adozona.hu
217/D/2002. AB végzés
217/D/2002. AB végzés
alkotmányjogi panaszról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (1) bekezdése alkalmazásában hozott, a Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 11.118/2000/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Az indítványozó 1995-től a Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának köztisztviselője volt. 1998-ban a kerületben megválasztották román kisebbségi önkormányza...
217/D/2002. AB végzés
alkotmányjogi panaszról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (1) bekezdése alkalmazásában hozott, a Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 11.118/2000/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
Az indítványozó 1995-től a Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának köztisztviselője volt. 1998-ban a kerületben megválasztották román kisebbségi önkormányzati képviselőnek. A választást követően a munkáltatója felszólította, hogy szüntesse meg a kialakult összeférhetetlenséget. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) akkor hatályos 21. § (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezett, hogy: "Köztisztviselő nem lehet - törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl - helyi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik." A munkáltató erre hivatkozással megszüntette az indítványozó közszolgálati jogviszonyát, aki bírósághoz fordult. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 10. M. 555/1999/15. számú ítéletével a felperes (indítványozó) keresetét elutasította."2000. május 8-án jogi képviselőm fellebbezést terjesztett elő a Fővárosi Bírósághoz, mert álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság részben helytelenül értelmezte a jogszabályokat, részben pedig olyan jogszabályokra hivatkozott - 1996. évi XLIII. tv. -, mely a per tárgyát képező esetekre nem alkalmazható, továbbá ítéletében egyáltalán nem tért ki a felperes tanúinak vallomására, azoknak a kereset megalapozottságát alátámasztó részeire, s ennek elmaradásának indokát sem adja. Ebből következhet tehát az, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból téves következtetéseket vont le, a jogszabályokat helytelenül értelmezte, s így ítélete megalapozatlan."
A Fővárosi Bíróság az 55. M. 24.204/200/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. A másodfokú bíróság szerint a Ktv. 21. §-ának (1) bekezdése egyértelműen a helyi önkormányzatra utal, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 24. §-a pedig nem ad lehetőséget a kiterjesztő értelmezésre. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. Álláspontja szerint a kisebbségi képviselő jogállása a közigazgatási szerv működését illetően lényegében megegyezik a helyi önkormányzat képviselőjével, vagyis azok az indokok, amelyekre tekintettel a Ktv. 21. § (1) bekezdése összeférhetetlennek minősíti az önkormányzati képviselő tisztségét az ugyanazon területen működő közigazgatási szervnél fennálló közszolgálati jogviszonnyal, a helyi kisebbségi önkormányzat esetében is fennállnak. A Legfelsőbb Bíróság az Mfv. II.11.118/2002/5. számú itéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. (Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Ktv. 2001. július 1. napjával hatálybalépett módosítása a jogértelmezési vitát lezárta, a módosított 21. § (1) bekezdése a következőként rendelkezik: "Köztisztviselő nem lehet -törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl - helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.")
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) az alkotmányjogi panaszról a következőként rendelkezik:
"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
A 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint: "1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." Az alkotmányjogi panasz ennek az alkotmányos követelménynek megfelel. Az alkotmányjogi panasz törvényi feltétele az is, hogy az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat - jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság ítélete - kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az iratokhoz csatolt tértivevény másolatok szerint az indítványozó jogi képviselője a Legfelsőbb Bíróság ítéletét 2002. január 10-én vette át, az alkotmányjogi panaszt március 10-én adták postára és az március 12-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt határidőben benyújtottnak fogadta el.
Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az nyújthatja be, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az indítvány azonban nem állítja, hogy a Ktv. akkor hatályos 21. § (1) bekezdésének rendelkezése alkotmányellenes volt. Az alkotmányjogi panaszt arra alapítja, hogy "a Legfelsőbb Bíróság megítélésem szerint (...) a vonatkozó jogszabályhelyeket helytelenül értelmezve jutott olyan következtetésre, amit ítéletében kifejtett." Továbbá hangsúlyozta: "Köztisztviselői jogviszonyom összeférhetetlenség miatti megszüntetése idején a Nektv. és a Ktv. hatályban lévő rendelkezései nem voltak egyértelműek és világosan értelmezhetőek, ezt jól mutatják az egymástól eltérő bírósági döntések is. Legfelsőbb Bíróság álláspontom szerint helytelen jogértelmezése is erre utal."
Az indítvány tehát a bírósági jogértelmezés helytelenségét állította és ennek alapján kérte a Legfelsőbb Bíróság tárgyalt ítéletének a megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján utólagos normakontrollt végez, az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának a vizsgálatára van hatásköre. Az Alkotmánybíróság a 624/B/1999. AB határozatában kifejtette: "Az alkotmányjogi panasz a konkrét normakontroll egyik formája, a kérelemnek jogszabály alkotmányossági vizsgálatára kell irányulnia. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre - sem alkotmányjogi panasz, sem egyéb hatáskörében - arra, hogy egyedi ügyben hozott hatósági vagy bírósági döntések alkotmányosságát vizsgálja, azokat megsemmisítse." (ABH 2002, 1023, 1042.)
Az indítványozó jogszabály alkotmányellenességét nem is állította, a Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 11118/2000/5. számú ítéletének a hatályon kívül helyezését kezdeményezte, amire azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2007. április 24.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Paczolay Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
