adozona.hu
3200/2014. (VII. 15.) AB végzés
3200/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgy.F.6/2013/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] Dr. Zoltán Ákos önálló bírósági végrehajtó (a továbbiakban: indítványozó) képviseletében jogi képviselője terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a további...
3200/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgy.F.6/2013/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] Dr. Zoltán Ákos önálló bírósági végrehajtó (a továbbiakban: indítványozó) képviseletében jogi képviselője terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt, kérve a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgy.F.6/2013/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.[2] 1. Az indítványozóval szemben több végrehajtási eljárás volt folyamatban, amelynek okán - hivatkozással arra, hogy az önálló bírósági végrehajtó hivatalán kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas arra, hogy a feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megingassa - a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Elnöke fegyelmi feljelentéssel élt.
[3] Az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság fegyelmi tanácsa (a továbbiakban: elsőfokú fegyelmi tanács) a fegyelmi eljárást megindította és a lefolytatott eljárás eredményeként megállapította, hogy az indítványozó fegyelmi vétséget követett el azáltal, hogy vele szemben végrehajtási eljárások indultak, ezért fegyelmi büntetésül 100.000,- Ft pénzbírsággal sújtotta.
[4] Az elsőfokú fegyelmi tanács 2012. december 3. napján kelt és az 2013. február 6-án kézhez vett határozatával szemben az indítványozó 2013. február 20-án fellebbezéssel élt, kérve annak megváltoztatását és a fegyelmi vétség alóli felmentést, illetve a fellebbezés indokai előterjesztésére további 8 nap póthatáridőt. A másodfokú fegyelmi bíróság határozata szerint az elsőfokú fegyelmi tanács felhívta az indítványozót, hogy 8 napon belül terjessze elő a fellebbezés indokait, és figyelmeztette, hogy a határidő leteltét követően a másodfokú fegyelmi bírósághoz fogja felterjeszteni az iratokat.
[5] A Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság, mint másodfokú fegyelmi bíróság (a továbbiakban: másodfokú fegyelmi bíróság), 2013. július 3. napján kelt határozatával az indítványozó fellebbezését hivatalból elutasította. A másodfokú fegyelmi bíróság megállapította, hogy az indítványozó által benyújtott fellebbezés nem minősül határidőben benyújtottnak, tekintettel arra, hogy a törvényben megszabott 15 napos fellebbezési határidő magára a fellebbezésre és az indokok előterjesztésére is vonatkozik, az indítványozó azonban fellebbezését nem indokolta meg.
[6] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú fegyelmi bíróság határozata alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdését, a jogorvoslathoz való jogról szóló XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint az nem felel meg a 28. cikknek, azaz az Alaptörvényben meghatározott jogértelmezési követelményeknek sem. Az indítványozó megítélése szerint a támadott bírói döntés által nem érvényesült a jogorvoslathoz való joga, továbbá az nem felelt meg a szükségesség és arányosság, valamint "jogállamság/jogbiztonság" elveknek.
[7] Az indítványozó beadványában először tömören ismertette a tényállást, majd a vonatkozó, általa relevánsnak ítélt jogszabályi rendelkezéseket, illetve álláspontja alátámasztásaként több bírósági döntésre utalt. Kiemelte, hogy az önálló bírósági végrehajtó intézményét szabályozó bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) mellett - háttérjogszabályként - a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit úgyszintén figyelembe kell venni. Azért találta jogszabálysértőnek a panaszos a másodfokú fegyelmi bíróság határozatát, mert szerinte az jogszabályellenes jogértelmezésen alapult, hiszen a fellebbezés elutasítását meg kellett volna előznie egy, az elutasítás terhével történő hiánypótlási felhívásnak, amelyre azonban nem került sor. Az indítványozó meggyőződése szerint, az általa hivatkozott Vht. - 9. §, 287. § (2) bekezdés és 288. § (1) bekezdés - rendelkezések nem zárják ki a Pp. alkalmazását. A beadvány szerint a Pp. hivatkozott - 95. § (2), (5) bekezdések, 235. § (1)-(2) bekezdések és 237. § - szakaszaiból egyértelműen kiderül, hogy a jogalkotó szándéka a fél által benyújtott beadvány - amely alatt a fellebbezést is érteni kell - hiányainak pótlása lehetővé tételére irányul és kizárólag rendkívül szűk körben teszi lehetővé a fellebbezés hivatalból, érdemi vizsgálat nélküli elutasítását.
[8] Az indítványozó a jogorvoslathoz való jogának sérelme kapcsán azt követően, hogy utalt a 8/2004. (III. 25.) AB határozatra, megfogalmazta, hogy indokoltnak tartja, a "hivatalból történő elutasítás gyakorolhatósága korlátozását és az előzetes felhívás kötelezettségének eljáró bíróságra telepítését". Álláspontja szerint a fellebbezés hivatalból történő elutasítása azonnal és véglegesen, további jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül megszünteti a jogorvoslathoz jog gyakorlásának lehetőségét, így "drasztikus beavatkozás, korlátozás a jogorvoslathoz való jogba".
[9] Az indítványozó véleménye szerint sértette a másodfokú fegyelmi bíróság döntése a szükségesség és arányosság elvét is, amely álláspont alátámasztásaként megismételte a jogorvoslathoz való jog sérelméhez kapcsolódó indokait. Az indítványozó hozzátette, hogy a korlátozás, megítélése szerint akkor szükséges, arányos és indokolt, ha a jogorvoslattal élő személyt a hiányok pótlására, a jogkövetkezmények terhével az eljáró hatóság felhívja és kizárólag ennek elmulasztása esetén kerülhet sor érdemi vizsgálat nélküli, hivatalból történő elutasításra.
[10] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[11] Az Alkotmánybíróság mindenek előtt azt értékelte, hogy a Kúria mellett működű Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgy.F.6/2013/3. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 51-52. §-aiban foglalt formai feltételeknek.
[12] A rendelkezésre álló dokumentumok alapján tényként állapítható meg, hogy az indítványozó jogi képviselője a támadott határozatot 2013. augusztus 1-jén vette át, amellyel szemben az indítványozó meghatalmazása alapján felülvizsgálati kérelmet és alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az első fokon eljárt, Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróságnál. Az alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróság 2013. október 2-án érkeztette. Az, hogy az alkotmányjogi panaszt pontosan mikor adták postára, az iratokból nem volt megállapítható, azonban vélelmezhető, hogy arra a felülvizsgálati kérelemmel azonos napon, azaz 2013. szeptember 30-án került sor. Mindezekre tekintettel, az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében eljárva az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos - határidőben benyújtottnak tekintette.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. szerinti további formai követelményeknek egyebekben megfelelt.
[14] 4. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság tartalmi követelményeinek, így különösen az Abtv. 26-27. § és 29-31. § szerinti feltételeknek. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[15] 4.1. Az indítványozó azt állította, hogy a megtámadott fegyelmi bírósági döntés nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdésének. A cikk (1)-(2) bekezdésével összefüggésben az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető értelmezést, a (3) bekezdés pedig a jogalkotó számára ír elő kötelezettséget, ezért arra alkotmányjogi panasz közvetlenül nem alapítható.
[16] 4.2. Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok számára fogalmaz meg jogértelmezési követelményt, alapvető jogot nem tartalmaz, így e cikkre önmagában ugyancsak nem alapítható alkotmányjogi panasz.
[17] 4.3. Az indítványozó álláspontja szerint sérült továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése azzal, hogy a másodfokú fegyelmi bíróság a Pp. rendelkezéseinek figyelembe vétele és hiánypótlásra való felhívás nélkül hivatalból elutasította fellebbezését. Ezzel szemben a fellebbezés elutasítására a fellebbezési határidő be nem tartása miatt került sor, amelynek során az elsőfokú fegyelmi tanács hiánypótlási felhívással (is) élt az indítványozó felé, azonban ennek ő nem tett eleget.
[18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog követelménye mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog annyit és csak annyit jelent, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. (3157/2014. (V. 3.) AB határozat, Indokolás [32]) A fellebbezés tartalmára és annak határidőben történő előterjesztésére vonatkozó szabályozás ugyanakkor olyan kérdéseket rendez, amelyek nem érintik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alapvető jogot.
[19] Az indítvány a fentiek alapján tehát nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[20] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. július 7.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1556/2013.
Lábjegyzet
Számozását helyesbítette az Alkotmánybíróság Határozatai 2014/21. száma. Megjelent 2014.07.21.
