adozona.hu
BH+ 2014.12.558
BH+ 2014.12.558
A munkavállalóra nézve terhesebb kármegosztást megalapozta a munkavállalónak az a súlyosan szabálytalan munkavégzése, hogy a veszélyes szerszámmal dolgozó munkatársát az előírásokkal ellentétesen megközelítette, és ezáltal a veszélyes szerszám működési körébe kerülve szenvedett balesetet [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1) bek., (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1994-től állt az alperes alkalmazásában villamoshálózat szerelő, karbantartó szakmunkásként. Feladatai közé tartozott, hogy időnként a villamos-felsővezetékek alatt a terület megtisztításában is részt vegyen. Ez a munka azt jelentette, hogy a gépkezelő egy STIHL 500-as jelű motoros berendezéssel vágta az aljnövényzetet, a segítő mögötte haladva pedig ezeket összerendezte. Az I. r. felperesnek gépkezelői vizsgája nincsen, a gép használatára engedéllyel sem rendelkezett, segéd...
BH+ 2014.12.558 A munkavállalóra nézve terhesebb kármegosztást megalapozta a munkavállalónak az a súlyosan szabálytalan munkavégzése, hogy a veszélyes szerszámmal dolgozó munkatársát az előírásokkal ellentétesen megközelítette, és ezáltal a veszélyes szerszám működési körébe kerülve szenvedett balesetet [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1) bek., (3) bek.].
Az I. r. felperes 1994-től állt az alperes alkalmazásában villamoshálózat szerelő, karbantartó szakmunkásként. Feladatai közé tartozott, hogy időnként a villamos-felsővezetékek alatt a terület megtisztításában is részt vegyen. Ez a munka azt jelentette, hogy a gépkezelő egy STIHL 500-as jelű motoros berendezéssel vágta az aljnövényzetet, a segítő mögötte haladva pedig ezeket összerendezte. Az I. r. felperesnek gépkezelői vizsgája nincsen, a gép használatára engedéllyel sem rendelkezett, segédmunkát kellett végeznie.Az I. r. felperes 2007. március 20-án a munkatársaival együtt erdőnyiladék tisztítási munkát végzett. A munka irányítója R. B., míg a gépkezelő V. A. volt, aki a körfűrészlappal felszerelt motoros kaszával végezte a feladatot. Az I. r. felperes mögötte haladt, és egy 2-3 méter hosszú farúddal segítette elő a kivágott fák dőlését a megfelelő irányba.
A munkavégzés közben az I. r. felperes anélkül, hogy az előtte haladó V. A.-nak jelezte volna, az előírt bal oldal helyett jobb oldalról megkísérelte őt kikerülni. Közben egy véletlen folytán a gépkezelő kezében a körfűrészlap megpattant, a válláról leesett, jobbról kicsapódott, és a fűrészlap eltalálta az I. r. felperes lábát, elvágva azon az idegszálat, valamint izomsérülést és sípcsonttörést okozva.
A munkáltató a balesetet üzemi balesetnek minősítette, majd a sérülés következtében az ORSZSZI elsőfokú orvosi bizottsága szakvéleményében 40 %-ban véleményezte az össz-szervezeti egészségkárosodást.
Az I. r. felperes feleségével (II. r. felperes), és három gyermekével (III-IV-V. r. felperesek) falun, kertes családi házban élnek. Az I. r. felperes nemcsak a házhoz tartozó kertben végezte a munkálatokat, hanem emellett részben, illetve egészben a tulajdonát képező gyümölcsösökben is, ahol almafák metszését, talajmunkákat, fűkaszálást, permetezést, trágyázást kellett ellátnia, és traktort is vezetett.
A felperesek a baleseti sérülés miatt kártérítési igénnyel fordultak először a munkáltatóhoz, majd keresetet nyújtottak be a bírósághoz. Ebben az I. r. felperes 5 000 000 forint, a II. r. felperes 500 000 forint, a gyermekek pedig fejenként 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. r. felperes ezen túlmenően háztartási kisegítés címén, rezsi többletköltségként, telefon többletköltség címén, mezőgazdasági kisegítő címén és jövedelemkiesésként is meghatározott összeg megfizetését igényelte kamataival együtt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete szerint az I. r. felperes személyes meghallgatása során megerősítette, hogy 1994 januárjától végzi szinte folyamatosan azt a munkát amivel a balesetet is elszenvedte, félévenként jártak oktatásra ahol mindig elmondták, a segítőnek hogyan kell ellátnia a tevékenységet.
Lényegesnek ítélte a bíróság azt is, hogy az I. r. felperes évek óta V. A.-val párban végezte ezt a munkát, amelyből az is következik, hogy összeszokott párost alkottak. A személyes nyilatkozatából megállapítható volt, hogy V. A.-t akarta a baleset előtt kikerülni, de erről nem szólt, munkatársa pedig hátrafelé nem láthatott, nem észlelhette a felperes mozgását.
A bíróság tanúként hallgatta meg V. A.-t, aki elmondta, hogy a rendszeres oktatásokon elhangzott, miszerint a gépkezelőtől 15 méterre nem tartózkodhat senki, bár ő ezt úgy értette, hogy a mögötte haladóra nem lehet veszélyes, így csak előtte nem lehet ebben a távolságban munkatárs. A tanú nyilatkozata szerint semmi nem indokolta, hogy az I. r. felperes elé lépjen, de bal oldalról egyébként nem tudta volna kikerülni a csatornapart miatt.
R. B. munkairányító megerősítette az I. r. felperes azon nyilatkozatát, hogy a reggeli eligazításnál még ő volt az, aki a figyelmet felhívta a munka veszélyességére, de elmondása szerint mindenki tudta a 15 méteres kört, vagyis hogy azon belül nem lehet tartózkodni. Nem volt szükség arra, hogy a gépkezelő mögött haladjon az I. r. felperes, és a farúddal irányítsa a fa dőlését.
Azt, hogy a gépen egyébként matrica is figyelmeztetett arra, miszerint 15 méteres körön belül a gépkezelőtől senki nem tartózkodhat, megerősítette V. A. és R. B. is.
Az I. r. felperes állításának, mely szerint ő maga kezelte időnként a gépet annak ellenére, hogy engedélye nem volt, a bíróság nem tulajdonított jelentőséget, mivel a baleset nem ennek során következett be.
Az elsőfokú bíróság utalva az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1), (2), (3) és (5) bekezdésében foglaltakra arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató működési körével összefüggésben következett be a baleset, így azt kellett vizsgálni, hogy az részéről elhárítható volt-e.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a káreseményt kizárólag az okozta, hogy az I. r. felperes vétkesen és súlyosan megszegte a biztonságos munkavégzésre irányuló szabályokat. Amennyiben betartotta volna a 15 méteres sugarú kör szabadon hagyására vonatkozó előírást, és a gépkezelő bal oldalán tartózkodik, nem lép indokolatlanul a társa elé, a baleset nem következett volna be.
Az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében folytatott le bizonyítást, az előterjesztett kárigényeket is vizsgálta, és azokat megalapozatlannak találta mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperest 20%-os kárfelelősség terheli a felperes által 2007. március 20-án elszenvedett balesetért; egyebekben a törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a baleset az alperes működési körén belül következett be, hiszen az I. r. felperes munkavégzés során szenvedte el a sérülését. A munkáltató nem is hivatkozott arra, hogy a kárnak a működési körén kívül eső elháríthatatlan oka volt, csak azzal védekezett, hogy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte azt elő.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes a lefolytatott eljárás során nem tudta azt bizonyítani, hogy a munkáltató a munkavédelmi oktatás körében kitanította a dolgozókat arra, miszerint a gépkezelőt 15 méteres sugarú körben senki sem közelítheti meg. Az alperes nem bizonyította, hogy a munkavállalók rendszeres munkavédelmi oktatásán konkrétan mi hangzott el.
A bírói gyakorlat szerint a munkáltató vétkessége enyhíti a munkavállaló vétkes magatartásának megítélését, azonban súlyos, vagy sorozatos munkavállalói mulasztások esetén a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány is megállapítható (EBH 2008.1902. számú elvi határozat).
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a baleset több tényező hatására következett be. Az alperes nem megfelelően végezte a munkavállalók munkavédelmi oktatását, nem tájékoztatta őket arról, hogy a gépkezelő közelében 15 méteres sugarú körben senki sem tartózkodhat. Az I. r. felperes azonban tudatában volt annak, hogy a géppel dolgozó személyt jobb oldalról nem kerülheti meg, mert az balesetveszélyes helyzetet teremt. Ennek ellenére így járt el, a gépkezelőt jobb oldalról megkerülte, miközben a motoros kasza kicsapódott. A munkavégzés helyén a bal oldalon kanális volt, ezért ebben az esetben az I. r. felperesnek meg kellett volna várnia azt, amíg a gépkezelő a munkavégzést befejezi, ezt követően kerülhette volna meg jobbról a munkatársát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. felperes olyan súlyosan vétkes magatartást fejtett ki amikor a működő motoros kaszával munkát végző kollégáját 15 méteren belül jobbról megközelítette, hogy ez megalapozta a rá nézve terhesebb kárviselési arányt.
A bíróság a jogalapról döntött, az összegszerű igények elbírálására pedig a munkaügyi bíróságot utasította.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett új határozat meghozatalát kérték az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítása érdekében. Másodlagos kérelmükben az alperes 60%-os kártérítési felelősségének meghatározását igényelték.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokon eljárt bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor úgy alkalmazott a munkavállalóra terhesebb 20-80%-os kármegosztást, hogy egyrészt annak kellő részletességű magyarázatát nem adta, másrészt az általa leírtak ellentmondanak a közbenső ítélet indokolásában kifejtett egyéb megállapításoknak.
A másodfokú ítélet szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy munkavédelmi oktatás keretében kitanította a dolgozókat arra, hogy a gépkezelőt 15 méteres sugarú körben nem lehet megközelíteni, továbbá igazolt, hogy az alperesnél eltűrt gyakorlat volt ennek megszegése.
Az I. r. felperest nem terheli vétkes magatartás arra tekintettel, hogy jobbról, és nem balról közelítette meg a gépkezelőt, hiszen valamennyi tanú elmondta és a munkabaleseti jegyzőkönyvben is leírásra került, hogy a konkrét munkavégzési helyen fizikailag lehetetlen lett volna balról megközelíteni a gépkezelőt, mivel ott vizesárok és partoldal volt.
Amennyiben mégis megállapítható lenne valamilyen vétkes magatartás az I. r. felperes részéről, a kármegosztás alkalmazása során a bírói gyakorlat alapján figyelemmel kell lenni mindkét fél, így az alperes vétkességére is, és annak mérlegelésével megállapítani a kárviselési arányt. Jelen esetben az, hogy az alperesnél a megfelelő munkavédelmi oktatás nem volt bizonyítható, valamint hogy eltűrt gyakorlat volt a gépkezelő 15 méteren belüli megközelítése, az alperes súlyos gondatlanságát és ezáltal a rá terhesebb kárviselési arányt megalapozza.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., BH 2001.197., BH 2002.29.]. Jelen esetben ez azonban nem volt megállapítható.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a baleset az alperes működésével összefüggésben következett be, ezért vizsgálni kellett a munkáltató által felhozott kimentési okot.
Az eljárás során a felperes maga is azt állította, hogy a sérülést okozó motoros kasza használatával tisztában volt, azt is tudta, hogy a működő gépet tilos megközelíteni, valamint, hogy a fűrészelő munkatárs kizárólag bal oldalról kerülhető.
A bizonyítási eljárás eredményeként kétséget kizáróan rögzíthető volt, hogy a munkavállalók munkavédelmi oktatáson részt vettek, de az nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy ott pontosan mi hangzott el különös tekintettel a működő gép körüli "biztonsági övezetet illetően".
Az I. r. felperes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy "a munkavégzéssel kapcsolatosan jártunk oktatásokra félévenként, nekem nem volt kiképzésem arra, hogy ezt a STIHL-fűrészt kezeljem, de ennek ellenére együtt voltunk, valamennyi munkavállaló egyszerre kapta az oktatást a munkavédelemmel kapcsolatosan. Ezen az oktatáson elmondták azt is, hogy a segítőnek hogyan kell végeznie a munkát". Előadta továbbá azt, hogy "azt sem mondták, hogy 15 méteres távolságban nem lehetek a közelében, azt tudom, hogy volt egy biztonsági övezet, amiben nem lehetett tartózkodni és azt is tudom, hogy az én balesetem után emelték ezt fel 15 méterre". V. A. gépkezelő tanúvallomása szerint "évente volt arra vonatkozóan oktatás, hogy hogyan kell biztonságosan ezt a munkát elvégezni. Az oktatásokat követően számonkérés is volt, tesztlapokat kellett erről kitöltenünk. Az oktatáson elmondták azt, hogy a 15 méterre nem tartózkodhat a gépkezelőtől senki, de arról, hogy ez a gép kicsapódhat a kezelő kezéből, arról nem szóltak semmit. Ezt a 15 méteres tartózkodást is félreértettük, én magam is azt hittem, hogy csak a gépkezelő előtt nem lehet senki 15 méteres távolságban..." "... a segítő mindig a gépkezelő mögött tartózkodik, a baleset pedig úgy következett be, hogy a felperes belépett elém. Nem szólt nekem arról, hogy elém lépne, és csak egy pillanat volt, már ott is volt mellettem, előttem". Gy. A. szintén megerősítette, hogy tudott volt, miszerint a gépkezelő mögött távolságot kellett tartani, emlékezete szerint ez 4-5 méter lehetett.
A fentiek alapján azt lehetett megállapítani, hogy az alperes tartott oktatást, ott azonban nem kaptak egyértelmű eligazítást a munkavállalók a követési távolságot illetően. Azt a felperes is állította, hogy a biztonsági övezet betartásának szükségességével tisztában volt, továbbá állította, hogy "V. A. mögött egy 50-70 cm-re álltam, tehát elég közel voltam hozzá".
Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy az I. r. felperest nem terheli vétkes magatartás arra tekintettel, hogy jobbról és nem balról közelítette meg a gépkezelőt, mivel a konkrét munkavégzési helyen a bal oldalon vizesárok és part húzódott. A felperes szakmunkás volt, de az általános élettapasztalat mellett (a rossz munkahelyi körülmények ellenére is) elvárható volt az előírás szerinti munkavégzés. Amennyiben az előtte haladó munkatársat az előírás szerinti bal oldalról megközelíteni nem tudta, úgy meg kellett volna várnia, amíg a fűrészgép leáll.
A fentiekből következően tehát helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató az oktatási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, a 15 méteres biztonsági körről megfelelő tájékoztatást nem adott, a munkavállaló azonban tisztában volt azzal, hogy nagyobb "követési távolságot" kell tartania, és az előtte haladó veszélyes szerszámmal dolgozó munkatárs kizárólag bal oldalról kerülhető.
A másodfokú bíróság helyesen, a bizonyítékok részletes értékelése mellett döntött a 20 - 80%-os felperesre terhesebb kárviselésről, amelynek megfelelő indokát is adta. A felperesnek a Pp. 221. §-ának megsértésére vonatkozó felülvizsgálati érvelése alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.673/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Simon D. Gábor ügyvéd (Budapesti 384. sz. Ügyvédi Iroda) által képviselt K. A. I. r., K.-né K. T. II. r., kk. K. B. III. r., kk. K. L. IV. r., kk. K. M. V. r. felpereseknek a dr. Hajdu Krisztina ügyvéd által képviselt M. Zrt. alperes ellen - amely perbe a dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt A. H. Zrt. beavatkozó beavatkozott - munkáltató egészségsértése miatti kártérítés megállapítása iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.362/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.061/2013/6. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. október 15. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.061/2013/6. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek személyenként 10 000 (tízezer) - 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
Az I. r. felperes 1994-től állt az alperes alkalmazásában villamoshálózat szerelő, karbantartó szakmunkásként. Feladatai közé tartozott, hogy időnként a villamos-felsővezetékek alatt a terület megtisztításában is részt vegyen. Ez a munka azt jelentette, hogy a gépkezelő egy STIHL 500-as jelű motoros berendezéssel vágta az aljnövényzetet, a segítő mögötte haladva pedig ezeket összerendezte. Az I. r. felperesnek gépkezelői vizsgája nincsen, a gép használatára engedéllyel sem rendelkezett, segédmunkát kellett végeznie.
Az I. r. felperes 2007. március 20-án a munkatársaival együtt erdőnyiladék tisztítási munkát végzett. A munka irányítója R. B., míg a gépkezelő V. A. volt, aki a körfűrészlappal felszerelt motoros kaszával végezte a feladatot. Az I. r. felperes mögötte haladt, és egy 2-3 méter hosszú farúddal segítette elő a kivágott fák dőlését a megfelelő irányba.
A munkavégzés közben az I. r. felperes anélkül, hogy az előtte haladó V. A.-nak jelezte volna, az előírt bal oldal helyett jobb oldalról megkísérelte őt kikerülni. Közben egy véletlen folytán a gépkezelő kezében a körfűrészlap megpattant, az V. A. válláról leesett, jobbról kicsapódott, és a fűrészlap eltalálta az I. r. felperes lábát, elvágva azon az idegszálat, valamint izomsérülést és sípcsonttörést okozva.
A munkáltató a balesetet üzemi balesetnek minősítette, majd a sérülés következtében az ORSZSZI elsőfokú orvosi bizottsága szakvéleményében 40 %-ban véleményezte az össz-szervezeti egészségkárosodást.
Az I. r. felperes feleségével (II. r. felperes), és három gyermekével (III-IV-V.r. felperesek) falun, kertes családi házban élnek. Az I. r. felperes nemcsak a házhoz tartozó kertben végezte a munkálatokat, hanem emellett részben, illetve egészben a tulajdonát képező gyümölcsösökben is, ahol almafák metszését, talajmunkákat, fűkaszálást, permetezést, trágyázást kellett ellátnia, és traktort is vezetett.
A felperesek a baleseti sérülés miatt kártérítési igénnyel fordultak először a munkáltatóhoz, majd keresetet nyújtottak be a bírósághoz. Ebben az I. r. felperes 5 000 000 forint, a II. r. felperes 500 000 forint, a gyermekek pedig fejenként 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. r. felperes ezen túlmenően háztartási kisegítés címén, rezsi többletköltségként, telefon többletköltség címén, mezőgazdasági kisegítő címén és jövedelemkiesésként is meghatározott összeg megfizetését igényelte kamataival együtt.
A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.362/2011/33. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és az I. r. felperest perköltség viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság ítélete szerint az I. r. felperes személyes meghallgatása során megerősítette, hogy 1994. januárjától végzi szinte folyamatosan azt a munkát amivel a balesetet is elszenvedte, félévenként jártak oktatásra ahol mindig elmondták, a segítőnek hogyan kell ellátnia a tevékenységet.
Lényegesnek ítélte a bíróság azt is, hogy az I. r. felperes évek óta V. A.-val párban végezte ezt a munkát, amelyből az is következik, hogy összeszokott párost alkottak. A személyes nyilatkozatából megállapítható volt, hogy V. A.-t akarta a baleset előtt kikerülni, de erről nem szólt, munkatársa pedig hátrafelé nem láthatott, nem észlelhette a felperes mozgását.
A bíróság tanúként hallgatta meg V. A.-t, aki elmondta, hogy a rendszeres oktatásokon elhangzott, miszerint a gépkezelőtől 15 méterre nem tartózkodhat senki, bár ő ezt úgy értette, hogy a mögötte haladóra nem lehet veszélyes, így csak előtte nem lehet ebben a távolságban munkatárs. A tanú nyilatkozata szerint semmi nem indokolta, hogy az I. r. felperes elé lépjen, de bal oldalról egyébként nem tudta volna kikerülni a csatornapart miatt.
R. B. munkairányító megerősítette az I. r. felperes azon nyilatkozatát, hogy a reggeli eligazításnál még ő volt az, aki a figyelmet felhívta a munka veszélyességére, de elmondása szerint mindenki tudta a 15 méteres kört, vagyis hogy azon belül nem lehet tartózkodni. Nem volt szükség arra, hogy a gépkezelő mögött haladjon az I. r. felperes, és a farúddal irányítsa a fa dőlését.
Azt, hogy a gépen egyébként matrica is figyelmeztetett arra, miszerint 15 méteres körön belül a gépkezelőtől senki nem tartózkodhat, megerősítette V. A. és R. B. is.
Az I. r. felperes állításának, mely szerint ő maga kezelte időnként a gépet annak ellenére, hogy engedélye nem volt, a bíróság nem tulajdonított jelentőséget, mivel a baleset nem ennek során következett be.
Az elsőfokú bíróság utalva az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 174. § (1), (2), (3) és (5) bekezdésében foglaltakra arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató működési körével összefüggésben következett be a baleset, így azt kellett vizsgálni, hogy az részéről elhárítható volt-e.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a káreseményt kizárólag az okozta, hogy az I. r. felperes vétkesen és súlyosan megszegte a biztonságos munkavégzésre irányuló szabályokat. Amennyiben betartotta volna a 15 méteres sugarú kör szabadon hagyására vonatkozó előírást, és a gépkezelő bal oldalán tartózkodik, nem lép indokolatlanul a társa elé, a baleset nem következett volna be.
A bíróság álláspontja szerint a munkáltató felelőssége abban az esetben állt volna fenn, ha igazolja az I. r. felperes, hogy a tolórúd használatát a munkáltató előírta, azt a segítők nemcsak a maguk munkájának megkönnyítésére használták, vagy ha a baleset amiatt következett be, hogy a biztonsági zónán kívülre került a motoros gép. Ennek hiányában azonban nem nyert igazolást, hogy a baleset elháríthatatlan volt.
Az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében folytatott le bizonyítást, az előterjesztett kárigényeket is vizsgálta, és azokat megalapozatlannak találta mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.061/2013/6. számú közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperest 20 %-os kárfelelősség terheli a felperes által 2007. március 20-án elszenvedett balesetért. Mellőzte az I. r. felperest elsőfokú perköltség megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést, egyebekben a törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az alkalmazandó jogszabályok körét, de téves következtetésre jutott.
A törvényszék döntése meghozatala során hivatkozott az Mt. 174. §-ában foglaltakra, valamint a Pp. 206. §-ában rögzítettekre.
A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a baleset az alperes működési körén belül következett be, hiszen az I. r. felperes munkavégzés során szenvedte el a sérülését. A munkáltató nem is hivatkozott arra, hogy a kárnak a működési körén kívül eső elháríthatatlan oka volt, csak azzal védekezett, hogy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte azt elő.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a lefolytatott eljárás során nem tudta azt bizonyítani, hogy a munkáltató a munkavédelmi oktatás körében kitanította a dolgozókat arra, miszerint a gépkezelőt 15 méteres sugarú körben senki sem közelítheti meg. Az alperes nem bizonyította, hogy a munkavállalók rendszeres munkavédelmi oktatásán konkrétan mi hangzott el, a meghallgatott tanúk vallomása alapján pedig az volt megállapítható, hogy a géppel munkát végző dolgozó mellett bal oldalról kerülve egy másik dolgozó haladt, aki egy hosszabb rúd segítségével - tolórúd - a kivágott fa dőlését segítette a megfelelő irányba.
A következetes bírói gyakorlat szerint ha a veszélyes üzemnek minősülő gép megindításakor, mozgatásakor az azt kezelő nem győződik meg kellő gondossággal arról, hogy a veszélyes térben nem tartózkodik senki, e gondatlanságból eredő balesetért a munkáltató felelős (BH.2003.514.).
Az EBH.2008.1902. számú elvi határozat alapján a munkáltató vétkessége enyhíti a munkavállaló vétkes magatartásának megítélését, azonban súlyos, vagy sorozatos munkavállalói mulasztások esetén a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány is megállapítható.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a baleset több tényező hatására következett be. Az alperes nem megfelelően végezte a munkavállalók munkavédelmi oktatását, nem tájékoztatta őket arról, hogy a gépkezelő közelében 15 méteres sugarú körben senki sem tartózkodhat. Az I. r. felperes azonban tudatában volt annak, hogy a géppel dolgozó személyt jobb oldalról nem kerülheti meg, mert az balesetveszélyes helyzetet teremt. Ennek ellenére így járt el, a gépkezelőt jobb oldalról megkerülte, miközben a motoros kasza kicsapódott. A munkavégzés helyén a bal oldalon kanális volt, ezért ebben az esetben az I. r. felperesnek meg kellett volna várnia azt, amíg a gépkezelő a munkavégzést befejezi, ezt követően kerülhette volna meg jobbról a munkatársát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. felperes olyan súlyosan vétkes magatartást fejtett ki amikor a működő motoros kaszával munkát végző kollégáját 15 méteren belül jobbról megközelítette, hogy ez megalapozta a rá nézve terhesebb kárviselési arányt.
A bíróság a jogalapról döntött, az összegszerű igények elbírálására pedig a munkaügyi bíróságot utasította.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett új határozat meghozatalát kérték az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítása érdekében. Másodlagos kérelmükben az alperes 60 %-os kártérítési felelősségének meghatározását igényelték perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint lényeges eljárásjogi szabályt sért az ítélet, amely az indokolásában a kár megosztásának arányára, illetőleg összegszerűségére nézve nem ad kellő magyarázatot, illetve az indokolás nincs összhangban a rendelkező résszel. Konkrét esetben a másodfokon eljárt bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor úgy alkalmazott a munkavállalóra terhesebb 20-80 %-os kármegosztást, hogy egyrészt annak kellő részletességű magyarázatát nem adta, másrészt az általa leírtak ellentmondanak a közbenső ítélet indokolásában kifejtett egyéb megállapításoknak.
A másodfokú ítélet szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy munkavédelmi oktatás keretében kitanította a dolgozókat arra, hogy a gépkezelőt 15 méteres sugarú körben nem lehet megközelíteni, továbbá igazolt, hogy az alperesnél eltűrt gyakorlat volt ennek megszegése.
Az I. r. felperest nem terheli vétkes magatartás arra tekintettel, hogy jobbról, és nem balról közelítette meg a gépkezelőt, hiszen valamennyi tanú elmondta és a munkabaleseti jegyzőkönyvben is leírásra került, hogy a konkrét munkavégzési helyen fizikailag lehetetlen lett volna balról megközelíteni a gépkezelőt, mivel ott vizesárok és partoldal volt.
Amennyiben mégis megállapítható lenne valamilyen vétkes magatartás az I. r. felperes részéről, a kármegosztás alkalmazása során a bírói gyakorlat alapján figyelemmel kell lenni mindkét fél, így az alperes vétkességére is, és annak mérlegelésével megállapítani a kárviselési arányt. E körben iránymutató lehet az EH 2004.1058 számon közzétett elvi határozat. Ezen döntés a munkáltató nagyobb arányú felelősségét állapította meg figyelemmel az Mt. 175. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, valamint a 174. § (1) bekezdésére is. Jelen esetben is - függetlenül attól, hogy terheli-e vétkes magatartás az I. r. felperest vagy sem - egy esetleges kármegosztás megállapítása során figyelemmel kell lenni az alperes vétkességére és annak mértékére is. Az pedig, hogy az alperesnél a megfelelő munkavédelmi oktatás nem volt bizonyítható, valamint hogy eltűrt gyakorlat volt a gépkezelő 15 méteren belüli megközelítése, az alperes súlyos gondatlanságát és ezáltal a rá terhesebb kárviselési arányt megalapozza.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperesek perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., BH 2001.197, BH 2002.29]. Jelen esetben ez azonban nem volt megállapítható.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a baleset az alperes működésével összefüggésben következett be, ezért vizsgálni kellett a munkáltató által felhozott kimentési okot.
Az eljárás során a felperes maga is azt állította, hogy a sérülést okozó motoros kasza használatával tisztában volt, azt is tudta, hogy a működő gépet tilos megközelíteni, valamint, hogy a fűrészelő munkatárs kizárólag bal oldalról kerülhető.
A bizonyítási eljárás eredményeként kétséget kizáróan rögzíthető volt, hogy a munkavállalók munkavédelmi oktatáson részt vettek, de az nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy ott pontosan mi hangzott el különös tekintettel a működő gép körüli "biztonsági övezetet illetően".
Az I. r. felperes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy "a munkavégzéssel kapcsolatosan jártunk oktatásokra félévenként, nekem nem volt kiképzésem arra, hogy ezt a STIHL-fűrészt kezeljem, de ennek ellenére együtt voltunk, valamennyi munkavállaló egyszerre kapta az oktatást a munkavédelemmel kapcsolatosan. Ezen az oktatáson elmondták azt is, hogy a segítőnek hogyan kell végeznie a munkát" (1.M.362/2011/17. számú jegyzőkönyv, 3. oldal 2. bekezdés). Előadta továbbá azt, hogy "azt sem mondták, hogy 15 méteres távolságban nem lehetek a közelében, azt tudom, hogy volt egy biztonsági övezet, amiben nem lehetett tartózkodni és azt is tudom, hogy az én balesetem után emelték ezt fel 15 méterre (17. sorszámú jegyzőkönyv, 3. oldal utolsó bekezdés). V. A. gépkezelő tanúvallomása szerint pedig "emlékezetem szerint évente volt arra vonatkozóan oktatás, hogy hogyan kell biztonságosan ezt a munkát elvégezni. Az oktatásokat követően számonkérés is volt, tesztlapokat kellett erről kitöltenünk. Az oktatáson elmondták azt, hogy a 15 méterre nem tartózkodhat a gépkezelőtől senki, de arról, hogy ez a gép kicsapódhat a kezelő kezéből, arról nem szóltak semmit. Ezt a 15 méteres tartózkodást is félreértettük, én magam is azt hittem, hogy csak a gépkezelő előtt nem lehet senki 15 méteres távolságban..." "... a segítő mindig a gépkezelő mögött tartózkodik, a baleset pedig úgy következett be, hogy a felperes belépett elém. Nem szólt nekem arról, hogy elém lépne, és csak egy pillanat volt, már ott is volt mellettem, előttem" (17. sorszámú jegyzőkönyv, 5. oldal 8. - 10. bekezdés). Gy. A., aki több évvel ezelőtt dolgozott az alperesnél, szintén megerősítette, hogy tudott volt, miszerint a gépkezelő mögött távolságot kellett tartani, emlékezete szerint ez 4-5 méter lehetett (33. sorszámú jegyzőkönyv, 3. oldal 1. bekezdés).
A fentiek alapján azt lehetett megállapítani, hogy az alperes tartott oktatást, ott azonban nem kaptak egyértelmű eligazítást a munkavállalók a követési távolságot illetően. Azt azonban a felperes is állította, hogy a biztonsági övezet betartásának szükségességével tisztában volt, továbbá állította, hogy "V. A. mögött egy 50-70 cm-re álltam, tehát elég közel voltam hozzá" (17. sorszámú jegyzőkönyv, 4. oldal 1. bekezdés).
Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy az I. r. felperest nem terheli vétkes magatartás arra tekintettel, hogy jobbról és nem balról közelítette meg a gépkezelőt, mivel a konkrét munkavégzési helyen a bal oldalon vizesárok és part húzódott. A felperes szakmunkás volt, de az általános élettapasztalat mellett (a rossz munkahelyi körülmények ellenére is) elvárható volt az előírás szerinti munkavégzés. Amennyiben az előtte haladó munkatársat az előírás szerinti bal oldalról megközelíteni nem tudta, úgy meg kellett volna várnia, amíg a fűrészgép leáll.
A fentiekből következően tehát helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató az oktatási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, a 15 méteres biztonsági körről megfelelő tájékoztatást nem adott, a munkavállaló azonban tisztában volt azzal, hogy nagyobb "követési távolságot" kell tartania, és az előtte haladó veszélyes szerszámmal dolgozó munkatárs kizárólag bal oldalról kerülhető.
A másodfokú bíróság helyesen, a bizonyítékok részletes értékelése mellett döntött a 20 - 80 %-os felperesre terhesebb kárviselésről, amelynek megfelelő indokát is adta. A felperesnek a Pp. 221. §-ának megsértésére vonatkozó felülvizsgálati érvelése alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperesek perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul. A perben az I. r. felperest munkavállalói költségkedvezmény, míg a II. - V. r. felpereseket személyes költségmentesség kedvezménye illette meg, így a felülvizsgálati eljárás illetéke az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az államot terheli.
Budapest, 2014. október 15.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.673/2013.)