782/D/2003. AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. szám alatti, a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatti határozataival összefüggésben, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 16. § (1) és (3) bekezdése, a 21. § (1) és (3) bekezdése, a 163. § (1) bekezdése, a 164. § (1) bekezdése, a 182. § (3) bekezdése, a 190. § (1) bekezdés...

782/D/2003. AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. szám alatti, a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatti határozataival összefüggésben, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 16. § (1) és (3) bekezdése, a 21. § (1) és (3) bekezdése, a 163. § (1) bekezdése, a 164. § (1) bekezdése, a 182. § (3) bekezdése, a 190. § (1) bekezdése, a 193. §-a, a 195. § (1) bekezdése, a 206. § (1) bekezdése, a 213. § (1) bekezdése, a 215. §-a, a 229. § (1) bekezdése, a230. § (1) bekezdése, a 252. § (1) és (2) bekezdése, a 275. § (2) bekezdése, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 41. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. szám alatti, a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatti határozatai nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő indítványozó 1986-ban üzemi balesetet szenvedett, amellyel összefüggésben végkielégítésének összegszerűségét vitatta a későbbiekben felszámolási eljárás alá került munkaadója ellen indított peres és peren kívüli eljárások során. A végkielégítéssel összefüggő peres eljárás kapcsán kártérítési pert indított az ügyében eljáró megyei bíróság ellen.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a fentiekben jelzett peres eljárásokban született, a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatt, 2003. június 12-én meghozott, és az indítványozó jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd részére 2003. szeptember 4. napján kézbesített másodfokú ítélet vonatkozásában. A fellebbviteli fórumként eljáró Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az indítványozó megyei bíróság ellen előterjesztett kártérítési keresetet elutasító első fokú bírósági ítéletet.
Alkotmányjogi panasszal élt az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. szám alatt, 2004. november 22. napján kelt, és az indítványozó részére 2004. december 15. napján kézbesített végzésével szemben is. Ebben az esetben a legfőbb ítélkező fórum - felülvizsgálati eljárásban - A Pécsi Ítélőtábla végzésével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Végül a korábbi indítványoktól függetlenül szintén alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az indítványozó a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatt, 2004. október 7. napján kelt, és az indítványozó képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd részére 2004. november 9. napján kézbesített másodfokú végzés ellen. A fellebbviteli bíróság helyben hagyta az indítványozó felszámolási eljárásban előterjesztett kártérítési igényét elutasító első fokú bírósági döntést.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a bíróságok eljárásaik során az Alkotmányba ütköző módon alkalmazták az eljárási szabályokat, amely jogalkalmazás ellentétes az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) bizonyos cikkeivel is. A meghozott bírósági határozatok ezért sértik az indítványozó alkotmányos jogait. Az indítványozó indokolásában - mindhárom bírói döntéssel összefüggésben - alkotmányellenesen értelmezett szabályként jelölte meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 16. § (1) és (3) bekezdését, a 21. § (1) és (3) bekezdését, a 163. § (1) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését, a 182. § (3) bekezdését, a 190. § (1) bekezdését, a 193. §-át, a 195. § (1) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését, a 213. § (1) bekezdését, a 215. §-át, a 229. § (1) bekezdését, a 230. § (1) bekezdését, "a fellebbezés, perújítás, felülvizsgálat alapján hozott határozatok" kapcsán a 252. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 275. § (2) bekezdését. A bírák kizárására, a kötelező ügyvédi képviseletre, a bizonyítási eljárásra, a határozatok kötő erejére, valamint a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó rendelkezések esetében arra hivatkozott, hogy a határozatok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 9. § (1) bekezdésébe, a 47. § (2) bekezdésébe, a 48. § (1) és (2) bekezdéseibe, az 50. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdéseibe ütköznek. Az alkotmányellenes jogalkalmazás vezetett oda, hogy az indítványozó peres eljárásaiban kizárt bíró járhatott el a fellebbviteli szakaszokban, figyelmen kívül maradtak bizonyítási indítványai, a képviseletére kirendelt pártfogó ügyvédek érdekeivel ellentétes álláspontot fejtettek ki a bíróságok előtt, és a bíróságok nem megfelelő dokumentumok alapján hozták meg döntéseiket. Az indítványozó ugyanezen okból kérte a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 41. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát.
A fentiekben megjelölt, a Legfelsőbb Bíróság által felülvizsgálati eljárásban meghozott végzés (Pfv.E.22043/2004/2.) kapcsán az indítványozó előadta, hogy a felülvizsgálati bíróság határozatát olyan időben hozta meg, amikor az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozata értelmében - a Pp. 270. § (2) bekezdésének megsemmisítése okán - arra már nem volt lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság így alkotmányellenes jogszabályra alapította döntését, amely ezért alkotmánysértő és sérti az indítványozó alkotmányos jogait.
Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányjogi panaszát az indokolja, hogy az alapját képező eljárásokban alkotmánysértő döntések születtek, ezért "az orvoslás módját megállapító fórum «csak bíróság lehet», mivel ez oldhatja fel a korábbi bírósági határozatok kötőerejét, és ez hívhatja fel az eljáró bíróságot új eljárásra."
Az Alkotmánybíróság a fenti indítványok alapján indult ügyeket - azok tárgyi összefüggéseire tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egységes eljárásban bírálta el. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság - szintén az Ügyrend 28. § (2) bekezdése alapján - elkülönítette és más, folyamatban lévő eljáráshoz egyesítette a kötelező jogi képviselettel kapcsolatos indítványt (Pp. 73/A. §, 73/B. §).
2. Az Alkotmánybíróság - gyakorlatának megfelelőn -az érdemi vizsgálatot megelőzően, elsőként a formai szempontok fennálltát vizsgálta. Ebben a körben megállapította, hogy az indítványozó a három támadott bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panaszát a kézbesítési idejét követő hatvan napon belül nyújtotta be.
A Legfelsőbb Bíróság a panasszal támadott Pfv.E.22043/2004/2. sorszám alatti végzését felülvizsgálati eljárásban hozta meg.
Az Alkotmánybíróság korai, 23/1991. (V. 18.) AB határozatában egyértelművé tette, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat egymásra tekintettel kell értelmezni. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében "[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." A (2) bekezdés szerint "[a]z alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani". A két rendelkezés egybevetéséből az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 48. § (1) bekezdésében említett "egyéb jogorvoslati lehetőségek" alatt - a (2) bekezdésből következőleg - csak a rendes jogorvoslatot kell érteni. [ABH 1991, 361, 362.] Akifejtettek alapján tehát az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a rendkívüli jogorvoslat figyelmen kívül hagyásával, a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül van lehetőség. Ezen határidő elmulasztása az alkotmányjogi panasz visszautasításának következményét vonja maga után.
Az Alkotmánybíróság a későbbiekben tovább differenciálta gyakorlatát az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő számítása szempontjából. A határidő elmulasztásának bizonyos eseteiben lehetőséget látott a felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatok alkotmányossági vizsgálatára, érdemi elbírálására. A 41/1998. (X. 2.) AB határozatában az Abtv. 48. §-ával összefüggésben alkotmányos követelményként fogalmazta meg azt, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, (...) az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani". A határozat indokolásából ugyanakkor egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság erre csak abban az esetben látott lehetőséget, amennyiben a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglal el. Ennek okát abban jelölte meg, hogy "az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja". [ABH 1998, 306,310.]
Hasonló indokolással tartotta befogadhatónak az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában meghozott, érdemi vizsgálat nélküli elutasítást tartalmazó végzéseivel kapcsolatos alkotmányjogi panaszokat, mivel azokban a
Pp. 270. § (2) bekezdése szerinti, az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített eljárási szabályokat alkalmazott a Legfelsőbb Bíróság [ABH 2004, 306.].
A Legfelsőbb Bíróság támadott Pfv.E.22043/2004/2. sorszám alatti végzése érdemi vizsgálat nélkül utasította el a panaszos felülvizsgálati kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a felülvizsgálni kért másodfokú bírósági végzés - az elsőfokú döntéssel egyezően - érdemi tárgyalásra alkalmatlannak ítélte az indítványozó perújítási kérelmét, így a felülvizsgálni kért másodfokú határozat nem volt érdemi döntésnek tekinthető. Az érdemi döntés hiánya a Pp. - elbíráláskor hatályos - 270. § (1) bekezdése értelmében kizárta a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségét.
A kifejtettekből megállapítható, hogy az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság azon határozatát sérelmezte alkotmányjogi panaszában, amely hivatalból, érdemi vizsgálat nélkül utasította el a felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem tárgya pedig olyan jogerős bírósági határozat volt, amely szintén nem az ügy érdemében született döntés. Ezért a panaszos esetében az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő számítása az általános szabályok szerint alakul. Mivel az indítványozó alkotmányjogi panaszát a jogerős határozat kézbesítését követően hatvan napon belül elmulasztotta benyújtani, az elkésett. Ezért az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. sorszám alatti végzéssel kapcsolatos alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti határozatával, illetve a Pécsi ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004/8. szám alatti végzésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszok kapcsán vizsgálta a formai követelmények fennálltát.
Az alkotmányjogi panasz jellegét tekintve jogorvoslat, amely azonban nem általános jellegű, mivel annak igénybevételére csak kivételesen, a jogerő beállta után, és abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása révén következik be. [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182.]
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában egyértelművé tette azt is, hogy az alkotmányjogi panasz csak abban az esetben vezethet eredményre, amennyiben az alkotmányossági aggály a konkrét ügyben alkalmazott jogszabállyal összefüggésben merül fel. Az alkotmánybírósági hatáskör csak a konkrét ügyben alkalmazott jogszabály és nem a jogalkalmazás tekintetében áll fenn. Az Alkotmánybíróság eljárása így nem lehet a jogvitát elbíráló jogalkalmazói fórum döntéseinek felülvizsgálatára hivatott "harmadfok", hanem megmarad az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerinti normakontroll keretei között. Az Alkotmány 32/A. (1) bekezdése főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg alkotmánybírósági hatáskörként. "Ezzel a feladat-meghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel." (277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788.) Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy "(...) az alkotmányjogi panasz is a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatát célozza, nem pedig valamely jogi eljárás során-nem alkotmányellenes jogszabály alkalmazás folytán - hozott egyedi döntés közvetlen orvoslására nyújt lehetőséget." (735/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1349, 1352-1353.)
Az indítványozó több alkotmányjogi panaszának indokolásában egyértelművé tette, hogy alapjogsérelme az általa megjelölt törvényhelyek bírósági alkalmazása kapcsán következett be. Indítványaiból és azt kiegészítő beadványaiból egyértelműen kitűnik az is, hogy a panaszokban megjelölt, vizsgálni kért jogszabályhelyek nem az adott ügyben meghozott érdemi döntések alapját képezték, hanem az eljáró bíróságok eljárásaik során alkalmazták azokat. Emellett az indítványokból egyértelműen megállapítható az is, hogy a panasz annak megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy e szabályokat a bíróságok a panaszos által kezdeményezett peres eljárásokban alkotmányellenesen értelmezték és alkalmazták, ami a panaszos számára alapjogsérelmet okozott.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz előterjesztésére csak alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával összefüggésben keletkezett jogsérelmek esetében van lehetőség. Ezért az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján, valamint az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatának megfelelően, az alkotmányjogi panasz tartalmi vizsgálatát megelőzően értékelni kell azt a körülményt is, hogy a panaszban megjelölt jogszabályok alkotmányellenes volta mennyiben befolyásolta a meghozott érdemi döntést. Nincs helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének abban az esetben, amennyiben a jogerős bírósági határozat nem a megjelölt alkotmányellenes jogszabályokon alapul, illetve a panaszos indítványozó jogsérelme nem az alkalmazott jogszabály, hanem annak esetleges jogsértő alkalmazásával áll összefüggésben. A panasz érdemi elbírálásának feltétele továbbá az is, hogy a jogsérelem és a vizsgálni kért norma között az Alkotmánybíróság érdemi eljárást megalapozó közvetlen összefüggés álljon fenn. [többek között: 455/D/1997. AB végzés, ABH 1998, 1236, 1237.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1629.]
A panaszos által megjelölt, a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti ítéletében fellebbviteli fórumként járt el. Az érdemi döntés helyben hagyta az első fokon eljáró bíróság azon határozatát, amely a panaszos indítványozó keresetét elutasította. Indokolásában - az első fokú bíróság indokolásával egyezően - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványozó - bírósággal szemben indított - kártérítési igényének megítélését alapvetően determinálta az azt megelőző és felülvizsgálati eljárásban is helyben hagyott felszámolási eljárásban hozott döntés. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kártérítési igényt elbíráló első fokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége a felszámolási eljárásban meghozott döntés és az azt megelőző eljárás jogszerűségének felülvizsgálatára.
Az indítványozó a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatt, fellebbviteli fórumként meghozott végzésével kapcsolatban is alkotmányjogi panasszal élt. A Pécsi ítélőtábla határozatában megalapozatlannak ítélte az indítványozó fellebbezését. Kifejtette, hogy a Pp. 229. § (1) bekezdése kizárja, hogy a munkaügyi szabályok szerint számítandó baleseti kártérítési járadék alapjául szolgáló elvárható kereset tekintetében korábbi jogerős bírósági döntésekben megállapítottak jogszerűségét ismételten vizsgálni lehessen.
Az indítványozó a bírósági határozatok esetében a bírák kizárására vonatkozó, a bizonyítási eljárással kapcsolatos, illetve a fellebbviteli és a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó eljárási szabályok jogsértő alkalmazására hivatkozott és alapjogsérelmét a jogsértő jogalkalmazással hozta összefüggésbe. Iratokat csatolt arra vonatkozóan, hogy a feltételezett eljárási szabályszegésekkel összefüggésben kifogással, illetve jogorvoslattal élt, és e kérelmeit az illetékes és hatáskörrel rendelkező bíróságok elbírálták.
Az eljáró bíróságok támadott döntéseiket nem a panaszban megjelölt jogszabályokra alapították, az indítványozó peres eljárások során előterjesztett kifogásait, jogorvoslati kérelmeit a Pp.-ben megadott eljárási rendben elbírálták. A panaszos - indítványaiból kitűnően -jogsérelmét nem a vizsgálni kért jogszabályok alkotmányellenességére, hanem a bíróságok alkotmányellenes jogértelmezésére és jogalkalmazására vezette vissza mind a megjelölt Pp., mint a Csődtv. hivatkozott rendelkezései tekintetében. Ennek felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az indítványozó ugyanakkor sem a II. pont alatt megjelölt eljárási szabályok, sem a Csődtv. hivatkozott rendelkezéseivel összefüggésben nem utalt arra, hogy azok mennyiben és milyen okokból ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, a 9. § (1) bekezdésében, a 47. § (2) bekezdésében, a 48. § (1) és (2) bekezdéseiben, az 50. § (1) és (3) bekezdéseiben, valamint az 57. § (1) és (5) bejkezdéseiben foglaltakkal.
Megjegyzendő az is, hogy az eljárási szabályok esetleges jogsértő alkalmazása nem hozható összefüggésbe az alkotmányjogi panaszban megjelölt bírósági határozatok érdemi döntéseiben foglaltakkal. Az eljárási jogokat sértő jogalkalmazás esetére a Pp. megadja a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket, az alkotmányjogi panasz azonban jogorvoslati jellege ellenére nem a jogalkalmazással kapcsolatos jogsérelmek reparálására hivatott. Mindezen indokok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25806/2002./10. szám alatti, valamint a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.I.30145/2004./8. szám alatti határozatával összefüggésben sem elégíti ki az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésében, valamint az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt követelményeket, ezért azt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
4. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a bíróságok támadott határozataik meghozatala során eljárásukkal megsértették az Egyezmény 6. cikkében és 13. cikkében foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság több alkotmányjogi panaszt elbíráló határozatában egyértelművé tette, hogy az Abtv. hatásköri szabályai megjelölik azokat a személyeket és intézményeket, akik, és amelyek kezdeményezésére jogszabály nemzetközi szerződébe ütközését az Alkotmánybíróság vizsgálni jogosult. Az utólagos normakontroll ezen eljárása ugyanis nem "popularis actio", [többek között: 20/2005. (V. 26.) AB határozat, ABH 2005, 202, 234.; 1/2008. (I. 11.) AB határozat, ABK 2008. január, 4, 22.]
Az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság csak az Országgyűlés, annak állandó bizottsága, vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint a legfőbb ügyész indítványa alapján vizsgálhatja jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését.
Mivel az indítványozó nem tartozik a jogosítottak körébe, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja - a III. 2. pontban foglaltak indokok mellett - a panaszos e hivatkozását sem tudta érdemben elbírálni, így a panaszt ebben a körben is visszautasította.
5. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.22043/2004/2. szám alatti határozatával összefüggésben nyomatékosan hivatkozott az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában foglaltakra (a továbbiakban: Abh.). Indokolása szerint mivel az Legfelsőbb Bíróság az indítványozóra nézve kedvezőtlen tartalmú határozatát az Abh. 2004. november 9-i keltét követően, november 22-én hozta meg, így annak alkotmányellenessége egyértelmű. Bár a III. 1. pont alatt az indítványozó ebben a körben benyújtott alkotmányjogi panaszát, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant az Alkotmánybíróság visszautasította, mégis szükséges az alábbiak megjegyzése:
Az Abh-t megelőző Pp. 270. § (2) bekezdése a felülvizsgálati eljárás előterjesztésének feltételéül a felülvizsgálni kért határozatnak az ügy érdemére kiható jogszabálysértő jellegén túl, konjunktív feltételként írt elő a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő alkotmányos feladatával kapcsolatos további feltételrendszer teljesülését. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint 47. § (2) bekezdése alapján e konjunktív feltételrendszert ítélte alkotmányellenesnek. Indokolásában megállapította, hogy amennyiben egy bírósági határozat felülvizsgálatához jogszabálysértésen kívül egyéb feltétel teljesülése is szüksé-ges, az a rendkívüli jogorvoslat lényegének kiüresedéséhez vezet, de gátját képezi a legfelsőbb bírósági jogegységesítő funkció maradéktalan betöltésének is. A megsemmisítés azonban nem érintette a Pp. 270. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezést, amely szerint - az egyéb feltételek fennállása esetén - felülvizsgálat a jogerős ítélettel és az ügy érdemében hozott jogerős végzéssel szemben kezdeményezhető. A Legfelsőbb Bíróság támadott határozatát valóban az Abh. keltét követő időben hozta meg, ám azt olyan jogszabályhelyre alapította, amely az alkotmányossági vizsgálat után is hatályban maradt. Ezért az indítványozó által hivatkozott időbeli eltérésnek az alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából nincs relevanciája.
Budapest, 2008 május 27.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
:., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.