adozona.hu
EH 2017.04.M6
EH 2017.04.M6
A védett korú, nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munkavállaló felmondással megszüntetheti, de - munkakör-felajánlási kötelezettség nélkül - csak akkor, ha a munkavállaló bizonyítottan a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, illetőleg egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [2012. I. tv. (Mt.) 66. § (4) bek., 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1974. október 24-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaköre területi-központ-vezető volt, a 2012. október 30-ai munkaszerződés-módosítása szerint vezető állású munkavállalónak kellett tekinteni. Fő feladatát az ingatlanok bérlet útján történő hasznosítása, értékesítése, jogi sorsának rendezése és az ingatlan-nyilvántartás képezte.
[2] A munkáltató 2014. november 10-én felmondás elnevezésű okiratával szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2012. évi I. tv...
EH 2017.04.M6 A védett korú, nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munkavállaló felmondással megszüntetheti, de - munkakör-felajánlási kötelezettség nélkül - csak akkor, ha a munkavállaló bizonyítottan a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, illetőleg egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [2012. I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 66. § (4) bek., 78. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1974. október 24-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaköre területi-központ-vezető volt, a 2012. október 30-ai munkaszerződés-módosítása szerint vezető állású munkavállalónak kellett tekinteni. Fő feladatát az ingatlanok bérlet útján történő hasznosítása, értékesítése, jogi sorsának rendezése és az ingatlan-nyilvántartás képezte.[2] A munkáltató 2014. november 10-én felmondás elnevezésű okiratával szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 65-70. §-ára tekintettel felmondási idő biztosítása mellett. Indokolása szerint az e.-i N. A. bérlővel 2009. április 1-jén kötött bérleti szerződés bérleti díját kirívóan alacsony összegben határozta meg. A második indok szerint az m.-i üdülőingatlanról 2014. március 14-én A. I. J.-vel kötött bérleti szerződés is aránytalanul alacsony összeget tartalmazott, a bérleti díj kiszámlázásában pedig öt hónapos késedelem mutatkozott. További indokok voltak az L. Zrt. által bérelt két ingatlan, az m.-i és az f.-i esetében tapasztalt mulasztások. Eszerint 2014. március 28-áig a bérleti szerződést több évig nem írták alá, így a 2009. április 1-jei bérleti díj megfizetése iránti igényt a felperes mulasztásai és késlekedései miatt már nem lehetett érvényesíteni. A felmondás hivatkozott arra is, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségeinek és a munkaköri leírásban foglalt feladatainak sorozatosan nem tett eleget, megszegte a jogszabályi rendelkezéseket. A felmondás rögzítette, hogy a felperes no-vember 1-jétől fontos pozíciót töltött be, amely miatt az általános elvárások is magasak voltak vele szemben. A területiközpont-vezetővel és az ügyvezetővel fennálló bizalmi kapcsolat elengedhetetlen, amely a cselekedeteinek következményeként megszűnt. Sorozatos kötelezettségszegései miatt az Mt. 65. § (1) bekezdése és 66. § (1) és (2) bekezdése alapján szüntették meg a felperes a jogviszonyát.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kérte az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazásával. Hivatkozása szerint a munkáltató az Mt. 65-70. §-ában foglaltakra figyelemmel jogellenes magatartást tanúsított azáltal, hogy nem azonnali hatályú felmondással élt, hanem felmondással szüntette meg a jogviszonyát, amelyre életkorából adódóan nem lett volna jogszerű lehetősége.A felperes a 2014. november 4-ei megbeszélés alkalmával számos feladat teljesítésére kapott felhívást 2015 januárig biztosítva részére határidőt, ennélfogva a 2014. november 10-i jogviszony-megszüntetés joggal való visszaélést jelent. A felperes a keresetében a 2013. évi prémiumfeladata teljesítésére figyelemmel 1 800 000 forint megfizetését is igényelte.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte mind a jogviszony-megszüntetéssel, mind a prémiummegfizetéssel összefüggésben.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 65., 66., 67., 68., 69. és 70. §-ában foglaltakra, valamint az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében, és az 52. §-ának (1) bekezdés c) pontjában rögzítettekre.
[7] A bíróság álláspontja szerint a munkáltató a jogviszony megszüntetése során az egyetlen szabályos módot választotta. A kötelezettségszegések feltüntetése mellett a felmondás indokainak valóságát és okszerűségét is bizonyítani kívánta, és egy indok is kellő súlyú lehet ahhoz, hogy akár azonnali hatályú felmondással szüntesse meg a felperes munkaviszonyát.
[8] Az elsőfokú bíróság a felmondás első és második pontja tekintetében is megállapíthatónak találta a munkáltatói intézkedésben foglaltakat.
[9] A felmondás harmadik pontjában foglaltak folyamatosan fennálltak, a felperes mulasztása megállapítható volt. A 2010-es tudomásszerzés a bérletidíj-fizetés vonatkozásában arra kellett volna hogy ösztönözze a felperest, miszerint mihamarabb kezdeményezze a bérleti szerződés megkötését, és bérleti díj fizetését a lehető legrövidebb időn belül lehetővé tegye. Ehhez képest 2014. március 28-áig nem jött létre szerződéskötés, emiatt pedig a 2009. április 1-je előtti bérleti díj iránti igény már nem volt érvényesíthető.
[10] Jelen esetben nemcsak egy, hanem mindhárom indok valósnak és okszerűnek bizonyult, így azokkal arányban állt a felperes jogviszonyának azonnali hatályú megszüntetése.
[11] A bíróság rámutatott arra, hogy a 2015. januári határidőt megszabó személy F. Ö. volt, aki pedig munkáltatóijogkör-gyakorlással nem volt felruházva, így a joggal való visszaélésre hivatkozás alaptalan.
[12] T. J. munkáltatóijogkör-gyakorló tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint bár sérelmes volt számára, hogy a felperes sem a 2014. november 4-ei szakmai megbeszélés előtt, sem pedig az ott elhangzottak ismertté válását követően nem tájékoztatta őt, a 2014. november 10-ei jogviszonyt megszüntető nyilatkozat kézbesítésénél folytatott megbeszélésnél ennek már nem volt szerepe. A munkáltatói jogkör gyakorlója ugyanis K. B. ügyvezető által adott tájékoztatás alapján döntött a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okirat elkészíttetéséről, amelyre a b.-i HR-részleget és a jogtanácsost kérte fel, a bizalomvesztés megemlítése inkább a november 4-ei megbeszélés vonatkozásában hangzott el, a jogviszony-megszüntetés a kötelezettségszegéseken alapult.
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy nem alapos a felperes 2013. évre kért prémium iránti igénye a 2009. évi CXXII. törvény 5. § (1) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdésben írtakra figyelemmel.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a felperes munkaköri leírásában foglaltakkal.
[16] Rögzítette, hogy nincs annak jelentősége, miszerint a munkáltató az intézkedése alapjaként mely jogszabályi hivatkozást teszi meg, az intézkedés tartalma szerint a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a jogszabály szerinti feltételeket figyelembe véve az jogszerű volt-e vagy sem.
[17] Az alperes felmondása a felperes magatartásával indokolta az intézkedést, így nem merülhet fel az Mt. 66. § (5) bekezdése alkalmazása, amire kizárólag akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló képességével, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok a felmondás indoka.
[18] Az Mt. 66. § (4) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a védett korú munkavállaló munkaviszonya csak azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. A jogszabály szövegezése az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott okra hivatkozással engedi meg a jogviszony-megszüntetést, amely felmondás is lehet. Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonnali hatályú felmondással szüntethető meg a munkaviszony, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az alperes a felperes jogviszonyát felmondással szüntette meg, ezért az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapításait mellőzte.
[19] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság mind a három felmondási indok tekintetében bizonyította az abban foglaltakat. A felperes a fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a vezérigazgató utasításának hatálya rá ne terjedt volna ki.
[20] A felperesnek kötelezettsége lett volna, hogy intézkedjen az L. Zrt. által használt két üzlethelyiség vonatkozásában a bérleti szerződés megkötéséről, a bérleti díjak behajtásáról. Saját személyes előadása szerint 2010-től tudott arról, hogy a szerződéskötések elmaradtak, bérleti díj nem folyt be, ennek ellenére nem tette meg a szükséges lépéseket. A három valós indok folytán okszerű volt az elsőfokú bíróság levont jogkövetkeztetése, hangsúlyozva, hogy egyetlen indok, az L. Zrt.-vel kapcsolatos kötelezettségszegések sora okszerűvé tenné önmagában is a munkáltató intézkedését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte azzal, hogy az alperes 9+8 havi távolléti díjat és 1 800 000 forint prémiumot is fizessen meg. Utóbbi kérelmétől elállt.[22] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, az elsőfokú ítélet indokolását részben megváltoztatta. Álláspontja szerint a felperes esetében fel sem merülhet az Mt. 66. § (5) bekezdésének alkalmazása, a kötelezettségszegések lehetővé tették akár az azonnali hatályú felmondás alkalmazását, és már egyetlen indok is (az L. Zrt.-vel kapcsolatos kötelezettségszegések) okszerűvé tette az intézkedést.
[23] A másodfokú bíróság a fellebbezésben írtakat csak részben vette figyelembe, ugyanis a felperes hivatkozott arra, hogy az L. Zrt. kapcsán a számlázás nyomon követése nem az ő feladata volt. Az L. Zrt. esetében éveken keresztül elmaradt a bérleti díj kiszámlázása, annak nyomon követésére azonban a felperesnek sem jogosultsága, sem lehetősége nem volt. A másodfokú bíróság a tényállást a munkaköri leírással egészítette ki, de abban sem szerepelt ilyen feladat.
[24] A felperes továbbra is fenntartotta azon véleményét, hogy ezen indok is egy esetleges, a munkavállaló alkalmatlanságára alapított felmondás alapjául szolgálhatott volna, az azonnali hatályú felmondáshoz nem volt elégséges. Sem ezen, sem a többi indoknál nem vették figyelembe az eljárt bíróságok, hogy ezeket a "kötelezettségszegéseket" a munkáltató - illetve jogelődje - hosszú időn keresztül tudomásul vette, és a felperessel szemben figyelemfelhívással sem élt.
[25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében változatlanul hivatkozott az alperes állásfelajánlási kötelezettségére.
[26] A másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Mt. 66. § (4) bekezdésének és a 78. § (1) bekezdésének kapcsolatát. A felmondásban szereplő indokok az Mt. 66. §-a szerinti felmondás alapját képezhetik, de nem az Mt. 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásét.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[29] A felülvizsgálati kérelemnek kizárólag a jogszabálysértés megjelölését és annak részletes indokát tartalmazó érvelése volt vizsgálat tárgyává tehető [Pp. 275. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont].
[30] Az Mt. 66. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló munkaviszonyát felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással a 78. § (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg. Eszerint tehát a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munkáltató felmondással ez esetben csak akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, illetőleg egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[31] Minderre tekintettel a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felmondásban hivatkozott kötelezettségszegések olyan súlyúak-e, amelyek lehetővé tették volna-e egyébként az azonnali hatályú felmondás alkalmazását.
[32] A felperes tartalmában a bizonyítékok téves mérlegelését állította a felülvizsgálati kérelmében - azt is kizárólag az L. Zrt.-vel összefüggésben -, azonban jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ára nem hivatkozott. Ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítélet által meghatározott tényállás volt irányadó. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes kötelezettségszegését, amely alkalmas volt a jogviszony megszüntetésére az Mt. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel. A felperesnek kötelezettsége lett volna az L. Zrt. által használt két üzlethelyiség esetében a bérleti szerződés megkötése, a díjak behajtása. A felperes által sem vitatottan már 2010-ben értesült arról, hogy a szerződéskötések elmaradtak, a bérleti díj nem folyik be, ennek ellenére elmulasztotta azt rövid időn belül orvosolni. A munkáltató nem kifejezetten a számlázás nyomon követésének elmaradását rótta a felperes terhére, hanem azt, hogy a munkaköri kötelezettségeinek nem tett eleget, már a szerződések megkötésével is késlekedett.
[33] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogrős ítéletet a Pp. 275. §-a (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. I. 10.139/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Mfv.I.10.139/2016/7.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Rácz Zoltán ügyvéd
Az alperes: MÁV Zrt.
Az alperes képviselője:
Dr. Gyöngyösi-Homik Katalin jogtanácsos
A per tárgya: jogellenes munkaviszony megszüntetés és jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.332/2015/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.642/2014/26.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.332/2015/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 660.000 (hatszázhatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes 1974. október 24-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaköre területi központvezető volt, a 2012. október 30-ai munkaszerződés-módosítása szerint vezető állású munkavállalónak kellett tekinteni. Fő feladatát az ingatlanok bérlet útján történő hasznosítása, értékesítése, jogi sorsának rendezése és az ingatlannyilvántartás képezte.
A munkáltató 2014. november 10-én felmondás elnevezésű okiratával szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2012. évi I. tv. (Mt.) 65-70. §-ára tekintettel felmondási idő biztosítása mellett. Indokolása szerint az e.-i N. A. bérlővel 2009. április 1-jén kötött bérleti szerződés bérleti díját kirívóan alacsony összegben határozta meg. A második indok szerint a mezőkövesdi üdülőingatlanról 2014. március 14-én A. I. J.-nével kötött bérleti szerződés is aránytalanul alacsony összeget tartalmazott, a bérleti díj kiszámlázásában pedig öt hónapos késedelem mutatkozott. További indokok voltak a L. Zrt. által bérelt két ingatlan, a m.-i és a f.-i esetében tapasztalt mulasztások. Eszerint 2014. március 28-áig a bérleti szerződést több évig nem írták alá, így a 2009. április 1-jei bérleti díj megfizetése iránti igényt a felperes mulasztásai és késlekedései miatt már nem lehetett érvényesíteni. A felmondás hivatkozott arra is, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségeinek és a munkaköri leírásban foglalt feladatainak sorozatosan nem tett eleget, megszegte a jogszabályi rendelkezéseket. A felmondás rögzítette, hogy a felperes november 1-jétől kulcsfontosságú pozíciót töltött be, amely miatt az általános elvárások is magasak voltak vele szemben. A területi központvezetővel és az ügyvezetővel fennálló bizalmi kapcsolat elengedhetetlen, amely a cselekedeteinek következményeként megszűnt. Sorozatos kötelezettségszegései miatt az Mt. 65. § (1) bekezdése és 66. § (1) és (2) bekezdése alapján szüntették meg a felperes a jogviszonyát.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kérte az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazásával. Hivatkozása szerint a munkáltató az Mt. 65. § - 70. §-ában foglaltakra figyelemmel jogellenes magatartást tanúsított azáltal, hogy nem azonnali hatályú felmondással élt, hanem felmondással szüntette meg a jogviszonyát, amelyre életkorából adódóan nem lett volna jogszerű lehetősége.A felperes a 2014. november 4-ei megbeszélés alkalmával számos feladat teljesítésére kapott felhívást 2015. januárig biztosítva részére határidőt, ennélfogva a 2014. november 10-ei jogviszony megszüntetés joggal való visszaélést jelent. A felperes a keresetében a 2013. évi prémiumfeladata teljesítésére figyelemmel 1.800.000 forint megfizetését is igényelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte mind a jogviszony megszüntetéssel, mind a prémium megfizetéssel összefüggésben.
Az első- és másodfokú ítélet
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.642/2014/26. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség és illeték viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 65. §, 66. §, 67. §, 68. §, 69. § és 70. §-ában foglaltakra, valamint az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében, és az 52. §-ának (1) bekezdés c) pontjában rögzítettekre.
A bíróság álláspontja szerint a munkáltató a jogviszony megszüntetése során az egyetlen szabályos módot választotta. A kötelezettségszegések feltüntetése mellett a munkáltató a felmondás indokainak valóságát és okszerűségét is bizonyítani kívánta, és egy indok is kellő súlyú lehet ahhoz, hogy akár azonnali hatályú felmondással szüntesse meg a felperes munkaviszonyát.
Az elsőfokú bíróság a felmondás első és második pontja tekintetében is megállapíthatónak találta a munkáltatói intézkedésben foglaltakat.
A felmondás harmadik pontjában foglaltak, a L. Zrt-vel kapcsolatos hiányosságok és mulasztások 2007., illetve 2009. évtől a f.-i és a m-i üzlethelyiségek vonatkozásában folyamatosan fennálltak, a felperes mulasztása megállapítható volt. A 2010-es tudomásszerzés a bérleti díjfizetés vonatkozásában arra kellett volna hogy ösztönözze a felperest, miszerint mihamarabb kezdeményezze a bérleti szerződés megkötését, és bérleti díj fizetését a lehető legrövidebb időn belül lehetővé tegye. Ehhez képest 2014. március 28-áig nem jött létre szerződéskötés, emiatt pedig a 2009. április 1-je előtti bérleti díj iránti igény már nem volt érvényesíthető.
Jelen esetben nemcsak egy, hanem mindhárom indok valósnak és okszerűnek bizonyult, így azokkal arányban állt a felperes jogviszonyának azonnali hatályú megszüntetése.
A bíróság rámutatott arra, hogy a 2015. januári határidőt megszabó személy F. Ö. volt, aki pedig munkáltatóijogkör gyakorlással nem volt felruházva, így a joggal való visszaélésre hivatkozás alaptalan.
T. J. munkáltatóijogkör-gyakorló tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint bár sérelmes volt számára, hogy a felperes sem a 2014. november 4-ei szakmai megbeszélés előtt, sem pedig az ott elhangzottak ismertté válását követően nem tájékoztatta őt, a 2014. november 10-ei jogviszonyt megszüntető nyilatkozat kézbesítésénél folytatott megbeszélésnél ennek már nem volt szerepe. A munkáltatóijogkör gyakorlója ugyanis K. B. ügyvezető által adott tájékoztatás alapján döntött a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okirat elkészíttetéséről, amelyre a budapesti HR részleget és a jogtanácsost kérte fel, a bizalomvesztés megemlítése inkább a november 4-ei megbeszélés vonatkozásában hangzott el, a jogviszony megszüntetés a kötelezettségszegéseken alapult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy nem alapos a felperes 2013. évre kért prémium iránti igénye figyelemmel a 2009. évi CXXII. törvény 5. § (1) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdésére, továbbá a 8/2012. (III.21.) számú határozatban írtakra.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.332/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. A felperest fellebbezési illeték és másodfokú perköltség viselésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a felperes munkaköri leírásában foglaltakkal.
Rögzítette, hogy nincs annak jelentősége, miszerint a munkáltató az intézkedése alapjaként mely jogszabályi hivatkozást teszi meg, az intézkedés tartalma szerint a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a jogszabály szerinti feltételeket figyelembe véve az jogszerű volt-e, vagy sem.
Az alperes felmondása a felperes magatartásával indokolta az intézkedést, így nem merülhet fel az Mt. 66. § (5) bekezdése alkalmazása, amire kizárólag akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló képességével, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok a felmondás indoka.
Az Mt. 66. § (4) bekezdés nem értelmezhető úgy, hogy a védett korú munkavállaló munkaviszonya csak azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. A jogszabály szövegezése az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott okra hivatkozással engedi meg a jogviszony megszüntetést, amely felmondás is lehet. Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonnali hatályú felmondással szüntethető meg a munkaviszony, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az alperes a felperes jogviszonyát felmondással szüntette meg, ezért az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapításait (12. oldal 1. bekezdés) mellőzte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság mind a három felmondási indok tekintetében bizonyította az abban foglaltakat. A felperes a fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a MÁV vezérigazgató 9/2009. (I.30.) számú utasítás hatálya rá ne terjedt volna ki. Az iratoknál 11. sorszám alatt található a hivatkozott vezérigazgatói utasítás, amelynek 2.1. pontja annak hatályáról rendelkezik. E szerint az kiterjed a MÁV Zrt., valamint a MÁV Vagyonkezelő Zrt. valamennyi szervezeti egységére és munkavállalójára. A felperes nem támadta fellebbezéssel azon ténymegállapítást, miszerint a MÁV Vagyonkezelő Zrt. munkavállalója lett 2007. július 1-jétől, így egyértelmű, hogy ezen utasítást is – mint a munkáltató belső szabályozását – be kellett tartania.
A felperesnek kötelezettsége lett volna, hogy intézkedjen a L. Zrt. által használt két üzlethelyiség vonatkozásában a bérleti szerződés megkötéséről, a bérleti díjak behajtásáról. Saját személyes előadása szerint 2010-től tudott arról, hogy a szerződéskötések elmaradtak, bérleti díj nem folyt be, ennek ellenére nem tette meg a szükséges lépéseket. A három valós indok folytán okszerű volt az elsőfokú bíróság levont jogkövetkeztetése hangsúlyozva, hogy egyetlen indok, a L. Zrt-vel kapcsolatos kötelezettségszegések sora okszerűvé tenné önmagában is a munkáltató intézkedését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte azzal, hogy az alperes 9+8 havi távolléti díjat és 1.800.000 forint prémiumot is fizessen meg. Utóbbi kérelmétől elállt.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, az elsőfokú ítélet indokolását részben megváltoztatta. Álláspontja szerint a felperes esetében fel sem merülhet az Mt. 66. § (5) bekezdésének alkalmazása, a kötelezettségszegések lehetővé tették akár az azonnali hatályú felmondás alkalmazását, és már egyetlen indok is okszerűvé tette az intézkedést.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben írtakat csak részben vette figyelembe, ugyanis a felperes hivatkozott arra, hogy a L. Zrt. kapcsán a számlázás nyomon követése nem az ő feladata volt. A L. Zrt. esetében éveken keresztül elmaradt a bérleti díj kiszámlázása, annak nyomon követésére azonban a felperesnek sem jogosultsága, sem lehetősége nem volt. A másodfokú bíróság a tényállást a munkaköri leírással egészítette ki, de abban sem szerepelt ilyen feladat.
A felperes továbbra is fenntartotta azon véleményét, hogy ezen indok is egy esetleges, a munkavállaló alkalmatlanságára alapított felmondás alapjául szolgálhatott volna, az azonnali hatályú felmondáshoz nem volt elégséges. Sem ezen, sem a többi indoknál nem vették figyelembe az eljárt bíróságok, hogy ezeket a „kötelezettségszegéseket” a munkáltató – illetve jogelődje – hosszú időn keresztül tudomásul vette, és a felperessel szemben figyelemfelhívással sem élt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében változatlanul hivatkozott az alperes állásfelajánlási kötelezettségére.
A másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Mt. 66. § (4) bekezdésének és a 78. § (1) bekezdésének a kapcsolatát. A felmondásban szereplő indokok az Mt. 66. §-a szerinti felmondás alapját képezhetik, de nem az Mt. 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására, és a felperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontokban meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016.(II.15.) PK vélemény 4-6. pont].
A fentiekből következően a felülvizsgálati kérelemnek kizárólag a jogszabálysértés megjelölését és annak részletes indokát tartalmazó érvelése volt vizsgálat tárgyává tehető.
Az Mt. 66. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló munkaviszonyát felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással a 78. § (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg. E szerint tehát a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munkáltató felmondással ez esetben csak akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, illetőleg egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Minderre tekintettel a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felmondásban hivatkozott kötelezettségszegések olyan súlyúak-e, amelyek lehetővé tették volna-e egyébként az azonnali hatályú felmondás alkalmazását.
A felperes tartalmában a bizonyítékok téves mérlegelését állította a felülvizsgálati kérelmében – azt is kizárólag a L. Zrt-vel összefüggésben –, azonban jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ára nem hivatkozott. Ezért pedig a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítélet által meghatározott tényállás volt irányadó. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes kötelezettségszegését, amely alkalmas volt a jogviszony megszüntetésére az Mt. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel. A felperesnek kötelezettsége lett volna a L. Zrt. által használt két üzlethelyiség esetében a bérleti szerződés megkötése, a díjak behajtása. A felperes által sem vitatottan már 2010-ben értesült arról, hogy a szerződéskötések elmaradtak, a bérleti díj nem folyik be, ennek ellenére elmulasztotta azt rövid időn belül orvosolni. A munkáltató nem kifejezetten a számlázás nyomon követésének elmaradását rótta a felperes terhére, hanem azt, hogy a munkaköri kötelezettségeinek nem tett eleget, már a szerződések megkötésével is késlekedett.
A döntés elvi tartalma
A védett korú nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munkáltató felmondással megszüntetheti, de – munkakör felajánlási kötelezettség nélkül – csak akkor, ha a munkavállaló bizonyítottan a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, illetőleg egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 66. § (4) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Z á r ó r é s z
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján kell fizetnie.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. január 4.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.139/2016/7.)