983/B/1999. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (6) bekezdése, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (6) bekezdése, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szó...

983/B/1999. AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (6) bekezdése, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (6) bekezdése, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 90. § (6) bekezdésének a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Mtm.) 7. § (2) bekezdésével megállapított rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és a kihirdetésre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Mtm.-mel bevezetett új rendelkezés, amely az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók esetében nem teszi a munkáltató kötelezettségévé a rendes felmondás indokolását, ellentétben áll az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és az e rendelkezést értelmező 62/1993. (XI. 29.) AB határozattal, a 43/1995. (VI. 30.) AB határozattal és a 16/1996. (V. 3.) AB határozattal, amelyek szerint egy későbbi jogszabály-módosítás a már megszerzett jogokat nem vonhatja el. Az indítványozó kezdeményezte az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üszt.) 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a fent hivatkozott alkotmánybírósági határozatokkal, valamint az Üszt. 26. § k) pontjával - amely szerint a 70. életév betöltéséig lehet dolgozni - ellentétes, jogbizonytalanságot okoz és visszaélésekre is okot adhat, hogy a támadott szabály lehetőséget nyújt a saját jogú nyugdíjra jogosultság miatt a "munkaviszony" megszüntetésére.
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
Az Mt. megsemmisíteni kért és az elbírálásnál figyelembe vett rendelkezései:
"87/A. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha
a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), illetve
b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy
c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy
d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy
e) szolgálati nyugdíjban, vagy
f) korengedményes nyugdíjban, vagy
g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg
h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban
részesül."
"89. § (6) A munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló a 87/A. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minősül."
Az Üszt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"26. § A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:
k) hetvenedik életévének a betöltésével;"
"28. § (1) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
d) az ügyész rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül, vagy a 70. életévét még nem töltötte be, de az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri,"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Mt. indítványozó által kifogásolt szabályát a 89. § (6) bekezdése, nem pedig a megsemmisíteni kért 90. § (6) bekezdése tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az előbbi rendelkezés tekintetében folytatta le. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Mt. 89. § (6) bekezdését az indítvány benyújtását követően módosította a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 2000. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Módtv.) 2. § (2) bekezdése, az Üszt. 28. § (1) bekezdésének b) pontját pedig a Módtv. 20. §-a, majd az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 2004. évi CXXXIII. törvény 1. §-a. Tekintettel arra, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabályi tartalom a módosítások következtében nem változott, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az elbíráláskor hatályos rendelkezésekre vonatkozóan végezte el.
1. Az indítványozó az Mt. 89. § (6) bekezdését azért tartja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a szerzett jogok alkotmányi védelmét megkövetelő rendelkezésbe ütközőnek, mert az Mtm.-mel bevezetett szabályozás az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók esetében a munkáltatói rendes felmondásra vonatkozó indokolási kötelezettséget megszünteti.
1.1. Az Alkotmánybíróság a 11/2001. (IV. 12.) AB határozatában (a továbbiakban: Abhl.) az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben már állást foglalt az Mt. jelenleg is hatályos 89. § (6) bekezdésének az indokolási kötelezettséget megszüntető rendelkezése alkotmányossága tárgyában. E határozatában - utalva az Alkotmánybíróság 44/B/1993. AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.; ABH 1994, 574, 575.) foglaltakra - abból indult ki, hogy az Mt. 89. § (1) bekezdése általánosságban a kölcsönösen szabad felmondás jogát mondja ki; a felmondási jog teljes és korlátozhatatlan szabadságának a munkavállaló érdekeit védő törvényi megszorítása a munkáltató indokolási kötelezettsége és a felmondási okok keretjellegű, az Mt. 89. § (3) bekezdésében való meghatározása. "A munkáltatót és a munkavállalót egyaránt meg-- illető szabad felmondás joga tehát az a kiinduló pont, amelyhez viszonyítottan vizsgálni lehet azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a munkaviszony [...] felmondásának feltételeit tartalmazzák, illetőleg azokat a jogtechnikai megoldásokat, amelyeket a jogalkotó e körben alkalmazott. Az Mt. a munkaviszony szabad felmondása alapelvéhez képest a munkavállalók javára számos helyen eltér. E szabályok - igazodva az egyes munkavállalói csoportokat jellemző sajátosságokhoz - azok tágabb vagy szűkebb körére terjednek ki, illetőleg a munkáltatói felmondás lehetőségét különböző mértékben korlátozzák. [...] A munkaviszony szabályozása terén [...] a munkáltatói felmondás relatív korlátjaként - és ennek megfelelően a munkavállalók számára pozitív diszkriminációként - értékelhető a munkáltató indokolási kötelezettségének törvényi előírása rendes felmondás esetén. [...] A munkáltatói felmondást korlátozó törvényi rendelkezések azonban mindig kivételesnek tekintendők a szabad felmondás jogának generális alapelvéhez képest." (ABH 2001, 153,158.)
Az Alkotmánybíróság a fenti határozatában nem állapította meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét amiatt, hogy az Mtm.-mel bevezetett rendelkezés az Mt. 87/A. §-a alapján nyugdíjasnak minősülő munkavállalók munkaviszonya rendes felmondással való megszüntetését indokolás nélkül lehetővé tette. Döntése meghozatala során az Alkotmánybíróság figyelemmel volt a közszolgálati, illetve a közalkalmazotti jogviszony nyugellátásra való jogszerzés címén való (felmentéssel történő) megszüntetését engedő rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során az Abh2.-ben tett megállapításokra is. "Az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy felmentési tilalmakat - amelyek az Mt. 89. §-ában szabályozott konstrukcióhoz képest többletvédelemnek minősülnek - az ellátásra való jogosultság elérése után is alkotmányosan kötelező fenntartani. Nem sértette tehát meg a törvényhozó az Alkotmányt, amikor úgy ítélte meg, hogy ezt a kiemelt kedvezményt (az alkalmaztatás alóli felmentés taxáit és szűk körét) a köztisztviselői, közalkalmazotti szférában csak a saját jogon szerzett öregségi vagy rokkantsági nyugellátásra jogosultság eléréséig biztosította, figyelemmel arra, hogy a nagyobb munkabiztonság jogpolitikai követelményei csak eddig az időpontig állnak fenn." (ABH 1994, 574, 576-577.)
A munkavállalók fenti csoportjának a szabad felmondási jog általános alapelvéhez képest- a munkáltató indokolási kötelezettsége előírása által - többletvédelmet jelentő joga megszüntetését tehát az Alkotmánybíróság az Abhl.-ben alkotmányosan indokoltnak ítélte, mert a munkavállalók vizsgált csoportja tekintetében a pozitív diszkrimináció szóban forgó elemének megszüntetésére elegendő okot jelent az, hogy az érintettek - a törvényben meghatározottak szerint - nyugdíjasnak minősülnek.
1.2. A jelen határozatban az indítvány alapján - a fenti határozatokban foglalt megállapításokra is figyelemmel -az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a szerzett jogok alkotmányi védelmének követelményét az, hogy a törvényhozó az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók esetében megszüntette a munkáltatói rendes felmondás indokolásának kötelezettségét.
Az Alkotmánybíróság a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. (ABH 1993, 364, 367.) A szerzettjogok védelme a jogállamban főszabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 154.] Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt továbbá arra, hogy a jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni. (515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001,1365,1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH2003, 1382, 1390.; 917/B/2005. AB határozat, ABK 2006. október, 829, 833.) Az Alkotmánybíróság a szerzett jogok tiszteletben tartására irányuló követelménnyel összefüggésben kimondta továbbá, hogy "[A]z alkotmányos védelmet élvező 'szerzett jogok' a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi 'ígérvények' és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a 'szerzett jogok' alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást." (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995,801,805.)
Az Alkotmánybíróság az Abh 1.-ben a munkáltató szabad felmondási jogát korlátozó rendelkezéseket, így a felmondás indokolási kötelezettségét a munkavállaló oldaláról "pozitív diszkriminációként", olyan kedvezményszabályként értelmezte, amelyre senkinek nincs Alkotmányon alapuló joga. A munkaviszony megszüntetését a munkáltató számára nehezítő feltételek előírásánál és azok megváltoztatásánál - ebből következően - a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. A tárgyalt kedvezménynek a nyugdíjasnak minősülő munkavállalókat érintő megszüntetése nem jelenti szerzett jog alkotmányellenes elvonását. A vizsgált szabály - az indítványozó felfogásával ellentétben - nem ad alapot a munkajogviszony nyugdíjra való jogosultság miatti megszüntetésére. A támadott rendelkezés a nyugdíjasnak minősülő munkavállalók vonatkozásában azt jelenti, hogy a munkáltatónak a jogviszony rendes felmondással történő megszüntetése esetében nem kell megindokolnia és egy esetleges munkaügyi jogvitában bizonyítania (sem a munkáltató működésével, sem a munkavállaló képességeivel, illetve munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggésben) az adott munkavállaló foglalkoztatásához fűződő érdeke megszűnését. Tekintettel arra, hogy az érintett munkavállalói kör számára a létfenntartáshoz való jövedelem a nyugdíjra való jogosultság folytán biztosított, a munkáltatói felmondás indokolási kötelezettség előírása útján történő korlátozása által nyújtott kedvezmény nem minősül meghatározó elemnek a munkajogviszony létesítésekor és fenntartásakor.
Az indítványozó - álláspontja alátámasztására - felhívta az Alkotmánybíróság néhány olyan határozatát is, amelyben a testület a szerzett jogok védelmére vonatkozó követelmények érvényesülését vizsgálta, a felsorolt határozatokra való hivatkozást azonban az Alkotmánybíróság - a következők szerint - nem találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában (ABH 1993, 364.) kivételes, a társadalombiztosítás rendszerébe nem illeszkedő kiemelt nyugdíjak és nyugdíj-kiegészítések megszüntetésének alkotmányosságáról döntött (ennek során elutasította a szerzett jogok visszaható hatályú visszavonása miatti alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt) . A 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban (ABH 1995, 188.) az Alkotmánybíróság a szociális ellátási rendszerben biztosított, a társadalombiztosítási ellátásokhoz szorosan kapcsolódó támogatások átmenet nélküli megváltoztatása, a 16/1996. (V. 3.) AB határozatban (ABH 1996, 61.) pedig adójogi tárgyú jogalkotás (határozott időre szóló adókedvezménynek a határidő ' lejártát megelőző megváltoztatása) alkotmányossága kérdésében foglalt állást. E határozatokban foglaltak - az indítványok eltérő tárgya és tartalma miatt - nem vonatkoztathatók a jelen eljárásban elbírált kérdés megítélésére.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Mt. 89. § (6) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközés miatti alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, megállapítható-e az Üszt. 28. § (1) bekezdés d) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelme miatti alkotmányellenessége az indítványozó által hivatkozott, az Üszt. 26. § k) pontjával való állítólagos ellentmondás folytán.
Az Üszt. indítványozó által megjelölt, egymással ellentétben állónak vélt rendelkezéseit az Üszt. "Az ügyészségi szolgálati viszony megszűnése" címet viselő IV. fejezete tartalmazza. Az Üszt. e fejezeten belül "A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnése" alcím alatt tárgyalja azokat az esetköröket, amelyek a fenti körbe tartozó jogalanyok szolgálati viszonya megszűnését eredményezik. A 26. § a szolgálati viszony megszűnésére vezető okok között sorolja fel a 70. életév betöltését [k) pont] és a felmentést [b) pont]. Ez utóbbi, a jogviszony megszüntetésére alapot adó jogcím alkalmazásának feltételeit a 28. § tartalmazza. A 28. § (1) bekezdés d) pontja a felmentést a legfőbb ügyész számára abban az esetben teszi lehetővé, ha az ügyész rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül, vagy a 70. életévét még nem töltötte be, de az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri. Az Üszt. 26. § k) pontja tehát a jogviszonynak a törvényben meghatározott esemény (a 70. életév betöltése) bekövetkeztével történő ex lege megszűnését szabályozza, míg a 28. § (1) bekezdés d) pontja a jogviszonynak a munkáltatói jogkör gyakorlója általi, egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetésének egyik konkrét tényállását rögzíti. E szabályok - a saját jogú nyugdíjban (rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesülő ügyész szolgálati jogviszonyának felmentés útján való megszüntetését lehetővé tévő, illetve a szolgálati viszony meghatározott életkor betöltésével való megszűnését előíró rendelkezések - a megszűnésre vezető eltérő esetkörökre vonatkoznak, következésképp nem merülhet fel a vitatott rendelkezésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközés miatti alkotmányellenessége. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Üszt. 28. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. február 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.