adozona.hu
68/D/2007. AB végzés
68/D/2007. AB végzés
a Legfelsőbb Bíróság I. Mfv. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság I. Mfv. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
1. Az indítványozó rekreációs szabadságra való jogosultsággal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Ebben a határozatban a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartotta a Fővárosi Bírós...
68/D/2007. AB végzés
a Legfelsőbb Bíróság I. Mfv. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság I. Mfv. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
1. Az indítványozó rekreációs szabadságra való jogosultsággal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 688/2005/6. számú ítélete ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Ebben a határozatban a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság 61. Mf 633. 595/2004/4. számú jogerős ítéletét, amely - megváltoztatva az első fokon eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24. M. 5788/2003/8. számú ítéletét - elutasította a felperes rekreációs szabadság pénzbeni megváltása iránt előterjesztett keresetét. Az indítványozó panaszában azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy "a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 41. § (10) bekezdésének a Legfelsőbb Bíróság I. Mfv. 10. 688/2005/6. sorszám alatt hozott ítéletében foglalt értelmezése alkotmányellenes az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében foglalt pihenéshez és rendszeres fizetett szabadsághoz fűződő jog megsértése miatt". Kérte továbbá annak kimondását, hogy a vitatott értelmezés a konkrét ügyben visszamenőlegesen nem alkalmazható, valamint, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a jogszabály alkotmányos értelmezését és mondja ki, "hogy a konkrét ügyben ezt az értelmezést kell alkalmazni". Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletének meghozatala során indokolás nélkül mellőzte az őt - a munkaügyi bíróság ítélete szerint - rekreációs szabadságra jogosító Ktv. 41. § (10) bekezdése alkalmazását, így e rendelkezés alkotmánysértő értelmezésére csak a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában került sor. Az indítványozó kifejtette, hogy értelmezésében a rekreációs szabadság az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésének védelme alatt álló jogintézmény, amelyre alanyi joga van a munkavállalónak. A rekreációs szabadságnak a nyugdíj előtt álló köztisztviselők általi igénybevételét a törvényhozó a Ktv. 41. § (10) bekezdésének beiktatásával kívánta biztosítani: előírta, hogy a közigazgatási szerv vezetője a szabadságot az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőzően egy évvel annak a köztisztviselőnek is kiadhatja, aki legalább 20 év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik. Álláspontja szerint "alapvetően" nem a Ktv. 41. § (10) bekezdése, hanem annak a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt értelmezése alkotmányellenes. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróságnak az élő jog vizsgálatára vonatkozó gyakorlatára, ezzel összefüggésben az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatára, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 117. § (2) bekezdésére, "amely kifejezetten arról rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a jogszabályt nem, hanem annak valamely lehetséges értelmezését nyilvánítja alkotmányellenessé". Utalt arra, hogy a munkaügyi bíróság ítéletében a Ktv. 41. § (1) bekezdéséhez képest - helytállóan - kiterjesztő szabályként értelmezte a (10) bekezdést, a kiadás elmaradása esetére pedig előírta a pénzbeni megváltást. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése "egy, a munkáltató oldalán fennálló egyoldalú jogosultságot deklarál, amely klaudikálóan kógens", az ítélet szerint ugyanis a Ktv. 41. § (10) bekezdése alapján a munkáltató diszkrecionális jogkörben dönt - a szervezet működőképességének fenntartása függvényében - a szabadság kiadásáról, amelyre nincs alanyi joga az érintett köztisztviselőnek, így kiadás hiányában annak megváltásához sem. Utalt arra, hogy ennek az értelmezésnek ellentmond a Ktv. 41. §-ának (10) bekezdését beiktató törvény (ti. a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény) javaslatához fűzött indokolás is.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kizárólag olyan kérdésekben kérte az Alkotmánybíróság eljárását, amelyek nem tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság a 277/D/1995. AB határozatában (ABH 2001, 780, 788.) megállapította, hogy "az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel a feladatmeghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály bírói alkalmazásának vizsgálatára és az eseti bírói döntés felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. [78/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 935. ]" Az Alkotmánybíróság indítványozó által felhívott 57/1991. (XI. 8.) AB határozata (ABH 1991, 272, 276-277.) is jogszabály alkotmányosságát állítja az alkotmányossági vizsgálat középpontjába.
Az indítványozó az ügyében alkalmazott törvényi rendelkezést nem tartja alkotmányellenesnek, alkotmányjogi panaszában a Ktv. 41. § (10) bekezdésének a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt értelmezése alkotmányellenességének megállapítását, a vitatott értelmezés alkalmazásának kizárását, illetve a jogszabály alkotmányos értelmezését kéri. Az alkotmányjogi panasz tehát nem norma vizsgálatára, hanem a norma eseti jogalkalmazói értelmezésének alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára, ezzel összefüggésben az alkalmazott jogszabály alkotmányos értelmezésére irányul. Mivel az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése, sem az Abtv. 1. §-ában foglalt hatásköri szabályok, de más törvény rendelkezései alapján sincs hatásköre a kért vizsgálat, illetve eljárás lefolytatására, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján - visszautasította.
Budapest, 2007. szeptember 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró