adozona.hu
BH 2017.4.125
BH 2017.4.125
A pénzügyi lízingszerződés lényeges tartalmi elemének, a lízingdíjnak részét képező kamatrész a jogi tartalmát tekintve nem azonos a kölcsönszerződés vagy a betétszerződés alapján az adós által a kölcsönnyújtónak vagy a betételhelyezőnek nyújtott kamattal [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 210. § (2) bek., 2. számú melléklet I/11. pont, III/7. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] 2007. június 22-én a felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó lízingszerződést kötött a felperes által kiválasztott M. típusú teherautónak, bruttó 7 680 000 Ft-ért való alperes általi, felperes részére történő megvásárlására, lízingdíj ellenében történő használatba adására, a futamidő lejártával, a szerződésben írt feltételek megvalósulása esetén az említett jármű tulajdonjogának átruházására.
[2] A szerződő felek a tőketartozást 6 400 000 Ft-ban, az összes lízingdíjat 9...
BH 2017.4.125 A pénzügyi lízingszerződés lényeges tartalmi elemének, a lízingdíjnak részét képező kamatrész a jogi tartalmát tekintve nem azonos a kölcsönszerződés vagy a betétszerződés alapján az adós által a kölcsönnyújtónak vagy a betételhelyezőnek nyújtott kamattal [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 210. § (2) bek., 2. számú melléklet I/11. pont, III/7. pont].
A végzés alapjául szolgáló tényállás
[1] 2007. június 22-én a felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó lízingszerződést kötött a felperes által kiválasztott M. típusú teherautónak, bruttó 7 680 000 Ft-ért való alperes általi, felperes részére történő megvásárlására, lízingdíj ellenében történő használatba adására, a futamidő lejártával, a szerződésben írt feltételek megvalósulása esetén az említett jármű tulajdonjogának átruházására.[2] A szerződő felek a tőketartozást 6 400 000 Ft-ban, az összes lízingdíjat 9 395 856 Ft-ban, az első lízingdíjat 1 800 000 Ft-ban, a további, havonta fizetendő lízingdíjat 105 498 Ft-ban határozták meg azzal, hogy a lízingdíjtörlesztések száma 73. Rögzítették azt is, hogy a mértékadó devizanem svájci frank (CHF). Mértékadó kamatlábként az üzletszabályzat I/12. pontjában megjelölt LIBOR kamatot határozták meg. Előírták továbbá, az elszámolásra a futamidő végén kerül sor.
[3] A felperes nevében eljárt ügyvezető a fentieket tartalmazó egyedi lízingszerződést - amely a hátoldalán az alperes ekkor hatályos üzletszabályzatát is tartalmazta - aláírta, kijelentve, hogy az üzletszabályzatot megismerte, megértette és átvette.
[4] Az üzletszabályzat I/10. pontja a lízingdíj összegének elemeit részletezte, az I/12. pontja a mértékadó kamatlábról, az I/13. pontja a kalkulációs kamatlábról, az I/15. pontja az árfolyamról, az I/16. pontja a mértékadó árfolyamról, az I/18/b. pontja az árfolyamváltozásról, az I/21. pontja az alperes Hirdetményéről rendelkezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetével az üzletszabályzat I/13., I/16. és I/18/b. pontjának a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (2) bekezdésébe ütközése miatt a peres felek között létrejött lízingszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte. Állította, hogy az általa megjelölt, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések a jogszabályban írtakkal szemben, nem határozzák meg egyértelműen a lízingbevevőt terhelő kamatot, díjakat és költségeket. Nem számítható ki a kamat %-os mértéke. A díjakról rendelkező Hirdetmény - a felek aláírásának, a felperes részére történt átadásának hiánya miatt - nem vált az írásbeli alakhoz kötött lízingszerződés részévé.[6] A felperes előadta azt is, hogy tisztességtelen az alperes feljogosítása a Hirdetményben foglalt költségek egyoldalú módosítására. Az általa megjelölt, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések tisztességtelenségére kifogásként hivatkozva, kérte az érintett kikötések érvénytelenségének megállapítását.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező, azzal egységes szerkezetben álló, a felperes által megismert, aláírt nyilatkozattal elfogadott üzletszabályzat rendelkezése alapján a Hirdetmény is a felek megállapodásának részévé vált. Az alperes jogi álláspontja szerint az üzletszabályzat I/12/c. pontja, a I/18/a. pontja, a II/3. pontja, a III/1. pontja alapján a kamat, a I/11. pontja, a I/15. pontja, a I/16. pontja és a I/18/b. pontja alapján a lízingbevevőt terhelő kamat, mind az árfolyamrés meghatározható, az üzletszabályzat, illetve a Hirdetmény tartalmazta az egyéb díjakat és költségeket is. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a Hpt. 210. § (2) bekezdésének megsértése - arra vonatkozó jogszabályi előírás hiányában - nem eredményez semmisséget. Vitatta, hogy a felperes kifogásként előterjesztett nyilatkozatával érintett, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések tisztességtelensége vizsgálható a jelen perben.
Az első- és a másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.[9] Úgy ítélte, az összes lízingdíjból levonva a tőketartozást és az általános forgalmi adót, az így adódó összeg egy évre eső hányada alapján a felperest terhelő induló ügyleti kamat éves mértéke meghatározható. Utalt arra, a referencia-kamatláb nem azonos az ügyleti kamattal, annak változása az ügyleti kamat változását eredményezheti. A felek által kötött szerződés változó kamatozású. Az induló ügyleti kamat azonban csak az üzletszabályzatban foglaltak szerint változtatható. Az elsőfokú bíróság az üzletszabályzat I/13. pontját ezért nem találta jogszabálysértőnek.
[10] Kifejtette azt is, azzal, hogy az írásban kötött lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzat utalt arra, hogy a felek jogviszonyára irányadó, a megjelölt helyeken kifüggesztett, a költségekről és a díjakról rendelkező Hirdetmény, teljesültek a felek szerződésének tartalmát meghatározó Hpt. 210. § (2) bekezdésében előírt elvárások. A Hirdetmény alapján felszámított díj és költség vitatása egyébként sem az érvénytelenség körében vizsgálandó kérdés, az a felek közötti elszámolásra tartozik. Ez utóbbi azonban nem képezte a jelen eljárás tárgyát.
[11] Az elsőfokú bíróság a peres felek között létrejött szerződés megkötése időpontjára tekintettel alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 236. § (3) bekezdése alapján nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a felperes szerződési feltétel tisztességtelenségére vonatkozó nyilatkozatát kifogásként elbírálja.
[12] Az elsőfokú bíróság nem tartotta jogszabályba ütközőnek az üzletszabályzat I/16. és I/18/b. pontját sem. Az azokban foglaltakat a I/11. és a I/15. pontban írtakkal együttesen értelmezte, s úgy találta, hogy az árfolyamrés, amely a felek jogviszonyában alkalmazandó, kiszámítható.
[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14] Egyebek mellett kifejtette: a Hpt. 210. § (2) bekezdésében írtak megsértése nem a szerződés érvénytelenségét, hanem létrejöttének hiányát eredményezheti.
[15] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a peres felek deviza alapú pénzügyi lízingszerződése meghatározza a lízingbevevőt terhelő kamatot, költséget és díjat is. Utalt arra, hogy a pénzügyi lízingnek a Hpt. 2. számú melléklete I/11. pontjában meghatározott fogalmi ismérveiből következően a lízingdíj a lízingtárgy használatáért fizetendő. Annak, a beszerzett vagyontárgy árával megegyező tőketörlesztő része mellett fizetendő kamattörlesztő része nem azonos a kölcsönszerződés esetében, a pénz használatáért járó ügyleti kamattal. Ez utóbbi hiánya nem teszi ezért létre nem jötté a visszterhes szerződést.
[16] A másodfokú bíróság osztotta azt az elsőfokú bírósági álláspontot is, hogy az egyes díjakat, költségeket tartalmazó Hirdetmény a szerződés részévé vált, a fel nem tüntetett díj és költség elszámolása a felek közötti elszámolás körébe tartozik.
A felülvizsgálati kérelem
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének helytadást kért. Előadta, hogy a támadott határozat a Hpt. 210. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 200. § (2) bekezdését sérti.A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az alábbiakra tekintettel a támadott határozat nem sérti a felperes által megjelölt jogszabályokat.[19] A peres felek között létrejött pénzügyi lízingszerződés megkötésének időpontjára figyelemmel alkalmazandó Hpt. 3. § (1) bekezdés a)-n) pontja felsorolja a pénzügyi szolgáltatásnak minősülő tevékenységeket. A c) pont értelmében ezek közé tartozik a pénzügyi lízing is. A Hpt. 3. § (2) bekezdés a)-d) pontig a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat rögzíti. A Hpt. 210. § (2) bekezdése mind a pénzügyi, mind a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló, valamennyi szerződésre nézve - függetlenül attól, hogy azok fogyasztóinak minősülnek-e, vagy sem - kimondja, hogy azokban egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.
[20] A Hpt. 2. számú melléklet I/11. pontja a pénzügyi lízing fogalmát tartalmazza. Eszerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó egy ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve valamely vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerez meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja azzal, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő egyéb jogok és kötelezettségek mellett jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint ha a szerződésben ilyen szerepel, a kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. A felek a szerződésben rögzítik a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
[21] Az idézett fogalmi meghatározásból következik, hogy a lízingdíj részét képező kamatrész nem azonos a Hpt. 2. számú melléklete III/7. pontjában rögzített kamattal. Az ugyanis az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék. A lízingdíj kamatrésze ezzel szemben - bár nem vitásan van a szerződésnek kölcsön eleme is - a dolog kikötött időig tartó használatának, illetve maradványérték meghatározása esetén azzal együtt, a tulajdonjog átengedésének ellenértéke.
[22] Mindebből következik, hogy a Hpt. 210. § (2) bekezdése, annak kamatmeghatározására vonatkozó rendelkezése pénzügyi lízingszerződés esetén megfelelően alkalmazandó. A Kúria megítélése szerint a keresettel érintett szerződésben a lízingdíj kamatrésze egyértelműen - kiszámítható módon, az üzletszabályzat I/10. pontjában írtak szerint, abszolút mértékben - került meghatározásra. A Hpt. 210. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy a kamatrészt %-osan kellett volna rögzíteni. Az egyértelmű meghatározottság követelményével nem ellentétes, hogy a szerződés alapján a kamatrész változhat a referenciakamat változásának függvényében.
[23] A Hpt. 210. § (1) bekezdése kizárólag az egyedi szerződésre - a jelen eljárásban a pénzügyi lízingszerződésre - irányadóan írja elő az írásba foglalási, és az ügyfél részére történő átadási kötelezettséget. A Kúria az 1/2016. PJE határozata 1.b.) pontjában kifejtette, az üzletszabályzat, a hirdetmény a fogyasztó aláírása nélkül is a szerződés részévé válik, ha a szerződés tételes rendelkezése folytán azok az egyedi szerződés részét képezik. Az adott esetben is ez történt. A felek megállapodásának részévé vált hirdetmény közzétételének módját a Hpt. 203. § (3) bekezdése szabályozza. Eszerint elegendő, ha az az üzletfelek részére nyitva álló helyiségekben, vagy elektronikus úton elérhető.
[24] A felperes ezért alaptalanul állította, hogy a jogerős ítélet a Hpt. 210. § (1) bekezdését sérti.
[25] Miután sem a Hpt. 210. § (1) bekezdésének, sem a 210. § (2) bekezdésének megsértése nem volt megállapítható, a Kúria mellőzte annak vizsgálatát, hogy a Hpt. említett szabályaival ellentétes szerződéses kikötések esetén van-e helye a semmisségről rendelkező Ptk. 200. § (2) bekezdése alkalmazásának, a felperes által kért részleges semmisség megállapításának, valamint annak, hogy a felperes által hivatkozott okok részleges semmisséget eredményeztek volna-e.
[26] A Kúria maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett azon jogi állásponttal is, miszerint a felperes az egyes ÁSZF rendelkezések tisztességtelenségére kifogás útján, felperesi pozíciójára tekintettel, nem hivatkozhat.
[27] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.163/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes előadó bíró
Dr. Osztovits András bíró
A felperes: G. Kft.
A felperes képviselője: Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ölveczky István ügyvéd
Az alperes: L. Zrt.
Az alperes képviselője: Dr. Bohács Zsolt ügyvéd
A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szegedi Törvényszék 2.Gf.40.163/2015/5. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Szegedi Járásbíróság 12.G.40.101/2015/13. számú ítélet
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkétezerhétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A végzés alapjául szolgáló tényállás
2007. június 22-én a felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbe adó lízingszerződést kötött a felperes által kiválasztott Mitsubishi L200 típusú teherautónak, bruttó 7 680 000 Ft-ért való alperes általi, felperes részére történő megvásárlására, lízingdíj ellenében történő használatba adására, a futamidő lejártával, a szerződésben írt feltételek megvalósulása esetén az említett jármű tulajdonjogának átruházására.
A szerződő felek a tőketartozást 6 400 000 Ft-ban, az összes lízingdíjat 9 395 856 Ft-ban, az első lízingdíjat 1 800 000 Ft-ban, a további, havonta fizetendő lízingdíjat 105 498 Ft-ban határozták meg azzal, hogy a lízingdíj törlesztések száma 73. Rögzítették azt is, hogy a mértékadó devizanem svájci frank (CHF). Mértékadó kamatlábként az üzletszabályzat I/12. pontjában megjelölt LIBOR kamatot határozták meg. Előírták továbbá, az elszámolásra a futamidő végén kerül sor.
A felperes nevében eljárt ügyvezető a fentieket tartalmazó egyedi lízingszerződést – amely a hátoldalán az alperes ekkor hatályos üzletszabályzatát is tartalmazta – aláírta, kijelentve, hogy az üzletszabályzatot megismerte, megértette és átvette.
Az üzletszabályzat I/10. pontja a lízingdíj összegének elemeit részletezte, az I/12. pontja a mértékadó kamatlábról, az I/13. pontja a kalkulációs kamatlábról, az I/15. pontja az árfolyamról, az I/16. pontja a mértékadó árfolyamról, az I/18/b. pontja az árfolyamváltozásról, az I/21. pontja az alperes Hirdetményéről rendelkezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes keresetével az üzletszabályzat I/13., I/16. és I/18/b. pontjának a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (2) bekezdésébe ütközése miatt a peres felek között létrejött lízingszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte. Állította, hogy az általa megjelölt, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések a jogszabályban írtakkal szemben, nem határozzák meg egyértelműen a lízingbevevőt terhelő kamatot, díjakat és költségeket. Nem számítható ki a kamat %-os mértéke. A díjakról rendelkező Hirdetmény – a felek aláírásának, a felperes részére történt átadásának hiánya miatt – nem vált az írásbeli alakhoz kötött lízingszerződés részévé.
A felperes előadta azt is, hogy tisztességtelen az alperes feljogosítása a Hirdetményben foglalt költségek egyoldalú módosítására. Az általa megjelölt, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések tisztességtelenségére kifogásként hivatkozva, kérte az érintett kikötések érvénytelenségének megállapítását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező, azzal egységes szerkezetben álló, a felperes által megismert, aláírt nyilatkozattal elfogadott üzletszabályzat rendelkezése alapján a Hirdetmény is a felek megállapodásának részévé vált. Az alperes jogi álláspontja szerint az üzletszabályzat I/12/c. pontja, a I/18/a. pontja, a II/3. pontja, a III/1. pontja alapján a kamat, a I/11. pontja, a I/15. pontja, a I/16. pontja és a I/18/b. pontja alapján a lízingbevevőt terhelő kamat, mind az árfolyamrés meghatározható, az üzletszabályzat, illetve a Hirdetmény tartalmazta az egyéb díjakat és költségeket is. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a Hpt. 210. § (2) bekezdésének megsértése – arra vonatkozó jogszabályi előírás hiányában – nem eredményez semmisséget. Vitatta, hogy a felperes kifogásként előterjesztett nyilatkozatával érintett, üzletszabályzatba foglalt rendelkezések tisztességtelensége vizsgálható a jelen perben.
Az első- és a másodfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Úgy ítélte, az összes lízingdíjból levonva a tőketartozást és az általános forgalmi adót, az így adódó összeg egy évre eső hányada alapján a felperest terhelő induló ügyleti kamat éves mértéke meghatározható. Utalt arra, a referencia kamatláb nem azonos az ügyleti kamattal, annak változása az ügyleti kamat változását eredményezheti. A felek által kötött szerződés változó kamatozású. Az induló ügyleti kamat azonban csak az üzletszabályzatban foglaltak szerint változtatható. Az elsőfokú bíróság az üzletszabályzat I/13. pontját ezért nem találta jogszabálysértőnek.
Kifejtette azt is, azzal, hogy az írásban kötött lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzat utalt arra, hogy a felek jogviszonyára irányadó a megjelölt helyeken kifüggesztett, a költségekről és a díjakról rendelkező Hirdetmény, teljesültek a felek szerződésének tartalmát meghatározó Hpt. 210. § (2) bekezdésében előírt elvárások. A Hirdetmény alapján felszámított díj és költség vitatása egyébként sem az érvénytelenség körében vizsgálandó kérdés, az a felek közötti elszámolásra tartozik. Ez utóbbi azonban nem képezte a jelen eljárás tárgyát.
Az elsőfokú bíróság a peres felek között létrejött szerződés megkötése időpontjára tekintettel alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 236. § (3) bekezdése alapján nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a felperes szerződési feltétel tisztességtelenségére vonatkozó nyilatkozatát kifogásként elbírálja.
Az elsőfokú bíróság nem tartotta jogszabályba ütközőnek az üzletszabályzat I/16. és I/18/b. pontját sem. Az azokban foglaltakat a I/11. és a I/15. pontban írtakkal együttesen értelmezte, s úgy találta, hogy az árfolyamrés, amely a felek jogviszonyában alkalmazandó, kiszámítható.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
Egyebek mellett kifejtette: a Hpt. 210. § (2) bekezdésében írtak megsértése nem a szerződés érvénytelenségét, hanem létrejöttének hiányát eredményezheti.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a peres felek deviza alapú pénzügyi lízingszerződése meghatározza a lízingbevevőt terhelő kamatot, költséget és díjat is. Utalt arra, hogy a pénzügyi lízingnek aHpt. 2. számú melléklete I/11. pontjában meghatározott fogalmi ismérveiből következően a lízingdíj a lízingtárgy használatáért fizetendő. Annak, a beszerzett vagyontárgy árával megegyező tőketörlesztő része mellett fizetendő kamattörlesztő része nem azonos a kölcsönszerződés esetében, a pénz használatáért járó ügyleti kamattal. Ez utóbbi hiánya nem teszi ezért létre nem jötté a visszterhes szerződést.
A másodfokú bíróság osztotta azt az elsőfokú bírósági álláspontot is, hogy az egyes díjakat, költségeket tartalmazó Hirdetmény a szerződés részévé vált, a fel nem tüntetett díj és költség elszámolása a felek közötti elszámolás körébe tartozik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének helyt adást kért. Előadta, hogy a támadott határozat a Hpt. 210. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 200. § (2) bekezdését sérti.
Állította, a pénzügyi lízingszerződés is - tartalmát tekintve - kölcsön. Tévesnek tartotta ezért azt a jogi álláspontot, hogy a lízingbevevőt nem terheli a Hpt. 2. számú mellékletének II/7. pontjában írt, a kölcsönösszeg %-ában meghatározott, időarányosan fizetendő kamat megfizetésének kötelezettsége, és az arról való rendelkezés hiánya nem eredményezi a pénzügyi lízingszerződés semmisségét. A felperes hangsúlyozta, a szerződés kötelező tartalmi elemeit előíró Hpt. 210. § (2) bekezdése mint pénzügyi jogszabály polgári jogi jogviszonyt szabályoz. Annak megsértése esetén ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a részleges semmisség megállapítandó.
A Hpt. 210. § (1) bekezdésében a pénzügyi lízingszerződés létrejöttéhez előírt írásbeli alakiságára tekintettel jogszabálysértőnek tartotta azt a megelőzően eljárt bíróságok által tett megállapítást, hogy a Hirdetmény – annak tartalmára vonatkozó írásbeli megállapodás hiányában is – a felek jogviszonyára irányadó.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az alábbiakra tekintettel a támadott határozat nem sérti a felperes által megjelölt jogszabályokat.
A peres felek között létrejött pénzügyi lízingszerződés megkötésének időpontjára figyelemmel alkalmazandó Hpt. 3. § (1) bekezdés a)-n) pontja felsorolja a pénzügyi szolgáltatásnak minősülő tevékenységeket. A c) pont értelmében ezek közé tartozik a pénzügyi lízing is. A Hpt. 3. § (2) bekezdés a)-d) pontig a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat rögzíti. A Hpt. 210. § (2) bekezdése mind a pénzügyi, mind a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló, valamennyi szerződésre nézve- függetlenül attól, hogy azok fogyasztóinak minősülnek-e, vagy sem – kimondja, hogy azokban egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.
A Hpt. 2. számú melléklet I/11. pontja a pénzügyi lízing fogalmát tartalmazza. A szerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó egy ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve valamely vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerez meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja azzal, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő egyéb jogok és kötelezettségek mellett jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint ha a szerződésben ilyen szerepel, a kikötött maradványérték megfizetésével, a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. A felek a szerződésben rögzítik a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
Az idézett fogalmi meghatározásból következik, hogy a lízingdíj részét képező kamatrész nem azonos a Hpt. 2. számú melléklete III/7. pontjában rögzített kamattal. Az ugyanis az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék. A lízingdíj kamatrésze ezzel szemben - bár nem vitásan van a szerződésnek kölcsön eleme is - a dolog kikötött időig tartó használatának, illetve maradványérték meghatározása esetén azzal együtt, a tulajdonjog átengedésének ellenértéke.
Mindebből következik, hogy a Hpt. 210. § (2) bekezdése, annak kamat meghatározására vonatkozó rendelkezése pénzügyi lízingszerződés esetén megfelelően alkalmazandó. A Kúria megítélése szerint a keresettel érintett szerződésben a lízingdíj kamatrésze egyértelműen – kiszámítható módon, az üzletszabályzat I/10. pontjában írtak szerint, abszolút mértékben – került meghatározásra. A Hpt. 210. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy a kamatrészt %-osan kellett volna rögzíteni. Az egyértelmű meghatározottság követelményével nem ellentétes, hogy a szerződés alapján a kamatrész változhat a referencia kamat változásának függvényében.
A Hpt. 210. § (1) bekezdése kizárólag az egyedi szerződésre - a jelen eljárásban a pénzügyi lízingszerződésre - irányadóan írja elő az írásba foglalási, és az ügyfél részére történő átadási kötelezettséget. A Kúria az 1/2016. számú PJE határozata 1.b.) pontjában kifejtette, az üzletszabályzat, a hirdetmény a fogyasztó aláírása nélkül is a szerződés részévé válik, ha a szerződés tételes rendelkezése folytán azok az egyedi szerződés részét képezik. Az adott esetben is ez történt. A felek megállapodásának részévé vált hirdetmény közzétételének módját a Hpt. 203. § (3) bekezdése szabályozza. Aszerint elegendő, ha az, az üzletfelek részére nyitva álló helyiségekben, vagy elektronikus úton elérhető.
A felperes ezért alaptalanul állította, hogy a jogerős ítélet a Hpt. 210. § (1) bekezdését sérti.
Miután sem a Hpt. 210. § (1) bekezdésének, sem a Hpt. 210. § (2) bekezdésének megsértése nem volt megállapítható, a Kúria mellőzte annak vizsgálatát, hogy a Hpt. említett szabályaival ellentétes szerződéses kikötések esetén van-e helye a semmisségről rendelkező Ptk. 200. § (2) bekezdése alkalmazásának, a felperes által kért részleges semmisség megállapításának, valamint annak, hogy a felperes által hivatkozott okok részleges semmisséget eredményeztek volna-e.
A Kúria maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett azon jogi állásponttal is, miszerint a felperes az egyes ÁSZF rendelkezések tisztességtelenségére kifogás útján, felperesi pozíciójára tekintettel, nem hivatkozhat.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Z á r ó r é s z
A felperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelme miatt, köteles az alperes felülvizsgálati eljárás során felmerült – jogi képviseleti munkadíjból álló – költségét megtéríteni a Pp. 270. § (1) bekezdése, 78. § (1) bekezdése szerint. Ennek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése, valamint 4/A. § (1) bekezdése alapján határozta meg, általános forgalmi adóval növelten.
A Kúria a döntését tárgyaláson hozta.
Budapest, 2017. január 10.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.163/2016.)