adozona.hu
BH+ 2014.11.511
BH+ 2014.11.511
Munkavállalói kötelezettségszegés megállapítása hiányában is jogszerű a munkáltatói rendkívüli felmondás, ha a munkavállaló magatartása bizalomvesztést alapozott meg, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló a módosított keresetében az alperes munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a közgazdász végzettségű felperes 1998. december 15-étől állt az alperes alkalmazásában, 2006. január 1-jétől beruházás-előkészítési munkatárs I. munkakörben.
2007. január 2-án kapott megbízást "ke...
BH+ 2014.11.511 Munkavállalói kötelezettségszegés megállapítása hiányában is jogszerű a munkáltatói rendkívüli felmondás, ha a munkavállaló magatartása bizalomvesztést alapozott meg, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes munkavállaló a módosított keresetében az alperes munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a közgazdász végzettségű felperes 1998. december 15-étől állt az alperes alkalmazásában, 2006. január 1-jétől beruházás-előkészítési munkatárs I. munkakörben.
2007. január 2-án kapott megbízást "kerékpárok és tartozékok 2007-2009. évi beszerzés-beruházás" előkészítő feladatainak elvégzésére. Ezzel összefüggésben összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot tett.
A 2007. május 15-16-ai hétvégén szabadságon volt Szlovéniában. Ekkor Cs. Cs., az alperessel évek óta szerződéses kapcsolatban álló C. Kft. munkatársa gépkocsijával a szlovén L. településen lévő kerékpár szaküzletbe vitte, ahol a K. márkaképviselet három képviselőjével és az üzlet tulajdonosával tárgyalt.
2007. május 18-án kapott megbízást a "kerékpárok és tartozékaik" tárgyú nyílt közbeszerzési eljárásban a beszerzési bizottság elnöki tisztségére. Ez alkalomból is összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot írt alá.
Az alperes a nyílt közbeszerzési eljárásra vonatkozó felhívását 2007. augusztus 31-én tette közzé. Erre két ajánlattevő, köztük a C. Kft. jelentkezett. E cég még 2007. április 19-én eladási és szervizelési szerződést kötött K. kerékpárokra és oldalkocsikra a szlovén céggel. A megállapodásban a kft. vállalta, hogy Magyarország területén kizárólagos jogot garantál K. kerékpárok és oldalkocsik eladására és szervizelésére harmadik fél, az alperes Zrt. részére öt év időtartamra.
Az alperes 2007. november 26-án vállalkozási szerződést kötött a C. Kft.-vel kerékpárok gyártására és szállítására.
2007. december 30-ától kezdődően több internetes hírportálon, napi- és hetilapban a közbeszerzési eljárást és szerződést bíráló cikk jelent meg. 2009. május 9-én a HVG hetilap újságírója azzal kereste meg az alperest, hogy a szlovén K. igazgatójától olyan információt kapott, mely szerint a felperes volt az, aki már a tender kiírása előtt információt juttatott el a beszerzésről a későbbi győztesnek. Az újságíró 2008. május 12-ével bezáródó határidőt adott az alperesnek ezen információ cáfolására.
Az alperes pünkösd vasárnapján, 2008. május 11-én hallgatta meg a felperest, aki jegyzőkönyvben elismerte, hogy 2007. májusában a "K. embereivel" találkozott L.-ben, ahová a C. Kft. képviselője vitte autóval. Még május előtt megemlítette ugyanennek a C. képviselőnek, hogy az alperes kerékpár közbeszerzést fog kiírni, és kijelentéseket tett a beszerzés időtartamára, mennyiségére, műszaki adataira.
2008. május 13-án a HVG.hu és az Index.hu hírportálon megjelenő cikkekben közzétették, hogy az alperes embere már fél évvel a tender kiírása előtt tárgyalt a majdani nyertes cég képviselőjének társaságában Szlovéniában, ahová a C. Kft. egyik munkatársa kísérte el.
2008. május 13-án a munkáltatói jogkörgyakorló a felperest a munkaviszonyával kapcsolatos vétkes kötelezettségszegés miatti vizsgálat érdekében felmentette a munkavégzési kötelezettsége alól.
2008. május 16-án a felperes a 2008. május 11-ei jegyzőkönyv időpontjára, jogi képviselő hiányára hivatkozva kérte, hogy a jegyzőkönyv felhasználását a munkáltató mellőzze. Egyidejűleg az akkor feltett kérdéseket újból megválaszolta. Ebben nem tett említést arról, hogy hogyan utazott L.-be, és kivel találkozott a kerékpárboltban. Azt nyilatkozta továbbá, hogy 2007. május 29-ét követően a C. Kft.-vel nem tárgyalt a kerékpárok közbeszerzése tárgyában, és nem adott semmilyen tájékoztatást a közbeszerzésről.
2008. május 26-án a munkáltató a felperes munkaviszonyát az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2008. május 30-ával rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes 2007 tavaszán a szlovén L. településen a K. kerékpárbemutató termében sajtóértesülések szerint a közbeszerzési eljárás későbbi nyertesének, a C. Kft.-nek egy munkatársával és a K. cég képviselőjével tárgyalt. Ezzel megsértette a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. tv. (a továbbiakban: Kbt.) verseny tisztasága és esélyegyenlőség biztosítása alapelveit. Ezen információk alapján az alperessel szembeni médiatámadások miatt szükségessé vált a történtek és a felperes szerepének mielőbbi tisztázása.
2008. május 11-én jegyzőkönyvben elismerte, hogy baráti kapcsolatba került a C. Kft. felelős beosztású munkatársával, akinek a tudomására hozta, hogy a kerékpárok beszerzésére irányuló közbeszerzési eljárás előkészítésének vezetésével bízták meg. A későbbiekben a munkatárs által tervezett találkozóra került sor Szlovéniában egy kerékpárboltban, ahol nyilvánvalóvá válhatott az, hogy az alperes igényeit jól ismeri. Annak ellenére, hogy 2008. május 29-én aláírta a közbeszerzési összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot, a munkáltatónak a fentiekről nem számolt be. Mindezzel megerősítette az alperest durván támadó, jóhírnevét sértő sajtóértesüléseket, ezért az alperes Zrt. kénytelen volt a közbeszerzési döntőbizottság vizsgálatát kezdeményezni. A munkáltatót a felperes által teremtett helyzet késztette olyan lépésekre, amelyek miatt jelentős erkölcsi kára keletkezett a folyó vizsgálat végkimenetelétől függetlenül.
A 2008. május 11-ei felperesi nyilatkozatot a munkáltató nem tudja semmisnek tekinteni. Ha ugyanis az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak akkor azért, ha pedig a munkáltatót ilyen kínos helyzetben kitalált történettel megtévesztette, akkor ez utóbbi miatt van jelentősége.
A munkáltató a történtek mielőbbi tisztázása érdekében megtette az intézkedéseket, azonban a felperes ténylegesen betöltött szerepének rövid időn belüli megállapítására nem lát lehetőséget. Kiemelt jelentőségű munkakört tölt be, jelenleg is több beszerzési bizottságban lát el tagsági, elnöki tisztséget, elengedhetetlen a megbízhatóságába vetett munkáltatói bizalom, amely a fenti okok miatt jelentős mértékben megrendült. Ezért nem várható el a munkaviszonya fenntartása a munkáltatótól.
A felperes által becsatolt M. G. közbeszerzési tanácsadó, valamint a bíróság által kirendelt dr. K. K. közbeszerzési szakértő véleménye alapján a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes részéről a közbeszerzési eljárás előkészítése és lebonyolítása keretében végzett tevékenységgel kapcsolatban nem volt megállapítható a Kbt. rendelkezéseinek a megsértése. A rendkívüli felmondás azon hivatkozása tehát, miszerint a felperes megsértette a Kbt. alapelveit, nem valós. Ennek azonban nincs jelentősége, mert az alperes nem erre alapította az intézkedését. Nem érinti a jognyilatkozat jogszerűségét az sem, hogy a felperes l-jei látogatása és a rendkívüli felmondás közlése között több mint egy év eltelt.
A bizonyítási eljárás során megállapítható volt, hogy a médiában támadták az alperes kerékpárokkal kapcsolatos közbeszerzési eljárását. 2008 májusában már a felperes is megnevezésre került ezzel összefüggésben. Az alperes ezért rendelte el a felperes meghallgatását a szerepének mielőbbi tisztázása érdekében. A felperes az Mt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségének eleget téve tett vallomást 2008. május 11-én. Ezen előadásában foglaltak alapján dr. K. K. szakértő véleménye szerint a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség biztosítása alapelveit megsértette. Ezért az alperes indokoltan indított eljárást a felperessel szemben. A felperes azonban 2007. május 16-án a korábbi nyilatkozatát visszavonva olyan előadást tett, amelyben a szlovéniai látogatás körülményeit érdemben már nem taglalta, így alkalmatlan volt arra, hogy a sajtó információira a munkáltató érdemben válaszolni tudjon. A munkáltató ugyanakkor nem hagyhatta figyelmen kívül a 2008. május 11-ei jegyzőkönyvben tett felperesi előadást, ezért alappal jutott arra a következtetésre, hogy a felperes szerepe rövid időn belül nem volt tisztázható a l-jei látogatással összefüggésben.
Az egymásnak ellentmondó két nyilatkozat kapcsán nem állapítható meg a felperes részéről a munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése. A felperesnek ugyanis az együttműködés keretében a nyilatkozattételre volt kötelezettsége, aminek eleget is tett. Az, hogy a két nyilatkozat a tartalmi változtatás miatt már nem teszi lehetővé a vitatott helyzet rekonstruálását, a bíróság álláspontja szerint olyan helyzetet teremtett, amely alkalmas az alperes által hivatkozott munkáltatói bizalomvesztésre. Ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára alapított rendkívüli felmondás megalapozott.
A munkáltató a felperesnek a 2008. május 11-ei és május 16-ai nyilatkozatát, illetőleg annak körülményeit értékelte, és nem a szlovéniai találkozón tanúsított magatartását, ezért annak nincs jelentősége, hogy a munkáltató megkísérelte-e az ügy tisztázását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a rendkívüli felmondás indokai között szerepel olyan konkrétan megnevezett magatartás, amellyel összefüggésben a munkáltató a Kbt. alapelveinek megsértésére hivatkozott kötelezettségszegésként. Ezekhez a sérelmezett magatartásokhoz kapcsolódóan az alperes az elsőfokú eljárásban az Mt. 103. § (1) bekezdésében írtakra is hivatkozott, ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kötelezettségszegés meglétét helyesen vizsgálta a munkaügyi bíróság, hiszen közbeszerzési szakértőt is kirendelt, majd azt állapította meg, hogy a felperes a Kbt. alapelveit a sérelmezett magatartásokkal nem sértette meg.
Az alperes az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett, a fellebbezési ellenkérelmében egyetértett az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekkel, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt korlátozás miatt nem vizsgálta, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségszegés fennállt-e.
A rendkívüli felmondásnak azonban van egy további, az előzőektől elkülönülő indoka, amellyel kapcsolatban az alperes az elsőfokú eljárásban többször úgy nyilatkozott, hogy emiatt szüntette meg rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát. Ez az indok az, hogy a felperes a munkáltató előtt tett egy írásbeli nyilatkozatot, amelyet pár nappal később visszavont, és eltérő előadást tett május 16-án. A rendkívüli felmondásnak ezt az indokát helyesen minősítette az elsőfokú bíróság olyannak, amely az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja szerint az intézkedést megalapozta. Nem ütközik - a felperes álláspontjával ellentétben - a BH 1994.702 szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekbe az, ha a rendkívüli felmondás az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő okokra is hivatkozik.
A rendkívüli felmondás bár nem nevesíti a 2008. május 11-ei nyilatkozat visszavonását és a történtek más módon való előadását, de arra egyértelműen utal. Ezért a felperes a fellebbezésében alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság olyan indokot vizsgált, amely nem volt a rendkívüli felmondásban.
Az alperesnek érdeke fűződött ahhoz, hogy a sajtónyilvánosság előtt tisztázni tudja a képviselőjének (a felperesnek) az eljárását, annak szabályszerűségét az L.-ben történtekkel, és a közbeszerzési eljárásban nyertes C. Kft. képviselőjével fennálló viszonyával kapcsolatban. Ezt azonban a felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozataira figyelemmel nem tudta megtenni. Ezért a felperesnek ez a magatartása okszerűen vezetett a bizalomvesztéshez, és emiatt a munkaviszonya rendkívüli felmondással való megszüntetéséhez. A rendkívüli felmondásnak az így kifejtett indoka világosan tartalmazza azt, hogy az alperesnek miért nincs szüksége a továbbiakban a felperes munkájára.
A felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy 2008. május 11-én a nyilatkozatát "presszió" hatására tette, ez az általa aláírt okirat tartalmából nem tűnik ki, és a nyilatkozat megtételénél jelen volt személyek tanúvallomásukban nem támasztották alá.
A rendkívüli felmondás indokául a felperes 2008. május 11-én kelt, majd május 13-án és 16-án visszavont nyilatkozatai szolgáltak. Ezért az alperes akkor, amikor a felperes munkaviszonyát a 2008. május 26-ai intézkedésével megszüntette, az Mt. 96. § (4) bekezdésében írt határidők egyikét sem lépte túl.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, és az MK. 95. állásfoglalásban foglaltakat sérti.
Nem felel meg a világos és okszerű indokolás követelményének a munkáltató intézkedése, mert abból az sem állapítható meg, hogy azt az alperes az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjára alapította. Az alperes a peres eljárás során is ellentmondó nyilatkozatot tett. A bíróságok megállapították, hogy részéről nem történt szabályszegés, de arra nem adtak magyarázatot, hogy miért volt szükség akkor a szabályszegés tényének vizsgálatára, ha annak hiánya megítélése szempontjából nem bír jelentőséggel.
Változatlanul hivatkozott arra, hogy a bíróságok megsértették a BH 1994.12. számú eseti döntésben foglalt elveket. Jogellenes ugyanis erre tekintettel a rendkívüli felmondás, mert az alperes által állított bizalomvesztésnek nem volt alapja, mivel sem jogszabályt, sem munkavégzésre vonatkozó egyéb szabályt nem szegett meg.
Vitatta a rendkívüli felmondás okszerűségét is. A bizalomvesztés összefoglaló okot az intézkedés az indokolásban korábban kifejtettekre alapítottan állapítja meg, hogy ezek miatt olyan mértékben megrendült a munkáltató bizalma a felperesben, amely miatt a munkaviszony már nem volt fenntartható. Ezen "fenti" okok azonban a perben nem bizonyítottak, illetve nem szerepel köztük az eljáró bíróságok által iratellenesen megállapított 2008. május 11-ei, 13-ai és 16-ai nyilatkozatok eltérő volta. A rendkívüli felmondás ugyanis nem nevesíti az első nyilatkozata visszavonását és a történtek más módon való előadását, erre még utalást sem tesz.
A 2008. május 11-ei meghallgatás és a nyilatkozatpontosítás között nincs olyan ellentmondás, amely a bizalom megingatására alkalmas lenne. Azon nyilatkozata, amellyel a szabályok súlyos megsértését elismerte, felelőtlen, át nem gondolt volt. A vizsgálatok bizonyították, hogy semmilyen szabályt nem szegett, okkal tagadta meg tehát ennek a tényét a későbbiek során. Ennyiben ellentétes a későbbi előadása a korábbival, azonban mivel ez megfelelt a valóságnak, terhére nem volt értékelhető.
Változatlanul hivatkozott a rendkívüli felmondás objektív és szubjektív határidejének elmulasztására.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértéseként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelésére. Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondás indokolását a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján, a nyilatkozattevő feltehető akaratára tekintettel értékelték, a felmondási okokról helyesen, a szövegösszefüggés alapján foglaltak állást.
Helytállóan fejtették ki, hogy a munkáltató intézkedése az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjára tartozó indokokat is tartalmazott. A bírói gyakorlat szerint függetlenül attól, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondás alapjául csupán csak az egyik, az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontját jelöli meg, az intézkedést annak tartalma alapján kell elbírálni.
A rendkívüli felmondási indok megjelölése esetén akkor is helye van az intézkedés jogszerűsége megállapításának, ha nem mindegyik indok bizonyul valónak, azonban a bebizonyosodott ok a munkáltató intézkedésének jogszerű indokaként szolgálhat (MD.I.220., 221., 222.]. Ezért helytállóan emelte ki a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen vizsgálta a rendkívüli felmondás kötelezettségszegést jelölő indokait, és ennek valótlanságára tekintettel foglalt állást a másik okról, a bizalomvesztésről is.
A felperes helytelenül értelmezte a BH 1994.12. számú határozatban foglaltakat. Egyrészt a rendkívüli felmondás nem az alkalmatlanságára, hanem bizalomvesztésre hivatkozott, másrészt a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása arra vonatkozik, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja akkor alkalmazható, ha a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő egyéb - munkaviszonyból származó kötelezettségszegéssel össze nem függő - magatartás az indok. Az eljáró bíróságok helyesen azt vizsgálták, hogy a rendkívüli felmondásban felhozott kötelezettségszegő magatartások hiányában is alapos volt-e a munkáltató bizalomvesztésre történő hivatkozása. Ezen indok értékelése kapcsán tehát nem annak volt jelentősége, hogy a hivatkozott kötelezettségszegések a perben nem voltak bizonyíthatóak, és ezért a felperes - a felülvizsgálati kérelemében is elismerten szabályszegéseket utóbb tagadó - későbbi nyilatkozatát jogszerűen tehette-e meg e tartalommal, hanem annak, hogy ezen nyilatkozata alappal vezethetett-e munkáltató részéről bizalomvesztésre.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében jogszerűen foglalt állást arról, hogy a felperes az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségének eleget téve tett nyilatkozatokat. Az egymásnak ellentmondó, a sajtóban írtakat egyrészt elismerő, majd azt tagadó, illetőleg érdemben arra nem nyilatkozó előadásai nem kötelezettségszegésként, hanem olyan munkavállalói magatartásként értékelhetőek, amelyek alapján a munkavállaló megbízhatóságába vetett bizalom megrendülhetett. Ez egy olyan helyzetben, amikor - mint ahogy arra a másodfokú bíróság is rámutatott - a munkáltatónak a sajtónyilvánosságot kapott közbeszerzési eljárás szabályszerűségét megkérdőjelező hírekkel szemben kell védekeznie, megállapítható.
A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mt. 96. § (4) bekezdésben foglalt határidőket a munkáltató intézkedése meghozatalakor nem sértette meg, a 2008. május 11-16-a közötti felperesi nyilatkozatokhoz képest 2008. május 26-án tette meg intézkedését.
(Kúria Mfv. I. 10.149/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Belányi Ágnes ügyvéd által képviselt G. L. felperesnek a dr. Harsányi Szilvia jogtanácsos által képviselt M. P. Zrt. alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.899/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.942/2010/4.számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. április 11. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.942/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 60 000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, az államnak - felhívásra - 324 900 (háromszázhuszonnégyezer-kilencszáz)forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s :
A felperes a módosított keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.899/2009/18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára 135 400 forint perköltség, az állam javára 324 900 forint kereseti illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a közgazdász végzettségű felperes 1998. december 15-étől állt az alperes alkalmazásában, 2006. január 1-jétől beruházás-előkészítési munkatárs I. munkakörben.
2007. január 2-án kapott megbízást "kerékpárok és tartozékok 2007-2009. beszerzés-beruházás" előkészítő feladatainak elvégzésére. Ezzel összefüggésben összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot tett.
A 2007. május 15-16-ai hétvégén szabadságon volt Szlovéniában. Ekkor Cs. Cs., az alperessel évek óta szerződéses kapcsolatban álló C. Kft. munkatársa gépkocsijával a L. településen lévő kerékpár szaküzletbe vitte, ahol a K. márkaképviselet három képviselőjével és az üzlet tulajdonosával tárgyalt.
2007. május 18-án kapott megbízást a "kerékpárok és tartozékaik" tárgyú nyílt közbeszerzési eljárásban a beszerzési bizottság elnöki tisztségére. Ez alkalomból is összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot írt alá.
Az alperes a nyílt közbeszerzési eljárásra vonatkozó felhívását 2007. augusztus 31-én tette közzé. Erre két ajánlattevő, köztük a C. Kft. jelentkezett. E cég még 2007. április 19-én eladási és szervizelési szerződést kötött K. kerékpárokra és oldalkocsikra a szlovén céggel. A megállapodásban a kft. vállalta, hogy Magyarország területén kizárólagos jogot garantál K. kerékpárok és oldalkocsik eladására és szervizelésére harmadik fél, az M. P. Zrt. részére öt év időtartamra.
Az alperes 2007. november 26-án vállalkozási szerződést kötött a C. Kft-vel kerékpárok gyártására és szállítására.
2007. december 30-ától kezdődően több internetes hírportálon, napi- és hetilapban a közbeszerzési eljárást és szerződést bíráló cikk jelent meg. 2009. május 9-én a HVG hetilap újságírója azzal kereste meg az alperest, hogy a szlovén K. igazgatójától olyan információt kapott, mely szerint a felperes volt az, aki már a tender kiírása előtt információt juttatott el a beszerzésről a későbbi győztesnek. Az újságíró 2008. május 12-ével bezáródó határidőt adott az alperesnek ezen információ cáfolására.
Az alperes pünkösd vasárnapján, 2008. május 11-én hallgatta meg a felperest, aki jegyzőkönyvben elismerte, hogy 2007. májusában a "K. embereivel" találkozott L.-ben, ahová a C. Kft. képviselője vitte autóval. Még május előtt megemlítette ugyanennek a C. képviselőnek, hogy az alperes kerékpár közbeszerzést fog kiírni, és kijelentéseket tett a beszerzés időtartamára, mennyiségére, műszaki adataira.
2008. május 13-án a HVG.hu és az Index.hu hírportálon megjelenő cikkekben közzétették, hogy az alperes embere már fél évvel a tender kiírása előtt tárgyalt a majdani nyertes cég képviselőjének társaságában Szlovéniában, ahová a C. Kft. egyik munkatársa kísérte el.
2008. május 13-án a munkáltatói jogkörgyakorló a felperest a munkaviszonyával kapcsolatos vétkes kötelezettségszegés miatti vizsgálat érdekében felmentette a munkavégzési kötelezettsége alól.
2008. május 16-án a felperes a 2008. május 11-ei jegyzőkönyv időpontjára, jogi képviselő hiányára hivatkozva kérte, hogy a jegyzőkönyv felhasználását a munkáltató mellőzze. Egyidejűleg az akkor feltett kérdéseket újból megválaszolta. Ebben nem tett említést arról, hogy hogyan utazott L.-be, és kivel találkozott a kerékpárboltban. Azt nyilatkozta továbbá, hogy 2007. május 29-ét követően a C. Kft-vel nem tárgyalt a kerékpárok közbeszerzése tárgyában, és nem adott semmilyen tájékoztatást a közbeszerzésről.
2008. május 26-án a munkáltató a felperes munkaviszonyát az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2008. május 30-ával rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes 2007. tavaszán a szlovén L. településen a K. kerékpárbemutató termében sajtóértesülések szerint a közbeszerzési eljárás későbbi nyertesének, a C. Kft-nek egy munkatársával és a K. cég képviselőjével tárgyalt. Ezzel megsértette a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) verseny tisztasága és esélyegyenlőség biztosítása alapelveit. Ezen információk alapján az alperessel szembeni médiatámadások miatt szükségessé vált a történtek és a felperes szerepének mielőbbi tisztázása.
2008. május 11-én jegyzőkönyvben elismerte, hogy baráti kapcsolatba került a C. Kft. felelős beosztású munkatársával, akinek a tudomására hozta, hogy a kerékpárok beszerzésére irányuló közbeszerzési eljárás előkészítésének vezetésével bízták meg. A későbbiekben a munkatárs által tervezett találkozóra került sor Szlovéniában egy kerékpárboltban, ahol nyilvánvalóvá válhatott az, hogy az alperes igényeit jól ismeri. Annak ellenére, hogy 2008. május 29-én aláírta a közbeszerzési összeférhetetlenségi és titoktartási nyilatkozatot, a munkáltatónak a fentiekről nem számolt be. Mindezzel megerősítette az alperest durván támadó, jóhírnevét sértő sajtóértesüléseket, ezért az alperes Zrt. kénytelen volt a közbeszerzési döntőbizottság vizsgálatát kezdeményezni. A munkáltatót a felperes által teremtett helyzet késztette olyan lépésekre, amelyek miatt jelentős erkölcsi kára keletkezett a folyó vizsgálat végkimenetelétől függetlenül.
A 2008. május 11-ei felperesi nyilatkozatot a munkáltató nem tudja semmisnek tekinteni. Ha ugyanis az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak akkor azért, ha pedig a munkáltatót ilyen kínos helyzetben kitalált történettel megtévesztette, akkor ez utóbbi miatt van jelentősége.
A munkáltató a történtek mielőbbi tisztázása érdekében megtette az intézkedéseket, azonban a felperes ténylegesen betöltött szerepének rövid időn belüli megállapítására nem lát lehetőséget. Kiemelt jelentőségű munkakört tölt be, jelenleg is több beszerzési bizottságban lát el tagsági, elnöki tisztséget, elengedhetetlen a megbízhatóságába vetett munkáltatói bizalom, amely a fenti okok miatt jelentős mértékben megrendült. Ezért nem várható el a munkaviszonya fenntartása a munkáltatótól.
A felperes által becsatolt M. G. közbeszerzési tanácsadó, valamint a bíróság által kirendelt dr. K. K. közbeszerzési szakértő véleménye alapján a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes részéről a közbeszerzési eljárás előkészítése és lebonyolítása keretében végzett tevékenységgel kapcsolatban nem volt megállapítható a Kbt. rendelkezéseinek a megsértése. A rendkívüli felmondás azon hivatkozása tehát, miszerint a felperes megsértette a Kbt. alapelveit, nem valós. Ennek azonban nincs jelentősége, mert az alperes nem erre alapította az intézkedését. Nem érinti a jognyilatkozat jogszerűségét az sem, hogy a felperes l.-i látogatása és a rendkívüli felmondás közlése között több mint egy év eltelt.
A bizonyítási eljárás során megállapítható volt, hogy a médiában támadták az alperes kerékpárokkal kapcsolatos közbeszerzési eljárását. 2008. májusában már a felperes is megnevezésre került ezzel összefüggésben. Az alperes ezért rendelte el a felperes meghallgatását a szerepének mielőbbi tisztázása érdekében. A felperes az Mt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségének eleget téve tett vallomást 2008. május 11-én. Ezen előadásában foglaltak alapján dr. K. K. szakértő véleménye szerint a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség biztosítása alapelveit megsértette. Ezért az alperes indokoltan indított eljárást a felperessel szemben. A felperes azonban 2007. május 16-án a korábbi nyilatkozatát visszavonva olyan előadást tett, amelyben a szlovéniai látogatás körülményeit érdemben már nem taglalta, így alkalmatlan volt arra, hogy a sajtó információira a munkáltató érdemben válaszolni tudjon. A munkáltató ugyanakkor nem hagyhatta figyelmen kívül a 2008. május 11-ei jegyzőkönyvben tett felperesi előadást, ezért alappal jutott arra a következtetésre, hogy a felperes szerepe rövid időn belül nem volt tisztázható a l.-i látogatással összefüggésben.
Az egymásnak ellentmondó két nyilatkozat kapcsán nem állapítható meg a felperes részéről a munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése. A felperesnek ugyanis az együttműködés keretében a nyilatkozattételre volt kötelezettsége, aminek eleget is tett. Az, hogy a két nyilatkozat a tartalmi változtatás miatt már nem teszi lehetővé a vitatott helyzet rekonstruálását, a bíróság álláspontja szerint olyan helyzetet teremtett, amely alkalmas az alperes által hivatkozott munkáltatói bizalomvesztésre. Ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára alapított rendkívüli felmondás megalapozott.
A munkáltató a felperesnek a 2008. május 11-ei és május 16-ai nyilatkozatát, illetőleg annak körülményeit értékelte, és nem a szlovéniai találkozón tanúsított magatartását, ezért annak nincs jelentősége, hogy a munkáltató megkísérelte-e az ügy tisztázását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.942/2010/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára 60 000 forint másodfokú perköltség, az állam javára 324 900 forint fellebbezési illeték megfizetésére.
A megyei bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a rendkívüli felmondás indokai között szerepel olyan konkrétan megnevezett magatartás, amellyel összefüggésben a munkáltató a Kbt. alapelveinek megsértésére hivatkozott kötelezettségszegésként. Ezekhez a sérelmezett magatartásokhoz kapcsolódóan az alperes az elsőfokú eljárásban az Mt. 103. § (1) bekezdésében írtakra is hivatkozott, ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kötelezettségszegés meglétét helyesen vizsgálta a munkaügyi bíróság, hiszen közbeszerzési szakértőt is kirendelt, majd azt állapította meg, hogy a felperes a Kbt. alapelveit a sérelmezett magatartásokkal nem sértette meg.
Az alperes az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett, a fellebbezési ellenkérelmében egyetértett az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekkel, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt korlátozás miatt nem vizsgálta, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségszegés fennállt-e.
A rendkívüli felmondásnak azonban van egy további, az előzőektől elkülönülő indoka, amellyel kapcsolatban az alperes az elsőfokú eljárásban többször úgy nyilatkozott, hogy emiatt szüntette meg rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát. Ez az indok az, hogy a felperes a munkáltató előtt tett egy írásbeli nyilatkozatot, amelyet pár nappal később visszavont, és eltérő előadást tett május 16-án. A rendkívüli felmondásnak ezt az indokát helyesen minősítette az elsőfokú bíróság olyannak, amely az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja szerint az intézkedést megalapozta. Nem ütközik - a felperes álláspontjával ellentétben - a BH 1994.702 szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekbe az, ha a rendkívüli felmondás az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő okokra is hivatkozik.
A rendkívüli felmondás bár nem nevesíti a 2008. május 11-ei nyilatkozat visszavonását és a történtek más módon való előadását, de arra egyértelműen utal. Ezért a felperes a fellebbezésében alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság olyan indokot vizsgált, amely nem volt a rendkívüli felmondásban.
Az alperesnek érdeke fűződött ahhoz, hogy a sajtónyilvánosság előtt tisztázni tudja képviselőjének (a felperesnek) az eljárását, annak szabályszerűségét az L.-ben történtekkel, és a közbeszerzési eljárásban nyertes C. Kft. képviselőjével fennálló viszonyával kapcsolatban. Ezt azonban a felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozataira figyelemmel nem tudta megtenni. Ezért a felperesnek ez a magatartása okszerűen vezetett a bizalomvesztéshez, és emiatt a munkaviszonya rendkívüli felmondással való megszüntetéséhez. A rendkívüli felmondásnak az így kifejtett indoka világosan tartalmazza azt, hogy az alperesnek miért nincs szüksége a továbbiakban a felperes munkájára.
A felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy 2008. május 11-én a nyilatkozatát "presszió" hatására tette, ez az általa aláírt okirat tartalmából nem tűnik ki, és a nyilatkozat megtételénél jelen volt személyek tanúvallomásukban nem támasztották alá.
A rendkívüli felmondás indokául a felperes 2008. május 11-én kelt, majd május 13-án és 16-án visszavont nyilatkozatai szolgáltak. Ezért az alperes akkor, amikor a felperes munkaviszonyát a 2008. május 26-ai intézkedésével megszüntette, az Mt. 96. § (4) bekezdésében írt határidők egyikét sem lépte túl.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, és az MK. 95. állásfoglalásban foglaltakat sérti.
Nem felel meg a világos és okszerű indokolás követelményének a munkáltató intézkedése, mert abból az sem állapítható meg, hogy azt az alperes az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjára alapította. Az alperes a peres eljárás során is ellentmondó nyilatkozatot tett. A bíróságok megállapították, hogy részéről nem történt szabályszegés, de arra nem adtak magyarázatot, hogy miért volt szükség akkor a szabályszegés tényének vizsgálatára, ha annak hiánya megítélése szempontjából nem bír jelentőséggel.
Változatlanul hivatkozott arra, hogy a bíróságok megsértették a BH.1994.12. számú eseti döntésben foglalt elveket. Jogellenes ugyanis erre tekintettel a rendkívüli felmondás, mert az alperes által állított bizalomvesztésnek nem volt alapja, mivel sem jogszabályt, sem munkavégzésre vonatkozó egyéb szabályt nem szegett meg.
Vitatta a rendkívüli felmondás okszerűségét is. A bizalomvesztés összefoglaló okot az intézkedés az indokolásban korábban kifejtettekre alapítottan állapítja meg, hogy ezek miatt olyan mértékben megrendült a munkáltató bizalma a felperesben, amely miatt a munkaviszony már nem volt fenntartható. Ezen "fenti" okok azonban a perben nem bizonyítottak, illetve nem szerepel köztük az eljáró bíróságok által iratellenesen megállapított 2008. május 11-ei, 13-ai és 16-ai nyilatkozatok eltérő volta. A rendkívüli felmondás ugyanis nem nevesíti az első nyilatkozata visszavonását és a történtek más módon való előadását, erre még utalást sem tesz.
A 2008. május 11-ei meghallgatás és a nyilatkozatpontosítás között nincs olyan ellentmondás, amely a bizalom megingatására alkalmas lenne. Azon nyilatkozata, amellyel a szabályok súlyos megsértését elismerte, felelőtlen, át nem gondolt volt. A vizsgálatok bizonyították, hogy semmilyen szabályt nem szegett, okkal tagadta meg tehát ennek a tényét a későbbiek során. Ennyiben ellentétes a későbbi előadása a korábbival, azonban mivel ez megfelelt a valóságnak, terhére nem volt értékelhető.
Változatlanul hivatkozott a rendkívüli felmondás objektív és szubjektív határidejének elmulasztására. Az egyéves objektív határidő 2007. május 16-ához képest eltelt. A sajtóértesülések és támadások kapcsán nincs megjelölve konkrét felmondási ok, így a határidő kezdő napja sem állapítható meg. Az a kitétel, hogy az alperes nem tudta a 2008. május 11-ei nyilatkozatot semmisnek tekinteni, nem lehet felmondási ok, mert a történteket folyamatosan, egyféleképpen adta elő, 2008. május 11-én pedig nem kezdődhetett a rendkívüli felmondás kiadásának tizenöt napos határideje. A felperes a 4. sorszámú bejelentésében a vele szemben indult büntetőeljárás befejezésének tényét és módját közölte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes jogtanácsosi munkadíjban való marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértéseként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelésére. Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondás indokolását a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján, a nyilatkozattevő feltehető akaratára tekintettel értékelték, a felmondási okokról helyesen, a szövegösszefüggés alapján foglaltak állást.
Helytállóan fejtették ki, hogy a munkáltató intézkedése az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjára tartozó indokokat is tartalmazott. A bírói gyakorlat szerint függetlenül attól, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondás alapjául csupán csak az egyik, az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontját jelöli meg, az intézkedést annak tartalma alapján kell elbírálni(LB Mfv.I.10.782/1998.).
A rendkívüli felmondási indok megjelölése esetén akkor is helye van az intézkedés jogszerűsége megállapításának, ha nem mindegyik indok bizonyul valónak, azonban a bebizonyosodott ok a munkáltató intézkedésének jogszerű indokaként szolgálhat (MD.I.220., 221., 222.]. Ezért helytállóan emelte ki a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen vizsgálta a rendkívüli felmondás kötelezettségszegést jelölő indokait, és ennek valótlanságára tekintettel foglalt állást a másik okról, a bizalomvesztésről is.
A felperes helytelenül értelmezte a BH 1994.12 számú határozatban foglaltakat. Egyrészt a rendkívüli felmondás nem az alkalmatlanságára, hanem bizalomvesztésre hivatkozott, másrészt a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása arra vonatkozik, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja akkor alkalmazható, ha a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő egyéb - munkaviszonyból származó kötelezettségszegéssel össze nem függő - magatartás az indok. Az eljáró bíróságok helyesen azt vizsgálták, hogy a rendkívüli felmondásban felhozott kötelezettségszegő magatartások hiányában is alapos volt-e a munkáltató bizalomvesztésre történő hivatkozása. Ezen indok értékelése kapcsán tehát nem annak volt jelentősége, hogy a hivatkozott kötelezettségszegések a perben nem voltak bizonyíthatóak, és ezért a felperes - a felülvizsgálati kérelemében is elismerten szabályszegéseket utóbb tagadó - későbbi nyilatkozatát jogszerűen tehette-e meg e tartalommal, hanem annak, hogy ezen nyilatkozata alappal vezethetett-e munkáltató részéről bizalomvesztésre.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében jogszerűen foglalt állást arról, hogy a felperes az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségének eleget téve tett nyilatkozatokat. Az egymásnak ellentmondó, a sajtóban írtakat egyrészt elismerő, majd azt tagadó, illetőleg érdemben arra nem nyilatkozó előadásai nem kötelezettségszegésként, hanem olyan munkavállalói magatartásként értékelhetőek, amelyek alapján a munkavállaló megbízhatóságába vetett bizalom megrendülhetett. Ez egy olyan helyzetben, amikor - mint ahogy arra a másodfokú bíróság is rámutatott - a munkáltatónak a sajtónyilvánosságot kapott közbeszerzési eljárás szabályszerűségét megkérdőjelező hírekkel szemben kell védekeznie, megállapítható.
A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mt. 96. § (4) bekezdésben foglalt határidőket a munkáltató intézkedése meghozatalakor nem sértette meg, a 2008. május 11-16-a közötti felperesi nyilatkozatokhoz képest 2008. május 26-án tette meg intézkedését.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2011. április 11.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.149/2011.)