adozona.hu
1326/B/1996. AB végzés
1326/B/1996. AB végzés
a Munka Törvénykönyvéről szóló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály-értelmezés és jogalkalmazási gyakorlat alkotmányellenességének vizsgálata iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (3) bekezdésében, továbbá 151. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezések értelmezése és e törvényi előírások munkáltatói felfogáson alapuló munkáltatói jogalkalmazási gyakorlata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt v...
1326/B/1996. AB végzés
a Munka Törvénykönyvéről szóló indítvány tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály-értelmezés és jogalkalmazási gyakorlat alkotmányellenességének vizsgálata iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (3) bekezdésében, továbbá 151. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezések értelmezése és e törvényi előírások munkáltatói felfogáson alapuló munkáltatói jogalkalmazási gyakorlata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.INDOKOLÁS
1. Az indítvány benyújtói annak elbírálását kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy "alkotmánysértő-e, pontosabban az Alkotmány 70/A. § (1) és (2), valamint 70/B. § (2) és (4) bekezdésének előírásába ütközik-e a Munka Törvénykönyve 125. § (3) bekezdésének és a 151. § (2) bekezdése d) pontjának a megszakítás nélkül (folyamatosan, illetve folytonosan) üzemelő munkáltatóknál munkaszüneti napokon és munkavégzésre kötelezhető munkavállalókra vonatkoztatott értelmezése s munkáltatónk és egyes más munkáltatók ezen értelmezésen alapuló jogalkalmazási gyakorlata". Az indítványozók felfogása szerint a munkáltatójuk írásban is közzétett törvényértelmezése és jogalkalmazási gyakorlata "hátrányos megkülönböztetéssel jár" az általában váltásos, többműszakos munkarendben dolgozó, a ,hét bármelyik napjára, így a hétvégi napokra és a munkaszüneti napokra is beosztható munkavállalókra nézve, a csak hétfőtől péntekig általában egyműszakos munkarendben, munkaszüneti napokon munkavégzésre nem kötelezett munkavállalókkal szemben". A vitatott értelmezés ugyanis "nem ismeri el" - indokolják érveiket az indítványozók -, hogy azok az érintettek, akiknek munkaszüneti napokon is munkát kell végezniük, "hosszabb a ténylegesen ledolgozandó munkaidejük" a másik munkavállalói kategóriához képest, mert "egyrészt számukra is munkaidő-kiesést jelent a munkaszüneti nap ténye", másrészt a "munkaszüneti nap miatt keletkező többletszabadidő (kieső munkaidő)" úgy minősíthető, hogy az nem munkaszüneti nap, hanem "az éppen odaeső heti pihenőnap".2. A Munka Törvénykönyve (Mt.) 125. § (3) bekezdése így rendelkezik: "Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható."
Az Mt. 151. § (1) bekezdése ezt tartalmazza:
"Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, a munkavállaló munkabérét távolléti díjára ki kell egészíteni, illetve munkavégzés hiányában távolléti díjat kell fizetni. Távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja elő, annak mértéke meghatározása nélkül."
A 151. § (2) bekezdése szerint pedig:
"A munkavállaló részére távolléti díj jár: ...
d) a munkaszüneti nap (125. §) miatt kiesett időre; ..."
Az Mt. - 1995. szeptember 1-jétől hatályos - 151/A. §-a tizenkét bekezdésben tételesen részletezi a távolléti díj - különböző foglalkoztatási, illetve díjazási tényezőkhöz igazított (köztük a folytonos munkarendben történő foglalkoztatás esetén járó) - számítási feltételeit.
3. Az indítványozók az Mt. megjelölt §-ainak alkotmányosságát maguk sem vitatják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Mt. 117. §-ában megállapított napi nyolcórás teljes munkaidő - ha ennek alapulvételével a munkaidőt az Mt. 118. §-a szerint heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves keretben határozzák is meg - folytonos vagy folyamatos munkarend szerinti munkavégzés esetén sem növelhető. Az Alkotmánybíróságnak ezért az Mt. ismertetett rendelkezései esetleges alkotmányellenességét nem is kellett vizsgálnia.
4. Az egyes munkáltatói jogértelmezések és az azokra alapozott döntések alkotmányossági vizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
4.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a szerint csupán az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, az is csak szűk körben meghatározott állami szervek és állami vezetők indítványa alapján. Más jogszabály önálló értelmezésére az Alkotmánybíróság hatásköre még indítvány esetén sem terjed ki.
4.2. Az indítványozók munkáltatója ugyan közzétette az Mt. megjelölt előírásaival összefüggő - s számos érintett munkavállaló munkaidő-meghatározására kiható - jogmagyarázatát és erre a felfogására alapozza joggyakorlatát is, ez azonban nem eredményezi közleménye jogszabállyá válását, illetőleg munkajogi döntése jogi vitathatatlanságát. Mivel az informális munkáltatói jogértelmezésnek nincs kötelező ereje, a munkavállalók saját jogértelmezésük kifejtésével - jogosultak az Mt. 199. §-a alapján a munkaügyi bíróság előtt kezdeményezni a munkáltatójuk által a munkaviszonyukra vonatkozó - az előadottak szerint számukra sérelmes - megannyi eseti döntés megváltoztatását.
5. Mivelhogy az Alkotmánybíróságnak törvényi rendelkezés értelmezésére, továbbá munkáltatói jogalkalmazási gyakorlat felülvizsgálatára nincs hatásköre, valamint a munkaügyi bíráskodás lehetőségét sem vonhatja magához, az indítványt - hatáskör hiányában - visszautasította.
Budapest, 1999. április 27.
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró