1-jétől állt az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban, referens beosztásban, megbízással szolgálatparancsnoki beosztást töltött be. Ezen beosztáshoz előírt képesítési követelmény egyetem vagy főiskola, illetve felsőfokú szakmai végzettség. A felperes egyetemen szerzett diplomát, miután 2012. szeptemberben letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát.
[2] A felperes részére 2012. november 15-től az illetményalap 60%-ának megfelelő nyelvtudási pótlékot, valamint az egyetem által kiállított oklevél alapján 2013. január 1-jétől a felsőfokú iskolai végzettségére tekintettel 15% illetménykiegészítést állapítottak meg.
[3] A felperest az ügyészség 2013. június 17-én gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és közokirat-hamisítás bűntette alapos gyanúja miatt. A gyanúsítás szerint a felperes 2012. szeptember 14-én a vizsga helyszínén úgy szerzett angol nyelvből középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt, hogy ezért pénzt fizetett egy közvetítőnek, aki a pénz egy részét átadta az érintett nyelvvizsgatanároknak. Ennek fejében előzetesen megkapta a laborfeladatok megoldását, majd a szóbeli nyelvvizsgáján a tanárok megfelelő nyelvtudás nélkül is olyan eredményt adtak a felperesnek, mely szerint sikeres nyelvvizsgát tett és részére nyelvvizsga-bizonyítványt állítottak ki. A felperes a gyanúsítással szemben panasszal élt, mely eredményre nem vezetett, a büntetőeljárás során lefoglalták a nyelvvizsga-bizonyítványát.
[4] Az ügyészségtől kapott tájékoztatás alapján az alperes 2013. szeptember 11-én méltatlansági eljárást rendelt el a felperessel szemben, melyet 2013. szeptember 11-én a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján felfüggesztett.
[5] Az ügyészség 2014. augusztus 29-én meghozott határozatában a vádemelést kétévi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása azt tartalmazza, hogy a felperes 2012. szeptemberben úgy szerzett angol középfokú szóbeli nyelvvizsga-bizonyítványt, hogy részben a vizsgát megelőzően, részben azt követően pénzt fizetett P. A. egy közvetítőjének G. I.-nek annak érdekében, hogy a vizsga előtt megkapja a laborfeladatok megoldását az egyetem vagy a vele szerződött gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelezettségszegése révén, míg a szóbeli vizsgáján a vizsgáztató tudása tényleg felmérése nélkül olyan pontszámot adjanak, amely szerint megfelelt a nyelvvizsgán. A határozat tartalmazta azt a felhívást, mely szerint, ha a határozat ellen a gyanúsított panasszal él, úgy - a nyomozás megszüntetése feltételeinek hiányában - vádemelésnek van helye. A felperes a határozattal szemben nem élt panasszal.
[6] Az alperes igazgatója 2015. március 26-án kezdeményezte a felperes életvitelének soron kívüli ellenőrzését. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) az ellenőrzést a 2015. június 8-án kelt határozatával azzal fejezte be, hogy a felperes kifogásolható életvitele a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) alpontjára figyelemmel megállapítható. A határozatba foglalt indokolás szerint az állampolgároktól elvárható, a hivatásos állományban lévőktől pedig fokozottan az, hogy ha alaptalanul vádolják bűncselekmény elkövetelésével, akkor mindent megtegyen annak érdekében, hogy magát tisztázza. A határozat utalt a fegyelmi szabályzatról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a Hszt. 149. §-ának (3) bekezdése szempontjából beismerésnek kell tekinteni azt is, ha a hivatásos állományú az ellene indult büntetőeljárásban hozott, a bűncselekményt megállapító érdemi döntést tartalmazó határozattal szembeni jogorvoslatban a terhére rótt tényállást nem vitatja. A határozat további indokolása szerint a felperes az ügyészségi határozattal szemben jogorvoslattal nem élt, nem vitatta a terhére rótt tényállás megvalósítását. A felperes a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványának bemutatása után 2012 novemberében átvehette a főiskolai diplomáját, mely alapján 2013. január 1-jétől illetménykiegészítését 10%-ról 15%-ra emelték, illetve 2012. november 15-étől középfokú nyelvtudási pótlékot kap. A felperes tudatában a nyelvvizsga megszerzésének jogellenes körülményeire azt felhasználta, és ezzel 2012. novembertől folyamatosan fenntart egy ezen alapuló jogellenes állapotot. Ezzel összefüggésben a határozat hivatkozott a Magyar Rendvédelmi Kar Rendvédelmi Hivatás Etikai Kódex és Eljárási Szabályzata IV.3. pontjának, a V., valamint a V.5. pontjának megszegésére.
[7] Az állományilletékes parancsnok a felperes személyes meghallgatását követően 2015. június 22-én megállapította, hogy a felperes életvitele kifogásolható, ezért a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján a jogviszonyát felmentés jogcímén meg kell szüntetni. A jogviszony megszüntetéséről szóló felmentő parancs ugyanezen napon kelt és átadásra került a felperes részére.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, a személyi állományra vonatkozó parancsok hatályon kívül helyezését és eredeti szolgálati beosztásba történő visszahelyezését, elmaradt illetményének megfizetését kérte.
[9] Hivatkozása szerint az alperesi határozat tényállásellenes, mert bűncselekményt nem követett el, bűnösségét az ügyészség nem állapíthatta meg. Az alperes megsértette az ártatlanság vélelméhez való alkotmányos alapjogát, amikor valósnak fogadott el egy ügyészségi határozatbeli tényállást, amellyel kapcsolatban bírósági bizonyítás nem folyt és jogerős ítélet nem született. Egymagában abból a körülményből, hogy a vádemelés elhalasztása miatt panaszjogával nem élt, nem vonható le az a következtetés, hogy a bűnösségét elismerte.
[10] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
[11] Hivatkozása szerint az állomány tagjával szemben a kifogástalan életvitel törvényben előírt elvárás, ezért a feddhetetlenség terén magasabb szintűek a követelmények, így az a személy, akire bűncselekmény elkövetése gyanúja vetül, nem tartható állományban. Az alperes álláspontja szerint nem fogadható el a felperes azon hivatkozása, hogy a családi, személyi körülményei miatt nem élt a panasz lehetőségével.

Az elsőfokú ítélet
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság határozatának indokolása szerint a kifogástalan életvitel nem azonosítható a büntetlen előélettel. Ezért, ha valakinek a bűnösségét büntetőbíróság nem állapította meg, illetve nem szabott ki olyan súlyú büntetést, amelyhez a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények kapcsolódnak, az még nem jelenti a kifogástalanságot. A felperestől elvárható lett volna, hogy az ügyészség határozatában foglalt tényállás cáfolatául a jogorvoslat lehetőségével éljen és elérje azt, hogy az ártatlansága megállapításra kerülhessen. A felperes terhére megállapított tényállás - korrupciós cselekmény elkövetése - olyan súlyos, a közbizalom megingatására alkalmas tényállás, amely esetén megalapozottan vonja le a fegyveres szerv azt a következtetést, hogy a hivatásos állomány tagjának életvitele kifogásolható.

A jogerős ítélet
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes igazgatójának parancsát hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a jogellenes felmentés jogkövetkezményei vonatkozásában a per újabb tárgyalására és további határozat hozatalára utasította.
[15] A másodfokú bíróság határozata indokolásában kiemelte, miszerint a 2012. évi CCXIV. törvény 2013. január 1-jétől a kötelező felmentés esetei között - a kifogásolható életvitel miatti alkalmatlanság mellett - újraszabályozta a méltatlanná válást. Ezen törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzés során a hivatásos állomány tagjának magánéletét érintő, folyamatosabb jellegű, a viselkedést összefüggéseiben is értékelő vizsgálat lefolytatására kerül sor, amelynek célja az, hogy a szolgálat törvényes és befolyástól mentes ellátását biztosítsa. A méltatlanság megállapítására egy kirívó cselekmény elkövetése alapján van lehetőség és nem az képezi a felmentés alapját, hogy az érintett nem tudja befolyásmentesen ellátni a szolgálatot, hanem, hogy ezzel a cselekménnyel súlyosan veszélyezteti a fegyveres rendbe vetett közbizalmat, a hivatásos állomány megbecsülését. Mindezekből kiindulva a másodfokú bíróság jogszabálysértőnek találta, hogy az alperes az NVSZ határozata alapján a kifogásolható életvitel körében értékelte azt a tényt, hogy a felperes nem élt jogorvoslattal az ügyészségi határozattal szemben, mintegy beismerte ezzel az elkövetést. A másodfokú bíróság jogi érvelése szerint az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatából is kitűnően az emberi méltósághoz való jog részét képező önrendelkezés jogába tartozik az, hogy az érintett fél a jogorvoslattal kapcsolatos jogát gyakorolta vagy sem.
[16] Vizsgálva a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek felállását a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a büntetőeljárásban beismerő nyilatkozatot nem tett, tettenérésre nem került sor, az ügyészség határozata a bizonyítékokat nem részletezte, így azokat a kifogásolható életvitelt megállapító állományilletékes parancsnok sem ismerhette. Ezért a másodfokú bíróság szerint helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt nem lehetett volna az alkalmatlanságát megállapítani. Az ügyészség vádhalasztásról szóló határozata nem minősül érdemi határozatnak a Hszt. 149. § (3) bekezdése alkalmazásában, mert azzal egy függő jogi helyzetet teremt az ügyész az eljárás tényleges befejezése helyett. Mindemellett a másodfokú bíróság határozata indokolásában arra is kitért, hogy a kifogástalan életvitel megállapítására irányuló eljárásban nem az vizsgálandó, hogy a felperes elkövette-e a bűncselekményt, hanem az, hogy milyen magatartást tanúsított az őt érintő büntetőeljárással kapcsolatban. Abból a tényből pedig, hogy valaki az őt érintő büntetőeljárással kapcsolatban a jogorvoslati jogával nem él, még nem következik, hogy a szolgálati feladatait befolyásmentesen nem tudja ellátni. Az alperes ezen szükséges, komplex jellegű vizsgálatot nem végezte el, ezért a döntése a másodfokú bíróság szerint megalapozatlan volt.

A felülvizsgálati és a felülvizsgálati ellenkérelem
[17] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének "hatályban fenntartását", másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
[18] Érvelése szerint az NVSZ a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontjának alkalmazásával összefüggésben helyesen mutatott rá arra, hogy a rendelkezésbe foglalt felsorolás nem tekinthető taxatívnak, mely miatt mindig a konkrét körülmények ismeretében kell megítélni a hivatásos állomány tagjának magatartását. Jóllehet a büntetőeljárás tényét a kifogásolható életvitellel közvetlen összefüggésbe a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja hozza, a szolgálaton kívüli magatartásra utalás miatt azonban a c) pont megfogalmazása sem zárja ki annak bűncselekmény elkövetése, illetőleg büntetőeljárás megindítása esetén való alkalmazhatóságát.
[19] Az alperes kiemelte, miszerint a felperessel szemben hozott döntésekben nem alapos gyanú közléséről van szó, ellentétben a másodfokú bíróság álláspontjával, hanem ahhoz képest jóval többről. Ez a határozat egy befejezett nyomozást követően született, az ott beszerzett bizonyítékok alapján döntött az ügyész arról, hogy a felperessel szemben - bár joga és lehetősége meglenne rá - nem emel vádat, hanem az ügyet bírósági útról eltereli. A Be. 222. § (1) bekezdése alapján hozott határozat ténylegesen és kifejezetten megállapítja, hogy felperes vesztegetés bűntettét követte el, azonban az ügyészség úgy döntött, hogy a bűncselekmény miatt elegendő, ha felperes esetében függő helyzetet teremt és a maximális időre őt büntetőeljárás alatt tartja. Minthogy a szervezet tagjával szemben magasabb jogszabályi követelmények támaszthatók, a felperestől elvárható lett volna, hogy az ügyészségi határozattal szemben jogorvoslattal éljen és elérje azt, hogy az ártatlansága megállapításra kerüljön.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozása szerint a vádemelés elhalasztásának értékelése nem következhet a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglalt felsorolásból és a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontjának is kiterjesztő értelmezését jelentené. A jogorvoslathoz való jog nem gyakorlása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kifogásolható életvitele megállapítható legyen.

A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[22] A perben még irányadó korábbi Hszt. 56. §-a kötött, szigorúan szabályozott felmentési indokolást ír elő. Az (1) bekezdés tartalmazza a lehetséges, a (2) bekezdés a kötelező felmentés eseteit.
[23] A Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja kötelező felmentési okként szabályozza, ha a hivatásos állomány tagja hivatásos szolgálatra azért vált alkalmatlanná, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. A hivatásos szolgálatra alkalmatlanná válás miatti felmentésre jogerős, a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja szerinti büntetőítélet vagy a kifogástalan életvitel ellenőrzésének befejezéséről szóló indokolt határozatot követően az állományilletékes parancsnok döntése alapján [Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontja] kerülhet sor. Előbbi esetben az állományilletékes parancsnok - az életvitel elbírálása nélkül - a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjára visszamenőleg haladéktalanul intézkedik a szolgálati viszony megszüntetéséről, míg NVSZ ellenőrzés eredménye alapján a lefolytatott vizsgálat megállapításai és az érintett meghallgatása alapján, valamint a szolgálati érdek figyelembevétele mellett az állományilletékes parancsnok határoz arról, hogy fennáll-e a felmentés kötelező esete.
[24] A kifogástalan életvitel ellenőrzése tekintetében a Hszt. nem ír elő objektív és szubjektív határidőt a vizsgálat megindítására, a jogviszony fennállása alatt soron kívül akkor kell intézkedni, ha az ellenőrzés kezdeményezésére jogosult tudomására jutott adatokból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni.
[25] A Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagja nem felel meg - különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára - a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. E rendelkezés megfogalmazásából következően különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartás értékelhető, de mivel a felsorolás csupán példálózó felsorolást jelent, nem zárható ki a szolgálati viszonnyal összefüggő - fegyelemsértésnek nem minősülő, de kifogás alá eső, etikai szabályokat súlyosan sértő - magatartások értékelése sem.
[26] A méltatlanná válás megállapítása, mint kötelező felmentési ok ezzel szemben szigorú objektív és szubjektív határidőhöz kötött, csak szolgálaton kívüli cselekmény elkövetésén alapulhat és a hangsúly azon van, hogy a felrótt cselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti-e és emiatt elvárható-e, hogy a fegyveres szerv a szolgálati viszonyt fenntartsa. A kifogásolható életvitel megállapításának ez nem törvényi feltétele, alapja az életvitel ellenőrzéséről készült NVSZ-határozat megállapításai, az életvitel kifogásolhatóságát megalapozó körülményekről történt meghallgatás és a szolgálati érdek figyelembevétele, ezért az előírt kötött felmentési indokolás miatt ez a felmentési ok az egyetlen, melynek keretében értékelhetőek a hivatásos állomány tagjának olyan kifogásolt magatartásai és mulasztásai is, melyek a munkáltató oldalán megalapozottan bizalomvesztéshez vezethettek.
[27] A felperes szolgálati viszonyát megszüntető személyi állományra vonatkozó parancs indokolása összefoglaló módon utal az NVSZ-vizsgálat megállapításaira, melyet az elsőfokú bíróság a tényállás részeként rögzített, azonban a másodfokú bíróság az abban foglaltakat nem vette figyelembe teljeskörűen.
[28] A határozat indokolása nemcsak a másodfokú bíróság által egymagában értékelt megállapítást tartalmazza, mely szerint az életvitel-ellenőrzés alá vont a vádemelés elhalasztása ellen panasszal nem élt, tudomásul vette, elfogadta, mintegy beismerte a bűncselekmény elkövetését. Tartalmazza azt is, hogy a büntetőeljárásban hozott döntés ellen jogorvoslattal nem élt, tehát nem vitatta a terhére rótt - szolgálaton kívüli - tényállás megvalósítását. A határozat II. részében foglaltak azonban a szolgálattal függnek össze, így a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása fel sem merülhet.
[29] Az NVSZ határozat azt jogellenesen tartalmazza, hogy a felperes bűncselekmény elkövetését mintegy beismerte, amely megállapítás a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 41. § (1) bekezdésének téves alkalmazásán alapul, mert a felperes felmentésére a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján nem azért került sor, mert vele szemben büntetőeljárás indult. A büntetőeljárás megindítását, a felperes 2013. június 17-ei gyanúsítottként történt kihallgatását, a vele szembeni megalapozott gyanú közlését az alperes a méltatlansági eljárás 2013. szeptember 11-ei elrendelésével értékelte, melyet a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztett.
[30] A kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésének elrendelésére a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatban foglalt tényszerű megállapítások adtak alapot azért, mert a felperes a jogorvoslati lehetősége ellenére nem hárította el a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a terhére megállapítottakat. Az ügyészség határozatának indokolásában foglaltak az alperes helytálló hivatkozása szerint több mint a megalapozott gyanú fennállta. E határozat indokolásában rögzítettek alapján jogsértés nélkül lehet következtetni arra, hogy a felperes bűncselekménnyel gyanúsítható személlyel tartott fenn kapcsolatot, jogellenesen szerzett középfokú nyelvvizsgát és az irányadó tényállás szerint ezt a nyelvvizsga-bizonyítványt az alperesnél felhasználta, a középfokú nyelvvizsga-bizonyítvány felhasználása számára az alperesnél fennállt jogviszonya alapján folyamatos anyagi előnyt jelentett. Nem vitatott tény, hogy az ügyészség határozatában foglalt megállapításokat a felperes tudomásul vette, saját - bármilyen megfontolásból meghozott - döntése következményeként az ügyben bűncselekmény hiányában nyomozást megszüntető vagy felmentő határozat nem született és a jövőben sem születhet. Akivel szemben pedig ilyen nem vitatott tények kerülnek ügyészségi határozatban megállapításra, okszerűen megállapítható, hogy nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy bűnösségét bíróság jogerősen nem állapította meg.
[31] Az Emberi Jogok Európai Bírósága az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban azt többször kimondta, hogy az ártatlanság vélelmének elvét sérti, ha bűncselekménnyel vádolt személyt érintő bírói határozat vagy hatósági nyilatkozat azt a véleményt tükrözi, hogy bűnös, mielőtt a törvény rendelkezésének megfelelően bűnösnek bizonyult volna. Ugyanakkor különbséget kell tenni azon megnyilvánulások között, amelyek szerint az érintett személy bűnös, és azok között, amelyek pusztán a gyanú meglétére utalnak (Garycki vs Lengyelország, [14348/02.], 2007. február 6., [66]-[70] bekezdések).
[32] Az Alkotmánybíróság 3087/2016. (V. 2.) AB határozatában azt vizsgálta, hogy az ártatlanság vélelmét sérti-e az a bírói jogértelmezés, amely jogszerűnek minősíti egy munkavállaló munkaviszonyának rendkívüli felmondással való megszüntetését olyan esetben, amelyben a felmondás a munkavállaló általi szándékos bűncselekmény elkövetését megállapító, nem jogerős elsőfokú büntetőjogi ítéletből megismert, a munkavállaló elkövetési magatartását leíró tényállási elemeken alapszik [34]. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az ártatlanság vélelmének érvényesülését nem sértette az a bírói jogértelmezés, mely szerint a jogviszony megszüntetését önmagában ez a nem jogerős határozatban megállapított tényállás is megalapozhatta. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően a 3243/2014. (X. 3.) AB határozatban általános érvénnyel megállapította, hogy "a bizalomvesztés sokkal szélesebb körben és más kontextusban érvényesül, mint a büntetőjogi felelősség kimondása, és a bizalomvesztés a felelősség megállapításával nincs is közvetlen összefüggésben, hiszen a bizalomvesztés nem a bűnösséghez kapcsolódó büntetőjogi fogalom. A bizalomvesztés nem a bűnösséget kimondó ítélet egyenes következménye, mint ahogy a bizalom helyreállítása sem következik egy felmentő ítéletből" (indokolás [32]). Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 3243/2014. (X. 3.) AB határozatában (indokolás [29]-[31]).
[33] A Be. 222. §-ához fűzött Kommentár szerint a gyanúsított panasszal élhet a vádemelés elhalasztása miatt, ekkor az ügyész kötelezően vádat emel. Ezen jogorvoslati lehetőség biztosítja, hogy a bíróság által bűnösnek nem nyilvánított személy részére - az ártatlanság vélelmét sértve - ne lehessen bűncselekmény elkövetése miatti kötelezettségeket meghatározni akarata ellenére. Abban az esetben ugyanis, amikor a vádemelés elhalasztásának tartalma eredményesen telt el, a terhelt kötelezhető például a bűnügyi költségek viselésére, tehát a vádemelés elhalasztása akkor is járhat büntetőjogi következményekkel, ha eredményesen telt el. Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta, mely szerint a kifogástalan életvitel nem azonosítható a büntetlen előélettel. Ha valakinek a bűnösségét büntetőbíróság nem állapította meg, illetve nem szabott ki olyan súlyú büntetést, amelyhez a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények kapcsolódnak, az még nem jelenti a kifogástalanságot.
[34] Az alperes helytállóan érvelt a Hszt. 3. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a szolgálati viszony az állami és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. Helytálló az a hivatkozás is, hogy a fegyveres szerv hivatásos állományának tagja a Hszt. 30/A. § (1) bekezdése alapján a Magyar Rendvédelmi Kar tagja, ezért meg kell felelnie a MRK Rendvédelmi Hivatás Etikai Kódexben és Etikai Eljárási Szabályzatban foglaltaknak. A Hszt. 70/B. § (1) bekezdése és az előbbiekben megjelölt szabályzat is alapelvi szinten rögzíti - többek között - a tisztességet, a korrupció elutasítását és üldözését. A szabályzat rendelkezik arról is - többek között -, az MRK tagjai törekedjenek arra, hogy életvitelük alkalmas legyen a környezetük tiszteletére és megbecsülésére, ne adjanak okot tisztességükben való kételkedésre, a polgárok rosszallására.
[35] Mindezekre tekintettel az alperes jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a felperes nem felel meg a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének, ezért szolgálati viszonyának megszüntetése jogszerű volt. Ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
(Kúria, Mfv. II. 10.701/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.II.10.701/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Dr. Stark Marianna előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dulin Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Dulin Zsolt ügyvéd
Az alperes: Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Lóderer Éva tűzoltó százados jogtanácsos
A per tárgya: szolgálati viszony megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.110/2016/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.172/2015/7.

R e n d e l k e z ő r é s z

A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.110/2016/5. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.172/2015/7. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú eljárásban felmerült 48.000 (negyvennyolcezer) forint és a felülvizsgálati eljárásban felmerült 70.000 (hetvenezer) forint illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
A felperes 2008. február 1-től állt az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban, referens beosztásban. A B. Tűzoltó Parancsnokságon megbízással szolgálatparancsnoki beosztást töltött be. Ezen beosztáshoz előírt képesítési követelmény egyetem vagy főiskola, illetve felsőfokú szakmai végzettség. A felperes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem védelmi igazgatási szervező szakán szerzett diplomát, miután 2012. szeptemberben letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát.
A felperes részére 2012. november 15-étől az illetményalap 60 %-ának megfelelő nyelvtudási pótlékot, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által kiállított oklevél alapján 2013. január 1-jétől a felsőfokú iskolai végzettségére tekintettel 15 % illetménykiegészítést állapítottak meg.
A felperest a Vidéki Nyomozó Ügyészség 2013. június 17-én gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és közokirat hamisítás bűntette alapos gyanúja miatt. A gyanúsítás szerint a felperes 2012. szeptember 14-én a TIT T.L. Ismeretterjesztő Egyesület V. alatti vizsga helyszínén úgy szerzett angol nyelvből középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, hogy ezért pénzt fizetett egy közvetítőnek, aki a pénz egy részét átadta az érintett nyelvvizsga tanároknak. Ennek fejében előzetesen megkapta a laborfeladatok megoldását, majd a szóbeli nyelvvizsgáján a tanárok megfelelő nyelvtudás nélkül is olyan eredményt adtak a felperesnek, mely szerint sikeres nyelvvizsgát tett és részére nyelvvizsga bizonyítványt állítottak ki. A felperes a gyanúsítással szemben panasszal élt, mely eredményre nem vezetett, a büntetőeljárás során lefoglalták a nyelvvizsga bizonyítványát.
A Vidéki Nyomozó Ügyészségtől kapott tájékoztatás alapján az alperes 2013. szeptember 11-én méltatlansági eljárást rendelt el a felperessel szemben, melyet 2013. szeptember 11-én a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján felfüggesztett.
A Vidéki Nyomozó Ügyészség 2014. augusztus 29-én meghozott határozatában a vádemelést két évi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása azt tartalmazza, hogy a felperes 2012. szeptemberben úgy szerzett angol középfokú szóbeli nyelvvizsga bizonyítványt, hogy részben a vizsgát megelőzően, részben azt követően pénzt fizetett dr. P. A. egy közvetítőjének G. I.-nak annak érdekében, hogy a vizsga előtt megkapja a laborfeladatok megoldását az ELTE-ITK vagy a vele szerződött gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelezettségszegése révén, míg a szóbeli vizsgáján a vizsgáztató tudása tényleg felmérése nélkül olyan pontszámot adjanak, amely szerint megfelelt a nyelvvizsgán. A határozat tartalmazta azt a felhívást, mely szerint, ha a határozat ellen a gyanúsított panasszal él, úgy – a nyomozás megszüntetése feltételeinek hiányában – vádemelésnek van helye. A felperes a határozattal szemben nem élt panasszal.
Az alperes igazgatója 2015. március 26-án kezdeményezte a felperes életvitelének soron kívüli ellenőrzését. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) az ellenőrzést a 2015. június 8-án kelt határozatával azzal fejezte be, hogy a felperes kifogásolható életvitele a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) alpontjára figyelemmel megállapítható. A határozatba foglalt indokolás szerint az állampolgároktól elvárható, a hivatásos állományban lévőktől pedig fokozottan az, hogy ha alaptalanul vádolják bűncselekmény elkövetelésével, akkor mindent megtegyen annak érdekében, hogy magát tisztázza. A határozat utalt a fegyelmi szabályzatról szóló 11/2006.(III.14.) BM rendelet 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a Hszt. 149. §-ának (3) bekezdése szempontjából beismerésnek kell tekinteni azt is, ha a hivatásos állományú az ellene indult büntetőeljárásban hozott, a bűncselekményt megállapító érdemi döntést tartalmazó határozattal szembeni jogorvoslatban a terhére rótt tényállást nem vitatja. A határozat további indokolása szerint a felperes az ügyészségi határozattal szemben jogorvoslattal nem élt, nem vitatta a terhére rótt tényállás megvalósítását. A felperes a középfokú nyelvvizsga bizonyítványának bemutatása után 2012. novemberében átvehette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem védelmi igazgatás szakán szerzett főiskolai diplomáját, mely alapján 2013. január 1-jétől illetménykiegészítését 10 %-ról 15 %-ra emelték, illetve 2012. november 15-étől középfokú nyelvtudási pótlékot kap. A felperes tudatában a nyelvvizsga megszerzésének jogellenes körülményeire azt felhasználta, és ezzel 2012. novembertől folyamatosan fenntart egy ezen alapuló jogellenes állapotot. Ezzel összefüggésben a határozat hivatkozott a Magyar Rendvédelmi Kar Rendvédelmi Hivatás Etikai Kódex és Eljárási Szabályzata IV.3. pontjának, a V., valamint a V.5. pontjának megszegésére.
A Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Megyei Igazgatója a felperes személyes meghallgatását követően 2015. június 22-én megállapította, hogy a felperes életvitele kifogásolható, ezért a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján a jogviszonyát felmentés jogcímén meg kell szüntetni. A jogviszony megszüntetéséről szóló felmentő parancs ugyanezen napon kelt és átadásra került a felperes részére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, a személyi állományra vonatkozó parancsok hatályon kívül helyezését és eredeti szolgálati beosztásba történő visszahelyezését, elmaradt illetményének megfizetését kérte.
Hivatkozása szerint az alperesi határozat tényállásellenes, mert bűncselekményt nem követett el, bűnösségét az ügyészség nem állapíthatta meg. Az alperes megsértette az ártatlanság vélelméhez való alkotmányos alapjogát, amikor valósnak fogadott el egy ügyészségi határozatbeli tényállást, amellyel kapcsolatban bírósági bizonyítás nem folyt és jogerős ítélet nem született. Egymagában abból a körülményből, hogy a vádemelés elhalasztása miatt panaszjogával nem élt, nem vonható le az a következtetés, hogy a bűnösségét elismerte.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Hivatkozása szerint az állomány tagjával szemben a kifogástalan életvitel törvényben előírt elvárás, ezért a feddhetetlenség terén magasabb szintűek a követelmények, így az a személy, akire bűncselekmény elkövetése gyanúja vetül, nem tartható állományban. Az alperes álláspontja szerint nem fogadható el a felperes azon hivatkozása, hogy a családi, személyi körülményei miatt nem élt a panasz lehetőségével.
Az elsőfokú ítélet
A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.172/2015/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest 50.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság határozatának indokolása szerint a kifogástalan életvitel nem azonosítható a büntetlen előélettel. Ezért, ha valakinek a bűnösségét büntető bíróság nem állapította meg, illetve nem szabott ki olyan súlyú büntetést, amelyhez a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények kapcsolódnak, az még nem jelenti a kifogástalanságot. A felperestől elvárható lett volna, hogy az ügyészség határozatában foglalt tényállás cáfolatául a jogorvoslat lehetőségével éljen és elérje azt, hogy az ártatlansága megállapításra kerülhessen. A felperes terhére megállapított tényállás – korrupciós cselekmény elkövetése – olyan súlyos, a közbizalom megingatására alkalmas tényállás, amely esetén megalapozottan vonja le a fegyveres szerv azt a következtetést, hogy a hivatásos állomány tagjának életvitele kifogásolható.
A jogerős ítélet
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes igazgatójának szolgálati parancsát a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Főigazgatójának határozatára kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a jogellenes felmentés jogkövetkezményei vonatkozásában a per újabb tárgyalására és további határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság határozata indokolásában kiemelte, miszerint a 2012. évi CCXIV. törvény 2013. január 1-től a kötelező felmentés esetei között – a kifogásolható életvitel miatti alkalmatlanság mellett – újraszabályozta a méltatlanná válást. Ezen törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzés során a hivatásos állomány tagjának magánéletét érintő, folyamatosabb jellegű, a viselkedést összefüggéseiben is értékelő vizsgálat lefolytatására kerül sor, amelynek célja az, hogy a szolgálat törvényes és befolyástól mentes ellátását biztosítsa. A méltatlanság megállapítására egy kirívó cselekmény elkövetése alapján van lehetőség és nem az képezi a felmentés alapját, hogy az érintett nem tudja befolyásmentesen ellátni a szolgálatot, hanem, hogy ezzel a cselekménnyel súlyosan veszélyezteti a fegyveres rendbe vetett közbizalmat, a hivatásos állomány megbecsülését. Mindezekből kiindulva a másodfokú bíróság jogszabálysértőnek találta, hogy az alperes az NVSZ határozata alapján a kifogásolható életvitel körében értékelte azt a tényt, hogy a felperes nem élt jogorvoslattal az ügyészségi határozattal szemben, mintegy beismerte ezzel az elkövetést. A másodfokú bíróság jogi érvelése szerint az Alkotmánybíróság 9/1992.(I.30.) AB határozatából is kitűnően az emberi méltósághoz való jog részét képező önrendelkezés jogába tartozik az, hogy az érintett fél a jogorvoslattal kapcsolatos jogát gyakorolta vagy sem.
Vizsgálva a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek felállását a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a büntetőeljárásban beismerő nyilatkozatot nem tett, tettenérésre nem került sor, az ügyészség határozata a bizonyítékokat nem részletezte, így azokat a kifogásolható életvitelt megállapító állományilletékes parancsnok sem ismerhette. Ezért a másodfokú bíróság szerint helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt nem lehetett volna az alkalmatlanságát megállapítani. Az ügyészség vádhalasztásról szóló határozata nem minősül érdemi határozatnak a Hszt. 149. § (3) bekezdése alkalmazásában, mert azzal egy függő jogi helyzetet teremt az ügyész az eljárás tényleges befejezése helyett. Mindemellett a másodfokú bíróság határozata indokolásában arra is kitért, hogy a kifogástalan életvitel megállapítására irányuló eljárásban nem az vizsgálandó, hogy a felperes elkövette-e a bűncselekményt, hanem az, hogy milyen magatartást tanúsított az őt érintő büntetőeljárással kapcsolatban. Abból a tényből pedig, hogy valaki az őt érintő büntetőeljárással kapcsolatban a jogorvoslati jogával nem él, még nem következik, hogy a szolgálati feladatait befolyásmentesen nem tudja ellátni. Az alperes ezen szükséges, komplex jellegű vizsgálatot nem végezte el, ezért a döntése a másodfokú bíróság szerint megalapozatlan volt.
A felülvizsgálati és a felülvizsgálati ellenkérelem
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének „hatályban fenntartását”, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
Érvelése szerint az NVSZ a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontjának alkalmazásával összefüggésben helyesen mutatott rá arra, hogy a rendelkezésbe foglalt felsorolás nem tekinthető taxatívnak, mely miatt mindig a konkrét körülmények ismeretében kell megítélni a hivatásos állomány tagjának magatartását. Jóllehet a büntetőeljárás tényét a kifogásolható életvitellel közvetlen összefüggésbe a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja hozza, a szolgálaton kívüli magatartásra utalás miatt azonban a c) pont megfogalmazása sem zárja ki annak bűncselekmény elkövetése, illetőleg büntetőeljárás megindítása esetén való alkalmazhatóságát.
Az alperes kiemelte, miszerint a felperessel szemben hozott döntésekben nem alapos gyanú közléséről van szó, ellentétben a másodfokú bíróság álláspontjával, hanem ahhoz képest jóval többről. Ez a határozat egy befejezett nyomozást követően született, az ott beszerzett bizonyítékok alapján döntött az ügyész arról, hogy a felperessel szemben – bár joga és lehetősége meglenne rá – nem emel vádat, hanem az ügyet bírósági útról eltereli. A Be. 222. § (1) bekezdése alapján hozott határozat ténylegesen és kifejezetten megállapítja, hogy felperes vesztegetés bűntettét követte, azonban az ügyészség úgy döntött, hogy a bűncselekmény miatt elegendő, ha felperes esetében függő helyzetet teremt és a maximális időre őt büntetőeljárás alatt tartja. Minthogy a szervezet tagjával szemben magasabb jogszabályi követelmények támaszthatók, a felperestől elvárható lett volna, hogy az ügyészségi határozattal szemben jogorvoslattal éljen és elérje azt, hogy az ártatlansága megállapításra kerüljön.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozása szerint a vádemelés elhalasztásának értékelése nem következhet a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglalt felsorolásból és a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontjának is kiterjesztő értelmezését jelentené. A jogorvoslathoz való jog nem gyakorlása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kifogásolható életvitele megállapítható legyen.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
A perben még irányadó korábbi Hszt. 56. §-a kötött, szigorúan szabályozott felmentési indokolást ír elő. Az (1) bekezdés tartalmazza a lehetséges, a (2) bekezdés a kötelező felmentés eseteit.
A Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja kötelező felmentési okként szabályozza, ha a hivatásos állomány tagja hivatásos szolgálatra azért vált alkalmatlanná, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. A hivatásos szolgálatra alkalmatlanná válás miatti felmentésre jogerős, a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja szerinti büntetőítélet vagy a kifogástalan életvitel ellenőrzésének befejezéséről szóló indokolt határozatot követően az állományilletékes parancsnok döntése alapján (Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontja) kerülhet sor. Előbbi esetben az állományilletékes parancsnok – az életvitel elbírálása nélkül – a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjára visszamenőleg haladéktalanul intézkedik a szolgálati viszony megszüntetéséről, míg NVSZ ellenőrzés eredménye alapján a lefolytatott vizsgálat megállapításai és az érintett meghallgatása alapján, valamint a szolgálati érdek figyelembevétele mellett az állományilletékes parancsnok határoz arról, hogy fennáll-e a felmentés kötelező esete.
A kifogástalan életvitel ellenőrzése tekintetében a Hszt. nem ír elő objektív és szubjektív határidőt a vizsgálat megindítására, a jogviszony fennállása alatt soron kívül akkor kell intézkedni, ha az ellenőrzés kezdeményezésére jogosult tudomására jutott adatokból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni.
A Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagja nem felel meg – különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára – a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. E rendelkezés megfogalmazásából következően különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartás értékelhető, de mivel a felsorolás csupán példálózó felsorolást jelent, nem zárható ki a szolgálati viszonnyal összefüggő – fegyelemsértésnek nem minősülő, de kifogás alá eső, etikai szabályokat súlyosan sértő – magatartások értékelése sem.
A méltatlanná válás megállapítása, mint kötelező felmentési ok ezzel szemben szigorú objektív és szubjektív határidőhöz kötött, csak szolgálaton kívüli cselekmény elkövetésén alapulhat és a hangsúly azon van, hogy a felrótt cselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti-e és emiatt elvárható-e, hogy a fegyveres szerv a szolgálati viszonyt fenntartsa. A kifogásolható életvitel megállapításának ez nem törvényi feltétele, alapja az életvitel ellenőrzéséről készült NVSZ határozat megállapításai, az életvitel kifogásolhatóságát megalapozó körülményekről történt meghallgatás és a szolgálati érdek figyelembevétele, ezért az előírt kötött felmentési indokolás miatt ez a felmentési ok az egyetlen, melynek keretében értékelhetőek a hivatásos állomány tagjának olyan kifogásolt magatartásai és mulasztásai is, melyek a munkáltató oldalán megalapozottan bizalomvesztéshez vezethettek.
A felperes szolgálati viszonyát megszüntető személyi állományra vonatkozó parancs indokolása összefoglaló módon utal az NVSZ vizsgálat megállapításaira, melyet az elsőfokú bíróság a tényállás részeként rögzített, azonban a másodfokú bíróság az abban foglaltakat nem vette figyelembe teljes körűen.
A határozat indokolása nemcsak a másodfokú bíróság által egymagában értékelt megállapítást tartalmazza, mely szerint az életvitel ellenőrzés alá vont a vádemelés elhalasztása ellen panasszal nem élt, tudomásul vette, elfogadta, mintegy beismerte a bűncselekmény elkövetését. Tartalmazza azt is, hogy a büntetőeljárásban hozott döntés ellen jogorvoslattal nem élt, tehát nem vitatta a terhére rótt – szolgálaton kívüli – tényállás megvalósítását. A határozat II. részében foglaltak azonban a szolgálattal függnek össze, így a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása fel sem merülhet.
Az NVSZ határozat azt jogellenesen tartalmazza, hogy a felperes bűncselekmény elkövetését mintegy beismerte, amely megállapítás a 11/2006.(III.14.) BM rendelet 41. § (1) bekezdésének téves alkalmazásán alapul, mert a felperes felmentésére a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján nem azért került sor, mert vele szemben büntetőeljárás indult. A büntetőeljárás megindítását, a felperes 2013. június 17-ei gyanúsítottként történt kihallgatását, a vele szembeni megalapozott gyanú közlését az alperes a méltatlansági eljárás 2013. szeptember 11-ei elrendelésével értékelte, melyet a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztett.
A kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésének elrendelésére a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatban foglalt tényszerű megállapítások adtak alapot azért, mert a felperes a jogorvoslati lehetősége ellenére nem hárította el a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a terhére megállapítottakat. Az ügyészség határozatának indokolásában foglaltak az alperes helytálló hivatkozása szerint több, mint a megalapozott gyanú fennállta. E határozat indokolásában rögzítettek alapján jogsértés nélkül lehet következtetni arra, hogy a felperes bűncselekménnyel gyanúsítható személlyel tartott fenn kapcsolatot, jogellenesen szerzett középfokú nyelvvizsgát és az irányadó tényállás szerint ezt a nyelvvizsga bizonyítványt az alperesnél felhasználta, a középfokú nyelvvizsga bizonyítvány felhasználása számára az alperesnél fennállt jogviszonya alapján folyamatos anyagi előnyt jelentett. Nem vitatott tény, hogy az ügyészség határozatában foglalt megállapításokat a felperes tudomásul vette, saját – bármilyen megfontolásból meghozott – döntése következményeként az ügyben bűncselekmény hiányában nyomozást megszüntető vagy felmentő határozat nem született és a jövőben sem születhet. Akivel szemben pedig ilyen nem vitatott tények kerülnek ügyészségi határozatban megállapításra, okszerűen megállapítható, hogy nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy bűnösségét bíróság jogerősen nem állapította meg.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló 1993. évi XXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban azt többször kimondta, hogy az ártatlanság vélelmének elvét sérti, ha bűncselekménnyel vádolt személyt érintő bírói határozat vagy hatósági nyilatkozat azt a véleményt tükrözi, hogy bűnös, mielőtt a törvény rendelkezésének megfelelően bűnösnek bizonyult volna. Ugyanakkor különbséget kell tenni azon megnyilvánulások között, amelyek szerint az érintett személy bűnös, és azok között, amelyek pusztán a gyanú meglétére utalnak [Garycki vs Lengyelország, (14348/02.), 2007. február 6., (66-70.) bekezdések].
Az Alkotmánybíróság 3087/2016.(V.2.) AB határozatában azt vizsgálta, hogy az ártatlanság vélelmét sérti-e az a bírói jogértelmezés, amely jogszerűnek minősíti egy munkavállaló munkaviszonyának rendkívüli felmondással való megszüntetését olyan esetben, amelyben a felmondás a munkavállaló általi szándékos bűncselekmény elkövetését megállapító, nem jogerős elsőfokú büntetőjogi ítéletből megismert, a munkavállaló elkövetési magatartását leíró tényállási elemeken alapszik. (34). Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az ártatlanság vélelmének érvényesülését nem sértette az a bírói jogértelmezés, mely szerint a jogviszony megszüntetését önmagában ez a nem jogerős határozatban megállapított tényállás is megalapozhatta. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően a 3243/2014.(X.3.) AB határozatban általános érvénnyel megállapította, hogy "a bizalomvesztés sokkal szélesebb körben és más kontextusban érvényesül, mint a büntetőjogi felelősség kimondása, és a bizalomvesztés a felelősség megállapításával nincs is közvetlen összefüggésben, hiszen a bizalomvesztés nem a bűnösséghez kapcsolódó büntetőjogi fogalom. A bizalomvesztés nem a bűnösséget kimondó ítélet egyenes következménye, mint ahogy a bizalom helyreállítása sem következik egy felmentő ítéletből." (indokolás 32.). Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 3243/2014.(X.3.) AB határozatában (indokolás 29-31.).
A Be. 222. §-ához fűzött Kommentár szerint a gyanúsított panasszal élhet a vádemelés elhalasztása miatt, ekkor az ügyész kötelezően vádat emel. Ezen jogorvoslati lehetőség biztosítja, hogy a bíróság által bűnösnek nem nyilvánított személy részére – az ártatlanság vélelmét sértve – ne lehessen bűncselekmény elkövetése miatti kötelezettségeket meghatározni akarata ellenére. Abban az esetben ugyanis, amikor a vádemelés elhalasztásának tartalma eredményesen telt el, a terhelt kötelezhető például a bűnügyi költségek viselésére, tehát a vádemelés elhalasztása akkor is járhat büntetőjogi következményekkel, ha eredményesen telt el. Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta, mely szerint a kifogástalan életvitel nem azonosítható a büntetlen előélettel. Ha valakinek a bűnösségét büntetőbíróság nem állapította meg, illetve nem szabott ki olyan súlyú büntetést, amelyhez a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények kapcsolódnak, az még nem jelenti a kifogástalanságot.
Az alperes helytállóan érvelt a Hszt. 3. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a szolgálati viszony az állami és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. Helytálló az a hivatkozás is, hogy a fegyveres szerv hivatásos állományának tagja a Hszt. 30/A. § (1) bekezdése alapján a Magyar Rendvédelmi Kar tagja, ezért meg kell felelnie a MRK Rendvédelmi Hivatás Etikai Kódexben és Etikai Eljárási Szabályzatban foglaltaknak. A Hszt. 70/B. § (1) bekezdése és az előbbiekben megjelölt szabályzat is alapelvi szinten rögzíti – többek között – a tisztességet, a korrupció elutasítását és üldözését. A szabályzat rendelkezik arról is – többek között – az MRK tagjai törekedjenek arra, hogy életvitelük alkalmas legyen a környezetük tiszteletére és megbecsülésére, ne adjanak okot tisztességükben való kételkedésre, a polgárok rosszallására.
Mindezekre tekintettel az alperes jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a felperes nem felel meg a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének, ezért szolgálati viszonyának megszüntetése jogszerű volt. Ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
Ügyészségi határozatba foglalt nem vitatott tényszerű megállapítások okszerűen alapot adhatnak arra a következtetésre, hogy a hivatásos állomány tagja nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy bűnösségét bíróság jogerősen nem állapította meg.

Z á r ó r é s z

A Kúria a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a értelmében az állam viseli.
A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 71. § l) pontja zárja ki.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alperes kérelmére a Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. március 8.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.701/2016.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.